ALTE DOCUMENTE |
Projekt munkámnak nem véletlenül választottam ezt a témát, úgy gondolom, hogy manapság igenis fontos kérdés a média és annak hatásai az emberekre. Nem lehet a téma mellett csak 222d38c úgy elhaladni, hiszen a mai világban az emberek életének középpontjában a média áll. Gondolok itt az állandó TV nézésre, a számítógépre, az internetre, a nyomtatott sajtóra vagy akár a rádióra. Ma már minden negyedik családban van Magyarországon számítógép esetleg még Internet hozzáférés is, ezekután nem csoda, ha azt állíthatjuk a Média fontos szerepet játszik a mindennapjainkban. Az ember, ha autóba ül, rögtön a rádió után nyúl "csak, hogy zörögjön valami" címszó alatt, az otthon ülök többsége sokszor csupán unaloműzés céljából, de bekapcsolja a televíziót, sajnos a nyomtatott sajtó már nem olyan szokványos dolog az emberek mindennapjaiban, pedig véleményem szerint az olvasottsághoz hozzátartozik a napi hírek után való tájékozottság is, amit leginkább a megfelelő nyomtatott sajtó jutat el hozzánk.
Végeztem egy kisebb kutatást három korosztály részére, ahol megkérdeztem őket, hogy mivel töltik el a délutánjaikat, illetve estéjüket hétköznaponként. A kutatás számomra meglepetést okozott, miszerint a legtöbben unalmas óráikban az Internetet illetve a televíziót hívják segítségül.
A diagramm jól mutatja, hogy az idősebb korosztályt a mozi világa nem ejti rabul, míg a fiatalabb korosztályt a színház nem mozgatja meg. Többek között az is kiderül, hogy a megkérdezett korosztályok közül a 30-40 év közöttiek töltik el szabadidejüket a televízió előtt legnagyobb százalékban, pontosan 53 %-uk, míg a tizenéveseknek csupán ennek a fele ül le délután, illetve este a televízió elé.
A diákok többsége emellett nem tagadja, hogy a tanulás mellé délutánonként sokszor hagyja bekapcsolva a televíziót, vagy akár a rádiót, őket természetesen nem számoltam a televíziós közönség közé. Az Internetet is sokan hívják segítségül tanulás szempontjából, hiszen jobbnál jobb anyagok találhatóak a különböző oldalakon, ami segítheti a felkészülést egy- egy iskolai megméretetésre. Manapság pedig akadnak már olyan általános iskolás kisgyermekek, akik ennek használatával okosítják magukat, és persze nagyon jó vizuális feladványokat is találhatnak, ami később a hasznukra lehet és nem utolsó sorban a memóriájuk koncentrációs képességét is, javítja.
Nagy furcsaságot mutat egy másik felmérés is (ahol a 18-25 év közötti korosztályt kérdeztem) miszerint a nők néznek inkább Televíziót, mint sem a férfiak. A férfiak inkább töltik elmondásuk szerint szabadidejüket sporttal, mint hogy otthon üljenek.
Míg a megkérdezett nők többsége
olvasással tölti el idejét, addig a férfiak inkább sporttal. A televízió
mindkét nemnél előkerült, de nem túl meghatározó. Természetesen ez az a
korosztály, aki még vagy tanul, vagy már dolgozik, így érthetőek az adatok.
A szüleimtől nagyon sokat hallottam azokról a bizonyos hétfői tv-szünet napról, ami még a '60-'70-es években volt jellemző. Örömmel emlékeznek ezekre az időkre. A korosztályom számára az lenne a furcsaság, ha eltűnne a televízió akár csak egy fél napra is, hiszen mi már ennek forgatagában nőttünk fel. Ma már szinte alig akad, olyan család, aki nem rendelkezik televízióval.
90-es évek kezdetén megjelentek nagy nemzetközi vállalatok, amelyek termékei nemcsak a gombaként szaporodó szupermarketek és plázák polcain, hanem a televíziók képernyőin is egyre tervezettebben jelentek meg. Tele voltunk. Víziókkal.
1997 év végén kialakultak a kereskedelmi televíziózás országos feltételei, és immáron 3 országos csatornával rendelkeztünk. Megindultak a "sztárvándorlások"
Megismerkedhettünk új műfajokkal (talk showk, quiz showk, political showk) és mindennapi életünk hőseivé a dél amerikai szappanoperák szereplői váltak.
A médiaügynökségek a "napszaki nézettség alapján" kezdtek reklámokat vásárolni (1998), és az évenként radikálisan növekvő televíziós reklámkiadásokat már "share" alapján vállalták a televíziós csatornákon.
Más lett-e a világ. Választék teremtődött, mellyel mindenki saját belátásai szerint él. Van, aki mindent kipróbál, ezzel 4-5 órát tölt a képernyő előtt és van, aki menekül. A választás mindenkinek saját joga. Épp ettől vagyunk mások. S, hogy mit hoz a jövő? Ki tudja. Tele vagyunk vízióval.
De a legfontosabb kérdés talán mégis az, hogy mennyire van szükségünk ilyen szinten a választékra. Ma már több mint 70 csatorna áll rendelkezésére, annak, aki megteheti, hiszen mint sok mást, ezt is társadalmi rétegekre bontják, ki mit tud megfizetni.
Emellett nem feltétlenül az jár jól, aki rendelkezik minden csatornával, hiszen sajnos megjelentek olyan csatornák illetve műsorok, amik már nem csupán igényeinket elégítik ki, hanem jóformán manipulálnak.
Gondoljunk csak a reklámokra, aminek hihetetlen színtű manipulatív képessége van, szó szerint megmondják, hogy "te és te menjetek el és vegyétek meg ezt a terméket, mert erre szükségetek van". Természetesen így lehet az, hogy nálunk is nem egy konyhai eszköz van hanem legalább 12 fajta, mert édesanyám is a manipulálható televízió nézők közé tartozik, aki tudja, hogy ha a reklámba azt mondják, hogy az jó, akkor az tényleg jó. Hát sokszor nem így van.
Vajon mennyire igaz, hogy az emberek a televízió előtt ülve kikapcsolják az agyukat, s csak a műsorra koncentrálnak? Több vicc erről szól manapság, hogy a TV előtt ülve a férfi meg sem hallja mit mond a felesége. Érdemes ezen elgondolkozni, hiszen egy kikapcsolt agy állapotban az ember végleg manipulatívá válhat.
A diagrammból jól látszik, hogy az RTL Klub az, aki a legfiatalabb nézői bázissal rendelkezik, és tudatosan, 1997-től a kereskedelmi szempontból legfontosabb 18-39/18-49 éves generációt célozta/célozza meg.
A TV2 kiinduló stratégiája volt a "család televíziója" szerepkörének elnyerése. Jól mutatja a jelenlegi nézői szerkezet, hogy ez a csatorna az, amely leginkább a magyar lakosság életkor szerinti összetételét hordozza. 2002-től folyamatosan kimutatható az a nagy mértékű fiatalodás, amely 2004-re fiatalabb csatornává tette a tv2-t az RTL-nél.
Az mtv továbbra is jóval idősebb nézői maggal rendelkezik, mint akár az országos átlag, akár a többi csatorna.
Érdekes tény, hogy a felsőfokú végzettségűek lényegesen kevesebb időt töltenek egy nap a képernyők előtt, mint az alacsonyabb végzettségűek, mégis minden csatorna esetében felül vannak reprezentálva az országos arányokhoz képest.
Nap, mint nap használjuk a "siker" szót. Ám ki az, aki be tudja határolni, hogy mit is jelent valójában a siker. Hosszas kutatás után sem találtam eredményt a szó pontos magyarázatára, így csupán szubjektív gondolataimat tudom megosztani. Számomra a sikeres ember a médiában egyszerűen megfogalmazható, egy olyan személy, aki tesz azért, hogy felfigyeljenek rá, jelent esetben pozitív cselekedetei vannak, avagy kifejezetten kitűnik a tehetségével a tömegből.
Azt, hogy valaki sikeres legyen, alapvetően három tényező határozza meg: ambíciói, helyzete, valamint saját képességei. Mindenkinek tisztában kell lennie saját 'eladható' képességeivel, ismereteivel és tapasztalataival - vagyis erősségeivel. Ezek mellett azonban számolnia kell különböző külső tényezőkkel is, amelyek kitágíthatják vagy éppen ellenkezőleg, korlátozhatják az érvényesülést. Ami ezt a két tényezőt összeköti és sikerre viszi, az az ambíció vagy a motiváció céljaink elérésére. Egy vagy két tényező megléte még nem elegendő a sikerhez, hiszen lehetnek például az embernek ambíciói vagy lehetőségei, ha nincsenek meg a pozícióhoz szükséges ismeretei, képességei.
Előfordulhat az is, hogy valakinek megvan a megfelelő képzettsége, de nincsenek meg a körülményei, és végül lehet valaki bármilyen tehetséges, lehetnek bármilyen lehetőségei, ha nem vágyik hatalmas célok elérésére, nem fog karriert csinálni.
Ha azt állítjuk, sikeres sztár, ez már nehezebben behatárolható fogalom. Ki számít egyáltalán sztárnak? Kiből, s hogyan lesz sztár? Ki tartja fent őket a mindennapokban?
Manapság minden embert kikiáltanak sztárnak, aki havi rendszerességgel szerepel egy újságban, vagy akár a televízióban. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Tegyük fel valaki sokáig tanul, amikor már több főiskolán esetleg egyetemen is túl van, vagyis van mit felmutatnia, sőt még a médiában is dolgozik, ám nincs meg benne az az emberi ösztön-ego, amivel saját magát tolhatná be sztárrá. Hiszen sokan ezt teszik, saját magukból próbálnak, nulla eredmény mellett sztárt csinálni. Mi hétköznapi emberek pedig örülünk neki, hogy újabbnál újabb embereket csámcsoghatunk. Mert ilyen is az emberi lény, örül, ha belelát mások életébe, nem véletlen a szólás "Más szemébe a szálkát is, sajátunkba a gerendát sem vesszük észre".
És ez mennyire igaz is, ha csak arra gondolunk, hogy meghalljuk a televízióban a jól ismert Szalacsi bácsi történetét már mindannyian jókat, mulatunk az idős bácsi beszédhibáin, de ha jobban belegondolunk biztos, vagyok benne, hogy a többségnek, aki nevet az ilyen embereken, annak bizony van egy hasonló ismerőse netán rokona vidéken. De akkor persze fel sem tűnik neki, hogy máskor az ugyanilyen embereket neveti ki, mert az ő tegyük fel nagybácsikája nem ismert személy, nem zeng róla a sajtó, így már fel sem tűnik a kirívó viselkedés. Manapság bárkiből lehet sztárt csinálni egyszerű a recept, kell hozzá egy személy, egy különleges kapcsolat, vagy akár egy különleges botrány és persze egy személy, aki mind ezt észre veszi, és sztárrá titulálja. És már kész is van az új sztárunk.
Én két tévécsatorna három műsorán szeretném bemutatni a siker és a bukás formáit, segítségül lesz még néhány diagramm, illetve nézői hozzászólás a témához.
Első szempontom az MTV1 és annak Híradó c. műsora
A Balázs - A szembesítőshow olyan új formátum, amely alaphelyzetében szakít a klasszikus talk show hagyományokkal, de lényegében mégis megőriz mindent, ami a talk show műfaj sikerét garantálja.
Tegyünk fel egy példát; a műsor alcíme: "Megcsaltalak, és most megmondom" már gondolhatjuk, hogy a műsor, számunkra nevetséges lesz, az ott ülő szereplőknek kevésbé, sőt talán inkább életük bukása. A szereplők a legtöbb esetben nincsenek tisztában, azzal, hogy miért is mennek a műsorba, milyen téma alatt. A felvétel alatt aztán érik őket rendesen a kudarcok, amikor az ifjú szerelmes fiú bemegy a műsorba, ahol a lány közli vele, hogy már nem szereti. És természetesen minden kamera a fiú reakciójára kíváncsi, amit még a nézők soraiban ülő statiszták is fokozzák. Ez esetben határozottan bukásról beszélhetünk.
Egy másik műsorrész alcíme "Most mutasd, meg mit tudsz!", vagyis minden magamutogató ember előtt "nyílt napot" tart a Balázs show. A 80 éves Pista bácsi enyhén alkoholos állapotban betántorog a stúdióba elénekelni kedvenc zenéjét, ahol termesztésen a közönség jókat kacag rajta. Pista bácsi ebből mit sem észlelve sikeresnek érzi magát. A műsor készítői határozottan kihasználják az embereket és megalázzák őket ország- világ előtt, ez viszont csakis úgy lehetséges, hogy mi hétköznapi emberek hagyjuk magunkat. Sokan bármit megtennének azért, hogy részesei lehessenek a médiának, és akár csak 2 percre is sztárnak érezhessék magukat. Több-kevesebb sikerrel. Az ott fellépő szereplőket két táborra lehet osztani. Az első tábor, talán a rosszabbik, amely csoportot, annyira primitív emberek alkotják, hogy tényleg felvállalják minden emberi méltóságukat félredobva a szerepléssel járó kudarcot, bukást. Véleményem szerint, nem mondhatja el magáról egy ott ülő szereplő sem, hogy sikeres lenne, hiszen hogyha sikeres lenne, szerintem, nem ott ülne. A másik csoportot a fizetett statiszták alkotják, ők tisztában vannak azzal, hogy miért mennek oda, s hogy milyen szerepet kell eljátszaniuk. Számukra ez megéri, szereplési vágyaikat kiélhetik, és emellett még fizetnek is nekik érte. Ők ugyan átlátják a műsor szerkezetét, és a célját ( a szórakoztatást), de nekik így is megéri, hogy kinevetetik magukat emberek milliói előtt.
A műsorvezető szerepét, Sebestyén Balázs tölti be. A műsorvezető személyével még a zenetévén ismerkedhettünk meg, de a szókimondó fiú az óta már több műsorban is megfordult. Vezette a Kísértést, a reggeli műsort az egyik kereskedelmi rádióban, most pedig a Kész Átverésben csapja be az embereket.
A Győzike című műsor reality komédia, amely Gáspár Győző és családja életének mindennapjait dokumentálja. Gáspár Győzőt, mint a Romantic együttes frontemberét ismerhettük meg még évekkel ezelőtt. A Győzike show, immár 2 éve fut az RTL klub műsornál, kisebb szünetekkel tűzdelve. Ám mindig törekedtek a szünetek alatt is, hogy a nézőkben fenn tartsák az érdeklődést.
Maga a show a család mindennapjait mutatja be, főzés, mosás, takarítás, a gyerekeknek iskola, és persze a fellépések, munka. Az egész házat körbekamerázták és összeköltöztek egy ötfős stábbal. A család végig nagyon közvetlen volt az elejétől fogva, sosem flusztrálta őket a kamera közelsége és "mindenlátó szeme". A műsor készítői egy idő után túl egysíkúnak találták az életet Gáspáréknál, ezért utazásokat szerveztek nekik szebbnél szebb mesés helyszínekre. A család persze mindig kitett magáért, és nem maradt el a roma mentalítás sem. A maguk egyszerűségével (néha primitívségével) kivívták a magas nézőszámot, a sikereket és a bukásokat. A műsor sokszor láthatóan előre szervezett, ezt bizonyíthatják a kiszámítható viták, és a felesleges botrányok.
Ám mégis megállja helyét a köztudatban. Mindenki tudja, hogy ki Győzike és, hogy mit csinált az előző műsorban, mégis mindenki tagadja, hogy nézné. Érdekes, hogy az emberek többsége úgy érzi, hogy több annál, mint hogy egy ilyen színvonalú műsort nézzen. Tény és való, hogy nem egy értelmiségi műsor, ám mégis leköti az embereket, és vonzza őket a televízió elé. Pontosan a műsor egyszerűségénél fogva többen nézik meg, mint azt gondolhatnánk, mert még a legszerencsétlenebb ember is ki tud kapcsolódni a műsoron. És az ilyen fajta emberek, abban a kétszer félórában, úgy érezhetik, hogy ők többek, mint az a személy, aki a televízióban majmot csinál magából ország világ előtt.
A TV bemutatta már Győzike sikerét, hiszen sikeresnek tekinthető egy olyan ember, aki saját műsort kap, és azt két éven keresztül fenn tudja tartani. Ám a dolognak két oldal van, így megtapasztalhatta ez élet "árnyékosabb" oldalát is. A nyomtatott sajtó kikezdte családját, és őt, magát is. Kapott hideget, meleget, de nem hagyta magát és mindig felállt és folytatta. Az ő bukása egyben pozitív élményként is felfogható éppen ezért.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont Győzikét és családját választották a műsorhoz. Talán a "roma rapper" a maga egyszerűségével vívta ki a győzelmet, vagy talán a műsor készítői úgy gondolták, hogy újat hoznak egy roma ember mindennapjaival a televíziózásban. Ezt már sosem tudjuk meg, de egy biztos Győzike még jó pár évig ott fog díszelegni az RTL klub műsorán és az újságok címlapján is.
Mindenképpen említést kell még tenni a műsorvezetők személyéről, akik egészen a televízió létezésétől fogva vándoroltak csatornáról csatornára. Eleinte ez kimerült annyiban, hogy egy- egy személy konfliktus miatt elhagyta korábbi helyét, s másikat keresett. Ma ez odáig fajult, hogy akár hétről hétre változik, kis túlzással a műsorvezetők anyacsatornájának a helye. A kereskedelmi televízió sokszor kedvezőbb ajánlattal csábítja el a közszolgálati televíziótól az adott személyt. Ha csak az anyagiakra gondolunk, ez nem is nehéz, hiszen míg egy kereskedelmi csatornát magánszemély tart fent, addig a közszolgálati televíziót az állam. A műsorvezető személyisége és egyénisége, pedig nagyon sok estben döntően hat a műsor megítélésekor, így minden csatorna próbálja a stábot a nép igényei szerint változtatni.
A siker és a bukás örök téma marad a világ rengetegében, és egyben talán nagyon szubjektív gondolatokat ébreszthet e két fogalom mindenkiben.
Az esszém részeként csatolom a következő oldalakon az alábbi dokumentumokat, sajtó megjelenéseket, melyeket szükségesnek találtam a téma megfejtéséhez illetve kiegészítéséhez.
|
