ALTE DOCUMENTE |
Projekt munkámnak nem véletlenül választottam ezt a témát, úgy gondolom, hogy manapság igenis fontos kérdés a média és annak hatásai az emberekre. Nem lehet a téma mellett csak 222d38c úgy elhaladni, hiszen a mai világban az emberek életének középpontjában a média áll. Gondolok itt az állandó TV nézésre, a számítógépre, az internetre, a nyomtatott sajtóra vagy akár a rádióra. Ma már minden negyedik családban van Magyarországon számítógép esetleg még Internet hozzáférés is, ezekután nem csoda, ha azt állíthatjuk a Média fontos szerepet játszik a mindennapjainkban. Az ember, ha autóba ül, rögtön a rádió után nyúl "csak, hogy zörögjön valami" címszó alatt, az otthon ülök többsége sokszor csupán unalomûzés céljából, de bekapcsolja a televíziót, sajnos a nyomtatott sajtó már nem olyan szokványos dolog az emberek mindennapjaiban, pedig véleményem szerint az olvasottsághoz hozzátartozik a napi hírek után való tájékozottság is, amit leginkább a megfelelõ nyomtatott sajtó jutat el hozzánk.
Végeztem egy kisebb kutatást három korosztály részére, ahol megkérdeztem õket, hogy mivel töltik el a délutánjaikat, illetve estéjüket hétköznaponként. A kutatás számomra meglepetést okozott, miszerint a legtöbben unalmas óráikban az Internetet illetve a televíziót hívják segítségül.
A diagramm jól mutatja, hogy az idõsebb korosztályt a mozi világa nem ejti rabul, míg a fiatalabb korosztályt a színház nem mozgatja meg. Többek között az is kiderül, hogy a megkérdezett korosztályok közül a 30-40 év közöttiek töltik el szabadidejüket a televízió elõtt legnagyobb százalékban, pontosan 53 %-uk, míg a tizenéveseknek csupán ennek a fele ül le délután, illetve este a televízió elé.
A diákok többsége emellett nem tagadja, hogy a tanulás mellé délutánonként sokszor hagyja bekapcsolva a televíziót, vagy akár a rádiót, õket természetesen nem számoltam a televíziós közönség közé. Az Internetet is sokan hívják segítségül tanulás szempontjából, hiszen jobbnál jobb anyagok találhatóak a különbözõ oldalakon, ami segítheti a felkészülést egy- egy iskolai megméretetésre. Manapság pedig akadnak már olyan általános iskolás kisgyermekek, akik ennek használatával okosítják magukat, és persze nagyon jó vizuális feladványokat is találhatnak, ami késõbb a hasznukra lehet és nem utolsó sorban a memóriájuk koncentrációs képességét is, javítja.
Nagy furcsaságot mutat egy másik felmérés is (ahol a 18-25 év közötti korosztályt kérdeztem) miszerint a nõk néznek inkább Televíziót, mint sem a férfiak. A férfiak inkább töltik elmondásuk szerint szabadidejüket sporttal, mint hogy otthon üljenek.
Míg a megkérdezett nõk többsége
olvasással tölti el idejét, addig a férfiak inkább sporttal. A televízió
mindkét nemnél elõkerült, de nem túl meghatározó. Természetesen ez az a
korosztály, aki még vagy tanul, vagy már dolgozik, így érthetõek az adatok.
A szüleimtõl nagyon sokat hallottam azokról a bizonyos hétfõi tv-szünet napról, ami még a '60-'70-es években volt jellemzõ. Örömmel emlékeznek ezekre az idõkre. A korosztályom számára az lenne a furcsaság, ha eltûnne a televízió akár csak egy fél napra is, hiszen mi már ennek forgatagában nõttünk fel. Ma már szinte alig akad, olyan család, aki nem rendelkezik televízióval.
90-es évek kezdetén megjelentek nagy nemzetközi vállalatok, amelyek termékei nemcsak a gombaként szaporodó szupermarketek és plázák polcain, hanem a televíziók képernyõin is egyre tervezettebben jelentek meg. Tele voltunk. Víziókkal.
1997 év végén kialakultak a kereskedelmi televíziózás országos feltételei, és immáron 3 országos csatornával rendelkeztünk. Megindultak a "sztárvándorlások"
Megismerkedhettünk új mûfajokkal (talk showk, quiz showk, political showk) és mindennapi életünk hõseivé a dél amerikai szappanoperák szereplõi váltak.
A médiaügynökségek a "napszaki nézettség alapján" kezdtek reklámokat vásárolni (1998), és az évenként radikálisan növekvõ televíziós reklámkiadásokat már "share" alapján vállalták a televíziós csatornákon.
Más lett-e a világ. Választék teremtõdött, mellyel mindenki saját belátásai szerint él. Van, aki mindent kipróbál, ezzel 4-5 órát tölt a képernyõ elõtt és van, aki menekül. A választás mindenkinek saját joga. Épp ettõl vagyunk mások. S, hogy mit hoz a jövõ? Ki tudja. Tele vagyunk vízióval.
De a legfontosabb kérdés talán mégis az, hogy mennyire van szükségünk ilyen szinten a választékra. Ma már több mint 70 csatorna áll rendelkezésére, annak, aki megteheti, hiszen mint sok mást, ezt is társadalmi rétegekre bontják, ki mit tud megfizetni.
Emellett nem feltétlenül az jár jól, aki rendelkezik minden csatornával, hiszen sajnos megjelentek olyan csatornák illetve mûsorok, amik már nem csupán igényeinket elégítik ki, hanem jóformán manipulálnak.
Gondoljunk csak a reklámokra, aminek hihetetlen színtû manipulatív képessége van, szó szerint megmondják, hogy "te és te menjetek el és vegyétek meg ezt a terméket, mert erre szükségetek van". Természetesen így lehet az, hogy nálunk is nem egy konyhai eszköz van hanem legalább 12 fajta, mert édesanyám is a manipulálható televízió nézõk közé tartozik, aki tudja, hogy ha a reklámba azt mondják, hogy az jó, akkor az tényleg jó. Hát sokszor nem így van.
Vajon mennyire igaz, hogy az emberek a televízió elõtt ülve kikapcsolják az agyukat, s csak a mûsorra koncentrálnak? Több vicc errõl szól manapság, hogy a TV elõtt ülve a férfi meg sem hallja mit mond a felesége. Érdemes ezen elgondolkozni, hiszen egy kikapcsolt agy állapotban az ember végleg manipulatívá válhat.
A diagrammból jól látszik, hogy az RTL Klub az, aki a legfiatalabb nézõi bázissal rendelkezik, és tudatosan, 1997-tõl a kereskedelmi szempontból legfontosabb 18-39/18-49 éves generációt célozta/célozza meg.
A TV2 kiinduló stratégiája volt a "család televíziója" szerepkörének elnyerése. Jól mutatja a jelenlegi nézõi szerkezet, hogy ez a csatorna az, amely leginkább a magyar lakosság életkor szerinti összetételét hordozza. 2002-tõl folyamatosan kimutatható az a nagy mértékû fiatalodás, amely 2004-re fiatalabb csatornává tette a tv2-t az RTL-nél.
Az mtv továbbra is jóval idõsebb nézõi maggal rendelkezik, mint akár az országos átlag, akár a többi csatorna.
Érdekes tény, hogy a felsõfokú végzettségûek lényegesen kevesebb idõt töltenek egy nap a képernyõk elõtt, mint az alacsonyabb végzettségûek, mégis minden csatorna esetében felül vannak reprezentálva az országos arányokhoz képest.
Nap, mint nap használjuk a "siker" szót. Ám ki az, aki be tudja határolni, hogy mit is jelent valójában a siker. Hosszas kutatás után sem találtam eredményt a szó pontos magyarázatára, így csupán szubjektív gondolataimat tudom megosztani. Számomra a sikeres ember a médiában egyszerûen megfogalmazható, egy olyan személy, aki tesz azért, hogy felfigyeljenek rá, jelent esetben pozitív cselekedetei vannak, avagy kifejezetten kitûnik a tehetségével a tömegbõl.
Azt, hogy valaki sikeres legyen, alapvetõen három tényezõ határozza meg: ambíciói, helyzete, valamint saját képességei. Mindenkinek tisztában kell lennie saját 'eladható' képességeivel, ismereteivel és tapasztalataival - vagyis erõsségeivel. Ezek mellett azonban számolnia kell különbözõ külsõ tényezõkkel is, amelyek kitágíthatják vagy éppen ellenkezõleg, korlátozhatják az érvényesülést. Ami ezt a két tényezõt összeköti és sikerre viszi, az az ambíció vagy a motiváció céljaink elérésére. Egy vagy két tényezõ megléte még nem elegendõ a sikerhez, hiszen lehetnek például az embernek ambíciói vagy lehetõségei, ha nincsenek meg a pozícióhoz szükséges ismeretei, képességei.
Elõfordulhat az is, hogy valakinek megvan a megfelelõ képzettsége, de nincsenek meg a körülményei, és végül lehet valaki bármilyen tehetséges, lehetnek bármilyen lehetõségei, ha nem vágyik hatalmas célok elérésére, nem fog karriert csinálni.
Ha azt állítjuk, sikeres sztár, ez már nehezebben behatárolható fogalom. Ki számít egyáltalán sztárnak? Kibõl, s hogyan lesz sztár? Ki tartja fent õket a mindennapokban?
Manapság minden embert kikiáltanak sztárnak, aki havi rendszerességgel szerepel egy újságban, vagy akár a televízióban. Ez azonban nem ilyen egyszerû. Tegyük fel valaki sokáig tanul, amikor már több fõiskolán esetleg egyetemen is túl van, vagyis van mit felmutatnia, sõt még a médiában is dolgozik, ám nincs meg benne az az emberi ösztön-ego, amivel saját magát tolhatná be sztárrá. Hiszen sokan ezt teszik, saját magukból próbálnak, nulla eredmény mellett sztárt csinálni. Mi hétköznapi emberek pedig örülünk neki, hogy újabbnál újabb embereket csámcsoghatunk. Mert ilyen is az emberi lény, örül, ha belelát mások életébe, nem véletlen a szólás "Más szemébe a szálkát is, sajátunkba a gerendát sem vesszük észre".
És ez mennyire igaz is, ha csak arra gondolunk, hogy meghalljuk a televízióban a jól ismert Szalacsi bácsi történetét már mindannyian jókat, mulatunk az idõs bácsi beszédhibáin, de ha jobban belegondolunk biztos, vagyok benne, hogy a többségnek, aki nevet az ilyen embereken, annak bizony van egy hasonló ismerõse netán rokona vidéken. De akkor persze fel sem tûnik neki, hogy máskor az ugyanilyen embereket neveti ki, mert az õ tegyük fel nagybácsikája nem ismert személy, nem zeng róla a sajtó, így már fel sem tûnik a kirívó viselkedés. Manapság bárkibõl lehet sztárt csinálni egyszerû a recept, kell hozzá egy személy, egy különleges kapcsolat, vagy akár egy különleges botrány és persze egy személy, aki mind ezt észre veszi, és sztárrá titulálja. És már kész is van az új sztárunk.
Én két tévécsatorna három mûsorán szeretném bemutatni a siker és a bukás formáit, segítségül lesz még néhány diagramm, illetve nézõi hozzászólás a témához.
Elsõ szempontom az MTV1 és annak Híradó c. mûsora
A Balázs - A szembesítõshow olyan új formátum, amely alaphelyzetében szakít a klasszikus talk show hagyományokkal, de lényegében mégis megõriz mindent, ami a talk show mûfaj sikerét garantálja.
Tegyünk fel egy példát; a mûsor alcíme: "Megcsaltalak, és most megmondom" már gondolhatjuk, hogy a mûsor, számunkra nevetséges lesz, az ott ülõ szereplõknek kevésbé, sõt talán inkább életük bukása. A szereplõk a legtöbb esetben nincsenek tisztában, azzal, hogy miért is mennek a mûsorba, milyen téma alatt. A felvétel alatt aztán érik õket rendesen a kudarcok, amikor az ifjú szerelmes fiú bemegy a mûsorba, ahol a lány közli vele, hogy már nem szereti. És természetesen minden kamera a fiú reakciójára kíváncsi, amit még a nézõk soraiban ülõ statiszták is fokozzák. Ez esetben határozottan bukásról beszélhetünk.
Egy másik mûsorrész alcíme "Most mutasd, meg mit tudsz!", vagyis minden magamutogató ember elõtt "nyílt napot" tart a Balázs show. A 80 éves Pista bácsi enyhén alkoholos állapotban betántorog a stúdióba elénekelni kedvenc zenéjét, ahol termesztésen a közönség jókat kacag rajta. Pista bácsi ebbõl mit sem észlelve sikeresnek érzi magát. A mûsor készítõi határozottan kihasználják az embereket és megalázzák õket ország- világ elõtt, ez viszont csakis úgy lehetséges, hogy mi hétköznapi emberek hagyjuk magunkat. Sokan bármit megtennének azért, hogy részesei lehessenek a médiának, és akár csak 2 percre is sztárnak érezhessék magukat. Több-kevesebb sikerrel. Az ott fellépõ szereplõket két táborra lehet osztani. Az elsõ tábor, talán a rosszabbik, amely csoportot, annyira primitív emberek alkotják, hogy tényleg felvállalják minden emberi méltóságukat félredobva a szerepléssel járó kudarcot, bukást. Véleményem szerint, nem mondhatja el magáról egy ott ülõ szereplõ sem, hogy sikeres lenne, hiszen hogyha sikeres lenne, szerintem, nem ott ülne. A másik csoportot a fizetett statiszták alkotják, õk tisztában vannak azzal, hogy miért mennek oda, s hogy milyen szerepet kell eljátszaniuk. Számukra ez megéri, szereplési vágyaikat kiélhetik, és emellett még fizetnek is nekik érte. Õk ugyan átlátják a mûsor szerkezetét, és a célját ( a szórakoztatást), de nekik így is megéri, hogy kinevetetik magukat emberek milliói elõtt.
A mûsorvezetõ szerepét, Sebestyén Balázs tölti be. A mûsorvezetõ személyével még a zenetévén ismerkedhettünk meg, de a szókimondó fiú az óta már több mûsorban is megfordult. Vezette a Kísértést, a reggeli mûsort az egyik kereskedelmi rádióban, most pedig a Kész Átverésben csapja be az embereket.
A Gyõzike címû mûsor reality komédia, amely Gáspár Gyõzõ és családja életének mindennapjait dokumentálja. Gáspár Gyõzõt, mint a Romantic együttes frontemberét ismerhettük meg még évekkel ezelõtt. A Gyõzike show, immár 2 éve fut az RTL klub mûsornál, kisebb szünetekkel tûzdelve. Ám mindig törekedtek a szünetek alatt is, hogy a nézõkben fenn tartsák az érdeklõdést.
Maga a show a család mindennapjait mutatja be, fõzés, mosás, takarítás, a gyerekeknek iskola, és persze a fellépések, munka. Az egész házat körbekamerázták és összeköltöztek egy ötfõs stábbal. A család végig nagyon közvetlen volt az elejétõl fogva, sosem flusztrálta õket a kamera közelsége és "mindenlátó szeme". A mûsor készítõi egy idõ után túl egysíkúnak találták az életet Gáspáréknál, ezért utazásokat szerveztek nekik szebbnél szebb mesés helyszínekre. A család persze mindig kitett magáért, és nem maradt el a roma mentalítás sem. A maguk egyszerûségével (néha primitívségével) kivívták a magas nézõszámot, a sikereket és a bukásokat. A mûsor sokszor láthatóan elõre szervezett, ezt bizonyíthatják a kiszámítható viták, és a felesleges botrányok.
Ám mégis megállja helyét a köztudatban. Mindenki tudja, hogy ki Gyõzike és, hogy mit csinált az elõzõ mûsorban, mégis mindenki tagadja, hogy nézné. Érdekes, hogy az emberek többsége úgy érzi, hogy több annál, mint hogy egy ilyen színvonalú mûsort nézzen. Tény és való, hogy nem egy értelmiségi mûsor, ám mégis leköti az embereket, és vonzza õket a televízió elé. Pontosan a mûsor egyszerûségénél fogva többen nézik meg, mint azt gondolhatnánk, mert még a legszerencsétlenebb ember is ki tud kapcsolódni a mûsoron. És az ilyen fajta emberek, abban a kétszer félórában, úgy érezhetik, hogy õk többek, mint az a személy, aki a televízióban majmot csinál magából ország világ elõtt.
A TV bemutatta már Gyõzike sikerét, hiszen sikeresnek tekinthetõ egy olyan ember, aki saját mûsort kap, és azt két éven keresztül fenn tudja tartani. Ám a dolognak két oldal van, így megtapasztalhatta ez élet "árnyékosabb" oldalát is. A nyomtatott sajtó kikezdte családját, és õt, magát is. Kapott hideget, meleget, de nem hagyta magát és mindig felállt és folytatta. Az õ bukása egyben pozitív élményként is felfogható éppen ezért.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont Gyõzikét és családját választották a mûsorhoz. Talán a "roma rapper" a maga egyszerûségével vívta ki a gyõzelmet, vagy talán a mûsor készítõi úgy gondolták, hogy újat hoznak egy roma ember mindennapjaival a televíziózásban. Ezt már sosem tudjuk meg, de egy biztos Gyõzike még jó pár évig ott fog díszelegni az RTL klub mûsorán és az újságok címlapján is.
Mindenképpen említést kell még tenni a mûsorvezetõk személyérõl, akik egészen a televízió létezésétõl fogva vándoroltak csatornáról csatornára. Eleinte ez kimerült annyiban, hogy egy- egy személy konfliktus miatt elhagyta korábbi helyét, s másikat keresett. Ma ez odáig fajult, hogy akár hétrõl hétre változik, kis túlzással a mûsorvezetõk anyacsatornájának a helye. A kereskedelmi televízió sokszor kedvezõbb ajánlattal csábítja el a közszolgálati televíziótól az adott személyt. Ha csak az anyagiakra gondolunk, ez nem is nehéz, hiszen míg egy kereskedelmi csatornát magánszemély tart fent, addig a közszolgálati televíziót az állam. A mûsorvezetõ személyisége és egyénisége, pedig nagyon sok estben döntõen hat a mûsor megítélésekor, így minden csatorna próbálja a stábot a nép igényei szerint változtatni.
A siker és a bukás örök téma marad a világ rengetegében, és egyben talán nagyon szubjektív gondolatokat ébreszthet e két fogalom mindenkiben.
Az esszém részeként csatolom a következõ oldalakon az alábbi dokumentumokat, sajtó megjelenéseket, melyeket szükségesnek találtam a téma megfejtéséhez illetve kiegészítéséhez.
|
