A Búcsú Váradtól és az Oh én édes hazám című vers összehasonlítása
A búcsúzás egy lelkiállapot, melet szavakkal csak nehezen tudunk kifejezni. Az ember, ha elszakad valamitől, vagy valakitő 141y2412b l hosszabb-rövidebb időszakra, átértékeli érzéseit, gondolatait, mintegy utolsó körültekintésként. Ebben a két versben ezek a dolgok öszefonódnak és verses formában jelennek meg.
A Búcsú Váradtól című vers Janus Pannonius munkája, aki a verset latin nyelven írta. Ez a költemény akkor keletkezett, amikor Mátyás király magához hívatta a költőt kb 1490-ben. Az író a lelkesedés és a félelem vegyes érzésével indult útnak. Nem tudja, hogy mi vár rá. A mésik verset Balassi Bálint költötte. Ellentétben Janus Pannoniussal, ő magyarul írta verseit. A keletkezés miértje megegyezik - elhagyja a szeretett földet - de a körülmények már nem. Balassinak menekülnie kellett az országból vérfertőző házassága és egyéb feleségcsábító tevékenysége miatt.
Mindkét vers hangulata eléggé búslakodó, elégikus. Janus Pannonius azért szomorú, mert ott kell hagynia Váradot, amit már annyira megszeretett, Balassi viszont azért, mert távoznia kell hazájából.
Mindegyik versben találhatunk tájleírást, de ezek mértéke, kifejező szerepe teljesen különbözik. Janus Pannonius három hosszú versszakon keresztül foglalkozik a körülötte lévő vidék szépségével, míg Balassi csak egy rövid strófában említi meg, azt is kapcsolva a vitézi életmódhoz.
Mindlkét költő búcsúzik környezetétől. Míg a Búcsú Váradtól költője teljes össze-visszaságban ír legszeretettebb doglairól, addig az Oh, én édes hazám szerzője egy jól felépített rendszer szerint, melyben a körülvevő világ fogalmát folyamatosan csökkenti az ország szintjétől egészen a verseiig. Balassi elköszönésében jelentos szerepet játszik a katonai, vitézi hatás, míg Januséban a jó, szép emlékek visszhangzanak. Balassi természetéből adódóan kitér a nőkre, tőlük külön elköszön.
A két vers különböző időben íródott, de a reneszánszon belül. Így a bennük leírt (kiemelt) gondolatok alapján tájékozódni tudunk arról, hogy az adott korban mit tartottak fontosnak, mik voltak az akkori emberek számára az értékes jellemvonások és hogy milyen eseméyek zajlottak (pl.: a vitézi életmód hatásaim a "pogány vérrel befestett szablya" a törökellenes harcokra utal). Összefoglalva: művekben jelen vannak az akkori reneszánsz ember vonásai - harciasság, vitézség <--> a természet szépségének nyugodt szemlélése, a "minnél többet tudni" vágyás.
Mindegyik vers elégikus jellegű. Janus Pannoniuséban még nem (vagy csak elvétve), Balassi versében viszont találunk rímeket, melyek általában ragok és négy sorra jellemzőek. Ugyanakkor a refrén hiányzik.
Az Oh, én édes hazámot nem lehet pontosan behatárolt szerkezeti egységekre bontani, mivel a fokozatosan szűkülő témakört nem lehet tagolni. Ezzel ellentétben a másik vers három részből áll: a táj bemutatása, a reneszánsz ember érdeklődési körei - a tényleges búcsúzás, segítségkérés. Fontos, hogy Balassi ebben a művében írta le először hazája nevét, ami itt, a körülötte történő eseményeket is figyelembe véve, hazafiasságra, hazasszeretetre utal. Ugyanakkor a költő öntudata is megszólal, igaz, csak halkan: hiába mondja értéktelennek, lelke legmélyén mégis büszke rá, hogy ő írta azokat a verseket.
Meglepő, hogy száz év különbség a versek keletkezési időpontja között mekkora változásokat von maga után mind tartalomban és formában, holott a két költő azonos (tudási) színvonalon volt.
|
