A HONFOGLALÓ MAGYARSÁG ÉLETMÓDJA ÉS TÁRSADALMA

A honfoglaló magyarság életmódja és társadalma

A magyarság őstörténete

A kutatás mai állása szerint az őshaza valószínűleg Nyugat-Szibériában az Ob folyó alsó folyása melletti erdős területen terült el. A magyarság a Kr.e. VI-IV. évezredben még az uráli népek csoportjához tartozott. Életmódjukra jellemző a halászat, vadászat. A Kr.e. IV. évezredben a finnugorok (és szamojédek) kiváltak az uráli népcsoportból, és ekkor kerültek kapcsolatba az indoiráni népekkel, amelyek hatására a kézművesség és a halászat indult fejlődésnek.

A Kr.e. III. évezredben az ugorok (finn-permiek) nyugatra húzódtak. Ekkor életmódjukban már jelentős változást tapasztalunk, ugyanis félig földbe ásták a házaikat, voltak ékszereik, csiszolt kőeszközeik. Kr.e. 2000 körül megjelent az ,,előmagyar nép". Délre húzódtak a Tobol és Irtisz ligetes sztyeppjeire. Az éghajlat melegebb és szárazabb lett, kedvezett a földművelésnek. Emellett állattartás is jellemezte életmódjukat: szabadon legeltetés mellett istállózás is létezett. A földművelés során főként búzát, kölest termeltek, az állattenyésztés a ló, juh, kecske tartását jelentett. Kr.e. 1500 körül áttértek a nomád ló- és juhtenyésztésre, e módon nagyobb állatállományt lehetett tenyészteni, és kedvezett a lovas életmódnak is.

Kr.e. 800 körül jelent meg a magyar nép. A hűvösebb éghajlat miatt a nomád állattartás feltételei javultak. Kr.e. 500 körül a magyarok a Dél-Urál vidékére húzódtak. Itt a szkíták hatására kifejlődött a kereskedelem, elterjedt a vashasználat (nőttek a vagyoni különbségek, fejlődött a haditechnika: íj, nyíl, kard).

A tudomány mai állása szerint valamikor a Kr.e. 500- Kr.u. 550 között a magyarok Baskíriába (Magna Hungaria) vándoroltak. Feltehetően a nomád népmozgások egyike sodorta át elődeinket új szállásterületükre, a Volga és az Urál folyók közti vidékre. A földművelés vaspapucsos faekével folytatódott. Létrejött a hét törzs (Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi). Elsősorban török népek között élhettünk. Így a finnugor nyelvű magyarság anyagi kultúrájában, külső megjelenésében, törzsi szervezetében ezen népekhez vált hasonlóvá. Erre utalnak a török jövevényszavaink is: ökör, bika, búza, sarló, szőlő, bor, törvény.

Levédia - A kettős fejedelemség kialakulása - Etelköz

Mikor elődeink a feltételezések szerint a VIII. századra elhagyták Baskíriát, átkeltek a Volgán. Új hazájuk, Levédia a Volga és a Don között terülhetett el. Vándorlásukat a török népek mozgása váltotta ki.

Nomád őseink új szálláshelyükön a Kazár Birodalommal kerültek szoros kapcsolatba, valószínűleg elismerték a kazár kagánt uruknak.

A kazárok jelentős hatással voltak a magyarságra. A magyaroknál kialakult a kettős fejedelemség, melyről a bizánci források nem tesznek említést, nyilván kazár mintára jött létre. A névleges hatalommal rendelkező kagánnak őseinknél a kündü vagy kende (nap), a tényleges uralkodónak a gyula (hold) felelt meg.

A magas szintű földműveléssel rendelkező kazárok fejlesztőleg hatottak a magyarság gazdálkodására, bővítették e téri ismereteiket. Átvettük a kazár rovásírást, mely feltételezhetően az erdélyi székelység körében a középkor folyamán is fennmaradt rovásírás rokona.

A IX. század első felében őseink nyugatabbra húzódtak, lazítva a kazár befolyáson. Ekkor csatlakoztak hozzájuk a kabarok, akikből a nyolcadik törzset szervezték. A magyarság új hazája, Etelköz a Duna és a Dnyeper közti sztyeppén terült el. A magyarság Etelközből kiindulva zsákmányszerző hadjáratokat vezetett. Részben a szlávok ellen, másrészt nyugat felé portyáztak, megjelenve a Kárpát-medencében. Az egymással harcoló frankok és morvák felváltva hívták segítségül a magyarokat, akik zsákmány reményében szívesen vállalkoztak a hadjáratokra. Ezek a honfoglalás előzményeinek is tekinthetők.

Jelentős fejlődésen ment keresztül a magyar törzsi szervezet a IX. században. A magyar törzsek Etelközben vérszerződéssel tették szorosabbá szövetségüket, miáltal a magyar törzsszövetség ereje jelentősen magnövekedett.

A honfoglalók gazdasága, társadalma, kultúrája

"Már a Kazár Birodalomban is voltak földművelők és állattenyésztők őseink között, így természetes, hogy ezt a hagyományt folytatták az új hazában is. A marhatenyésztés dominánssá vált. A nyugati irányú kalandozásoknak a merseburgi (933) és az augsburgi (955) vereség vetett véget. A vasverő és fazekasműhelyek, szövőházak révén az ipari tevékenység is terjedt. A vaskohászat központja Borsod (Ómassa) és vas megyében volt, és kóbor fémművesek is járták az országot. Őseink kiterjedt kereskedelmet folytattak, mert nem szakadtak meg a korábbi kapcsolatok (Kijev), uyganakkor észak felé (Prága) új utak alakultak ki, és a bizánci kapcsolatok is fontosak maradtak. A kereskedelem főként luxuscikkek, ezüstféleségek és a só forgalmazásával foglalkozott.

A társadalom ekkor már lényegében differenciált osztálytársadalom, amelynek alapsejtje a nagycsalád volt. A X. század magyar társadalmát a személyi függés tartotta össze, melynek csúcsán a fejedelem állt. Tőle függtek az úrnak tisztelt törzsfők (urak), az uraktól pedig a bőnek nevezett nemzetségfők (bők). Ezeket komoly fegyveres kíséret követte. Őket szolgálták az ínek (szolganépek). A szabad köznépi falvak lakossága termelő munkát végzett. Vallásuk a sámánizmus volt (életfa: alvilág, látható világ, égi világ). Művészetük egységes és fejlett volt, számos mohamedán és perzsa elemet vettek át." /Történelmi esszétémakörök nagykönyve érettségizőknek/

A magyar társadalom a X. században

A zsákmányszerző hadjáratokat valószínűleg nem a fejedelem irányította központilag, hanem egyes törzsek, elsősorban a határ mentiek önálló akcióiról volt szó, s így ezek vezetőit sejthetjük a kalandozó csapatok élén.

Kérdéses a résztvevő katonai erő eredete is. A választ az határozza meg, hogy milyen fejlettségűnek tartjuk a X. századi magyar társadalmat. Ha azt feltételezzük, hogy a törzsi szervezet bomlása még kezdeti fokon állt, vagyis társadalmuk a törzsi előkelőkre és a szabad harcosok csoportjára oszlott, úgy a fegyveres nomád pásztorok tömegei indultak a zsákmány reményében a messzi nyugat felé. Ha fejlettebb társadalommal számolunk, melyben kialakultak a törzsfők, nemzetségfők (bőség), a hatalmukat biztosító fegyveres kíséret (jobbágyok) és a mindinkább szolgálatra kényszerített szabadok (ínség) rétegei, akkor a törzsfők és a katonai kíséret alkották a kalandozó hadakat. Ez esetekben a kalandozások legfőbb célja épp a fegyveres kíséret eltartásához szükséges javak biztosítása volt. (A X. században jelentős számban léteztek szabadsággal nem rendelkező szolgaállapotúak is - pl. hadifoglyok - , akiket szintén íneknek neveztek.)

A kalandozások

A nomád magyarság vándorlása során gyakran indított szálláshelyeiről portyákat szomszédai ellen. Ilyen hadjáratok, kalandozások már a honfoglalás előkészítésében szerepet játszottak. A Kárpát-medence megszerzése és biztosítása után (907) folyamatosan, szinte évente indultak kalandozó seregek, nemegyszer egy időben több.

Forrásaink elsősorban a Nyugat felé vezetett utakról számolnak be, de támadták Bizáncot, s feltehető, hogy az északra élő szlávokat is végigdúlták, bár erről a kútfők nem emlékeztek meg. A leggyakrabban megjárt vidék Észak-Itália, bajorország, Szászország voltak, de gyors mozgású lovas csapataikkal őseink eljutottak Dél-Itáliába, Franciaországba, sőt átkeltek a Pireneusokon.

A hadjáratok elsődleges célja a zsákmányszerzés volt. A pusztítások szenvedést hoztak Nyugat-Európa lakosságára. Gyakran hangozhatott fel a könyörgő ima: "a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket". Portyázó őseink elsősorban a gazdag templomokat, kolostorokat rabolták ki, s arany, ezüst, drága szövetek képezték a zsákmányt. A behurcolt ékszereket hiába keresnénk régészeti leleteik között, azokat beolvasztották, s ötvöseik saját izlésüknek megfelelő tárgyakat készítettek belőlük. Foglyok tömegét hurcolták el. Ezek többségét eladták rabszolgának, vagy szolganépeiket gyarapították velük.

A 7 magyar törzs neve: Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi

A 7 magyar vezér neve: Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm

Fogalmak

kündü (kende): a szakrális fejedelem címe (iszlám forrásokból maradtak ránk)

gyula: a hadsereg főparancsnoka, a fegyveres hatalom birtokosa a honfoglalás előtti magyarságnál; a kende mellett vagy után a második legfontosabb személyiség.

harka:gazdasági, igazságszolgáltatási szerepkör

szakrális: isteni, természetfeletti erőnek vagy szentségnek tartott dolog

törzsszövetség: néptörzsek közös vezetésű katonai szövetsége

nomadizmus: legeltető állattenyésztés, amely állandó és rendszeres helyváltoztatással jár. A két fő termelési ág a földművelés és az állattenyésztés. A hiányos termékeket fegyveres rablással, kereskedelemmel vagy adó révén egészítették ki a földművesek terményeiből. 3 fő fajtája alakult ki: égtájak szerint, hegyre fel és vissza a völgybe, körbevándorlás kutak, oázisok, folyók mentén.