A KÖZÉPISKOLAI OKTATÁSÜGY REFORMJÁNAK HELYZETE

2008-BAN SZATMÁRNÉMETIBEN

I FEJEZET

BEVEZETŐ

A romániai, egyetem előtti oktatásügy reformját a kísérletezések sorozata jellemzi 1990 -től errefelé. Minden politikai párt Romániában saját oktatási programmal indul a választásokon, hogy aztán minden hatalomra kerülő kormány programjában négyévente oktatási reformot is kezdeményezzen, amelynek a gyakorlatba ültetése azután vagy egyáltalán nem, vagy csak részben valósul meg. A kísérletezés a formális (szerkezeti) és non-formális (tartalmi) szinteken is folyik, lényegi áttörés azonban az 1989-es forradalom óta csak a kísérletezés folytatása szintjén tapasztalható.

Bizonyítéka ennek pl. a Megyei Tanfelügyelőségek hálózatának létezése és működése napjainkban is, amely szakemberek szerint az orosz-szovjet típusú oktatásügyi modell "hagyatéka". Hasonló hatáskörökkel működő struktúra az EU országain belül már nem létezik. Természetesen, nem képezi vita tárgyát, hogy a tanügyben (is) szükség van szakmai kamarák létezésére mint pl. a magyarországi Országos Közoktatási Intézet (ilyen vagy hasonló szerepet tölthetne be a megfelelő hatáskörökkel felruházva pl. a Tanügyiek Háza rendszer - Casa Corpului Didactic vagy az Agentia Româna pentru Asigurarea Calitatii în Învatamântul Preuniversitar /ARACIP, vagy mások)

A romániai egyetem előtti oktatásügy képtelen időben, a kellő válaszokat megadni 616r174g a kor kihívásaira, szerkezeti merevségének folytonosságát pedig pontosan az oktatásügyben érdekeltek beidegződései, sokszor magán- és csoportérdekei tartják fenn. A munkaerőpiac változásait, a termelés a szolgáltatások területén végbemenő változásokat nem követi egy koherens, országos szinten jól átgondolt oktatási stratégia, amely úgy rendezkedne be, hogy a gyors kihívásoknak képes legyen időben eleget tenni.

Amennyiben a szerkezeti szinteken folynak is próbálkozások változások bevezetésel a tartalmi currikuláris dimenzió ehhez képest is el van maradva.

Számtalan hazai tanulmány látott napvilágot ezügyben. Ezek egyikét idézzük:

"Minden menedzsment -elmélet vezérelve: hosszú és rövidtávú célok rögzítése. A célkitűzések elérése cselekvések sorozatát feltételezi. A célkitűzéstől függően a megvalósítás fokát a munkaerőpiacon végzett szociológiai felmérések alapján mérik

Milyen világosan meghatározott célt követett a Nevelés és Kutatásügyi Minisztérium az utóbbi 15 évben ? Az EU szintjén a legfontosabb célkitűzés az ún. Lisszaboni stratégia. Asszisztáltunk a Nevelési Minisztériumnak egy csomó programján és akcióján, amelyek inkább pillanatnyi válsághelyzeteket kezeltek hatalmas pénzeket emésztve fel (pl. Világbank A PHARE VET RO 4096 programja) Stratgiai szempontból vizsgálva a a romániai oktatásügy semmilyen stratégiát nem rögzített.Románia jelenkori történelmének beruházási programja a tanügyben, 1, 1 milló Euró értékben úgy tűnik, hogy egy mérhető kritériumrendszerrel rendelkező célkitűzés hiányában zajlik. "Megcsináljuk, mert pénzt adnak" (Az EU- megj. tőlem) lehetne a minisztérium jelszava. A cél a mai napig (2006 marcius 22) nincs meghatározva.

A romániai egyetem előtt oktatásügyben az általásnos összefüggéseket az alábbi viszonyítások adják: A PISA-i értékelő rendszer szerint a 42 lehetéseges helyből Románia a 36-ik szégyenletes helyet foglalja el, azért mert a szakiskolákat végzettek közül csak 3o% talál munkát a munkaerőpiacon, mert a nemzeti Curriculum (tananyag) nincs sem a belső, sem a külső munkerőpiac igényeihez hangolva. A fennmaradt 7o% a "munkanélkül mesterségre" van felkészítve.A falusi környezetben működő iskolák szintje a tűrhetetelenség szintjén maradt: az itt tanulók közül csak 2% végez valamilyen egyetemet, és csak 15-2o %-uk középiskolát. Az iskolaelhagyás jelensége erősebb mint 1989 előtt., a szegénység miatt ..."[1]

Az oktatási tényezők és a helyi önkormányzatok közötti kapcsolat formai, látszatokra épített. Nincs eszköz és nincs beavatkozási lehetőség önkormányzati szinten a helyi igényeknek az oktatási rendszerben való megjelenítésére. Ugyanakkor Európai Uniós vonatkozásban az oktatásügy helyi reformja előfeltétele az Unió azon erőfeszítéseinek, hogy a (gazdasági és politikai - megj. tőlem) konvergencia-programot az oktatásügyre is kiterjessze, mert szükségesnek ítéli, hogy bekövetkezzen "..a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem céljainak és eszközeinek az átalakulása. E területeken meghatározó elemmé válik az alkalmazkodóképesség, az emberek tanulóképességének fejlesztése".

1. A kutatás témája, módszerei

Kutatásomban azt vizsgáltam, hogy az oktatás területén kísértleti státusszal felruházott Szatmár megyében[3] miként hatott az oktatás finanszírozási rendszerének megváltozása a helyi, egyetem előtti oktatás líceumi szakaszának helyzetére Szatmárnémetiben, illetve érzékelhető változás ebből adódóan bekövetkezett-e.

Az oktatásügy, közpolitikai mivoltából adódóan minden közpolitikai szereplő: tanulók, szülők, helyi önkormányzati tényezők, pedagógusok, és állami intézményrendszerek: a kormány az oktatási, pénzügyi, egészségügyi stb. minisztériumok, érdeklődésének előterében van.

Gyakorlatilag nincs olyan család egy országon belül, amelynek valamely tagja, még ha távolabbi rokoni ágon is akár, de ne lenne érdekelt valamilyen oktatási folyamatba betagolt tanuló sorsának alakulásában. Így a kérdést a közpolitikai elemzés módszereivel szükséges megközelíteni. Kutatásom elméleti része a közpolitikai tudományok kialakulásával és elemzési módszereinek bemutatásával, valamint az oktatási közpolitika rövid elméleti bemutatásával foglalkozik.

1.2 Motiváció

Kijelenthető, hogy az oktatási rendszer sikeres vagy sikertelen működése, eredményei vagy eredménytelensége egy országon belül az össztársadalmi fejlődés, vagy hanyatlás kulcskérdése. Szükség van tehát az oktatás olyan stratégiáinak, és mindennapi gyakorlatának valamint tartalmi összetételének kialakítása, amely képes az adott kor kihívásainak követésére, a munkaerőpiac igényeinek kiszolgálására. Ez utóbbi az egyén létérdeke is.

Szatmár megye kísérleti megyeként való besorolása kapcsán tanulmányozom, hogy Szatmárnémetiben az új oktatás-finanszírozási rendszer milyen előnyöket hozott az oktatási intézmények szintjén, illetve ez mire nem nyújt megoldást. Milyen többletmunkát okoz a helyi önkormányzatnak, amely lényegében csupán közvetítő szerepet tölt be a folyamatban. Mindezeket a Szatmár megyei oktatásügyben és a szatmárnémeti önkormányzatban tevékenykedő felelős döntéshozók megkérdezésével és az adott válaszaik alapján készített helyzetelemzés módszerével ismertetem.

1. 3 Célkitűzésem

. Vizsgálatom célkitűzése az, hogy az oktatási szerkezet finanszírozásának megváltoztatása milyen változást eredményezett az oktatási egységek menedzsmentjében

1.4 Hipotézisek

1. Az oktatásügyben kísérleti jelleggel bevezett reformok megszüntetik a túlcentralizált döntéshozatali mechanizmusokat a rendszeren belül, a tanintézmény adminisztrálását illető döntéseket helyben, a tanintézmény vezetőtanácsának szintjén hozzák.

2. A kísérleti program kezdetétől a menedzsmentnek módjában áll a helyi szükségeknek megfelelően irányítani a rendelkezésre álló központi forrásokat

3. Mód van saját bevételek realizálására is, az ezekből a forrásokból származó jövedelmek felhasználása feletti döntés kizárólag a helyi meneddzsment hatásköre

Mindezek az oktatásügy tényleges reformjának felgyorsulásához vezetnek.

1.5 Operacionalizálás

A.   Dimenziók

Tanulmányomban az egyetem előtti oktatásügy középiskolai szakaszának szerkezeti dimenzióit vizsgálom, a 2005-január 1-e után, a kormányhatározattal kísérletivé kijelölt Szatmár megyében. A kutatás célja rögzíteni az oktatásügyben bekövetkezett változások jelenlegi stádiumát, a menedzsmet szempontjából bemutatva, Szatmárnémeti municípium egyik szaklíceumában, egy elméleti líceumban, egy egyházi líceumban, illetve a Tanfelügyelőség és a Tanügyiek Háza vezetőinek általános véleményeire alapozva

B. Indikátorok

A tanulmányban megvizsgálom, hogy:

- ilyen főbb szerkezeti átalakulások következtek be a 2 5-ben kísérleti megyévé kijelölt Szatmár megye oktatási rendszerében a törvény biztosította lehetőségek keretei között, melyek a főbb különbségek a 95 január 1-előtti és utáni működésben,

- milyen előnyöket hozott az új finanszírozási rendszer ?

- tapasztalható-e ellenállás a reformmal szemben, ennek milyen területén ?

- milyen erők, csoportok részről tapasztalható közegellenállás, melyek ennek az okai, és mit kellene tenni a reform felgyorsítása érdekében ?

1.6 Kutatási módszerek

Jelen kutatás módszerei:

1. az oktatátsi szerkezetről készített rendelkezésre álló szakkiadványok, önkormányzati szinten elkészített tanulmányok, éves jelentések, a tanügyi rendszer finanszírozására vonatkozó jogszabályok a tárgykörben készített helyi adatok dokumentum- analízise.

2. Szatmárnémeti és Szatmár megyei szinteni is meghatározó szaktekintélyekkel, oktatásügyben felelős tanügyi és helyi önkormányzati tényezőkkel a reform állapotáról készített egyéni, strukturált interjúk. Az interjúalanyok ugyanazokra a kérdésekre adtak választ.

A tanulmány a Szatmár megyei oktatásügy területén tevékenykedő hat meghatározó személyiség által kifejtett véleményeket dolgozza fel.

Az önkormányzat képviseltében a helyi oktatásügyért felelős alpolgármester (aki pedagógusi végzettésggel és katedrán eltöltött évtizdes tapasztalatokkal rendelkezik, ugyanakkor Szatmár város polgármesteri tisztét is ellátta ideiglenes polgármesterként 2 éven keresztül.

A Tanügyiek Háza igazgatónője, a Tanfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese, valamint egy szaklíceum, egy elméleti líceum és egy vallási középiskola igazgatói nyilatkoznak a reform álapotáról. A diákok véleménye azért nem kap helyet a tanulmányban, mert a diákságnak nincs igazán betekintése a menedzsment ügyibe, bár a 2 óta megalakított vezetőtanácsokban a diákönkormányzatok egy képviselője is helyt kap kötelező módon.

II FEJEZET

Az oktatásügy közpolitikai kérdés.

2.1 A közpolitiakai gondolkodás története

A közpolitika alig 40 éves történetre tekinthet vissza, azonban eredetét illetően többféle magyarázattal találkozhatunk. A közpolitika fiatal tudomány, és többféle eredetmagyarázat létezik, ami annak tulajdonítható, hogy az emberek tudománytörténeti emlékezete véges és homályos még rövid intervallumban is.

2.2 A közpolitika eredete

A közpolitika erdetét az 1960-as években az Egyesült Államokban jelentkező közpolitikai mozgalomhoz kötik . (Ham-Hill, 1993)[4]. Mások Harold Lasswell 1951-es fellépését tekintik döntő fordulatnak (Lasswell, 1951) . Lasswell azt hangsúlyozta, hogy a politika tudományának el kell hagynia a steril az elméleti magaslatokból való szemlélődés módszerét és a politikai döntéshozatal és megvalósítás valódi folyamatára kell összpontosítani.

Tudománytörténeti tény viszont, hogy az 50-es években már tudományos vita zajlott a közpolitikában. Az Egyesült Államokban, Atlantában vizsgálva a közpolitikai döntéshozatal és az érdekérvényesítés kapcsolatát Floyd Hunter 1953-ban arra a következtetésre jutott, hogy a helyi társadalomban hozott döntések tartalmát a város kulcsszereplőinek maroknyi csoportja, vagyis egy szűk elit határozza meg[6]. Ezen az elitista nyomvonalon haladva C. Woight Mills (1956) azt állította, hogy az Egyesült Államok szintjén is lényegében hasonló a helyzet és a hatalom gyakorlása katonai vezetőkből, üzleti vállalkozások meghatározó személyiségeiből, valamint központi kormányintézmények vezetőiből álló elit kezében van.

Ezt az elitista szemléletet bírálta Robert Dahl egyik tanulmányában (Dahl, 1958) : "egy uralkodó elit megléte - akár az Egyesült Államok, akár bármilyen helyi közösség szintjén - tudomásom szerint mindezidáig nem bizonyított".

Dahl, Floyd Hunter vizsgálatának "ellenpróbáját" is elvégezte New Havenben (Dahl, 1961)[9]. Arra a következtetésre jutott, hogy a közpolitikai döntések előnyei és hátrányai egyenlőtlenül oszlanak meg a különböző társadalmi csoportok között.

Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában az 1950-es években kezdődött fordulat a politikai döntéshozatal vizsgálatában.

Ez annak a következménye, hogy a politika tudomány, a közgazdaságban, a szociológia és más társadalomtudományok művelői érzékelték, hogy a köztisztviselők befolyása növekvő mértékű a politikai döntéshozatal tartalmára és időzítésére. A köztisztviselőknek egyre több jogosultsághoz való jutása a II világháborút követő társadalmi felismerésben keresendő: az államnak igenis be kell avatkoznia olyan területeken, ahol a "szabad kéz" vagyis a piac szabályozó ereje csődöt mondott. Más szavakkal: ha a politikai döntések eredetét és lényegi tartalmát elemezni kívánják, akkor a közigazgatási folyamatokon belül kell mozogniuk. Nyilvánvalóvá vált - amit már korábban is érzékeltek -, hogy a közigazgatás nem egyszerű végrehajtó mechanizmus, hanem formálisan, vagy informálisan részt vesz a döntésekben, sőt nem egy esetben döntéshozatali központtá is válik, tekintettel arra, hogy módjában áll időzíteni és ezáltal az általa kívánt irányba terelni a döntést követő - vagy nem követő - cselekvések menetét.

2.3 A közpolitikai probléma-megközelítés

A közpolitika csak egy tudományág a sok közül a modern közigazgatás-tudományok között. A közigazgatási munkára történő képzésnél a közpolitika mellett számos más tudományterületet oktatnak a világ egyetemein például: a közösségi gazdaságtan, a közpénzügyek, az államszámvitel, a közigazgatási jog, a közintézményi menedzsment, a közszolgálati etika, a humán erőforrás menedzsmentje. Nembeszélve az egyes közpolitikai területekhez kapcsolódó más kiemelkedően fontos tudományágakról , mint az oktatáspolitika és oktatásfinanszírozás, vagy egészségpolitika és társadalombiztosítás, regionális politika, környezetvédelem és még folytathatnánk a sort.

Ennek oka az, hogy a közigazgatás a modern időkben átfogja az emberek mindennapi életét és megkerülhetetlenül érezteti hatását a társadalom működési és létszférájában.

A modern közigazgatás ugyanis sajátosan komplex feltételrendszer közegében működik. Ebben a feltételrendszerben megkülönböztethetjük a közigazgatás:

- jogi,

- pénzügyi.gazdasági,,

- politikai és szervezeti

környezetét.

A közigazgatás jogi természetét mutatja, hogy minden közigazgatási tevékenység jogalkalmazási és jogérvényesítési tevékenység is.

A közigazgatás pénzügyi-gazdasági természete azzal érzékeltethető, hogy manapság a közigazgatás egyben olyan gazdasági szektor, amely tekintélyes megrendelő és fogyasztó a gazdasági életben és a közigazgatás működésének gazdaságossága kihat az egész gazdasági élet fejlettségére is, mind az állami, mind pedig a magánszektorban. Mi sem érzékelteti ezt jobban mint az, hogy napjainkban a közszolgáltatásokat biztosító közigazgatás egyre több, a privát gazdasági szférában működő gazdasági szereplővel lép szerződéses viszonyra.

A modern közigazgatás politikai természete fejeződik ki abban, hogy a közigazgatási döntések és akciók a politikai küzdőtérben zajlanak és a közigazgatási folyamatoknak alkalmazkodni kell a politikai rendszer működésének általános sajátosságaihoz.

A modern közigazgatásban bonyolult szervezetek, átfogó és összetett, nemzeti és nemzetközi rendszerek épültek ki és a közigazgatás működése komplex szervezeti feltételrendszerek alakjában jelentkezik.

Ily módon a modern köztisztviselő munkájában összetett követelményrendszert érvényesít. A köztisztviselő nemcsak jogalkalmazó és jogszabályalkotó, hanem gazdálkodó, politikus és szervezeti irányító is.

A köztisztviselőt jövőbeni munkájára a közigazgatás-tudományok készítik fel. Ezek között a leglényegesebb a:

- közigazgatási jog,

- a közösségi gazdaságtan

- a közpénzügyek,

- a közpolitika és

- a közintézményi menedzsment.

A közpolitika olyan közigazgatás-tani diszciplína, amely a közigazgatási folyamatokat mint politikai folyamatokat vizsgálja, vagyis mint döntések és programok alkotásának és megvalósításának folyamatait, amelyek sok szállal kapcsolódnak a politikai rendszer működési sajátosságaihoz.

A közpolitikai szemlélet és tudományág kialakulásakor, a '60-70-es évtizedben a kutatók egy része a közpolitikát új, politológiai szupertudománynak tekintette (Dror, 1971.)[10]. Később azonban széles körben elfogadottá vált Wildavsky álláspontja, miszerint a közpolitika "alkalmazott természetű közelítés, amelynek tartalma nem definiálható a klasszikus tudományos szemlélet diszciplináris keretei között, hanem olyan ismeretkört alkot, amelynek tárgya a gyakorlati probléma és a körülmények sajátosságai szerint változik" (Wildavsky, 1979) . Ebben a szemléletben a közpolitika alapvető célja a kormányzati programok és akciók okainak és következményeinek elemzése, különös figyelemmel összpontosítva egyfelől a programok és akciók kialakításának és végiggondolásának, másfelől a programok és akciók megvalósításának folyamataira.

A közpolitikai szemlélet kialakulásának idején, a közpolitikai szemlélet lényegét is különbözőképpen határozták meg. Heclo például "a közpolitikában inkább cselekvések és nem-cselekvések sorozatát látja, mintsem specifikus döntéseket és akciókat" (Heclo, 1972.)[12]. Később David Easton meghatározása is nagyhatásúvá vált, miszerint a közpolitika "értékorientált döntések és akciók láncolatát tartalmazza" (Easton, 1953.) . Jenkins ezen a szemléleti nyomvonalon haladva határozta meg a közpolitika lényegét. Eszerint a közpolitika lényegében "egymással összefüggésben lévő döntésekből és a hozzájuk kapcsolódó cél- és eszközrendszerből áll, amelyet sajátos helyzetekben valósítanak meg" (Jenkins, 1978.) .

A fentiek alapján felvetődik a kérdés, hogy a döntések beletartoznak-e a közpolitikai folyamatokba, tekinettel arra, hogy a gyakorlatban a döntések jelentős részét nem a közigazgatási-közszolgáltatási folyamatokon belül, hanem a politikai rendszerben hozzák. Vagyis a döntés helye szerint, kétféle döntésről beszélhetünk . A döntések egyik típusát a közigazgatáson belül, a másik típust a közigazgatáson kívül hozzák. Ez utóbbi esetben sokan már nem is tartják indokoltnak, hogy a döntéseket a közpolitikában elemezzék. Pedig a közigazgatás szerepvállalása akkor is kitapintható, vagyis részesedik a politikai döntésekben. Így a döntés ebben az esetben is közpolitikai tény.

A közpolitikában mindig a politika adaptációja következik be. Attól függetlenül, hogy a döntéseket a közigazgatáson belül, vagy kívül hozzák, hisz az ebből eredő cselekvésekben érdekeltek, vagy nem érdekeltek súlya szerinti döntés fog megszületni. A döntések túlnyomó többségénél a megvalósítási folyamatban - a lehetőségek mérlegelése, a változó körülményekhez és követelményekhez történő igazodás alapján - változik a döntések tartalma. Még az is előfordulhat, hogy adott döntésből ellentétes értelmű eredmény születik.

Funkcionális értelemben a politikai rendszerekben hozott döntések is a közpolitikai folyamat részei. Hiszen a közigazgatás befolyásolja ezen döntések tartalmát, és nemcsak a tartalmat, hanem az időzítést is.

A közpolitikai folyamatokat - ebben az értelemben - döntések és akciók egymással összefüggő sorozatának tekintik. A meghatározáson belül azonban a szakirodalom néhány problémát kiemelten kezel.

Érzékelhető, hogy a közpolitikai döntéshozatal nem egy döntésből, hanem döntések összefüggő láncolatából áll. Ennek számos oka van. Az első ok az, hogy a közpolitikai döntések résztvevőinek köre széles az államtól, a közintézményeken és a nonprofit szervezeteken keresztül egészen az érdekérvényesítési szervezetekig és a magánvállalkozásokig terjed, de a média is, esetenként egyik fontos befolyásoló tényező A másik ok, hogy a közpolitikai problémák természete nem fejezhető ki egy döntéssel, hanem csak döntések komplex hálózatával. A harmadik ok az, hogy a közpolitikai döntések nem örökérvényűek, hanem erőteljesen kötődnek a konkrét körülményekhez, időszakokhoz, akár konjunktúrákhoz. Ebből következik, hogy a döntések tartalmát a körülmények és a politikai célok változásával összefüggésben szintén változtatni kell.

Jelentős figyelmet érdemel az a tény is, hogy a közpolitikai döntések operatív érvényűek. Értéküket az határozza meg, hogy mi valósul meg belőlük. Ezért a döntések, és utólagos megítésésük is különleges függőségben vannak a gyakorlati megvalósítástól. Ebből az következik, hogy a gyakorlati megvalósítás közben valamint a megvalósítási folyamat végén végzett értékelések nyomán általában az eredeti döntések tartalma módosul.

A közpolitikai döntéshozatal elemzése során nyilvánvalóvá vált az is, hogy nem elegendő a meghozott döntések láncolatának elemzése, hanem egyenértékű fontosságú - a közpolitikai folyamat karakterének jellemzése szempontjából - az elmaradt, az elhalasztott döntések elemzése is. Ez különösen fontos azért, mert a közpolitikai folyamatok hátterében meghúzódó, a status quo fenntartására illetve a kihívások elhárítására irányuló törekvések csak a nem-döntési folyamatok elemzésének segítségével közelíthetők meg. A különböző társadalmi csoportok közötti erővonalak, az egyes csoportok érdekérvényesítő képessége dönti el, hogy egy társadalmi feszültségből politikai probléma lesz-e és azután ez a probléma bekerül-e a közpolitikai "küzdőtérbe". Ha az érdekérvényesítési képesség nem elég erős, akkor a politikai törekvések nem kerülnek be az intézményes csatornákba. Nyilvánvaló, hogy közpolitikai szempontból nem közömbös, hogy adott csoportoknak milyen esélyük van az intézményes közpolitikai szereplésre. És ha erős érdekérvényesítő képességekkel rendelkező csoportok törekvéseit rendszeresen nem engedik be a közpolitikai "küzdőtérbe", akkor annak még poláris feszültség is lehet a következménye.

Ezt a problémát el kell választani attól, amikor a döntéshozatali folyamatban az előkészületi szakasz elhúzódik, vagy késedelmeskedés, bizonytalanság és halogatás tapasztalható a döntések időzítésében. Ez utóbbi esetben a probléma már bekerült az intézményes közpolitikai csatornákba, míg az előző esetben közpolitikai mechanizmusok akadályozzák a probléma intézményesedését.

Harmadszor: a közpolitikai folyamat alapvető dilemmája a döntések és az akciók kölcsönös viszonya. Az eddigiekből is kiderült, hogy a közpolitikai folyamat nem jellemezhető a döntési láncokkal önmagukkal, hanem a folyamat integráns részei a programok és az akciók, vagyis a megvalósítás mozzanatai is. Kérdés azonban az, hogy a megvalósítási mozzanatok kétségtelenül domináns közpolitikai funkciója alapján meghatározhatók-e a közpolitikai folyamatok mint programok és akciósorozatok úgy, hogy a döntéshozatali folyamatokat kizárólag mint formális, megerősítő-szankcionáló mozzanatokat vesszük figyelembe. Nyilvánvaló, hogy kiegyensúlyozott szemlélet szükséges a közpolitikai folyamatok döntéshozatali és megvalósítási mozzanatai között. Elvileg a döntéshozatalt középpontba állító "felülről-lefelé" modell (top-down modell) és a megvalósítási mozzanatokat középpontba állító "lentről-felfelé" modell (bottom-up modell) egyaránt releváns lehet és csak a döntések és akciók valóságos viszonyrendszere alapján lehet eldönteni, hogy az adott helyzetben melyik modell alkalmazható. Mindenesetre már most fel kell hívni a figyelmet - Lipsky nyomán (Lipsky, 1980)[15] - arra, hogy a közpolitikai folyamatokban a megvalósítási mozzanatok nincsenek alárendelt viszonyban a döntéshozatallal. Sőt! A közpolitikai folyamatok természete nem érthető meg a köztisztviselők - közöttük az állampolgárokkal közvetlen kapcsolatban álló köztisztviselők - (Lipsky terminológiájával "street level bureaucrats") politika alkotó szerepének feltárása nélkül.

Negyedszer: a közpolitikai folyamatok elemzésének nyilvánvalóan szerves része a döntések és akciók következményeinek elemzése, a hatékonyság és az eredményesség mérése. A problémakör részletes elemzésére még visszatérünk. Most csupán arra szeretnénk utalni, hogy a közpolitikai gondolkodás kezdeteinél - a hatvanas években - először azt a rendszerszemléletű közelítést alkalmazták, amelyet David Easton fejlesztett ki (Easton, 1953., 1965/a és 1965/b)[16].

Ez a szemlélet - a biológiai rendszerek analógiájára - a túlélést, a stabilitás fenntartását tekintette lényegi motivációnak a politikai rendszer működésében. A rendszerszemléletű közelítés a közpolitikai folyamatok elemzését az inputok elemzésével kezdi. Eszerint kétféle input létezik: a követelések alakjában megfogalmazott igények és a támogatások.

Az igények származhatnak egyénektől és csoportoktól. Közös jellemzőjük, hogy az értékorientált cselekvést várnak el a közigazgatástól és a közösségi szektortól. A támogatás különböző formákban jut kifejezésre. Ilyenek a szavazás, a törvényeknek és a jogszabályoknak történő engedelmeskedés és az adófizetés. Ezek az igények és támogatások azután bekerülnek a közpolitikai döntéshozatal és megvalósítás fekete dobozába, ahonnan meghatározott kormányzati-hatósági tevékenységek következményeinek alakjában kerülnek ki. Már Easton megkülönbözteti a hatékonyságot, amely a ráfordítás és a hozam viszonyának mérése, az eredményességtől, amely a tevékenység szélesebb társadalmi hatásait is figyelembe veszi.

Ez a szemlélet a későbbiekben hasznosnak bizonyult, mert lehetővé tette a közpolitikai folyamatok analitikus jellegű elemzését nemcsak részletes elemzési technikák kidolgozásával, hanem a különösen komplex közpolitikai folyamat konceptualizálásával is.

Ugyanakkor számos ponton kritika is érte a rendszerszemléletű közelítést. A kritikusok - mindenekelőtt Edelman (Edelman, 1971.)[17] - egyrészt azt érzékeltették, hogy naiv az a felfogás, amely a közpolitikai folyamatokkal szemben támasztott igényeket kizárólag "külső" társadalmi környezetből származtatja. Ugyanis az igények számos esetben a "közpolitika csinálóktól" származnak vagy úgy, hogy a meglévő és politikailag artikulált társadalmi igényekhez hozzáteszik, hozzáötvözik saját igényeiket, még akár az eredeti igények módosítása árán is (ezt fejezi ki a "withinputs" terminológia) vagy úgy, hogy manipulálják a közvéleményt, krízishelyzetek mesterséges kirobbantásával avagy a kommunikációs manipuláció eszközeivel.

Ennek a felfedezésnek a nyomán a közpolitikai folyamat újabb területei kerültek a kutatók szemsugarába. Eszerint a közpolitikai folyamatokba beletartozik a szimbolikus célok követése is. A közpolitikai célok társadalmi támogatásának megőrzése szempontjából sokszor fontosabb a felelős kormányzati magatartás meggyőző látszatának kialakítása, mint az eredményes problémamegoldás. Ezért hívja fel Dye arra a figyelmet, hogy a közpolitikai folyamatban, a kutatóknak inkább célszerű összpontosítani a kormányzat retorikájára, mint a kormányzati tevékenységekre (Dye, 1976.)[18]. Ez azt is jelenti, hogy a közpolitikai döntések valódi természete, a döntések avagy az akciók elmaradása nem érthető meg a szimbolikus politikai terrénumok közpolitikába való bevonása nélkül.

A közpolitikai folyamat másik területe, amely a rendszerszemléletű "fekete doboz" modellben nem tűnik ki, az a döntéshozatali folyamat belső dinamikája. A belső dinamika és struktúra meghatározó eleme a döntésekben résztvevő intézmények és szervezetek belső viszonyrendszere és a döntések érdekében létesített intézményközi szervezetek kormányzaton belüli pozíciója. Nem kevésbé fontos, hogy a döntések során milyen típusú viszony alakul ki a központi és a helyi szintek között valamint, hogy milyen típusú az együttműködés egy-egy intézményen belül a döntésekben résztvevő különböző szervezeti egységek között.

A közpolitikai folyamat harmadik fontos kiegészítő területe az a fajta metapolitika (felső politika), amellyel a közpolitikai döntések és akciók feltételrendszerét formálják. Ilyen alapvető tevékenység az alkotmány - avagy a törvények illetve jogszabályok - módosítása és ilyen metatevékenység a politikai befolyásért folytatott társadalmi küzdelem is.

Ezeknek a tevékenységeknek közös jellemzője, hogy a "játékszabályok" megváltoztatására irányulnak.

A kritika nyomán a közpolitikai folyamatok értelmezésének három különböző módja alakult ki a kilencvenes évekre (Allison, 1971.)[19]. A racionális modell, olyan közpolitikai szereplőket feltételez, akik céltudatos magatartással vesznek részt a döntéshozatalban, racionális választással szelektálnak az alternatívák között, az egyes alternatívák előnyeinek és hátrányainak ésszerű mérlegelése alapján.

A szervezeti folyamat modell a döntéseket és az akciókat nem racionális mérlegelés eredményének tekinti, hanem sajátos szervezeti magatartás következményének. Itt szerephez jutnak döntés-meghatározó tényezőként a szervezeti rutinfolyamatok és az intézményesedett szervezeti eljárások.

A bürokratikus politika modellje a közpolitikai döntéseket nem racionális választás és intézményesedett szervezeti magatartás eredményének tekinti, hanem olyan alkufolyamat eredményének, amely a köztisztviselők és az állampolgárok érdekérvényesítési törekvései között folyik.

A háromféle szemlélet alkalmazása mellett és ellen egyaránt lehet érvelni. Attól függően alkalmazhatók - unikálisan vagy kombinált módon, - hogy a közpolitikai folyamat milyen összetevőjére illetve milyen sajátosságaira irányul a kutatói figyelem fókusza.

2.4 Oktatási közpolitika - nemzetközi kitekintésben

"Soha nincs rá idő, hogy jól csináljuk, de arra mindig van idő, hogy újra csináljuk
(Meskimen törvénye)

A közoktatás mára kialkult rendszereit vizsgálva megállapítható, hogy a fejlettebb európai és nem európai országok egy része már visszatekint egykor divatos próbálkozásaira, elemezve az elkövetett hibákat, tévedéseket. Mások tradícióikat őrizve, és ezekre hivatkozva -főleg az európai államok egy része - a közelmúltban korszerűsítették felügyeleti rendszerüket, s kezdtek hozzá professzionális ellenőrző, értékelő szervezetek kiépítéséhez.

Tekintettel arra, hogy Romániában 18 éve kisérletezés folyik a tanügy szerkezeti átalakítására az alábbiakban elsősorban gyakorlati, az igazgatás és irányítás működése szempontjából vizsgáljuk a nemzetközi fejlesztések, változások irányát.

2.4.1 A helyzet vázlata

A reformokban korábban élenjáró néhány országban - ahol a közoktatási intézmények önállóságát mindenek fölé helyezték - a különböző elégedettségi mutatók és tesztek csapdájában az iskolák részben elveszítették arcukat, és az eredetileg humán intézmény tényleges piaci szereplő lett: olyan, amely programokat vesz, méréseket hajt végre, bizonyítványt ad, és bármi áron meg akar felelni a társadalom sokoldalú elvárásoainak . Mindeközben egyre több közpénzt és szülői anyagi hozzájárulást emészt föl, csökken a rendszer intézményei átláthatósága. A modern adminisztrációk pozitív feladatainak tekintett lakossági szolgáltatások elve alapján joggal fogalmazódik fel az adófizetőben a kérdés: mit is kapok - közvetve- az adóként befizetett pénzemért az oktatási szolgáltatások címén ? "Bemenete" és "kimenete" van, a növekvő ráfordítások és a benne dolgozók erőfeszítései ellenére csökken az elvárható teljesítmény, nő a szülok és a társadalom elégedetlensége, miközben - alapos információk, elemzések hiányában - szinte senki nem rendelkezik a folyamatok valós ismeretével, komplex szemléletével. A helyzet minden országban szinte kísértetiesen hasonló: szinte valamennyi érintett panaszkodik. A neveléstudomány művelői, akik egy-egy részterületre szakosodtak, esetenként kiváló szakemberek, elismert kutatók, egyetemi oktatók - egy élet tapasztalatával, ma már azonban távol a gyakorlattól. Az oktatáspolitikusok - szinte állandósult dilemmával a diszciplína korrekt szakmaisága, a politikai ígéretek és a teljesíthetőség határai között; ráadásul szakmapolitikai "élettartamuk" időszakos.

Az oktatásirányításban dolgozók a központi, területi vagy helyi szint függvényében képesek távolságot vagy közelséget tartani mindazon jelenségektől, tünetegyüttestől, kedvezőtlen tendenciáktól, ami eljut hozzájuk. A szakmai szolgáltató, kutató, fejlesztő intézetek a legszélesebb nemzetközi kitekintéssel és tapasztalattal, részleges szakmai autonómiával rendelkeznek, a szakmai nyilvánossággal főleg oktatáspolitikai célkituzések mentén szerveződik kapcsolatuk, személyes szakmai önállóságukat körültekintően orzik. A kétes következményű és szakmailag kellően át nem gondolt folyamatok, kezdeményezések kivitelezésére ott vannak a különböző közhasznú társaságok és más társasági, illetve szakértői formációk. Romániában mindehhez hozzáadódnak még az akkreditációval nem rendelkező magánegyetemek is, mint végrehajtók A rendszert az oktatási intézmények vezetői, dolgozói tartják működésben: az iskolákat, óvodákat a helyi környezettel, önkormányzatokkal, szülőkkel, 2oo5-től az üzleti szféra képviselőivel is kiegészítve napi kontaktusban működtetik, követve az éppen aktuális megújulási "főirányt".

Aztán magukra hagyva keresik a holnap feladatainak megoldási módjait a pénztelenségtől a korszerű pedagógiai módszerek alkalmazásán keresztül önmaguk pedagógushoz méltó "építkezéséig", mert mindennap meg kell felelniük a személyiségükkel, szakmaiságukkal, értékközvetítő készségükkel a gyermekek fürkésző tekintetének.

Így különül el a tudományos, az igazgatási, a szakmai, a szakmapolitikai és a politikai felelősség. E vázlatos jellemzés is világosan megmutatja, hogy a hazai közoktatás-irányítás funkcionális - operatív szigetekre oszlik, és hogy a különböző szintek, funkciók és szereplők között nincs megfelelő információáramlás, helyzetelemzés, döntés-előkészítés, valamint a rendszer átláthatósága sem biztosított. (A változás lehetőségét jelzi Romániában, hogy két éve létrehozták a minimális adatszolgáltatás és feldolgozás kereteit a középiskolai oktatási rendszerben, és létrejött az Agentia Româna pentru Asigurarea Calitatii în Învatamântul Preuniversitar /ARACIP ) Mintha nem ismernénk már 15-20 éve a tőlünk néhány kilométerre lévő országok ellenőrzési, értékelési, monitoring-, felügyeleti rendszerét! Számos nemzetközi szervezet pl. fogalmaz meg ajánlásokat a nemzeti standardok kialakítására, a szakértők képzésére, a működés szervezeti kereteire, a szükséges körültekintő és hatékony korrekciós eljárásokra.

2.4.2 Európai kitekintés

Az európai közoktatás erőteljesen központosított hagyományokkal rendelkezik, amit napjainkban a francia és a német rendszer példája igazol. A különböző rendszerirányítási elemeket megőrizve Európában általában jellemző az állami irányítás, ellenőrzés, felügyelet fontolva haladó megújítása, átalakítása. A törekvések fő vonalai a következők:

1) nagyobb mozgástér biztosítása a helyi igények és szükségletek kielégítésére;

2) a hatóságok és a helyi szervek, szervezetek, lakosság együttmuködésének javítása;

3) a kormányzásban, állami szerepvállalásban, és a felügyeleti, fejlesztő szervezeteknél hatékonyabb struktúrák, egyértelmű felelősségi szintek, rövidített döntési folyamatok létrehozása;

4) a finanszírozási rendszer átalakítása;

5) az iskolák közötti különbségek csökkentése;

6) új módszerek, eljárások, mérések alkalmazása az ellenorzésben, értékelésben, az operatív felügyeleti munkában.

A következőkben néhány ország példáján szeretném érzékeltetni a változások fő irányait, ugyanakkor a hangsúlybeli eltéréseket is.

A mai francia iskolarendszer irányítója a Nemzeti Nevelési Minisztérium, amely felelős az oktatáspolitika, a tantervek és az iskolai programok kialakításáért, a különböző bizonyítványok, diplomák szintjének meghatározásáért.

A minisztérium, valamint a hatáskörébe tartozó testületek rendeletei és határozatai - függetlenül a fenntartótól - minden oktatási intézményre vonatkozóan kötelezőek.

A miniszter kabinetjéhez tartozó általános felügyelőségek feladata a tényleges felügyeleti funkció mellett a miniszter tájékoztatása, a tanácsadás, valamint az oktatási rendszer folyamatos értékelése. Az iskolák munkájának közvetlen, regionális irányítását az igazgatóságok végzik, melyek további területi, térségi felügyelőségek révén végzik az iskolák ellenőrzését.

Hatáskörük széles: kiterjed az iskolák igazgatási és pénzügyi kérdéseire, a vizsgákra, a pedagógusokat és tantestületeket érintő valamennyi feladatkörre. A pedagógiai felügyelők irányítják az alapoktatási és szakoktatási felügyelők munkáját is.

Ellenőrző, értékelő, elemző tevékenységük rendszeres

Az angol iskolaügyre jellemző volt az iskolák nagyfokú helyi autonómiája, melynek hagyományai több száz évre tekintenek vissza, és amely az 1980-as évek végéig megmaradt. Ez azt jelentette, hogy az iskolák közvetlenül a helyi oktatásügyi hatóságok felügyelete alatt álltak. Az angol iskolák látványos színvonalcsökkenése a 90-es évek elején már oktatáspolitikai, irányítási rendszerbeli változásokat sürgetett.

Az 1992-es törvényi szabályozást követoen megkezdodött a közoktatás új felügyeleti rendszerének kiépítése, majd 1996-ban hatályba lépett a felügyeleti munkát szabályozó külön törvény. A kormányzati hivatalként muködő OFSTED (Offise for Standard in Education) és területi, helyi szervei végzik az oktatási intézmények külső értékelését. Jogkörük, hatáskörük széles: a bölcsődéktol a pedagógus továbbképzéseken keresztül az egyéb továbbképzési programokat kínáló intézmények ellenőrzéséig terjed.

A helyi oktatási hatóságok - emellett - általában nagy figyelmet fordítanak az intézmények gazdálkodására, a tantestületek összetételének alakulására, az intézményvezetés munkájának sajátosságaira. Az utóbbi időben egyre hangsúlyosabbá vált a belső értékelés, ezen belül a tanárok munkájának minden részletre kiterjedő vizsgálata, értékelése. Ez minden iskola számára kötelező a központilag kiadott szempontrendszer alapján. A belső értékelés gyakorisága a felügyeleti vizsgálatok megállapításaitól függ. A különbözo kritériumokat úgy állítják össze, hogy egy-egy paraméterhez több követelményt is rendelnek/ /. A tárgyi tudás például a következő tényezőkből áll össze: a tananyag alapos ismerete; órai munkában való megfelelő megjelenítése; a tananyag eredményes feldolgozása a tanulók számára. A külső és belső értékeléseket a fenntartók, a helyi irányító testületek, a civil szervezetek felhasználják munkájukban, véleményalkotásukban, és alapot teremtenek a fejlesztési elképzelések döntési folyamatához

A svéd oktatásügyben a 80-as évek végén és a 90-es években decentralizálási folyamat ment végbe. A legalapvetobb oktatáspolitikai döntés volt, hogy az iskolák tevékenységét a szabályok helyett célok által irányított fejlesztéseknek kell meghatározniuk. Ezzel együtt az iskolák fenntartói jogait teljes köruen a helyi önkormányzatok hatáskörébe adta. Ennek értelmében az állami irányítás az egész országra érvényes célok és irányelvek szerint történik, az önkormányzatok viszont felelnek azért, hogy az iskolák megfeleloen muködjenek.

A Nemzeti Oktatásügyi Hivatalnak (Skolverket) ellenorzési és felügyeleti jogköre van, hatásköre pedig az iskola elotti neveléstol a felnottoktatásig terjed. Feladata a szakfelügyelet muködtetése, elemzések, értékelések készítése. A közoktatás és a felnőttoktatás helyi és belső fejlesztésének segítésére, hatékonyabbá tételére hozták létre 2003-ban az Iskolafejlesztési Hatóságot. Ezen kívül még számos állami hivatal és intézmény segíti a fenntartók és iskolák munkáját

A közoktatás helyzetérol háromévenként készül átfogó országos jelentés, amely a helyi mérésekre, adatokra, értékelésekre, kutatásokra támaszkodva készül, és kiinduló dokumentuma az iskolarendszerre vonatkozó aktuális nemzeti fejlesztési tervnek. Az iskola belső értékelésének alapja a kötelezően bevezetett minőségbiztosítási rendszer működése.

A holland iskola ellenőrzése is külső és belső értékelésből áll. A külső értékelést a felügyelet gyakorolja, amely az Oktatási Minisztériumon kívül álló, önálló szervezet, és közvetlenül a miniszter alá tartozik. Felelős az egész oktatási rendszernek, valamint a különböző pedagógiai szolgáltató intézményeknek az értékeléséért, felügyeleti joga van, a különböző ellenorzésekről, vizsgálatokról saját hatáskörben dönt. Felügyeleti feladatai három területen jelentkeznek:

1) az egyes iskolák értékelése, ajánlások és tanácsadás az értékelés eredményének megfelelően; 2) tematikus felügyeleti vizsgálatok végzése valamennyi oktatási intézményben, értékelések és beszámolók elkészítése; 3) nemzetközi együttmuködés más országok felügyeleti szerveivel a Felügyeletek Nemzetközi Szervezetekeretében.

Görögországban a 2002-ben megjelent felügyeleti törvény részletes szempontokat ad az oktató munka és az oktatói teljesítmények külso értékeléséhez. A rendszer alapelve: az egész intézmény működése. A felügyeleti szempontok két nagy csoportba sorolhatók: folyamatkritériumok és eredménykritériumok. Kiemelt szerepe van a belso értékelésnek, amelyet meghatározott szempontok alapján az iskolában létrehozott bizottság végez évente a tanév végén.

Az európai közoktatási modellek mellett a magyarországi közoktatás helyzetének alábbi jellmzés releváns lehet számunkra, hisz a szocialista blokk országainak közoktatási mintáját a szovjet "örökség" terheli. Így, bár Magyarország nem tekinthető mintának, és az oktatás reformja jóval előrehaladottabb érdemes közelebbről megvizsgálni a hasonlóságokat és különbségeket, főleg abból a szempontból, hogy a sokak által óhajtott önállóság határait a megfelelő helyen vonhassuk meg.

"Magyarország néhány éve az "európai közigazgatási tér"-ben működteti a közszektor intézményeit. Olyan térben, ahol az erőforrások felhasználását szigorúan ellenőrzik célszerűségi, pénzügytechnikai és hatékonysági szempontok szerint is. Ugyancsak fontos kérdés az átláthatóság és az egyértelmű felelősség érvényesítése a közszféra valamennyi területén.

E két alapvető feltétel teszi lehetővé, hogy a közvélemény az adójából fenntartott intézményeket megfelelő informáltság, nyilvánosság mellett ellenőrizhesse, részt vegyen a közpolitika formálásában, a helyi vagy országos befolyás érvényesítésében. Ennek érdekében olyan intézményes feltételeket kell biztosítani, amelyek képesek szabályozási és ösztönző rendszereket létrehozni, működtetni az adott területen. Olyan ellenőrző, értékelő, elemző és információs bázissal kell rendelkezni, amely képes a döntés-előkészítés és a döntéshozatal folyamatában az intézményről vagy a rendszer egészéről adekvát képet nyújtani. Amely képes az alkalmazott eszközök hatékonyságát időben jelezni, a szükséges helyi vagy kormányzati korrekciós intézkedéseket kezdeményezni.

A társadalmi folyamatok, a közpolitika és közszféra szaporodó gondjai, a különböző részterületeket átszövő bonyolult összefüggések, a kölcsönhatások komplexitása miatt nem nélkülözhető a jogi és más eszközökkel következetesen szabályzó állam szerepe. Egyre valószínűbb, hogy fel kell adni a "kevesebb állam" hamis üzenetét, és egy dinamikus, civil kapcsolataiban is erős közigazgatás működése lehet értékeink, erőforrásaink fejlesztésének egyik alapja. Azért, mert évtizedek óta nem kedvezőek a tapasztalataink az állam, a közigazgatás muködéséről, ez nem azt jelenti, hogy ne létezne optimális működés. A fejlettebb országok példája azt mutatja, hogy kifejezetten nem káros, ha a kormányzás felelőssége minden szinten és területen tapasztalható, és ha kell, számonkérhető.

Ez nem a drága, bürokratikus, áttekinthetetlen, hatalmat szimbolizáló, polgárokra nehezedő államigazgatás képe, hanem a jó közérzet és az általános biztonság fontos feltétele, az elvárható közjó garanciális eleme."

A romániai átfogó közigazgatási reform is több éves kísérletezés fázisban van . A Curtea de Conturi (Állami Számvevőszék) jelentései, beszámolói -, hogy a romániai közintézmények működésében együtt van jelen a pazarlás és a szegénység, amelyek elsosőrban szabályozási és szervezeti hibákra vezethetők vissza. Az átalakítás, változtatás pedig érdekeket sért.

A 2005-ben Románia 9 megyéjében bevezetett kísérleti program az oktatás átszervezésére pl. azoknak az ellenállásába ütközött, akik a tanintézmények összevonását követően az adminisztrácó valamilyen szintjéről més szintre, vagy pedig egyenesen munkanélkülikké váltak. Ha csak a romániai szándékokat, erőviszonyokat tekintenénk, szkeptikusan nézhetnénk a megvalósíthatóság irányába.

Az Európai Unió szabályozási környezetéből, fejlődési trendjeiből, hatékonyságot növelő folyamataiból azonban nem vonhatjuk ki magunkat káros következmények nélkül. Ezért a következő években - legalább a külső tényezők hatására - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő, ahhoz illeszkedő folyamatok indulhatnak meg. A közoktatás-irányítás, -igazgatás átfogó reformjára azonban csak a közigazgatás korszerűsítésével együtt kerülhet majd sor.

A közoktatás a benne dolgozók létszámát, iskolázottságát, az intézményekben tanuló gyermekeket és családjaikat tekintve a közpolitika legszélesebb rétegeit érintő területe. Működésének jelentősége és éveket átfogó működési hibáinak káros, utólag nem korrigálható hatásait fölösleges lenne tovább hangsúlyoznunk.

Ha mindezt kiegészítjük az önkormányzatok finanszírozási "bizonytalanságával", illetve azzal, hogy jelenleg még a kísérleti megyékben is az önkormányzatok csak számlagazdaként, reális beleszólási jogosultságok nélkül kezelik az államilag kiutalt pénzügy forrásokat. -ami annyit jelent, hogy a költségvetési törvényben szigorúan szabályozottak a pénzügyi lehetőségek -, akkor ebből következik, hogy az oktatási intézmények muködési feltételei nem tervezhetők kellő előrelátással. Az pedig nálunk, Romániában illúzió, hogy az európai gyakorlatnak megfelelően három évre előre tervezzenek az intézmények költségeik valamennyi vonzatában: a humán erőforrástól, - amelynek elvándorlása a romániai tanügyből aggasztó méreteket öltött az utóbbi 15 évben- a továbbképzéseken keresztül a legváltozatosabb programokig.

Természetes törekvése az iskoláknak, hogy szakmai-igazgatási támaszt keresnek. Ez vonatkozik az intézmény mint szervezet működésére, a szakmai, pedagógiai munkára és a sokrétű fejlesztő tevékenységükre egyaránt. A belső és külső értékelés, ellenőrzés működése egyre inkább érdeke az intézményeknek, pedagógusoknak; mi több, a szakmai identitás és önbecsülés mértékadó őrzésének feltétele is.

Már egy, a 90-es évek végén több, Magyarországon végzett kutatás is ezt támasztja alá.

Megismerve az új professzionális, többdimenziós eszközrendszereket/ /, ez a tendencia azóta csak erősödött. Talán nem véletlen, hogy nem az állami, illetve önkormányzati fenntartású intézményekben kerültek kidolgozásra a belső önértékelés - külső ellenőrzés, mérés, értékelés, szervezeti működés vizsgálati módjai.

Ezen intézményekben pontosabban és szakszerűbben megfogalmazódott a fenntartók és szülők elvárása, így természetes a vizsgálatok léte és valamennyi elemének eszközként történő értelmezése az eredményesebb működés érdekében.

Nyilvánvaló, hogy a sokat hangoztatott intézményi önállóságnak nem önmagáért van értelme, hanem elsősorban azért szükséges, hogy az adottságait és a működés feltételeit, valamint a környezetét legjobban ismerve és megértve, saját erőit hatékonyan mozgósítva színvonalasan működjék, betöltve több irányból megfogalmazott rendeltetését.

Ebből az is következik, hogy az önállóságnak csak addig van értelme (határa), amíg az adott intézmény képes optimális teljesítményt nyújtani. Ha az önállóság mint lehetőség, működési forma nem hoz elvárható eredményt, azaz céljait, programját nem tudja teljesíteni, külső kontroll segítségével szükséges az elvárható színvonalon a működést biztosítani.

III FEJEZET

Gyakorlati rész

3.1 A szatmárnémeti közoktatás történeti ismertetője

Az ország Észak-nyugati részében való fekvése előnyös helyzetet teremt Szatmárnémeti városa számra, hisz három ország határán fekszik (a megye területén található az ún. Hármashatárkő. Ami ettől azoban lényegesen fontosabb, az az a tény, hogy fontos nemzetközi útvonalak találkozási pontja a város, amelynek sikerült építészeti múltja egy részét háborítatlanul megőrizni.

A X. században kelt dokumentumok igazolják a ,,Castrum Zothmar " vár meglétét és ugyancsak a X. század elejéről származó okiratokban tesznek említést a szatmári oktatásról. A középkorban, a vallási iskolák mellett megjelennek az első, latin nyelvű iskolák is, melyek a kolostorok és templomok mellett alakulnak meg. Szatmár megye mai területén az első kolostort a XI. században, a város északi részre letelepített németek alapították, innen is ered a Németi (Neamt) elnevezés.

A XVI. században, a vallási reform hatásának köszönhetően fellendül az oktatás is.

A XVII. századból származnak a kétségtelen bizonyítékok, amelyek az első, latin nyelvű, szatmárnémeti kollégiumok megalakítását igazolják. A Református Kollégiumot 1610-ben, a Római Katolikust pedig 1634-ben alapították.

Bővebb ismeretek, mind a felekezeti, mind az állami oktatás terén a XVIII. század elejéről állnak rendelkezésünkre. Szintén a XVIII. században működött Szatmárnémeti városában pár nemzeti iskola (nationales scholaes), melyeket a városi előljáróság működtetett.

Az 1777-ben kiadott "RATIO EDUCATIONIS" törvény előrelendítette az iskolák megnyitását a városokban és a falvakban egyaránt.

A XIX. században Szatmárnémeti az oktatás szellemi fellegvárának számított az ország észak-nyugati részén: több mint 50 iskolával rendelkezett, melyekben átlagosan 40 - 42 diák tanult.

Petru Bran törekvéseinek hatására, 1859-től kezdődően a város honatyái rákényszerülnek egy román nyelvű tanszék megindítására is, amely a városi Reál Líceumban kap helyet és amelynek első tanára maga Petru Bran volt. Ugyane tanszéken tanít majd a XIX. század végén dr. Vasile Lucaciu is.

Szatmárnémeti püspökségi rangra emelése után, 1804-től kezdődően a római katolikus

felekezeti oktatás terén új távlatok nyílnak és megalapítják a:

- Teológiai szemináriumot (1804),

- Királyi katolikus általános iskolákat (1847)

- A Claustrul misericordiam melletti tanítónőképzőt (1855)

- A római katolikus püspöki gimnáziumot (1912)

A református felekezet 1535 után két iskolát alapított Szatmárnémetiben és Menyőn, melyek kisebb megszakításokkal működtek. Később a szatmárnémeti iskolát gimnáziumi rangra emelik, majd 1890 után az oktatás az új iskolaépületben folytatódik. 1862-ben megkezdi tevékenységét Szatmárnémetiben a Református Leánynevelőintézet, 1903-tól a Protestáns Iskola és 1916-tól a Kereskedelmi Leányiskola.

A XX. század elején megnyitja kapuit a Zeneiskola, egy inasiskola, egy állami kereskedelmi iskola, a Szent Erzsébet római katolikus leánylíceum és egy felsőfokú gimnáziumi tanárképző, három: nyelv és történelem, természettudomány és matematika szakkal. A tanítóképzőben egyéves tanfolyamokon nevelőnőket és mestereket is képeztek, a következő gyakorlati szakmákban: varrás, szövés, kötés, horgolás, stb. A román nemzeti állam megalakulása után a szatmári oktatásügy átszervezésre került az 1924-ben és 1925-ben kiadott tanügyi törvénynek megfelelően.

Szatmárnémetiben működött:

a Mihai Eminescu Fiúlíceum melyet 1919-ben alapítottak és tanárai között Vasile Scurtu,

Corneliu Meyea, N. Brana is szerepelt, Doamna Stanca Leánylíceum

Két kereskedelmi iskola és két ipari iskola (leányoknak és fiúknak).

Két magyar nyelvű, egy leány- és egy fiúlíceum, egy gimnázium és egy leánynevelő intézet működött.

1990 után a hozzáértés, az egészséges versengés és igények alapján átszervezésre került az iskolahálózat. Kezdetben az elméleti líceumok iránt nőtt meg az érdeklődés, így erősödött meg a Mihai Eminescu Kollégium, a Ioan Slavici Kollégium, a Doamna Stanca Kollégium, a Gazdasági Líceum, a Kölcsey Ferenc Kollégium, a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont, a Református Gimnázium és a Német Gimnázium.

Szatmáron (mai értelemben vett) középfokú oktatás immár 385 éve létezik[29], s az első ilyen iskola az 1610-ben gimnáziumi rangra emelt protestáns-humanista típusú iskola, a (latinul megnevezett) Schola Sathmarina volt.

A korábbi iskolát felváltó gimnázium fából készült épületét arra a telekre építették, amelyen a XIX-XX. században felépült a (legutóbbi felekezeti iskolai nevén) Szatmárnémeti Református Főgimnázium téglából készült épülete. (A református gimnázium téglaépülete több szakaszban épült. A hat osztály befogadására alkalmas egyemeletes épület építését 1805-ben kezdeményezték, 1822-re készült el. 1890 őszén készült el az épület megnyújtása a Kazinczy utcai (ma: stefan cel Mare utca) részen és a második emelettel való bővítése. A másik szárnyát (a bejárattól a református esperesi hivatal felé) 1902-ben toldották az épülethez. ( Az iskola 1910. május 17-20-án négynapos rendezvénysorozattal ünnepelte meg, hogy a mostani helyén 300 éve áll fenn.

A másik XVII. századi gimnázium a Pázmány Péter által 1636-ban alapított katolikus gimnázium, amely 1639. őszétől úgynevezett kisgimnáziumként (négy grammatikai osztállyal) működött, működésének első másfél századában abban az épületben, amely a későbbi Királyi Katolikus Főgimnázium 1912-ben épített épülete (ma = Mihai Eminescu Líceum) helyén állott. A XVII. században Németiben is működött (négyosztályos) református iskola, ez azonban beolvadt a (rangosabb) szatmári iskolába.

Az 1948. évi államosításkor négy magyar tannyelvű gimnázium működött Szatmárnémetiben, egy-egy református, illetőleg katolikus fiú- és egy-egy lánygimnázium. Ezeket egyesítették, s a továbbiakban Állami Magyar Líceum és Állami Magyar Lánylíceum néven működtek.Az iskolák sorozatos egyesítése, átszervezése, profiljának módosítása folytán az önálló magyar tannyelvű iskolák mind megszűntek, elméleti jellegű osztályként egy-egy osztály maradt meg ( ún. vegyes tannyelvű líceumokban).

Az átalakulások közben azonban történt valami: a már 3-as számú Középiskola néven működő gimnázium 1957-ben felvette a Kölcsey Ferenc Líceum nevet. (Az iskola akkori igazgatója, Nagy János, az iskola fennállásának 400. évfordulójára hivatkozva kérte a név adományozását. Ezt a kerek évfordulót a Szatmáron (de:nem ezen a helyen) létesült protestáns-humanista iskola valószínű alapítási évétől számították..) A Kölcsey Ferenc Líceum egyetlen tanévben viselte a nevet, ugyanis 1958-ban már 2-es számú Elméleti Líceum néven koedukációs iskolává alakult és az épületből is elköltöztették.

Az 1971 őszén (a politikai megfontolásokból) létesített magyar tannyelvű líceumok közé tartozott a szatmárnémeti Magyar Líceum. (Minden akkor létesített magyar tannyelvű líceum valamilyen számozást kapott, ez viszont - ma már kideríthetetlen elírás folytán - e néven jelent meg a kormányhatározatban.) E líceumba vonták össze a városban akkor működő három elméleti líceum magyar osztályait. (Az iskolában - akárcsak azokban, amelyekből kivált - elemi és általános iskolai osztályok is működtek.)

Az épület befogadó képessége azonban elégtelennek bizonyult. Bővítéséül a régi épület és a tornaterem közti területen (ugyanolyan magasságú, de) háromemeletes épületszárnyat toldottak hozzá. Az így létrehozott épületkomplexumban működött a líceum, amely az újabb átszervezések során fokozatosan leépült, (5-ös számú) ipari líceummá lett, majd vegyes tannyelvűvé vált, magyar tannyelvű elemi és általános iskolai osztályait elvitték.

1989 őszén a 10-10 IX-X-es osztályából 7 volt román, 3 magyar, a 4-4 XI-XII-es osztályból 3 román és 1 magyar.

3.2 A szatmárnémeti közoktatás jelenlegi helyzete a számok tükrében

Az oktatásügyre szánt összeg nagysága 2007-ben szatmárnémeti teljes költségvetésének 50 %-a, (I. sz. grafikon) amelyben az önkormányzat csak a számlagazda szerepét tölti be. Viszont 2007-ben Szatmárnémeti tanügyi intézményeiben 3.530 ezer lej értékű beruházást valósított meg az önkormányzat, amely 14,5 %-a a helyi költségvetésből és forgótőkéből eszközölt beruházások összvolumenének

.A beruházások infrastrukturális jellegűek voltak 75 %-ban a középiskolai tanintézetek sürgető problémáit kezelték.[31] Megállapítható tehát, hogy az önkormányzat a lehetőségekhez képest kiemelten kezeli az oktatásügy problémáit, saját költségvetésének szinte 15%-át fordítva rá a központi költségvetési forások mellett. (II. sz. grafikon)

I. sz. grafikon

II. sz. grafikon

A szatmárnémeti oktatási intézmények összessége - a 2005-ös átszervezést követően, amikor ezek az oktatási intézmények külön jogi személyiséget kaptak, összesen 19 óvodát, 16 általásnos iskolát - összesen 477 osztályra tagolva - 16 középiskolai tanintézményt - amely 433 osztályra tagolt- foglal magába. Az iskola előtti oktatásban 2007-2008-as tanévben 23 820, az általános iskolai oktatásban 9 635, a középiskolai oktatásban pedig 11 331 diák tanult.

Ezeknek az oktatási intézményeknek a finanszírozása:

- az állami költségvetésből,

- a megyei költségvetésből

- a városi költségvetésből és

- az intézmények saját jövedelemforrásiból (saját bevételek, adományok, szponzorálások, pénzbeni hozzájárulázok) történik.

A kiadási oldalon -:

- a személyzeti költségek

- az anyagi költségek (karbantartás, működés stb.)

- az ösztöndíjak

- valamint az egyéb kategóriába sorolt költségtételek jelentkeznek.

A 2005/2006- os tanévben pl. 45.710.120 Ron volt a szatmárnémeti oktatásügyre költött összeg, ez a 2 7-2008-as tanévben 72.085.337 növekedett, a 2007/es évi városi költségvetési zárójelntés szerint. (II. sz. grafikon)

Ez a növekedés a kormányzati finanszírozás volumenének jelentős növekedésének (III.sz grafikon) tulajdonítható. A lenti grafikonból kitűnik, hogy a 2 ös helyzethez képest a korányzati finanszírozás jelentősen kiterjedt, a tanintézetek számát tekintve meg hétszereződött.

III. sz. grafikon:

IV FEJEZET

A középiskolai oktatásügy reformjának Szatmárnémeti helyzetéről az alábbi reprezentatív személyiségekkel készítettem egyéni interjút: a város alpolgármesterével, aki a polgármestert képviseli a tanügyi problémák vonatkozásában, a Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelő helyettesével, a Megyei Tamügyiek Háza igazgatónőjével, tovább két elméleti középiskola és két szakiskola igazgatójával. Oktatásügyi kötődésüket az alábbi rövid névjegykártyák bizonyítja:

Viorel Solschi, a szatmárnémeti Mihai Eminescu Főginázium fizikatanára, 1992-től, től 2oo3-ig Szatmárnémeti alpolgármestere, 2oo3-2oo4 között ideiglenes polgármester, a 2oo4-es választsok után alpolgármester, a szatmárnémeti önkormányzat részéről a tanügyi problémák delegált felelőse:

Kónya László a szatmárnémeti I.C. Bratianu Általános Iskola földrajzszakos tanára, igazgatója, 2oo2-től a Szatmár Megyei Tanfelügyelőség Főtanfelügyelő helyettese.

Szász Piroska, kémia szakos tanár, a Szatmárnémeti 6-os számú Mircea Eliade általános Iskola volt tanára, jelenleg a Szatmár Megeyi Tanügyiek Háza igazgatója

Valeriu Neagu tornaszakos tanár, a Szatmárnémeti Sportiskola, a Faipari Iskolacsoport tornatanára, majd Szatmár Megyei Tanfelügyelősk Szakinspektora, 2000-től a Szatmárnémeti CFR- iskolacsoport igazgatója.

Baranyai Tibor fizika szakos tanár, 1978 óta van a pályán, Szatmárnémeti 3-as számú Ipari Líceum fizikatanára, aligazgatója, majd 1996-tól igazgatója. Jelenleg a Traian Vuia Művészetek és Mesterségek Iskolacsoport igazgatója, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség megyei elnöke.

Elek Imre a Szatmárnémeti Traian Vuia Iskolacsoport földrajzszakos tanára volt, 2004-től a Kölcsey Ferenc Főgimnázium aligazgatója, 2005-től igazgatója

Szilágyi Éva magyarszakos tanár, 1980 óta van a pályán, különböző általános iskolákban majd a Kölcsey Ferenc Líceumban tanított, 1998 óta a Szatmárnémeti Református Líceum igazgatója

Az alábbi kérdésekre kértem választ:

1. Milyen főbb szerkezeti átalakulások következtek be a 2oo5-ben kísérleti megyévé kijelölt Szatmár megye oktatási rendszerében a törvény biztosította lehetőségek keretei között ?

2. Melyek a főbb különbségek a 95 január 1-előtti és utáni működésben ?

3. Milyen előnyöket hozott az új finanszírozási rendszer ?

4. Milyen hátrányokat idézett elő a kísérleti státusz a menedzsment szempontjából , a 2oo5 előtt alkalmazott gyakorlattal szemben ?

5. Tapasztalható-e ellenállás a reformmal szemben. Milyen területén ? Milyen erők, csoportok részről, melyek ennek az okai ?

6. Mit kellene tenni a reform felgyorsítása érdekében ?

7. A reformfolyamatok az oktatásügy szerkezeti vagy tartalmi részét érintették-e hangsúlyosbban ?

8. A reformfolyamatok az oktatásügy formális, vagy non-formális területein hatottak hangsúlyosabban ?

9. Van-e ellenérdekletség az oktatásügy formális és non-formális területei között ?

1 . Hogyan értékeli az önkormányzat és a tanintézménye között fennálló viszonyt

A fenti személyiségekkel készített interjúk[33] és Szatmárnémeti Oktatásügy Stratégiája című kiadványban közöltek alapján az alábbi SWOT-analízist készítettem:

4. SWOT -ANALÍZIS

a szatmár megyei egyetem előtti oktatás általános helyzetéről

4.1. ERŐSSÉGEK

- A felmerülő problémák hatékonyabb megoldása a helyi tanács képviselőinek és a polgármester bevonásával az oktatási intézmények adminisztratív vezetésébe

- Beruházási programok keresése, illetve a befektetési alapokkal való helyes gazdálkodás

- A szülői bizottság érdeklődése és támogatása

- A hagyományos és a modern, alternatív oktatási módszerek egyesítése egy hatékonyabb oktatási és tudásfelmérési rendszer kialakítása és használata érdekében

- Az oktatási intézmények kiegyensúlyozott területi elhelyezése a közösségben

- A szatmárnémeti oktatási intézményekben magasan képzett, a folyamatos szakmai fejlődésre nyitott és ebben érdekelt pedagógusok jelenléte

- A diákokat és a közösséget támogató, változatos nevelésügyi ajánlat

- Helyi, megyei, országos és nemzetközi szintű kapcsolatok más oktatási intézményekkel

- Szponzorokkal és különböző gazdasági intézményekkel való kapcsolatok

- Az oktatási helyiségek bérbe adása magánoktatási vagy egyéb intézményeknek, melyből az intézménynek saját bevétele származik.

- Változatos, opcionális és iskolán kívüli tevékenységek, az iskola közösségen belüli személyiségének megerősítése és a helyi hagyományok megőrzése érdekében

- A szatmárnémeti oktatási intézmények diákjainak sikeres szereplése különböző iskolai versenyeken, megyei és országos szintű vetélkedőkön, az országos tesztelésen, illetve az érettségi vizsgán

- A szatmárnémeti diákok nagy százalékban történő továbbtanulása

- Internet-hozzáférés a legtöbb iskolában

- Az iskolák és líceumok hagyományos nagyszámúsága

- Az oktatási helyiségek legtöbbje elfogadható körülmények között működik

- Minden oktatási intézmény infrastruktúrája jól behatárolt terű és könnyen irányítható

- Különböző projektek felé irányuló menedzsment, nagy számú megyeszékhelyi iskolák érdeklődése és gyakorlata ezen projektek megvalósításában

- A "második esély" típusú programok bevezetésével jelentősen csökkent az iskolázatlanok száma

- Szakképzett munkaerők alkalmazása

- A pedagógusok folyamatos szakmai fejlődése

- Sok pedagógus tagja az országos MedC bizottságoknak, különböző szakirányú szervezetek és bizottságok tagjai

4.2. GYENGE PONTOK

- Az oktatás tömeges jellegű

- Az oktatási anyag nem megfelelő minőségű és nem elégséges a hatékony ismeretszerzés céljára

- Az épületek, főleg a régi épületek karbantartásának magas költsége

- Hiányosságok az információs-rendszerben

- Az extra-költségvetési támogatások elérése terén mutatkozó hiányosságok

- Elégtelen anyagi források a infrastruktúra rehabilitására

- Nagyon elavult oktatási infrastruktúra, amelyben hosszú évek óta nem történt változtatás és amelynek modernizálása nagyon magas költséggel jár

- Nagyon sok iskola olyan helyiségben és épületben működik, amelyért bérleti díjat kell fizetni

- Az önkormányzat minimális lehetősége az iskolahálózat megváltoztatására és annak racionálisabb áttételére

- Olyan régi iskolák működése, melyekben a magas diáklétszám miatt nem lehetséges az oktatás normális lefolyását biztosítani (pl. alagsori helyiségek használata tanterenként)

- A szakmunkásképző iskolákban történő szakmai képzés nem igazodik a piaci kereslethez

- Kevés pedagógusnak van lehetősége alternatív-oktatási kurzusokon részt venni

- Az utóbbi években megnőtt a pedagógusok munkahelyváltásának aránya, ez a hullámzás károsan befolyásolja az oktatás minőségi szintjét

- A helyi önkormányzat és a Megyei Tanfelügyelőség közötti, reális társkapcsolat hiánya

- A helyi önkormányzat iskolatámogatásra fordítható anyagi lehetősége korlátozottabb, mint amekkorára szükség lenne

- Nehézkes a rendszer különböző összetevői közötti kommunikáció

- A pedagógusok tunyasága a modernizálással és a változtatásokkal szemben

- Főleg a technikai tantárgyak terén fellépő maradiság

- Hiányosságok az iskolamenedzser-képzés terén

- A Tanügy vezetőségi rendszerében történő állandó változások maguk után vonják a törvénykezés állandó változását és nem biztosítják folyamatosságot

- A nevelési tevékenység nem összpontosít elégségesen a diákok problémáira

- A kötelező iskolai oktatást anyagi okok miatt megszakító diákok relatív nagy száma

4.3. LEHETŐSÉGEK

- Különböző, az oktatás anyagi támogatását eredményező projektekben való részvétel

- A szülők és a különböző gazdasági intézmények bevonása és iskolák vezetésébe, az oktatási intázmények szponzorizálással és adományokkal történő támogatása

- Vonzó fizetési rendszer kidolgozása, prémiumok és különböző juttatások azon pedagógusok számára, akik magas szintű eredményeket értek el az osztállyal

- Az iskolák fejlődési projektjeinek fontossági sorrendbe történő állítása

- A szatmári oktatási intézmények részvétele a modernizáció folyamatában

- A megyeszékhelyi, illetve más iskoláktól szerzett tapasztalatok hasznosítása

- Valós együttműködési kapcsolatok kialakítása az oktatási rendszer szereplői között (adminisztratív hatóság, iskolák, tanfelügyelőség, iskolák szülői bizottságai)

- A polgármesteri hivatal keretén belül kialakítandó egy speciális részleg, melynek célja a megyeszékhely összes oktatásüggyel kapcsolatos problémájának hatékony megoldása és a bürokrácia csökkentése

- Az oktatási rendrszer valós decentralizációja és autonómiája, az erőforrások hatékony felhasználása érdekében

- Minden oktatási intézmény minőségi szintjének növelése, az Európai Únió szabványainak és magasszintű oktatás elérése céljából

- A megyei önkormányzathoz tartozó épületek átalakítása, illetve új épületek építése, a bérleti díjak elkerülése végett

- Szülők és diákok körében elvégzendő közvéleménykutatás a líceumi ciklus opcionális szakosításairól

- Előrejelzés készítése Szatmár megye fejlődéséről az elkövetkezendő 10 évben, kihangsúlyozva azon szakosításokat és szakmákat melyekre kereslet mutatkozik a munkaerőpiacon

- A szatmári oktatásügy tartalmának és kibontakozásának összehangolása a helyi és regionális szükségletekkel és igényekkel, egy, a közösség számára hatákony oktatási szinvonal elérése érdekében

- A pedagógusok szakmai fejlődésének folyamatos biztosítása

- Azon oktatási intézmények és pedagógusok támogatása, akik részt vesznek vagy érdekeltek különböző hazai vagy nemzetközi Socrates, Leonardo da Vinci, Phare, A második esély, Ario, stb. típusú programokban

- Különböző típusú ösztöndíjak valamint a gimnáziumi ciklusban ingyenes tankönyvek biztosítása azon diákok számára, akik hátrányos körülmények között élnek

- A szülük és diákok bevonása az oktatási intézmények koordonálási tevékenységébe elősegíti olyan oktatási rendszer kialakítását, mely igazodik az ő szükségleteikhez és elvásáraikhoz

4.4. KOCKÁZATOK

- A születési arány csökkenése befolyásolja az elkövetkezendő 10 év diáklétszámát és ezáltal a pedagógusok létszámcsökkenéséhez vezet

- A családok mobilitása munkahelykeresés miatt

- Az iskolák korai elhagyása, anyagi és családi okok miatt

- Az oktatási intézmények modernizálása költségvetési hiány miatt, mely az oktatás minőségének rovására megy

- Az ország instabil szocio-gazdasági összefüggése

- Azon iskolák tevékenysége megszünésének veszélye, amelyek államosított és visszaszármaztatott épületekben működnek. Így rövid időn belül előfordulhat, hogy több ezer diák marad oktatási intézmény nélkül és anyagi erőforrások előteremtése szükségeltetik a helyzet megoldására

- A pedagógusok teljesítőképsségének kihasználatlansága

- A diákok létszámának csökkenése az előirányzott költségvetés csökkenéséhez vezet

- Hiány az oktatásban történő változások fogékonyságára

- A fiatal munkaerő hiánya a pedagógusok körében, ezen szakma iránti érdeklődés csökkenése miatt

- Nehézségek a törvény által előírt szabályzatok megértésének és alkalmazásának terén

- Egyes oktatási intézmények vezetőinek részéről fenntartás tapasztalható más, közösségi intézményekkel való együttműködés terén

- Az oktatástól való távolmaradás a legnagyobb veszélyforrás, főleg a felsőfokú oktatás terén.

A hat, oktatásügyben meghatározó személyiséggel készített interjú alapján kiderül, hogy az intézményveztők különbözőképpen hangsúlyozzák a reformtörekvések és történések jelentőségét.

A hat válaszból kiderül, hogy az átszervezést mindenki pozitívumként értékeli, a több autonómia viszont nagyobb felelősségel jár, amelyet egy interjúalany kérdőjelesen bár de hátrányként említ a 2005 előtti állapothoz képest.

Pozitívumként értékelik mindannyian az iskolák közötti direkt kapcsolatteremtési lehetőségeket, tanulmányi utak, tapasztalatcserék megszervezésének lehetőségét, mert ezt bizonyos fokig az anyagi okokból egyre inkább elmaradó továbbképzések egyik behelyettesítési eszközének tekintik.

A párhuzamosan (kisérleti metodológiák szerint) indítandó osztályok kérdéskörében sok a bizonytalankodás, egyesek szerint nem léteznek rá metodológiai normák, más . iskolaigazgazgató - nem is tud a lehetőségről, másik iskolaigazgató pedig azt nyilatkozta, hogy mivel maga a megye kísérlet arra már nincs is szükség.

A reformokkal szembeni ellenállás kérdéskörében minden nyilatkozó a központi irányítást okolja, illetve a tanerők általános ellenállását az újjal szemben, ami többletmunkával de ugyanannyi fizetéssel járna.

Összefoglaló

Az oktatáspolitikák tartalmában és céljaiban hangsúlyváltások szükségesek, a tanulás korábbiaknál árnyaltabb megközelítésére és nyitottabb értelmezésére van szükség. A formális tanulás hierarchikusan strukturált szerkezetben (iskolarendszerben) zajlik, az évfolyamok az alapfoktól a felsőfokig kronologikusan építkeznek egymásra, az általános képzésre épül később a szakképzés. Ennek a kapcsolatrendszernek a pontos, időben, szerkezetben és tartalomban való összehangolása szolgálhatja azt a célt, amely a folyamatot sikeressé teszi minden oktatásügyben érintett számára.

Szükséges tehát:

. a tanulási folyamat mentesítése az aktuaálpolitikai helyzettől, színezettől, rendszerszerű megközelítése, amely szükségessé teszi az oktatási rendszer egyes elemeinek összekapcsolását és a formális tanulási lehetőségeknek a nevelés, személyiségfejlesztés minden más formájával való összehangolását;

. kínálat (oktatás) és kereslet (tanulás) viszonyának újragondolása, ezen belül a súlypontok tanulásra, illetve a tanulóra való áthelyezése, az oktatási kínálat alkalmazkodóképességének javítása;

. személyre szabottság, az önálló és motivált tanulás feltételeinek megteremtése, a tanulásra való pozitív ösztönzés feltételeinek megteremtése és a tanuló döntési helyzetének, képességeinek erősítése;

. mindehhez kapcsolódó közpolitikai célok újrafogalmazása, az oktatási célok külső (munkaerőpiaci és társadalmi) referenciáinak erősítése, a sikeres tanulás feltételeit képező kompetenciák kifejlesztése, az oktatási folyamatban résztvevők sikerélmény alapú ösztönzőrendszerének kiépítése a tanulótól, a pedagóguson át a szülőkig és végső soron a társadalomig.

A felvetett hipoztésekből bizonyítást nyert, hogy az oktatásügyben kísérleti jelleggel bevezett reformok csak részben szüntetik meg a túlcentralizált döntéshozatali mechanizmusokat a rendszeren belül. A tanintézmény adminisztrálását illető döntések csak részben születnek helyben az intézmények szintjén, a menedzserek kinevezése, vagy személyzet bővítés-csökkentés ma is központilag, a Tanfelügyelősége szintjén történik.

Javult a helyzet a pénzalapok felhasználását illetően, kísérleti program kezdetétől a menedzsmentnek módjában áll a helyi szükségeknek megfelelően irányítani a rendelkezésre álló központi és helyi pénzforrásokat, kivéve a bérezési rendszerbe utalt pénzeket.

Beigazolódott az is, hogy mód van saját bevételek realizálására, az ezekből a forrásokból származó jövedelmek felhasználása feletti döntés kizárólag a helyi menedzsment hatásköre, viszont nem élnek egyformán ezekkel a lehetőségekkel.

Az egyetem előtti oktatásban bevezetett új finanszírozási rendszer tehátjavította a tanintézmények menedzsmentjét, viszont a folyamat nem teljesítette száz százalékban a hozzáfűzött reményeket, mert a központi hatalom egyes köreinek nem érdeke felszámolni az eddigi alá és felülrendeltségi viszonyokat, az ebből adódó előnyöket. Nem tisztázott az iskolamenedzser-igazgató státusz megszerzésének (kinevezésének) kritériumrendszere, szakmai viták sorozata folyik erről. A Nemzeti Curriculumban pedig lényeges változás nem történt.

Javaslatok, alternatívák

Kiindulva abból a megállapításból, hogy (a megkérdezett szakemberek szerint) a tartalomhoz rendelt forma lehet a sikeres oktatás támpillére az oktatásügynek, a Szatmár megyei középfokú oktatásra is vonatkozó, ennek tevékenységét, eredményességét is javító alábbi általános intézkedések megtétele szükséges:

- a globalizált és ezen belül az európai munkaerőpiac hosszútávú mozgásának minél nagyobb pontossággal való meghatározása, a nemzeti munkerőpiaci sajátosságok figyelembevételével.

- a szakdiplomák megszerzéséshez szükséges tantárgyak összeállítása a munkerőpiac hosszútávú alakulása szempontjainak figyelembevételével

-az alsóbb szintű oktatás tananyagának a fentieket megalapozó tartalmi összeállítása, hangsúlymódosítása, kiegészítve az általános műveltség megszerzését hivatott tantárgyakkal.

- ezzel párhuzamosan az általános óraszám csökkentése. Szerintem ez úgy lehetséges, ha a különböző diszciplínákban (pl. az irodalom oktatásban) ma még magas óraszámban oktatott, de társadalmi, valamint a tanuló szellemi és lelki fejlődése szempontjából előre nem vivő fejezeteket (pl. az időmértékes verselés oktatása) csak kis óraszámban, informáló jelleggel oktatják. Aki ezzel részletesebben óhajt foglalkozni számára a szaktanár megjelöli a megfelelő könyvészetet.

- a fenti módszer több oktatott tantárgyra való alkalmazása csökkenti a tanulók fölösleges megterhelését

- a Szatmár megyei középfokú oktatásban elsősorban az oktatási intézmények rendezetlen tulajdonviszonyainak rendezése lenne szükséges.

Három lehetséges megoldás létezik:

a. A Szatmárnémetiben egyházi tulajdonú épületekben működő iskolák egy Kampusban való összevonása. Helyének a kijelölése és biztosítása az önkormányzat feladata lenne.

b. Az egyházakkal olyan jellegű koncessziós szerződés megkötése, amely kiköti, hogy a bérleti díj szükséges és méltányos hányadát az épület állagának, infrastruktúrájának fejlesztésére használja, a benne működő oktatási intázmény által benyújtott igények szerint.

c. Ingatlancserék az egyházakkal történő megegyezés alapján.

KÖNYVÉSZET

Jogi keretek

A 84-es számú 1995 július 25-én elfogadott Tanügyi törvény

"Az egyetem előtti képzés decentralizációjának stratégiája" a Nevelési és Oktatásügyi Minisztérium által december 2 án jóváhagyott Memoranduma.

1942-es számú, 2004 november 1 -én elfogadott Kormányhatározat
Közzétéve a románia Hivatalos Közlönyének (Monitorul Oficial) I rész, 1119.-es szám (megjelent: 29/11/2004): Braila, Kolozs, Dolj, Hargita, Iasi, Neamt, Szatmár és Szeben megyék kíserleti megyékké való kinevezéséről, 2005 január 1-től, ahol a taninézetek új igazgatási és finanszírozási rendszere lép életbe.

Legea nr. 349/2004 pentru modificarea si completarea Legii nr. 128/1997 privind Statutul personalului didactic si în Legea nr. 354/2004 pentru modificarea si completarea Legii învatamântului nr. 84/1995 urmatoarele judete: Braila, Cluj, Dolj, Harghita, Iasi, Neamt, Satu Mare si Sibiu.

A 84/1995-ös törvényt kiegészítő és módosító 354/2 4-es törvény és

A tanügyi személyzet jogállásra vonatkozó 128/1997-e törvényt módosító 349/2004 törvény.

A kormány 1807-es számú 2006 december 13.-án elfogadott Határozata a menedzsment összetételéről a közintézmények középtávú stratégia-tervezési rendszerének módszertanáról.

A szatmárnémeti egyetem-előtti oktatásügy Fehér Könyve, 10 oldal,

a Szatmárnémeti Tanügyiek Háza kiadványa, 2006

Allison, G.T.: Essence of Decision. Little Brown, Boston, 1971.

Balázs István: A XXI. század közigazgatásának kihívásai, Magyar Közigazgatás, 2000, 3. sz., 385-390. o.

Dahl, R.: A Critique of the Ruling - Elite Model. American Political Science Review, 52. 1958. 469 old.

Dahl, R.: Who Governs? (Yale University Press, New Haven, 1961.)

Dr. Bura László Rövid történeti események: A Kölcsey Ferenc Főgimnázium 1994-1995-ös évkönyvéből

Dror, J.: Design for Policy Sciences (Elsevier, New York, 1971. IX. old.)

Dye, T.R.: Policy Analysis University of Alabama Press, Alabama, 1976. 21. old.

Easton, D.: A Framework for Political Analysis Prentice Hall, Engelwood Cliffs N.J. 1965/b.

Easton, D.: A Systems Analysis of Political Life. Wiley, New York, 1965/a.

Easton, D.: The Political System. Knopf, New York, 1953, 130. old.

Edelman, M.: Politics as Symbolic Action. Markham, Chicago, 1971.

Felügyeletek Állandó Nemzetközi Konferenciája - SICI, Oktatási Teljesítményértékelés Nemzetközi Szövetsége - IEA.

Floyd, H.: Community Power Structure. (University of North Carolina Press, Chapel Hill, 1953.)

Gyógypedagógiai Oktatás Intézete, Siketek és Halláskárosultak Oktatásügyi Hivatala, Felsooktatásügyi Hivatal, Egyetemi és Foiskolai Szolgáltatások Hivatala, Nemzetközi Oktatási Programiroda, Országos Feln ttoktatási Tanács, A Rugalmas Tanulás Svéd Intézete, A Svédországi Internet Egyetem Intézete.

Halász Gábor - Palotás Zoltán: A közoktatás irányítása . In: Halász Gábor - Lannert Judit (szerk.): Jelentés a Magyar közoktatásról 2003. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 51-83. o.

Halász Gábor, "Közös oktatásfejlesztési célok az Európai Unióban" Debrecen, Aula Kiadó, 1994, 49 old.

Halász Gábor: Értékelés és ellenorzés a közoktatásban , Mester és Tanítvány, 2. sz., 2004. április, 103-116. o.

Ham, Ch., - HILL M.: The Policy Process in the Modern Capitalist State. Harvester Wheatsheaf. II. kiadás 1. old.

Helco, H.: "Review Article: Policy Analysis", British Journal of Political Science, 2, 1972- 85. old.

Hoffmann Rózsa: Szakmai ellenorzés és értékelés a katolikus nevelési-oktatási intézményekben , Mester és Tanítvány, 2. sz., 2004. április, 15-41. o.

Jenkins, W.I.: Policy Analysis. Martin Robertson, London, 1978. 15. old.

Kron, Friedrich W.: Pedagógia, Osiris kiadó, Budapest, 2000, 371-376. o.

Laswell, H.: The Policy Orientation. Jn: D. Lerner - H. Lasswell: The Policy Sciences. (Stanford University Press, Stanford, 1951.)

Lipsky, M.: Street-Level Bureaucracy. Russell Sage, New York, 1980.

Mester és Tanítvány Pedagógiai szakfolyóirat, Magyarország

Mihály Ildikó: Az európai közoktatási intézmények értékelési szempontjairól és gyakorlatáról készített országbeszámolók tanulságai , Új Pedagógiai Szemle, 2002. szeptember, 83-94. o.

Prof. stefan Vlaston,, Dr. Valentin Cotarta: Elemzés. A román tanügy válsága (Criza învatamântului romanesc Publicat: 22 Martie 2006)

Sályiné Pásztor Judit: A szakért szerepe az intézményértékelésben, Mester és Tanítvány, 2. sz., 2004. április, 63-71. o.

Satu Mare oras educator, eredeti címe: Cartea Alba a învatamântului preuniversitar din Satu Mare, pag 10. Editat de Casa Corpului Didactic Satu Mare, 2006 Szatmárnémeti a nevelő város

Simon István - Tóth András: Irányítás és ellenőrzés a közoktatási intézményekben , Új Pedagógiai Szemle, 1998. november, 29-42. o.

Wildawsky, A.: Speaking Truth to Power: The Art and Craft of Policy Analysis. Little Brown, Boston, 1979. 15. old.

www.isj.sm.edu.ro/isj Szatmár Megyei Tanfelügyelőség honlapja: A 2007-2008 -as év Menedzseri Terve - Minőség- áttekinthetőség, hatékonyság-professzionalizmus, decentralizáció. (A Szatmárnémeti Tanfelügyelőség hivatalos honlapja)

www.satmar.ro Inspectoratul scolar Judetean Satu Mare: PLAN MANAGERIAL pentru anul scolar 2007-2008 - Calitate-transparenta, echitate, eficienta-profesionalism, descentralizare (A Szatmárnémeti Tanfelügyelőség saját honlapja)

www.satu-mare.ro/fisiere/Ilyesbeszamolo-20042008.pdfSzatmárnémeti polgármesterének "Jelentése" az önkormányzat 2 -2008-as tevékenységéről (Az önkormányzat hivatalos honlapja)

www.euractiv.ro/content/section%7CreadStory/stID_1/pT_sumare/pID_4570/Analiza-Criza- Prof. stefan Vlaston,, Dr. Valentin Cotarta: Elemzés. A román tanügy válsága (Criza învatamântului romanesc Publicat: 22 Martie 2006) (EurActiv este o retea de portaluri dedicate afacerilor europene, cu sediul central la Bruxelles)