"A Szent István-i örökség"
Legutóbbi teológus-jegyzetünk végződött a címbeli tömör végkövetkeztetéssel, de nem lepett meg a föltett kérdés (hiszen a mai liberális, szellemi-kavalkádos légkörben semmi sem stabil, semmi sem állandó!): Igazában mit jelent tartalmilag ez az "örökség"? És hogyan őrződik, hogyan megy tovább az átadás, "öröklődés", ez a valamiféle hagyomány?
Nos, az öröklés lényegi tartalma a magyarság és kereszténység ötvözetében, egymásrautaltságában fejeződik ki legfrappánsabban, kultikusan pedig a "Mária országa" képben. Szent István döntő felismerése volt ui. a Kárpát-medence addigi népeinek vesztéből, tragikus sorsából, hatszáz év történései alapján a következtetés, hogy amelyik nép nem illeszkedik be a stabilizálódó nyugat-európai közösség életformájába, világnézeti szemléletébe, konkrétabban: keresztény gyökérzetű erkölcsi, közösségi rendjébe, az pusztulásra ítéli önmagát. A profán értékelés rendszerint csak ennyit lát: egy pragmatikus politikai alkalmazkodást a Szent István-i magatartásban. Pedig e történelmi tapasztalat mögött ott volt -a pragmatizmus látszatán túl - a szent király legmélyebb vallási felismerése, meggyőződése és "történelem-teológiai" hitvallása. Hogy ti. Jézus Krisztus Isten végső és abszolút kinyilatkoztatása a világnak, és a kereszténység fölvétele és életre-váltása az üdvösség egyetlen lehetséges útja - távlati szinten evilági boldogulásra és túlvilági öröklétre nézve egyaránt, az egyeseknek és a népeknek egyképpen.
Ez a Szent István-i végrendelet és tradíció élt tovább a magyar nép lelkében az újabb és újabb nemzedékek keresztényi nevelődése és tudatformálódása által. Ez mind az iskolai és templomi hitoktatásban, mind a családi keretekben és a társadalom intézményeiben, magatartásában hatékonyan érvényesült. De fokozatosan mind mélyebbre is hatolt a századok során az úgynevezett "kollektív tudatalattiba", és abba beleágyazódott, mely ráadásul titokzatos csatornákon át is öröklődött a nemzedékváltások folyamatában. Ezért a mögöttünk lévő 40 esztendő kegyetlen lelki agymosása sem volt képes minden vallási, keresztényi és magyarságtudati elemet kitörölni ezekből a titokzatos, mélylélektani tudatalattikból. És sokan vannak, akik a kereszténység egészének vállalása nélkül mégis keresztény értékeket, annak bizonyos töredékeit vallják és hordozzák. Ezek valóban az egykori Szent István-i örökség részei és hagyatéka, mely a hitüket átmentő és öntudatosan valló keresztényekével együtt szerencsésebb, boldogabb idők számára reménytkeltő túlélő csírák - a kontinuitás és folytatás ígéretei az újabb évezred küszöbén.
Koncz Lajos
|
