A VÁLSÁGKEZELÉS MÓDSZEREI A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG IDEJÉN

A VÁLSÁGKEZELÉS MÓDSZEREI A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG IDEJÉN

A gazdasági világválság

A világháború alatt a résztvevő országok átálltak a hadigazdálkodásra, ezért 1918 után nagy gondot okozott az ipar visszaállítása. Az egyetlen állam, amelyik a háború alatt és után fejlődésnek indult, az Egyesült 515v2111f Államok volt. Az Egyesült Államok volt a világ legnagyobb hitelezője, jelentős kölcsönöket nyújtott az európai háborúhoz.

Az 1920-as, 30-as években megkezdődött a gazdaságok szerkezetének átalakítása, stabilizálása, mely azonban nem a háború előtti viszonyoknak megfelelően alakult: a klasszikus húzó-ágazatok (textilipar, szénbányászat) visszaestek, de fellendülés figyelhető meg új ágazatokban: villamosenergia-fejlesztés, autógyártás, műszergyártás, stb. A mezőgazdaságban azonban nem ment végbe fellendülés. Kinyílt az agrárolló, tehát a mezőgazdasági termékek árai jóval alatta maradtak az ipari áraknak.

1929. október 24-én (fekete csütörtök) hatalmas árzuhanás következett be a New York-i tőzsdén: az értékpapírok árfolyama 40-60%-al esett. Az összefonódó tőkés kapcsolatok miatt a válság gyorsan átterjedt a többi ágazatra, majd a többi országra is.

Az 1920-as évek közepétől nagymértékben fejlődött a tömegtermelés. A megnövekedett termelő kapacitásokkal azonban nem tartott lépést a kereslet növekedése. A túltermelés következtében a termelés és a fogyasztás egyensúlya felborult, eladhatatlanná vált árutömegek keletkeztek. A termelést mesterségesen csökkentették, ez a munkanélküliség nagyarányú növekedését idézte elő. A válság tehát egyre mélyítette magát. A kistőke és a parasztgazdaságok tönkrementek. Az életképes nagytőke a tönkremenő kisüzemeket beolvasztotta, s tőkekoncentrációt eredményezett.

Az Egyesült Államok gazdaságának összeomlása miatt beszüntette a hiteleket, sőt a kiadottakat is minél hamarabb visszakövetelte. Mivel a válság kiterjedt az egész világra, nem volt lehetőség arra, hogy új piacok szerzésével azon enyhítsenek.

A válság az országokat különböző mértékben és módon érintette: a nagy gyarmatbirodalommal rendelkező országok veszteségeiket át tudták hárítani a gyarmatokra, a fejlett tőkés országok pedig nagy tartalékokkal rendelkeztek.

Németország - a diktatórikus út

A háború vesztesei közül Németországban volt a legsúlyosabb a válság. Eddig a kapott hiteleket befektették, de a profit elment a jóvátételre. Most, hogy a hitelt megvonták, a gazdaság összeroppant. A válság által legjobban sújtott országok tehát a vesztesek voltak, mert nem volt gyarmatuk.

A válság politikai következménye volt a szélsőséges pártok befolyásának növekedése. A fejlett tőkés országokban, ahol a parlamentarizmusnak nagyobb múltja volt, fenn tudták tartani a polgári demokratikus kormányzást, de pl. Németországban és Olaszországban totalitárius fasiszta, más országokban fasiszta jellegű rendszerek alakultak ki.

Jellemző volt a totális állami ellenőrzés, a cél a háborúra való felkészülés volt. A közmunkák elsősorban katonai célokat szolgáltak (pl. autópályák, védelmi vonalak).

Keynes elmélete

A válság mélypontja 1932 volt. Ekkor dolgozta ki John Maynard Keynes angol közgazdász a válság megoldására a növekedési elméletet, melyet széles körben alkalmazni kezdtek. Célja a kereslet-kínálat egyensúlyának helyreállítása volt úgy, hogy az állam szabályozza a gazdaságot. Keynes szerint azokat az ágazatokat kell az államnak támogatni, melyek nem termelnek árut, de a tőkés termelést biztosítják. Ezek az igazan tőkeigényes ágazatok, melyeket még egy-egy monopólium sem képes finanszírozni. Ilyen ágazatok az egészségügy, az oktatásügy, az építés, stb.

Keynes szerint elengedhetetlenek a szociális intézkedések: a munkanélküli segély, a betegbiztosítás, a nyugdíj, a fizetett szabadság. Fontos a munkaidő csökkentése is, mert ha a munkaidő kevesebb, akkor több ember dolgozik és kap bért, ami szintén a fogyasztóképes keresletet növeli.

Egyesült Államok - a demokratikus út

Keynes programja adta Roosevelt (1933-1945) New Deal című programjának alapját. A New Deal program három területen vitt véghez nagy változtatást: a hiteléletben, a mezőgazdaságban és az iparban.

A bankokat bezáratta Roosevelt, csak azok maradhattak, amelyek az állami bankhoz kapcsolódtak. Korlátozta tehát a magánbankok működését. Korlátozta továbbá a kötvények kibocsátását, s a dollárt leértékelte.

Az 1933-as mezőgazdasági törvény kereslet híján csökkentette a termelést: az állam kártérítést fizetett azoknak, akik földjüket bevetetlenül hagyták. Ennek hatására azonban a kisbirtokok elhaltak. Munkanélküli segélyt vezetett be, a maradék munkanélkülit pedig közmunkákon foglalkoztatta az állam.

Mivel azonban ezekhez az intézkedésekhez az államnak is pénzre volt szüksége, Roosevelt kidolgozta a "tisztességes verseny kódexét": a nagytőkével megállapodott az árakban és a bérekben, továbbá a nagytőke vállalta, hogy profitja egy részéről lemond az állam javára. A tisztességes verseny kódexe kiküszöbölte a konkurenciát, megállapította a termelés volumenét, s az egyes cégek között a piacokat felosztotta.