A börtönök és a büntetési alternatívák

A börtönök és a büntetési alternatívák

Börtön. Senki sem szeretne oda kerülni. Mégis sokan megszegik a törvényt, és végül börtönben kötnek ki. Vajon miért? Miért éri meg valakinek elkövetni egy olyan bűnt, amelynek következményeként börtönbe kerülhet? Halálbüntetés. Sok vita forrása manapság. Régen mindennaposnak számított, ma mégis sokan úgy érzik, hogy ugyanakkora bűn, mint maga az elkövetett bűncselekmény. Persze szerte a világon akadnak olyanok is, akik rokonszenveznek vele. A következőkben a devianciáról - amely szorosan összefügg az előbbiekkel -, illetve a deviánsan viselkedő emberek megbüntetésének különböző alternatíváiról lesz szó.

A deviancia a deviate szóból származik, "és úgy határozhatjuk meg, mint olyan normáknak vagy normarendszereknek a megszegését, amelyeket egy közösség vagy társadalom jelentős része elfogad". Mindenképpen fontos tisztázni azt, hogy mik is a normák. Minden emberi csoport létezése bizonyos normákat követel, amelyekhez a csoport tagjai alkalmazkodnak. A legtöbb szabály nem is tűnik fel viselkedésünk során, hiszen már annyira hozzájuk nőttünk, hogy teljesen természetesnek tűnnek számunkra. Beszélhetünk negatív és pozitív, formális és informális szankciókról.

A bűnözés hatalmas változásokon ment keresztül. Idővel a preindusztriális társadalmat felváltották az iparosodott társadalmi rendszerek.

Az emberek többsége ma már a városokban él, ahol a bűnözés is nagyobb, hiszen személytelenebbé vált a világ. Ami régebben bűnnek számított, ma már lehet, hogy nem az. Ilyen például az eretnekség. A bűnözés változásai mellett nem lehet nem észrevenni a büntetési módokban végbement változásokat. A modern börtönök elődei a dologházak voltak, ahová azokat a bérmunkásokat zárták, akik nem találtak maguknak munkát. Ételért cserébe dolgozniuk kellett. Gyakran az öregek, a betegek és az elmebetegek is itt kaptak helyet. A XVIII. században a börtönök és a tébolydák különváltak. Sokan úgy gondolták, hogy a bűnözéssel csak úgy lehet leszámolni, ha az embert megfosztják a szabadságától. Elkezdték visszaszorítani a nyilvános kivégzések számát.

A XX. században a legtöbb országban eltörölték a halálbüntetést. Emberibb körülményeket teremtettek a rabok számára.

A bűnözés és a deviancia háttere számos kutató elemzési területéül szolgált. Ismerünk biológiai és pszichológiai magyarázatokat egyaránt.

A biológia oldaláról érkeztek az első elméletek. Paul Broca francia antropológus és Cesare Lombroso olasz kriminológus is úgy vélte, hogy a bűnöző személyiségeket koponyájuk alakjáról lehet felismerni és a bűnözői hajlam az emberrel együtt születik. Ezt természetesen hamar elvetették. Később Richard Dugdale is végzett olyan vizsgálatot, mellyel azt szerette volna igazolni, hogy a bűnözésre való hajlam részben öröklődik. Megvizsgálta az amerikai Dukes család 1200 tagját, amelyből 140 volt bűnöző, majd összehasonlította Jonathan Edwards családfájával. Az utóbbi családjában egy bűnöző sem volt. A vizsgálat azonban nem járt sikerrel, nem bizonyult elég meggyőzőnek, mivel kiderült, hogy Edwards elődei között is vannak olyanok, akiket elítéltek különböző bűncselekmények elkövetése miatt. Márpedig, mivel Dugdale elmélete azt mondja ki, hogy a bűnözésre való hajlam öröklődik, akkor Edwards utódai között is kellett volna lenni bűnözőknek.

Az 1940-es években William A. Sheldon azt állította, hogy az emberek testtípusa is meghatározó a bűnözési hajlam kialakulásában. Azt gondolta, hogy a jó fizikumú emberek nagyobb számban válnak bűnözőkké, mint a gyenge fizikumú vagy a testes emberek. Ezt is sokan megcáfolták, bár hívei is akadtak. Később a genetika oldaláról is érkeztek vizsgálatok. Többen azt állították, hogy azok a férfiak, akiknek egyel több Y kromoszómájuk van, gyakrabban követnek el bűncselekményt. Ez sem látszik bizonyíthatónak, habár valószínű, hogy az agresszióra, ingerültségre való hajlam bűncselekmény elkövetéséhez vezethet.

A pszichológiai elméletek hasonlóak a biológiai megközelítésekhez. A kutatók Freud gondolatai nyomán úgy vélték, hogy vannak olyan emberek, akikben pszichopata személyiség alakul ki. Ennek okai a gyermekkorban keresendők. A pszichopata személyek általában zárkózottak, és élvezik, ha valakit bánthatnak.

Szociológiai elméletek is születtek a bűnözéssel kapcsolatban, melyben nagy szerep jut a deviancia és a konformitás összefüggésének. Edwin Sutherland arra a következtetésre jutott, hogy a bűnözés és a differenciális érintkezés öszszefügg egymással, vagyis az ember bűnözővé válását befolyásolja, hogy milyen környezet veszi körül. Egy ember könnyen a bűnözői életformát választhatja, ha olyan közegben nőtt fel és élt, ahol a bűnelkövetések mindennaposak voltak, hiszen ott nem létezik más érvényesülési lehetőség az egyén számára.

A legfontosabb elmélet, amely a bűnözéssel kapcsolatban született, a címkézéselmélet. Többek között arra keresték a kutatók a választ, hogy bizonyos emberek miért kapják meg a deviáns címkét. Például a gyerekek gyakran átmásznak a szomszéd kertjébe. Ha egy jómódú városrészben élő gyermek teszi ezt, arra csak azt mondják, hogy elkövetett egy csínyt. Ha viszont egy szegénynegyedben élő gyermek mászik át a kertbe, az már bűnözésre utal. Márpedig ha valaki kap egy ilyen címkét, az élete végéig elkísérheti, és belevezetheti további bűnök elkövetésébe. Vagyis sok fiatalból éppen a javítóintézetek, a börtönök hozzák elő a devianciát. A címkézéselméletet sokan bírálták. Ők abból a feltevésből indultak ki, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket minden kultúrában megtiltanak. Ilyen például az emberölés, ami a háborúban mégis egy megengedett, sőt pozitív cselekedetnek számít.

Ha valaki kisebb vétséget követ el, gyakran át sem gondolja, hogy mit cselekszik. A legtöbb bűnelkövető nem mérlegeli azt, hogy cselekedetének milyen következményei lehetnek. Persze olyan is gyakran előfordul, hogy a bűncselekmény racionális döntés eredménye.

Fontos megvizsgálni a börtönök hatását is a rabokra nézve. Nem teljesen egyértelmű, hogy a börtönökbe került emberek elrettennek-e a további bűncselekmények elkövetésétől, vagy esetleg kiszabadulásuk után is folytatják korábbi életüket. A börtönök a rabokra általában rossz hatással vannak. Kapcsolatba kerülnek olyan emberekkel, akiktől sokat tanulhatnak a későbbiekben. Pedig a börtönöknek két fontos szerepük van. Egyrészt céljuk, hogyelrettentsék az embereket a bűncselekmények elkövetésétől, másrészt, ha már bekerültek, "megjavítsák" őket. Ezeket a célokat a börtönök még nem teljesen valósították meg. Éppen ezért vannak olyan emberek, akik a börtönök felszámolása mellett törnek lándzsát, hiszen számos más alternatíva is létezik a büntetésre. Ide tartozik a próbaidő, a feltételes szabadlábra helyezés, a közmunka.

Az Egyesült Államokban még ma is létezik a halálbüntetés, amit sokan barbár szokásnak tartanak. Ők általában azzal érvelnek, hogy egy embernek nincs joga egy másik felett ilyen ítéletet mondani. A másik tábor viszont azt vallja, hogy ha a bűnelkövető képes volt ítéletet hozni, akkor ezt mi is megtehetjük. Persze ez csak abban az esetben lehetne elfogadott, ha biztosak lennénk egy halálraítélt bűnösségében.

A nőkről kevésbé esik szó a bűnözés és a deviancia témakörében. Pedig a nők is követhetnek el bűncselekményeket, hiszen kevésbé van esélyük az érvényesülésre, mint a férfiaknak. Mégis az a tendencia, hogy a nők kisebb arányban keverednek bűncselekményekbe. A nők által elkövetett bűncselekménytípusok nagyban különböznek a férfiak által elkövetettektől. A nők általában kisebb bűnöket követnek el, lopással vagy prostitúcióval vádolják őket. Persze az is elképzelhető, hogy a rendőrök elnézőbbek a gyengébbik nemmel szemben. A következő kísérlet alátámasztja, hogy a nők kisebb mértékben követnek el nagyobb bűncselekményeket. A kísérletvezető segédjei "véletlenül" elhagynak egy borítékot, amelyben egyes esetekben pénz található. Megfigyelték, hogy a nők és a férfiak egyforma mértékben tulajdonították el a pénzt, viszont amikor nagy összegről volt szó, a férfiak fele lopta el a borítékot, míg a nőknek csak egynegyede.

Bár eddig főként a deviancia negatív hatásairól volt szó, mégis érdemes figyelembe venni azt, hogy egyes esetekben akár pozitív is lehet, ha az ember eltér a követendő normáktól, hiszen így új eszmék fogalmazódhatnak meg. Sok mindenen változtatnia kellene az emberiségnek ahhoz, hogy kevesebb bűncselekményről beszélhessünk. Próbálkozások persze vannak. Egyes országokban, ahol jobban elfogadják a deviáns viselkedést, kevesebb a bűnelkövetők száma. De ez sem nyújt teljes megoldást, hiszen az emberek azt is elvárják, hogy igazságos körülmények között éljenek egy olyan országban, ahol biztosítva vannak számukra az emberi jogok.

Az  alkatraz borton tortenete

Mindenidők leghírhedtebb börtöne a San Franciscói öbölben fekvő Alcatraz. 1850-1963-ig üzemelt hivatalosan, tehát végleg kereken 40 éve zárták be.
A sziget mai neve valószínűleg a spanyol Alcatraces szóból alakult ki. 1775-ben spanyol hajósok fedezték fel a San Franciscói öböllel együtt. A felfedező, Juan Manuel de Ayala úgy nevezte el a szigetet, hogy a Pelikán-sziget. Ez spanyolul Alcatraces. Ez a név később angolosodott és így lett Alcatraz Island a neve, mely hivatásának megfelelően többször is módosult, mint Fortress Alcatraz, Alcatraz (Prison Island) és most simán Alcatraz. A sziget sziklás felszíne és kinézete miatt idővel ráragadt a "The Rock" vagy "A Szikla" becenév. Az öbölben számos sziget van. A Szikla, a Lime Point és a Fort Point a legnagyobb történelmi jelenőségűek. Mindkét másik sziget neve az erődítmény mivoltukra utal. Ezzel a két szigettel az Alcatraz egy háromszög védelmet alakított ki és az öblöt, a Golden Gate-t és a várost hivatott megvédeni. A kaliforniai aranyláz, mely San Francisco hirtelen és gyors növekedését eredményezte valamint a tény, hogy a San Francisco öblének feltétlen védelemre volt szüksége, késztette a hadsereget, hogy egy citadellát vagy erődöt építsen a szigetre. Az építkezés az 1850-es évek elején kezdődött, a hadsereg tervet készített több mint 100 ágyú elhelyezésére. Így az Alcatrazt úgy alakították ki, hogy a nyugati partvidék és az akkori idők legjobban biztosított erődítménye volt.
A Szikla védelmi szerepe egyre csökkent, a szigeten soha nem volt ütközet. Valószínűleg, mert senki nem jutott el odáig. 1850-ben kerültek ide az első rabok. Igy egyre nőtt a börtön szerepe. Itt lépett működésbe a nyugati partvidék első világítótornya, a Lighthouse Rock.
1909-ben a hadsereg a citadellát lebontotta, az alagsort meghagyva, ami egy katonai börtön alapjaként szolgált.
1909-től a 1911-ig katonai fegyencek építették fel Sziklán az új börtön épületét, ami az USA Csendes óceáni katonai Büntetőtábora lett.
Az amerikai hadsereg 8 éven keresztül használta a szigetet, amikor az Igazságügyi Minisztérium vette azt át a büntetés-végrehajtási intézet számára. Az USA kormánya elhatározta, hogy az Alcatrazból a lehető legbiztonságosabb és a személyiségi jogokat a legkevésbé sem figyelembe vevő fogházat alakít ki. Alcatrazban a börtönlakóknak négy féle joguk lehetett: lehetőség az étkezésre, ruházkodásra, egészségügyi ellátásra valamint fedél a fejük fölé. Minden egyéb hatalmas kiváltságnak minősült, amit ki kellett érdemelni. Ilyen privilégiumnak számított a munka, levelezés családtagjaikkal illetve azok látogatása, könyvtár használat és más szabadidos tevékenységek, mint pl. zenehallgatás, festészet. Az akkori kormány így próbálta megmutatni a törvénytisztelő polgároknak, hogy eltökélt szándéka a bűnözési hullám megállításának.
A börtönről készült könyvekkel és filmekkel ellentétben az Alcatrazból soha nem szökött meg senki. A rabok száma átlagosan 265-270 fő volt, ami a börtön teljes kapacitását -336 fő- soha nem érte el. Sok elitélt szerint itt jobbak voltak az életkörülmények, mint a más fegyintézetekben, sok rab kifejezetten ide kérte az áthelyezését. Az Alcatrazon több mint 1500 elitélt vendégeskedett, többek közt Al Capone, George "Machine Gun" Kelly, ,Alvin Korpis, Arthur "Doc" Baker és az "alcatrazi madárember" Robert "Birdman" Stoud. Ha valaki más fegyintézetekben nem megfelelően viselkedet, akkor a Sziklára küldték, ahol a rendkívül jól felépített monoton napirendi munkák, gyakorlatok megtanították az elítéltet a szabályok betartására. A szigeten 5 évnél tovább nem maradt senki. A büntetőtisztek úgy gondolták, hogy aki 5 évet eltöltött a Sziklán az már nem lehet veszélyes bűnöző. Ilyen esetben átszállították a fegyencet egy másik Államszövetségi börtönbe, hogy töltse le a hátralevő idejét. Ám voltak olyan elitéltek is, akik nem volt türelmük meg várni meg az 5 évet.
29 év alatt számos szökési kísérlet történt, meg szám szerint 14 különböző kísérletet jegyeztek fel és 36 rab próbálta meg elhagyni a szigetet. Ezek közül huszonhármat elfogtak, hatot szökés közben agyonlőttek és kettő vízbefúlt. Az elfogott szökevények közül kettőt később a Kaliforniai Állami Börtön San Quentin-i gázkamrájában kivégeztek, mert az 1946-ban "Alcatrazi Ütközet" néven elhíresült szökési kísérletben egy büntetőtiszt meghalt. A tiszt haláláért a két szökevényt tették felelőssé. Felmerülhet ezek után a kérdés, hogy vajon tényleg sikerült- meglépnie valakinek is a Szikláról.
Attól függ mit értünk szökés alatt. Azt, hogy sikerül-e kijönni a cellából, a börtönépületből, eljutni a partra, be a vízbe, vagy esetleg, ha eljutunk talán a túlpartra. Ezek után meg nyomtalanul eltunni. Nos, ilyenre az Alcatraz történetében nem volt még példa. Ugyan hivatalosan soha senkinek nem sikerült megszöknie a szigetről, vannak olyan esetek, amik kérdésesek maradtak. Például, hogy mi lett azzal az öt emberrel, akik elhagyták ugyan a szigetet, de nem érték el a túlpartot, valószínűleg út közben vízbefúltak.
1963-ban a szigeten a börtönt bezárták, számos okra hivatkozva, mint például nehéz volt az élelmet elszállítani a szigetre vagy, mert az Alcatraznál már voltak fejlettebb fegyintézetek is. Mind ezek ellenére a bezárás valódi okáról a szakirodalmak nem tesznek említést.
A szigeten különös kegyetlenség uralkodott. Nemegyszer megtörtént, hogy a legkisebb engedetlenségért annyira megverték, megkínoztak elitéltet, hogy az belehalt sérüléseibe. Vagy aki lement a partra szökés gyanújával, azt kérdezés nélkül agyonlőtték. Persze ez csak ritkán fordult elő. Ez a különös kegyetlenség arra vezetett, hogy be kell zárni a börtönt.
1964-ben egy csoport sziú indián csoport magának követelte a szigetet egy 1868-as egyezményre hivatkozva, hogy a rezervátumban élő indiánoknak joguk van bevonulni bármely "el nem foglalt állami földre". 1969 novemberében egy 89 fős indián csoport elfoglalta a szigetet és ott is maradtak 1971 júniusáig, amikor a szövetségi rendőrség elhajtotta őket.
1972-ben Az Alcatraz Island az újonnan megalapított Golden Gate Nemzeti Üdülőszervezet része lett. Bár nem történtek intézkedések a szigeten lévő lepusztult, az időjárás viszontagságaitól megviselt létesítmények, a történelmi világítótorony és négy más, 1970-ben leégett épület helyreállítására, a sziget most nyitva áll a látogatók előtt.

Kepek az Alkatrazi bortonbol:

alcatraz jailblock

alcatraz courtyard

alcatraz pit

alcatraz dining room

alcatraz cell

alcatraz staircase

alcatraz roof

alcatraz island

alcatraz smokestack