A komikum fajtái Moliere a Fösvény című komédiájában

A komikum fajtái Moliere a Fösvény című komédiájában

Moliere eredeti neve Jean Babptiste Poquelin. Apja révén - aki kárpitos volt a királyi udvarban - jó taníttatásban részesült. Egy vándorszínész csoport ismertette meg vele a művészet, a színjátszás 21421i811v örömét. Moliere ennek a csoportank írt számos művet, a Fösvény címűt is. Az íro prózában írta ezt az alkotását, amiért sokan lenézték. Komédiáihoz három forrást használt fel: az ókori komédiákat, az olasz 'comedia del arte' rögtönzott, és a francia 'farce' (vásári komédia) műveit.

Moliere a komikum mindkét változatát beillesztette műveibe, de alkotói korszakanak megfelelően egyik vagy másik nagyobb súllyal szerepel. A Fösvény címú művében a jellemkomikum ábrázolása van előtérben, de helyzetkomikumokat is találunk.

Az első felvonás harmadik jelenetében Fecske okos közbeszólásai, a zsugori apa szavainak kiforgatása, annak félelme a kirablástól teszi nevetségessé, humorossá a jelenetet. ("Életemben nem láttam ilyen gonosz csontot", "Nincs álmom ettől a kötnivaló inastól")

A veszekedésig fajuló gunyoros humor is megmutatkozik a negyedik jelenetben: Eliz összeveszik apjával azon, hogy kihez menjen férjhez.

("- (bókol) Engedelmeddel atyám, nem óhajtok férjhez menni.

- (gúnyosan visszabókol) Endegelmeddel kislányom, angyalkám én meg azt akarom, hogy férjhez menj."

- "Inkább megölöm magam, de ilyen férj nem kell.

- Nem ölöd meg magad, s ő lesz a férjed")

A zsugori telhetetlenség bemutatására tragikomikus elemeket használ fel az író. Például amikor Cleante megkapja hitelezője levelet. Iniasával egyutt a közönség is visszahőköl a mérhetetlen kötelezettségek felsorolásakor. Szintén ezt mtuaja be az a jelenet, melyben Harpagon észreveszi, hogy ellopták a pénzét, és megőrülve saját magát kergeti a kertben.

A negyedik jelenetben Fecske és Fruzsina beszélgetéséből ismerhetjuk meg Harpagont. Ebben a tragikomikus leírásban a szolgálók szókimondása révén tudjunk nevetve megismerni a fukarság emberemésztő értéket. Jakab jóhiszeműen sorolja fel gazdájanak a róla keringő pletykákat (túlzásokkal telített jellemrajzot adva), miközben a közönség majd megszakad a nevetéstől.

A szavak, vélemények átalakításából, a halkan kimondott gondolatok megmásításából is adódnak furcsa helyzetek. Ezek néha jótékony célúak (Pl.: Jakab kibékíti Harpagont és Cleantet), de inkább rossz célra használják a szereplők (Pl.: Mariannt bemutatja Fruzsina). A szó puszta eréjenek pedig az apa gyűrűje látja kárát.

Az egyik legnevetségesebb rész, amikor Fruzsina egy kis pénzt remélve hamisan dícséri Harpagont. Fantasztikus ügyességgel hiteti el urával, hogy milyen fiatalos, erős stb., és közben beszámol leendő felesége erélyeiről, amelyek persze (szintén) nem igazak: "Minnél vénebb, őneki annál elragadóbb.", azert szakított az esküvő napján a vőlegénnyel, mert "csak" 56 éves volt és nem kellett neki szemüveg az íráshoz, "csak aggastyán iránt érez hajlandóságot" és efejta badarságok.

A helyzetkomikum leginkább a félreértésekből és egyes szereplők homályos céljaiból adódnak. Ilyen például az a jelenet, melyben Valér azt hiszi, hogy Elizzel való kapcsolata miatt zavarják, pedig vallatói a pénzesládáról és annak eltűnéséről akarnak hallani. Vagy pedig, amikor Cleante nem tudta, hogy apja neki szánta Mariannt, azért mondott róla minden rosszat, mert azt hitte, hogy apja akarja feleségül venni.

Moliere a komikum két fajtájának lehetséges alosztályait kimerítve tette érdekessé ezt a művet. Egy olyan történetet alkotott, amely az időszakadék ellenére még napjainkban is humorosnak is mondható.