ALTE DOCUMENTE |
Kutatási összegző
Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium
A korlátolt felelősségű társaság(KFT)
jogi szabályozása
Tartalomjegyzék
1. Általános bemutatás
2. A korlátolt felelősségű társaságok jogi természete
3. Az "egyszemélyes" kft.
4. A korlátolt felelősségű társaságok alapitási folyamata
a) Az alapitó okirat
b) A társasági tőke(capitalul social)
5. A korlátolt felelősségű társaságok müködése
a) A Közgyűlés(adunarea generala
b) Az adminisztrátor
6. A kereskedelmi társaságok szabályozása az Európai Unióban
a) A vállalkozások helyzete az Európai Unióban
b) A csatlakozás hatása a román vállalkozásokra
7. Végszó
1. Általános bemutatás
A korlátolt felelősségű társaság (societate cu raspundere limitata) a Romániában létező kereskedelmi társasági 10510m125k formák közt a legsikeresebbnek mondható(Romániában jelenleg a kereskedelmi társaságok több mint 80%-át teszik ki a kft.-k[1]), annak ellenére, hogy egyben a legfiatabb formát képezi. Ezen okból is választottam ezen formát kutatásom alapjául, megprobálva egy általános képet adva a kft.-k jogi szabályozásáról, müködéséről és ezek jövőbeli módosulásáról.
A kft.-t, mint társasági formát elöször Dániában vezették be 1889-ben, mely példa alapján újabb európai államok vezették be kereskedelmi jogrendszerükbe ezen egyszerű, ám hatékony szerveződési formát. Igy 1906-ban Ausztriában, 1925-ben Magyarországon valamint Franciaországban, 1935-ban Belgiumban került jogi szabályozás alá ez a társasági forma. Később Olaszországban(1942), Spanyolországban(1953), Görögországban(1955) és Hollandiában(1971) is bevezetésre kerül. .
Érdekesség, hogy Nagy-Britanniában nem ismerős ezen társulási forma, legközelebbi megfelelőjének talán a kisebb részvénytársaságok(private companies) tekinthetőek.
Romániában viszonylag későn, a rendszerváltás után, jelent meg, az új Kereskedelmi Törvényköny elfogadásával. Ugyanebben az évben jelent meg a 31. számú Kereskedelmi társaságokról szóló törvény is, amely részleteiben foglalkozik ezen társasági formával. Ennek ellenére I.L. Georgescu űgyvéd már 1927-ben kiadta " A korlátolt felelősségű társaság. Összehasonlitási jogi tanulmány a jogrendszerünk egyesitésével kapcsolatosan"(Societatiile cu raspundere limitata. Studiu de drept comparat în legatura cu unificarea noastra legislativa.) cimű művét, amelynek hatására az 1938-ban kihirdetett Kereskdelmi Törvénykönyv is magába foglalta ezen cégformát[4]. Ez a Törvénykönyv azonban sosem lépett hatályba, ezáltal pedig a kft. kialakulása, megjelenáése a román jogrendszerben a kommunizmusba veszett.
A Kereskedelmi törvénykönyv, valamint a kereskedelmi társaságokról szóló törvény előtt több kereskedelmi társasági 10510m125k forma létezett, amelyek személyegyesitő, illetve tőkeegyesitő társaságokként müködtek. A személyegyesitő társaságok esetén a társultak száma kicsi, kis tőkével rendelkeznek, alapjuk a társultak közti bizalmi viszony. Emellett a tőkeegyesitő társaságokban a személyes kapcsolatok másodlagosak, sok esetben több ezer részvényes alkotja és nagy mértékű tőkével rendelkeznek. Észrevehető, hogy a két társasági forma két végletet képvisel, amely tény felmeritette egy átmenetet képező, hibrid kereskedelmi társasági forma igényét. Erre elsődlegesen azon kis- és középvállalkozóknak volt szükségük, akik a román kereskedelmi szintér főszereplői.
Ezen igény hivta életre 1990-ben a korlátolt felelősségű társasági formát. Hatalmas igényének bizonyitéka az a tény is, hogy a megjelenés utáni fél évben 44.269 kft. alakult szemben a 6638 közkereseti társasággal, a 631 egyszerű betéti társasággal, 6853 részvénytársasággal, a 7 betéti részvénytársasággal, a 619 önálló gazdálkodással és a 2315 szövetkezettel[6].
2. A korlátolt felelősségű társaságok jogi természete
Ezen kereskedelmi társasági forma jellemzői és jogi természete az idők során sokféle értelmezést kapott, ezáltal különböző nézetek alakultak ki. A jogi irodalom egy része a közkereseti társasághoz(societate in nume colectiv) hasonlitotta, amelyben azonban a társult tagok korlátolt felelősséggel rendelkeznek, amely a jegyzett társasági tőke erejéig terjed. Ugyanakkor, a jogtudósok egy másik fele a betéti társasági formában találta meg a korlátolt felelősségű társaságok megfelelőjét, amely azonban bizonyos jellemzőit a részvénytársaságtól kölcsönzi. Az román jogi doktrina fejlődésének eredményeként ezen nézetek egyesültek, amely következtében a korlátolt felelősségű társaságokat hibrid társaságokként határozták meg.
A fenti gondolatoknál maradva a tőkeegyesitő és a személyegyesitő társasági formák fényében is vizsgálhatjuk a korlátolt felelősségű társaságok jogi természetét, hovatartozását. Ez alapján, amint azt már korábban is emlitettem, a korlátolt felelősségű társaságok a fent emlitett két kereskedelmi társasági forma határán helyezkedik el, különböző jellemzőket kölcsönözve mindkét formától. Igy a társult tagok maximális száma meg van határozva(50 fő ), közöttük bizalmi viszony van, és a társasági részek szabadon nem idegenithetőek el. Ezen jellemzők alapján a korlátolt felelősségű társaságok inkább a személyegyesitő társaságokra hasonlit . Azonban a társult tagok korlátolt mértékben felelelnek, a társasági hozzájárulás mértékéig, amely a korlátolt felelősségű társaságokat a tőkeegyesitő társasági formák(pl. a részvénytársaságok) irányába forditja .
Ezen jogi elméletek alapján és természetesen a kereskedelmi társaságokról szóló törvény alapján a korlátolt felelősségű társaságok a következő jellemzőkkel rendelkeznek:
3. Az " egyszemélyes" kft.
A korlátolt felelősségű társaságok ezen formája komoly problémákat vet fel, amelynek eredményeként az Európai Unió is külön irányelvben szabályozza ezen forma jogszerűségét (a TANÁCS tizenkettedik társasági jogi irányelve az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról- 89/667/EGK-1989. december 21.). Tulajdonképpen ezen közösségi szabályozás eredményeként került be a román szabályozásba , hiszen tartalmazza a tagállamok számára azon kötelezettséget, hogy "ennek az irányelvnek 1992. január 1-jéig megfeleljenek. Erről tájékoztatják a Bizottságot"[16].
Ezen irányelv a szabályozás céljait és annak indokát is megjelöli: "mivel fontos, hogy az egész Közösség területén rendelkezésre álljon egy olyan jogi eszköz, amely megengedi az egyéni vállalkozó felelősségének korlátozását a tagállamok azon jogszabályainak a sérelme nélkül, amelyek kivételes esetekben megkövetelik a vállalkozó felelősségét kötelezettségvállalásainak teljesítéséért; mivel egy korlátolt felelősségű társaság az alapításától fogva egyszemélyes társaság is lehet, vagy azzá válhat, mert üzletrészei egyetlen tag kezébe kerülnek". Ennek fényében létrehozásának egyik fő célja, hogy megfelejen az egyéni kis- és középvállalkozások azon igényének, hogy teljes saját vagyonuk kockáztatása nélkül folytathassanak vállalkozói tevékenységet.[17] A szabályozás azonban nemcsak ezen vállalkozói réteg érdekeit nézi, hanem a társadalom egészének. Az egyszemélyes kft-k ugyanis visszaélésekhez, csalásokhoz vezethetnek, ha nincsenek megfelelő módon szabályozva, ellenőrizve.
A román Kereskedelmi Törvénykönyv valamint a kereskedelmi társaságokról szóló törvény egyaránt megengedi az egyetlen társult taggal rendelkező korlátolt felelősségű társaságok(societate cu raspundere limitata cu asociat unic) létrehozását.
Ezáltal az 1990-évi 31. számú törvény 5. cikkelyének 2. bekezdése előirja, hogy egy kft. megalakitható egyetlen személy akaratkinyilvánitása által is. Ezen megengedő előirást a tizenkettedik társasági jogi irányelv 2. cikkelyének első bekezdése tartalmazza, amely szerint "egy társaság alapítható egy taggal, valamint az is lehetséges, hogy az összes üzletrész tulajdonát egyetlen tag szerzi meg (egyszemélyes társaság)". Látható, hogy az egyszemélyes kft. leggyakrabban egy tag általi alapitás illetve egyetlen tagnak az összes üzletrész megszerzése által alakulhat ki.
Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot hozhatnak létre a természetes és a jogi személyek egyaránt, amely által egy új jogi személyiség alakul ki, amely az alapitó személytől elkülönülő vagyonnal fog rendelkezni[18].
A 31-es számú kereskedelmi társaságokról szóló törvény 13. cikkelyének első bekezdése előirja, hogy abban az esetben ha egy korlátolt felelősségű társaságban a társasági részek egyetlen személy birtokában vannak, ez, egyedüli társult tagként, a törvény által az általános közgyűlés(adunare generala) számára előirt jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik. Ezen előirást tartalmazza a tizenkettedik társasági jogi irányelv is, amely a 4. cikkelyének első bekezdésében igy rendelkezik: "Az egyetlen tag gyakorolja a társaság taggyűlésének a hatáskörét." Abban az esetben, ha az egyedüli társult tag adminisztrátori funkcióval is rendelkezik, a törvény által ezen szerepkör esetében előirt kötelezettségekkel is rendelkezik(1990. évi 31-es számú törvény, 13. cikkely, 2. bekezdés). Ugyanezen törvény következő bekezdése előirja, hogy az egyedüli társult által létrehozott társaság esetében a természetbeni hozzájárulás mértékét szakvéleményezés alapján állapitják meg[19].
A törvény 14. cikkelye különböző összeférhetetlenségi eseteket szabályoz, amelyek megakadályozzák egyszemélyes kft. létrehozását egyes személyek esetében. Az első bekezdés előirja, hogy a természetes illetve jogi személyek egyetlen korlátolt felelősségű társaságban lehetnek egyedüli társult tagok. Ugyanezen cikkely második bekezdése kiegésziti az előbbit megtiltva, hogy valamely korlátolt felelősségű társaságnak egyetlen tagja legyen egy olyan másik korlátolt felelősségű társaság, amely szintén egyetlen személyből áll . Ezen előirások megszegése esetén az állam, a Pénzügyminisztérium által, valamint minden érdekelt, érintett személy kérheti az adott társaság birósági felszámolását(3. cikkely, 4. bekezdés).
A korlátolt felelősségű társaság és azon természetes- vagy jogi személyiség, amely az előbbinek egyedüli társult tagja, közti szerződéseket irott formában kell megkötni, az abszolút semmisség szankciója mellett(31-es törvény 15. cikkelye). Ez a formai követelmény már a tizenkettedik társasági jogi irányelvben többször ki van hangsúlyozva, ezzel is kifejezve fontosságát és biztositva ezen társasági forma ellenőrizhetőségét.
4. A korlátolt felelősségű társaságok alapitási folyamata
a) Az alapitó okirat
A korlátolt felelősségű társaságot alapitó okirat(act constitutiv) elkészitése által hozzák létre(31-es törvény, 5. cikkely) a 31-es törvény 7. cikkelyében felsorólt tartalmi előirások tiszteletben tartásával. Ez az alapitó okirat magába foglalja a társasági szerződést(contract de societate) és az alapszabályzatot(statut). Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság esetében az alapszabályzat elkészitése elegendő a társaság létrehozásához(5. cikkely 2. bekezdés). Ez indokolt is, hiszen a társasági szerződés megkötéséhez legalább két személy jelenléte szükséges.[22]
Az alapitó okiratot magánokiratként(act sub semnatura privata) kötik meg, amelyet valamennyi társult tagnak alá kell irnia(6. cikkely). Egyes kivételes esetekben az alapitó okiratot közokiratként(act autentic), hiteles formában kell megszerkeszteni. Ezen követelmény a korlátolt felelősségű társaság esetén abban az esetben áll fenn, amikor a társasági tőkébe jegyzett javak között földterület is található(6. cikkely, a. betű).
A fent emlitett tartalmi előirások tiszteletben tartása az alapitó okirat érvényességi feltétele. Ezen előirásokat a 7. cikkely tartalmazza, pontosan felsorólva azon adatokat, amelyeket az alapitó okiratnak kötelezően tartalmaznia kell.
A társult természetes személyek család- sé személynevét, személyi számát, születésük helyét és dátumát, lakhelyüket és állampolgárságukat. A jogi személy esetén ennek a megnevezését, székhelyét és nemzetiségét, a kereskedelmi jegyzéki nyilvántartási számukat vagy az egységes bejegyzési számukat(7 cikkely, a. betű).
A társaság formáját, elnevezését, székhelyét és, ha esedékes, jelképét(7. cikkely, b. betű).
A társaság tevékenységének tárgyát, tevékenységi területének és fő tevékenységének a megnevezésével(7.cikkely, c. betű).
A jegyzett és befizetett társasági tőkét, feltüntetve minden egyes társult készpénzzel való vagy természetbeni hozzájárulását, a természetbeni hozzájárulásnak az értékét és felbecslésének módozatát, valamint az diőpontot, ameddig a jegyzett társasági tőkét egészében be kell fizetni. Ugyanakkor a társasági részeknek a számát és névértékét, valamint az egyes társultaknak a hozzájárulásukért nyújtott társasági részek számát is fel kell tüntetni(7. cikkely, d. betű).
A társaságot képviselő és adminisztráló társult tagokat, vagy a nem társult természetes vagy jogi személy adminisztrátorokat, a rájuk ruházott hatáskört és azt, hogy e hatáskört együtt vagy külön gyakorolják(7. cikkely, e. betű).
A nyereségeknek és a veszteségeknek az egyes társultakra eső részét(7.cikkely, f. betű).
A másodlagos székhelyeket(fiókokat, ügynökségeket, képviseleteket) vagy más ilyen jogi személyiség nélküli egységeket, ha ezeket a tásrsasággal egyszerre hozzák létre, vagy utólagos létrehozásuk feltételeit, ha fennáll ez a szándék(7. cikkely, g. betű).
A társaság fennállásának időtartamát(7.cikkely, h. betű).
A társaság feloszlatásának és felszámolásának a módozatát(7.cikkely, i. betű).[23]
Amint azt má az előbbiekben is kifejtettem, a korlátolt felelősségű társaságok esetén a társult tagok száma nem lehet nagyobb ötvennél(12.cikkely), akárcsak a francia és a belga jogrendszerben. Németországban, Olaszországban és Svájcban a maximális taglétszám nincsen korlátozva.[24]
A joggyakorlatban felmerült a házastársak ugyanazon korlátolt felelősségű társaságban társult tagként való részvételének problémája. A 31-es számú, kereskedelmi társaságokra vonatkozó törvény nem tartalmaz ilyen nemű tiltásokat. Az egyetlen jogszabály, amely megtilthatja a házastársak társulását ugyanazon kft-hez, a Családjogi Törvénykönyv, amely a 36. cikkelyében megtiltja a házastársaknak, hogy a közös vagyonukat a házasság ideje alatt bármilyen megállapodás révén szétosszák. Ennek következtében, amennyiben a társasági tőkéhez való hozzájárulást képező javak a házastársak saját vagyonát képezik, a fenti probléma nem merül fel és a házastársak ugyanazon kft-hez való társulása teljesen jogszerű. A javak természetét a Családjogi Törvénykönyv 31. cikkelye alapján határozzák meg.
b) A társasági tőke(capitalul social)
A jelenleg érvényben levő törvény szerint egy korlátolt felelősségű társaság esteén a minimális társasági tőke 2.000.000 ROL lehet, amely a társult tagok hozzájárulásából képződik .
A többi társasági formához hasonlóan a korlátolt felelősségű társaságok esetében lehetséges a társultak részéről a készpénzzel illetve természetbeni hozzájárulás a társasági tőkéhez(16. cikkely). A természetbeni hozzájárulások a megfeleő jogoknak(pl tulajdonjog, vagy más dologi jogok) a társaságra való átruházásával és a használható állapotban levő javaknak a társaság számára való tényleges átadásával kell megvalósitani.[27]
A korlátolt felelősségű társaságok esetében nem megengedett a társasági tőkéhez követelésekkel illetve a munkával való hozzájárulás(16. cikkely 3., 4. bekezdések). A munkával való hozzájárulás természeténél fogva összeférhetetlen a társasági tőkéhez természetbeni hozzájárulásával, hiszen mig a munkát folyamatosan végzik, a társasági tőke természetbeni hozzájárulása a társasági szerződés aláirásakor történik meg .
A természetbeni hozzájárulás esetében a szakvéleményezés fakultativ a több társult taggal rendelkező kft. esetén, ám kötelező az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságok esetében.
Abban az esetben, ha az adminisztrátor a társasági tőke teljes "beömlesztése" előtt megkezdi a tevékenységet, a 269. cikkely előirásai alapján bűncselekményt követ el.
A társasági tőke egyforma részekre, úgynevezett társasági részekre(parti sociale) oszlik, amelyek értéke nem lehet kisebb 100.000 lejnél(11. cikkely, 1. bekezdés). A társasági részek elosztására nem létezik egy törvényes módozat, kritérium, általában az alapitó okiratban van meghatározva az egyes társult tagokra eső rész. A 67. cikkely előirásai alapján azonban megállapitható, hogy a társasági részek eloszlása arányos a társasági tőkéhez való hozzájárulás mértékével.[29]
A társult tagok egymás közt szabadon átruházhatják a társasági részeket(197. cikkely, 1. bekezdés).[30] Két szituáció fordulhat elő :
Az átruházó tag lemond a teljes birtokolt társasági részéről. Ezt a helyzetet a szakirodalom visszalépésként minősiti és a 221. cikkely szabályozza.
Valamely társult tag átruházza társasági részeinek egy részét, amely folytán átalakul a társasági tőke eloszlása a társult tagok közt.
A társaságon kivüli, harmadik személyeknek is átruházhatóak a társasági részek, abban az esetben, ha a társasági tőkének legalább háromnegyedét képviselő társultak jóváhagyták a tranzakciót[32]. Hangsúlyozandó, hogy nem a társult tagok háromnegyede szükségeltetik, hanem a társasági tőkének legalább háromnegyedét képviselő társultak beleegyezése.
Valamely társult tag elhalálozása esetén, amennyiben nem létezik ellentétes alapitó okirati előirás, a társasági részek öröklődés útján átruházódnak. Ugyanakkor létezhet olyan előirása az alapitó okiratnak, amely megtiltja a társasági részek mortis causa történő átruházását, vagy amely a közgyűlés háromnegyedes többségű jováhagyásához köti az átruházás érvényességét. Ezekben az esetekben(amennyibe a kért többség nem valósul meg vagy az átruházás meg van tiltva) a társaság köteles kifizetni az örökösöknek a társasági részt az utolsó jóváhagyott könyvviteli mérlegnek megfelelően . Ugyanakkor felléphet az a szituáció is, amelyikben az örökösök száma miatt a társaság taglétszáma meghaladná a törvény által maximálisan megengedett 50-et. Ebben az esetben a szóban fórgó örökösök kötelesek kinevezni közülük a megfelelő számú képviselőt(197. cikkely, 4. bekezdés).
A társasági részek átruházását be kell jegyezni a kereskedelmi jegyzékbe és a társaság tagjainak nyilvántartó könyvébe. Az átruházás csupán ettől a pillanattól érvényesithető harmadik személyekkel szemben(202-203. cikkelyek).
5. A korlátolt felelősségű társaságok müködése
a) A Közgyűlés(adunarea generala
A Kereskedelmi társaságokról szóló 31-es számú törvény 191. cikkelyének első bekezdése kimondja, hogy a "társult tagok határozatait a közgyűlésen hozzák", amelyek a társaság jogi aktusait képviselik. A közgyűlés a társaság tanácskozó és döntéshozó szerve.[35]
Ugyanezen törvény következő cikkelye kimondja, hogy a közgyűlés a társult tagok és a társasági részek abszolút többségét képviselő tagok szavazatával határoz. A szabály alól egyetlen kivétel létezik, abban az estben, ha az alapitó okirat másként rendelkezik. A két többségi kritérium szorosan összefügg, mindkettőnek teljesülnie kell. Eszerint nem döntőképes az a közgyűlés, amelyen vagy csak a társult tagok többsége van jelen vagy csak a társasági részek többségét képviselő tagok vesznek részt. A második bekezdés előirja, hogy az alapitó okirat módositása esetén az összes társult tag szavazata szükséges. Ez a szabály a tagok közti szoros személyes kapcsolat és konszenzus szükségességét kéri, ami a korlátolt felelősségű társaságot a személyegyesitő társulatok csoportja felé taszitja. Az egyhangúság nem kötelező abban az esetben, ha a törvény vagy az alapitó okirat másként rendelkezik(192. cikkely, 2. bekezdés).
A Közgyűlések összehivása a társaság adminisztrátorának a kötelezettsége. A rendhagyó közgyűléseket legalábbb évente egy alkalomma köteles összehivni, mig a rendkivüli közgyűléseket valahányszor erre szükség van. Az összehivás ajánlott levél formájában történik, amelyben emlitésre kerülnek a napirendi pontok. A törvény vagy az alapitó okirat más összehivási módozatot is előirhat. A társultaknak jogukban áll 10 nappal a közgyűlés elött kézhez kapni az összehivási levelet. Ezen jog megszegése azonban nem von büntetést maga után. .
Minden egyes társasági rész egy szavazatra jogositja fel birtokosát(193. cikkely, 1. bekezdés) . Ugyanakkor a törvény egy összeférhetetlenségi esetet is szabályoz azon társultak esetén, akiknek saját természetbeni hozzájárulása vagy a közte és társaság közt megkötött jogügyletek szerepel a közgyűlés napirendjén. Ilyen esetekben a szavazati jog nem gyakorolható a szóban forgó társult által.
A törvény 194. cikkelye pontosan felsorólja a közgyűlés fő kötelezettségeit:
Jóvá kell hagynia a társulat éves pénzügyi helyzetét és meg kell határoznia a nettó profit elosztását.
Kinevezi, visszahivja és tehermentesiti tevékenységük alól az adminisztrátorokat és a cenzorokat, szerződteti a pénzügyi auditot abban az esetben, ha ez a törvény alapján nem kötelező.
Elhatározza az adminisztrátorok és a cenzorok felelősségre vonását a társaság ellen elkövetett károkért valamint kinevezi az ezt végző személyt.
Módositja az alapitó okiratot.[38]
A fenti felsorolás orientativ jellegű, amely megenged más kérdésekben való döntést is a közgyűlés részéről.
b) Az adminisztrátor(administratorul)
A korlátolt felelősségű társaságot egy vagy két, társult vagy nem társult, adminisztrátor kezeli, adminisztrálja(197. cikkely, 1. bekezdés). Kinevezésük a társasági szerződés illetve a közgyűlés határozata alapján lehetséges. A szerződés által történő kinevezés esetén az adminisztrátorokat csak a társultak egyhangő döntése alapján lehet visszavonni funkciójukból. A közgyűlési kinevezés esetén szintén a tagok abszolút többsége szükséges az adminisztrátor mandátumának visszavonásához[39].
A közkereseti társaságga ellentétben, a korlátolt felelősségű társaság adminisztrátora nem kell kötelező módon a társult tagok közüli legyen, bármely harmadik személynek megengedvén az adminisztrátori funkció betöltését egy kft.-n belül[40]. Ez a tulajdonság a vagyonegyesitő társasági formához közeliti a kft-t.
Ennek ellenére az adminisztrátorokat a társasági tőke abszolút többségét képviselő társultak jelölik ki, meghatározva hatáskörüket, megbizatásuk időtartamát és esetleg a javadalmazásukat, kivéve, ha az alapitó okirat másként rendelkezik(77.cikkely, 1. bekezdés)[41].
Az adminisztrátornak a társasasággal szembeni hűségének és lojalitásának jogi szabályozása különböző összeférhetetlenségi előirások révén valósul meg. Ezek alapján:
Nem kaphatnak adminisztrátori mandátumot más konkurens vagy ugyanolyan tevékenységi tárgyú társaságban a társultak gyűlésének belegyezése nélkül(197. cikkely, 2. bekezdés).
Nem folytathatnak ugyanolyan kereskedelmet vagy konkurens kereskedelmet saját számukra vagy más természetes illetve jogi személy számára[42].
Ezekben az esetekben a szankció az adminisztrátor visszahivása és a károkért való felelősségrevonása[43].
Több adminisztrátor esetén, a társasági szerződés vagy a közgyűlési határozat pontosan meghatározza ezeknek a közremüködését. Ennek értelmében vannak társult illetve nem társult adminisztrátorok. Amennyiben az együttmüködés, együttdolgozás elvét határozzák meg, az adminisztrátoroknak közösen kell döntéseiket meghozniuk. Ebben az esetben a köztük fellépő nézeteltéréseket a társasági tőke többségét képviselő tagok fogják megoldani. Sürgős jellegű ügyek esetén, amelyekben a döntés elmaradása súlyos következményekkel járhat, egyetlen adminisztrátor is dönthet, a társaság pedig felelősséget kell vállaljon ezen döntésekért[44].
Az adminisztrátorok egy másik fontos kötelessége egy tagsági könyv vezetése, amelynek tartalmaznia kell minde egyes társult tag keresztnevét, családnevét, lakhelyét(jogi személyek esetén a nevet és a székhelyet), a társadalmi tőke rá eső részét, a társasági részek átruházását illetve bármilyen, a társasági részt érintő, változást. Ezen könyv alapján az adminisztrátoroknak kötelességük, ilyen irányú kérés esetén, a társult tagi mivoltot igazoló igazolás kibocsátása. Az adminisztrátorok személyesen és egyetemlegesen felelnek ezen előirásoknak megszegésével okozott bármilyen károkért .
A korlátolt felelősségű társaság pénzügyi mérlegét a részvénytársaságok esetében használatos jogi szabályok alapján kell kidolgozni. Ezt a mérleget az adminisztrátoroknak kötelességük egy hónappal a közgyűlés időpontja előtt bemutatni a cenzoroknak, ellenőrzés végett. A közgyűlés előtt 15 nappal az adminisztrátor a mérleget kötelezően a társult tagok rendelkezésére bocsátja tanulmányozás céljából.
A közgyűlés által elfogadott pénzügyi mérleget az adminisztrátornak 15 napon belül a pénzügyi hivatalnál le kell adni illetve a kereskedelmi jegyzékbe be kell vezetni.[47]
A törvény 200.cikkelye kimondja, hogy a korlátolt felelősségű társaságok nem bocsáthatnak ki kötvényeket.
6. A kereskedelmi társaságok szabályozása az Európai Unióban
a) A vállalkozások helyzete az Európai Unióban
Az EU-csatlakozással a román piac az unió belső piacának része lesz[48]. A román vállalkozók ennek következtében várhatóan az eddiginél sokkal keményebb
és intenzívebb versennyel szembesülnek. Ezen helyzet sikeres kihasználása érdekében fontos a vállalkozókkal megismertetni az Unió szabályozási módszereit a vállalkozások szintjén.
Az Európai Unióban negyvenezer cég kivételével valamennyi vállalkozás a kis- és középvállalkozások körébe tartozik. A 18 millió vállalkozás fele alkalmazottak nélküli, míg 44 százalékuk csak egy-kilenc dolgozót alkalmazó mikrovállalkozás. Az átlagos méretű EU-vállalkozás hat főt alkalmaz. A foglalkoztatottak 66 százalékát a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató vállalkozások adják. A kis- és középvállalkozások adják a forgalom hatvan százalékát.
A kis- és középvállalkozások meghatározása:
az alkalmazottak száma 250-nél kevesebb legyen,
az éves forgalom nem haladhatja meg a 40 millió eurót, vagy a mérlegfőösszeg a 27 millió eurót,
meg kell felelni a függetlenségi kritériumnak, azaz legfeljebb 25 százalékig lehet olyan tulajdonosa a cégnek, amely nem tartozik a kis- és középvállalkozások körébe.
Az ajánlás a szektoron belül egyértelműsíti a kisvállalkozások (50 főnél kevesebb alkalmazott, és legfeljebb 7 millió euró forgalom vagy 5 millió euró mérlegfőösszeg és függetlenség) és a mikrovállalkozások (legfeljebb 9 alkalmazott) meghatározását.
A vállalkozási és vállalkozói program(2001-2005)
A program a következő általános célkitűzéseket alkalmazta az összes európai vállalkozás és vállalkozó esetében:
A vállalkozói szellem előmozdítása. A program hangsúlyozza az üzleti jártasságok kibontakoztatásának szükségességét az európai társadalmak valamennyi rétegében, beleértve a tagállamok oktatási rendszereit is, az elemi iskolától az egyetemi szintig. Így növekedhet az üzleti kockázatvállalás és a vállalkozások tevékenységének fejlesztéséhez szükséges innovációs készség.
A vállalkozások versenyképességének és növekedési képességének növelése. Az elektronikus kereskedelem terén Európa ma még lassan zárkózik fel a világ fejlettebb részéhez, ezért e területen a tagállamok politikáiban jelentős előrelépéseket kell tenni. Az üzleti finanszírozási lehetőségek javítása. Az utóbbi évek során világossá vált, hogy a pénzügyi piacokon a legnagyobb hátrány a kezdő és a csúcstechnológiai vállalkozásokat éri. Ők jutnak a legnehezebben pótlólagos tőkéhez, ezért közösségi szinten új akciók indulnak be az "Üzleti Angyalok" hálózatának fejlesztésével és a kockázati tőketársaságok alapításának megkönnyítésével.
Az Üzleti Környezet Egyszerűsítési Akciócsoportjának (BEST) jelentései világosan mutatják a követendő utat. A többéves programnak ezért az államigazgatás és a szabályozás egyszerűsítését kell megcéloznia, és érzékenyebbé kell tennie a gazdasági és társadalmi szükségletekre; elő kell mozdítania az új oktatási és képzési módszereket; javítania kell a pénzügyi forrásokhoz jutást, és támogatnia kell a kutatási és az innovációs eredmények felhasználását.
Értékes és hatékony háttérszolgáltatások a vállalkozások számára.A programnak lehetővé kell tennie a megfelelő konzultációt, a kutatást és elemzést, emellett ösztönöznie kell az üzleti hálózatok fejlesztését, és olyan új eszközök megteremtéséhez kell vezetnie, amelyeket a vállalkozások szükségletei határoznak meg.
Felkészülés az Európai Unió következő bővítésével teremtett kihívásokra. Az Európai Gazdasági Térségben működő vállalkozásokat segíteni kell abban, hogy felkészüljenek a közép- és kelet-európai (és azon túli) új piaci lehetőségekre. A programot úgy kell megtervezni, hogy az előcsatlakozási stádiumban lévő államok vállalkozásai és vállalkozói számára ugyanolyan előnyös legyen, mint az Európai Gazdasági Térségbeli partnereik számára. Ugyanakkor a programnak elő kell mozdítania - mind a tagállamokban, mind a tagjelölt országokban - a vállalkozások bekapcsolódását a kibővített Egységes Piacba, és segítenie kell őket a megváltozott versenykörnyezethez való alkalmazkodásban.
A program céljainak elérése érdekében alkalmazhatók olyan eszközök, amelyek már ismertek, és a közeljövőben valószínűleg nem változnak. Ide tartoznak: az innováció, a technológia átadása, az elektronikus kereskedelem, a pénzügyi engineering, az oktatás és képzés, a kapcsolat a nagy cégek és a kisebb cégek között (beleértve a mentori tevékenységet, a szállítási lánc kezelését és a segítségnyújtást az euró bevezetésében), az interaktív információs rendszerek fejlődése és az igazgatási és szabályozási egyszerűsítés állandó problémája.
A fenti akciók megvalósításához 2001-2005 között 450 millió euró állt rendelkezésre a közösségi költségvetésben, ezzel is lifejezve az Uniónak a kis-és középvállalkozások iránt tanusitott törődését..
b) A csatlakozás hatása a román vállalkozásokra
A tőke szabad áramlásának szabálya minden román vállalkozónak megteremti a lehetőséget, hogy a csatlakozás után valamely tagállamban alapitson vállalkozást, az adott állam jogszabályainak tiszteletben tartásával és alkalmazásával.
Ugyanakkor a vállalkozásokra vonatkozó letelepedési jog[50] szabadságának biztosítása érdekében a tagállamoknak lehetővé kell tenniük, hogy azok a gazdasági társaságok(ezáltal a román kft-k is), amelyek valamely tagállam rendelkezései szerint alapitottak, és amelyek alapszabály szerinti székhelye az unión belül van, szabadon végezzenek gazdasági tevékenységet bármely tagállamban.
Az Európai Unión belül nem létezik egy kötelező érvényű társasági jogi szabályrendszer, többnyire irányelvek formájában vannak a vállalkozások szabályozva. Az EGK kezdeti periódusában 12 irányelv kidolgozásával tervezték az egyes tagállamok társasági jogának egymáshoz való közelitését. 1989-ig azonban csak 9 irányelv került kidolgozásra a Tanács által , azóta pedig egy sem.
Ezen irányelvek nagyrésze a részvénytársaságokra volt szabva, de pl a már korábban bemutatott 12. számú irányelv az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokat szabályozza.
Az EU-ban jelenleg vállalkozást egyéni vállalkozóként vagy társaságok formájában az alábbiak szerint lehet indítani[52]:
Ha valaki egy másik tagországban egyéni vállalkozóként kíván letelepedni, akkor tartózkodási engedélyt kell igényelnie. Ezt a tartózkodási engedélyt automatikusan megkapja, kiadását a tagország csak abban az esetben tagadhatja meg, ha a letelepedni szándékozó belépése és otttartózkodása az adott ország közrendjét, közbiztonságát vagy közegészségügyi szabályait sérti. A közegészségügyre hivatkozva ugyanakkor a tartózkodási engedély csak abban az esetben tagadható meg, ha a jelentkező meghatározott betegségekben szenved; ilyenek például a tuberkulózis, az elmeállapot kóros elváltozása, a szifilisz, a karantént igénylő betegségek. A tartózkodási engedély igénylésekor igazolni kell még, hogy az üzletszerűen folytatni kívánt tevékenység nem esik nemzeti korlátozás alá.
Tartózkodási engedély megléte esetén ugyanolyan feltételeket kell viszont a jelentkezőnek biztosítani - például a vállalkozói igazolvány kiváltásakor - mint saját állampolgárainak, tehát többletkötelezettségek nem ihatóak elő.
A társaságok formájában történő letelepedés, a társaságalapítás szabadsága lehetővé teszi azt, hogy bármely cég leányvállalatot, kereskedelmi képviseletet, fiókot vagy ügynökséget hozzon létre bármely tagállamban.
Amint azt már emlitettem, az Unióban nem létezik egységes, kötelező társasági jog, tehát a társaságalapítási feltételek tagállamonként eltérőek lehetnek, de egyik tagállam sem tehet különbséget olyan cégek között, amelyeket saját állampolgárai, illetve más tagállamok állampolgárai jegyeztettek be. Ha a társaság tulajdonosai a társaság megalakitásakor és bejegyzésekor teljesitik a tagállami szabályokat (amelyek a cégbejegyzés feltételeiben pl. azonosak), akkor a társaságok egyforma jogokat élveznek és ugyanolyan kötelezettségek is terhelik őket, függetlenül az alapítók nemzetiségétől. A tagállamonkénti eltérő társaságalapítási feltételek természetesen szükségessé teszik azt, hogy a társaságot alapítók tájékozódjanak az idegen tagállam nemzeti jogáról.
Az Európai Unióban a már közismert társulási formák mellett két új vállalkozási forma létezik: az Európai Gazdasági Érdekegyesülés és az Európai Társaság.
Az Európai Gazdasági Érdekegyesülés[53](European Economic Interest Grouping -EEIG) a Tanács 2137/85 EC rendelete alapján jött létre az Unión belüli kooperáció elősegítése, a kis- és középvállalkozások számára a teljes belső piac elérhetővé tétele érdekében. Az EGE egy olyan társaságok és természetes személyek közötti együttműködési forma,amely főként a kis-és középvállalkozások közösségi szintű megjelenéséhez biztosit kereteket,és elősegiti határokon túlmenő kooperációjukat .
Ez a vállalkozási forma csak a tagállamok polgárai számára elérhető, hiszen kizárólag uniós állampolgárok hozhatják létre. Létrehozásához legalább két uniós állampolgár vagy egy, az Unión belül székhellyel rendelkező, jogi személy szükséges.
A kft-k esetében ismert alapitó okirat alapján hozhatók létre, amelynek tartalmaznia kell az alábbi adtaokat:
név, társasági forma (magyar: EGE, angol:EEIG, német:EWIV, francia-olasz: GEIE)
alapítók alapadatai(személynév, családnév, lakhely, állampolgárság, stb)
gazdasági cél leírása
működés finanszírozásának módja
jövedelemelosztás elvei
Az EGE nem rendelkezik társasági
tőkével, a tagok saját vagyonukkal, egyetemlegesen felelnek a társaság
Az EGE maximális taglétszáma 20 és nem lehetnek tagjai másik Európai Gazdasági Érdekegyesülések.
Különböző korlátozások is léteznek az EGE esetében:
nem működhet holdingként (saját tagját nem irányíthatja)
tagja részvényét nem szerezheti meg
nem lehet részesedése a vállalkozásban
max. 500 alkalmazott
a profitot nem az EGE, hanem a tagok realizálják
A társaságnak kötelezően kell közgyűlése valamint egy vagy több igazgatója legyen. Ugyanakkor egyébb tisztségek is létrehozhatóak, ezeket azonban az alapitó okiratban szabályozni kell. A közgyűlésen minden tagnak egy szavazatra van joga és egyhangú döntés szükséges a következő esetekben:
székhely-áthelyezéshez
tevékenységi kör módosításhoz
új tag fölvétele, tag kizárásához
szavazati arányok megváltoztatásához
A fenti rövid tevékenységi, müködési ismertető alapján megállapithatjuk, hogy az Unióban honos Európai Gazdasági Érdekegyesülések nem állnak távol a román korlátolt felelősségű társaságoktól, ez utóbbiak számára a csatlakozás után reális esélyként jelenik meg az EGE-ben való társulás, azok létrehozása.
A másik új, európai vállakozási forma az Európai Társaság(ET). Ezen forma tanulmányozása azonban nem releváns a korlátolt felelősségű társaságok szemszögéből, hiszen egy tipikus részvénytársasági formáról van szó.
7. Végszó
A korlátolt felelősségű társaság hazai és európai szabályozásának rövid ismertetése által remélem egy pontos képet nyújtottam ezen elterjedt, egyszerűen müködtettethető és alapitható vállalkozási formáról.
Fontos megismernünk müködési algoritmusát, hiszen ez a cégforma nyújthatja a vállalkozókedvű személyek számára a legmegfelelőbb megoldást, megerősitve a kis-és középvállalkozó réteg stabilitását és sokszinűségét.
Ugyanakkor nemcsak a helyi, hanem az európai viszonyok ismerete is elengedhetetlen, hiszen a román vállalkozások előtt új lehetőségek nyilnak meg, jogokat és kötelezettségeket vonva maguk után. Ezen lehetőségek megismerése és kihasználása szintén megerősitheti a romániai vállalkozói réteget, ignorálásuk pedig a versenyhelyzet sűllyesztőibe sodórhatja ezen kis- és középvállakozókat.
Könyvészeti anyag:
Veress Emőd: Román gazdasági jog. Kolozsvári Egyetemi Könyvkiadó, 2006.
Ion Turcu: Teoria si practica dreptului comercial roman, Editura Lumina Lex, 1998
200 kérdés 200 válasz az Európai Unióról
Giannantonio Benacchio: Az Európai Unió magánjoga-Plgári jog, kereskedelmi jog, Osiris Kiadó, 2003, 174. oldal.
A Tanács 2137/85 EC rendelete az Európai Gazdasági Érdekcsoportok létrehozásáról.
1990. évi 31-es számú törvény a kereskedelmi társaságokról( Legea nr. 31 din 1990 privind societatile comerciale, republicata în Monitorul Oficial, Partea I, nr. 1066 din 17 noiembrie 2004
A Tanács tizenkettedik társasági jogi irányelve az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról- 89/667/EGK-1989. december 21
Legea nr. 31 din 1990 privind societatile comerciale, republicata în Monitorul Oficial, Partea I, nr. 1066 din 17 noiembrie 2004.
Ez az összeg viszonylag kiscsinek mondható, hiszen például Magyarországon a kft.-k alaptőkéje minimálisan 3 millió forint lehet. Ennek ellenére a kereskedelmi társaságokról szóló törvény módositási tervezetében a minimális alaptőke nem változik(200 RON-ban van meghatározva).
8.cikkely, 1. bekezdés, 89/667/EGK irányelv az egyszemélyes korlátolt felelősségű magántársaságokról.
Giannantonio Benacchio: Az Európai Unió magánjoga-Plgári jog, kereskedelmi jog, Osiris Kiadó, 2003, 174. oldal.
5. cikkely: "Az egyetlen tag és az általa képviselt társaság között megkötött szerződéseket jegyzőkönyvbe kell venni, vagy pedig írásba kell foglalni".
Amint azt már korábban emlitettem, a törvénymódositó javaslatokban a minimális társasági tőke mértéke nem változik, csak át van alakitva az új lejnek megfelelő összegbe(200 RON).
Római Szerződés, 48. cikkely: egy tagállam jogszabályai szerint létrehozott gazdasági társaságot vagy céget, melynek központi adminisztrációja a Közösségen belül van, úgy kell tekinteni, mint az Unió állampolgárait.
Római Szerződés, 43. Cikkely: a letelepedés szabadsága magába foglalja az önálló vállalkozó tevékenység jogát is.
|
