Az Arvisura, szentírás. A szó maga azt jelenti igazszólás. Az elnevezés mögött mélyebb titkok rejlenek. Az Arvisura a magyar nép őstörténete, évezredes utazás, kalandozás, sikerről és kudarcról. Ősapáink és ősanyáink lerótt tettei, döntései és azok következményei, amelyek a mába vezették a civilizáció emberét. Egy 22122n138w rendszeresen írt és őrzött hagyomány.
E krónikát agyagtáblákra, fára, bőrre, kőoszlopokra s a legfontosabb - szentesített - fejezeteket aranylapokra rótták. 14.280 évvel ezelőtt egy páratlan tudású, csodálatos nő, akit Ardvisura-Anyahitának neveztek belekezdett az események leírásába. Anyahita tanítója volt többek között a hunoknak. Az anya hit és a szeretet törvénye tőle vette kezdetét e földi ciklusban és őrá épül a magyarok máig élő Nagyboldogasszony tisztelete.
Az Arvisura eredetileg hitvilági leírás volt, amely később kiegészült a földművelés, az építészet, a csillagászat és egyéb hasznosítható tudomány eredményeivel. Legvégül pedig történelmi leírások adódtak hozzá.
A vízözön után Anyahita már nem élt a hunok között, de az Igazszólások leírása nem szűnt meg. Rovósámánok tanulták meg az írást a kijelölt beavató központokban és Kr.e. 4040-től rendszeresen rögzítették a hunok és rokontörzseik vándorlásait és a velük kapcsolatos minden fontos eseményt.
Az Arvisurák a magyar nép ószövetsége. Idősebb bármely más - máig fennmaradt - írott krónikánál a földön. Az Arvisurákat nem akkor írták, amikor az események bekövetkeztek, hanem évtizedekkel később, így a visszaemlékezés már mentes volt a rövidebb kihatásoktól és csak az került rovásra, ami hosszabb távon befolyással bírt egy közösség vagy törzs életére. Az ilyen lerótt lapokat aztán lemásolták és a beavató központoknak megküldték. Ilyen központ volt a mai Grúzia területén egykor állt Magyarkán, vagy a Góbi sivatagból is ismert Shamballa királyságában, amit eleink az Élet Templomának neveztek.
A ma ismert Biblia, könyvekből állt össze. Olyan írásokból, amelyek különböző helyeken és időben íródtak. Az Arvisurák ugyanígy épül fel. Könyvekből, fejezetekből, amelyeket eltérő helyeken, eltérő időpontokban írtak. Külön érdekesség, hogy az Arvisurák gazdagon illusztrált fejezeteiből számos kiemelés és történeti utalás megtalálható a Bibliában.
Krisztus Urunk születése előtt 4000 évvel a ma Észak-kelet Kínában található ordoszi területen megújult egy vízözön előtt már létező törzsszövetség azon népek vezetésével, akik Mú-Ataiszról, a csendes-óceáni hun őshazából a vízözön miatt elmenekültek és itt ekkor újra egymásra találtak. Az új törzsszövetség hivatalos nyelve a palóc törzs ősi nyelve az úz volt, amit ma magyarnak ismerhet a világ.
Az Ordoszban megalakult 24 Hun törzs szövetségét összefogó első vezető Agaba volt, aki a legelső vízözön utáni Arvisurát lerótta. Azóta - 6045 év óta - 352 Igazszólás született meg. A föld több pontján és Magyarország területén is ezt a mai napig írják.
Az Arvisurák nem csak a mai magyarok őstörténetéről regél, hanem az egész emberiségéről, de a Hun Törzsszövetségben a hun lévén a vezető törzs, így velük kapcsolatban találunk a legtöbb elbeszélést.
A krónika rovása mindig egy törzsnek a feladata, megadott rendszer szerint váltva egymást. A második világháborúban (Felvidék, ma Szlovákia, Sztercsnó település 1945.) uráli testvérnépünk a manysik (vogul) fősámánja az unokájával, Szalaváré Turával küldte el a "stafétát" a palóc Paál Zoltánnak, aki - óm jelű beavatottsága mellett - egy ózdi kohászember volt. Ő lett akkor az Arvisurák hagyományának őrzője és továbbvivője. Paál Zoltán (arcképét lásd 4-es képmellékleten) a 993 rovósámán egyike (sámán nevén Baraca - mely azt jelenti Tigris). Meghalt 1982. szeptember 29.-én.
Az ősi sámánhit szerint a világhónapok váltása idején, (2160 évente) az egyes rokon népek át kell hogy adják egymásnak a szellemi- és hitélet központját, illetve azt a feladatot, hogy gondoskodjanak a hitvilág fennmaradásáról és a múltban felhalmozott szellemi örökség és ismeretanyag megőrzéséről.
Sztrecsnón, Tura - a kötelező medvetor keretén belül - rovósámánná avatta Paált. Ez kötelezi őt arra, hogy mindent le kell jegyeznie, hogy ez a tudás megmaradjon az utókor számára.
Az Arvisurák Kanadában és Magyarországon láttak napvilágot. Hazánkban - nem kéziratos, hanem hivatalos formában - 1972- után 1999-ben jelent meg. Azóta az 1999-es kiadás bővített formában másodszor is megjelent és ezen sorok írásakor - a nagyon nagy érdeklődés miatt - folyamatban van a harmadik utánnyomás is.
Az Arvisura senki tulajdona nem lehet, de bárki rendelkezhet vele. Szentírás, tehát az emberiségé. Földi szerződésekben megjelenését és bármilyen kizárólagosságát rögzíteni az égi Rend szerint hibás.
Arvisurákból készült aranylapok a földön 9 barlangban és egyéb helyen vannak elrejtve. Ebből egy helyet ismert Tura és az ő nagyapja, ez került Paál Zoltán tudomására. A színarany lapok 72x72 centiméteresek és másfél milliméter vastagok. Összes darabszámát tekintve több ezer lap között lehet, de pontos száma még nem ismert. Tárolása hermetikusan zárt, nem rozsdásodó nikkel-szerű ötvözetben van. Minden lap rovással készült, amely közel azonos a mai székely-magyar rovásírás karakterkészletével, bár vannak olyan ősi aranylapok is, amelyek karakterkészlete jelentősen eltér a mai rovásírástól.
Az Arvisura örök, kincsvadászok csak az aranyat találhatnák meg, ha ismernék a trükkös, nem emberi aggyal kitalált védelmi technikák mibenlétét. Az adatok bármelyik földön élő óm lelket kapott személy által újra lehozható.
Az Arvisurákban feltárulkozó információt nemcsak hosszában kell érteni, hanem mélységében is. A mélysége pedig maga a kozmikus tudás ismerete.
Arvisurák témájához célszerű alázattal fordulni.
|
