AZ 1848-49. ÉVI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC MAGYARORSZÁGON. ISMERTESSE ÉS ÉRTÉKELJE AZ 1848-49-ES MAGYAR SZABADSÁGHARC FŐBB KATONAI ESEMÉNYEIT!

AZ 1848-49. ÉVI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC MAGYARORSZÁGON. ISMERTESSE ÉS ÉRTÉKELJE AZ 1848-49-ES MAGYAR SZABADSÁGHARC FŐBB KATONAI ESEMÉNYEIT!

A szabadságharc kezdete

A szabadságharc katonai eseményeinek kezdete a Batthyány-kormányhoz kötődik. Miután 1848. április 11-én szentesítik az úgynevezett "áprilisi törvényeket", a nemzetiségi területeken parasztmozgalmak indulnak meg, mert a jobbágyok 60%-a zsellér, akiknek nem juttatnak földet, ezért sok helyen földfoglaló mozgalmakra kerül sor, s ezekkel is meg kell birkóznia a kormánynak.

1848 májusában fölállítják az első 10 honvédzászlóaljat, nemzetőrségnek álcázva. Júliusban az udvar kérést intéz a magya 11511s187l r országgyűléshez, melyben a magyarok hozzájárulásának mértéket akarja tisztázni az olasz forradalom leveréséhez. A pártok vitáját Kossuth július 11-i beszéde szakítja meg, amelyben 200 000 újoncot és az ellátásukhoz szükséges 42 millió forintot kéri megszavazni. Ez meg is történik ("önök fölállottak; s én leborulok a nemzet nagysága előtt!"), nyáron pedig megkezdődik a szabadcsapatok toborzása mellett a Kossuth-bankó kibocsátása és az európai forradalmak leverése is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a Habsburgoknak lehetőségük nyílik a komolyabb beavatkozásra Magyarországon (Windischgrätz és Radeczky felszámolják az olasz és a német mozgalmakat, Jellasics horvát felkelőihez pedig szerbek is kapcsolódnak). Júliusban a kormány tárgyal Jellasiccsal, de neki nem elég a Batthyány által felkínált autonómia, mert vissza kellene adniuk Fiúmét, és el kellene ismerni a magyar kormányt. Jellasics ezt elutasítja, ezért Batthyány és Deák augusztusban Bécsbe mennek, hogy a Habsburgok fékezzék meg a horvátokat, de nem fogadják őket. Augusztus 31-én királyi leirat érkezik az országgyűléshez, amelyben közlik, hogy a hadügy és a pénzügy továbbra is a birodalom hatáskörébe tartozik, valamint, hogy a horvát kérdést Magyarországnak kell fegyveres erőszak nélkül megoldania. A leirat hatására Kossuth az országgyűlés 100 tagját küldi Bécsbe, hogy az uralkodó engedékenységéről meggyőződjenek, azonban szeptember 4-én - amikor a küldöttség elindul- az udvar ismét kinevezi Jellasicsot horvát bánná. Szeptember 9-én a küldöttség megérkezik Bécsbe, de sürgősen hazajönnek Deákkal és Batthyányval egyetemben. Szeptember 10-én a kormány - Szemere, Mészáros és Kossuth kivételével - lemond, mert tárgyalási politikája sikertelen, de szeptember 28-ig helyettes híján tovább intézi az ügyeket. Szeptember 11-én Jellasics Légrádnál átlépi a magyar határt, ezzel megkezdődik a szabadságharc.

A szabadságharc főbb katonai eseményei

Szeptember 16-án megalakul az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB), melynek hattagú vezetősége - beleértve Kossuthot is - teljhatalommal rendelkezik, de az irányítást csak október elején veszi át. Eközben Jellasics 35000 főnyi seregével szinte akadálytalanul halad a Dunántúlon Pest felé, az áruló ex-császári tisztek sorra visszavonulnak. Eszéktől követi őt a Roth és Philippovics által vezetett 8 - 10 000 főnyi oldalvéd. Szeptember 28-án gróf Lamberg Ferencet
a teljhatalmú katonai biztost Pesten a hajóhídon fölkoncolják. A magyar hadsereg új főparancsnoka, Móga János parancsot kap az országgyűlési képviselőktől, hogy Pákozd- Sukoró térségében támadja meg Jellasicsot. Ez szeptember 29-én következik be, ahol Móga kétszeres túlerőt győz le újoncaival. A vereség miatt Jellasics fegyverszünetet kér, amit arra használ ki, hogy lóhalálában elhagyja az országot, október 4-én pedig kinevezik Magyarország teljhatalmú biztosává (miután aznap V. Ferdinánd már föloszlatta az országgyűlést). Szeptember 30-án Görgei Artúr, a haditörvényszék elnöke kivégezteti gróf Zichy Ödönt hazaárulás vádjával, és ezen tettével nyeri meg Kossuth tetszését. Jellasics magára hagyta Rothot és Philippovicsot, akik oldalvédjének sorsa október 5-6-án teljesedik be; az ozorai csatában Görgeitől szenvednek vereséget, és kényszerülnek a fegyverletételre. A magyar győzelmek hírére Bécsben október 6-án újabb felkelés tör ki, Latourt, a hadügyminisztert - aki elrendelte Magyarországnak a 9 iránybóli egyszeri megtámadását - a nép felkoncolja. Az udvar Olmützbe menekül, hogy onnan számolják föl a magyar segítséget váró bécsi forradalmat. Móga azonban megáll a magyar-osztrák határon, mert az országgyűlésen is vita alakul ki arról, hogy az önvédelmi harc kereteibe belefér-e Bécs megsegítése. Végül is háromhetes késlekedés után Móga átlépi a határt, de ekkorra Radeczky és Windischgrätz már fölszámolták a bécsi forradalmat. Október 30-án Schwechatnál az osztrákok győznek, de még nem tudják a magyarokat követni.

Novemberben fölénybe kerülnek a Schwarzenberg-pártiak a windischgrätziekkel szemben. Céljuk egy erősen centralizált összbirodalom létrehozása, ennek érdekében december 2-án lemondatják V. Ferdinándot a trónról, Ferenc Károlyt a trónigényéről, Zsófia pedig eléri, hogy Ferenc Józsefet koronázzák meg. Ferenc József nem szentesíti az alkotmányt, ezért a magyar liberális nemesség egy része nem ismeri el törvényes uralkodónak, ami csak az ellentéteket növeli. Az összbirodalmi centralizáció megvalósításához természetesen vissza kell terelni Magyarországot a "helyes mederbe", ennek érdekében Magyarország ellen novemberben minden irányból támadás indul. A legnagyobb erőkkel Schlick Északkelet- Felvidéken, illetve Galíciában; Puchner Dél-Erdélyben; Urban Észak- Erdélyben és Bukovinában rendelkezik, az osztrák főerő (44000 fő) Windischgrätz vezetésével csak december közepén érkezik.

Az OHB fokozatosan szembekerül a parasztokkal is, mert a radikálisabbak meg akarják szerezni a hazaárulók földjeit, de az OHB ragaszkodik azon kijelentéséhez, hogy földosztás csak a szabadságharc után lesz, valamint a nemzetiségi mozgalmak Béccsel szövetkeznek, mert ott nekik fűt-fát ígérnek.

A schwechati csatavesztés után Kossuth Görgeit teszi meg főparancsnoknak, akinek a 20 000 fős fel-dunai hadseregével kellene Windischgrätzet a Kisalföldön föltartóztatnia Buda védelmében. Görgei azonban ehhez alkalmatlannak ítéli seregét, és visszavonul téli pihenőre a bányavárosokhoz. Eközben Puchner Háromszék kivételével elfoglalja Erdélyt, Schlick pedig Kassát, és Miskolc felé tart. Percel Mór Mórnál csatát vállal Windischgrätz-cel, de a túlerő győz, nyitva áll előtte az út Budáig. Erre az országgyűlésen ismét vita alakul ki, hogy mi költözzön át Debrecenbe, és mi ne. Windischgrätz jelentős győzelme után már csak a feltétlen megadásról hajlandó tárgyalni, amit azonban még a "békülékenyek" sem akarnak, december 31-én megkezdődik az országgyűlés és a hivatalok átköltöztetése Debrecenbe, de itt marad egy küldöttség, amelynek Windischgrätz-cel kellene tárgyalnia. A költözés jelenti a belső egység
bomlásának kezdetét, mert jó néhány képviselő csak késve érkezik Debrecenbe, vagy pedig egyáltalán nem utazik oda. A nemesség egy része pedig a püspöki karral egyetemben a Habsburg udvarral keres kapcsolatokat.

December közepén megkezdődik Erdély fölszabadítása Bem József által, aki sikeres hadműveleteivel kiveri az ellenséget Észak-Erdélyből, december 25-én pedig Kolozsvárt menti föl.

1849. január 4-én Windischgrätz bevonul Pestre, Batthyányt (a küldöttség vezetőjét) pedig lecsukatja. Január 5-én Görgei kiadja a váci nyilatkozatot, amelyben megtagadja Kossuth azon parancsát, hogy mentse föl Lipótvárat és Komáromot; és inkább a felvidéki bányavárosokba megy téli pihenőre, hogy hadseregét szervezhesse (de onnan kiszorul a hodrusbányai és a szélaknai vereségek miatt). Január 13-án Bem bevonul Marosvásárhelyre, mire Székelyföldön egy népfölkelés bontakozik ki. Puchner január 17-én Gálfalvánál megtámadja Bemet, de vereséget szenved. Bem nem várja meg a népfölkelőket, hanem február 4-én Nagyszeben ellen vonul, de Puchner Piskiig szorítja vissza, ahol azonban február 9-én Bem kerekedik fölül. Ezután Medgyesre kell vonulnia, mert Urban ismét betört Erdélybe, Brassót pedig oroszok szállták meg. Bem kétfelé osztja seregét. Az egyik fele Urban ellen vonul, akit sikerül is kiszorítaniuk Bukovinába, az újra egyesült sereget azonban Puchner Medgyesnél megveri, akik ezért kénytelenek Segesvárra visszavonulni. Itt Puchner be akarja őket keríteni, de március 10-én Bem áttöri a gyűrűt, és erőltetett menetben március 11-re Nagyszeben alá érkezik. Az itt állomásozó orosz csapatok megsemmisülnek az ágyútűzben, és a várost is sikerül még aznap bevenni. Március 19-én az ellenséges erők Feketehalomnál még egy csatát vállalnak, majd ennek elvesztése után Brassót harc nélkül föladják, és március 21-én kivonulnak Erdélyből, Erdély fölszabadul. Ez igen fontos tény, mert Nagyvárad a hadiipar egyik központja, valamint a Tiszántúlt nem lehet kétoldalról támadni.

Evvel párhuzamosan, február 5-én Guyon Richárd áttöri a Branyiszkói-hágót védő osztrák vonalakat, így Görgei előtt szabaddá válik az út a Tisza felé, február közepére meg is érkezik a Felső-Tisza vidékére, a magyar hadműveleti bázis területére, Klapka pedig Tokajnál megállítja Schlicket. Az OHB parancsának értelmében Klapka haditervet dolgoz ki Windischgrätznek a Kápolna környékén történő bekerítésére, hogy ne tudjon Schlick-kel egyesülni, az elterelés érdekében pedig Perczelnek a Szolnoknál és a Kecskemétnél állomásozó csapatokkal meg kell támadnia Jellasicsot, és el kell hitetni az osztrákokkal, hogy ez a főerő. Perczel bár jól támad, az osztrákok mégis megtudják, hogy nem ő a főerő, ezért Windischgrätz és Schlick erőltetett menetben megindulnak egymás felé, hogy mihamarabb egyesülhessenek. A magyar haderők főparancsnoka, Dembinski Henrik (Görgeit a váci nyilatkozat miatt leváltották) február 26-27-én ellentámadást indít Kápolnánál, de a rossz manőverezések miatt nem sikerült a terv, Dembinski pedig - a magyar főtisztek tiltakozása ellenére - jobbnak látja Tiszafüredre visszavonulni. Görgei az elégedetlen tisztek élére áll, ezért Kossuth odautazik, hogy Görgeit most már haditörvényszék elé állítsa, de ott azt tapasztalja, hogy a többi tiszt is alkalmatlannak véli Dembinskit, így Kossuth Vetter Antalt teszi meg főparancsnokká, de néhány sikertelen csata után Vetter március 28-án betegségére hivatkozva lemond, Kossuth pedig újra kinevezi Görgeit a hadsereg főparancsnokának.

A kápolnai csatát - bár nem volt győzelem az osztrákok számára, hiszen a magyarok visszavonultak - Windischgrätz úgy jelenti az udvarnak, mintha fényes győzelmet aratott volna. Ezen fölbátorodva március 4- én Schwarzenberg feloszlatja a birodalmi parlamentet, és új alkotmányt hirdet ki a császári teljhatalomra hivatkozva, ez az olmützi alkotmány. Ebben fölfüggesztik Magyarország 1848-as alkotmányát, és kimondják, hogy hazánk koronatartományként kezelendő. Ez azonban nem hátráltatja a magyar hadvezéreket, hogy Klapkával elkészíttessék a tavaszi hadjárat haditervét, amelynek alapján március végétől megkezdődik Magyarország fölszabadítása.

A tavaszi hadjárat megint Windischgrätz bekerítését és megsemmisítését tűzi ki célul. Ennek érdekében egy hadtest a pest- gyöngyösi úton kelti a főerők látszatát, amelyet megerősít az ezen hadtest által elért hatvani győzelem április 2-án. Aulich Lajos, Damjanich János és Klapka György dél felől akarják bekeríteni Windischgrätzet, ez azonban a tápióbicskei csatában április 4-én kiderül, és bár április 6-án Windischgrätz újabb vereséget szenved az isaszegi csatában, Gödöllőnél sikerül kibújnia a gyűrűből. Az isaszegi vereség miatt Windischgrätzet leváltják, posztját Welden foglalja el, de ő sem jár sikerrel. Aulich ugyanis elhiteti Weldennel, hogy megint a főerővel áll szemben, miközben az Vácon (április 10.), Léván és Nagysallón (április 19.) keresztül Komárom fölmentésére indulnak (április 26.). Sajnos közben Welden is rájön, hogy mi a helyzet, és elrendeli Buda kiürítését, április 23-án az első lovasjárőr belovagol Budára, a főváros azonban csak május 21-én szabadul föl. A győzelmek hatására az ország még föl nem szabadított területein népfölkelések bontakoznak ki, amelyek a hadsereggel egyetemben fölszabadítják az ország nagy részét.

Április 14-én a debreceni nagytemplomban a katonai sikerekre alapozva felolvassák a Függetlenségi Nyilatkozatot, amely kinyilvánítja a Habsburg-ház trónfosztását és az elszakadást.