Alan Vincent: Hit

Alan Vincent Hit

Hadd térjek át a második szóra, ami az "elenchos". Ez a meggyőző bizonyítékot jelenti. Az "elenchos" igét a büntetőjogban használták. Amikor az ügyész meg akarta győzni a bíróságot arról, hogy egy adott bűnöző vagy gyanúsított elkövetett egy bűntényt, a döntő bizonyítékkal tudta ezt elérni. Erre használták ezt a szót. Az ügyész odaállt a bíróság elé, bemutatta az összes bizonyítékot, és mire befejezte, a bíró úgy érezte, mintha jelen lett volna a bűntény helyszínén, és látta volna, ahogy a gyanúsított elköveti a bűntényt. Annyira meggyőződtek erről, hogy kétség nélkül tudták: ez az ember tette a dolgot, és olyan módon, ahogyan azt a vádbeszéd lefestette. Tehát a bizonyítéknak úgy kell rájuk hatni, mintha a saját szemükkel látták volna az eseményt. Ha látták volna, nem lenne szükségük bizonyítékra. Végül úgy érzik magukat, mint egy szemtanú, pedig valójában nem azok. A hit így működik, így hat ránk. Annyira meggyőz minket olyan dolgok felől, amelyeket a saját szemünkkel nem láttunk, hogy kétségtelen valóságnak látjuk azokat. Ugyanolyan bizonyosságot és magatartást vált ki bennünk, mint amilyet a meggyőzött bíróság él át, miután az ügyész kétséget kizáróan meggyőzte őket arról, hogy a bűntény így és így történt. Értitek a példát? Ilyennek ábrázolja a Biblia a hitet.

A hitnek ereje van arra, hogy az álmodozásból eljuttasson a megvalósulásig, a reménytől a valóságig. Eljuttat odáig, hogy annyira higgy valamiben, mintha ismernéd, pedig nem ismered. Úgy viselkedsz, mintha a szemeddel láttad volna az adott dolgot. Ha csak azt hiszed el, amit látsz, nyilvánvalóan lehetetlen volna egy esküdtszéket meggyőzni arról, hogy bárkit is elítéljen bármilyen bűn miatt. Így van? Végül minden esküdtszéknek a bizonyítékok alapján kell döntenie. A bíróság egyetlen tagja sem látta a bűntényt, mert akkor nem lehetne ott az esküdtek között. Minden esküdtnek olyan meggyőződésre kell jutnia, mintha a szemével látta volna az eseményt, pedig nem láthatta. Ezt érheti el a hit is.

Ha vársz, amíg a szemeddel látod a megvalósulást, ha csak olyan dologról mersz döntést hozni, amit látsz, akkor olyan esküdt lennél, akit nem lehet meggyőzni, és soha nem is kerülhetnél be az esküdtek közé. A hit ugyanígy működik. Ha addig várunk, amíg kézzel érinthetjük, és szemünkkel láthatjuk az adott dolgot, akkor Isten nem tud minket hitre juttatni. Ha azt mondjuk: "Semmit sem hiszek el, amíg nem látom, nem hallom, vagy nem érintem", ezzel valójában azt mondjuk: "Csak azt hiszem el, amit meg tudok tapasztalni, ismerni". Amikor viszont eljutunk a megismerésig, a megtapasztaláshoz, már túl késő hinni. Ha már megnyilvánult a gyógyulásod, nem kell hinned. Ha már megtörtént, nincs szükséged hitre. Amikor Isten megoldja a pénzügyi problémádat, már túl késő van ahhoz, hogy higgy annak érdekében. A hitnek az a természete, hogy meg kell ragadnia dolgokat azok fizikai megvalósulása előtt. A hit a nem látott dolgokról szóló döntő bizonyíték.

Azt olvassuk, hogy a hit az elképzelt dolgok tulajdoni lapja? Nem! Azt olvassuk, hogy a hit a remélt dolgok valósága/anyaga. Biztos vagyok, hogy egyetértetek velem abban, hogy az embernek nem lehet egy nem létező telekről törvényes, valódi, helytálló tulajdoni lapja. Hogyan írhatnak adásvételi szerződést egy olyan negyvenhektáros telekről egy városban, ami nincs is, nem is létezik? A tulajdoni lap bizonyítja a telek létezését akkor is, ha a telket soha sem láttad. Nem álmokról beszélgetünk, hanem valóságos dolgokról. Nem hiú reményekről, elképzelésekről vagy 'próbáljuk megvalósítani' jellegű dolgokról van szó, hanem a valóságról. Biztosan egyetértetek velem abban, hogy egy meg nem történt bűntény mellett nem hozható fel döntő bizonyíték. Ha tehát van döntő bizonyíték, ez azt jelenti, hogy valóban történt valami, csak te nem láttad. A tulajdoni lap puszta léte azt jelenti, hogy létezik a telek, csak te nem láttad, számodra még nem nyilvánult meg ebben a tér-idő anyagi világban.

Sokan itt követnek el szörnyű hibát: hittel csak megragadni lehet, teremteni nem. Sokan megpróbálnak a hitükkel teremteni, pedig az nem megy. Nem hozhatsz létre egy negyvenhektáros telket azzal, hogy írsz róla egy tulajdoni lapot. Nem vehetsz rá egy ügyészt arra, hogy a bíróságon meggyőzően képviseljen egy ügyet, nem létező bizonyítékok alapján. Ez nem hit, ez csupán feltételezés. A feltételezés 'hit' által próbál nem létező dolgokat létrehozni. A bibliai hit erre képtelen. A hit csak létező dolgokat tud megragadni.

Kérdés az, hogy ha az a dolog, amiért a hiteddel kinyúlsz, nem létezik anyagi, tér-idő világban, de mégis valóban van, akkor hol is van? A válasz: a szellemi világban. A szellemi világ tulajdonképpen valóságosabb, tartósabb, örökkévalóbb, mint az anyagi világ, amelyben élünk. A Biblia azt mondja, hogy a földi dolgok ideig valók, de a szellemi dolgok örökkévalók. A szellemi világ láthatatlan dolgai valójában valóságosabbak, szilárdabbak, a hit ujjával tapinthatóbbak és tartósabbak, mint bármi ebben az anyagi természetű világban, mellyel érzékszerveink segítségével kapcsolatot teremtenünk könnyű.

Más szóval: szükségünk van egy képességre, ami be tud nyúlni a szellemi világba, és nagyobb bizonyossággal meg tud ott ragadni dolgokat, mint ahogy a kezemmel meg tudok ragadni egy pohár vizet. Ugyanaz a tevékenység, csak egy más jellegű világban, a valóság egy más-más részében. A hit egyetlen képessége az, hogy megragad a szellemi világban már létező, de a földön anyagilag még meg nem nyilvánult, nem manifesztálódott dolgokat. A hit nem tudja megragadni és valósággá tenni a semmit. Csak létező dolgokat ragad meg, és hoz be a fizikai létezésbe, de ezeknek már ott kellett lenniük a szellemi világban, hogy a hit megragadhassa azokat. A hit nem teremt, csak azt ragadja meg, amit Isten szava már megteremtett. Teremteni kizárólag csak Isten Igéje tud. Isten szólja a létbe a dolgokat a semmiből, és miután az Ő szava létbe hívta azokat, a hit meg tudja azokat ragadni azt, amit Isten mondott, és behozhatja az anyagi világba, amelyben élünk. Isten általában sokkal azelőtt megteremti a dolgokat a szellemi világban, mint ahogy azok megnyilvánulnak az anyagi világban. Isten szól, és a lényéből kiszakad az, amit a szavának az Ő Igéjének nevezünk. Isten Igéje Istenből való, tehát Isten. Ezt olvashatjuk a Ján.1,1-ben: "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél, és az Isten volt az Ige."

Tehát, amikor Isten szól, valójában önmagának egy részét adja ki magából, és ez a része egy konkrét Ige, konkrét szó valamivel kapcsolatban. Ez a szó hordozza Isten lényegét, lényét. Az Ő örök lénye benne van abban, amit mond. Amikor az adott dolgot létbe szólja, az létezni kezd a szellemi világban, és ott függ, örökké elevenen, örökkévalón benne lüktet Isten örök létének minden ereje, és arra vár, hogy a hit megragadja. Figyeljük meg, milyen igeidőben áll a 2.Kor.5,17 "Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az (most, nem a jövőben); a régiek elmúltak (ez itt befejezett múlt idő), íme, újjá lett minden."

Itt van például két testvér, akik két héttel ezelőtt tértek meg. Most már Jézus Krisztusban bíznak. Korábban kábítószereztek, tele vannak félelemmel, 150 kg-ot nyomnak, reggel nem tudnak időben felkelni, és az életük minden szempontból zűrben van. Rájuk nézel, és megkérded: "Hol van itt az új teremtés Krisztusban?"

A szellemi világban Isten már megteremtette, teljesen új életre szólta őket, de ez még nem nyilvánult meg az életükben. Pedig mindez már az övék. Ők dicsőséges, új emberek. Amikor újjászületünk, Isten az Ő Fia 'spermáját' (1.Pét.1,23 ezt a szót használja: "Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek Igéje által, amely él és megmarad örökké.") elülteti a szellemi méhünkbe. Megteremt bennünk egy új embert, aki a mi személyiségünkkel, de Isten természetével rendelkezik. Hallelujah! Ez romolhatatlan természet, és amikor Isten befejezi bennünk a jó munkát, Isten természetét fogja sugározni személyiségünk.

Nem fantasztikus? Isten csodálatos, erőteljes munkát végez a szellemi világban. Mielőtt - a bűn miatt romlott állapotban - megszülettünk, Isten már túllátott a helyzeten, és látta azt a dicsőséges új teremtést, akik Krisztusban mindannyian lettünk. Akik szabadok vagyunk a bűntől, és akiknek személyiségén átsugárzik az élő Isten természete, amely birtokba vett, és teljesen átitatott bennünket. A lényem minden része tele van Istennel. Isten ereje által ugyanolyan krisztusi vagyok, mint amilyen Jézus volt. Ez már megvalósult a szellemvilágban, mert Isten már létbe szólta. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon a földön, hit által meg kell ragadnod, és át kell hoznod a szellemi világból az anyagi tér-idő világba. Amikor ezt megragadod hit által, megnyilvánul ebben a látható anyagi világban, és az Ige benned ugyanúgy testté lesz, ahogyan Jézusban testté lett. Tehát minden elvégeztetett! Minden, amit valaha mondott Isten, ma ugyanúgy örökkévaló módon él, mint azon a napon, amikor Isten kimondta. Amikor Isten kimondta azt a szót, az örökkévaló Ige volt, s az idő nem hat rá. Ma éppoly' friss, erőteljes és hatalommal bíró, mint azon a napon, amikor Isten kimondta. Lehet, hogy az idő szempontjából Isten hatezer évvel ezelőtt mondta ki, ma mégis ugyanúgy lüktet benne a dicsőséges, örök élet, mint amikor elhagyta Isten száját, és önmagában létezővé vált, mint az élő Isten nagy Igéjének része.

Tehát a hit belenyúl a szellemi világba, megragadja azt, amit Isten mondott, és behozza azt ebbe az anyagi, idő-tér világba, amitől az Ige fizikai formában megnyilvánul. A szellemi 20420n1321u világból jön, és az anyagiban megnyilvánul:

1.Pét.2,24 "Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg (nem meg fogtok gyógyulni, hanem már meggyógyultatok)."

Jézus kétezer évvel ezelőtt a Golgota keresztjén elbánt a betegségeiddel, amikor a testében elhordozta minden betegségünket és fájdalmunkat, amikor mindnek kifizette az árát, hogy mi betegség nélkül élhessünk. Ugyanezt tette a mi bűneikkel. Ez elvégzett dolog. Befejeződött. Tehát a szellemi világban tökéletes testi gyógyulás áll a rendelkezésére mindenkinek, aki meg tudja azt ragadni hit által. A testedben nem nyilvánul meg ez a gyógyulás, amíg meg nem ragadod. Isten Igéje megteremtette, ezért létezik, de az emberi hit cselekedete valósítja meg az anyai világban. Ez minden szóra vonatkozik, amit Isten valaha kimondott. Sok ige elmondja, hogy jogunk van örökölni mindent, amit Isten megígért. Nincs egy bűvös időpont, amikorra Isten betervezte az adott ígéret betöltését. Olyan pillanat van, amikor az emberek hit által megragadják az ígéretet, és hit által elérik, hogy megvalósuljon.

Honnan jön a hit? Istentől. Isten serkent minket arra, hogy az ígéretet megragadjuk hit által. A dolognak van egy szuverén oldala. Isten Igéjének minden része, amit Isten kimondott, a szellemi világban, ott függ, és várja, hogy hit által megragadják. Minél többet tanulunk a hitről, annál inkább képessé válunk megragadni ezeket.

Ami elmondtam, azt a Róma 4,17 foglalja össze. Itt olvassuk ezt a csodálatos igazságot. Isten azt mondta Ábrahámról, amikor még teljesen meddő és gyermektelen volt Sárával együtt, amikor fizikailag még egyik kiszáradt ágnak sem volt reménye: (".amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az előtt az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja, mint meglevőket."

A görög eredeti azt a helyzetet sugallja, amikor egy rikkancs az újság szalagcímeit kiabálja. Görögül ilyen íze van a szövegnek, valójában azt mondja: "Isten belebeszél a semmibe, és valamivé válik!"

A görögben ennyire radikális a megfogalmazás. Isten fogja azt, ami nincs, és ettől lesz. Csak a szava révén. Istennek egy pici valamire sincs szüksége ahhoz, hogy sok valamit alkosson. Ha egyáltalán nem vagy fegyelmezett, Isten bele tudja szólni a fegyelmet az életedbe. Ha nyoma sincs a szentségnek, ha te vagy a legnyakatekertebb problémahalmaz, aki valaha is a földön élt, Isten csak szól, és előkerül belőled az új teremtés Krisztusban. Neked lehet a legborzalmasabb háttered, lehet, hogy egész életedben bántalmaztak, vagy azt mondogatták neked, hogy csak szemét vagy, Isten mégis azt mondja: "tiszta, szerelmes, szűz menyasszonyom vagy Krisztusban". Isten kimondja ezt, és úgy van! Most hit által, Krisztusban meg kell ragadnod. Azután tapintható valóság lesz az életedben az, amit Isten mondott, és most már a hit cselekedete által megéled azt, amit az Ige már elmondott rólad. Óriási kincstárban, tárházban vannak mindazok a dolgok, amiket Isten mondott, de azokból csak az fog manifesztálódni az életedben, amit hittel el is veszel. Ha tudsz hitben mozogni, sok mindened lehet. Láthatjuk, hogy a hit elég fontos. A Zsid.11,6 azt mondja: "Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik."

Ez meglehetősen kemény kijelentés. Ezt el kell hinned, és azt is hinned kell, hogy ez működni fog neked is. Írd ezt le: "Hinni fogom, hogy ez működni fog nekem is."

Ha meg tudod tenni azt a lépést, hogy magadra vonatkoztasd ezt a tanítást, akkor működni fog az életedben. Működött Pálnak, aki nagyon igyekezett ezt átadni Timóteusnak. A Róma.10,17 ezt mondja: "a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által."

Isten Igéjének hallása, nem pedig olvasása által! Egy bizonyos módon kell hallanod, hogy Isten szól s szívedhez, és a szellemedben látnod kell azokat a dolgokat, amiket Isten leírt. A szellemi szemeiddel és füleiddel kell látnod és hallanod ezeket. Meg kell elevenedniük a számodra. A Róma.10,17-ben a görög eredeti így szól: "a konkrét kimondott szó a Krisztusról"(= rhéma). Ez nem az Igéről való általános információ. Ahhoz, hogy hitre juss, hallanod kell, hogy Isten tételesen, szóról-szóra neked mond valamit. Ha azt mondod: "Gyógyulásra van szükségem", akkor szükséged van arra, hogy Isten közölje veled: meggyógyultál. Nem elég, hogy ezt olvastad a Bibliában. Nem elég, ha valaki erről tanított. Nem elég, ha a közvetlen szomszédod meggyógyult. Istentől személyesen kell hallanod! Ez a Krisztusról szóló, konkrét, kimondott szó. A 'rhéma' szó áll ebben a versben. Ez az a speciális üzenet, amire személyesen szükséged van az adott helyzetben. Istentől kell meghallanod. Képesnek kell lenned ezt mondanod: "Láttam, hallottam, tudván tudom. Enyém ennek a bizonyos igének a tulajdoni lapja."

Lehet, hogy nem tudod elvenni a tulajdoni lapot az egész Bibliára vonatkozóan, de ez egyébként is csak úgy lehetséges, hogy egyenként veszed el az egyes kijelentésekre vonatkozó tulajdoni lapot. Bármilyen szükségben légy is, szerezd meg annak a dolognak a tulajdoni lapját, és tudd biztosan, hogy a tiéd.

Hogyan hallhatjuk meg Isten hangját? Az Ige által.

Gal.3,2 ".csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Szellemet, avagy a hit hallásából?"

Mi a válasz erre? A hit hallásából. Hallanod kell Isten szavát, és azt kell mondanod: "Elhiszem, és elfogadom ezt." Akkor veheted a Szent Szellemet. Szent Szellemmel hit által töltekezhetünk be. Üdvösséget is hit által nyerünk. Hallanod kell Isten szavát, és meg kell azt ragadnod hit által. Nézzük meg:

Gal.3,5 "Annak okáért, aki a Szellemet szolgáltatja nektek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekszi-e?"

Mi a válasz? Ismét a hit hallása. Ha folyamatosan szellemben akarsz élni, hogyan lehetséges ez? Hogyan érezheted folyamatosan, hogy a Szent szellem folyamatosan beléd árad? Nem egyszerűen az által, hogy keresed Őt, hanem hit által. Isten a hit hallása révén fogja adni a Szent Szellemet, és fog csodákat tenni közöttetek. Ha azt akarjátok, hogy csodák történjenek, jussatok hitre az adott problémákkal kapcsolatban, és meglesz. Nem elég a megfelelő szellemi légkörben lenni, hitben is kell lennünk!

Jak.5,15 ".a hitből való imádság megtartja (meggyógyítja) a beteget."

Nem az ima, hanem a hitből való ima. Őszintén szólva, a hit nélküli ima időpazarlás, puszta vallásos gyakorlat. Az egyetlen eredménye az, hogy eltelik az időd, és untatod Istent. A hitből való ima gyógyítja meg a beteget. Ugyanebben a részben a 20. versben Jakab így folytatja: ". bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól, és sok bűnt elfedez."

Többeteknek lehetnek még meg nem tért rokonai. Már talán évek óta imádkoztok értük. Mennyi ideje imádkoztok hittel? Hogyan kaptátok meg róluk a tulajdoni lapot?

Néhányan talán már hallottátok ezt, de én azért térhettem meg, mert imádkozott a nagymamám értem. Ő egy hittel imádkozó nagymama volt. Amikor elvégeztem az iskoláimat, gőgös értelmiségi voltam, és tudományos ateista. Piszkosul jól kerestem a Kodak Filmgyárnál, igen magas beosztás felé tartottam, és erőszakosan törekedtem előre. A nagymamám élete utolsó éveiben az angliai otthonunkban lakott. Csodálatos, imádkozó idős hölgy volt, és rettenettel szemlélte abszolút istentelenségemet. Minden karácsonyra egy újszövetséget adott nekem, és ma már szégyennel vallom be, hogy mindig eldobtam (nem volt szükségem arra a 'buta régi könyvre', "neki szüksége van rá, mert ő egy öreg néni, aki hamarosan meghal, de nekem nem kell"). Egy nap nagymamám a szemembe nézett, és azt mondta: "Egy napon majd Jézus üdvösséget ad neked, és Őt fogod szolgálni." Nevetve válaszoltam: "Isten áldjon meg, Nagyikám! Nekem fontosabb dolgaim vannak." A nagymamám úgy halt meg, hogy nem látta az ígéret megvalósulását, de hitben halt meg.

A mennyben beválthatod a hit-csekkjeidet, nem mind váltható be itt a földön. Ha nem látod meg a választ ebben az életben, elviheted a csekkedet a mennybe, ott automatikusan háromszor, négyszer annyi erőt vehetsz ugyanazért a csekkért. Legalább! Nem tudom, mit csinált a nagymamám a mennyben, amikor megtértem. Valószínűleg táncra perdült, és azt mondta Jézusnak: "Nos, Uram, mivel nem kaptam választ erre az imámra, mielőtt a mennybe jutottam, most értéknövekedést is kérek. Nem csak azt kérem, hogy Alan üdvözüljön, hanem azt is, hogy rémületet keltsen az ördögben. Ámen!"

Nagyon sikeres voltam, boldog házasságban éltem, rengeteg pénzem volt, és minden jól ment. Épp' akkor vettem meg egy gyönyörű új házat és autót. Én voltam a siker jelképe. Nem voltak szükségeim, nem voltam bajban. Nem kábítószereztem. Ennek a kellős közepén Isten berobbant az életembe, és megmentett. Véletlenül két mormon-misszionárius vezetett Krisztushoz. Nagyon dühösek voltak, mikor megtértem Jézus Krisztushoz. Ennyire erős Isten! Még nem is hittem a Bibliában, az mégis meggyőzött, és megmentett. Isten Igéjében hihetetlen erő rejlik. A nagymamám hite és Isten Igéjének ereje szerint már üdvösségem volt, de ez még nem nyilvánult meg. A nagymamám megkapta az üdvösségem tulajdoni lapját, felvitte a mennybe, és azt mondta: "Uram, ezt be kell váltanom." És a mennyben ennek sokkal nagyobb volt az értéke.

"A hitből való ima fordítja el a bűnöst tévelygő útjáról, és fedez el sok bűnt." Ha elkezdesz hitre jutni a rokonaiddal, szomszédaiddal, munkatársaiddal kapcsolatban, majd meglátod, hányan megtérnek! Ha nyöszörögsz, siránkozol, jajveszékelsz, és így imádkozol, nem kaphatsz választ. Ha azonban hittel imádkozol, választ kapsz a mennyből.

Gal.3,7 "Értsétek meg tehát, akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai."

Ábrahám hite nélkül, nem lehetsz Ábrahám örököse, nem örökölheted azt, amit Isten Ábrahámnak ígért. Ha azonban Ábrahám hite van benned, örökölheted mindazt, amit Isten Ábrahámnak ígért. Isten azt ígérte Ábrahámnak, hogy a földön élő minden nemzetet meg fogja áldani az által, hogy elfordítja őket bűneiktől. Odamehetsz Istenhez, és mondhatod: "Uram, megragadom a városomban élők közösségét. Hinni fogok az érdekükben." Ha az emberek elkezdenek hitre jutni különböző dolgok felől, ez felszabadítja Istent arra, hogy a hitükön keresztül valóra váltsa a szavát. Mondhatod azt: "várom Isten erőteljes mozdulását a gyerekek között a gyülekezetünkben! Addig imádkozom a gyerekekért, amíg a Szent Szellem meg nem látogatja őket egymás után több hullámban! Megragadom a fiatalokat, vagy a házasokat. Megragadok minden gazdag üzletembert, aki a városunkban él, mert őket ugyanolyan mélységben tartja a Sátán, mint a drogosokat. Isten be fog törni az életükbe az erejével a hitem segítségével." Minden lakóközösségről, minden nemzetről, minden meghatározhatatlan csoportról, azaz minden etnikumról azt mondja Isten: "elfordítom őket bűnös útjaikról." Ha Ábrahám hite van benned, örökölheted azt, amit Ábrahámnak ígért Isten! Nézzük meg:

Gal.3,8-9 "Előre látván az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Tebenned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal."

Isten azt mondta, hogy hit által fogja megmenteni a nemzeteket, a városokat és a népeket. Az a kérdésem, hogy kinek a hite által? Ezek az emberek üdvösségre juthatnak a saját hitük segítségével? Nem. Valaki másnak kel hinnie az érdekükben. Ha ti a résre álltok, és nem csak imádkoztok az országotokért, és annak szükségeiért, hanem hitre is juttok az országotokkal kapcsolatban - például, higgyétek azt, hogy Isten meg tudja ragadni a médiát hazátokban -, amitől az megtisztul, és Isten áldásainak csatornájává válik az egész ország számára. Ragadjátok meg így hitben az iskolarendszert, és mondjátok azt Istennek: "Uram, én nem csak siránkozni fogok emiatt, hanem hitre is jutok abban, hogy Te eltávolítod innen a gonosz embereket, és istenfélő embereket teszel a helyükre, és megváltoztatod az egész rendszert, hogy Téged dicsőítsen."

Imádkozhatunk ilyen módon, és a hitünk miatt Isten meg fog hallgatni. Isten szereti az ilyen hitet! A szellemi világban Ő már kimondta mindezt, de hit kell ahhoz, hogy megnyilvánuljon a Földön!

Az előző, 'Hit 1.' részben megemlítettük az elsődleges és legfontosabb forrást, amelyből megkaphatjuk Isten szavát. Van azonban egy másik forrás is. Nem minden található meg a Bibliában, amiből Isten hitet ébresztő szava lesz, noha az elsődleges forrás, nyilván, az írott Ige. Egy másik forrás, amit sokkal nehezebb meghatározni, de ami szintén nagyon erőteljes, az, amikor Isten szól hozzánk. Ajánlatos azonban megbizonyosodni róla, hogy Isten hangját hallottuk, és nem a saját, szeszélyes képzelődéseinkre fogjuk rá, hogy Tőle vannak. Az életemben néhányszor, nagyon jelentős pillanatokban, előfordult, hogy Isten szólt hozzám. Mondok egy példát:

Néhány évvel ezelőtt egy gyülekezetet vezettem Angliában, miután hazatértem Indiából. Volt a gyülekezetben egy Mandy nevű ifjú hölgy. Akkor 24 éves volt, egyidős a lányommal, Rachellel. Szült egy kisbabát. Amikor a gyermek kb. 5 hónapos volt, hirtelen nagyon erősen kitört Mandyn a nyirokmirigyeket megtámadó Hodgkin kór, és igen gyorsan terjedt a testében. Láttunk már néhány csodálatos gyógyulást, tehát létrehoztunk egy úgynevezett ima-kommandót, hogy Mandy meggyógyuljon. Én is benne voltam a csoportban Mandy férjével, a vőmmel, Gordonnal és még valakivel. Komolyan nekiálltunk imádkozni, de bizonyos okok miatt nehezünkre esett látni a győzelmet. Tragikus módon Mandy meghalt. A férje felhívott telefonon és azt mondta:

"Alan, nincs békességem abban, hogy egyszerűen eltemessem Mandyt. Úgy érzem, hogy Isten talán elvisz minket a legvégsőkig. Átjönnél hozzám, hogy imádkozzunk Mandy teste fölött, hátha Isten feltámasztja?"

Mandy teste az egyik nagy, londoni kórházban volt. Ilyen helyen nem könnyű hozzájutni egy holttesthez, hogy imádkozzunk fölötte. Tehát megígértem, hogy felhívom a kórházat, elmagyarázom nekik, mit szeretnénk, és meglátjuk, mit szólnak hozzá. Készségesen együttműködtek velünk, Mandy testét elhelyezték a magánkápolnába a kórház közepén. Négyen odamentünk, és imával töltöttük a délutánt. Fantasztikus megtapasztalásunk volt. Nagyon igyekeztünk 'összehozni' a dolgot. Isten erős, dicsőséges jelenlétét éreztük a teremben. Imádtuk Őt, a szellemünkben túláradt az öröm, és úgy tűnt, a világ legegyszerűbb dolga azt mondani:

"Mandy, kelj fel!"

Tehát azt mondtam neki:

"Mandy, jöjj, és kelj fel, Jézus nevében!"

Nem kelt fel, de Isten nagyon világosan és erőteljesen szólt hozzám, lényegében ez mondta:

"Nem is tudod, mennyire közel jöttél. Még meg kell tanulnod néhány dolgot, mielőtt ilyen fajta győzelmeket láthatsz. Azt akarom viszont, hogy úgy lásd ezt, mint a magasugró, aki kb. csupán egy centire az aranyéremtől veri le a lécet, ezért nem nyeri meg az Olimpiát. Ennyire közel vagy hozzá. Bizonyos okok miatt azonban, amelyeket most nem magyarázhatok meg neked, ebben az esetben engednem kellett az ördögnek. Nem akartam, hogy Mandy meghaljon. A Sátán rosszindulata okozta ezt, de Mandy életéért a százszorosát fogom adni neked."

Hallottam, hogy Isten ezt mondta. Ilyen szövegű igevers nincs a Bibliában, de hallottam Istentől ezeket a szavakat. Ez kétségtelenül a hit szava volt a számomra. Megkaptam a tulajdoni lapot száz ember életéről, akiket az ördög egyébként megölne, de én látni fogom, hogy ezek az emberek visszatérnek az életbe. Ámen?

Fogalmam sem volt róla, hogy néhány hónapon belül be fogom váltani ennek a csekknek az első részletét. A lányom, Rachel, akinek roppant erőteljes saját szolgálata van, akkoriban csatlakozott Reinhard Bonnkéhoz. Férjével együtt szervezték Bonnke afrikai evangélizációit. Rachel éppen Hararéban, Zimbabwéban volt egy evangélizáción, több hetes, fantasztikus rendezvénysorozattal a hátuk mögött. Több tucat erős boszorkánydoktor tért meg. Elhozták minden varázslási eszközüket, és nagy tábortüzet raktak belőlük a táborban, ahol az evangélizációs csoport lakott. Szombat éjjel égették el mindezeket. A régebben használt dobjaik kiugráltak a tűzből, nem akartak elégni. Be kellett cövekelni a dobokat a tűzbe. Erőteljes sátáni tevékenység zajlott ott. Az összejövetel helyszínéül szolgáló épület mellett volt két széles útvonal kereszteződése. Tökéletesen belátható volt a terep, semmi furcsa nem volt az utakon, akkoriban mégis négy súlyos baleset történt ebben a kereszteződésben a démoni tevékenységek részeként. Az egyik baleset a zimbabwei titkosrendőrség vezetőjével történt, aki éppen tökrészegen autózott hazafelé egy kormányzati buliról. Rendőrök kísérték. Belerohant az előtte haladó, őt kísérő rendőrautóba, amelyik egy kanyarodás előtt megállt.

75 km/óra sebességgel hajtott bele az előtte lévő autóba, felnyársalta magát a kormánykerékkel, és a mögötte ülők súlyosan megsérültek. Rachel és Gordon odasiettek, hogy segítsenek a pórul jártaknak. Ők érkeztek oda először, feltépték a roncsot, kirángatták a két sérültet a hátsó ülésről, és biztonságba helyezték őket a járdán, mert Zimbabwéban nincsenek rohammentők. Ha valakit meg akarunk menteni egy roncsból, be kell tennünk egy autóba, és kórházba kell szállítani. Amint Rachelék megpróbálták kinyitni az autó első ajtaját, ahol a sofőr odaszorult a kormányhoz, a légierő egy héttonnás teherautója, amelynek szintén részeg volt a sofőrje, belerohant a roncsba. A lányomat a két jármű közé préselte. Így csúszott a két összeszorult jármű még 30 métert az úton, köztük Rachellel. Nincsenek szavak annak leírására, milyen súlyosan megsérült. A férje, Gordon is megsebesült a gerincén, és a medencéje is öt helyen eltört. Nagyon rossz állapotban voltak. Felnyalábolták, és kórházba szállították Rachelt és Gordont. El sem tudom képzelni, mit éltek át az ottaniak. Reinhard felhívott, és beszámolt a balesetről. Először azt mondta, hogy a sebesültek állapota stabil, úgy tűnik, rendbe jönnek, noha mindketten súlyos sérüléseket szenvedtek. Beterveztük, hogy két-három nap múlva odarepülünk és velük leszünk Hararéban. Aztán Reinhard két nappal később újra telefonált. Azt mondta:

"Jobban teszitek, ha idejöttök, Rachel kómába esett!"

Tíz perccel indulás előtt tudtam felszállni a gépre (emlékszem, a jegy áráról szóló csekket a gép oldalának támasztva töltöttem ki). Csak három nap múlva ment volna újabb közvetlen járat Hararéba. Éjszakai repülés volt, és emlékszem, hogy amint a gépen ültem, az ördög ezzel a szöveggel támadott meg:

"Mire odaérsz meghal."

Aztán eszembe jutott, amit Isten mondott nekem. Visszaemlékeztem a csekkre, tehát azt mondtam:

"Nem, nem hal meg! Ez az első részletfizetés azért, amit Mandyval tettél. Ez az első igényem!"

Sosem gondoltam, hogy Rachel életéért kell majd beváltanom. Másnap reggel hét körül értem a kórházba. Egész éjjel repültünk, aztán igyekeztünk megtalálni a kórházat. Rachel már négy napja mély kómában volt. 'Zsírembóliát' kapott: az összezúzott csontjaiból a velő bejutott a véráramba, azt a vér elsodorta, és a zsírrög majdnem megállította a szívét. Aztán majdnem elzárta a tüdejét. Ekkorra bejutott az agyhoz vezető főütőérbe, és elzárta a vér útját az agy felé. Rachel agya már 3-4 napja nem kapott vért! Egy orosz szakember kezelte. Azt mondta nekem:

"Öt százalék esélye van, hogy túléli, de ha megmarad is, nagyon súlyosan károsodott az agya. Jobban jár, ha meghal."

Azt feleltem:

"Nem, Isten azt mondta nekem, hogy Rachel életben marad és normális lesz."

Elkezdtünk imádkozni. Egész nap imádkoztunk. Mások is csatlakoztak hozzánk, olyan csodálatos emberek is, mint Reinhard. Nem akarom azt állítani, hogy egyedül én jártam közben érte, hanem elhihetitek, komoly ima szállt fel Rachelért! Aznap este hét óra tájban, mintegy 12-14 órával később, megkaptuk az első, árnyalatnyi választ. Rachel elkezdett kijönni a mély kómából! Inni kért, és közölte, hogy melege van. Így kezdődött a kommunikációnk. Ekkorra már annyira kimerültem, hogy elaludtam egy széken. Hajnali ötkor felébredtem. Rachel ült az ágyban! Remekül volt, agykárosodás nélkül, de a testében még ott voltak a szörnyű sérülések. A lábai töröttek és kificamodottak voltak, a végtagjai jelentősen megrövidültek. Egy rakás probléma volt a teste! Csak annyit akarok mondani, hogy az ezt követő 4 év alatt egy sor csoda történt vele. Mára Isten a lábait kinövesztette a megfelelő hosszúságúakra, és ki is egyenesítette őket ott, ahol kicsavarodtak. Ha most látnátok, egy tökéletesen ép 36 éves nő állna előttetek, akinek a testében nyoma sincs a sérüléseknek. Isten teljesen és maradéktalanul helyreállította őt.

Az ezt követő évek alatt abban a watfordi gyülekezetben, amit akkor vezettem, kb. 7-8 embernél állapítottak meg végzetesnek tűnő rákbetegséget. Nem volt a számukra emberi remény, de máig is mindnyájan élnek és egészségesek. Egyet sem veszítettünk el! Ámen!

Ezzel csak azt akartam elmagyarázni, hogyan hallhatjuk meg Isten olyan szavát, ami nem a Bibliában van. Ha viszont hallottál valamit Istentől, akkor beválthatod a hitcsekkjeidet annak a hallott szónak az alapján. Ámen? A Biblia a legfőbb forrás természetesen, mégsem az egyetlen. Az a fontos, hogy biztos legyél abban, Isten hangját hallottad, nem csak a saját kívánságaidat és vágyaidat magyarázod úgy, mintha Isten szólt volna.

Térjünk vissza az 1.Tim.6-hoz! Most a következő tagmondatról szeretnék beszélni. Emlékezzünk vissza a második parancsra, amit ennek a tanításnak az első részében (Hit 1. rész) említettem. Ez a következő volt: Ragadd meg az örök életet!

Ez nagyon fontos! Pál azt mondta Timóteusnak: "Ragadd meg az örök életet, amire elhívattál!"

Ez a hit forrása. Meg kell értenetek, hogy csak egy valaki képes teljes mértékben hinni, és valódi hitben mozogni, ez a valaki, pedig Isten. A hitre jutás teljesen meghaladja az emberi képességeket és az emberi természetet. Ha ezt nem látjuk be, egész életünkben küszködhetünk azért, hogy hinni tudjunk, de nem fog sikerülni. Csak úgy válhatunk a hit embereivé, ha Istentől kapjuk meg a hitet. Ezért mondja Pál Timóteusnak:

"Timóteus, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál!"

Mondhatjuk, hogy a 'hit génjei', kromoszómái Isten életében áramlanak: Istennek a 'vérében van', hogy higgyen, nem tehet mást. Isten sosem úgy ébred fel hétfőn reggel, hogy azt mondja:

"Jaj, nekem! Ezt meg miért mondtam? Hogyan fogom megvalósítani?"

Istennek sosincs kétsége a felől, hogy minden szó, amit valaha kimondott, megvalósul. Ámen? Isten tökéletesen hiszi a saját szavát. Isten életében ott lüktet ez a tökéletes hit. Isten hiszi az Igét, sosem kételkedik benne. Maradéktalanul bízik abban, hogy képes minden szót, amit valaha kimondott, megvalósítani, nem csak a szellemi világban, hanem az anyagi, idő-tér világban is. Meg tudja tenni mindezt a földön. Ámen? Isten tudja, hogy képes rá. Soha nincs semmi kétsége efelől. Teljesen biztos benne. Isten hitben él. Ez Isten életének a természete. Ezért kell nekünk is hitben élnünk, ha összhangban akarunk lenni Istennel és a kedvében akarunk járni. Ha ugyanis nem élünk hitben, nem vagyunk összhangban Istennel. Isten nem tudja elviselni a hitetlenséget. Nem csak nem kedveli, hanem ki nem állhatja!

Ha végigolvassuk az evangéliumokat, láthatjuk, hogy Jézust csakis a hitetlenség hozta ki a sodrából! Egyetértetek ezzel? A hitetlenséget nevezi meg a kudarc egyetlen okaként. Azt mondta, hogy csak a hitetlenség miatt nem látjuk, hogy megtörténik valami, aminek meg kellene történnie, csak ezért nem tudjuk elérni valaminek a megtörténtét. Az ilyesmivel kapcsolatban csak egy kifogás, egy megoldás és egy ok létezhet: egyszerűen nem volt hitünk rá. Ámen? Ha megragadjuk Isten életét, ha Ő egyre inkább betölt minket, és egyre inkább az Ő élete által élünk, Isten élete a miénkké válik, és az életünknek valóban az élő Isten örök élete ad erőt, akkor, amint Isten jön, és egyre inkább betölt minket az Ő életével, a hitet is megkapjuk a 'csomag részeként'. Csak úgy juthatunk hithez, ha megragadjuk Isten életét. Minél inkább telve vagyunk Isten lényével, életével, annál inkább átéljük azt, hogy hajlamosak vagyunk Isten Igéjéről úgy gondolkodni és beszélni, ahogy Ő maga. Megtapasztaljuk, hogy Isten örök életének az ereje képes mindnyájunkat hitre juttatni. Ezért mondta Pál Timóteusnak:

"Timóteus, ragadd meg Isten örök életét!"

Ezért mondja azt is: "Timóteus, vívd meg a hit szép harcát!"

Hogyan?: "Ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál!"

Isten élete ugyanakkor a történelem legnagyobb hívőjének az élete is, hiszen ez maga Isten. Ha a tiéd ez az élet, tiéd a hit is. Ámen?

Nézzük meg a Mk.11,22-t! Ez egy nagyon fontos vers. Az előző versben azt olvassuk, hogy Péter megfigyelte, hogy a fügefa, amit Jézus megátkozott, kiszáradt és elhalt. Péter erre azt mondta:

"Uram! A fügefa, amit megátkoztál, kiszáradt és elhalt!"

A 22. versben Jézus azt feleli:

"És Jézus felelvén, mondta nekik: Legyen hitetek Istenben." (Szó szerint: "Legyen bennetek Isten hite!")

Itt sajnos nem pontosan fordították le a görög eredetit. Nem tudom, miért. Ez a szerkezet egy birtokviszony. Hadd mondjak egy példát. Ha felemelem a Bibliámat és azt mondom: "Ez Alan Bibliája (birtokviszony), fogd meg Alan Bibliáját!" Mit tennél erre? Érte nyúlnál és elvennéd. Ezt mondja itt Jézus. De ez nem fenyegetés:

"Legyen bennetek Isten hite, különben...!" Ez azt jelentené, hogy erős igyekezettel nekik kellene kicsiholni magukból a hitet. Jézus ehelyett így mondta:

"Isten a tökéletes hívő. Benne már tökéletes hit lakik. Miért ne kérnétek el Tőle azt, amije van, hiszen ingyenes ajándékként hajlandó odaadni nektek. Ha Isten hite lesz bennetek, ennek eredményeként szólhattok ennek a hegynek, ennek a fügefának, és nem lesz a szívetekben kétség afelől, amiért imádkoztok, és hinni fogjátok, hogy már megvan nektek, így biztosan meg is lesz."

A kulcs, hogy megragadjuk Isten hitét! Tehát engedjük, hogy Isten, az Ő örök élete által, árassza belénk a saját hitét, amíg olyan hívőkké nem válunk, amilyen Isten.

E folyamat segítségével jutunk hitre. Önmagunkból nem tudjuk ezt kiizzadni, Isten viszont megteheti értünk és hajlandó is. Ha engeded Istent munkálkodni benned, Ő hitre juttat. Isten úgy él, hogy hisz az Igéjében. Hiszi, hogy mindaz, amit mondott, megtörténik. A hit az, amikor úgy hisszük az Isten Igéjét, ahogy Ő maga. Amikor megkapjuk Isten hitét, az Ő Igéje a szánkban ugyanolyan lesz, mint az Ő szájában. Idáig akar minket Isten eljuttatni.

Így élt Jézus. Hit által élt így. Hogyan átkozta meg Jézus a fügefát úgy, hogy az elpusztult? Úgy, hogy benne volt Isten hite. Isten úgy adta a Fiának ezt a hitet, mint életnedvet. Jézus azt mondta:

"Én az Atya által élek. Ő az életem. Enyém az Ő örök élete, ez az élet bennem él, és kiárad belőlem. A hit ehhez az élethez tartozik."

Isten hite készteti az Igéjét arra, hogy az megvalósuljon a földön. Isten a szellemi világban mondja ki a szavát, de Istennek emberen keresztül működő hite idézi elő, hogy az az Ige megnyilvánuljon, manifesztálódjon a földön. Szükség van azonban, a hit emberi csatornájára. A Sátán retteg a valódi hittől. Mindjárt elmagyarázom, miért.

Isten tökéletesen igazságos. Épp' ezért bizonyos dolgokat nem tehet meg. Nem azért, mert nincs hozzá ereje, hanem azért, mert akkor megsértené a saját igazságosságát. Isten az emberre bízta a földi világ kormányzását. A Zsolt.115,16 azt mondja:

"Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta."

Még mindig abban az időszakban élünk, amit Isten megszabott arra, hogy az ember uralkodjon a földön. Isten még nem zárta le ezt a korszakot. Az ember, engedetlensége és lázadása révén hozta be a sötétség uralmát a földi világba, mert megnyitotta az életét, akaratát a Sátán előtt. A legtöbb ember nem tudja ezt. Azt hiszik, jól elvannak, és azt teszik, amit akarnak, pedig a Sátán erejének és hatalmának a foglyai. Az Ef.2,1-4 elmondja, hogy az ember a lázadásával kinyitotta az ajtót a Sátán előtt, hogy az felállíthassa királyságát a földön. Sátán csak az emberen keresztül működhetett, mert a föld az emberé. Sátánnak tehát azért van királysága a földön, mert az ember ezt lehetővé tette, és folyamatosan lehetővé is teszi neki a bűn által. Sátán csak az ember segítségével tarthatja fenn királyságát a földön. Évekkel ezelőtt megkérdeztem Istent, miért nem söpri le egyszerűen Sátánt a föld színéről. Akkor sokkal könnyebb lenne üdvösségre juttatni az embereket. Isten helyében én ezt tenném!

Ő kegyelmesen elmagyarázta nekem, micsoda ostoba ötlet volt ez. Azt mondta:

"Természetesen, a hatalmas erőmmel bármikor lesöpörhetném Sátánt a földről, de ne feledd, hogy az a nap lenne a Sátán fölötti végső ítélet napja. Az igazságosságom pedig azt követeli, hogy amely napon kimondom a végső ítéletet a Sátán fölött, kimondjam azt az ember fölött is. Nem ítélhetem el a Sátánt véglegesen és mindörökre, ha ugyanakkor nem ítélem meg az embert is véglegesen és mindörökre. Én azonban nem akarom, hogy az ember elvesszen, azt akarom, hogy megmeneküljön. Egyelőre eltűröm Sátán tevékenységét a földön, de ez nem jelenti azt, hogy mindez a kedvemre való. Amíg tart ez a korszak, üdvösségre juthatnak az emberek. Amikor véget vetek annak a korszaknak, amikor az ember uralkodik, ez az emberek megtérési lehetőségének is a végét jelenti majd, és még nem akarom lezárni ezt a lehetőséget. Noha eltűröm Sátán tevékenységét, nem tetszik. Noha én vagyok a Mindenható Isten, és mindent megtehetek, korlátozom magamat azért, hogy az igazságosság működhessen az emberen keresztül. Ha egy ember hozzám kiált, válaszolhatok neki. Ha egy ember megragadja az Igémet hittel, felszabadíthatom az erőmet, hogy valóra váltsam azt az Igét, de az emberben lévő hitnek együtt kell működnie az erőmmel, hogy a cselekedeteim megnyilvánulhassanak a földön."

Ha látni akarod Isten természetfölötti cselekedeteit az életedben, a szolgálatodban, a városodban, szükséges, hogy az emberi hit Isten felé nyúljon, mert akkor idézheti Isten elő Igéjének megnyilvánulását, manifesztálódását az Ő erejével, hatalmával. Kell azonban az emberi csatorna a hit számára ahhoz, hogy az Ige megvalósulhasson a földön. Ez az oka annak, hogy noha Isten hatalmas üzeneteket adott a prófétáin keresztül, mégis egy embernek kell 'kiimádkoznia' hittel, hogy az üzenet megvalósuljon a földön.

Ennek a nagy bibliai példája, Dániel próféta. Olvasta az Írásokban, hogy Jeremiás és Ézsaiás megprófétálta: hetven év elmúltával Isten kihozza a népét a fogságból és visszaviszi őket a saját földjükre. Dánielnek több mint ötven évig kellett imádkoznia, hogy ez megtörténjen! Ha Istennek nem állt volna rendelkezésére az imádkozó Dániel, akkor az Igéje nem valósulhatott volna meg a földön. Amikor ezt elkezdjük megérteni, rádöbbenünk, mennyire fontos eljutnunk az imádkozó hitig! Mi vagyunk az eszközök, amelyek segítségével Isten Igéje megnyilvánulhat a földön. Ezért halljuk ismételten az Igében ezt a felhívást Istentől:

"Keresek egy embert! A földet beburkolja a sötétség és a gonoszság. Keresek egy embert, aki a résre áll, és hittel könyörög hozzám. Ha valaki hittel imádkozik, akkor el tudok jönni hatalmas erőmmel és elűzhetem a gonoszt, nem szuverén beavatkozásommal, hanem ezen az emberi csatornán keresztül joggal beavatkozhatok az emberek ügyeibe."

Ha látni akarjátok az országotok megváltozását, akkor kellenek emberek, akik imádkoznak ezért az országért, megragadják Isten Igéjét, és hitükkel elérik, hogy az az Ige megvalósuljon a földön. Ezért retteg a Sátán a hittől, azaz a hívő emberektől. Isten már mindent kimondott, ami szükséges ahhoz, hogy lerontsuk az ördögöt, a királyságát és a munkáit. Istennek már semmit sem kell mondania, már minden elhangzott. Kell azonban egy ember, aki megragadja Isten már kimondott szavait. Egy embernek kell azt mondania Istennek:

"Istenem, azt akarjuk, hogy ez most, itt megnyilvánuljon a városunkban, a mi időnkben, a Jézus Krisztus hatalmas nevében."

Mondom nektek, Isten lelkesen és örömmel válaszol az ilyen imákra.

A Sátán nem tudja megakadályozni, hogy Isten beszéljen. Ez lehetetlen. Ha viszont meg tudja akadályozni, hogy az ember higgyen, akkor elérheti, hogy Isten Igéje ne történjen meg az emberek életében. A Sátán Istent nem támadhatja meg, nem hallgattathatja el Őt, és nem állíthatja meg Isten Igéjét sem, mert az esetek többségében az már úgyis elhangzott. Megpróbálja azonban elérni, hogy az ember ne higgyen, mert csak így akadályozhatja meg az Ige megvalósulását a földön. Csak az ember az ő hitetlenségével semlegesítheti Isten Igéjének az erejét. Ezen munkálkodik hát kétségbeesetten. Állandóan erre törekszik. Ezért támadja a Sátán a hitet. Retteg attól a hittől, ami eléri Isten Igéjének a megvalósulását a földön. Ezért vívjuk a hit harcát. A csata a hit körül dúl. Ha az ördög hitetlenséget tud előidézni Isten népében, akkor az Ige nem nyilvánulhat meg, és Isten cselekedetei sem történnek meg. Nem azért, mert Isten erőtlen, hanem mert igazságos. Erőtlennek látszik, mert népe hitetlensége megbénítja. Ezért annyira fontos Istennek a hit és a hitetlenség témája. A hitetlenség miatt nem tud megnyilvánulni Isten az Igéjén keresztül; és emiatt nem tudja az Igéjével lerontani az ördög minden munkáját.

Ezért retteg a Sátán a valódi hittől. Egy keresztény hite Isten minden szavát valósággá teszi a földön.

Meg kell tartanunk a hitünket még akkor is, ha elveszítjük annak tárgyát. Isten megengedi a Sátánnak, hogy megpróbáljon minket. Isten maradéktalanul igazságos, és ha Istennek az emberi hit által működő szavára az ördögnek mindent át kell adnia, akkor joga van ahhoz, hogy megkérdőjelezze e hit valódiságát. Istennek meg kell engednie, hogy a Sátán megpróbálja a keresztények hitének valódiságát. Igazából nem Isten próbál minket, hanem a Sátán intéz ellenünk kihívást, Istennek pedig meg kell adnia neki a jogos lehetőséget erre. Ez azonban a Sátánra nézve is veszélyes, mert ha mi megtartjuk a hitünket, akkor ő súlyos árat fizet ezért a próbáért. Ha viszont el tudja rabolni a hitünket, akkor semlegesítheti az Igét, ami egyébként megnyilvánult volna rajtunk keresztül. Mit tesz tehát az ördög? Megtámad minket: a pénzünket, az egészségünket, az anyagi javainkat és a kapcsolatainkat. Széttépi a házaspárokat, elszakítja a gyerekeket a szüleiktől, szétzilálja a gyülekezet vezetőségét. Egyre csak támad és támad, megpróbál zúzni, ennek hatására bejön az életünkbe a csalódás és a hitetlenség, ezzel pedig semlegesíteni tud minket. Isten néha megengedi az ördögnek, hogy ellopja a hitünk tárgyát. Ez nagyon nehéz próba, de ha valaha is be akarunk lépni a hit valódi birodalmába, túl kell élnünk az ilyen támadást is. Egyetlen olyan, hitben mozgó embert sem ismerek, aki nem élt volna át ilyesmit. Én kétségtelenül átestem rajta. Amikor tudod, hogy Isten adott neked hitet valamire, és hitted, hogy megkapod, aztán ezt ellopja az ördög és nem látod az adott dolog megnyilvánulását ebben az életben, ez az a próba.

Képzeld el, hogy meg akarsz venni egy szép telket, vagy talán egy szép házat, és úgy döntesz, hogy készpénzzel fizeted ki. Összegyűjtöd a teljes összeget, és a tulajdonos nyilatkozik, hogy hajlandó neked eladni az ingatlant. Amikor megvan a teljes vételár, épp el akarsz indulni, hogy nyélbe üsd az üzletet, és akkor jön valaki, többet ígér a házért, mire a tulajdonos felrúgja a veled kötött megállapodást, és eladja a házat valaki másnak. Keserűen csalódsz. Épp, amikor már nyújtod a pénzt, ez az ember valaki másnak adja el az árut. Elvesztetted mindezen megtakarítás tárgyát, elpazaroltad azt az energiát, amit felemésztett ennek a csodálatos, új háznak a megvásárlása, amit oly rég kerestél. Mit teszel ekkor? Bármelyik ember beállítana a bankba ezekkel a szavakkal:

"Nézzék, megtakarítottunk százhuszonháromezer dollárt és most elvitték az orrunk el a házat. Csak hétezer dollárral kellett volna több. Majdnem elég volt a pénz, aztán jön ez a fickó, cserbenhagy minket, és a másik vevő elhappolja az orrunk elől a házat. Ezért most minden pénzünket ki akarjuk venni a bankjukból!" Kiveszed mind a 123.000,- dollárodat, leteszed a földre és meggyújtod. Elég az egész. Nem lennél őrült, ha ezt tennéd?

"Nos, nem tudjuk megvenni a házat, amire félretettük az összes pénzünket, tehát akár el is égethetjük a pénzt!"

Bolondság lenne ezt tenni, mégis sokan ezt teszik szellemben. Imádkoznak, vívják a hit szép harcát, majdnem elérik a céljukat, aztán Isten megengedi a Sátánnak, hogy ellopja tőlük a hitük tárgyát.

Ne veszítsd el a hitedet akkor se, ha a tárgyát elveszíted! Ezt a leckét meg kell tanulnod. Noha elvesztetted azt a házat, mert az eladó cserbenhagyott, ennek az eladónak teljes kártérítést kell fizetnie neked a ház vételárának megfelelően. Tehát elmehetsz a bíróságra, és ott megítélik neked, hogy az eladótól 130.000,- dollár kártérítést kapj. Akkor mid van most? 250.000,- dollárod! Vehetsz egy jobb házat! Ámen? Meg kell azonban tartanod a hitedet és el kell menned a bíróságra. A szellemi világban is meg kell tanulnod elmenni a bíróságra, megvívni ezeket a jogi csatákat és megkapni a jogos kártérítést. Ne mondd azt:

"Csak időpocsékolás volt ezért imádkozni!"

Tartsd meg a hitedet, menj el a bíróságra a kártérítésért, és akkor a végén több lesz a vásárlóerőd, mint előtte, és vehetsz valami jobbat. Ez az alapelv nagyon fontos. Ha valaha megpróbáltad a hiteddel elérni emberek megtérését, gyógyulását vagy pénzügyi problémák megoldását, lesznek olyan eseteid, amikor keserűen csalódsz, mert elveszik tőled a hited tárgyát, amit Isten egyértelműen neked ígért. Ez a legkeményebb próba. A célja csupán az, hogy kiderüljön, mit csinálsz ilyenkor. Ha megtartod a hitedet, valami nagyobbat vásárolhatsz az összespórolt hiteddel, és teljes kártérítést fogsz kapni azért, amit az ördög elrabolt tőled. Ez azt jelenti, hogy valami sokkal nagyobbat és jobbat vásárolhatsz. Az Igében meg fogom nektek mutatni, hogy ez így van. Fontos, hogy a hitpróba közepette ne veszítsétek el a hiteteket. Ha elveszítitek, likvidálódtok, lenullázódtok. Ha megtartjátok, a Sátánnak kártérítést kell adnia. Ehhez viszont el kell mennetek a bíróságra, és meg kell tanulnotok, hogy ezt hogyan tegyétek.

Beszéljünk a kártérítés törvényéről! Ha ezt megértitek, élvezni fogjátok a hit szép harcát. Ha még sosem értettétek ezt meg, nagyon szenvedve fogjátok vívni a hit szép harcát, mert amikor veszítetek, nem tudjátok, hogyan követeljetek teljes kártérítést, aminek eredményeképp a végén gazdagabbak lesztek, mint előtte. Ha mindent elfelejtetek is ebből a tanításból, ennyit legalább jegyezzetek meg!

Hiszitek, hogy az ördög tolvaj és rabló? Igen? Akkor miért lepődtök meg, ha meglop titeket? Ilyen a természete. A Sátán fog lopni tőletek, Isten pedig meg fogja ezt engedni, de meg kell tartanotok a hiteteket és meg kell tanulnotok, hogyan követeljetek kártérítést a kárpótlási törvény alapján.

Az Ószövetségben minden a mi okulásunkra íratott meg.

1.Kor.10,11 "Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett."

Az Ószövetségnek az a célja, hogy illusztráljon olyan alapelveket, amelyek az Újszövetségben még inkább működnek, mint az Ószövetségben. Jézus azt mondta, hogy a törvényből egyetlen ióta vagy pontocska sem vétetik el. Az Újszövetségnek az a célja, hogy minden szempontból túlszárnyalja a törvényt. Ami csak alapelv az Ószövetségben, még erőteljesebb valósággá válik az Újszövetségben. Nem kötöznek minket az Ószövetség rendszabályai és szertartásai, viszont az alapelvek örökkévaló igazságok, és benne vannak Isten szívében. Az Ószövetség egyik alapelve például:

A tolvajnak fizetnie kell! Isten szabályozza, hogy mennyit.

2.Móz.22,1 "Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja, vagy eladja azt, öt barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért."

Hadd kérdezzem meg, hogy újszövetségi értelemben mi az "ökör"? Meg kell tanulnunk akár jelképesen olvasni az Ószövetséget, hogy megérthessük, miről beszél Isten.

1.Kor.9,7 "Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből? Vajon emberi módon mondom-e ezeket? Vagy nem ezeket mondja-e a törvény is?"

Pál itt azt mondja, hogy a törvény tekintélyének mondandója van erről. A 9-11. versekben ezt olvassuk:

1.Kor.9,9-11 "Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-e az Istennek gondja? Avagy nem értünk mondja-e általában? Mert mi értünk íratott meg, hogy aki szánt, azzal a reménységgel szánt, hogy ő is részt kap majd a termésből, és aki csépel, azzal a reménységgel teszi, hogy részt fog kapni abból, amit kicsépelt. Ha mi nektek a szellemieket vetettünk, nagy dolog-e, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?"

Mit tanít itt nekünk Pál? Learathatja a szolgálat jutalmát az, aki a szolgálatban munkálkodik. Ez arra az emberre vonatkozik, aki úgy gürcöl a szolgálatban, mint az Ószövetségben az ökör, amelyik a gabonát csépelte. Az ökörnek nem köthették be a száját, mert 'joga' volt enni abból, amit kitaposott. Isten nem az ökrökkel törődik ennyire, hanem a szolgálókkal, akik az Ige tanításával foglalkoznak. Ki az ökör? Nem mindegyiktek. Az az ökör, aki főállásban az Igével szolgál.

1.Tim.5,17 "A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak (Egyszerű Új Fordítás: kétszeres anyagi támogatást és megbecsülést érdemelnek), főképpen azok, akik a beszédben és a tanításban fáradoznak."

Az eredeti görögben ez dupla fizetést jelent. A "tisztesség" szó pénzügyi értéket jelent, amivel kifejezed, mennyire értékeled az adott dolgot. A latin változat: "dupla honoráriumra méltó". Itt azt tanítja az Ige, hogy azokat, akik az Ige tanításában munkálkodnak, kettős fizetésre méltónak kell tekinteni. A következő vers:

1.Tim.5,18 "Mert azt mondja az írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára (Egyszerű Új Fordítás: . a cséplést végző ökörnek ne kösd be a száját, és engedd, hogy egyen is, miközben tapossa a gabonát! . a munkásnak add meg a maga fizetését)."

Látjátok, hogy az Újszövetségben ez a tanítás következetesen végigvonul?

Most térjünk vissza a 2.Móz.22-höz.

A Sátán jön, megtámad egy gyülekezetet, megtéveszt egy felkent szolgálatot a gyülekezetben, az kilép a gyülekezetből, így a gyülekezet szegényebb lesz azzal az ajándékkal, az illető magával visz néhány gyülekezeti tagot és alapít egy új közösséget. Amerikában egymást érik az ilyen esetek. Ki okozta a megoszlást? Ki rabolt? A Sátán! Ha olyan gyülekezetbe jársz, ahol egy ilyen ember rabolt, elment, beindított egy másik szolgálatot, és magával vitt ötven embert, mit teszel? Összetörte a szívedet ez a szakadás, könnyen kételkedni kezdesz és elcsüggedsz? Nem! Megtartod a hitedet. Azt mondod:

"Uram, teljes kártérítést követelek!"

Mit igényelhetsz minden ellopott ökör helyett? Ötöt! Tehát azt mondod az Úrnak:

"Az ördög elszakított tőlünk egy csodálatos szolgálatot, és most Jézus nevében öt ilyet követelünk vissza!"

Ha elkezded megfizettetni az ördöggel az okozott kárt, már nem lesz annyi kedve újra megtámadni titeket. Az Újszövetségben mit jelképez a bárány? A hívőket. Ha az ördög ellop ötven juhot, mennyit igényelhetsz vissza? A négyszeresét, ami kétszáz.

Ha megragadod ezt az alapelvet, más színben látod majd a megpróbáltatásokat. Noha nem akadályozhatod meg a támadásokat, de ha megtartod a hitedet, és perelsz a kártérítésért, a támadás után gazdagabb leszel, mint előtte - minden tekintetben. Ha nem akarsz vesztes lenni és engedni azt, hogy a Sátán nyerje meg a csatát, meg kell tartanod a hitedet és tudnod kell, hogyan igényelheted a szellemi világban a jogos kártérítést. Ha engeded győzni az ellenséget, ez azt jelenti, hogy el tudta lopni a hitedet, ami rosszabb, mint amikor emberektől foszt meg. Látjátok, mennyire gyakorlatias ez az egész? Már évek óta így élek és látom, hogy ez működik. Nem elméletet tanítok nektek.

2.Móz.22,4 "Ha elevenen kapják kezében a lopott jószágot, akár ökör, akár szamár, akár juh, két annyit fizessen érte."

Ha a Sátán valamelyik gyülekezeti tagodat zaklatja, de nem tudja teljesen elragadni a közösségből, hanem a zaklatás után vissza tudod szerezni az illetőt, akkor mennyit kell az ördögnek fizetnie? A kétszeresét! Tehát végül három bárányod lesz.

Én mindezt már gyakoroltam.

Péld.6,31 "És ha rajta kapatik, hétszer annyit kell adnia, az ő házának akár minden vagyonát is érte adhatja."

Mondhatod ezt:

"Ez nem is rossz! Ha a Sátán megtámad és meglop, ez nem a történet vége, ha van hitem! Ez inkább a kárpótlás kezdete!"

Amikor elkezditek ezt megérteni, egészen másként fogjátok látni a megpróbáltatásokat, noha azok továbbra is fájdalmasak és nehezek lesznek, tudod, hogy teljes kártérítést fogsz követelni, és a támadás után gazdagabb leszel mint előtte, ha megtartod a hitedet, és benyújtod a kártérítési igényedet.

Péld.6,30-31 "Nem utálják meg a lopót, ha lop az Ő kívánságának betöltésére, mikor éhezik; És ha rajta kapják, hétszer annyit kell adnia, az ő házának akár minden marháját érte adhatja."

Ha a Sátán pénzügyileg lop meg, te pedig igazul élsz, mert megtartod a tizedfizetés és az adakozás törvényét, akkor a Sátán nem talál jogos okot, fogást rajtad. De ha ennek ellenére mégis meglop, mit követelhetsz tőle vissza? A hétszeresét!

Én mindig a hétszeresét követelem. Egyszer megfenyegettem az ördögöt, amikor pénzt küldtem John Babunak Indiába, és az indiai bankrendszerben valahogyan eltűnt a csekk - ami egyébként gyakori. Gyorsan volt szükségünk a pénzre, tehát azt mondtam az ördögnek:

"Sátán, én ismerem azt a törvényt! Ha nem küldöd vissza azt a pénzt rögtön, hétszeres kártérítést kell adnod, sőt, igénylem, hogy a helyhatóság álljon le (amely megpróbálta megakadályozni, hogy imaházat építsünk). Ha most rögtön visszaadod a pénzt, akkor is kétszeres kártérítést kell fizetned."

Az épület befejezéséhez harmincezer dollár kellett. Imádkoztam a pénzért. Nem szeretek kolduló leveleket írni, inkább imádkozom, és Isten elküldi a pénzt. Már majdnem negyven éve így élek. Tehát 30 ezer dollárra volt szükségünk, és én imádkoztam a pénzért. Egy hölgy Skóciából, aki részt vett az egyik összejövetelünkön (személyesen sosem beszélgettem vele), imádkozás közben hallotta, hogy Isten azt mondja neki:

"Küldj Alan Vincentnek tízezer dollárt!"

Elküldte. A pénz két nap múlva érkezett meg. Tudtam, mi az összeg rendeltetése, de rá volt írva a csekkre: "Alan Vincentnek". Jogszerűen vehettem volna egy autót a pénzből, de tudtam, miért küldte Isten az összeget. Szellemileg erkölcstelen lettem volna, ha másra költöm. Értitek? Ha azt akarjátok, hogy Isten megválaszolja az imáitokat, teljesen igaz módon kell az ügyeiteket intéznetek Istennel. Nem elég megfelelni az adótörvénynek, Istennek is meg kell felelnünk! Az Ő szabályai sokkal szigorúbbak. Megjött a tízezer dollár. Gyorsan elküldtem Indiába. Ellopták. Bedühödtem! Általában nem beszélgetek az ördöggel, de ekkor azt mondtam neki:

"Sátán, küldd vissza azt a pénzt, a Jézus nevében! Amikor visszajön, még a kétszeresét kell fizetned! Ha nem fizeted vissza azonnal, teljes felszabadulást követelek az épületre vonatkozó helyhatósági korlátozások alól, sőt, a pénz hétszeresét kell visszaadnod! Válassz: a duplája most, vagy a hétszerese."

Két napon belül elkapták a tolvajt, és visszakaptam a pénzt. Három-négy nap múlva kaptam egy csekket húszezer dollárról! Hallelujah! Ha az ördög nem lopta volna el a tízezer dollárt, húszezer hiányzott volna az épület befejezéséhez. Az ördög voltaképpen segített a befejezésben. Szeretem az ilyet! Ha nem ismertem volna a kártérítés törvényét, csak nyögtem és sopánkodtam volna hitetlenül. Mivel azonban ismertem ezt a törvényt, és meg tudtam tartani a hitemet, igényelhettem a kártérítést. Végül megvolt az épület befejezéséhez szükséges mind a harmincezer dollár. Valójában az ördög finanszírozta az építkezést, ami szerintem, tényleg óriási! Ez megváltoztatja a hozzáállásunkat a próbákhoz. Bele kell vágnotok ebbe, mert működik!

Mondok még néhány igét ezzel kapcsolatban. Az újszövetség írói ismerték ezt a törvényt.

Jak.1,2 "Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek."

A görög szó szerint így szól: "Testvéreim, ússzatok örömmámorban, amikor mindenféle bajok érnek titeket!"

Azt gondolnánk erre: "Mi baja van ennek a Jakabnak? Bedilizett?"

Ő, Jakab, az első jeruzsálemi gyülekezet pásztora az első, pásztori tapasztalatokkal bíró pásztor, és saját tapasztalatai alapján írja ezeket a dolgokat. Azt mondja: "Nézzétek, amikor különféle megpróbáltatások érnek titeket, kezdjetek igazán örülni ennek, mert tudtok bizonyos dolgokat. Ha nem tudjátok ezeket, akkor a megpróbáltatás nyilvánvalóan nyomorúságos dolog, de ha tudtok bizonyos dolgokat, valóban örömmé válhat a megpróbáltatások közepén lenni. Például, ha tudjátok, hogy a hitetek megpróbáltatása tűrést eredményez. Nem elég leragadni a próbánál, örvendeznetek kell benne! Tartsátok teljes örömnek, ússzatok örömmámorban, amikor különböző próbákba estek, tudván, hogy a hitetek megpróbálása türelmet, vidám hosszútűrést munkál. Ebben a tűrésben, türelemben, cselekedjetek tökéletesen, hogy tökéletesek és épek legyetek, s így ne szenvedjetek hiányt semmiben."

Tehát, a próba elején vannak bizonyos szükségek az életetekben, a próba végén pedig, nemhogy még többtől lennétek megfosztva, hanem végül a Sátán még kártérítést is fizet nektek, s így többetek van, mint előtte. A próba után sokkal gazdagabbak vagytok, mint előtte. Mi történt Jóbbal, amikor véget értek a próbák? Mindenből kétszer annyija lett. Ha megtartjátok a hiteteket.

Képzeljétek el, hogy idejövök egy nagy, 6x9 cm átmérőjű gerendával és teljes erőmből fejbe verem vele a mellettetek ülőt. BUMM! Ömleni kezd a vér, az illető pedig hallelujázni kezd. Azt gondolnátok erre:

"Ez a szegény bezsongott!"   A fejében lüktet a fájdalom, ő meg csak hallelujázik. Tud valamit, amit ti nem: ahányszor fejbe vertem, annyiszor húszezer dollárt utaltam a bankszámlájára. Megdöbbentő, hogy az illető most mennyi megpróbáltatást kibír! Újra odasújtok:

BUMM! Ő meg ujjong.

"Már negyvenezer dollár. Hallelujah!"

Újra odacsapok: BUMM! Ő meg:

"Már hatvanezer!"

Figyeli, hogyan gyűlik a kártérítés, és elviseli a megpróbáltatást, mert tudja, mekkora kártérítés vár rá. Ez persze nem veszi el a fájdalmat és a szenvedést, de megdöbbentő, mennyi szenvedést kibírunk, amikor a szenvedés közepette tudjuk, hogy nagy jutalom vár ránk. Ha tudod, hogy a Sátántól kártérítést kapsz - még akkor is, amikor megtámad és gyötrődsz a lelkedben, talán a testedben, sőt a szellemedben is -, kitartasz, mert tudod, hogy a Sátánnak meg kell fizetnie ezért. Tehát még fájdalmak közepette is mosolyogsz, mert tudod, hogy az ellenségnek vissza kell fizetnie az ellopottakat, és a végén hiánytalanul, beteljesedve jössz ki abból az időszakból.

Péter apostol is tudta ezt:

1.Pét.1,5-6 "Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között."

Valójában azt mondja: "Noha szomorkodtok különféle próbák miatt, noha a lelketek nagyon sajog bizonyos fájdalmas átélések miatt, ugyanakkor teljes örömnek tartjátok az egészet." Hogyan lehetséges a kettő egyszerre? Lehetséges, ha értitek a kártérítés törvényét, amit most tanítok. Nagyon örültök, noha most, rövid ideig szomorkodtok.Mondhatjátok a Sátánnak:

"Ezért megfizetsz! Nem szeretnék a helyedben lenni, amikor Isten kihirdeti fölötted a végső ítéletet, és kemény kártérítést kell majd fizetned azért, amit tettél, mert megtámadtál engem, aki igaz vagyok. A támadásodnak nincs jogalapja. Elloptad tőlem hitem olyan tárgyait, amelyek jogszerűen az enyéim voltak, és most súlyosan megfizetsz ezért, Jézus hatalmas nevében!"

Tehát ujjongok akkor is, ha ugyanakkor szenvedek. A próbán átmenni persze ugyanolyan fájdalmas, de ki tudok tartani, mert már előre örülök az eredménynek.

Jézusról ezt mondja az Írás:Zsid.12,1 "kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő teret"

Jézus volt a hitünk szerzője és úttörője. Jézus egészen addig futott, amíg a keresztig nem ért, és az egész utat örömnek tekintette. A rá váró öröm miatt eltűrte a keresztet, megvetette a gyalázatot (és leült Isten jobbjára), mert látta a kereszten túl a hívők tömegeit, akik majd üdvösséget nyernek.

Látta, hogy a Sátán elveszíti az uralmát a világ fölött.

Látta, hogy a Sátán egész királysága elpusztul és felőrlődik, hiszen az ördögnek teljes kártérítést kell fizetnie azért, amit Jézussal a kereszten tett. Úgy tűnt, hogy a Sátán zúdítja Jézusra a legborzalmasabb, legmegnyomorítóbb átélést - ami természetesen olyan is volt -, de miközben teljes haragját és bosszúját Jézusra zúdította, valójában akkora kártérítési terhet halmozott fel, amelynek a kifizetésére mindene rámegy majd. Értitek? Jézus azt mondta:

"Nagyon köszönöm! Elveszem tőled a világot, a nemzeteket, minden népet. Noha ez a kereszt borzasztóan fájdalmas, kinyújtom a kezemet a kereszten túl a kártérítés után, ami jár nekem, megtartom a hitemet."

Hallelujah! Ha megragadod ezt az alapelvet, akkor a Sátán, amikor rájön, hogy ismerjük ezeket a dolgokat, megváltoztatja a hozzáállását is, mert túl költséges lesz neki, ha tovább lop tőlünk. Ha mindent megfizettetsz vele, akkor az életed ellen intézett támadásai jelentősen megfogyatkoznak, mert azok túl sokba kerülnek neki.

Képzeljetek el egy embert, aki egy New York-i utcán minden nap gyalog megy munkába, és minden nap kirabolják az útonállók. Elveszik a pénztárcáját, és azt mondják róla:

"Micsoda szégyen! Ez az ember sosem védekezik."

Valahányszor arra jár az emberünk, ők kirabolják, és azt mondják:

"Hé, ez a fickó könnyű préda!"

Ha viszont ez az ember másnap úgy megy arra, hogy, mondjuk, megtanult karatézni, elkapja az útonállót, és a falhoz keni, ahol fasírozott lesz az arcából, akkor azt mondják a rablók:

"Ezt az embert hagyjuk! Túl fájdalmas."

Ha folyton szelíden engedjük a Sátánnak, hogy lopjon tőlünk, akkor nem fogja abbahagyni. Ha viszont hit által harcolunk a rablás ellen, ha bepereljük őt kártérítésért és végrehajtatjuk az ítéletet, akkor azt fogja mondani:

"Nem közelítem meg többet ezt az embert; túl sokba kerül"

Azt fogjátok tapasztalni, hogy a hitetek miatt megfogyatkoznak a támadások, és végül nagyon ritkán támad meg titeket a Sátán, mert az mindig rendkívül sokba kerül neki. Ha ellenállás nélkül engeditek, hogy megtámadjon titeket, pokollá fogja tenni az életeteket. Ámen?

Ha megtartjuk a hitünket, akkor jogunk van a teljes kártérítéshez és remekül fogunk szórakozni, miközben az ellenség fizet. Ámen!

A hit hősei nem kaptak mindig azonnal választ az imáikra, és becsapnálak titeket, ha azt mondanám, hogy a dolog könnyű gombnyomásokkal működik, mert néha nem így van. A nagymamámhoz hasonlóan lehet, hogy csak a dicsőségben élitek meg az imaválasz megérkezését, de egyszer meglátjátok. Talán a legkeményebb hitpróba az, amikor hitben kell meghalnunk; nem csak meghalni, hanem hitben meghalni anélkül, hogy látnánk az ígéret megvalósulását.

A Zsid. 11. rész a 34. verstől kezdve egy sor ilyen hősről számol be: "Megoltották a tűznek erejét, megmenekültek a kard élétől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait."

A 35. vers közepén vált a szerző: "Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek."

Aztán nézzük meg a 39. verset: "És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet."

A két csoport szétválasztása nélkül figyeljük meg, hogy a hitről szóló torz tanítást képviselők erre azt mondanák: "Ezek az emberek azért haltak meg, mert nem volt hitük."

Pedig a Biblia nem ezt tanítja, hanem azt, hogy azok, akik erőteljes, csodálatos módon meglátták a válaszokat ebben az életben, semmiben sem különböznek azoktól, akik hitben haltak meg, nem látva az ígéretek megvalósulását. Ámen?

Amikor valamiről tudod, hogy megkaptad hitben, furcsa módon, már nincs is szükséged arra, hogy meglásd az adott dolog anyagi megnyilvánulását. Tudod, hogy már jön. Átéltem már ilyen próbákat. Amikor 1963-ban Indiába mentem, rettenetesen beteg voltam. Az orvos azt mondta, maradjak kórház közelében, mert bármikor hirtelen szükségem lehet beavatkozásra. Ez igaz volt. Amikor felszálltam a hajóra, azt gondoltam, Isten meggyógyít, mert engedelmeskedtem neki. Azonnal nem gyógyultam meg. Szörnyű próbák következtek 12 éven át. Többször majdnem meghaltam. A feleségem, Eileen, mesélhetne azokról a szenvedésekről, amelyeket ő élt át. Ha nem lett volna szakképzett ápolónő, valószínűleg meghaltam volna. Időnként elájultam, folyt a vérem, Eileennek le kellett fektetnie a konyha padlójára, ki kellett nyitnia az orromat erőszakkal, és bele kellett dugnia egy tampont, mielőtt szó szerint meghaltam volna. Ez sokszor megtörtént. Lefogytam. Akkoriban csak 60 kiló körül volt a súlyom. Nagyon kevés volt a vörös vérsejtem. Egy roncs voltam, asztmában szenvedtem, és ha táskát kellett cipelnünk, Eileenre hárult a feladat, mert én túl gyenge voltam ehhez. Csak tántorogtam, felkeltem prédikálni, és valahogy sikerült végigmondanom, amit akartam. 12 évig éltem így. Mindvégig tudtam, hogy Isten megmondta: meggyógyultam, de 12 évig nem nyilvánult meg ez a gyógyulás. Eljutottam azonban odáig, hogy tudtam: meggyógyultam. Néhány hindu barátom, aki nagyon szeretett, és akarta, hogy meggyógyuljak, azt mondta:"Miért nem jössz velünk, és engeded, hogy a védikus gyógyítóink meggyógyítsanak? Ők mindenféle csodálatos erővel rendelkeznek."

Tudtam, hogy noha jó szándékkal álltak hozzám, az eszközeik démonikusak. Ezért azt mondtam ezeknek a kedves barátaimnak:"Nem akarlak megbántani titeket, de inkább meghalok Jézusba vetett hittel, mint hogy az ördög gyógyítson meg."

Még ha meg is haltam volna, hitben haltam volna meg. Istennek át kellett állítani a tudományos elmém normáit ahhoz, hogy így tudjak gondolkodni. Ha viszont meghaltam volna, hitben haltam volna meg, tudva, hogy megkaptam a gyógyulásomat, noha az nem nyilvánult meg ebben az életben. Még magamnak sem tudom megmagyarázni, de tudom, hogy szellemileg ez volt az igazság. 12 évig küszködtem ezzel a szörnyű állapottal. Alig volt működőképes az életem. Miért engedte meg Isten ezt az életemben mindezen éveken át? Mert a hit útjaira akart tanítani. Megtanultam olyan dolgokat, amelyek mélyen belegyökereztettek a hit alapelveibe. Nem elméletet tanítok nektek. Mindent valóságosan megéltem, megélem, amit tanítok. Ez az igazság. Kijöttem az alagút másik végén, és úgy tűnik, ez azért történt meg, mert történt valami a levegőégben, amitől megnyilvánult a gyógyulásom.

Tehát 1963-ban elmentem Indiába és 1975-ben gyógyultam meg. Most már elég jó példánya vagyok az emberi nemnek, majdnem 67 évesen, annyi az energiám, mint egy kb. 35 éves fiatalnak. Ez az igazság. Isten ilyen csodát tett velem fizikailag és erőnlét tekintetében. Meghalhattam volna hitben, mindenképp a hit hőse lettem volna. Most már értem, hogyan halhat meg valaki hitben anélkül, hogy elnyerné az ígéretet, és mégis, Isten hitben ugyanolyan erősnek tekinti az illetőt, és kártérítést fog neki adni. Sok történet szól olyan misszionáriusokról, akik hitben haltak meg, Isten pedig hatalmas ébredést töltött ki a haláluk után azon a helyen, ahol munkálkodtak. Más szóval, a Sátánnak súlyos kártérítést kellett fizetnie azért, mert megölte őket. Isten nem akadályozta meg, hogy meghaljanak, de gondoskodott arról, hogy a hitükért bőséges kárpótlást kapjanak. Ha azt mondanám, hogy minden egy gombnyomásra működik, hazudnék. Néha könnyen megy, de máskor hosszú, kínos küszködésbe kerül, de ha megtartjátok a hiteteket, megkapjátok a hitetekért járó teljes kártérítést vagy a mennyben vagy a földön, és eljuttok odáig, amikor már nem számít igazán, hogy hol, mert tudjátok, hogy a Sátánnak fizetnie kell. Semmiképp se veszítsétek el a hiteteket! Lapozzunk az 1.Tim. 6,12-13-hoz:

"Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt. Meghagyom neked Isten előtt, aki megelevenít mindeneket, és Krisztus Jézus előtt, aki bizonyságot tett Poncius Pilátus alatt szép vallástétellel."

Pál itt azt mondja:

"Timóteus, meg kell tartanod a jó megvallásodat! A száddal mindig ugyanazt kell mondanod, még akkor is, amikor a körülmények teljesen ellentétesnek látszanak azzal, amit mondasz. Emlékezz arra, hogy milyen jó megvallást tett Jézus Poncius Pilátus előtt! Indítson ez téged is arra, hogy megtartsd a jó megvallásodat!"

Sosem értettem ezt a verset; nem értettem, miért írta le ezt Pál, amíg egy nagyon drámai dolog nem történt velem, amit most röviden elmondok nektek.

Nagy-Britanniában az egyik leggyorsabban növekedő gyülekezetet vezettem. Átéltük Isten áldását. Vettünk egy ingatlant Angliában, ahol az egekig szöknek a telekárak. Mi mégis hozzájutottunk 8 hektár földhöz épületekkel, amelyek ötmillió dollárt értek. Évi hétezer dollár bérleti díjat fizettünk mindezért. Az ingatlanon korábban egy középiskola működött. A tulajdonos azt mondta, hogy ha 4 évig fizetjük a bérletet, utána megkaphatjuk üzemeltetésre, utána pedig elintézi, hogy minimális áron megvehessük az egészet. Megállapodtunk. Nekünk volt a legjobb helyünk Nagy-Britanniában. Működött ott bibliaiskola, csodálatos, Isten Királyságán alapuló iskola gyerekeknek, gyülekezetek találkoztak ott, minden jól ment, fantasztikus volt az egész. Hirtelen jött egy területfejlesztő, és manipulálni kezdte a hatóságokat. Nem állíthatom, hogy megvesztegette őket, de gyanakszom rá. Csak annyit tudok, hogy kifizetett egy tizenötmillió dollárnak megfelelő összeget ezért az ingatlanért, és nekünk két héten belül mennünk kellett. Tehát töröltük minden tervünket. Ott maradtam partra vetve egy kb. ötszáz fős gyülekezettel, egy kétszázötven gyereket elhelyező iskolával és egy bibliaiskolával. Az emberek eladták a házaikat, és a gyülekezet birtoka mellett vettek másikat. Ez volt a mi Kánaánunk, Istentől kaptuk, és senkinek nem volt joga elvenni. Hirtelen vége volt. Romokban hevertem. A gyülekezeti tagok is annyira szenvedtek, hogy nekem estek, pedig akkor igazán nem erre volt szükségem. Az egyik közvetlen vezetőtársam felkelt, megszegte a velem kötött szövetségét, elvitt kétszáz tagot és beindított egy új gyülekezetet. Egész életemben nem voltam olyan összeomlott állapotban. Egy évig ott ültem az íróasztalomnál, és nem tudtam hitet prédikálni. Összetörtem. Egy napon, amikor a dolgozószobámban ültem, és imádkoztam (valahogy gyűrtem az ipart, de a tűz kialudt bennem, ha értitek, mit jelent ez. Mélyen megsérültem ebben az eseménysorban), amikor Isten szólt hozzám ezen a mondaton keresztül:

"Emlékezz Jézus Krisztus, Poncius Pilátus előtt mondott jó bizonyságtételére!"

Isten megmutatta nekem, mit jelent ez. Kirobbant belőlem az öröm a dolgozószobámban. Táncoltam, ujjongtam és bűnbánatot tartottam azért, hogy így nyavalyogtam. Óriási, kettős mértékű hittel vetettem magam újra bele a csatába. Isten kegyelméből ma már sokkal veszélyesebb vagyok a Sátánra nézve, mint ezelőtt a tapasztalat előtt.

Most be akarom mutatni nektek Jézust, a hit nagy példáját. Lapozzatok velem a Máté 26-hoz! Ez tartotta mozgásban Pált harminc éven keresztül: Jézus Krisztus példája. Pál azt írja Timóteusnak:

"Emlékezz Jézus Krisztus jó megvallására, és te is tartsd meg ugyanazt a jó megvallást!"

Meg kell értenetek, hogy amikor Isten emberré lett az Úr Jézus személyében, hatalmas csoda történt. Könnyű Jézusra Istenként gondolni, de nem tudjuk felfogni, mennyire igazi ember volt. Bizonyos fajta szuperembernek képzeljük el, de Ő egyáltalán nem volt az. A megtestesülés titkában, amit nagyon nehéz megfogalmazni, a mindenható Isten, mindenek teremtője, valahogyan belezsugorította magát Jézus Krisztus személyébe, és harminchárom és fél éven keresztül, az ádámi természetet leszámítva, az emberi lét korlátai között élt. Noha Ő maga volt a mindenható Isten, nem mindenható Istenként cselekedett, hanem az ember rendelkezésére álló erő és források felhasználásával kellett élnie. Ennek megértése imádásra késztet minket, és elámulunk azon, hogy Isten képes volt minderre. Nem veti el az istenségét, Ő teljesen és maradéktalanul a mindenható Isten, de annyira meg akarta menteni az embert, hogy valódi emberré lett, hogy így joga legyen megváltani minket. Honnan tudta Jézus önmagáról, hogy kicsoda, egész földi élete alatt? A válasz erre az, hogy ugyanonnan, ahonnan ti és én tudjuk, hogy kik vagyunk: az Ige és a Szent Szellem által.

A mi Urunk Jézus Krisztus az élete minden percét a hit embereként élte meg. Ha ezt megértitek, rájöttök, hogy minden cselekedete az Istenbe vetett, benne lakozó hitből fakadt, amit az Atyától kapott. Azt mondta Péternek:

"Szerezd meg az Atya hitét! Akkor úgy élhetsz, ahogy én. Én Isten hite által élek." (Mk.11,22)

Jézus emberi lényébe folyamatosan áradt Isten örök élete. Jézus Krisztus hitének a forrása Isten benne lakozó élete volt. Csak onnan tudta, hogy kicsoda, csak azért tudott hit által élni, amiért te és én képesek vagyunk erre: a kimondott szó és a Szent Szellem bizonyságtétele által. Ha ezt belátjátok, és elkezditek tanulmányozni Jézus fantasztikus imaéletét, és a cselekedeteit, felfakad bennetek az imádat és a csodálat. Most akarok a csattanóhoz érkezni.

Lapozzunk a Mát.26-hoz! A 63. verstől kezdjük. Mindjárt meglátjuk Jézus Krisztus jó megvallását. Kajafás, a főpap, keresztkérdéseket tesz fel neki: "És felelvén a főpap, mondta neki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy-e a Krisztus, az Istennek Fia?"

Jézust megkötözték, mint egy sonkát, megverték, megvetették, kigúnyolták, minden tanítványa elmenekült, és ha megvizsgáljátok az emberi körülményeket, az egész ügy teljesen és véglegesen elveszettnek látszik. Jézus körülményeiben egyáltalán semmi nincs, amitől Isten erős fiának érezhetné magát, aki hamarosan felemelkedik a trónra, és ahol majd minden a lába alá vettetik. Minden ezzel homlokegyenest ellenkező üzenetet sugall. El kell képzelnetek ezt a valóságos helyzetet. Ha Jézus a szemének, a fülének és a lelke érzéseinek hitt volna, ha bármely természetes forrására támaszkodott volna, azt mondta volna:

"Ez őrület! Halott ember vagyok. Végem van. A tanítványaim elhagytak, és most itt vagyok ennek a politikai ravaszkodásnak a kezei közé estem. El fognak pusztítani. Nincs a számomra remény!"

Jézus azonban nem a körülményei szerint reagált, mert benne lakozott a hit jó megvallása. Ezek között a körülmények között, amikor azt mondják neki:

"Az élő Isten nevében parancsoljuk, mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus vagy nem!"

Jézus válasza lenyűgözően nemes. A legtöbb angol bibliafordítás nem adja vissza megfelelőképpen. A legjobban egy amerikai kifejezéssel lehetne lefordítani a válaszát, mert ott jó a fordítás. Amikor azt mondják Jézusnak:

"Gyerünk, most mondd meg nekünk, Te hatalmas király, te nagy isten! Nézz körül: csak egy tökfilkó vagy. Teljesen felemészt a vallási mániád. Egy senki vagy. Simán elpusztíthatunk. Megvan hozzá minden erőnk és hatalmunk. Nézd meg a tanítványaidat: mind szétszóródtak, és elhagytak. Velük fogsz felépíteni egy nagy királyságot? Mondd meg nekünk: te vagy a Krisztus, az Isten Fia?"

Görögül, szó szerint, ezt feleli Jézus:

"Mérget vehettek rá."

Ez a görög eredeti tökéletes fordítása, nem a "Te mondád." A klasszikus fordításból semmi nem derül ki. Jézus igazából azt felelte: "Mérget vehettek rá." Ez a harcos hit kijelentése volt. Biztos vagyok benne, hogy Jézus így mondta ezt. Ilyen hajthatatlan, dicsőséges hit ragyogott a szeméből. Majd a Mát.26,64-ben ezt mondja:

"Mondta neki Jézus: Mérget vehettek rá. Sőt mondom nektek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljönni az égnek felhőiben."

Micsoda kijelentés ezek között a körülmények között! Mit szólt ehhez a Tanács? Azt mondták:

"Ó, nagyon sajnáljuk, hogy ezt eddig nem tudtuk! Bocsáss meg nekünk! Oldozzuk el és ültessük trónra!"

Nem. Mit tettek hát? Leköpték és megverték. Az egyik zsoltárban azt olvassuk, hogy a felismerhetetlenségig eltorzították Jézus arcát. Péppé verték. Megostorozták a hátát, töviskoronát tettek a fejére, gúnyból palástot terítettek rá, és elvonszolták Poncius Pilátushoz. Így reagáltak a válaszára. Tehát ne lepődjetek meg, hogy ha egy jó megvallás után a Sátán még nagyobb dühvel ront rátok, hogy megpróbálja megingatni a hiteteket! Lehet, hogy a körülményeitek először még rosszabbodnak, ahogy Jézus esetében is.

Hadd mondjak el itt valamit: van egy erős hagyomány, amit nem támasztanak alá bizonyítékok, de én, személy szerint, elhiszem. Eszerint Pál tagja volt a Szanhedrinnek, és valószínűleg jelen volt ezeknél az eseményeknél. Ez nem biztos, de valószínű. Hiszem, hogy Pál apostol ifjú, buzgó farizeusként és a Szanhedrin fiatal tagjaként szemtanúja volt ennek, és hallotta Jézus Krisztus jó bizonyságtételét, ami beivódott a szívébe. Hallotta:

"Mérget vehettek rá"

Erre azt gondolta:

"Ez az ember igazat beszél. Ennek a férfinak még ebben a gyalázatos helyzetben is van hatalma. Úgy néz ki, mint egy vesztes, de úgy áll ott, mint egy dicsőséges győztes és megdöbbentően jó megvallást tesz, ami, valahogyan, meggyőzően hangzik."

Ez a mondat behatolt, beékelődött Saul szívébe. Aztán elvonszolták Jézust Pilátus házához.

Lapozzunk a Ján.18,37-hez! Tehát Jézust Poncius Pilátus elé vonszolták:

"Mondta azért neki Pilátus: Király vagy-e hát te csakugyan? (Görögül ugyanazt válaszolja Jézus) Felelte Jézus: Mérget vehetsz rá! (Te mondod, hogy én király vagyok)"

Láttál már valaha valakit, aki kevésbé látszott királynak, mint az Úr Jézus abban a percben? Az arca tele köpetekkel, izzadsággal kevert vér folyik le rajta, a fejét péppé verték, csak a megdöbbentő szemei ragyognak ki a felduzzadt húsból. A háta, amit a római korbács cafatokra szaggatott, vérzik, kezei megkötözve, és töviskorona vigyorog a fején. Bármit megtehetnek vele, játékszer a foglyul ejtői kezében.

"Király vagy hát?"

"Mérget vehetsz rá!"

Ez jó megvallás. Hiszem, hogy Pál hallotta ezt. Ha nem hallotta, akkor egy szemtanú mondhatta el neki, de hiszem, hogy Saul a saját szemével látta mindezt. Egy széles körben elfogadott hagyomány tartja így, és én elhiszem.

"Mérget vehetsz rá! (Te mondod, hogy én király vagyok) Én azért születtem, és azért jöttem evilágra."

Jézus ezzel a jó megvallással hal meg a kereszten. Pál apostol nem tudta ezt kitörölni a szívéből. Olyan volt ez benne, mint egy nyíl. Jézus Krisztus jó megvallásának a hatása elképesztő volt. Mit tett Pilátus? Amikor hallotta ezt a jó megvallást, és látta Jézus rászegeződő szemeit, tudta, hogy ez az ember igazat mond. A körülményekből minden egyebet lehetett kiolvasni, de Jézus azt vallotta meg:

"Király vagyok." Pilátus ismerte az igazságot.

Tudta, hogy Jézus igaz ember, és az, akinek mondja magát, csak épp nem volt bátorsága kiállni Jézus mellett. Tehát megmosta a kezeit, és megpróbálta politikailag kimenteni magát a helyzetből. Amikor azonban le kellett írnia a halálra ítélt bűnét, amit felrögzítettek a keresztre, azt írta:

"A zsidók királya." - Leírta héberül, görögül és latinul.

Erre azt mondták neki: "Hé, ezt ne írd! Írd azt, hogy: Azt mondta, ő a zsidók királya!"

Pilátus azt felelte: "Amit írtam, megírtam. (Lásd Ján.19,22) Én tudom, ki ez az ember, csak nincs merszem arra, hogy kiálljak a jó megvallása mellett."

Amikor megértettem, milyen meggyőzően hatott ez Pál apostolra, megláttam Jézust, a hit emberét, amint a hit szép harcát vívja. Ettől összetörtem, és azt mondtam:

"Ó, Istenem, bocsásd meg, hogy ilyen nyámnyila voltam! Áraszd belém Krisztus Szellemét! Hadd legyek olyan, mint Jézus, hogy úgy vívhassam a hit szép harcát!"

Újra harcba szálltam, és azóta sem hagytam abba. Később Jézus teljesen meggyőzte Pál apostolt a bűnéről. Emlékezzetek vissza, amikor Saul Damaszkuszba tartott, Jézus látogatásának az izzó fénye leütötte őt a lováról, és egy hang azt kérdezte:

"Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod."

"Ki vagy te, uram?"

"Jézus vagyok, akit üldözöl."

Pál sosem felejtette el ezt a jó megvallást. Az tartotta mozgásban 30 éven keresztül. Ébredjetek rá: Jézus a Gecsemáné kertben, mielőtt a keresztre ment volna, a hit szép harcát vívta, és abban a csatában megszerezte a feltámadás tulajdoni lapját (a hitről szóló második tanításban olvashattok a hitharc részleteiről).

Olvassátok végig a 22. Zsoltárt. Abból meglátjátok, hogy Jézus igényt támaszt a nemzetekre és az Egyházra. Meglátjátok majd, milyen lenyűgöző a 22. Zsoltár, amit Dávid ezer évvel Jézus keresztre feszítése előtt írt. Dávid biztosan látomást kapott a keresztről. Isten megmagyarázta neki, mi a kereszt lényege, különben nem írhatta volna meg ezt a zsoltárt, amely Jézust a pokol vaksötétjében ábrázolja, amint épp a hit szép harcát vívja. Vajon azt mondta Jézus: "Ó, én szegény, de szörnyű helyzetben vagyok!"?

Nem. Inkább azt: "Atyám, igénylem a nemzeteket!"

Megragadja Isten Ábrahámnak tett ígéretét, és igényli a nemzeteket. Megragadja Istent, és kéri az Egyházat. A kereszten lefolyt csata a történelem legdöbbenetesebb hitharcának kicsúcsosodása. Amikor ezt megértettem, arcra borultam, imádtam Istent, és azt mondtam:

"Istenem, Te mindent tudsz a hitről! Jézus, emberként Te voltál a hit legnagyobb harcosa; több milliószor nagyobb, mint a legjobb, akit a világ valaha látott. Meg akarom ezt tanulni Tőled!"

Az ember Jézus a kereszten hit által megragadott mindent, amit mi élvezhetünk, mindent, ami ma történik a nagyvilágon, és minden szót, amit az Atya valaha kimondott. Ezért kell mindazoknak megvalósulniuk. Pál apostol ezt a saját szemeivel látta. Hiszem, hogy tanúja volt a jó megvallásnak, amit Jézus Krisztus Poncius Pilátus és Kajafás főpap előtt tett. Látta a hitnek ezt a harcos, lenyűgöző emberét. Isten egy kinyilatkoztatásban valószínűleg megmutatta neki, mit jelent a 22. Zsoltár. Látta, hogyan vívja Jézus ezt az elképesztő csatát (nem tudjuk, hogy látta-e Jézust a kereszten, én gyanítom, hogy igen.) Látta, hogy Jézus nem sajnálja önmagát, hanem birtokba veszi a teljes örökségét azáltal, hogy a kereszt legelviselhetetlenebb és hihetetlenül sötét perceiben hit által igényli az összes ígéretet. Nem adja meg magát a körülményeknek, hanem győzedelmeskedik fölöttük.

Amikor végül Pál megtért és megkapta ezt a kinyilatkoztatást, azt mondta:

"Úgy akarok élni, mint Jézus! Emlékszem Jézus Krisztus, Poncius Pilátus és Kajafás előtt tett, valamint a kereszten mondott, jó megvallására. Timóteus, tartsd meg ezt a parancsot feddhetetlenül és szeplőtlenül Jézus megjelenésének napjáig!"

Amikor ezt megértettem, megváltozott az életem. Remélem, rátok is így fog hatni! Bármilyen sötét a helyzet, nem lehet annyira sötét, mint a kereszt volt Jézusnak. Isten feltámadott életében van erő a hit szép harcának megvívásához, ahhoz, hogy megszerezzünk dolgokat, és kifosszuk az ördögöt. Ahhoz, hogy megkapjunk tulajdoni lapokat, és nehéz napokat okozzunk a Sátánnak. Ámen? Ide akar Isten eljuttatni minket.

Engedjétek, hogy ezek a szavak beivódjanak a szívetekbe! Mondjátok el Istennek, mit fogtok megtenni a most kapott üzenet következtében! Talán úgy érzed magad, ahogyan én éreztem, amikor Isten megmutatta nekem, hogy azért szálltam ki a harcból, mert megsérültem a csatában és fájdalmaim voltak, így pedig gyáva lettem. Elmenekültem a harctérről, de Jézus Krisztus, a példájával, visszavitt. Talán veled is ennek kell történnie. Lehet, hogy csalódtál, elcsüggedtél és nem érted a kártérítés törvényét.

Azért csak mondd azt:

"Uram, olyan akarok lenni, mint Jézus. Nem csak a gyengédségének és minden más, szeretetreméltó tulajdonságának szépségét illetően, hanem a harcos hit területén is. A hit embere akarok lenni, mint Jézus. Úgy akarom megvívni a hit szép harcát, ahogy Ő tette. Meg akarom tartani jó megvallásomat, mint Jézus! Uram, köszönjük neked Pál apostolt, aki Jézustól tanulta ezt meg. Köszönjük Timóteust, aki Páltól tanulta. Mi is meg akarjuk ezt tanulni mindezektől a nagy emberektől, de mindenek fölött Jézus dicsőséges példáját akarjuk követni, hogy úgy éljünk, ahogy Ő élt. Uram, add meg nekünk örök életed által azt a hitet, ami Istené, hogy mi is vívhassuk a hit szép harcát, de ne csak a saját érdekünkben. Nem akarunk Cadillac-eket, nem kívánunk nagy házakat, hanem azt akarjuk, hogy Isten Igéje megvalósuljon a városunkban. Látni akarjuk, hogy Isten betör a lakóközösségünkbe, felszabadítja, megmenti, és erőteljesen meglátogatja azt. Látni akarjuk a Sátán vereségét és pusztulását, amerre csak fordulunk. Atyánk, imádkozunk, hogy add nekünk ezt a fajta hitet, Jézus hatalmas nevében! Ámen."

Ha most ti is akartok imádkozni, elmondani Istennek, mit fogtok tenni ennek az üzenetnek a gyümölcseként, mondjátok el Neki, hogyan fogjátok megváltoztatni az életeteket. Hadd mondja el nektek Ő, milyen választ vár tőletek! Ámen!

A hitetlenség bénító ereje

Nem a hitről vagy a hit hiányáról szeretnék beszélni, hanem a hitetlenségről. A hitetlenség nem egyszerűen a hit hiánya, hanem erőteljes háború, ami teljesen meghiúsítja Isten tevékenységét. Nem az egyéniségük valamilyen hajlama miatt lesznek egyesek hívővé, mások pedig hitetlenné. Mindkét állapot bizonyos, kialakult magatartásmódok és adott döntések következménye. Meg akarom vizsgálni a Szentírásban a hitetlenség néhány fajtáját. Magunkra fogunk ismerni némelyikben. Lapozzatok velem a Máté 13-hoz. Az 53. verstől olvassuk:

1. Az első az ismerősök hitetlensége.

Nézzük meg először a 2. verset, ami így szól: "És nagy sokaság gyülekezett ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba ment leülni. Az egész sokaság pedig a parton állt."

Jézus itt mondja el a Királyságról szóló összes példabeszédet. Óriási tanítás ez!

Nézzük meg az 53-56. verseket: "És amikor elvégezte Jézus ezeket a példázatokat, elment onnan. És hazájába érve, tanította őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodtak, és ezt mondták: Honnét van ebben ez a bölcsesség és az erők? Nem ez-e amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-e? Honnét vannak tehát ennél mindezek?"

"Mindent tudunk erről az emberről. Annyira hétköznapi figura, hogy mindent tudunk róla."

Látjátok az ellentétet? Amikor Jézus távol volt az otthonától, tömegek özönlöttek Hozzá, hogy hallgassák ezt a nagyszerű tanítást. Amikor viszont hazament, nem volt sikere, mert az ottaniak túl jól ismerték Őt ahhoz, hogy elfogadjanak tőle bármit. Ilyen az ismerősök hitetlensége. Ez volt a helyzet az Úr Jézus Krisztussal, pedig benne nem volt semmi hiba. Képzeljétek el, mennyi az esélye egy olyan prédikátornak, aki "csak egy hétköznapi" ember! A gyengeségei otthon nagyon jól látszanak. Amikor valahol messze szolgál, az emberek elfogadják a szolgálatát. Otthon azonban kudarcot vall.

"Persze, tudjuk, ismerjük a feleségét, a gyerekeit; mindent tudunk róla."

Az ismerősök hitetlensége tehát leállítja Isten munkáját. Ugyanez az Ige található a Mk.6,5-6-ban, ahol így olvassuk: "Nem is tehetett ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk vetvén kezeit. És csodálkozott azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járta a falvakat, tanítván."

Jézus elámult a hitetlenségükön. Nem tudott ott nagy csodákat tenni a hitetlenségük miatt. Csak néhány beteget gyógyított meg. Ennyi. Ezt okozta az ismerősök hitetlensége. Egy másik dolog, amit szeretném, hogy észrevegyetek itt, az az, hogy Jézus 30 évig élt a szülővárosában. Tökéletes életvitelt folytatott. Ott volt kisfiú, aztán férfivá serdült, mindenki ismerte őt ácsként, mert azt mondja az Ige:

"Nem ez-e annak az ácsmesternek a fia?" (Mt.13,55)

Tökéletesen élt, de egy csodát sem tett, mert még nem jött el az idő, hogy Atyja elküldje a Szent Szellemet azzal az erőteljes kenettel, aminek a segítségével Jézus belépett a szolgálatnak egy egészen új dimenziójába. A probléma egy részét az képezte, hogy oly sok évig ismerték az erővel nem rendelkező Jézust, és nem tudták elfogadni, amikor erővel jelent meg közöttük. Sokan keresztény környezetben nőttünk fel, és abban élünk évtizedek óta. De hányan láttuk Jézus hatalmas erejét? Dicsőség Istennek, láttunk belőle valamennyit, de azért egyetértetek velem abban, hogy az átlagos gyülekezeti élet légköre a következő:

"Hát, mi idejárunk gyülekezetbe, és annyira ismerjük Jézust, hogy semmi különösre nem számítunk."

Évekig csodálkoztam azon, hogy amikor Indiába vagy Afrikába megyek, sokkal több minden történik, mint máshol. Különösen Nagy-Britanniára gondolok, ami még az Egyesült Államok mögött is lemaradt ebből a szempontból. Nagy-Britanniában miért nem történnek ilyenek? Mert Isten a szegényeket szereti? Nem, Ő mindenkit szeret. Az írás azt mondja, hogy Isten nem személyválogató.

Nem hiszem el azt a hazugságot, hogy egy kifinomult társadalomban Isten visszatartja a csodáit csak azért, hogy különös áldást áraszthasson ki a világ szükséget szenvedő részein. A dolognak nem ehhez van köze, hanem az emberek hozzáállásához.

Lapozzunk a Mk.6-hoz! Magokat szeretnék elvetni a szívetekbe. Mindannyiunknak hallanunk kell Isten hangját, mert a hitetlenség megállítja Istent olyankor, amikor munkálkodni akar. Istenhez kiáltunk, hogy tömegek jöjjenek be ebbe a gyülekezetbe, mire Ő azt feleli:

"Beszélj nekik a hitetlenségről! Nem ők várnak rám, hanem én várok rájuk. Meg akarom menteni az embereket, végig akarok söpörni a városon erőm hatalmas kiáradásával. Beszélj nekik a hitetlenségről!"

Ezt mondta nekem Isten. A Márk 6. eleje megismétli ugyanezt a történetet. Már említettem azt a 6. versben található részletet, hogy Jézus elámult a hitetlenségükön. Ugorjunk a rész végére, az 53. vershez, amely elmondja, hogy Jézus a Genezáret vidékére ment! Ez a terület a mai Szentföldön kívül esett. Ott nem igazán Isten népe lakott, pont a zsidó terület pereme volt ez. Az 54-56. versekben ezt olvassuk:

"De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerték őt, és azt az egész környéket befutván, kezdték a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, amerre hallották, hogy ő ott van. És ahová bement a falvakba vagy városokba, vagy majorokba, a betegeket letették a piacokon, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És valahányan csak megérintették, meggyógyultak."

Ez ugyanaz a Jézus egy egészen más környezetben.

Mondok még egy példát: Andhra Pradresh, India egyik központi állama, amely hindu állam, és ahol nem voltak keresztények, amíg Isten el nem kezdett ott munkálkodni kb. tíz évvel ezelőtt. Az a kiváltság ért, hogy együtt dolgozhattam ott egy John Babu nevű emberrel. Több ezer hindu falulakót láttunk megtérni és betöltekezni Szent Szellemmel. A szemünkkel láttunk ott mindenféle csodát, amiről csak a Biblia beszámol. E hinduk többségének semmilyen teológiai háttere nincs, semmit nem tudnak Jézusról. Csak azt tudják, hogy Ő a keresztények Istene. Jézus híre azonban mára már elterjedt, és ezeknek a hinduknak a zöme már tudja, hogy van egy hatalmas Isten, akit Jézusnak hívnak, és akiről biztosan tudják, hogy csodákat tesz. Csak ennyit tudnak róla. Ha eljönnek egy keresztény összejövetelre, arra számítanak, hogy ez a Jézus gyógyítani fog. Mi történik tehát? A dolognak semmi köze a szegénységhez. A szívbeli hozzáálláshoz van köze.

Azt nem mondhatjuk, hogy a hinduknak hite van, az a helyzet, hogy nincs bennük hitetlenség! Ez már elég ahhoz, hogy Isten munkálkodhasson. Azok a jól értesültek, azonban, akik évtizedekig ismerték az erőtlen Jézust, annyira beálltak arra, hogy Ő nem mozdulhat erővel, hogy ez a beállítottság egy olyan háborút eredményezett, amivel szemben még Jézus is tehetetlen volt. A Biblia azt mondja, hogy a prófétát nem tisztelik, amikor hazatér a szülővárosába, a hazájába, a saját népe közé. Az ottaniak nem számítanak rá, hogy azon keresztül, akit olyan jól ismernek, valami különleges történhet.

2. A második a megbotránkozás hitetlensége.

Térjünk vissza a Márk 6,3-hoz! Ott azt látjuk, hogy a názáretiek nem csak ismerték Jézust, hanem meg is botránkoztak benne: "Avagy nem ez-e az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és, Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoztak ő benne."

Isten érdekesen intézi el, amit akar. Észrevettétek már? Nem is sportszerű. Megesik, hogy hűségesen tanulmányozzuk az Igét, imádkozunk és böjtölünk, aztán jön egy fickó, aki csak úgy elvan Isten országában, és elkezdenek dolgok történni rajta keresztül. Ez nem igazságos! Mondhatjuk azt:

"Ez a szolgálat úgyis csak felszínes. A nála történt gyógyulások nem tartósak. Na jó, 25-en meggyógyultak, de mi van azzal a negyvennel, aki beteg maradt?"

Negatív hozzáállással megpróbáljuk kisebbíteni azt, amit Isten ezen az emberen keresztül cselekszik. Amikor a názáretiek hallották, hogy ez az erővel felkent Jézus visszajön a városukba, azt mondták:

"Miért áldaná meg Isten Őt jobban, mint minket?"

Azért, mert így döntött! Vita lezárva! Ücsöröghetsz duzzogva életed hátralévő részében, és kihagyhatsz mindent, amit Isten rajtad keresztül akar tenni, vagy mondhatod azt:

"Uram, ujjongani fogok azon, amit másokkal teszel. Nem sértődök meg."

Mindig ámultam olyan embereken, mint Reinhard Bonnke. Jól tudom, hogy valahányszor megtér valaki, az olyan neki, mintha az első lenne. Annyira felvillanyozódik, mint egy kisfiú. Ezzel eljutok az ismerősség harmadik területéhez, amely azt mondja:

"Hát, igen, ilyet már láttunk. Láttam vakokat meggyógyulni, ez nem új nekem."

Ilyen hozzáállással nem is fogsz többet látni. Emlékszel, mennyire elámultál, amikor először hallottál valakit nyelveken imádkozni? Vagy amikor először hangzott el prófécia a gyülekezetedben?

"De csodálatos! Isten adott egy próféciát!"

Ma már azt sem hisszük el, hogy Istentől jött. Az Ige azt mondja: "A prófétálást meg ne vessétek, mindent megpróbáljatok!" (1.Thessz.5,20)

Mit kell tennünk? "Ami jó, azt megtartsátok!" (1.Thessz.5,21) Tehát ez az ismerősség harmadik területe, amikor már beteltünk a Szellem ajándékaival, és Isten működésének módjaival. Amikor érezzük, hogy kezdjük elveszíteni ezt a friss, csodálatos lelkesedést, ami akkor költözött belénk, amikor először láttuk Isten Szellemének a mozdulását, akkor vége.

Én így imádkozom:

"Uram, ugyanannyira akarok lelkesedni a milliomodik ember megtérése miatt, mint az elsőnél. Valóban szeretnék felvillanyozódni, amikor valaki meggyógyul!"

Ez a természetfölötti Isten cselekszik. Imádkozzunk ezért a frissességért!

3. A harmadik a gőg hitetlensége

Lapozzunk a Ján.5,44-hez! Kicsit előbbről kezdjük el olvasni. Ebben a részben Jézus a törvény szakértőivel foglalkozik, az írástudókkal és a farizeusokkal. Nem boldogul velük könnyen. Alig szól valamit, máris megkérdőjelezik a szavait a maguk teológiai szempontjai szerint.

Ha elmész bármilyen gyülekezetbe, és a szíved tele van előítélettel; ha úgy állsz hozzá a dolgokhoz, mint egy mindentudó, akkor Isten semmi friss áldást nem tud neked adni, és ennek eredményeként nem tudsz hitben mozdulni.

Tehát ezek a farizeusok, írástudók és törvényszakértők jól ismerték az Írásokat, a 39. és 40. versben Jézus mégis valami furcsát mond róluk:

Ján.5,44 "Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam. És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!"

Az alázat teszi lehetővé, hogy Isten Igéje belénk hatoljon, a hallás pedig, természetesen, Isten Igéjének hallásából származik. Ha azonban nem akarjuk meghallani Isten hangját, hogyan juthatnánk hithez? Értitek, hogyan fakad az egyik a másikból?

Amint tovább olvassuk a részt, megtaláljuk a probléma valódi gyökerét a 44. versben:

"Mi módon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?"

A 41. versben azt mondja Jézus: "Dicsőséget emberektől nem nyerek."

A hitetlenség egy másik fajtája az, amikor elkezdünk dicsőség után törekedni. Amikor jobban érdekel minket az emberek véleménye, mint Istené. Hogyan hihetünk, amikor emberektől nyerünk tisztességet? Látjátok, hogy sokszor azért képtelen Isten cselekedni, mert beleütközik a hitetlenség vastag falába, amit az emberi gőg épített! Értitek? Tehát imádkozzunk így:

"Ó, Uram, nekünk nem kell itt ez a fal!"

Nem fogunk megbotránkozni, amikor Isten másokat használ, és nem fuvalkodunk fel, ha történetesen minket használ. Itt ez a sok szakértő, aki még csak üdvösségre sem juthat! Nem jutottak el az üdvözítő hitig! Ha megnézzük a János 4-et, ott az a kis szamáriai asszony, aki kijön a kúthoz, és akinek Jézus csak egy egyszerű tudomány-beszédét mond:

"Öt férjed volt, és akivel most élsz, az nem férjed.""

A nő erre azt mondja:

"Ó, Uram!"

És üdvözül. Elszalad a városba, és ott mindenkit üdvösségre juttat, mert az ottaniak annyira nyitottak Isten Igéjére. Látjátok a különbséget? Milyen szívetek lesz? Tudjátok azt mondani:

"Uram, a szívünk gyermeki hozzáállásával fogunk hinni Neked! Nem akarunk bizonyos területek szakértői lenni, nem akarunk elvetni dolgokat csak azért, mert nincsenek összhangban a mi teológiai ismereteinkkel! Előítéletek nélkül akarjuk fogadni a dolgokat."

Megfelelő hozzáállással mindenféle olyan emberen keresztül meghallhatjuk Isten hangját, akivel egyébként nem értünk egyet. Lehet a másiknak igaza és tévedhetsz te is.

Lapozzunk az Ap.csel.17,4-5-höz! Itt találkozunk az irigység hitetlenségével.

"És némelyek azok közül hittek, és csatlakoztak Pálhoz és Siláshoz. Úgyszintén az istenfélő görögök közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen. De a zsidók, kik nem hittek, irigységtől felindíttatván, és maguk mellé vévén a piaci népségből némely gonosz férfiakat, és csődületet támasztván, felháborították a várost, és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé."

Ezeket az embereket nem hitelvi nehézségek, hanem az irigység akadályozta meg abban, hogy elfogadják Isten Igéjét. Féltékenyek voltak, mert Isten ereje megnyilvánult Jézuson és az Őt követő embereken keresztül.

Sok, sőt, valójában minden hitetlenség döntés kérdése. Nem személyiségi vonás ugyanúgy, ahogy a hit is bizonyos döntések eredménye, nem pedig egyéni jelleg. Később majd beszélünk erről. Isten megszabadított minket az ilyen vonásoktól.

Lapozzunk a 2.Thessz.2,9-12-höz:

"Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek. Mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak, hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban."

Ezek az emberek szó szerint gyönyörködtek a gonoszságban. Ha el akarsz kezdeni hinni Istennek, ez együtt járhat azzal, hogy meg kell változtatnod bizonyos dolgokat az életedben. Az Egyesült Államokban a presbiteriánus egyház vezetője azt a javaslatot terjesztette az elnökségük elé, hogy nyilvánítsák a homoszexualitást és a házasság alternatív formáit Isten szemében elfogadhatónak. Nem émelyegtek ettől? Hogyan tehet ilyet bárki? Úgy, hogy gyönyörködik a gonoszságban. A riporter, akinek ezt mondták, nem volt hívő. Ezt mondta:

"Nos, azt hittem, hogy önök nem hisznek az ilyesmiben. Nem tiltja ezt a Biblia?"

"Hát, igen, korábbi nemzedékekre ez érvényes volt, de tudja, manapság változnak a dolgok."

Azt szeretném erre kiáltani:

"Isten viszont nem változik!"

Hogyan kerülhetnek emberek ennyire hitetlen állapotba? Úgy, hogy gyönyörködnek a gonoszságban. Az előbbi egy elég szélsőséges nézet, de kis dolgoknak is megengedhetjük, hogy hasonló hozzáállást csempésszenek a szívünkbe. Amikor Indiában éltem, mindenki attól rettegett, hogy meglátogat minket egy magányos elefánt. Ezek megvadult elefántok voltak, amelyek kapásból megtámadtak embereket, állatokat vagy a termést. Amikor a közelben kószált egy magányos elefánt, mindenki azt mondta:

"Vigyázzatok: kivert elefánt jár erre!"

Ez a nagy, rémisztő fenevad olyan hatalmas volt, hogy amikor egyszer a dzsungelben ültünk és kávéztunk, meghallottuk ijesztő trombitálását, és én olyan gyorsan futottam, hogy mielőbb beülhessek az autóba, mint életemben soha máskor. Igaz, hogy évente csak 6-10 embert ölnek meg magányos elefántok Indiában, viszont több mint háromszázezren halnak meg a moszkitók csípéseitől. A kis rókák teszik tönkre a szőlőt. A gonoszságban való kis gyönyörködés (ha egyáltalán van ilyen) tudja megölni a hitet, mert ha Isten Igéjének csak egy darabkáját is kijátsszuk, mert kényelmetlen, akkor hamarosan már semennyit se tudunk befogadni Isten Igéjéből, és megtévesztés áldozatai leszünk. Itt azt olvassuk, hogy Isten a tévelygés erejét bocsátja ezekre az emberekre. Nem rémisztő?

Észrevettétek, hogy ez az Ige olyanokról is szól, akik szeretik az igazságot? Ti szeretitek az igazságot? Az Istentől kapott, igazság iránti szenvedély megvéd minket ettől a fajta hitetlenségtől.

5. A tudatlanság hitetlensége.

1.Tim.1,12-14 "És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hűnek ítélt, rendelvén a szolgálatra, ki előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó voltam. De könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben. Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel."

Isten ezt meg tudja bocsátani, de amikor rámutat, ne keményítsük meg a szívünket! Nekem is meg kellett változtatnom a módot, ahogyan hittem - nem alapvetően, de többször meg kellett változtatnom a hitem irányát, amikor Isten rámutatott a tudatlanságomra. Az adott területen belekeményedhettem volna a hitetlenségbe. Láttam ezt megtörténni másokkal. Voltam jó evangéliumi, baptista prédikátor, aki soha nem emelt kezet senkire. Voltam fagyos, önérzetes brit - tudjátok, az a fajta, akinek a szeméből az sugárzik, hogy holnap láthatja a királynőt. Egy sor olyan válságba jutott azonban az életem, amikor felszínre került a tudatlanságom. Dönthettem: erőszakos és gőgös leszek, vagy nem rugdalózom az ösztöke ellen. Gyakran úgy döntünk, hogy nem ismerjük el a tévedésünket. Ez különösen férfi betegség ..., most nevettek. Komolyan mondom, az. A Biblia szerint a felülről való bölcsesség először is tiszta, könnyen megközelíthető, jó fordítás lenne, hogy nyitott az ésszerűségre, mégis, ugyanakkor nem ingadozó, ami azt jelenti, hogy nyitott vagyok arra, hogy Isten meggyőzzön. Nem vagyok nyitott a tanítás akármi szele előtt, ami fújdogál. Különbség van aközött, hogy nyitott vagyok Istenre, vagy hitelvi kérdésekben olyan vagyok, mint a medúza, amely az időjárásnak megfelelően változik.

Az Ige szerint kétféle hitetlenség létezik, amelyeket két különböző görög szóval jelöl. Nem akarok túl tudományos lenni, de szeretném, ha tudnátok a különbséget.

Íme a két szó:

Először az általánosabban használt görög szó, az apistia. Azt jelenti: képtelen a ragaszkodásra, nem tud ráhagyatkozni másra, képtelen ragasztóként tapadni, nem tudja odaszánni magát. Más szóval, valami gyenge dolgot jelent.

A másik szó a görög apeitheia. Ez nem azt jelenti, hogy képtelenek vagyunk beadni a derekunkat, hanem azt, hogy úgy döntünk, nem hajlunk meg. Eldöntjük, hogy minket nem lehet meggyőzni, az elutasítás, végül pedig az engedetlenség mellett döntünk.

Az első változat gyenge, a második gonosz. A két szó között világos a különbség és érdekes tanulmányozni, hogy az Újszövetség melyiket hogyan használja. Tehát egyrészt van egy szó, ami azt jelenti, hogy valaki képtelen hinni, másrészt pedig, egy másik, ami egy gonosz dolgot jelent, azt, hogy nem hagyjuk magunkat meggyőzni. Mindkét fajta hitetlenségről beszél a Biblia. A gyengeséget és a képtelenséget irgalommal kezeli Isten, azonban a második, a szándékos meggyőzhetetlenség, Isten haragját vonja magára.

Mindkettőre mondok néhány példát. Nézzük meg először a gyengeséget jelentő szót, az apistiát. Lapozzunk a Márk 9,21-22-höz! Biztos vagyok benne, hogy sokan magatokra ismertek majd benne:

"És megkérdezte az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig mondta: Gyermeksége óta. És gyakorta vetette őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt. De ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk."

Sokan azt gondolják, hogy ez a hittel való imádkozás, pedig semmi köze ahhoz. Ne keverjük össze a hitet a kétségbeeséssel! Sok kétségbeesett cselekedetet láthatunk, amikor emberek sokat hajlandók megtenni azért, hogy egy beteg társukat eljuttassák Jézushoz, és Jézus többször rá is mutat ezekben az esetekben, hogy a valódi hit nem játszott szerepet. Már ezeknek az embereknek a szorongása is elárulja, hogy nincs hitük. Gondoljatok a nemesemberre, aki ezzel a kiáltással ment oda Jézushoz:

"Gyere, gyere a fiamhoz! Gyere és gyógyítsd meg, mielőtt meghal!"

Jézus így felelt neki: - "A te fajtád csak akkor tud hinni, ha jeleket és csodákat lát!"

Ekkor így kiált az apa Jézushoz: - "Ha tehetsz valamit, kérlek, könyörülj rajtunk!"

Jézus visszakérdez: - "Ha tehetek valamit?"

Micsoda megközelítése ez Jézusnak!

"Nos, már kipróbáltam az orvost, próbáltam már mást is, és most azt gondoltam, hogy akár téged is kipróbálhatnálak, hogy meglássam, képes vagy-e valamire."

Sokan így jövünk gyógyulásért, és azt gondoljuk, hogy ez a hitből mondott ima, pedig semmi köze hozzá: ez a kétségbeesett ima.

Jézus azt mondja: - "Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek." (23. vers)

Az apa felkiált: - "Ó, Uram, hiszek! Segíts az én hitetlenségemen!"

Itt az apistia szó szerepel. Az apa így érti ezt:

"Ragaszkodom, segíts ragaszkodni!"

Gyakran válsághelyzet jön létre, amikor tudod, hogy hittel kell kapaszkodnod Isten szavába, mintha odaragadtál volna, akkor is, amikor minden körülmény attól próbál elszakítani. A hit ragaszkodása segít át ezeken a válságokon a válasz elnyeréséig. Isten nem kárhoztatja a hitetlenségnek ezt a fajtáját. Bosszantja Őt, tulajdonképpen az Újszövetségben ez az egyetlen hely, ahol Jézus megharagszik. Észrevettétek? Azt olvassuk, hogy megdorgálta az embereket a hitetlenségükért. Azt mondta:

"Ó, meddig leszek még veletek, ti hitetlen alakok?!"

Ritkán 'gurult be' ennyire, mégsem kárhoztatja ezt az állapotot. Ennek egy másik példája a Ján.11-ben található, Lázár feltámasztása. Gondoljatok Mártára! Nagyszerű tanítás ez, fantasztikus látni, ahogy Jézus elvezeti Mártát eddig a pontig. Észrevettétek, hogy Isten erőteljes mozdulásához szükség van a Szent Szellem erejére és egy hívő emberre, akin keresztül Isten munkálkodhat? Tudjátok, ez szükséges! Ismételten azt találjuk az Írásban, hogy Isten mindig keresi a csatornáit. A Szent Szellem ereje és Mária hite együttműködött ahhoz, hogy természetfölötti módon beleszülethessen a világba.

"Áldott vagy, Mária, mert hitted, hogy az Úr minden szava meg fog valósulni!"

Ehhez nem csak a Szent Szellem erejére, hanem Mária hitére is szükség volt. Itt ugyanezt a helyzetet látjuk Márta esetében. Gyorsan felsorolom a tényeket. Most nem részletezem. Az első állomáson Márta általánosságban hiszi, hogy Jézus bármit megtehet. Ezután Jézus elviszi őt az időben addig a bizonyos pontig, amikor Márta felkiált:

"Ó, igen, tudom, hogy a bátyám fel fog támadni! Hiszem, hogy Isten meg tudja ezt tenni! (A feltámadást.)"

Jézus erre azt feleli: "Én vagyok a feltámadás és az élet."

Más szóval, azt mondja:

"Hagyjuk ezt az általánosságot, ami hisz a mindenre képes Istenben! Mindannyian hisszük, hogy Isten bármit megtehet, nemde? Az a kérdés, hogy hiszed-e, hogy Isten most tenni fog érted valamit."

Jézus azt mondja Mártának:

"Én vagyok a feltámadás és az élet. Hiszed ezt? Hagyjuk az általánosságokat és legyünk konkrétak! A bátyád fel fog támadni. A lényeg a következő: feltámasztható Lázár a halálból? Nem az a lényeg, hogy hiszed-e, hogy Isten mindent megtehet."

Márta pedig így felel:

"Hiszem, hogy fel fog támadni, hiszem, hogy meg tudod tenni, de nem most, hanem majd valamikor a jövőben."

Jézus a "jelen" kérdésében szorítja sarokba Mártát:

"Én vagyok a feltámadás és az élet. Hiszed ezt?"

Márta azt mondja: "Igen, Uram, hiszem."

Ezután következik valami, ami igen furcsa ennek a tagbaszakadt, 33 éves fiatalembernek és nagydarab, erős tanítványainak a jelenlétében: Jézus azt mondja ennek a törékeny nőnek:

"Gördítsd el a követ!"

Minek? Mert Jézus azt akarja, hogy Márta most cselekedjen hitben. Szükséges a hit megvallása és a hit cselekedete. - "Te gördítsd el a követ!"

A hitetlenséget a cselekvésre való felszólítás leplezi le. Márta hiszi úgy általában, hogy Isten mindent megtehet, hiszi, hogy Isten kezdeni tud valamit a konkrét szükséggel, küszködik azzal a ténnyel, hogy Isten ezt most meg tudja tenni, de végül ki tudja préselni magából a szavakat. Amikor viszont Jézus azt mondja:

"Most menj és gördítsd el a követ!" - Márta kifakad:

"Ó, ne! A valóság túl erős. Ha elgördítenénk a követ, szagolhatnánk Lázár rothadó tetemét."

Egyáltalán nem jutott még hitre. Jézus azt mondja neki:

"Márta, nem megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?"

Márta tehát összeszorítja a fogát, és mások segítségével belefog a Lázár feltámadásához vezető hitet felszabadító cselekedetbe. Jézus hangja és Márta hite együttműködött. Értitek? Jézus nagyon gyengéd és kedves az ilyen hitetlenségben szenvedőkhöz, de fontos, hogy helyesen ismerjük fel a dolgokat: ez hitetlenség!

Az apistia típusú hitetlenség, ami gyengeség, ami képtelen ragaszkodni, ragadni Isten Igéjéhez, nem tud teljesen ráhagyatkozni arra. A Lk.24,41 furcsa vers:

"Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt..."

Jézus megjelent a tanítványainak, miután feltámadt a halálból. A feltámadásról már számos esetben beszélt velük korábban. Milyen furcsa! Ha valaha ért az az áldás, hogy a szemeddel láttál teljesen természetfölötti eseményeket, akkor érted ezt a verset.

Emlékszem, egyszer, sok évvel ezelőtt, Indiában Isten megajándékozott egy összeaszott kis emberrel, akinek hiányzott az egyik szemgolyója és eljött gyógyulásért. Azt gondoltam: "Te jó ég!"

Az üres szemürege fölé tettem a kezemet, elmondtam a hit imáját és amikor elvettem a kezemet, egy tökéletes új szem nézett rám. Ez volt életem sokkja. Arra gondoltam: állítólag én vagyok az erő hatalmas embere, akit Isten erre az órára küldött ide. Mondom nektek, nem hittem az öröm miatt! Nem tudtam elhinni, hogy megtörtént, de nagyon lelkes voltam! Azt gondoltam:

"Mi van velem, miért nem hiszek a szememnek? A bizonyítékoknak sem hiszek."

Felfedeztem magamban az úgynevezett "hitetlen és gonosz szívet". Attól a naptól kezdve egyfolytában ez ellen harcolok. Úgy meggyűlöltem a hitetlenséget, ahogyan Isten gyűlöli. Te gyűlölöd-e már? Ez nem a hitetlenség gonosz fajtája. Az emberi léttel elkerülhetetlenül együtt jár, hogy harcoljon a hitetlenség ellen, ami valami miatt nem tudja elhinni, hogy Isten már nagyon sokszor elmondta azt, amit most mond.

Könnyen kimondjuk: "Óh, én hiszem, hogy Isten bármit meg tud teremteni a semmiből!"

Amikor azonban ez tényleg megtörténik, azt mondjuk: "Te jó ég, meg vagyok döbbenve! Ez az ember lát!"

Amikor valóban hitre jutunk, akkor már lehetséges, hogy csak örüljünk, és az ne keveredjen a hitetlenséggel. Imádkozzunk együtt:

"Uram, az apistiának a nyomát sem akarom magamban! Képes akarok lenni arra, hogy úgy higgyek, ahogyan Te, Istenem!"

Térjünk rá a hitetlenséget jelentő másik szóra, az apeitheia-ra!

Ez a fajta hitetlenség haragítja meg igazán Istent. Egy figyelmeztetést olvashatunk a Zsidókhoz írt levélben:

Zsid.3,12 "Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen, gonosz szíve, hogy az élő Istentől el ne szakadjon."

Figyeljétek meg a "gonosz" szót! Két "gonosz" jelentésű szó létezik. Az egyik a kakos, ami egyszerűen azt jelenti: 'rossz'. A másik a poneros, ami azt jelenti: szándékosan úgy dönt, hogy gonosz lesz. Ebben a gonoszságban rosszindulat rejlik. Értitek? Itt nem csak gonosz szívről van szó, hanem rossz szívről. Jó fordítás lenne azt mondani: olyan szív, amely a gonoszság mellett dönt. Vigyázzatok, nehogy bennetek is meglegyen, mert ezért haltak meg a zsidók a pusztában! Nézzük a 18. verset:

"Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek?"

Némelyik fordítás azt mondja: "Azoknak, akik az engedetlenség mellett döntöttek." Ezt jelenti az apeitheo szó, amiről beszélek. Amikor úgy döntünk, hogy nem hagyjuk magunkat meggyőzni.

Amikor a tíz kém belopódzott az Ígéret Földjére, látták az óriásokat és azt mondták:

"Lehetetlen elfoglalnunk ezt a földet."

Az akaratukkal úgy döntöttek, hogy nem hagyják magukat meggyőzni. Nem voltak hajlandók hinni, inkább visszamentek volna egészen Egyiptomig. Józsuéban és Kálebben másféle szellem volt Másképp álltak hozzá ugyanahhoz a helyzethez. Isten szemében a tíz kém szíve hitetlen és gonosz volt, ezt pedig Ő gyűlöli. Amikor valaki az akaratával szándékosan szembe helyezkedik Istennel, és nem hagyja magát meggyőzni. Isten tehát azt mondta:

"Rendben van, ha ilyen a szívetek, a pusztában fogtok meghalni."

Mondok még néhány Igét, ahol ez a szó szerepel.

Ján.3,36 "Aki hisz (pisteuo = ragaszkodik) a Fiúban, örök élete van. Aki nem enged (apeitheia = szándékosan úgy dönt, hogy nem hisz) a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta."

Értitek? Isten csak a szándékosan vétkezőt kárhoztatja.

Márk 16,16 "Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz (aki úgy dönt, hogy őt nem lehet meggyőzni, aki Isten ellen dönt), elkárhozik."

Már mutattam az Ap.csel.17,5-öt, amely szerint a zsidók gyönyörködtek a gonoszságban. Itt ugyanaz a szó szerepel: úgy döntöttek, hogy nem hisznek. Nagyon kell vigyáznunk, hogy a szívünkben ne legyen ilyen gonosz hitetlenség. Ettől jobban kell félnünk, mint bármi mástól:

"Uram, nem akarok ilyen szívet!"

A százados történetében azt olvassuk a Mát.8,10-ben, hogy Jézus elámult ezen az emberen. Nem a hitetlensége, hanem a hite miatt.

Mk.6,6 "És csodálkozott azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járta a falvakat, tanítván."

A Luk.7,9-ben ugyanezt a szót találjuk a csodálkozásról: Jézus csodálkozott ennek az embernek a hitén. Honnan vette ez az ember ezt a beállítottságot? A választ a szövegben korábban találjuk. Ez a férfi a hadseregben dolgozott századosként, száz katona tartozott alá. Azt mondta Jézusnak:

"Hozzád hasonlóan én is hatalom alá vetett ember vagyok." (Nem hatalommal bíró.) "Azt mondom ennek a katonának: Menj oda! És elmegy. Azt mondom a másiknak: Gyere ide! És idejön. Azt mondom a szolgámnak: Tedd ezt! És megteszi."

Mit tanult meg ez a katona? Több éves kiképzés alatt megtanulta, hogy a felettesei minden szavának engedelmeskedjen. Ha voltatok tisztképzésen, vagy egyszerű katonai kiképzésen, tudjátok, hogy a kiképzés egyik célja az, hogy megtanulj engedelmeskedni, akár szamárságnak érzed a parancsot, akár nem! Aki részt vett már katonai kiképzésen, az pontosan tudja, miről beszélek. A tiszteket még keményebben képzik ki. Beleviszik őket mindenféle helyzetbe, hogy kiderüljön, kiakadnak-e a nyomások alatt:

"Nem engedelmeskedem!"

Akivel ez megtörténik, az kiesett. Mindenféle megpróbáltatásokon kell átesni. Elmondok egy dolgot, amit átéltem Őfelsége Légierejében. A kétéves, kötelező katonai szolgálatomat a légierőnél töltöttem. Az első reggeli szemlén azt mondta az őrmester:

"Figyeljetek, szemét banda! Ha alhattok valamennyit, az kiváltság. Ha enni kaptok, az kitüntetés. Ha kaptok valami zsoldot, vagy eltávozást, az kiváltság. Úgy vagytok itt, mint Őfelsége tulajdona napi 24 órán keresztül. Oda küldhet titeket, ahova akar, megteheti Veletek, amit csak akar, és nem panaszkodhattok. Értitek?"

Minden reggel borotválkoznom kellett, pedig csak 18 éves voltam, és alig volt szakállam. Odajött hozzám az őrmester és azt mondta:

"Borotválkoztál ma reggel, fiam?"

Azt feleltem: "Nem, őrmester. Csak háromnaponként borotválkozom."

Erre azt mondta: "Fiam, Őfelsége szabályzata azt mondja, hogy naponta kell borotválkoznod, akár szükséged van rá, akár nincs. Menj borotválkozni!"

Minden reggel a semmit borotváltam le magamról, mert Őfelsége szabályzata ezt kívánta. Ez ostoba parancs volt, de kit érdekelt? A parancsnak engedelmeskedni kell.

Emellett figyelembe kellett vennünk a napiparancsot. Utasításokat kaptunk minden napra, amelyeknek szintén engedelmeskednünk kellett, különben bajba kerültünk. Megtanultam, milyen hatalom alá vetett embernek lenni. Amikor a légierőhöz kerültem, nem osztogattam parancsokat. Egyszerűen ide-oda rángatott a kiképzőtiszt.

A tisztképzésen nem enyhül a fegyelem, csak romlik a helyzet. Igen kemény a bánásmód és az egész folyamatnak az a célja, hogy kiderüljön, összeomlasz-e a nyomás alatt, vagy minden körülmények között pontosan engedelmeskedsz a parancsnak.

Mondok egy másik példát: a kiképzés keretében többször kellett 25 mérföldet menetelnem. Először futottunk, majd gyalogoltunk teljes menetfelszerelésben. A legkoszosabb, legsarasabb, legbüdösebb és legpiszkosabb vidékeken vezettek végig minket, méghozzá mindig esőben. Angliában sokat esik, és amikor 25 mérföldnyi saras, latyakos ügetés után hazaérsz, ledobálod magadról a cuccot és megpihensz, a kiképzőtiszt elkiáltja magát:

"Tisztítsd meg a csizmáidat! Otthagytad őket sarasan! Félóra múlva visszajövök: a csizmáid ragyogjanak, mint a kristály!"

Ki kellett tisztítanom és fényesítenem a csizmáimat, aztán jött a csizmaszemle. Ekkorra már kimerültem! Szerettem volna a csizmákat hozzávágni az őrmesterhez, de tudtam, hogy akkor elszenvedném a következményeket. Miután az ember lezuhanyozott, lefeküdt, és épp' hogy álomba zuhant, mert annyira elfáradt, hajnali kettőkor besétál az őrmester, felkapcsolja az összes villanyt, és azt mondja:

"Mindenki álljon az ágya mellé!"

Ilyenkor nagyon gyorsan kell vigyázzba állni az ágy mellé (miközben úgy érzed, megfojtanád az őrmestert). Nem vitatkozhatsz a paranccsal. Nem mondhatod:

"Este későn feküdtem le. Visszajönne két óra múlva?"

Az ember nem mond ilyet egy kiképzőtisztnek. Ha beíratnak a tisztképzőbe, az még zordabb dolog. Ennek keretében ellátogattunk a Wales-i hegyekbe. Ott mindig esik az eső, a táj nagyon vad és göröngyös. Ledobtak minket a teherautóról némi ennivalóval és egy sátorral. A térképen kitűztek egy 85 mérföldnyire lévő célpontot, és azt mondták:

"Három nap múlva ott találkozunk. Senkivel ne lépjetek kapcsolatba, még a juhokkal se beszélgessetek!"

El kellett indulnunk a hegyeken keresztül az esőben és ködben. Azt nem közölték velünk, hogy a sátrainkat úgy alakították ki, hogy azok feltétlenül beázzanak. Ez is hozzátartozott a kiképzéshez. Romlott ennivalót adtak, ami szintén a kiképzés része volt. Az a célja, hogy meglássák, hogyan viselkedsz, miután 30 mérföldön át vonszoltad magad az esőben és sárban, aztán végül azt mondod:

"No, táborozzunk le éjszakára!"

Kicsomagolod a sátrad és rájössz, hogy rossz.

"Hol az az őrmester?! Ha egyszer elkapom..."

Az emberek, természetesen, összeroppantak a nyomás alatt. Ha mondták nekik:

"Elnézést, de önből nem lenne jó tiszt. Kiesett a képzésből."

Ha valaki tiszt akart lenni, meg kellett tanulnia engedelmeskedni minden szónak. Feltételezem, hogy ez a százados is hasonló kiképzésen esett át. A legtöbb hadseregben fellelhető a szadista hajlam, igaz? Ismerősen hangzik mindez? Tehát ez a százados is átesett ezen a folyamaton, minden vizsgája sikerült, megtette az erőfeszítéseket. Nem könnyű minden szónak engedelmeskedni, amikor minden idegszálunk ellenkezik:

"Miért engedelmeskedjek ennek? Fáradt vagyok, és elegem van. Fellázadok. Ez butaság. Semmi értelmét nem látom."

Meg kell feszítened minden idegszáladat és teljes akaratodat, hogy tovább tudj engedelmeskedni, de ha tovább engedelmeskedsz, végül eljutsz odáig, hogy azt mondják neked:

"Rendben, ön megfelelt. Bebizonyította, hogy tudja, hogyan kell hatalom alá vetve élni. Mindvégig engedelmeskedett minden parancsnak. Tehát most tisztté avatjuk."

Aztán jön a felavatás, amikor megkapod a csillagjaidat vagy a sávjaidat. Ezután már parancsolhatsz. Ezt csak akkor bízzák rád, ha már megtanultad az engedelmességet.

Ez a százados is átélte mindezt, bebizonyította az engedelmességét és megfelelt tisztnek a császár hadseregében. Beosztották száz katona fölé, és amikor parancsolt nekik valamit, ők azonnal engedelmeskedtek. Sosem történt másként. Eljutott odáig, hogy már annyira ismerte a szó erejét, hogy elvárta az engedelmességet abban a pillanatban, Amikor kimondott valamit. Addig azonban nem volt a beszédében ilyen erő, ameddig meg nem tanult engedelmeskedni. Az engedelmessége révén értette meg a hatalom lényegét. A császár ajkát elhagyó minden szónak egyszerűen engedelmeskedni kellett, és ha a százados kimondott valamit, senki se kockáztathatta meg az engedetlenséget, mert szavai mögött a császár állt. Az engedelmesség ereje adott hatalmat a százados szavaiba.

Értitek az alapelvet? Ez a százados hosszú éveken át tanulta az engedelmességet. Nem mérlegelte a parancsokat. Nem döntötte el, hogy azok butaságok vagy okos ötletek, csak megtette, amit mondtak neki, amíg meg nem tanulta engedelmessége által, mekkora ereje van a szónak. De így tanulta meg! Miután felettesei úgy találták, hogy teljesen megbízhatóan engedelmeskedik, megengedték neki, hogy ő parancsoljon. Ő már ismerte a szó hatalmát. Tudta, mit jelent hatalmi szónak engedelmeskedni, és azt is tudta, milyen dolog kimondani a hatalmi szót. Ha azt mondta egy katonának:

"Menj!", az ment, nem pedig azt mondta: "Szeretném befejezni ezt a focimeccset. Nagy baj lenne, ha holnap tenném meg, amit kértél?"

Egy tiszttel nem beszélünk így. Ez az ember megértette, milyen alapelvek szerint él Jézus, amikor senki más nem értette. Jézus hatalom alá vetett ember volt. Mit tett, valahányszor az Atya mondott neki valamit? Engedelmeskedett! Tehát most rábízta az Atya, hogy amikor kimond valamit, azt tökéletes hittel mondhassa ki, mert engedelmessége révén már megtanulta, milyen ereje van a szónak.

Ha hatalommal és hittel akartok beszélni, először meg kell tanulnotok engedelmeskedni, csak azután szólhattok meggyőző módon. Amikor minden szónak engedelmeskedtek, akkor tudjátok, hogy a parancsnak nem állhattok ellen, mert ha megteszitek, először a saját életetekben fogjátok learatni a gyümölcsöt. A szó hatalmát úgy ismeritek meg, ha engedelmeskedtek neki. Amikor ezután kimondjátok a szót, az elvégzi munkáját a szátokon keresztül, mert hatalom alá vetett emberek vagytok.

Képzeljétek el, hogy ez a százados leszerel. Azt mondja:

"Tisztelt császár, jó volt téged szolgálni, de eldöntöttem, hogy visszamegyek Rómába, mert ott jobbak az iskolák, és kellemesebb az éghajlat. Leszerelek."

Tehát elhagyja a sereget. Szögre akasztja a sisakját, leveti a tunikáját, kisétál az irodájából, és ettől kezdve szabad. Ha akar, felkelhet reggel 9-kor 6 óra helyett. Visszamehet Rómába, azt teheti, amit kedve tartja, kedvezhet saját magának, viszont nincs tekintélye. Sétál az utcán, cipeli haza a zöldségeket a boltból, mert életében először vásárolt be önmagának. Viszi a szatyrokat, aztán megpillantja az egyik katonát a századából. Odaszól neki:

"Hé, gyere ide! Vidd a szatyraimat!" Mit tesz a katona?

"Ugyan, miért mennék?"

A százados kivonta magát a hatalom alól, ezért elvesztette a tekintélyét. Értitek? Ha kiléptek a tekintély alól, nektek sem marad tekintélyetek, mint a századosnak. Ez Jézusra is érvényes volt, de Ő sosem lépett ki. A százados értette, hogy Jézus ezen alapelv szerint él, amikor Izraelben senki más nem értette. A százados is cézár tekintélye alá vetve élt, ezért parancsolhatott a katonáknak és a szolgáinak, de nem parancsolhatott démonoknak, a betegségeknek és az időjárásnak. Jézus azonban nagyobb tekintély alá volt vetve, mint ő, a Mindenható Isten hatalma alá, akinek minden fölött van hatalma. Jézus ez alá a tekintély alá vetve működött, így bármit mondott, annak meg kellett történnie.

"Csak egy szót szólj és meggyógyul a szolgám. Ne fáradj el hozzám, csak parancsolj!"

Jézus azt mondta: "Egész Izraelben nem láttam ekkora hitet! Ezen a katonán kívül senki nem értette meg, milyen erővel élek."

Miután elhagytuk a hitetlenséget, meg kell tanulnunk, hogyan válhatunk a hit emberévé

Ez egyszerűen úgy történik meg, hogy mindenekelőtt megtanulunk feltétlenül engedelmeskedni Isten Igéjének.

"Nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Isten szájából származó szép szavak által is, amelyekkel egyetértek." Ezt olvassuk?

"Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden szóval is, ami Isten szájából származik."

Ha így élünk, pontosan úgy élünk, mint Jézus, ugyanazon hatalom alá vetve, és amikor kimondjuk a hatalom szavait, azok ugyanolyan erővel bírnak majd. Így működik a dolog.

Imádkozzunk:

"Uram, Tőled várjuk, hogy tegyél valamit a városunkban. Várjuk, hogy százak, ezrek jöjjenek be a Te Királyságodba. Uram, ezt az üzenetet adtad nekünk: 'Beszélj nekik a hitetlenségről!' Meg akarunk térni minden hitetlenségből. Gyűlöljük a hitetlenségünket azokon a területeken, ahol megérintettél minket. Uram, komolyan nem akarom, hogy a hitetlen, gonosz szívnek akár a nyoma is legyen bennem, elfordulok tőle. Szálljon rám most az istenfélelem! Ami pedig azt a gyengeséget illeti, hogy képtelen vagyok ragaszkodni, ó, Istenem, tégy bennem csodát! Tedd meg értem, amit megtettél Ábrahámért, vagy ezért a századosért, aki nem tartozott Isten népéhez, de értette az engedelmesség, a hit alapelveit! Drága Uram, Jézus nevében ma eldöntöm, hogy harcolni fogok mindenféle hitetlenség ellen. Úgy fogom azt gyűlölni, ahogy Te. Uram, hiszek! Segíts az én hitetlenségemnek!"

Kiáltsatok ugyanolyan kétségbeesetten, mint az az apa, hogy Isten juttasson titeket hitre! Ne csak általában higgyetek abban, hogy Isten képes megtenni dolgokat! Kiáltsatok hitért a jelenre és a konkrétumokra vonatkozóan!

"Ó, Istenem, bánj el a hitetlenségemmel!"

Ámen!

A nagy hit

Szeretnék tovább beszélni a nagy hitről. Az evangéliumokban Jézus szerint csak két rendelkezett ezzel: egy férfi és egy nő.

Őket fogjuk szemügyre venni. Érdekes, hogy a két ember közül, akiknek Jézus nagy hitet tulajdonított, egyik sem volt zsidó: az egyikük római százados (a hitről szóló sorozat 4. részében, "A hitetlenség bénító ereje" c. részében beszéltem róla), a másik egy kánaáni asszony.

Miért nem volt zsidó ez a két, nagy hitű ember? A választ a Mk.6,2 versétől kezdve találjuk meg.

Megpróbáltam elmagyarázni, hogy Isten miért tesz láthatóan annyi csodát Afrikában és Indiában. Arra következtettem, hogy ugyanezt az ismerősség bénító ereje akadályozta a zsidóknál: túlzottan ismerték az erőtlen Jézust.

Kb. 12 évvel ezelőtt, amikor Angliában pásztoroltam egy gyülekezetet, azt mondta nekem telefonon egy érett testvérnő a gyülekezetből, aki a negyvenes évei közepén járt, orvos szülők gyermeke volt és több tizenéves gyermeket nevelt:

"Alan, szeretném, ha meglátogatnál." Azt feleltem neki, hogy épp most készülök Indiába, de így sürgetett:

"Sürgős a dolog. El kell jönnöd. Szeretném, ha imádkoznál értem."

Autóba szálltam, és a házához hajtottam. Életemben akkor éreztem először, amiről ma már tudom, hogy Isten ereje. Olyan volt, mintha a kezeimet hirtelen begipszelték volna, valahogy nehéznek éreztem őket, ugyanakkor bizseregtek is. Eltűnődtem ezen a furcsa érzésen a karjaimban. Beléptem a házba, és a testvérnő elmondta a történetét: a negyvenes évei közepén újra nőni kezdett. Több mint 3 centit nőtt. A keze és a lába is nagyobb lett, és ezért két számmal nagyobb cipőt és kesztyűt kellett vennie. Azt mondta nekem:

"Mostanában nem állok olyan stabilan a lábamon és a látásom is romlik. A szüleim elvittek egy londoni szakorvoshoz, aki felfedezett bennem egy daganatot, ami nyomja az agyalapi mirigyemet. A kilátásaim nagyon rosszak, mert sehogyan sem tudják elérni ezt a daganatot. Sugárkezeléssel talán elérnének valamit. Alan, kérlek, imádkozz értem!"

Ott álltam a testvérnő előtt, kinyújtottam a kezemet és imádkozni kezdtem. Épp hogy hozzáértem, ő hátraesett a padlóra. Ezt még sosem láttam azelőtt. Felkiáltott:

"Ó!" Megkérdeztem, mi történt. Azt felelte:

"Éreztem, ahogy összemegyek!" Amikor felállt, azt mondta:

"Teljesen stabilan állok, és tökéletesen látok." Előhozta a régi cipőjét, amit már nem tudott hordani, de most remekül illett a lábára. Egy másodperc tört része alatt helyreállt az eredeti mérete. Ezt később megerősítette ugyanaz a szakorvos, akinél korábban járt: elmondta, hogy a testében nyoma sincs a korábbi betegségnek. Hallelujah!

A történet lényege a következő: Ahogy ott ültem és néztem ezt a testvérnőt, volt bennem egy bizonyos öröm és egy ostoba hitetlenség is. Azt mondtam neki:

"Nem tudom elhinni, hogy ez valóban megtörtént!" Először értettem meg az Igét, amit már sokszor olvastam arról, hogy Jézus feltámadt, majd megjelent a tanítványainak, akik nem hitték az öröm miatt (lásd Luk.24,41). Olvastátok már ezt a verset? Én sem hittem az öröm miatt, és arra gondoltam:

"Mi a baj velem?" Itt van a bizonyíték a szemem előtt! A dolognak semmi köze nem volt a hitemhez, csak Isten kegyelméhez, amit kiárasztott erre az asszonyra. Isten csak az ereje csatornájaként használt engem, hogy egy pillanat alatt elbánjon ezzel a bajjal, én meg nem tudom elhinni, hogy megtörtént. Miért nem? Még a szemem előtt lévő bizonyíték sem győzte le a hitetlenségemet!

Csak szeretném megismételni, amit ennek a hitről szóló sorozatnak egy másik részében mondtam a hitről: megtanultam, hogy a hitetlenség nem csupán a hit hiánya, hanem egy istenellenes tevékenység!

Isten gyűlöli a hitetlenséget. Rájöttem, hogy tiszteletreméltó, logikus és tudományos brit szívemben ott magaslik a hitetlenség hegye, amely még akkor sem hisz, amikor a bizonyítékot a saját szemeimmel látom! Azt mondtam Istennek:

"Ez szörnyű!"

Tizenkét évig harcoltam a hitetlenség ellen. Úgy meggyűlöltem, ahogyan Isten gyűlöli. Bármikor hajlandó vagyok inkább ostobának látszani, mint hogy megadjam magam a tiszteletreméltó hitetlenségnek. Inkább akarok kilépni bolondul, mint hogy óvatos legyek, és elszalasszak egy lehetőséget, hogy Isten csodát tegyen. Láttam már fantasztikus csodákat, és átéltem látványos kudarcokat is.

Imádkoztam egy tolószékes fickóért egy nagy, nyolcezer fős konferencián. Biztos voltam benne, hogy Isten meg fogja gyógyítani, de semmi nem történt, és megígértem magamnak, hogy soha többé nem teszek ilyet. Ez azonban lehetetlen, hiszen erre születtünk. Ámen?

Mk.6,6 "És csodálkozott azoknak hitetlenségén."

Mk.6,5 pedig így szól: "Nem is tehetett ott semmi csodát - a hitetlenségük miatt."

Emlékeztetni akarlak titeket, hogy mi volt a probléma lényege a Jézust körülvevő emberekkel: nagyon közelről ismerték. Sok éven át kapcsolatban voltak vele, mialatt ő semmi erőteljes tettet nem hajtott végre, ezért nem tudták elhinni, hogy most eljött Jézus, erővel telve, hogy csodákat tegyen. Ez a mi problémánk is (lásd: Hit 4. rész: "A hitetlenség bénító ereje").

Csak ez a római százados értette meg, milyen alapelv szerint működött Jézus. Mit tanult meg ez a katona? Több éves kiképzés során megtanulta, hogy felettesei minden szavának engedelmeskedjen. Aki végigcsinált tisztképzést vagy egyszerű katonai kiképzést, az tudja, hogy a kiképzés egyik célja engedelmességre késztetni a katonát, akár butaságnak látja a parancsot, akár nem. Ámen? Aki átesett katonai kiképzésen, az pontosan tudja, miről beszélek.

A tisztképzés még annál is keményebb: beleviszik az embert mindenféle helyzetbe, mert megpróbálják kideríteni, hogy nyomás alatt felkiáltasz-e:

"Nem engedelmeskedem!"

Ha megteszed, kiestél a tanfolyamról, de ha jól veszel minden megpróbáltatást, átmehetsz a vizsgán.

Elmondok nektek egy esetet, amit Őfelsége Légierejében éltem át. Kétéves kötelező katonai szolgálatomra a Brit Légierőhöz vonultam be. Az első reggelen ott álltam a szemlén, és az őrmester azt mondta:

"Figyeljetek, gazemberek! Ha alhattok, az kiváltság. Ha enni kaptok, az kitüntetés. Bármennyi zsold, prémium, bármennyi eltáv, kiváltság. Itt napi 24 órán át Őfelsége tulajdonai vagytok. Ő bárhova küldhet titeket, bármit megtehet veletek, és ti meg se mukkanhattok. Értve vagyok?"

Megtanultam minden reggel borotválkozni. Még csak 18 éves voltam, és alig volt szakállam. Az őrmester ezzel jött oda hozzám:

"Fiam, borotválkoztáI már ma reggel?" Azt feleltem:

"Nem, őrmester. Csak háromnaponként borotválkozom." Erre közölte:

"Fiam, Őfelsége szabályzata kimondja, hogy minden nap borotválkozni kell, akár szükséged van rá, akár nincs. Menj borotválkozni!"

Minden reggel a semmit borotváltam, mert Őfelsége szabályzata ezt írta elő. Ez teljes sületlenség volt, de kit érdekelt? A parancsnak engedelmeskedni kell. Emellett kaptuk még a napiparancsokat. Ezek az adott napra vonatkozó konkrét utasítások voltak. Ezeknek is engedelmeskednünk kellett, különben bajba kerültünk. Megtanultam, mit jelent tekintély alatt lenni.

Amikor a Légierőhöz kerültem, senkinek nem parancsolgathattam, csak ez a kiképzőtiszt lökdösött ide-oda.

A tisztképzés alatt a fegyelem nem enyhül, hanem keményedik. Könyörtelen kiképzésnek vetettek alá minket, és az egésznek az volt a célja, hogy kiderüljön, összeroppanunk-e nyomás alatt, vagy pontosan engedelmeskedünk a parancsnak minden körülmények között.

Mondok egy másik példát: a kiképzésemhez tartozott, hogy elmentünk 25 mérföldes menetelésekre. Teljes menetfelszereléssel kellett futnunk, majd gyalogolnunk, mégpedig a legpiszkosabb, legsárosabb, legporosabb és legutálatosabb vidékeken, kizárólag esős napokon. Angliában sokszor esik, és miután az ember hazaér 25 mérföldnyi sáron és latyakon átküzdött menetelés után alig várja, hogy ledobálja a cuccait és lepihenjen. Ekkor viszont elkiáltja magát a kiképzőtiszt:

"Pucold ki a csizmáidat! Ott hagytad őket sárosan! Félóra múlva visszajövök. Akkorra ragyogjanak, mint a tükör!"

Ilyenkor ki kell tisztítani és fényesíteni a csizmákat, aztán jön a csizmaszemle. Kimerültem! Legszívesebben hozzávágtam volna a csizmáimat, de tudtam, hogy ha megteszem, annak következményei lesznek. Lezuhanyoztam, lefeküdtem és éppen álomba zuhantam a kimerültségtől, amikor hajnal 2-kor besétál az őrmester, felkapcsolja az összes villanyt, és elkiáltja magát:

"Mindenki az ágy mellé!"

Ilyenkor gyorsan kell mozogni: az ágy mellé állni (miközben úgy érzed, ki tudnád nyírni ezt a fickót). A parancsokkal nem lehet vitatkozni. Nem mondhatod azt

"Nos, későn feküdtem le; nem jönne vissza két óra múlva?"

Egy kiképzőtisztnek nem mondhatsz ilyet. Ha beválasztják az embert tisztképzésre, az még durvább. A mi kiképzésünk egy része a Wales-i hegyekben zajlott. Ott mindig esik, a táj nagyon vad, a hegyek nagyon csipkések. Ledobtak minket a teherautóról egy sátorral és némi ennivalóval. Kijelöltek a térképen egy pontot 85 mérfölddel arrébb, és azt mondták:

"Ott találkozunk 3 nap múlva. Senkivel ne lépjetek kapcsolatba, még a juhokkal se beszéljetek!"

Neki kellett vágnunk a hegyeknek esőben és ködben. Azt nem közölték velünk, hogy olyan sátrakkal láttak el minket, amelyek, bizonyos "beavatkozásoknak" köszönhetően, biztosan beáznak. Ez is hozzátartozott a kiképzéshez. Romlott ételt kaptunk - szintén a kiképzés kellékeként, hogy meglássák, miként viselkedünk, miután 30 mérföldet végigtocsogtunk az esőben és a sárban, majd végre azt mondjuk:

"Táborozzunk le éjszakára!" Kicsomagoltuk a sátrat, és rájöttünk, hogy rossz.

"Hol az az őrmester?! Ha most a kezem közé kaphatnám ...!" Természetesen, voltak, akik összeroppantak a nyomás alatt. Ebben az esetben azt mondták nekik:

"Elnézést, önből nem lenne jó tiszt. Kiesett a képzésből."

Ha valaki tiszt akart lenni, meg kellett tanulnia engedelmeskedni a parancsnak, szó szerint. Feltételezem, hogy a szóban forgó százados is hasonló képzésen esett át. A legtöbb hadsereg rendelkezik ugyanazzal a szadista hajlammal. Igaz? Ismerősen hangzik nektek is?

Ez a százados is végigjárta az engedelmesség folyamatát. Kiállt minden próbát. Megfeszítette az erejét. Nem egyszerű kitartóan engedelmeskedni a parancsnak, amikor bennünk minden azt kiáltja:

"Miért engedelmeskedjek még? Fáradt vagyok, és elegem van! Fellázadok inkább, meg egyébként is ez ostobaság! Szerintem semmi értelme!"

Minden idegszálunkat és teljes akaratunkat meg kell acéloznunk, ha tovább akarunk engedelmeskedni, de ha folytatjuk az engedelmeskedést, akkor végül eljutunk odáig, hogy azt halljuk:

"Rendben, ön megfelelt. Bebizonyosodott önről, hogy olyan ember, aki tudja, hogyan kell hatalom alá vetve élni: minden parancsszónak engedelmeskedett. Tehát most tisztté avatjuk."

Ezután jön a tisztavatás, megkapod a sávokat és a csillagokat, utána pedig elkezdhetsz parancsolni. Ezt azonban nem bízzák rád, amíg meg nem tanultad az engedelmességet.

Ez a százados is átesett a tisztté válás folyamatán, bebizonyította az engedelmességét, így tiszt lehetett a császár seregében. Kapott száz katonát, és amikor kiadott nekik egy parancsot, azok azonnal engedelmeskedtek. Sosem történt másként.

A százados eljutott egy pontig, amikor már annyira beleivódott a szó ereje, hogy elvárta az engedelmességet abban a pillanatban, amikor kiadta a parancsot. Addig azonban sosem bírtak a szavai ilyen tekintéllyel, amíg ő maga át nem esett az engedelmesség folyamatán. Az engedelmesség révén értette meg a hatalmat. A császár szájából származó minden szónak pontosan kellett engedelmeskednie. Ha a százados kimondott valamit, senki nem kockáztathatta meg az engedetlenséget, mert minden szava mögött a császár tekintélye állt. A százados beszédének pedig a bizonyított engedelmessége adott erőt. Értitek az alapelvet?

A százados meglátta, hogy Jézus egész életében tökéletesen engedelmeskedett annak a hatalomnak, ami fölötte állt.

"Látom, hogy a mindenható Isten hatalmának alávetve élsz. Minden szónak engedelmeskedsz, ami Isten szájából származik."

Amikor Jézus elámult a római századoson, nem csupán tanított nekünk valamit, hanem elmondta, hogy Ő már hogyan él:

"Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik." (Mát.4,4)

Jézus harminc évig így élt. Eljött a nap, amikor a Jordán vizében állt, és felkente a Szent Szellem, valamint ki is küldte, hogy menjen, mint hatalom alá vetett ember, de immár minden szavát a menny teljes hatalma támogatta. Az engedelmessége eredményeként teltek meg a szavai erővel. A százados ezt mondhatta:

"Én a seregben ismertem meg ezt, te pedig nyilván tudod, hogyan működik ez a szellemi világban."

Jézus csodálkozva jelentette ki:

"Még az Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet." (Mát. ,10)

A nagy hitet minden bibliai példában valaki más érdekében gyakorolják. Ez a valaki más mindkét esetben súlyos démoni gyötrés áldozata. Figyeljétek meg mindkét történetben, a százados is valaki másnak az érdekében ment oda Jézushoz, és a kánaáni asszony is. Róla majd később szólok.

"Csak egy szót szólj és meggyógyul a szolgám!"

Milyen fantasztikus mondat! Jézus el is ámult rajta. A János evangélium 7. részének elején egy nagy vitáról olvasunk. Az 5. versből megtudjuk, hogy még a saját testvérei sem hittek Jézusban. A 12. versben azt tárgyalják, hogy kicsoda Jézus: vajon a Krisztus, vagy egy jó ember, vagy esetleg becsapja az embereket? Sokat vitatkoznak vele kapcsolatban. A 17. versben Jézus feláll és így szól:

"Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-e, vagy én magamtól szólok."

Isten Igéjének az igazságát csak úgy próbálhatjuk ki, ha hajlandók vagyunk megtenni. Nem csak félszívvel, hanem teljes akaratunkkal. Minden akaratunkra szükség van ahhoz, hogy 25 mérföldet végiggyalogoljunk a sárban. Valahányszor így kiáltunk: "Szálljunk ki ebből!" (lásd Hit 4.), Isten olyan helyzetekbe visz be minket, amelyekben képezhet. A Szent Szellem olyan, mint egy kiképzőtiszt. Néhányunkból tisztet akar faragni szellemi szinten, hitben, hogy parancsolhassunk, de ide csak a kiképzés végén juthatunk el. Akarnunk kell megtenni Isten akaratát. Ki kell tartanunk. Vegyük, pl. a tizedről és adakozásról szóló parancsot! Isten komolyan megpróbál minket gyakorlati területeken. Könnyű tizedet fizetni, amikor sok a pénzünk, de mi a helyzet, ha üres a zsebünk? Szellemileg ez olyan, mint amikor térdig tocsogunk a sárban. Átéltem ilyet: hat héttel azután, hogy a feleségemmel együtt megtértünk, megláttuk a tized és az adakozás igazságát az Igében.

A gyülekezetben, ahova jártunk, nem tanították ezt, de a Bibliában olyan egyértelmű volt, hogy úgy döntöttünk, engedelmeskedünk. Azonnal gondjaink támadtak. Ez a kiképzés része. Ezt tudtátok? Aztán elmentünk Indiába. Nem volt választási lehetőségünk, mert beteg voltam, így egy missziós szervezet sem küldött volna ki, így hát pénzügyi támogatás nélkül indultunk el Indiába. Csak Istenben bíztunk, mert Ő küldött ki minket. Ezt nem volt könnyű megtenni. Könnyebb nem megtenni dolgokat, mert a hit iskolája nehéz, viszont óriási gyümölcsökkel jár, ha elvégezzük. Az Indiában töltött sok év után hazamentünk Nagy-Britanniába. Jó végzettséggel rendelkeztem, és akkorra sok munkahelyen könnyen vállalhattam volna jól fizetett állást, de hatalom alá vetett ember voltam, és Isten azt mondta:

"Azt akarom, hogy maradj főállású szolgáló, és építsd meg ezt a kis gyülekezetet."

Ez a kis gyülekezet, azonban, nem tudott fizetni nekem. Igazából még az adakozást sem értették, tehát nem volt pénzünk. Amikor elmentem prédikálni, a végén azt mondták:

"Köszönjük szépen!" Ennyi. Időnként szívesen meglincseltem volna őket. Istennek foglalkoznia kellett a szívemmel, ezért azt mondta:

"Pénzért prédikálsz vagy engedelmességből?"

Azt feleltem:

"Hát, tudom, mit ír a Biblia."

Kemény és kíméletlen kiképzést éltem át, mire hitre jutottam ezen a területen. A feleségemmel volt egy hét hónapos időszakunk, amikor nem volt pénzünk és ennivalónk. A feleségem, Eileen, olyan mélypontra jutott (megengedte, hogy elmondjam nyilvánosan), hogy egyszer tíz napig böjtölt (ezt könnyen megtehette, hiszen nem volt mit ennünk) és imádkozott:

"Uram, küldj valami ellátmányt!"

Akkoriban rágta a szú a házunkat. Tennünk kellett valamit ez ellen, de a megoldás sokba került. Nem volt pénzünk, tehát így imádkoztam:

"Uram, küldj egy kis pénzt!"

Ő azt felelte:

"Végeztesd el a szúirtást, én meg majd kifizetem."

Azt mondtam az Úrnak:

"Sosem töltöttem ki egy csekket fedezet nélkül. Ezt most sem teszem meg. Nem becsületes eljárás."

Három hétig vívtam ezt a csatát, miközben nem volt ennivalónk. A feleségem megkérdezte:

"Miért nem vállalsz valami munkát, mint minden rendes ember?"

Azt feleltem:

"Köszönöm szépen, drágám, most pont ilyen megjegyzésekre van szükségem." Szükségben voltam. Ekkorra már nyakig süllyedtem a sárba, és ezen a gondolatmeneten tocsogtam át:

"Hagyjuk ezt a hit-ügyet! Hadd menjek vissza dolgozni egy jó, zsíros fizetésért!"

Ez hét hónapig így ment. Három hétre csak egy zsák krumplink volt, amit egy gazda tett le az ajtónk előtt. Egyszerűen krumplit ettünk három hétig. Amikor mind elfogyott, eljutottam odáig, hogy úgy éreztem, már prédikálni sem tudok. Isten sarokba szorított. Végül meghívtak prédikálni egy gyülekezetbe, és Isten még mindig mondogatta, hogy irtassam ki a szút. Azt feleltem:

"Uram, engem jobban érdekel az evés, mint a szú."

Hogy rövidre zárjam a történetet, eljutottam a csütörtök reggelig, amikor megtörtént az áttörés, és tudtam, hogy hívhatom a szúirtókat. Amikor elvégezték a munkát, ki kellett töltenem egy csekket, Isten pedig azt mondta nekem, hogy Ő majd gondoskodik róla, hogy a csekket ne dobják vissza. Nem ajánlom, hogy ilyesmit tegyetek, ha Isten nem parancsolja meg egyértelműen. Ez annyira szemben állt addigi életmódommal, hogy már a gondolat is gyötrő volt. Azt mondtam Istennek:

"Nem, Uram, nem állítom ki ezt a csekket. Küldd el a pénzt, akkor majd kifizetem őket."

Isten viszont így szólt:

"Nem. Tanítani akarok neked valamit a hitről. Töltsd ki a csekket, én majd küldöm a pénzt. Nem tudsz bízni bennem annyira, hogy elhidd: a pénz megérkezik, mielőtt a csekket visszadobnák?"

Lankadtan feleltem:

"Nem, Uram, pillanatnyilag nem."

Isten közölte:

"Hát, ez a problémám veled: eljuttatlak odáig, hogy tudj bennem így bízni."

Tiltakoztam:

"Uram, ez fáj!"

"Így van. Én mégis a hit emberét faragom belőled, ha addig élsz is."

Erről a kiképzőtisztem jutott az eszembe. "Gyengéd Jézus, szelíd és alázatos" - énekeljük, de mondom nektek, hogy kőkemény is tud lenni, amikor faragni akar belőlünk valamit.

Végül hívtam a szúirtókat, akik elvégezték a munkát az egész házban. Az ilyesmi elég sokba kerül. A kezembe nyomták a számlát, és én behunyt szemmel kitöltöttem a csekket. Ez csütörtökön történt. Egy kanna benzinre sem volt pénzünk. Akkor egy kis, öreg, rozsdás mikrobusszal jártam. A tank üres volt, ezért gyalog mentem mindenhova. Akkoriban Angliában minden gyermek után kaptunk egy kis családi pótlékot. Ezt hetente kaptuk, kb. 7 dollár értékben. Ebből fizettünk tizedet. Aztán vettem egy kis benzint, mert vasárnap el kellett jutnom a gyülekezetbe. Azt mondtam a feleségemnek:

"Ott legalább kapunk egy rendes ebédet."

Ugyanis egy Testvérgyülekezetbe mentünk, ahol igen komolyan vették a szertartásos ebédet, mert az a hagyományaik közé tartozott. Húsvét vasárnap volt, kaptunk egy fantasztikus ebédet, annyit ettünk, amennyi belénk fért. Ekkorra már napok óta nem ettünk rendesen. Megettük hát ezt az elképesztő ebédet, de nekem az volt a problémám, hogy nem volt benzin az autónkban, hogy hazamenjünk; csak annyit vettem, hogy a gyülekezetig eljussak. Most mi lesz? Még azzal se mennék sokra, ha most, vasárnap, adnának egy csekket. Egy kedves testvérnő egy húsz dollárnak megfelelő összeget nyomott a kezembe. Hú! Megvolt a benzinpénz hazafelé! Miután prédikáltam a gyülekezetben, kaptam tőlük adományt, ami nem volt rossz, de nem futotta volna belőle a szúirtásra. Az egyik presbiter így szólt:

"Szeretném, ha eljönnél hozzánk. Szeretnék egy kicsit közösségben lenni veled."

Elindult a vadonatúj Mercédeszével. Én követtem a rozsdás, öreg autómmal. Elmentünk a házához. Ez soha nem történt meg sem ezelőtt, sem ezután. Csak egyszer, akkor. Miközben a felesége kávét főzött, mi a férjjel beszélgettünk. Az asszony bevonult a kamrába egy nagy zabpelyhes kartonnal, amiben 36 csomagot szoktak szállítani. Ez egy kb. 30 centis élű kocka. Ezt vitte be az asszony a kamrájába, és belepakolt mindent a hűtőszekrényéből, még a friss tejet is. Púpozva telepakolta a ládát, végül kiürült a kamra. Az egészet odahozta nekünk, és azt mondta:

"Úgy éreztem, az Úr azt akarja, hogy ezt adjam nektek."

Még fogkrém is volt a dobozban. Már három hete nem láttam fogkrémet. Volt ott vécépapír, sok olyasmi, amit nem tudtunk megvenni. Nem fogom elmondani nektek, hogyan hidaltuk át a hiányt, de mivel misszionárius tőről fakadtunk, tudtuk, hogyan boldoguljunk ilyen körülmények között. Mindez Angliában történt, ahol feltételezik az emberről, hogy jól él. Aztán a férfi kitöltött egy csekket egy pontosan akkora összegről, amennyibe a szúirtás került!

Ez nagyon régen történt. Azóta soha nem próbált meg az Úr ebben. Nem állítom, hogy ez mindig így történik, de ha egy vizsgán átmentél, azt már nem kell ismételned. Ha nem mentél át? Isten újra végigvisz a pályán. Ha kedvetek van ezt hetente, vagy havonta eljátszani, nekem mindegy, de mondom nektek: nekem elég volt egyszer is. A Szent Szellem szigorúbb tud lenni bármely kiképzőtisztnél. Valahogy el fog juttatni a hitig. Csak azt kérdezem tőletek: mennyire akartok nagy hitűek lenni? Ha végigjárjátok a tanfolyamot, akkor tudtok majd parancsolni. Én még ma is tanulok, és amint már mondtam nektek, csak néhány évvel ezelőtt fedeztem fel, hogy hitetlen és gonosz szívem volt a gyógyulás tekintetében. Olyan ember szeretnék lenni, akin Jézus elámul. Erre törekszem. Az emberek nem érdekelnek annyira. Istennek akarok örömet szerezni. Nem lenne csodálatos, ha Jézus azt mondhatná:

"Egész Amerikában nem találtam ilyen hitet!"?

Nem lenne csodálatos, ha rólatok is elmondhatná ezt? Nem éri meg elvégezni a kiképzés feladatait, amelyekbe beleizzadunk, amelyek fájnak egy kicsit, és amelyek minden szellemi izmotokat megfeszítik? Nem éri meg a belőle fakadó gyümölcs miatt?

Egy kicsit szeretném a másik embert is megvizsgálni, akinek Jézus nagy hitet tulajdonított.

Mát.15,21 "És elmenve onnan Jézus, Tírus és Sidon vidékeire tért. És íme egy kananeus asszony jött ki abból a tartományból, miközben kiáltozott neki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Az én leányom a tisztátalan szellemtől gonoszul gyötörtetik."

Itt is figyeljétek meg, hogy a probléma a démoni, ördögi gyötrettetés!

23-24. versek:

"Ő pedig egy szót sem felelt neki. És az ő tanítványai hozzá menve kérték őt, ezt mondva: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. Ő pedig felelve, ezt mondta: Nem küldettem, csak az Izrael házának elveszett juhaihoz."

Észrevettétek, hogy a századosnak nem mondta ezt? Amikor a százados odament hozzá, ezt mondta:

"Megyek és meggyógyítom őt."

A százados is pogány volt, de ezt az asszonyt egészen másként kezeli Jézus. Szeretném, ha megértenétek, miért.

25-26. versek:

"Az asszony pedig odaérve, leborult előtte, ezt mondva: Uram, légy segítségül nekem! Ő pedig felelve, ezt mondta: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek adni."

Ti mennyire szeretnétek, ha kutyának neveznének titeket? Tegyük fel, hogy odamentek a pásztorotokhoz és ő azt mondja:

"Nincs időm, hogy kutyákkal bajlódjak."

Nem így reagálnátok erre:

"Ha így bánsz velem, elmegyek egy másik gyülekezetbe!"?

Micsoda stílus! Szeretném, ha értenétek, hogy Jézus látta ennek az asszonynak a szívét.

Tudta, mi van abban a szívben, tehát a szívének megfelelően bánik az asszonnyal, mert ki akarja hozni belőle a benne rejlő kincset, hogy mindannyian lássuk. Jézus nem kemény, nem közömbös és nem törvénykező a zsidók és pogányok kérdésében. Azért mondta mindezt, mert meglátott valamit az asszony szívében. Ha csak annyit mondott volna:

"Jó, meggyógyítom a lányodat", akkor sosem tudtuk volna meg, mi rejlik ennek az asszonynak a szívében, és arra sem jönnénk rá soha, hogy mit keres Jézus a miénkben. Ha megnézzük ugyanennek a résznek a 30. versét, azt látjuk, hogy egy egész tömeg özönlik Jézushoz, és Ő mindnyájukat meggyógyítja. Jézusból nem hiányzik a könyörület és a gyógyító erő, ennek az asszonynak mégsem válaszol gyorsan, mert ki akarja hozni belőle a kincset, hogy mi is láthassuk, és Jézushoz kiálthassunk ugyanezért. Van egy másik célom is: ennek az asszonynak a szívét akarom. Meg akarom mutatni nektek, milyen ez a szív. Nézzük hát meg! Olvassuk végig a Máté 15-ben lévő szakaszt! 26. vers:

"Ő pedig felelve, ezt mondta: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és a kutyáknak vetni."

Az asszony nem ezt mondta erre:

"Ebbe a gyülekezetbe sem jövök többet!" - hanem azt:

"Úgy van, Uram, de hiszen a kutyák is esznek a morzsalékokból, amik az ő uruknak asztaláról aláhullnak. Ekkor felelve Jézus, ezt mondta neki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen neked a te akaratod szerint. És meggyógyult az ő leánya attól a pillanattól fogva." (27-28. versek)

Szeretném, ha meglátnátok itt a nagy hit mozgatórugóját:

"Ó asszony, nagy a te hited!"

Az asszonyt a kétségbeesés hajtotta. A kétségbeesés a szeretetéből fakadt. Szerette a lányát, akit súlyosan megszálltak a démonok. Az asszony kikövetkeztette, hogy Jézus javíthatna a lánya állapotán. Úgy döntött, hogy követni fogja Jézust, és nem hagyja békén, míg meg nem teszi, amire az anya szíve vágyik. Az asszonyt a szeretet keltette kétségbeesés hajtotta.

Amikor 1963 februárjában először kimentem Indiába, Bombayben értem földet, és egy héten belül átéltem, hogy hazudtak nekem, leköptek, becsaptak és kiraboltak. Három hét után azt mondtam Istennek:

"Ezek az emberek megérdemlik, hogy a pokolba jussanak." Ennyire irgalmas szívem volt. Azt gondoltam:

"Menjünk haza Angliába, ahol civilizált, rendes emberek élnek!".

Megvolt az okom rá, hogy mindnyájukat a pokolba kívánjam.

Láthatjátok, milyen volt a természetem. Tudtam, hogy ez helytelen hozzáállás, és kértem Istent, hogy vegye el tőlem: vagy vigyen el Indiából, vagy változtasson meg. Megváltoztatott.

Történt valami a szívemben, aminek semmi köze nem volt hozzám, csak Istenhez. Isten belém helyezte az érzéseit Bombay városa iránt. Megtörten sírtam és zokogtam, olyan voltam, mint egy érzelgős nő, összetört a szívem a városért, és Istenhez kiáltottam érte. Ez a szellem rászállt a csoportunkra, nem több mint 12-15 főre. Elkezdtük megragadni Istent a város érdekében.

Így merítkeztem be Szent Szellembe is: a kétségbeesés idején! Amikor kétségbe esünk, már nem törődünk a teológiával, csak azt akarjuk, hogy Isten tegyen valamit. Már nem vitatkozunk azon, hogy mi a helyes módja a Szellemben való imádkozásnak. Essünk kétségbe! Kit érdekel a teológia?! Egyébként is, ki tudja, kinek van igaza? Isten meglátogatott minket és megrázta a várost. Néhány fiatalember, akik azokban a napokban tértek meg, ma erőteljes szolgálók. Az egyikük már 60 gyülekezetet alapított Bombayben és hatszázat sokfelé India északi részén. Egy másik testvér alá 700 főállású szolgáló tartozik Észak-Indiában, ami olyan sötét hely, mint a pokol. Néhány munkatársát megölték, radikális hinduk egy egész gyülekezetet kiirtottak, de ez nem állította le Isten Egyházát. Ezeket az embereket hajtja valami: az, ami ezt az asszonyt hajtotta. Bombayt keményen megszállták a démonok. Isten eljuttathat odáig, amikor úgy szeretsz egy elveszett várost, mint a saját lányodat, ehhez a kánaáni asszonyhoz hasonlóan. Ugyanez érvényes más városokra is: minden rossz dolognak, ami egy várost sújthat, démoni a forrása. Bombay-hez hasonlóan Isten bármely várost meglátogat, ha néhány kis senki hozzá kiált olyan szívvel, amilyen a kánaáni asszonyban dobogott.

Amikor Isten más városokról kezd velem beszélni, meg kell vallanom neki:

"Uram, elvesztettem ezt a szívet. Vissza akarom kapni. Már nem úgy kiáltok hozzád, mint régen. Profi lettem, és sokat tudok. Ennek az asszonynak a szívét akarom."

Számomra ez nagyon értékes. Ha Isten megadja nektek ezt a szívet, valami történni fog a városotokban, ahogy ez már korábban is működött.

Jézus azonnal meggyógyíthatta volna az asszony lányát, de akkor nem tudtuk volna meg, mi volt ennek az anyának a szívében. Jézus szándékosan a nehéz úton járatta őt, hogy megmutassa nekünk, mi volt a szívében. Azt akarja, hogy mi is olyanok legyünk. Tehát az asszony odamegy Jézushoz, és azt mondja:

"A lányomat súlyosan megszállta egy démon."

Jézus először válaszra sem méltatja. Ha elolvassátok az összes példázatot az imádkozásról, vegyük, pl. a Luk. 11-et, ahol valaki elmegy a barátjához, de az még az ágyból sem akar kikelni. Ha viszont tovább dörömbölünk, végül mindent megkapunk, amire szükségünk van. A Luk. 18-ban az özvegyasszony a bíróhoz megy el, aki úgy véli:

"Ó, ez az asszony tövis a nyakamban. Folyton zaklat, úgyhogy megadom neki, amit akar."

Jézus ezzel a példázattal arra akar megtanítani minket, hogy mindig imádkozni kell, sosem restülhetünk meg. Így folytatja a Luk. 18,8-ban:

"Mondom nektek, hogy bosszút áll értük hamar. Mindazáltal az embernek Fia, mikor eljön, vajon talál-e hitet e földön?"

Azt a fajta hitet, ami megragad valamit, és nem hajlandó elengedni. Az özvegyasszony azt mondta a bírónak:

"Állj bosszút értem az ellenségemen!"

Egyszer, régebben Californiában voltunk. A helyi gyülekezet pásztorával mentünk meglátogatni valakit. Abban a családban volt egy 8 éves kisfiú, aki röviddel azelőtt kapott mostohaapát. A 13 éves nővére megszökött otthonról, és a kisfiú kétségbe volt esve, mert így elvesztette életéből az utolsó biztonságos pontot is. Az édesapja feleségül vett egy másik nőt. A kisfiú elmondta:

"Tudod, meg kellett próbálnom megbirkózni négy pár nagyszülővel."

Láttam a fájdalmat a kisfiú szemében. A nővére elment, az édesanyja az egyik helyen volt, az édesapja a másikon. Ő, nyolcévesen, megpróbált mindezzel lépést tartani. Azt gondoltam: "Ó, Istenem!" A helyzet könnyeket csalt a szemembe.

Az amerikai gyerekek 80%-ának egy szülővel kell beérnie. Némelyikük már mindkét szülőjét elvesztette. Képzeljétek el: 80%! Ez azt jelenti, hogy csupán minden ötödik gyerek él mindkét édes szülőjével és gyakran még ilyenkor sem kielégítő a helyzet. Az Egyesült Államok is igen terhelt démonilag, ha csak a családi élet területét nézzük is. A sok szociális munkás dollármilliárdokat öl bele ebbe a területbe, de mondom nektek: Jézusra van szükségünk! Olyan szívet akarok, amilyen ennek az asszonynak volt. Valaha megvolt, de elvesztettem. Egykor sírtam Bombay városáért. Még ma is szeretem azt a várost és egész Indiát. Inkább akarom annak az asszonynak a szívét, mint sikeres szolgálatot, sőt még a szép otthonomat is odaadnám érte.

Hálás vagyok Istennek az otthonomért, de mi az ehhez a szívhez képest?

Miért nem válaszolt Jézus egy szót sem az asszonynak? Mert meg akarta mutatni neki, hogy olyan szív dobog benne, ami nem adja fel. Ha Isten elé járulsz, hogy a városodért könyörögj, találkozni fogsz az ördög ellenállásával. Istennek igazságosan kell eljárnia, még a Sátánnal szemben is. Szerintünk talán ennek nincs értelme. A mi szemszögünkből nézve úgy tűnik, hogy Isten nem törődik velünk. Ez egyáltalán nem igaz, csak úgy tűnik. Ezekben a példázatokban Jézus nemtörődömnek és közömbösnek mutatta be Istent, de Ő távolról sem ilyen. Jézus azt mondta:

"Az Atya gyorsan igazságot szolgáltat nektek, de ki kell tartanotok."

Ha egy peres ügyben 'csont nélkül' neked van igazad, de félúton abbahagyod, elveszted a pert, mert nem tartottál ki. A Sátán ismeri a gerilla-hadviselést, tudja, hogyan próbálhatja mindenféle módszerrel elodázni az elkerülhetetlent, nekünk pedig ki kell tartanunk, mert Istennek még az ördöggel szemben is igazságosan kell eljárnia. A javunkra akar dönteni, de ennek tökéletesen megtámadhatatlan ítéletnek kell lennie, mert a mi Istenünk már csak ilyen.

Jézus egy szót sem felelt az asszonynak, aki, ahelyett, hogy feladta volna, annál hangosabban és szenvedélyesebben kiabált utána. Az érzelmei is eléggé benne voltak a dologban, úgy hogy a tanítványok megkérték Jézust:

"Szabadulj meg ettől a nőtől, aki folyton utánad kiabál!"

Amikor egy ilyen teher megnyugszik rajtunk, elég zűrös alak lehet belőlünk, amikor részt veszünk egy összejövetelen. Rosszkor kezdünk el ordibálni, és a résztvevők azt mondják:

"Vigyétek ki a gyülekezetből! Tönkreteszi a légkört."

Sosem tudhatod, mikor tör rád a vajúdás. Eljutsz egy pontig, amikor már nem érdekel, hogy néz ki a dolog kívülről. Én tetőtől talpig tiszteletreméltó brit vagyok, és nem szeretem, ha nyilvánosan sírni látnak. Meg kellett küzdenem ezzel a gátlással. Ma már az sem érdekel, ha olyan vagyok, mint egy buta, érzelgős nő. Inkább akarok ilyen lenni és látni Isten mozdulását, mint megőrizni a méltóságomat. Ámen?

A másik dolog a kortársak megvetése volt. A tanítványok azt mondták Jézusnak:

"Rázd le, folyton csak ordibál." Aztán Jézus azt mondja:

"Csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldettem."

Csak hogy lássa, mit lép erre a nő. Ő imádta Jézust és így felelt:

"Uram, könyörülj! Nem kezdek el vitatkozni veled a teológiáról. Ha úgy döntöttél, hogy nem mented meg csak Izraelt, én majd ráveszlek, csupán a kitartásommal, hogy meggondold magad."

Ugyanígy járnánk, ha elkezdenénk latolgatni, hogy teológiailag helyes-e ébredést küldeni Amerikába: kit érdekel?

Száz évvel ezelőtt C. H. Spurgeon Londonért kiáltott Istenhez. Vastag nyakú kálvinista iskolában nőtt fel. Így kiáltott:

"Uram, mentsd meg a választottakat, aztán még ments meg egy csomó más embert is!"

Kit érdekel a teológia?

A kitartáshoz át kell esnünk a megbotránkozási próbán. A kánaáni asszony csak imádja Jézust, kegyelemért kiált, és Jézus még sértegeti is, ezt mondva:

"Nem lehet a gyerekek kenyerét a kutyák elé vetni." (Mát.15,27)

Micsoda stílus! Az asszony viszont így felel:

"Igaz, Uram, de még a kutyák is esznek a leesett morzsákból." (Mát.15,27)

Olyan ez az asszony, mint egy buldog. Nem engedi el a 'koncot'. A szeretet keltette kétségbeesés hajtja. Túlteszi magát a sértésen. Az ördög ismételten megpróbálja elérni, hogy sértődés miatt otthagyjuk az egész Egyházat, pl. azért, mert "a gyülekezet nem értékeli a közbenjárókat". Nos, kit érdekel?

Jézus azt mondta az asszonynak a Mát.15,28-ban:

"Ekkor felelve Jézus, mondta neki: Ó asszony, nagy a te hited! Legyen neked a te akaratod szerint. És meggyógyult az ő leánya attól a pillanattól fogva."

Arra várok, hogy Jézus ezt mondja annak a városnak, amelyben élek, és amelyért kiáltok (ez San Antonio). Azt akarom érezni ezért a városért, amit Bombayért éreztem.

Azt mondom Istennek: "Annak az asszonynak a szívét akarom!"

Hiszem, hogy Isten is azt akarja, hogy ilyen szívünk legyen. Ezt nem tudjuk kiizzadni magunkból: csak nyitottnak kell lennünk. Most voltam Angliában: valami történik ott. Ez benne a furcsa: már sokan hallottatok a Kensington Templom Gyülekezetről. Odament egy csomó nigériai meg ghánai. Ők nincsenek tele merev, (brit) fenntartásokkal. Azt mondták:

"Ez a hely bűzlik a démonoktól. Csináljunk valamit!"

A britek eljutottak odáig, hogy már nem hiszik, hogy Isten tehet valamit Londonért. A nigériaiak és ghánaiak azonban nem fogadták el ezt a felfogást. Vajon azt mondta Jézus, hogy csak az afrikai és indiai elveszettekért küldte el az Atya?

Ennek semmi értelme! Én sem nyelem le ezt a filozófiát. Az ima-összejövetelük létszáma nem duzzadt hat-hétszáz főre. A gyülekezet tagságának kb. 80%-a fekete, és egyáltalán nem méltóságteljesen imádkoznak. Csodálatos!

Először Reinhard Bonnke egyik afrikai evangelizációs hadjáratán találkoztam ezzel a fajta imádkozással. Padlót fogtam tőle!

Elmentem az essexi Ilfordba, London keleti részén. Van ott egy 400 tagú gyülekezet, amely először megduplázódott, de most már kilencszázan vannak, mert jött 300 ghánai. Londonért imádkoznak. Most jutottak hozzá egy tízhektáros telekhez. Semmi sem lehetetlen. Úgy akarok imádkozni, ahogy a feketék, nem érdekelnek a következmények. Voltam köztük: képesek egész éjjel imádkozni, miközben eszik őket a szúnyogok. Ilyen szívet akarok. Ezek a feketék nyögnek és egyéb furcsa zajokat csapnak, de áttörnek Istenhez. Én ilyen szívet akarok. És ti? Jelentsétek ki: a nagy hit embere akarok lenni (szellemben nem számít, milyen nemű vagy, hiszen minden Istenben gyökerezik).

Kiáltsatok Istenhez a városotokért!

"Ó, Uram, a városunk súlyos démoni megszállás alatt szenved. Minden intézményt démoni erők irányítanak. Micsoda gonoszság! Tönkreteszi az új nemzedéket, szétesnek a családok. Az iskolákban is dúl az erőszak, és szörnyű dolgok történnek. A politikát és minden intézményt beszennyez a démonikus sötétség. Ó, Uram! Kérlek, gyógyítsd meg ezt a várost! Járd be az egész országot, a nemzet minden részét!"

Kiáltsatok Istenhez, hogy megkapjátok az Ő szívét és a nagy hitet! Kiáltsatok Istenhez katonai fegyelemért, ami egy asszony irgalmával ötvöződik!

"Uram, kérünk, vegyítsd ezt a két szívet és tegyél minket a nagy hit embereivé. Uram, ez a hit tőled származik. Azt akarjuk, hogy megragadjon minket a szereteted. A te érzéseidet akarjuk érezni a városunkért!"