Az alkoholpiac kutatása Kolozsváron

Végzős szakdolgozat

2005

Szakvizsgázó tanuló: Irányító tanár:

Az alkoholpiac kutatása

Kolozsváron

Tartalomjegyzék

Bevezetés: 1. Marketingkoncepció

2. Marketingkutatás

3. Az alkoholtartalmú italok szerepe a fogyasztásban

I. Fejezet: 4. Az alkoholok csoportosítása

5. Az alkoholtartalmú italok előállítása

6. Minőségi jellemzők és minőségellenőrző módszer

II. Fejezet: 7. A szeszesital-ipari termékek cimkézése

8. A szeszesital-ipari termékek csomagolása és raktáro-

zása

9. Az alkoholok értékesítésének jellemzői, az üzletekben

való kiállítás és értékesítési csatornák

III. Fejezet: 10. Az alkoholok kínálatának kutatása és felmérése

IV. Fejezet: 11. Következtetések és javaslatok

Érzékszervi minőségellenőrző lap

Könyvészet 

Bevezetés

Marketingkoncepció

A marketing az értékesítési tevékenység jszer értelme-zéséből fejlődött ki. Minden vállalat, amely piacra termel tevékeny-ségének eredményességét az alapján ítéli meg, hogy sikerült-e vevőt találni termékeire. A marketing központi eleme a fogyasztó. A marketing tehát a fogyasztó magatartásábol kiindulva keresi a megoldást, s törekszik e hívatást a vállalati szervezeten belül is betölteni. A marketing alkalmazásának klasszikus területe a piaci csere.

A marketing meghatározása:

Szűkebb értelemben a marketing olyan vállalati tevékenység, a-mely a vevők, fogyasztók igényeinek kielégítésének érdekében e-lemzi a piacot, s meghatározza az eladni kívánt termékeket és szolgáltatásokat. Megismerteti ezeket a fogyasztókkal, kialakítja az árakat, megszervezi az értékesítést és befolyásolja a vásár-lókat.

Tágabb értelemben a marketing a vállalat egészére kiterjedő filo-zófia, szemléletmód, amelynek megvalósítása a vállalati felső ve-zetés feladata, oly módon, hogy a vállalati rész tevékenysége in-tegrációjában a marketing szempontok domináljanak. A tágabb ér-telmezés túllép a vállalat funkcionális szervezeti gondolkodásmód-

ján, amely azt tervezi, hogy minden egyes funkciónak egy jól kö-rülhatárolt szervezeti egység feleljen meg. Minden vállalati funk-ciónak úgy kell megszerveznie tevékenységét, hogy az alapvető piaci célokat helyezzék előtérbe.

Kiterjesztett értelemben a marketing minden értékkel rendelkező jószág cseréje. Az üzleti vállalati szférán túl kiterjedt az olyan nem nyerességorientált területekre mint pl. oktatás, kultúra, vallás, poli-tika, stb. A marketingkoncepció a vállalati szervezet működését, fogyasztói igények kielegítése érdekében integrálja a minnél na-gyobb nyeresség elérésére.

A marketingkoncepció tehát három nagy tartópillérre épül:

A vevői orientációra.

Az integrált koordinált marketingre.

Hosszú távú nyereségre.

A vevőorientáció alatt olyan gondolkodási módot és gazdálkodási gyakorlatot értünk, amely a vállalat minden döntését a vevő kíván-ságainak rendeli alá.

A marketingkoncepció másik alappillére az integrált koordinált marketing, melyet két irányba értelmezhetünk. Egyrészt a marke-ting résztevékenységének egy irányba mutató megszervezését értjük alatta, másrészt, koordináció és az biztosítja, hogy az együt-tes hatás kedvezőbb legyen.

A fogyasztói orientáció és az integrált marketing mellett, a profit-szerzésre való törekvés is jellemzi a marketingkoncepciót. Itt a

más területektől való eltérés mindössze annyi, hogy a marketing hosszú távú orientációt sugall. A marketingkoncepció ezen alap-gondolata arra a hipotézisre támaszkodik, hogy a fogyasztói igé-nyek kielégítése hosszú távon pénzügyileg is kifizetődik.

2. Marketingkutatás

A formális logika szerint, mielőtt valamivel kapcsolatban döntest hoznánk, információgyűjtést, elemzést, és prognózist kell ké-szíteni. Ezt a logikát követve a marketingdöntések is a marketingku- tatás következtetéseire épülnek. Tehát a kutatás mikéntje határozza meg elsősorban valamilyen mértékben a marketing eredményessé-gét. A marketingkutatást már a piac megjelenése óta végzik a keres-kedők, csak piackutatás néven volt ismert, Magyarországon még ma-napság is piackutatást végeznek. A piackutatás a marketing őse, mindkettő a piac megfigyelésével, elemzésével foglalkozik, de a mar-ketingkutatás vizsgálati köre szélesebb.

A marketing információs rendszer a vállalat külső környezetéből származó és a vállalaton belüli információk rendszere, amely a válla-lat egészét érintő stratégiai, taktikai döntések alapján képezi. A mar-keting információs rendszer kiépítésének első és legfontosabb feltétel a belső információs kapcsolatok kialakítása, amely a mindenkori válla

lati hierarchia függvénye.

Az elegendő információ megszerzése rendkívül bonyolult feledat­. Míg

egyre gyakrabban szenvedünk az információ bőségtől, nem ritkán hi-ányos adatok, okoznak problémát. Általában elmondható, hogy akkor rendelkezünk elegendő információval, mikor az adott helyzet bizony-talansági tényezőinek nagy részét ismerjük és ez által döntésünk kockázata a lehető legkisebb mértékű. Az információk mértékének megállapítása talán még problématikusabb, mint a mannyiségi meg-határozás, hiszen a piaccal kapcsolatos információk fontosak lehet-nek a döntéshozó számára, azonban egyes információk jelentősége sok esetben csak utólag igazolódik.

Míg a marketing információs rendszer a vállalat egészét látja el infor-mációval, a marketingkutatás a konkrét feladatok végrehajtásának e-lőkészítője. E konkrét feladatok konkrét kutatást igényelnek, melyek során felhasználják a marketing információs rendszerébe, áramolta-tott beszerezhető információkat.

A marketing információs rendszer és a marketingkutatás szoros kap-csolatban áll egymással, amelyet a marketingadatnak biztosít. A ma-ketingkutatás nemzetközi kereskedelemben alkalmazott módszerei valamelyest eltérnek a belföldi piac vizsgálatától. A gyakorlatban a marketingkutatás részben folyamatos, részben periodikus feladat. A folyamatos kutatás elsősorban az adatok rendszeres gyűjtéséből, elemzéséből, a marketing információs rendszerben az információ döntéshozokhoz történő eljuttatásából áll. A periodikus kutatás a cég export tevékenységének függvénye, mindig célirányos az aktuális marketingproblémára koncentrál. A periodikus marketing kutatás lépcsőzetességének következete betartása különösen az export mar-

ketingben fontos, mert az információ költségigénye jelentős s emellett " idegen " környezetből kell adatokat beszerezni.

A marketingkutatás folyamata a következő lépésekből áll:

1. A kutatási terület meghatározása. A problémakör pontos de-finiálása, a marketingkutatás folyamatának kritikus pontja, ugyanis a kérdésfeltevéstől függ az eredmények minősége.

2. Szekunder információk beszerzése, melyek alatt a mások ál-tal leírt, összegezett információkat és jelentéseket értjük. A szekun-der információk elemzése feltárja azokat a fehér foltokat, amelyek megismerése másodlagos forrásokból nem lehetséges.

3. A vevők, fogyasztók és közvetítő kereskedők megismerése, közvetlen megkérdezése által kapjuk meg azokat az adatokat, amely-ek valójában legértékesebbek a marketing-mix kialakjtásában.

4. A primer információk beszerzése, amely elsőkézből, áttételek nélkül beszerzett információt tartalmaz.

5. Az információkból levonható következtetések rendszerezése.

6. A döntés előkészítés, amely konkrét programot kínált a mar-keting feladatok megoldásához a szükséges költségek és a várható haszon meghatározásáig. Fontos feladata a bizonytalansági ténye-zők s a kockázat mértékének pontos megismerése.

A marketingkutatás nemzetközi gyakorlata számos egyéb terü-let kutatásával egészült ki, melyek a következők:

-Makrokörnyezet kutatás

-Keresletkutatás

-Konkurenciakutatás

-Termékpiac kutatás

-Termelési háttér, beszerzési lehetőségek kutatása

-Árukutatás

-Az áru útja, az értékesítési csatorna kutatása

-Marketing kommunikáció kutatása.

3. Az alkoholtartalmú italok szerepe a fogyasztásban

Az alkohol egyike, azon pszihoaktív drogoknak amelyet az em-beriség a legyakrabban használ.Az alkoholfogyasztás szokása az emberi civilizáció kezdetei óta majdnem minden kultúrában megtalál-ható. Egyes kutatók szerint már a kőkorszaki ember is fogyasztott al-koholtartalmú italokat. Egy i.e. 3500-ból származó papírusz arról ta-nuskodik, hogy az egyiptomiak ismerték a sörfőzdék intézményét, a bor nagy népszerűségnek örvendett a görög és a római társadalom-ban egyaránt, középkori kolostorok tevékenységi köréhez szorosan hozzátartozott a szőlőművelés és a borászat.

Az alkohol az élvezeti cikkek csoportjába sorolható és ugyan-úgy, ahogy minden kábítószer káros hatással van a szervezetre ha nagy mennyiségben fogyasztják. A szervezetben könnyen felszívódó alkohol különösen az idegrendszer sejtjeit károsítja. Nagy mennyisé-gű alkohol egyszeri fogyasztása alkohol mérgezést okozhat, ami ha-lálhoz is vezethet.

Az alkoholtartalmú italok növényi nyersanyagok szőlőcukrainak erjesztésével előállított készítmények. Nagyrészük komplex kémiai

összetételük de legjellegzetesebb hatóanyaguk az etil alkohol. Gyor-san oxidálódnak ezért értágító hatásuk van így azt érzetet keltik, hogy felmelegszik a szervezet és úgy tűnik, hogy nő a hideggel szembeni ellenálló képesség. Kis mennyiségben az alkohol jó kedély-állapotot és optimizmust eredményez, de ha a vér alkoholtartalma meghaladja az 1gr ezredszázalékot, akkor az ember elveszti a cse-lekvései feletti uralmát, a beszéd összefüggéstelenné, a járás bi-zonytalanná válik. 2,5-3 gr ezredszázalék alkoholkoncentráció esetén beáll az alkoholkóma. 4-5 gr ezredszázalék esetén bekövetkezhet a halál. A rendszeres nagymennyiségű alkoholfogyasztás betegséget, alkoholizmust okozhat. Az alkoholizmus súlyos társadalmi és gaz-dasági következményekkel jár. A túlzott alkoholfogyasztás annál sú-lyosabb, minél fiatalabb korban kezdik el, mivel károsítja a máj műkö-dését, csökkenti a memóriát és a munkavégző képességet.

A túlzott alkoholfogyasztás tényének felismerése a történelem során a társadalmat arra is kényszerítette, hogy megpróbálja korlá-tozni illetve betiltani az alkoholtartalmú italok forgalmazását és fo-gyasztását. Az ilyen jellegű próbálkozások azonban sehol sem vezet-tek tartós eredményre. Az Amerikai Egyesült Államokban például 14 év után, 1933-ban zárult le az alkoholtilalom (prohibició). Az 1919-ben életbe lépett törvények hatására azonban gombamódra elszapo-rodtak a házi sőr és pálinkafőzdék, a feketepiacon megjelent a házi-lag előállított (gyakran kétes összetételű) pálinka, beindult a szesz-csempészet és a gazdasági életben keletkezett űrt nemsokára a szervezett bűnözés töltötte be.

Napjainkban a keresztény országok nagy részében az alkohol szabadon fogyasztható és majdnem minden élelmiszerüzletben meg-vásárolható. Ennek ellenére káros termékként van elismerve és a legtöbb helyen 18 éven aluliak számára tilos fogyasztása.

I. Fejezet

4.1. Az alkoholok csoportosítása rendeltetési céluk szerint

A természetben sokféle alkohol megtalálható, melyek más-más célokra vannak kidolgozva, pl. italok, oldószerek, motorhajtó üzem-anyagok, fagyállók és mosószerek gyártásához szükséges alapanya-gok.

A következőkben az alkoholokról, mint élelmiszeri cikkekről (ita-lokról) beszélünk. Különböző fajtákat említhetünk meg:

-Pálinkák és likőrök

-Sörök

-Borok

A pálinkák közös jellemzője a nagy alkoholtartalom (magasabb mint 35 térfogatszázalék) és az, hogy cukrot egyáltalán nem tartalmaznak.

Készítési módjukat tekintve 3 csoportot különböztetünk meg:

-Valódi

-Különleges

-Kereskedelmi

A likőrök jelentős mennyiségű cukrot tartalmazó, 16 térfogatszáza-lékot meghaladó alkoholtartalmú, természetes anyagokkal vagy mes-terséges eszenciákkal ízesített szeszes italok. Két nagy csoportot kü-lönböztetünk meg:

-Kereskedelmi

-Különleges

A sör csiráztatott, szárított árpából és keményítőtartalmú nyersanya-gokból, cefrézéssel és komlózással készített sörléből,alkoholos er-jesztéssel előállított szénsavtartalmú ital. Sokan szeretik, bár íze kis-sé kesernyés.

A bor szőlőmustból természetesen erjesztett ital. Esetenként amikor más gyümölcsből készítik, akkor az illető gyümölcs neve is szerepel az ital nevében.

4.2.Osztályozás

a) Az alkoholtartalom függvényében

b) A gyártási technológiától függően

Az alkoholtartalmú italok lehetnek:

Desztilláltak (természetes és ipari pálinkák)

Nem desztilláltak (borok és sörök)

5.Az alkoholtartalmú italok előállítása

5.1. A sör

A sörgyártás nyersanyagai közül legfontosabb a magas kemé-nyitő tartalmú és jó csirázóképességű tavaszi árpa (sörárpa). A másik

felhasznált alapanyag a víz, amelynek biológiai tisztasága különösen fontos követelmény. Fő alapanyagként használják még a komlót (a sör fűszere) továbbá a sörélesztőt. Pótanyagként felhasználható a kukoricaliszt és a törmelék rízs is.

A sörgyártás két fontos alapműveletét különböztetjük meg:

-A malátakészítést

-A sörfőzést

A malátakészítés tulajdonképpen a sörárpa elsődleges feldolgozása, amelynek során az árpaszemeket áztatják, majd csiráztatják. Az áz-tatás következtében a magvak megdúzzadnak, szerkezetük fellazul. Az így előkészített árpa a benne található enzimek hatására csirázás-nak indul, ennek során összetett fehérje- és szénhidrátanyagai le-bomlanak. A kicsirázott árpát aszalják, ezzel a csirázási folyamatot megállítják, így kialakulnak a kedvező íz- és zamatanyagok illetve színanyagok, a maláta eltarthatóvá válik. Az aszalás után a malátát csirátlanítják, tisztítják majd felhasználásig száraz, szellős helyen tá-rolják. Egyes sörtipusok készítéséhez különleges malátákat is hasz-nálnak. Ezek közül a legismertebb a pörköléssel előállított tetőmaláta, amelynek megfelelő adagolásával a barna sörök színárnyalatát bizto-sítják.

A sörfőzés a fogyasztásra kész sör előállításának következő lépése. Ehhez a malátát egyéb nyersanyagokkal együtt megőrlik majd meg-felelő mennyiségű vízzel összekeverve a kapott elegyet főzik (cef-rézik). A művelet során a keményítő lebomlik dextoinre és maltózra, ugyanakkor végbemegy a fehérjék részleges lebomlása. Az oldódó

anyagokat magába foglaló sörlevet szűrik, majd komló hozzáadása után felforralják. A főzési folyamat után a komlózott sörlevet ismé-telten leszűrik. Ezt követi az erjesztés. A lehűtött tiszta sörléhez fajé-lesztőt adnak, amely enzimjeinek hatására a keményítő bomlásakor nyert malátacukor előbb szőlőcukorrá alakul, majd etilalkoholra és széndioxidra bomlik. Az erjedés alacsony hőmérsékleten (4-6 C) álta-lában 6-14 nap alatt játszódik le. A főerjedés után a sört zárt edé-nyekbe fejtik át, itt történik az utóerjedés. Ez a folyamat 0-1,5 C- on, lassan 1-5 hónap alatt megy végbe, miközben a sör teljesen kitisztul és szénsavval telítődik. Kialakul jellegzetes íze, zamata, illata, kelle-mesen üdítővé válik. Az utóerjedés befejeztével a sört zárt rendszer-be (hordókba vagy palackokba )fejtik. A minőségi, azaz nem gyorsfo-gyasztásra szánt palackozott söröket az eltarthatóság növelésének céljából pasztőrözik is.

A sörök fő tipusai:

-Színük szerint: -világos (pilseni tipusú) sör

-barna (müncheni vagy bajor tipusú) sör

-Eredeti extrakttartalom szerint: -kommersz sörök

-minőségi sörök

-Eltarthatóság szerint: -pasztörözött sörök (minőségmegőrzés 60 nap)

-pasztörözés nélküli sörök (minőség-megőrzés 8 nap)

-Töltés szerint: -palackozott sörök

-hordós sörök

5.2. A pálinkák

A pálinkák közös jellemzője, hogy alkoholtartalmuk legalább 35 térfogatszázalék, cukrot egyáltalán nem tartalmaznak. Készítési mód-jukat tekintve három csoportra oszthatók:

- valódi pálinkák

- különleges pálinkák

- kereskedelmi pálinkák

A valódi pálinkák előállításának legfontosabb nyersanyaga a gyü-mölcs. Lehetőleg magas cukortartalmú aromás gyümölcsökből (szil-va, kajszi, cseresznye, körte) készítünk pálinkát, de szükség esetén használhatunk szőlőtörkölyt, borseprőt, bort, illetve gabonaféléket is. A valódi gyümölcspálinkák előállítása cefrézéssel kezdődik. A túlérett gyümölcsöket válogatják, szennyezettség esetén mossák, majd zúz-zák. A magvas gyümölcsöket magozzák, mert ellenkező esetben a késztermék keserű ízű és magas ciánhidrogén tartalmú lesz.

A feldolgozás következő lépése az erjesztés. Az erjedés után az alapanyagot -a vízzel felengedett gyümölcscefrét- vörösréz üstök-ben lepárolják. A forraláskor eltávozó alkohol és vízgőz elegye az üst hütőrendszerébe kerülve csepfolyóssá válik. Az így kapott párla-tot az aljszesz további lepárlásával, majd különböző párlatrészek kü-lönválogatásával alakítják ki.

A pálinkakészítés végterméke a középpárlat, vagyis maga a gyümölcspálinka, amely már a kívánalmaknak megfelelően magas, 50-60 térfogatszázalékos alkoholtartalommal és kellemes, jellegzetes

aromaanyagokkal rendelkezik. Összetételét tekintve a pálinka vízet és etilalkoholt tartalmaz. Ezen kívül kisebb mennyiségben más illóve-gyületeket (szerves savakat, észtereke, aldehideket, kozmaolajakat, stb.) is találunk benne, amelyek részben az alapanyagokból származ-nak, részben pedig a cefre erjesztése és lepárlása során képződnek és tulajdonképpen a pálinka jellegét határozzák meg. A pálinka minő-ségét jelentősen befolyásoló gyártási szakasz az érlelés.

A valódi pálinkák közismert fajtái: alma-, barack-, cseresznye-, körte-, szilva-, és vegyes gyümölcspálinka, illetve a seprő- és a tör-kölypálinka.

A forgalmazás előtt kerül sor az alkoholtartalom beállítására, to-vábbá a pálinka derítésére, szűrésére és palackozására.

A különleges pálinkák valódi gyümölcspálinkából készülnek finom-szesz vagy almapárlat, lágyított víz, valamint vízkiegészítők felhasz-nálásával. A gyümölcspálinka jellegtelen szesszel történő hígítása során az eredeti, olykor visszatetsző aroma tompul, ezáltal a készít-mény még a kifinomult ízlésű fogyasztók számára is elfogadhatóvá válik. A különleges pálinkák előállításuk sajátos módjának köszön-hetően egyenletes, állandó minőségüek. Általában kevésbé erősek, de a megnevezett gyümölcsre jellemző aromájuk van. Alkoholtartal-muk fajtánként eltérő, de általában 40-50 térfogatszázalék között ta-lálható.

A kereskedelmi (kommersz) pálinkák a legegyszerűbb eljárással, az alapanyagok (finomszesz, víz, pálinkaesszenciák, esetleg kevés valódi gyümölcspálinka) egyszerű összekeverésével és rövid ideig

tartó érlelésével állíthatók elő. Alkoholtartalmuk egységesen 40 térfo-gatszázalék. Az ismertebb fajták gyümölcsjellegűek és "Barack-pálinka", "Cseresznyepálinka", stb. Elnevezéssel kerülnek forgalom-ba.

Egyébb pálinkakészítmények között megemlíthetjük a brandyt, a rumot, a gint és a wiskyt. Ezen készítmények a felhasznált alapanya-gok, valamint az előállítási mód alapján szintén a pálinkák csoport-jába sorolhatók.

A brandy (borpálinka): kifogástalan minőségű borból származó bor-párlatból -mint alapanyagból- készül szerves ízesítőanyagok és szí-nezékek hozzáadásával. Aromája egy évig, tölgyfahordóban történő érlelés folyamán alakul ki. Alkoholtartalma, fajtától függetlenül, 40 tér-fogatszázalék.

A rum: szintén mesterséges úton állítják elő lágyított víz, rumesszen-cia, színezőanyagok és ízkiegészítők összekeverésével és érleléssel. A természetes ízkiegészítőkkel feljavított, hosszabb ideig érlelt külön-leges rumok alkoholtartalma 50-60 térfogatszázalék között változik.

5.3. A likőrök

A likőrök nagy mennyiségű cukrot tartalmazó, természetes vagy mesterséges anyagokkal ízesített szeszes italok. Készítésük során a szükséges anyagokat (finomszeszt, vizet, répacukrot, valamint a természetes vagy mesterséges ízesítőket és színezőanyagokat) az egyes likőrfajtákra vonatkozó receptek előírásainak megfelelően összekeverik, majd némely likőrfajta kivételével sűrik és palackozzák.

Minőségük szerinti osztályozás alapján léteznek kereskedelmi likőrök és különleges likőrök.

A kereskedelmi likőrök ízesítését túlnyomórészt likőresszenciákkal végzik. Természetes eredetű ízesítőanyagokat (gyümölcslé, gyü-mölcspálinka, stb.) legfennebb ízjavítóként, kis mennyiségben hasz-nálnak. Érlelési idejük rövid, mindössze néhány hét. A kereskedelmi likőrök alkoholtartalma egységesen 25 térfogatszázalék, cukortartal-muk általában 30 százalékos.

A különleges likőrök természetes eredetű ízesítőanyagok felhasz-nálásával, hosszabb ideig tartó érleléssel készülnek. A magas élve-zetű italok kategoriájába sorolhatók. Alkohol és cukortartalmuk fajtán-ként változik, általában 22-42 térfogatszázalák, illetve 18-60 száza-lék.

Izesítésük és ízjellegük alapján több tipusról beszélhetünk.

A keserű likőrök nagyobb alkohol és kisebb cukortartalommal készül-nek. Izüket számos kivonatból vagy párlatból nyerik.

A növénylikőrök cukortartalmuk a keserű liukőrökéhez képest maga-sabb, ízükben a keserűség enyhébb vagy teljesen hiányzik.

A fűszerlikőrök aromájában valamilyen fűszerből származó vagy arra emlékeztető döntő íz érvényesül. Általában köménymag, édeskö-mény, ánizsmag stb. porlatával, némelykor olajával készülnek. Több-nyire színtelenek és magas alkoholtartalmúak. Ismertebb fajtáik az í-zükben szerepet játszó fűszer nevét viselik, például köménylikőr vagy ánizslikőr.

A gyümölcslikőrök friss vagy tartósított gyümölcsök levével vagy pár-latával valamint ízkiegészítők felhasználásával készített, közepes al-kohol-, és cukortartalmú italok. A készítményekre jellemző, hogy a gyümölcs íze és illata jól felismerhető.

Az emulziós likőrök tojás, tejszín, kakaó vagy egyéb zsírtartalmú a-nyag felhasználásával, sajátos technológiával készülnek. Állaguk sű-rűbb a megszokottnál, cukortartalmuk igen magas.

Egyéb ízesítésű likőrök közül megemlíthetjük a Moccalikőrt és az Omniát. Ezeket kávé, kakaó szeszes kivonatával állítják elő.

5.4. Kevert italok

A kedvezőbb ízhatás kialakítása, az élvezeti érték és az üdítő hatás érdekében a különböző szerves italokat, leggyakrabban a pá-linkát és a rumot, keverik, sőt egyéb zamatosító anyagokat (citromle-vet, bort, fűszereket, tojást, stb.) valamint jelleg és szikvizet adnak hozzá. A minőségi kevert italokat, a kevert báritalokat fogyasztás előtt állítják elő (keverik), de néhány fajta palackozva is megtalálható. A kevert italok is két fő csoportra oszthatók:

- egyszerű kevert italok

- kevert báritalok.

Az egyszerű kevert italok jellegzetessége, hogy mindig valamilyen likőrből és rumból készülnek, egyéb ízesítőanyagok felhasználása nélkül.

Léteznek kommersz kevert italok, amelyek összetétele állandó. Rum és likőr 50-50%-os összekeverésével állíthatók elő.

A minőségi kevertek előállításához különleges likőrök és különleges rumok, vagy pálinkák használhatók fel. Izválasztékuk meghaladja a kommersz kevertekét, mivel többféle alapanyagból, változatos ízesí-tőanyagok felhasználásával, illetve eltérő szesz és cukortartalommal készülnek.

A kevert báritalok nagyrészét nemcsak különleges zamatuk, hanem üdítő hatásuk miatt is fogyasztják. Pálinkán és likőrféléken kívül kü-lönböző ízesítésű anyagokat, például bort, gyümölcslevet, fűszereket is tartalmazhatnak. Egyes báritalokat jéggel és szikvízzel készítenek. A receptek nemcsak az egyes alkotórészek arányát határozzák meg, hanem a bárital készítéséhez használandó eszközt (shaker, keverő-pohár, stb.), illetve az italhoz illő pohártipust is. Az ital jellege alapján lehetnek szárazak (az édes íz alig érezhető), hosszúak (alacsony al-koholtartalmúak) vagy rövidek (magas szesztartalmúak).

Külföldi szeszesitalok-,ipari tarmékek:

Napjainkban már számos külföldi eredetű, rendkívül népszerü italfé-leség is forgalomba kerül. A legkedveltebb készítmények a követke-zők:

Calvados- Franciaországból származó, az almabor lepárlásával ké-szített magas alkoholtartalmú, jellegzetes zamatú, színtelen pálinka

Chartreuse- fűszeres zamatú, növényű kivonatokkal ízesített, zöld vagy sárga színű első rangú francia likőr

Cognak- kiválö minőségű, rendkívül finom sajátos ízű és illatú, a-ranysárga- mélybarna színű francia eredetű borpálinka. A nevezetes Charante tartomány jellegtelen boraiból készítik, lepárlással, külön-

leges íz és színkiegészítők felhasználásával, hosszú- sokszor több évtízedig tartó- érleléssel. Alkoholtartalma egységesen 40 térfogat-százalék.

Cointreau- francia eredetű színtelen, narancsízesítésű likőrfaljta. Többnyire ízesítőként használják, de önmagában is fogyasztható.

Gin- színtelen, gabonaszeszből készített borókapárlattal ízesített pá-linka. Alkoholtartalma 45 térfogatszázalék. Önmagában és más itallal keverve egyaránt fogyasztható.

Valódi rum- trópusokon és szubtrópusokon honos cukornád kisajtolt levéből és melaszából állítják elő erjesztéssel, lepárlással és hosszú ideig tartó érleléssel. Alkoholtartalma legalább 50 térfogatszázalék.

Vodka- az eredeti terméket burgonyából állítják elő keményítő-tartalmának elcukrosításával, erjesztésével és lepárlásával. Jelenleg többnyire rozst használnak alapanyagul. Színtelen legtöbbször íze-sítés nélküli 40 térfogatszázalék alkoholtartalmú párlat.

Whiskey- skót és ír eredetű árpából és rozsból, illetve más gabona-féléből erjesztéssel, lepárlással és hosszú ideig(3-15 év) tartó érle-léssel készített szeszes ital. 40 térfogatszázalék alkoholt tartalmazó sötét, aranysárga színű italféleség.

6. Minőségi jellemzők

6.1. A sör minőségét meghatározó tényezők:

A sör minősége két szempont szerint vizsgálható:

- kémiai összetételük

- érzékszervi jellemzőjük

A sör minőségét a sörlé erjedés előtti vonadékanyag-tartalma határozza meg( extrakttartalom). Az extrakt tartalmat Balling-fokkal (B) jelölik és a sör megnevezésében feltüntetik. Mennzisége a sör minőségének megítélésekor elsődleges szerepet játszik: minél magasabb annál értékesebb a sör. A széndioxid tartalom is nagyon fontos szerepet tölt be a sör minőségi jellemzői részeként, mivel a széndioxidban gazdag sörnek kellemes üdítő hatása van. A minőségi világos sörök színe a citromsárgától a világos narancssárgáig változhat, a barna söröké, pedig sötétbarna árnyalatú.

A habtulajdonságok is lényegesek a sör minőségének megállapításakor. A jó minőségű 8-12 -os sör habja a szabvány előírásainak megfelelően 5 perc alatt fele mennyiségre csökkenhet.

A kémiai összetételt, valamint az érzékszervi jellemzőket egzüttesen vizsgálva a jó minőségű sör: telt színű, kristálytiszta, üledéktől mentes, jellegzetes ízű és illatú, kitöltve tömör, állékony és tartós habot képez.

Értékcsökkentő tulajdonságai egyrészt a gyártás technológiai hiányosságokra vagy fizikai hatásokra (például a sör megtörése, különböző íz hibák, stb.) másrészt a mikroorganizmusok káros tevékenységére (például zavarodás, savanyodás, stb.) vezethető vissza.

6.2. A szeszesitalok - ipari készítmények minőségét meghatározó tényezők:

A szeszesital-ipari készítmények minősége -a borhoz és a sörhöz ha-sonlóan- érzékszervi tulajdonságaik és kémiai összetevőik alapján ér-zékelhető. A páinkáknál és a likőröknél egyaránt alapvető követel-

mény a tisztaság, az üledékmentesség, a megfelelő állomány, továb-bá a megnevezésben szereplő, az alapanyagokra jellemző határozott íz és illat, valamint a termék jellegéhez illő szín.

A pálinkaféléknél a szín tekintetében váltzóak az előírások: leg-több pálinka esetében a színtelenség vagy a sárga színárnyalat egy-aránt megengedett. Néhány terméktipusnál viszont a színtelenség fontos követelmény. Az emulziós likőrökél az átlátszatlanság nem te-kinthető hibának, viszont megkövetelt a csomómentes tiszta állo-mány.

Pálinkák estében az alkoholtartalomnak összhangaba kell len-nie a készítmény jellegével, érzékszervi tulajdonságaival és egyéb al-kotórészeivel. Az optimálistól eltérő szesztaratalom minőségrontó hi-bának számít. A likőröknél pedig az alkohol- és cukor-tartalom száza-lékos mennyiség a legfontosabb. A szeszesital-ipari készítmények leggyakrabban előforduló hibája, a zavarodás vagy törés, amelyet számos tényező okozhat: például a víz keménysége vagy vastartal-ma, állott-elgyantásodott illó olajok és esszenciák, rossz minőségű színezőanyagok, stb. A gyümölcspálinkáknál fellépő íz és szag hibák legtöbbszőr romlott gyümölcsök feldolgozásából, rosszul végrehajtott tárolóedényfelhasználásából erednek.

II. Fejezet

7. A szeszesital-ipari termékek cimkézése:

Cimkézéskor legtöbb esetben az ital nevét és ennek jellegzetes változatát szokták a cimke középpontjába helyezni. A cimkére egyes esetekben háttérképként az ital karikatúráját szokták helyezni, hal-vány árnyalatokban. A cimkén szükséges feltüntetni a termék alko-holtartalmát térfogatszázalékban, és a likőrök esetében a cukortartal-mat g/100 köbcentiméter egységben. A megjelölés nem tartalmazhat félrevezető vagy megtévesztő rajzot, felíratot. A cimkén gyümölcsöt ábrázoló képet csak akkor szabad alkalmazni, ha a szerves ital za-mata túlnyomó részben az ábrázolt gyümölcsből származik.

Fontos feltüntetni a cimkére az italt gyártó és forgalmazó cég nevét, székhelyét, valamint a palack tartalmát. A palack hátulsó falán levő cimkére lényeges feltüntetni az ital előállításában felhasznált összetevőket, valamint a tárolási hőmérsékletet.

Sörök esetében a cimkén szerepelnie kell a szavatossági idő-nek, ameddig fogyasztható a sör anélkül, hogy rá nem jellemző káros mellékhatások fellépjenek, mivel a sör a többi szeszesitali- ipari ter-méktől eltérően a megszabott idő elteltével veszít a minőségéből. Kivétel nélkül minden szeszesital-ipari termék esetén a cimkére fel-tüntetik az árúkodot.

Az előbb felsorolt dolgokat fontos feltüntetni az italok cimkéjére, mivel a vásárló egy szeszesital-ipari termék megvásárlásakor a

cimkén levő adatok és jellemzők függvénzében választja meg az ízlé-sének megfelelő italt.

8. A szeszesital-ipari készítmények csomagolása és raktározása

A pálinkák és likőrkészítmények általában hordókba, demizsonba vagy palackba töltik, azonban az üvegpalackok mellett egyes termékek fogyasztói csomagolására műanyag termékeket, kő, agyag, porcelán esetleg fajanszkorsót, kulacsokat is felhasználnak. Lényeges, hogy a készítmények csomagoló anyaga és a csomagolás módja, olyan legyen, hogy a szeszes ital eredeti tulajdonságait, valamint mennyiségét változatlanul megőrizze.

A szeszesital-ipari termékek tárolása a tiszta levegőjű, egyenletes, hűvös hőmérsékletű, a közvetlen napfénytől védett, száraz helyiségek a legalkalmasabbak. Egyes termékeket az idegen szagokat árasztó anyagoktól, például zöldségféléktől, vegyi anyagoktól, külön kell óvni.

A viszonylag nagy értéket képviselő szeszesital szállításkor ép gyűjtőcsomagolásban (faládában, rekeszben, kartondobozban, stb.) és oly módon kell elhelyezni, hogy a palackok a mechanikai sérüléstől védve legyenek. A készítmények szállításakor a hőmérsékleti viszonyok nem játszanak számottevő szerepet, mivel ezek az italfajták nem fagynak meg olyan könnyen, mint a sör vagy a bor. Legfennebb egyes italok, például a nagyöbb olajtartalmú likőrfélék, zavarosodnak meg téli szállításkor, felmelegedés után azonban legtöbbször visszaáll az eredeti, fényesre szűrt tiszta külső.

Sörök esetében a csomagolás lehet: palackokban, hordókban. A jelenleg használt sörös palackok általában 0,5 liter űrtartalmúak. A palackokat csak olyan gyűjtőcsomagolásban-rekeszben, hullámpapír-dobozban-szabad szállítani, amelyekben a palackok egymástól jól el-különíthetők. A sör tárolására a tiszta levegőjű, száraz, nagyobb hő-mérsékletingadozástól mentes, hűvös, fénytől védett helyiségek al-kalmasak. A tárolási hőmérséklet (a nem pasztörőzött sörnél 4-8 C, a pasztörőzött palackos sörnél, pedig legfennebb 20 C) betartása külö-nösen fontos, mert a meleg a sör idő előtti romlását, a hideg pedig át-meneti vagy tartós zavarodását okozza és így rombolódik a sör minő-sége. A napfény is káros hatású, mivel kellemetlen íz elváltozásokat eredményezhet.

9. Az alkoholok értékesítésének jellemzői, az üzletekben való kiállítás és ér-tékesítési csatornák:

Végbemehet klasszikus árusítás formájában kiskereskedőknél, ahol a vásárlót az eladó szolgálja ki, figyelembe véve igényeit.

Napjainkban elég gyakoriak az önkiszolgéló üzletek, ilyen esetben a vevőnek joga van elolvasni, tanulmányozni a rendelkezésére álló ital-fajták cimkéjén levő jellemzőket és adatokat, amelyek függvényében választja ki az igényeinek megfelelő italfajtát. A fizetés a kasszánál történik. Önkiszolgálást biztosító üzletek esetében léteznek útbai-gazító illetve felügyelő alkalmazottak, akik útbaigazítják és informál-ják a vevőt, valamint vigyáznak a vállalat vagyonára.

A szeszesitalok automaták általi árusítása kizárt dolog, mivel ilyen esetben a 18 éven aluliak is könnyen hozzáférhetnének alkoho-los italokhoz, ezt viszont törvény tiltja.

A kiskereskedő vállalatok az írásos rendelésárusítás formát alkalmazzák, amikor a nagykereskedőktől megrendelnek bizonyos termékmennyiséget.

Az alkoholforgalmazás csatornái:

Alkoholos italok kismennyiségben megtalálhatók élelmiszerüzletek-ben, vegyesboltokban.

Nagyobb mennyiséggel, valamint terjedelmesebb italnévjegyzékkel rendelkeznek a nagy bevásárlóközpontok, a kizárólag csak alkoholt forgalmazó üzletek, bárok, klubbok, amelyek keretén belül az alkoho-los italok a jókedv fokozása érdekében vannak forgalmazva nagyobb áron.

Minden szeszesital- ipari terméket is forgalmazó üzletben az alko-holos italok jól megtekinthető polcokra vannak kiállítva, anak érde-kében, hogy a vevő könnyen megláthassa. A vegyesboltokban az al-koholok egy külön polcrészleget foglalnak el (nincsenek összeka-varva más célokra szolgáló termékekkel). A polcon való elhelye-zésben és csoportosításban figyelembe van véve a terméktipus alko-holtartalma, fajtája(pl.nem helyezik a sört a pálinkafélék közé), va-lamint palackozása, végül de nem utolsó sorban a Balling foka, amely az ital minőségi értékét jelöli.

Sörök esetében gyakran használnak hűtőládát az üzletekben való ki-állításhoz, mivel fokozza a sör tartósságát.

III. Fejezet

10. Az alkoholok kínálatának kutatása és felmérése:

Az alkohol az üzletekben egy különös részleget foglal el, nincsenek más termékekkel közvetlen kapcsolatba. Ez megkönnyíti a vásárlók dolgát, hiszen könnyen végigkövetheti az összes terméktipust.

Az alkoholok az üzletekben polcokra, vagysörök esetén hűtőládába vannak helyezve. A polcokra való helyezés az alkoholtartalom, a minőségi jellemzők és terméktipus függvényében történik. Az alkoholfogyasztás nem engedélyezett 18 életévét be nem töltött személyek számára.

Az alkoholpiacon uralkodó cég a szeszesital- ipari termékek esetében a SC. Prodvinalco SA.,a SC. Perfect Renessance SRL., a sörök esetében pedig a SC. Campania de Bere Romania SA., a SC. Interbrew Romania SA.

A fent említett cégek termékei megfelelnek a szabvány szerinti minőségi jellemzőknek, és elfogadható vásárlási áron vannak forgalmazva.

IV. Fejezet

11. Következtetések és javaslatok

Az alkoholnak, ahogyan azt már említettem, számos káros ha-tása van, de ezek mellett az alkohol pzitívan is hathat a szervezetre.

Gyógyászati alkalmazás: az alkoholt gyakran használják tar-tósító-, vagy oldószerként (más drogokat oldanak fel benne, így állíta-nak elő különböző tinkturákat. Önmagában használható a bőr tisztítá-sára, fertőtlenítésére és kiszárítására, láz esetén -külsőleg- a test le-hűtésére, az izzadás csökkentésére (sok izzadsággátló szer is tartal-mazza), fekvőbetegség, ájulás kezelésére, az étvágy és az emésztés fokozására. Baktériumölőszerként kb. 70%-os koncentrációban a leg-hatékonyabb, de nyílt sebek kezelésére kevésbé alkalmas, mivel ron-csolja a sérült szöveteket.

Az alkoholt egyes orvosok ma is ajánlják, mint nyugatató- vagy altatószert. Alacsonyabb dózisban enyhe fájdalomcsillapítóként is al-kalmazható. A népi gyógyászat úgy tartja számon, mint minden bajra egyformán alkalmazható orvosságot. Ma is használják hülések "kurá-lására", de jótékony hatása a beteg megnyugtatásában és hangulatá-nak javításában merül ki.

Fiziológiai hatások: közepes mennyiségű alkohol (azaz né-hány pohár ital) növelheti, de csökkentheti is a szívritmust, kitágítja a hajszálereket (ez melegségérzetet okoz), csökkenti a testhőmérsék-letet, növeli az étvágyat, a nyálelválasztást és a gyomorsav mennyi-

ségét. Okozhat vizelési kényszert, növeli a reakcióidőt és rontja a mozgáskoórdinációs képességet. Magas dózisokban az alkohol ittas állapotot, zavarodottságot, elfolyó beszédet, torzult látást, elégtelen mozgáskoórdinációt eredményez, ezekhez a tünetekhez gyakran rosszullét és hányinger is társul. Még nagyobb mennyiségek elfo-gyasztása légzési nehézségeket, általános érzéktelenséget és esz-méletvesztést okoz, szélsőséges esetben légzésbénulásból vagy ke-ringési zavarból eredően halált. A "berugást" gyakran jelentős "más-naposság" követi, amelynek leggyakoribb tünetei: rosszullét, gyenge-ség, szédülés, gyenge mozgáskórdináció és különféle fájdalmak.

Pszichikai hatások: az alkohol legjelentősebb hatásait a köz-ponti idegrendszerben fejti ki. Gátolja az idegrendszeri folyamatokat, jelentős mértékű izgatottság is előfordulhat. Mint a legtöbb drognál, így az alkoholnál is a konkrét hatást -különösen alacsony vagy köze-pes dózis esetén- a fogyasztótól és a fogyasztás környezetétől függ. Egy-két pohár ital, egy alkalommal levertséget és letargiát okoz, más-kor, más körülmények között növekedő aktivitáshoz és feldobottság-hoz vezet.
Az alkohol gyakran oldja a gátlásokat, kellemes közérzetet, barátságos viselkedést eredményez. Sokakban feloldja a feszültségeket, gyakran előfordul, hogy a feszült, ideges embernek azt javasolják, "igyon egyet". A másik oldalról az alkoholfogyasztókat gyakran jellemzi a kötözködő, agresszív viselkedés. Erősen italosok körében gyakoriak a verekedések és más erőszakos cselekedetek. Az alkohol jelentős szerepet játszik az erőszakos bűncselekmények

számottevő részének elkövetésénél. Az alkohol vezetési képes-ségekre gyakorolt hatásai jól ismertek, sokakat már közepes mennyi-ségek is komolyan befolyásolnak. Az alkohol jelentős mértékben megváltoztathatja a vele együtt fogyasztott gyógyszerek hatását, ez-ek akár életveszélyes szövődményhez is vezethetnek.

Manapság már szinte elcsépeltnek hangzik, hogy a világ lakos-ságának egyre nagyobb százaléka túlsúlyosnak számít. Erre nagyon sokan csak legyintenek egyet. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nem esztétikai kérdésről van szó, hanem tudni kell azt, hogy a túlsúlyos embereknél 2-3 szor nagyobb a cukorbetegség kia-lakulásának veszélye. Ez arra vezethető vissza, hogy táplálkozási szokásaiktól, illetve mozgáshiánytól felborúlt a szervezet természetes egyensúlya. Gyakran felmerülhet a cukorbetegben a kérdés: fo-gyaszthat-e alkoholt és ha igen, mennyit? Nem csak arról kell emlí-tést tennünk, hogy az alkoholnak vércukorszint növelő illetve csök-kentő hatása van, hanem arról sem szabad megfeletkeznünk, hogy az alkoholnak magas az energiaértéke ezért gyakori fogyasztása testsúlygyarapodáshoz vezethet. Az alkohol nagyon gyorsan vérbe kerül. 5 perccel az alkohol fogyasztása után már mérni lehet a vér al-koholszintjét. A vér alkoholszintje a fogyasztást követő 30-90 percben éri el a legmagasabb értéket.

A máj lebontja az alkoholt, de ez egy lassú folyamat. Ezért ha gyors ütemben iszunk alkoholt, a máj ezt nem képes lebontani és a vérrel az alkohol eljut szervezetünk más részeibe is, pl. az agyba.

Az alacsony vércukorszint elkerüláse érdekében soha ne fo-gyasszunk alkholt éhgyomorra. Alacsony alkohol és cukortartalmú italok fogyasztása megengedett (száraz bor vagy sör). Ahhoz hogy italunkat tovább élvezhessük, keverjük a bort ásványvízzel vagy szó-dával. Néhány cukorbeteg embernek búcsút kell vennie az alkoholos italoktól, mivel szervezetükben ez tovább fokozza a károsodást.

Vércukornövelő alkoholok: a likőr, édesborok, pezsgők, barna sörök. Ezek fogyasztása tilos a cukorbetegeknek.

Vércukor csökkentő alkoholok: a száraz borok és a tömeny szeszek gátolják a máj cukorleadását, ezert inzulinnal kezelt és szul-fanilurea tablettát szedő betegeknél a vércukorszint eséséhez vezet-hetnek. Fogyasztásukkor ajánlott a szénhidrátok fogyasztása is.

Érzékszervi minőség ellenörző lap

Termék neve: Tamaioasa Romaneasca dulce

Gyártó/Forgalmazó neve: S.C.D.V.V.Pietroasa/Vincon Vrancea S.A.

Szabvány szerinti minőségi jellemzők

1.Külső jellemzők: Tiszta, lerakódásmentes, aranysárga folyadék. Amennyiben zavaros, akkor az azt jelenti, hogy nem megfelelő körülmények között gyártották

2. Szag: kellemes, édeskés, érződik rajta az alapanyagként használt szőlőlé illata

3. Iz: kellemesen édes, szénsavmentes

Érzékelt minőségi jellemzők:

Külső jellemzők: Aranysárga színű, tiszta és lerakódásmentes

Szag: kellemes, édeskés, érződik a szőlőlé illata

Iz: Kellemes, de az elvártnál kevésbé édes

Cimke szerinti összetétel: szőlőlé, cukor(80 g/l szőlőcukor).

1998-ban szüretelt szőlőből gyártva, alkoholtartalma 11 térfogatszázalék

Ajánlatos hidegen, 8-10 C-on fogyasztani

Könyvészet

1.Nemzetközi Marketing

Gazdasági és jogi könyvkiadó, Budapest, 1995

2.Bauer, A és Berács, J

Marketing

A budapesti közgazdaságtudomány kiadója, Budapest, 1992

3.Áruismeret III. Élelmiszerek

Közgazdasági és jogi könyvkiadó, Budapest, 1999

4.Internet, https:// Google. Com , alkoholok