|
Komlós Katalin előadása (1997) Bach 39. kantátája ("Szegd meg
kenyeredet az éhezőknek") különös kompozíció. A szavak jólismert retorikus megrajzolásán túl teljes egészében,
és az alkotás minden vonatkozásában a szövegnek veti alá a zenei invenciót.
Lemond a melosz és az önmagáért való széphangzás
csábításáról, hogy igazi és verbális értelemben mutassa fel az Ige mondatait.
Tárgya - a Szentháromság ünnepe utáni első vasárnap gondolatköréhet
kapcsolódva - az alamizsnálkodás, és az alázatosságban megnyilvánuló teljes
önátadás. Hogy is társulhatna zenei fény és pompa ilyen elmélkedéshez? A
kantáta több pontján Bach közelebb áll 17. századi nagy elődeinek,
elsősorban Schütznek a bibliai megfogalmazásaihoz,
mint kortársainak stílusához. A Szentháromság utáni 1. vasárnapra rendelt
szentlecke és evangélium a mű kiindulópontja. 17317n1315r János apostol I. levelének
4. fejezetéből vett epistola így szól:
"Ha valaki azt mondja: Szeretem Istent és felebarátját gyűlöli, az
hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan
szeretheti? És az a parancsunk van Istentől, hogy aki szereti az Istent,
szeresse testvérét is."
Lukács evangéliumának 6. könyvéből idézett versek pedig a
következők:
"Legyetek irgalmasok, mint a ti Atyáitok is irgalmasok. Ne ítéljetek, és nem
fogtok ítéltetni; ne kárhoztassatok, és nem fognak benneteket kárhoztatni;
bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni. Adjatok és adatni fog nektek,
jó és tömött, megrázott és kiáradó mértéket adnak majd a ti öletekbe; mert
amily mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek."
A kantáta pillér-tételeinek szövegéül Bach egy ószövetségi és egy
újszövetségi részletet választott. Jellemző, hogy ezúttal magának a
7-tételes ciklusnak a felépítését is a szöveg határozta meg. A kétrészes
kantáta mindkét szakaszát bibliai textusra írt tétel nyitja, míg a többi
tétel költött szövegre íródott. (A szerzőt ezúttal nem ismerjük.)
Különös jelentőségre emelkedik ez a tény, ha emlékezetünkbe idézzük,
hogy az ünnepi lutheránus szertartáson belül nem egyvégtében, hanem két
részletben hangzott el: a két szakasz itt tehát egyaránt a szentírás
részleteivel kezdődött, és azt a gyülekezet tagjai helyükön olvashatták.
A lipcsei főtemplomokban a vasárnapi istentisztelet rendje Bach idejében
a következő volt: az orgona bevezetője után a kórus motettát
énekelt, majd a Kyrie és Gloria
elhangzását követően felolvasták az illető ünnepre szóló
szentleckét és evangéliumot. Ezután következett a kórussal és hangszeres
együttessel előadott Hauprmusic, azaz kantáta
első része. A Hiszekegy, majd a prédikáció után könyörgést mondtak és
közös koráléneket énekeltek. A kantáta második
része ezután szólalt meg, részben a Communio
(Úrvacsora) alatt. A reggel 7-kor kezdődő, mintegy háromórás
istentiszteletet végül korálének és az orgona
ünnepi postludiuma zárta.
A 3. lipcsei kantáta-ciklushoz tartozó 39. kantáta 1726 június 23-án hangzott
el először. Az előadó apparátus 3 szólóhangot (szoprán, alt,
basszus), kórust, valamint blockflötékből,
oboákból, vonósokból és basso continuóból
álló hangszeres együttest foglal magában. Az 1. rész a hatalmas nyitókóruson
kívül csak egy recitativót és egy áriát tartalmaz; a 2. rész két ária, egy
recitativo és a záró korál alkotja.
Ésaiás könyvének 58. fejezetéből a 7-8. vers
nyitja a kompozíciót, többrészes, szabad szerkesztésű kórustablóval:
"Szegd meg kenyeredet az éhezőknek, a szegény bujdosót házadba bevigyed,
ha meztelent látsz, ruházd fel, és tested előtt el ne rejts magadat.
Akkor felhasad, mint a hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan
kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ."
A kenyér megtörését és szétosztását Bach fantasztikus képszerűséggel
illusztrálja a zenekari bevezetés hangszerelésében: a basszus fölött
megszólaló hangpárokat "szétosztja" a blockflöték, oboák, és vonósok között. A zeneelmélet
"áttört szerkesztés" néven ismeri ezt a metódust; Bach megoldása azonban
közelebb áll a középkori zenében hoquetusnak
nevezett technikához.
Zene
Három egybekomponált, de világosan megkülönböztethető szakaszból áll a
nyitókórus: a 3/4 metrumú főrészt páros ütemű középrész, majd 3/8
mozgású kórusfúga követi. A hangszeres motívumaiban a kezdő anyagra
visszautaló zárórész mozgalmas melizmái
a szövegben megidézett "kitörő fény" lobogását festik le.
Zene
A No. 2 basszus-recitativo szövege így szól:
"Isten eláraszt minket javaival; nélküle kiszáradna
e földi élet. Övé az, ami vagyunk. Mindennapi kenyerünket nemcsak népe
táplálékául adja, hanem próbakőnek is szánja, hogy azzal ne csak saját
szükségletünket elégítsük ki, hanem a rászorulóknak is juttassunk
belőle. Kegyes adományaiért nem fizetséget kér cserébe: színe előtt
csak az embertársad iránti könyörületesség számít."
Az ezt követő alt-ária lényegében triószonáta-tétel, járulékos
énekszólammal. A continuóval teljes hegedű és
oboa párosa imitációs szólamszövésével tökéletes kamarazene, és formailag is
végigkomponált, azaz inkább hangszeres fogantatású. (A 39. kantátának
egyébként egyetlen áriája sem követi a szokásos da capo sémát.) A szöveg tanít, és egyben bíztat:
"életünk puszta előképe az örökkévalóságnak. Aki evilágon
az isteni szeretetet gyakorolja, elveti magját az örök boldogság mennyei
aratásának."
Zene
A kantáta II. részét nyitó tétel áriának alig nevezhető. Inkább arioso, basszus hangra, puszta basso
continuo kísérettel. Végtelenül puritán, a szavakra
koncentráló meditatív monológ. Újszövetségi szöveg,
a Zsidókhoz írt levél 13. fejezetének 16. verse:
"A jótékonyságról pedig, és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen
áldozatokban gyönyörködik az Isten."
Igazi lutheri szellembe alkot itt Bach; Luther ugyanis a hangsorok
értelmezésével is az adott textushoz igazodott. A Szentleckéhez az általa
emelkedetnek ítélt 8. tónust (mixolid) tartotta alkalmasnak, mivel Szent Pál
a legkomolyabb apostol. 1726-ban már természetesen nem beszélünk egyházi
hangsorokról: a gondolati lényeg azonban az eszközök megváltoztatásával sem
változott.
Zene
A no. 5 blockflötével kísért szoprán-ária
jelentős kontraszt az előző tétel után. A felső régióba
helyezett regisztert talán a Magasságbelit megszólító szöveg első szava
("Höchster") indokolja.
Zene
Az ismeretlen szövegíró legszebben megfogalmazott sorai a No. 6 tételben
állnak:
"Mit adnék Neked mást, mint lelkemet? Felebarátom szolgálatát, szegénységének
enyhítését, fájdalmának vígasztalását, és - amikor
Neked tetszik - megfáradt testem végső megnyugvását. Azt hozom, Uram,
amit tudok: fogadd el ígért öröklétem zálogául."
Bach különleges recitativo accompagnatót, azaz a
teljes vonóskar harmóniáival kísért recitativót fogalmaz a személyes,
vallomásos mondatokból.
Zene
A kantáta befejezéséhez érve az alt-szólót természetesen a közösség éneke, a zárókorál követi.
"Boldogok a könyörületesek, akik együttéreznek a
rászorulókkal, és buzgón imádkoznak értük Istenhez. Akik szóval és tettel
segítenek, maguk is megsegíttetnek, és kegyelmet nyernek."
|
