Barokk eposz
barokk világkép
műfaji jellegzetességek
források, minták, antik elemek
téma, szereplők, cselekmény
keresztény szemlélet az eposzban
imitáció az eposzban
Kidolgozás:
A barokk világkép: a barokk a 16. században létező művelődéstörténeti irányzat, amely elsősorban a festészetben jelenik meg, és onnan terjed át az irodalomra. A festészet elemei megjelennek a barokk kompozícióban: a fény és árnyák ellentéte, illetve a kétszintes világ, a földi és a földön túli világ kettősége. A barokkban azonban megfigyelhetjük a keresztény jelleget, amely szin 656g617g tén érvényesül az eposzban. A barokkra jellemző a mártírkultusz, a vértanúhalál, amely az áldozatjelleget vonja be a műalkotásba. A barokkra ugyanakkor jellemző a monumentalitás, a szereplők jellemének a felnagyítása, hérosszá emelése. A barokk világképet befolyásolja a keresztény történelemszemlélet is, mely szerint a végvári vitéz feladata a nyugati kereszténység védelme a keleti pogányság támadásaival szemben. Ennek a feladatnak próbálnak eleget tenni a magyarok a 16. században, amikor kiépítik a végvári rendszereket, amelyek elsődleges célpontként szolgálnak a török támadásnak. A végvári vitéz feladata helytállni ezekben az ütközetekben, és megvédeni a várat, a nemzetet, a hazát, és másodlagos értelemben a kereszténységet a pogányok támadásai elől. Ez a tudat szivárog be az irodalmi alkotásokba, és a feladat teljesítéséért vállaló vértanúhalál is ebből adódik.
Műfaji jellegzetességek: a barokk eposz megalkotása által Zrínyi új műfajit alkot az irodalomtörténetben. Egyrészt alapoz az eposzi hagyományra, amely Homéroszra és Vergiliusra vezethető vissza, másrészt azonban kiegészíti az antik eposz elemeit barokk elemekkel, amely által képes új műfajt teremteni. Ebben az értelemben imitálja az antik eposz jellegzetességeit, az eposzi kellékeket: invokáció / segélykérés, prepozíció / tárgy megjelölése, in medias res / a dolgok közepébe vágva, enumeráció / seregszemle, peroráció / bezárás. Szintén megfigyelhetjük a homéroszi eposzokra is jellemző deus ex machina eszközt, ami az istenek vagy felsőbbrendű lények beavatkozását jelenti, illetve az eposzi hasonlatokat, amelyek átjárják a mű egészét. Zrínyi azonban ki is egészíti ezt a hagyományt, és keresztény szemlélettel telíti, illetve felhasználja a barokk festészet eszköztárát. Igy Zrínyi eposzában az invokáció nem bármilyen istenhez szól, hanem Szűz Máriához, a perorációban nem az istenek segítenek a magyar hősökön, hanem az angyali sereg ereszkedik alá a hősök holttestéért. Szintén barokk jellegzetesség az, hogy a fény és árnyék folytonos játékával, ami a barokk festészetből származik, Zrínyi erkölcsi értékeket bontakoztat ki. Zrínyit és katonáit mindig a fény és világosság környezetében mutatja be, a török sereget mindig árnyék övezi.
Források, minták, antik elemek: ( minták és antik elemeknél elsősorban ugyanazt kell elmondani, amit fent leírtam a műfaji jellegzetességeknél! !!!) Források esetében elsősorban figyelembe kell venni azt, hogy a mű megírása és a konkrét történelmi esemény között alig telik el nyolcvan év. Zrínyi nem azért válassza a szigetvári ütközetet egy eposz témájaként, mert ez egy döntő csata lett volna a magyarok számára, hanem azért, mert dédapja harcolt ebben a csatában és meghalt. Zrínyi ezáltal emléket akart állítani dédapjának, és ezért alkotja meg éppen ebből az 1566 - os történelmi eseményből kiindulva az eposzt. Forrásként tehát elsősorban felhasználhatta a családban elhangzott történeteket, majd a krónikákat, illetve nem utolsó sorban saját katonai tapasztalatait, hiszen ő maga is hadvezér volt.
Téma, szereplők, cselekmény: Az eposz témája egy konkrét történelmi eseményre alapszik, az 1566 - os szigetvári ütközetre, amely történelmi szempontból egy vesztes csata volt a magyarok számára. Zrínyi, az író, dédapja is részt vett ebben a csatában, és ő maga is meghalt. Az eposz azonban nem változat a történelmi eseményeken, az eposzban szintén egy vesztes csatáról olvashatunk, mégis mindvégig érezhetjük, hogy létezik egy másodlagos értelmezés is. Az eposzban a szereplők rendszere egyrészt tömbösítve jelenik meg, másrészt pedig két szereplő egyéniség feszül egymásnak: Szulimán és Zrínyi. A cselekmény folyamán a két sereg összecsapásra való készülődését figyelhetjük meg, és főként a harcot, amely a magyar sereg esetében a vértanúhalálhoz vezet. Elsőként a szereplők köréből Zrínyi alakját emelhetjük ki. Zrínyi már az eposz kezdetén úgy jelenik meg, mint egy megfontolt hadvezér, akinek tiszta és erős értékrendje van. Már kezdetben imádkozik Istenhez, hogy erőt adjon neki az ütközetben , hiszen tudatosította, hogy a törökök sokkal többen vannak mint a magyarok, és hogy számukra a győzelem esélytelen. Felkészülése azonban nagyon megalapozott lépéseket követ: elsősként kéri Isten segítségét a harcban felajánlva vértanúhalálát, ha szükséges. Ezt Isten már ekkor biztosítja neki. Aztán fiához intézi szavait, aki szintén olyan hősnek bizonyul mint apja. Fiát elküldi egy levéllel a királyhoz, hogy tájékoztassa őt a történtekről. A fia először ellentmond ennek, de apja megérteti vele, hogy a szigetvári küzdelem nem igényel két áldozatot, és hogy majd eljön az idő, amikor neki is fel kell áldoznia magát a hazáért. Ebből is kiderül, hogy Zrínyi és fia értékrendjében korántsem saját életük áll a csúcson, hanem a haza és a kereszténység védelme. Ezek után Zrínyi katonáinak tart beszédet, akiknek palástolás nélkül elárulja, hogy a győzelem elképzelhetetlen, ám mégis feladatuk kiállni a török sereg ellen, és ezt a feladatot erkölcsi kötelességük teljesíteni. A katonák bíztatása után Zrínyi felméri a stratégiai pontokat, eldönti a védekezés lehetőségeit, beosztja embereit, tehát nem ölbe tett kézzel várja a halált, hanem próbált védekezni legjobb tudása szerint. Mikor azonban már teljesen esélytelenné válik az ütközet a török sereg közé veti magát, és megpróbál minél többet legyőzni. Sorsa ennek ellenére a halál, ám Isten teljesíti szavát, hiszen halálából mártírhalált csinál, azáltal, hogy angyali légió ereszkedik alá az égből, és emeli fel a hősök testét a mennyek országába. Ezáltal tehát az üzenet egyértelmű: a történelmi esemény egy vesztes csata marad, de ebből Zrínyi az eposzban erkölcsi győzelmet kovácsol. Ezzel szembe jelenik meg Szulimán jelleme, aki az eposzban rettenetes hadvezérnek ismerünk meg, aki könyörtelen katonáival, és ellenségeivel szemben is. Az ő alakjának negatív bemutatása azonban fordított értelemben szintén Zrínyi alakjának megnövesztésére szolgál, hiszen ha Szulimán hatalmas vezér, akkor ettől hatalmasabb Zrínyi, aki szembe is mert vele szállni.
Keresztény szemlélet és keresztény történelemszemlélet: A keresztény szemlélet jelenléte az eposzban barokk jellegzetesség. Ez egyrészt eredeztethető a történelemszemléletből, másrészt pedig egy bibliai hagyományra vezethető vissza. A történelemszemléletben ismernünk kell a magyar küldetéstudat elméletét, mely szerint a magyar nemzet egy különleges küldetéssel rendelkezik Európában, és ennek teljesítésére éppen a 16. században adódik alkalom. Eszerint Magyarország azért fekszik Európa keleti részén, mert így a pogányok csapása elsőként őket érinti, és ezért feladatuk a nyugat - európait civilizációt és kereszténységet megvédeni a pogányok támadásaitól. Ezért építik ki a Kárpátok mentén a végvárakat, amelyekben úgynevezett végvári katonák éltek, akik készek voltak bármikor feláldozni életüket a hazáért és szembeszállni a törökkel. Ez a történelemszemlélet érvényesül tehát az eposz megírásában, amikor a Szigetvár 1566 - os ütközetét tekinti történelmi alapnak Zrínyi.
Másrészt megfigyelhető egy bibliai hagyomány érvényesítése is, hiszen Zrínyi jellemében egyaránt megfigyelhető az athleta christi és imitatio christi minta. Ennek jelentése Krisztus katonája és Krisztus utánzója, amely tehát mindkettő arra utal, hogy a krisztusi életmód, és feláldozás mintáját követi Zrínyi. Ez úgy nyilvánul meg az eposzban, hogy mindvégig alázatos kereszténynek bizonyul Zrínyi, és ez megnyilvánul katonával való viszonyában is. Mindi meghallgatja katonáit, együtt érez az ők bánatukkal, ami leginkább a 7. énekben figyelhető meg. Ekkor hall meg Farkasics, az egyik hűséges katonája. Zrínyi egy pillanatig sem távozik katonája mellől, elkíséri a halálig, majd a halála után nyugtatja a többieket, tudván, hogy létezik élet a halál után. A Krisztus katonája jellegzetesség pedig egyértelműen vértanúhalálában mutatkozik meg, amikor nem sajnálva saját életét önmagát áldozza fel a kereszténység érdekében.
Imitatio az eposzban: az imitatio kérdése az eposzban két részre osztható: egyrészt megfigyelhető egy műfaji imitátio, ami az antik hagyományhoz kapcsolható, másrészt pedig megfigyelhető egy imitatio a jellemekben, ami a keresztény Bibliához köthető. Az antik eposzhoz kapcsolható a műfaji utánzás, ami a műfaji elemek felhasználását jelenti, vagyis az eposzi kellékek alkalmazását. A krisztusi magatartás pedig utal a bibliai hagyományra, tehát itt nyilvánul meg az imitatio christi magatartás. A műfaji imitátio abban nyilvánul meg, hogy a barokk eposz követi az antik, homéroszi eposz kellékeit, de ezeket keresztény tartalommal telíti őket. Például az invokáció nem mitológiai istenekhez, múzsákhoz szól, hanem Szűz Máriához. Az isteni segítség (deus ex machina) is az egy Istentől és angyalaitól származik és nem antik istenektől. Zrínyi az eposz folyamán az egy keresztény istenhez fohászkodik, és ettől várja sorsának eldöntését. A bibliai hagyományra való támaszkodás nemcsak Isten megjelenésében figyelhető meg, hanem Zrínyi magatartásában is, aki Athleta Christi - nek tekinthető, hiszen tette által a kereszténységet védelmezi. Ettől válik mártírrá a mű keretében.
|
