Bevezető
2. Szigetköz adottságainak részletes leírása:
A Szigetköz Európa legnagyobb hordalékkúpján helyezkedik
el. A Kisalföld jellegzetes kistája, mely a Győri medencében, a Mosoni-Duna
és a Nagy-Duna által határol
Az éghajlati viszonyokat az Atlanti-óceán felől érkező páradús légtömegek határozzák meg, melyek hatása az éghajlatot kiegyenlítettebbé teszik. A csapadék mennyisége magasabb az országos átlagnál, a legcsapadékosabb időszak a nyár eleje, a téli hónapok pedig a legszárazabbak.
Flóra
A területen az egyedülálló felszínformák, klimatikus, és talajtani adottságok következtében különösen változatos élőhelyek alakultak ki, melynek köszönhetően gazdag és sokszínű élővilág telepedett meg. A Szigetköz otthont ad számos ritka állat- és 22522m121w növényfajnak, amelyek az ország területén máshol nem fordulnak elő. Növényzetének kialakulásában meghatározó szerepet játszott a víz, a Duna. A lassúb vizekben és morotvákban lebegő hínártársulások élnek, a sekélyebb vizekben és a partok mentén nád és sásas társulások találhatók. A Duna halbölcsője
Fauna
A Szigetköz kialakulása a földtörténeti harmadkor végén, 2,5-3
millió éve, a pliocén-korban kezdődött, ekkor még a Pannon beltenger
borította a területet. A harmadkor végén azonban a tenger fokozatosan
visszahúzódott, és medencéje a szélén kavics, a belső részeken agyag,
márga és finom homok rétegekkel feltöltődött és helyén édesvízű
tórendszer alakult ki. A pleisztocén (negyedkor) elején a Kisalföld közepe
süllyedni kezdett, és az Alpok és Kárpátok irányából érkező folyók, a
Duna, Morva, Rába és a Nyitra elődei újabb és újabb folyami
feltöltődést eredményeztek a területen. Lerakodó kavicsos-homokos
hordalékukkal tovább töltötték a viszonylag gyorsan süllyedő medencét.[1]
A medence fokozatos feltöltődése miatt, a folyók iránya megváltozott, a
Duna új irányt keresett, és nyugat felé, a Visegrádi-szorosnak vette az útját,
és begyűjtötte az északról és délről érkező folyókat. Ezzel a térség mai vízrendszere kezdett kialakulni. A
síkságon a hegyek közül kilépő folyó elvesztette felső szakasz
jellegét, esése csökkent, emiatt a szétterülő víz nem tudta hordalékát
tovább görgetni és nagy részét lerakva szigeteket, zátonyokat épített. Ezek a zátonyok útját állva a
víz folyásának új irány keresésére és új meder építésére kényszerítették a
folyót. Ezáltal egyre nagyobb területre kiterjedő,
legyezőszerűen szétágazó, majd összefutó szövevényes ágrendszer
alakult ki. A
lerakódott hordalék többször átrendeződött, kimosódott, miközben a finom
hordalék távolabbra került. így egy hordalékkúp alakult ki és ez, mivel a
medence süllyedése még mindig tarott, néhol
Történelem:
A Szigetköz vízjárta ingoványos, mocsaras vidéke kitűnően védte a római Pannónia északi határát. Traianus alatt a limes elnyerte végső kiépítettségét, négy táborban 40-50 ezer római katona vigyázta a határt. Ilyen légióstábor volt Arrabona (győr) is. A népvándorlás hullámai is a terület peremvidékét érték, első állandó lakói a magyarok voltak. A honfoglalás idején a magyaroknak gondjuk volt, hogy minál kevesebb ösvényes keresztül lehessen az országba jutni. Az ösvényeket járhatatlanná tették: elzárták, bevágták, gyepüket, vagyis akadályokat készítettek, melyeken csak itt-ott hagytak egy nagyobb bejáratot, és ezekre folyamatosan vigyáztak. Lakossága ma is magyar bár található itt besenyő, kun, török itt-ott szláv családnév is. A folyam elképzelhetetlen ereje félelmetes pusztítást, de egyben építést is végzett az idők folyamán. Ez a terület-átalakítás a települések beépítési módját is befolyásolta. Így a kialakuló magaslatokon települtek le az emberek. A házak a hordalékdombok tetejére, míg a kertek a dombok alja felé lejtettek. A táj és a települések mai képének kialakulására a 18. és 19. században, a török háborúk után két tényező hatott: a majorsági nagybirtokos gazdálkodás kora és kialakulása, illetve a németek betelepülése, vagy betelepítése volt. Az előző a táj, utóbbi a településkét átalakulásában volt fontos tényező. Moson megye jobbágyságának nagyrésze szabad költözésű volt, és az országos átlagnál jóval nagyobb telken gazdálkodhatott. 18. században Mária Terézia lánya, Mária Krisztina férje, Albert Kázmér herceg példás módon fejlesztette fel a gazdaságot a térségben korszerű reformokkal, telkesítéssel, vízlecsapolásokkal, befásítással. Ennek eredményeként a lápok, posványok, mocsarak fokozatosan rétekké, szántókká alakultak. Rendezett utak voltak, folyt a vízszabályozás és a csatornák építése. A kiegyezés után a polgári módon és erős gépesítetteséggel dolgozó gazdaságok voltak a jellemzők...
A szigetközi kerékpárútA történelem folyamán nagy árvízes évek a következők voltak: 1242, 1426, 1760, 1809, 1845, 1850, 1862, 1883, és az eddigi utolsó 1954-ben.
Az utolsó szigetközi árvizet a még élő idősebb nemzedék nem felejti el. Ekkor az ár Ásványrárónál a Nagy Duna árvízi gátját a víz átszakította és a Szigetköz nagyobb része víz alá került. A Győr-Révfalut védő körtöltés is átszakadt és elöntötte Révfalut. Azóta megerősítették a gátakat. Állami támogatással, társadalmi összefogással eltüntették a pusztító árvíz nyomait. A Szigetköz újjáépült.
A települések keletkezésének is van történelme. A szolgalegények tavasszal kihajtották a szigetekre a gazdák teheneit. S úsztatva egyik szigetről a másikra, kint legeltették a csordát késő őszig. Sokszor télen is kinn voltak a rideg tartású állatokkal. A pásztornép magának való volt. A család többi része (asszonyok, gyerekek) a magasabb szigeteken laktak. Ladikon mentek ki a pásztorhoz, aki a természeti elemek elleni védekezésül paticskunyhót épített magának. Ha gazdalányt vettek el (ez többször megesett), akkor valamelyik szigeten építettek maguknak házat. Ebből később tanyaszerű település fejlődött ki. A Duna szabályozás befejeztével ezekből községek lettek. (pl. Dunasziget= Cikolasziget, Doborgazsziget, Sérfenyősziget (Zátony), Tejfalu) egyesítéséből.
Élővilága
Szigetköz számos kanyarulatával, rengeteg lotáfávalcsaknem kifürkészhetelen vízi labirintust alkot, amelyben a buján tenyésző növényzet és a legkülönbözőbb fajtájú vízimadarak megszámlálhatatlan sokasága él.[2]
A Szigetköz közel 400 km2-es víz teremtette és uralta táj kiemelkedő jelentőségű élővilága vízi és vízkedvelő fajokból állt. Ezen az ország területének alig 0,4%-át kitevő területen pl. megtalálható a teljes hazai edényes flóra 47%-a, a hazai halfajok 80%-a.A jelenlegi állapotok kialakulásában döntő szerpe volt a múlt száad végi (1886-1896) folyamszabályozási és ármentesítő munkálatoknak. A folyamszabályozás okozta változásokat követte a főmeder süllyedése miatt vízszintcsökkenés, majd a Duna elterelése (1992) után a mellékágrendszer 2/3-ának kiszáradása. A vízi állatok millióüi pusztultak el, és a későbbi száraz évek nagy károkat okoztak a növényvilágb. Az egykori, ősi élővilág maradványai kis területeken, többnyire elszigetelten találhatók meg. A Szigetköz otthont ad számos különösen ritka növény- és állatfajnak, amelyek hazánkban másutt nem fordulnak elő. A Duna és a Mosoni-Duna mentén ártéri növénytársulások: magas sásrétek, mocsárrétek, bokorfüzesek, főz-nyár ligetek találhatók. A magasabb térszinteken - a medrektıl távolabb - az egykori erdıtársulások maradványai, a tölgy-szil ligeterdık teszik változatossá a növényzetet.
Láperdők
A Szigetközben háromféle láperdő található: a szukcesszió első társulása a dárdás nádtippanos fûzláp (Calamagrostio- Salicetum cinereae), amelyet a feltöltődésben lévő részeken felvált a mocsári páfrányos égerláp (Thelypteridi-Alnetum), a már teljesen feltöltődött szakaszon pedig megjelenik a mocsári sásos égerláp (Carici acutiformis- Alnetum). Innen a szukcesszió a keményfaligetek felé vezet, a mocsári sásos égerlápból kialakul az égerfaliget (Paridi quadrifoliac-Alnetum), amelyet a további szárazodást követően felvált a szil-kőris-tölgy ligeterdő (Scillo vindobonensis- Ulmetum). Pl:Hédervár - "Vadaskert", Máriakálnok-Arak - "Malomszer", Mosonmagyaróvár - "Parti-erdõ"
Mocsárrétek:
Legértékesebbek a mocsárrétek (Alopecuretum pratense). A Felsõ-Szigetközben már csak egy helyen található ez a társulás. Az Alsó-Szigetközben, elsõsorban Lipót községtõl délre azonban még jelentõs területeket borít gyep a Duna árvédelmi töltése mentén. Nagyobb részük sajnos nem védett. Védetté nyilvánításuk sürgetõ, mert a szárazabb években egyre újabb és újabb területek kerülnek feltörésre. A gyepek sok védett növény- és állatfaj élõhelyei, például: Keskenylevelû gyapjúsás (Eriophorum angustifolium), Mocsári kosbor (Orchis palustris), Mocsári nószófû (Epipactis palustris), Szibériai nõszirom (Iris sibirica), Kornis tárnics (Gentiana pneumonanthe),
Ligeterdők
Ártéri füzesA Szigetközi TK területén mindhárom ligeterdõ társulás a bokorfûzes (Salicetum triandrae, Salicetum purpureae), a puhafa liget (Salicetum albae-fragilis) és a keményfa liget (Fraxino pannonicae-Ulmetum) megtalálható. Sajnálatosan a keményfa ligeterdõ (Querco-Ulmetum) jelenlegi tudományos nevét adó Fraxinus angustifolia ssp. pannonica mindössze néhány példányban képviselteti magát a területen. Helyette magas kõris (Fraxinus excelsior) található. A természetes és a természetközeli erdõk között még gyertyános-kocsányos tölgyes társulás (Querco robori-Carpinetum) és égeres láperdõ (Thelyptheridi-Alnetum) található.
A bokorfûzes és a fûz-nyár ligeterdõk területei kiváló helyei a gyorsan növõ nemesnyárak termesztésének. Ållományuk emiatt országosan is drasztikusan csökken. A tölgy-kõris-szil ligeterdõk, amelyek egykor az ország egyötödét borították, ma 1 %-ra szorultak vissza. Szinte teljesen eltüntek a gyertyános-kocsányos tölgyes erdõk, és országszerte nagyon ritkák az égerlápok is.
Az eredeti állatvilág tekintélyes része kipusztult. A szabályozása elıtt a szigetközi Duna sok-sok vízfolyása valóságos paradicsom volt a halak számára, ez a halbıség megszőnt, de még ma is 65 halfaj (magyarországi fajok 80%-a ) fordul elı. Jelentıs a Szigetköz madárvilága is, az itt élı madárfajok száma több százra tehetı. Az erdı, a nádas, a vízfolyás a fészkelı és táplálkozó helye sok madárnak (pl. szürkegém, réti héja, rétisas, kanalasgém, hegyi réce, fekete réce, gyöngybagoly).
A Szigetköz a Duna halbölcsője volt a Bős /Gabcikovó/ vízlépcső megépítéséig és a víz eltereléséig. 65 halfaj fordult itt elő, ez a hazai fajok 80 %-a% Megtalálható itt, az eredetileg tiszta hegyi patakokban élő sebes pisztráng (Salmo trutta fario), éppúgy, mint a mocsarak, lápok védett fajai: a réti csík (Misgurnus fossilis), vagy a lápi póc (Umbra krameri). Még néhány a védettek közül: magyar bucó (Aspro singel), botos kölönte (Cottus gobio) selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer) stb.
A kétéltűek csaknem valamennyi faja megtalálható a Szigetközben. Közülük gyakori a kecskebéka (Rana esculenta), a vöröshasú unka (Bombina bombina), és a mocsári béka (Rana arvalis). A hüllők kisebb számban élnek a vízjárta területeken, de jellegzetes fajuk, a vizisikló (Natrix natrix) itt is gyakori.
A védett lepkék közül a mocsarakra jellemzők: a mocsári bíbormoly (Ostrinia palustralis), a zanót- és vérfű boglárka (Macolinea nausithous, M. teleius), a fűz-nyár-ligeterdőkre jellemzők a színjátszólepke (Apatura ilia), c-betűs aranybagolylepke (Lamprotes c-aureum), kéköves bagolylepke (Catocala fraxini), a keményfa-ligeterdőkre a magyar tölgymakkmoly (Pammene querceti), a szilfa púposszövő (Dicranura ulmi), sőt a teljesen száraz területek képviselői is megtalálhatók: díszes medvelepke (Arctia festiva), fehérsávos földibagoly (Euxoa hastifera).
A madarak száma 230-ra tehető, közülük a Duna ágrendszerében járva először a gémfélék tűnnek fel. A nagyobb telepeken szürke gémek (Ardea cinerea) és bakcsók (Nycticorax nycticorax) költenek. A fokozottan védett fajok közül jellegzetesebb fészkelők, a nagy kócsag (Egretta alba), barna kánya (Milvus migrans), hamvas rétihéja (Circus pigargus), fekete gólya (Ciconia nigra) és cigány réce (Aythia nyroca). A réti sas (Haliaetus albicilla) és a halász sas (Pandion haliaetus) is rendszeres vendég a területen.
A védett emlősállatok közül jellegzetesk a nyuszt (Martes martes), a vidra (Lutra lutra) és az északi pocok (Microtus oeconomus)
1991-óta természetes úton megtelepedett a száz éve kihalt hód (Castor fiber) is, Magyarországon először. Azóta úgy elszaporodtak, hogy a bővízűbb ágrendszerekben sokfelé megtalálhatók
Szigetköz talajainak nagyobb része az öntés, a réti és a csernozjom talajok közé tartozik, fizikai féleségre nézve nagyrészt vályog, ezen kívül találhatóak homok, illetve homokos vályog területek.
A Szigetköz öntéstalajai meszes öntéstalajok, főként fiatal öntésiszapból és öntéshomokból állnak.. Nagyon jól vezetik a vizet, de rosszul tartják meg. Csernozjom talajok anyaga vályog, néhol homokos vályog, kisebb foltokban agyagos vályog.. Réti talajok a Szigetközben nagy területet foglalnak el. Mivel öntésen alakultak ki, ezért mésztartalmuk általában magas, 20-25%. A Duna hajózható főága, az Öreg-Duna az eleven vízek birodalma.
A Duna
Európa második leghosszabb folyama a Volga után. A Duna
Európa sokféle táján és 10 országon halad keresztül, ezért a világ
"legnemzetközibb" folyójának is nevezik. Teljes hossza
A folyót 3 szakaszra lehet bontani: Felső-, Középső-, és Alsó-Dunára. A felső szakasz a Duna forrásától nagyjából a csehországi Morva folyó torkolatáig, a középső szakasz innen a Kárpátok déli vonulatáig, a romániai Szörényvárig, az alsó szakasz pedig Szörényvártól a Duna-deltáig, a Fekete-tenger torkolatáig tart.
A folyónak jelentős tájformáló szerepe van, egyszerre épít és pusztít. A rombolás elsősorban a gyorsabb folyású, hegyi szakaszokra, míg az építés a lassabb folyású, alföldi részeken jellemző. A pusztítás mértéke függ a folyó sebességétől, így a nagy sodrású helyeken komoly mértéket ölthet, míg a kevésbé gyors folyásoknál szinte elenyésző a folyó ilyen irányú tevékenysége. A folyó állandóan koptatja és mélyíti medrét. jellemző geológiai képződményei a sziklák, amelyek a puhább, mára már elkopott kőzetekbe ágyazott keményebb kőzeteket jelentik. A Dunán, több helyen is találni ilyen sziklás szakaszokat. Ezek közül a legismertebbek a Passau feletti az aschahi, a Grein és Stunden közötti, valamint a vaskapui szakaszok. Magyarországon kisebb számban Nyergesújfalunál, Dömös és Nagymaros között, valamint Budafoknál találni sziklákat. A folyó nagy mennyiségű hordalékot szállít, és ha a vízszint hirtelen apadásnak indul, a Dunán jellemzően kialakulnak a zátonyok, amelyek ebből a hordalékból származnak. Ilyen, jellemzően zátonyos rész a Duna Rajka és Gönyű közötti szakasza, ahol a Bős-nagymarosi vízlépcső megépítésével a hasonló képződmények még nagyobb számban elszaporodtak. A Duna különleges képződményei az aldunai sellők, amelyek a mederfenék kisebb-nagyobb kitüremkedéseit jelentik. A löszös síkvidékeken keresztülhaladó folyó mélyen belevájja magát a puha kőzetbe, ezért itt megfigyelhetők a magaspartok. Ilyen szakaszok elsősorban a jobb parton találhatók Gönyű és Komárom, valamint Érd és Mohács között. Ezeken a helyeken fokozottabb földcsuszamlás veszély van, mivel a folyó fokozatosan aláássa a hegyoldalakat. Egyre kisebb számban, de még jellemzőek a Duna mentén a mocsarak, amelyek lerakott hordalékkúpokon alakultak ki. Ezekből a legnagyobbak Bajorországban, a Hanság és a Duna-delta területén találhatók. A Duna építőmunkájaként jöttek létre a hordalékkúpok, amelyek esetenként szigeteket is létrehoznak, illetve a Duna-delta (elsősorban a Kilia-ág) területén a turzások.
A Duna rengeteg mellékággal rendelkezik hosszú folyása során. Ezek közül a hazai legjelentősebbek:
Kis-Duna (Csallóköznél)
Mosoni-Duna Szigetköznél
Szentendrei-Duna
Ráckevei-Duna
A főbb, illetve kisebb mellékágak egy vagy több szigetet is körülzárhatnak. Ezek közül a legnagyobbak a Csallóköz, a Szigetköz, a Szentendrei-sziget, a Csepel-sziget, a Mohácsi-sziget és a Duna dobrudzsai kanyarulatánál a Bala-sziget.
A Duna-delta is alapvetően három ágból tagozódik. Ezek északról délre a következők: Kilia-ág, Sulinai-ág, Szent-György-ág.
A folyó mélysége, szélessége és így sebessége nagyban különbözik a különböző szakaszokon. Általában elmondható, hogy a felső jellegű szakaszokon a folyó keskeny és igen mély.
A folyó vízszintje nem állandó, alapvetően tavasszal, elsősorban az alpi hó elolvadásakor emelkedik jelentősen a vízszint. Ezek az áradások alapvetően másként sújtják a különböző szakaszokat. Azon részeken, ahol az ártér meglehetősen kicsi, ilyen a felső szakasz, jóval nagyobb áradások lehetnek, mint a folyó lejjebbi szakaszain, viszont a nagy esés miatt hamarabb le is vonul az ár, míg ez az alsó szakaszokon kifejezetten hosszú ideig is eltarthat.
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szigetk%C3%B6z
|
