EDDA Mûvek 1.

A oldal
1. Minden sarkon álltam már
2. Egek felé kiáltottam
3. Ahová eljutok
4. Fémszívû fiú

B oldal
1. Álom
2. Ahogy élsz
3. Elhagyom a várost (EDDA-blues)
4. Semmim nincs
5. Álmodtam egy világot

Minden sarkon álltam már [A]

(Slamovits István - Pataki Attila)

1. Minden perc egy nehéz nap,
Minden nap egy hosszú év,
Mögöttem már annyi érzés,
Elõttem még oly sok év.

2. Volt már úgy, hogy mennem kellett,
Nem tudtam, hova érkez 414h710e em,
Lehunyt szemmel azt reméltem,
Hogy egy dal segít nekem.

3. Aztán jött egy furcsa érzés,
Vad erõvel elkapott.
Igen, úgy éreztem,
Kezeimmel elérhetem a Napot.

4. Azért volt oly különös,
Minden fénynél színesebb,
Egész nap égett bennem
Egy dal szüntelen.

R. ||: Minden sarkon álltam már,
Minden lépcsõn ültem már,
És ha elrúgtam egy követ, amerre gurult,
Arra mentem tovább :||

Arra mentem tovább.

Egek felé kiáltottam [A]

/Slamovits István - Zselencz László - Pataky Attila/

1. Soha nem láttam még, hol kel föl a nap,
Soha nem aludtam át éjszakáimat.
Hínárszálak húznak le a mélybe,
Önmagam állítottam félre.

2. Zárt ajtókat nyitottam ki másnak,
Nem hívtak barátnak és nem hívtak társnak,
A lenyugvó nap mindig máshol ért,
Ezer színével borult rám az éj.

3. Rám zuhant minden, minden, mi nem kellett másnak,
Rossz íze lett a sötét, a sötét éjszakáknak.

R. Életemben sok mindent megpróbáltam,
Külvárosok elõttem, utánam.
Az egek felé kiáltottam,
Rosszat soha nem akartam.

1., 2., 3., R., R.

Ahová eljutok

1. Életem egyszerû, nem tudom hová jutok,
Egy biztos úton még ma elindulok.
Tévedésbõl túl korán elengedtek,
Úgy gondolták, sokáig melengettek.

2. Célpont voltam, rám számoltak,
Acél ajtók rám csukódtak.
A napok hosszú sor megzavart,
Hiszékeny életem naponta felkavart, felkavart.

R. Nézd, üres két kezem,
A köd elnyelte fejem!
Dalaimat rád kiáltom,
Nincs senkim, nincs semmim a világon,
Nincs senkim, nincs semmim a világon,
Nincs senkim, nincs semmim ezen a világon.

3. Nevünket nem kell, hogy valahol jegyezzék,
Életünk semmilyen, nem kell, hogy szeressék,
Eljön a nap, hogy fejem nincs hol lehajtanom,
De a jelenem a tiéd, vidd, neked adom, neked adom.

R., 3., R.

Fémszívû fiú [A]

/Slamovits István - Barta Alfonz - Zselencz László/

1. Fejed fölött múlnak el az évek,
Nem tudod, mi lesz még belõled.
Apád szavai mind lekoptak rólad,
Érzed: nem szeretnek, átnéznek rajtad.

2. A keresztútig mindennap eljutsz,
Senki nem vár, nem jön eléd.
Hazamennél, de nem kérnek belõled,
Azt üzenik, maradj ott, hol eddig lehettél.

R. Csak menj, sok hosszú év vár rád,
Sorsunk egybeforr, menj, vidd tovább!
A hajnal ágyat bont neked,
Megpihen rajta kemény fémszíved.

2., R., R.

Álom

(Slamovits István - S. Nagy István)

1. A lány, kire nézek,
Egy új életrõl álmodik,
Tûz ég szívében,
Meddig kell várnia még?!

R. Álmodhat széprõl, álmodhat jóról,
Úgy szeretne élni már.
Elfojtott vágyak, órák, remények,
Úgy szeretne élni már.

2. Ha tudná, hogy merre menjen;
Az út oly nehéz.
Tûz ég szívében,
Meddig kell várnia még?!

R., instr., 2., R., R.

Ahogy élsz

1. Egyedül alszol, egyedül kelsz,
Amit tenned kéne arra sem figyelsz,
A dolgok súlya fejeden egyre nõ,
Lassan olyan leszel, mint egy nehéz kõ.

R1. Rég nem vagy már fenegyerek,
Rossz dolgokban törni magad minek?

2. Rossz ágyakon rossz álmokat láttál,
Éveken át mindig valamire vártál,
Elérted lassan életed negyedét,
Nézz önmagadba, mennyit vesztettél!

R1.

R2. Ahogy élsz, úgy lesz jó
Ahogy élsz, az neked való
Ahogy élsz, úgy lesz jó
Ahogy élsz, az neked való

1., R1., R2.

ELHAGYOM A VÁROST

(EDDA blues)

/Slamovits István - Pataky Attila/

Magányosan állok egy sötét udvaron,

Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog.

Sorra kidolt padok közt lépkedek,

Kevés a hely, ahova léphetek.

A sarkon áll egy alak, rám vigyorog,

Szólni nincs kedvem, hát tovább indulok.

A régi téren talán vár még valaki,

Vele jó lesz egy cigit megosztani...

Ref:

Egyszer egy szép napon,

Tudom, hogy elhagyom a várost, ahol élek,

Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,

Igen, holnap, holnap indulok.

Talán csak megszokásból indultam tovább,

Mereven bámultam a házak ablakát.

A pályaudvar, á, egy megszokott állomás,

Az egész: egy furcsa látomás.

Aztán csend. És újra csend.

A sárga Hold álmosan figyel,

Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jártam itt,

Tudom, hogy nem felejted, mennyit vártam itt.

R., instr., R.

Igen, elhagyom a várost.
Elhagyom, ha nem fogad magába.
Errõl szólt a dal: EDDA-blues.

Semmim nincs

1. Semmim nincsen nekem, mit adhatnék,
Megvetettlen ágyakban alszom rég.

R. Úgy vágyom rá, hogy a dalt megszeresd,
Ez minden, mit adhatok neked.

2. Semmim nincsen nekem, hát ne is kérj,
Nem tudom a vágyaid megvenni én.

R., 1., R., R.

Álmodtam egy világot [A]

/Slamovits István - Barta Alfonz - Pataky Attila/

1. Idõnk kevés, mégis hajt valami tovább
Kormos városomban rám nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az útmenti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.

2. Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dõlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Idõm kevés, mégis hajt valami hozzád.

instr.

3. Titkaim nem õrzi senki meg,
De szívemben a dal megmarad nekem
Újra átélem örök hangjait,
Ha szól az ének, álmodom a világot veled.

R. Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui elõtt.
Adj erõt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak elõtt.

2., R., R.

EDDA Mûvek 2.

A oldal
1. Kölyköd voltam
2. A hûtlen (EDDA himnusz)
3. Kínoz egy ének
4. Kék sugár

B oldal
1. A keselyû
2. A torony
3. Ítélet!
4. Néma völgy

Pataky Attila - ének
Slamovits István - gitár, ének
Barta Alfonz - billentyûs hangszerek
Csapó György - dob
Zselencz László - basszusgitár

PEPITA felvétel 1981

Zenei rendezõ: Peterdi Péter
Hangmérnök: Zakariás István

KÖLYKÖD VOLTAM

/Slamovits István - Pataky Attila/

Karodon vittél évekig,

Akaratod rabja voltam,

A vágyak bennem egyre nottek,

Elfelejtem, hogy kölyköd voltam.

Hiába hívnál megtört szívvel,

Elnyeltek a sűrű városok,

A tűzfalakra írtam éjjel:

engem ne várjatok.

Ref:

Kölyköd voltam, véredből lettem!

Kölyköd voltam, nem értettél engem!

Emléked mégis fogva tart,

El nem enged!

Rossz hold kelt föl,

Mikor a kölyköd lettem!

Rossz hold kelt föl!

A régi dolgok sorra elvonultak,

Percről percre messzebb jutok,

Terveim hegyekké nőttek,

Áttörni rajtuk nem tudok.

Szárnyaira vett a vágy;

És nem mondhatok neked mást,

A reményt soha fel ne add:

Megveted még hideg ágyamat.

Megveted még hideg ágyamat.

Ref.

Rossz hold kelt föl,

Mikor a kölyköd lettem!

Rossz hold kelt föl,

Mikor a kölyköd lettem!

Rossz hold kelt föl!

A HŰTLEN

/Pataky Attila - Zselencz László/

Ment a hűtlen nehéz fejjel

Visszamenne, de ő már nem kell.

Érzi, hálátlan lett sorsa.

Keserű könnye arcát mossa.

Arra gondol, ot ki szerette.

Ha szerette, el mért engedte.

Vissza nem jön többé soha.

Bárcsak békén hagyták volna.

Ref:

Minden hajnal övé marad.

Látja szállni a madarakat.

Hosszú, hosszú ideje vár.

Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti, hogy a

múltat ki nem tépheti szívébol.

Amíg él el nem felejti, hogy a

múltat ki nem tépheti szívébol.

Megállt egyszer, visszanézett

Nézte, nézte a messzeséget.

Sárga lámpák jelzik útját.

Otthon hagyta minden múltját.

Ment a hűtlen nehéz fejjel.

Tudja jól, hogy o már nem kell.

Ég veletek! Mást nem mondott.

Szeme túlragyogott minden csillagot.

Ref.

Kínoz egy ének

(Slamovits Tamás - Slamovits István)

1. Süllyedõ utakon elhagyott házak,
A kidobott tükrök valakire várnak.
Hûvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények,
A házak fölött száll, kínoz egy ének.

2. Olcsó cigid szívod és fújod,
Önmagad egyre nehezebben húzod.
Fejed lehajtanád padra vagy földre,
Lesnek rád fák mögé rejtõzve.

R1. Veletek nõttem fel, házak, városok,
Fáradt villamosok, kõhidak.
Hûvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények,
Vadítja lelkem, kínoz egy ének.

R2. Mondd el mit szeretnél,
Te kicsi, te nagy, te csúnya, vagy szép,
Vagy régen elveszett, amire vágysz,
És kínoz egy ének, akárhol jársz.

3. Vasúti várótermek, pénznyelõ automaták,
Zsúfolt vonatok, részeg katonák.
Hûvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények,
A házak fölött száll, kínoz egy ének.

4. Éjszaka van, a hold a földre ásít,
A falak mögött az altató még kábít.
Autók rohannak keletnek és délnek,
Minden utcán kísért egy ének.

R1., R2.
Vagy régen elveszett, amire vágysz,
És kínoz egy ének, akárhol jársz.

Kék sugár

(Zselencz László - Barta Alfonz)

1. Élt egy fiú egymagában, a fény szívében, a csendnek élt,
Nálad nem volt jobb, se rosszabb, de érte jött egy nap a fény.
E naptól kezdett félni, fájó érzés tört reá,
Elragadta, egyre feljebb vitte õt a kék sugár.

2. A késõ õszi fényben feltûnik a vén világ,
Látta ott fenn a viaszszívû emberek hatalmas táborát.
Mért mész tovább, nagy a világ, nem elég, amit látsz,
Mért mész tovább, nem tudod mi vár, hová visz a kék sugár.

R. Körbezárta, húzta magával a fény,
Látta, amire vágyott, amitõl félt,
De egyre feljebb vitte õt a kék sugár,
Zuhanó sorsok, életek, mi vár rád és rám.

3. Zuhanó sorsok, életek, hova hajszol a remény,
A dolgok árát megfizetted, de ez még nem elég,
Csak egy medve szerelem, elveszett testedben lehet elég,
Vadul tör rád, meg nem öl, de emlékeztet míg élsz.

4. Látott vágyakozót és gyûlölködõt,
Kibontott hajú nõket, forrón ölelkezõt,
És kiket hajt vad kényszer, pénz és ékszer mások után,
Azt ki mindig vár, segítsd õket kék sugár.

R.

A keselyû

(Slamovits István - Pataky Attila)

1. Zúg a szél, a keselyû még él,
Magasból les rád, csak azért, hogy félj.

2. De ha eljön az éj, és zúgni kezd a szél,
Akkor fogod tudni: a keselyû még él.

3. Ma éjjel is felszáll a fekete fantomgép.
Fölötted kering, csak azért, hogy félj.

4. Mindent elvesz, amit az éj adott neked.
Bárhová is mennél, ||: a félelem ott lesz veled. :||

5. Minden nap, minden napnak hajnalán
Eltûnik a fantom; te azt hiszed, már nem él.

2., még él, még él.
instr., 3., 4., 5., 2.

Nem akarok félni! Nem kell keselyû!
Nem kell! Nem kell! Nem kell! Nem kell fantomgép!
Nem kell! Nem akarok félni! Nem kell! Nem kell keselyû! ...

A torony

(Slamovits Tibor - Slamovits István)

1. Egy napon szóltak, parancsot hoztak:
Menj a toronyba fel!
Kezedbe fegyvert, vasfegyvert adtak,
Egy napon ezt kaptad.
Kezedben fegyver, lábadon csizma,
Ez így volt álmaidba'.
Fegyvered fogtad, válladra dobtad,
És mentél a toronyba fel.

2. Õrzöd a semmit, nem tudod, mennyit
Vársz ott fent.
Hónapok múltak, emberek hulltak,
De nem jött senki sem.
Mehettél volna, szökhettél volna,
De a torony magába zárt.
Az évek teltek, elfelejtettek,
Éveid a toronyba vesztek.

R. Míg csendes a támaszpont neked,
Õrzöd a semmit, nem tudod, mennyit
Vársz ott fent.
Míg csendes a fából épült vár,
Valaki mindig õrzi a semmit,
Valamire vár. Hejjejja!

2., R., R.

Ítélet!

(Pataky Attila - Zselencz László)

1. Tudom jól, hogy fegyverszóra várnak,
Szivart szívó szeszszagú fejek.
Tudom jól, hogy teljesülhet vágyunk,
És én akkor ellenük megyek.

2. Tudom jól, hogy megszakadhat álmom,
A hajnal tüzet hozhat rám.
Tudom jól, hogy elveszítlek téged,
És elveszhetek én is talán.

R. Félek, hogy eljön a nap
Gazdagra szegényre,
Soványra, kövérre -
A vérnek éjszakája.

R., instr., 1., R.

R'. Félek, hogy eljön a nap
Gazdagra szegényre,
Soványra, kövérre,
Jóra és gonoszra,
És minden bolondra.
Félek, hogy eljön a nap,
Eljön a nap,
Eljön a vérnek,
Eljön a vérnek éjszakája,
Eljön a vérnek éjszakája.

Néma völgy

(Slamovits István - Slamovits Tamás)

1. Tízezerszer utazol,
Az éjszaka gyermeke lettél.
Minden napnak hajnalán
A felkelõ nap úton talált.

R. Az út egyszer véget ér,
Siet a szél a néma völgy felé.
A távolban ott messze keleten
A nap még áttör minden éjjelen.

2. Az esõ esik a város parkjaira,
Átázott hajjal mész a sötét kapuk elõtt.
Élményed még nem volt senkivel,
Álmod nyugodt, nem ver senki fel.

instr., R.
Minden éjjelen (éjjelen, éjjelen).
Minden éjjelen (éjjelen, éjjelen, éjjelen).

EDDA 3.

1. Oh, azok az éjszakák
2. Nehéz dolog
3. Rock énekes
4. Érzés
5. Rossz állapot
6. Fekete élmény
7. Nekünk miért jó
8. A játék véget ér

Óh, azok az éjszakák

Emlékezem egy történetre,

És egy lányra a városból.

Azon az éjjel egy hosszú éjszakán,

Boldogok voltunk; én és az a lány.

Ref.:

Óh, azok az éjszakák,

Igen messze, messze már.

Csendben alszik minden emlék már.

Köszönöm neked Miskolc,

Sok szép éjszakát.

Felidézek egy dalt,

Az o kedves dallamát.

Nehéz dolog

Egy ember a városban van,

Én itt kiismerem az utcán magam,

Erosen le vagyok égve,

Már nehéz, súlyos vagyok.

Ref.:

De ezt ismered, tudod

nehéz, ez nehéz dolog.

Nekem kell valaki, aki ismer engem,

Mert ok nem értenek semmit,

Mi történt velem,

Ki hallgat meg, ha egyedül vagyok.

Megyek lefelé az utcán, már régen kereslek,

Szükségem van rád, beszélnem kell neked,

Ok nem értenek semmit, a hangjuk hozzám nem ér

De ezt ismered, Ok miért élnek könnyedén.

Rock énekes

O egy kemény dobos,

Mégis mindig a háttérben van.

Hallgatom, hogy szól a dob,

És ráhangolom magam.

Jazz zenét ö nem játszik,

Nem kedveli az ilyeneket.

Jobb, ha nekifogsz hallgatni ot,

És ráhangolod magad.

Itt van még gitáros,

Ok tudják ezt játszani.

Hallgatom, a gitár szót,

És ráhangolom magam.

Ref.:

Nem vagyok más,

Csak egy énekes,

Ebben rock együttesben.

ÉRZÉS

/Pataky Attila - Slamovits István - Barta Alfonz/

Minden érzés amit adtál, jó volt nekem.

Minden, mi te voltál, jó volt nekem.

Minden szavad megérint megéget,

bezár szívembe téged.

Mindent amit adtál, hűen őrzöm míg élek.

Mindig újra kezdve kereslek, míg el nem érlek.

Minden szavad megérint, megéget.

Bezár szívembe téged.

Ref:

Hol van már a szép világ.

Számodra messze már,

de néha még a magasba vágysz,

mint hulló ko zuhansz tovább

Minden út össze fut, az árnyékból a fény kijut,

de egyszer még gondolj rám. Gondolj rám.

Minden szavad megérint, megéget.

Bezár szívembe téged.

Ref.

Rossz állapot

Eddig mindent együtt csináltunk,

Egyedül mit csináljak?

Mindig együtt kószáltunk,

De egyedül mit csináljak.

Hogy másszam ki belole.

Rossz, rossz állapot,

Hmm, rossz állapot!

Sokszor történt, valami csodálatos velünk,

Akkor senki el nemért, utol nem ért.

Együtt sokszor lerobbantunk.

De egyedül mit csináljak?

Hogy másszam ki belole.

Rossz állapot!

Ref.:

Óh, ha összejönnénk,

az feldobna engem.

Te tudnál segíteni rajtam.

Óh, rossz ez az állapot!

Fekete élmény

Enyém a fájdalom,

Tied a kés,

O egyet szúr,

Ez a vérátömlesztés.

Enyém a kötél,

A hurok Tiéd,

O nincs többé,

Halott.

Ref.:

Mégis kell,

kell mégis még is kell,

A Fekete Élmény!

Enyém az érnyék,

Tied a fény,

Övé,

A sötétség.

Enyém az ero,

A hatalom Tiéd,

Övé,

A sötétség.

Nekünk miért jó?

Te értesz a zene nyelvén,

Ez jó, így minden rendben.

De hidd el sokan nem értik,

Nekünk miért jó, Nekünk miért kell.

Akik bezárnak minden ajtót,

Mert a zene nekik nem kell.

Más hullámsávon mozognak,

Törodni velük nem kell.

Ref.:

Óh, a zene elindít,

megmozgat engem!

Kutyával sétálnak mások,

Ez jó, így minden rendben.

De hidd el sokan nem értik,

Nekünk miért jó, Nekünk miért kell.

A JÁTÉK VÉGET ÉR

/Fortuna László - Slamovits István - Pataky Attila/

Játék ez vagy valami más, választhatok

Egyre közelebb az idon keresztül hozzád

Ne bánts ha mindezt így kívánom

Ne legyen túl nehéz az út, amin te lépsz

Mert visszavárlak

Arra kérlek ne legyen túl nehéz nekem

El soha nem érlek, ha kettéosztod életem

Ref:

Add meg nekem a hosszú évekért

Minden jóért és rosszért, amit kérek én

Oh, add meg nekem, engedd, hogy így legyen

Mert a játék véget ért nekem

Lennék harang mi érted szól

Vigasz lehetnék ha búcsúzol

Lennek szél mely elkísér

Minden dal ami benned él, minden dal.

EDDA 4. - Viszlát EDDA!

1. A keselyû
2. Álmodtam egy világot
3. Kínoz egy ének
4. A hûtlen
5. Adj menedéket!
6. Az ítélet
7. Álom
8. Egek felé kiáltottam
9. Ahogy élsz
10. Minden sarkon álltam már
11. Kölyköd voltam

A keselyû

ld. az EDDA Mûvek 2. albumon!
Álmodtam egy világot [A]

ld. az EDDA Mûvek 1. albumon!
Kínoz egy ének

ld. az EDDA Mûvek 2. albumon!
A hûtlen (EDDA himnusz) [A]

ld. az EDDA Mûvek 2. albumon!

Adj menedéket!

1. Életed rohanó szél,
Mint egy árnyék, mindig követ,
Megforgat, fogságba vet,
Majd eltompít, mint a cövek.

R. Adj nekem menedéket!
Adj nekem menedéket, ó!

2. Mi a fene, mond mi lesz velünk,
Ha egyszer fel sem ébredünk?
Lelkünk a mennybe költözött,
Vagyunk ég és föld között.

R.

Ítélet!

ld. az EDDA Mûvek 2. albumon!
Álom

ld. az EDDA Mûvek 1. albumon!
Egek felé kiáltottam

ld. az EDDA Mûvek 1. albumon!
Ahogy élsz

ld. az EDDA Mûvek 1. albumon!
Minden sarkon álltam már [A]

ld. az EDDA Mûvek 1. albumon!
Kölyköd voltam [AT]

ld. az EDDA Mûvek 2. albumon!

EDDA 5. - Koncert 1985.

1. Enyém is volt
2. Emlékezni (Halász József emlékére)
3. Így akarom
4. A barát
5. Barbárok
6. A kör
7. Gyönyörû lányok
8. Ünnep

Enyém is volt

1. Léket kapott közös ügyünk,
Keményen alánk vágott a sors.
Békében elválni, ez is valami?!
Élet a végére ennyit hagyott.
Elvtárs társak emlékezve,
Küzdöttünk mi eleget,
Bárhol vagytok, azt kívánom:
Óvjon az Ég titeket!

2. Õrült roham a zártosztályon:
Föl vagy le? - Ki dönti el?
Együtt rohantunk idáig,
Ki eddig köszönt, ma nem ismer.
Persze, ha hagyom, a rávaló
Meglenne most vastagon,
De vágyom, csak akarom az újat,
De tegnap után más legyen a holnap!

R. Az enyém is volt, és meg néhány arcé,
Azok az évek 80 körül,
Gyönyörû évek! Tisztán látok mindent,
Érzem, hogy veletek újra sikerül!

2., R.

Emlékezni (Halász József emlékére)

1. Ó, már majdnem alszom, és ebbõl ébredek,
Az eszmélés elsõ fokán találkozom veled
Egy régi társat látok szembejönni én,
A nevet egy fejfáról olvasom.

2. Az ablakon át, ha a csillagokra nézel,
Õ is ott van köztük, valahol,
Kérte az idõt, de az meg nem áll.
Hitvány gyõzelmed ez, ostoba vagy, Halál!
Ostoba vagy, Halál!

3. Milliókat szórnak õrültségekre,
Hol vannak az okos doktorok?
S ha egyszer késõbb a kislánya megkérdez,
Válaszképpen mit is mondhatok?

4. Hogy milyen volt? Különb, mint a többi,
Százszor is, és meg ezerszer is,
És mennyi jót tudott volna tenni,
Az Ég is csak az ilyet szereti,
Az ilyet szereti.

5. Én nem voltam ott, mikor útra keltél,
Magamnak soha meg nem bocsátom.
Legyen példa minden jó embernek!
Míg nem találkozunk, ezt magamban hordozom.

6. Emlékezni egy régi jó barátra,
Ha szomorú is, emlékezz velem!
Bárcsak tudnám még egyszer visszahívni!
Régi társam hiányzol. Hiányzol nekem.

Így akarom

1. Senki se magyarázza, mi a jó,
Hogy beleharapok magam,
És ha kihullanak is a fogaim,
Legalább magamnak csináltam,
Így akarom, így akarom.

2. És hogy a piros tilos, tudom,
És hogy lehet fekete is,
De a színeket had keverjem én,
Ettõl még nem leszek kétszínû,
Így akarom, így akarom.

3. A legfontosabb persze a felvilágosítás,
Így elkerülhetõ a stressz.
Gondterhesség ellen kitaláltam valamit:
Emberszûrõt fogok szedni,
Így akarom, így akarom.

4. Velem mindennap történhet valami
Ez azt hiszem természetes
De hogy a véletlenek rácsa, végleg be ne zárja
Szilánkokra fogom törni
Így akarom, így akarom
Így akarom, így akarom

R. Én tudok valamit és át akarom adni
Neked, csak neked,
Én tudok valamit és át akarom élni
Veled, csak veled.

5. Ha nagy leszek, aranyásó leszek,
Nem kell hogy kinevess,
Meg fogom tanulni az értékes közül
Kimosni a szemetet.
Így akarom, így akarom,
Így akarom, így akarom.

R.

A barát

1. Csak egy nyugodt pont kell, ahová leülhetek,
Ne kérdezz semmit, ezt most úgy sem értheted.
Belül keresek kapaszkodót, hogy ne zuhanjak nagyot,
Kívül, az élet jobbik része most elkerül.

2. Keresem önmagam, megfordult bennem a világ
Mindent próbáltam adni, de kinek is kellett
Hajszóltam azt a szót, és amit takar barát
Olyan lett a vége, mint egy paródia

R. Nem fogod elhinni, de sohase féltem,
Huhogtam mindig, ahogyan éreztem én.
A jósnak meglehet, hogy be fog válni,
Egyedül kell az utam végigjárni nekem.
Nem fogok senkinek a nyakára járni,
Van erõm, hisz bennem ég a tûz.
A jósnak meglehet, hogy be fog válni
Egyedül kell az utam végigjárni nekem

3. Európából valók vagyunk, magyaráztam neked,
Levegõbe kapaszkodó artistacsoport.
Szerettelek ember nagyon, de te nem értettél,
Kereshetünk külön-külön új kapaszkodót.

4. A múltat elfeledni, az lenne a könnyû,
Látod testvér, ezt is rosszul tudod.
Értsd meg, nem szabad a múltat megtagadni,
Még ha néhány régi emlék kellemetlen is.

R.

Barbárok

1. Föld kellett a népnek, és sok hús,
Ez volt az elsõ nagy program.
A vezérnek elöl kellett menni,
Esélye volt gyõzni vagy meghalni.
Ez volt a cél, ez volt a cél.

2. Egymáson át tapostak a népek,
És jöttek az újabb programok.
Veszélyre kissé hátrább kerültek,
De a mi esélyünk semmivel se több.
Ez volt a cél Ez volt a cél!

R. ||: Szeretem a fákat, szeretem a levegõt és szeretnék élni,
Sötét fegyverekkel ne játsszon hát senki!
Elvenni a jövõt: nincs rá mentség semmi. :||

3. A XX. század barbárai lettünk,
Kik jóllakottak. Ott éhezõk hada.
De a programokból semmit sem engedtünk,
A végzetünk fele törtetünk.
Hol van a cél? Hol van a cél!

4. És vérré vált az õrület,
Már programozás nélkül is ölünk,
Nem kellenek hozzá vezérek,
A végzetünk felé törünk.
Eltûnt a cél, eltûnt a cél, eltûnt a cél.

R.

A KÖR

/Pataky Attila/

A kör közepén állok.
Körbevesznek jó barátok.
Körbevesznek jó barátok és rosszak.

A kör közepén állok.
Így könnyen eltaláltok,
Így könnyen eltaláltok, rosszak.

Refr.:
Ha egyszer odébbállok,
a kör közepébol majd hiányzom.
Rám többé nem találtok, rosszak.

Bohóc vagyok, de bátor.
Pofonoktól ég az arcom.
Pofonoktól piros az arcom, kaptam.

Nem adom fel, tudjátok.
Láthatatlan, lapos sumákok.
Istenem, de sokan vagytok, rosszak.

Refr.

Hitványok az álmok.
Ha mindent eltakartok,
fekete függöny mögé zavartok, rosszak.

Könyöröghetek bárhogy,
Éles késsel rám vadásztok.
Ha megtaláltok kicsináltok rosszak.

Refr.

Je!

Gyönyörû lányok

1. Láttam két jó formájú combot,
Mit tagadjam feldobott.
Odamenni, megszerezni,
A többit hozzágondolod.

R1. Egykutya, szõke, barna,
Tõlem mind csak azt akarja.
De minek hazudok,
Ezért még hálás is vagyok.

2. Na gyere, adj egy jó tanácsot,
Nem tudom, hogy mit tegyek:
Épp most jöttem el az egyiktõl,
És már a másikhoz megyek.

R1.

R2. Gyönyörû lányok bízhatok bennetek
Megkapom tõletek azt amit keresek

3. Oda nyúlok ahol neked jó,
Meglátod csodákat teszek.
A kezed viszem az enyémhez,
Remélem te is szereted.

R1.

4. Kitaláltam egy jó játékot,
Elmondani is alig merem.
A legszebbet ma én választom,
Én választom, kik közül eszek.

R1., R2.
Gyönyörû lányok!

Ünnep

1. Szakadt függöny az ablakokban,
Öregek egymagukban,
Ha tudnám, lecsókolnám a százéves ráncokat.

2. Szülõk egymástól elvadulva,
Gyerekek eltaszítva,
Ha tudnám, összefognám a széthullott családokat.

3. Leány és fiú együtt sétál,
Test a testtõl megoldást vár.
Nem szabad, hogy elfedjék kimondani: szerelem!

4. Egy út van, én ebben hiszek:
A mindent elsöprõ szeretet,
A rossz felett gyõzni fog a jó!

5. Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
A kevés is több lesz, ha a szíved adod bele.

6. Együtt így jó, nincs is rá szó, nem lehet papírra írni,
Egyszerûen érezni kell!
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian!

EDDA 6.

1. Gyere õrült!
2. Veled vagyok
3. Éjjel érkezem
4. Ma még együtt
5. Velem kiáltsatok!
6. Éhes asszony
7. Megfulladok
8. A színház

Gyere õrült!

(Gömöry Zsolt, Csillag Endre, Mirkovics Gábor, Pataky Attila - Pataky Attila)

1. Az élet az ma csodás dolog,
És én hozzá idomulok,
Ezért vagyok õrült, kicsit õrült.

2. A tapétával megpróbálok összebújni,
S nem ártani senkinek,
Bolond vagyok, ez természetes, kicsit õrült.

3. Ha holnap este elindulok,
Azt, hogy kivel találkozok,
Azt senki nem mondja, nem mondja meg nekem elõre.

4. Társra vágyom én is, értsd meg,
Ugyanúgy, mint te. Ne kérdezd!
Õrült legyen, vagy nem kell senki sem. Legyen õrült!

5. Csak én vagyok, aki megért téged,
Persze csak akkor, ha rám hagyod.
Társ legyen, de õrültet akarok!

R. ||: Gyere õrült, gyere õrült, névsorolvasás,
Gyere õrült, gyere õrült, szükségem van rád. :||

4., R., instr., R., R.

Veled vagyok

/Pataky Attila - Csillag Endre - Gömöry Zsolt - Mirkovics Gábor/

1. Csak néhány fény,
És az országúton az autó rohan velem.
Ez az életem, ez az életed.

2. Csak néhány kéz,
Csak néhány kéz abból a sokezerbõl, aki segít,
Aki segít neked, aki segít nekem.

3. Kemény vagyok,
Ezt mondod, és te ezt gondolod rólam,
Ez így igaz, ez így igaz.

4. Azt mondod, jó nekem,
Majd elhiszem, de nem tudsz mindent, félek.
Félek, hogy gyakran én is félek.

5. És hogyan tovább?
Volt már siker és volt már elég bánat.
Kinek kiáltsak, ó, kinek kiáltsak?

R. Gyakran indulok szorongással telve,
Mint aki vissza se tér.
Nem vagyok keményebb, mint te,
Csak hajt a vér, az örökölt vér.
S ha majd utamról vissza se térek,
Hidd el, te akkor is mindig érezni fogod,
Hogy veled vagyok, veled vagyok.

1., 5., R.

7. Meg kell hát tanulnunk újra lélegezni,
A nagy hideg sötétben bátran lépegetni.
Árnyékot nem látni, nem nézni hátra,
Csak menni, csak menni, bátran menni.

ÉJJEL ÉRKEZEM

/Pataky Attila - Csillag Endre - Gömöry Zsolt - Mirkovics Gábor/

Éjjel érkezem száraz kiégett aggyal
de a testem gyönyörű fáradt lázban ég.
Hozzád bújok, tiszta ég forró testtel.
Kérlek feküdj nyugodtan csak én mozdulok!
Csak én mozdulok!
Csak én mozdulok

Őstől örökölt a tűz, amivel átölellek.
Őstől örökölt a szenvedély amivel követellek.
Vágyom, hogy érezd, a szerelmemet.
Vágyom, hogy érezd, hogy szeretlek, hogy érezd!

Nekem nem kell más,
csak téged akarlak.
Ha volt is más, feledem!
Csak téged akarlak!

Refr.:
Te nem érzed ezt a kínt.
Nem voltál féltékeny soha?
Nincs benned semmi küszködés,
ha egy másik ér elobb oda.

Ahol én voltam.
A szívedben.
A lelkedben.

Látom a nappalt, ahogy létezel
Idegen szemek kívánnak, érintenek.
Éhes világ és csak mosolyognának rajtam
Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.

Nekem nem kell...

Refr.

Ha akartam valaki lenni, csak érted volt.
Próbáltam mást keresni, csak bosszú volt.
Mit akarsz tőlem? Nézlek, csak nézlek.
Vagy mondd meg, hogy tűnjek el. Tűnjek el végleg!

Refr.

Ma még együtt

1. Ma még együtt, és nincs tovább,
Átkozottul kemény a világ,
Lenyúztunk egymás agyából éveket,
Szél fújja már az érzelmeket.

R. Úgy éreztem kevés, amit adhatok,
Pedig dehogy ... és ma már hol vagy te és én hol vagyok?

2. Téboly, hogy ott vagy, és én várlak,
Idegen kéz nyúl tested felé.
Csak a vágy ereje halványul el lassan,
S már nem hazudunk egymásnak reményt.

R.

3. Rád gondolok és újra látlak,
A napfény áttetszik a hajad szálain.
Ha álmodom veled, szívem szivárvány fényein lebeg,
De jéghidegek a reggelek.

R.

4. Istenem, pedig már fogtam a kezed,
Csak nem mertem mondani: Szeretlek, szeress!
Templomok lépcsõin várom a csodát,
Az idõ törvényt ül, s lassan kipipál.

VELEM KIÁLTSATOK

/Pataky Attila - Csillag Endre - Gömöry Zsolt - Mirkovics Gábor/

1. Amikor megszültél és átöleltél engem,
A város köd-porával együtt nevelkedtem.
Mikor a hús szagához kenyeret kerestem,
Azt mondtad, vállalnom kell mindig minden tettem.

R1. Akkor is volt már olyan,
Aki figyelt, csak figyelt,
Hogy mikor tévesztem el.
Csak figyelt, csak figyelt.

2. Kemény világ volt, soha nem hátráltam,
Ha pofont adtam, pofon érkezett.
De igazság se volt, mint most teszik,
Mikor a pofon hátulról érkezik.

R1'. Akkor is volt már olyan,
Aki figyelt, csak figyelt,
Hogy mikor tévesztem el.
Csak figyelt, csak figyelt,
Mikor tévesztem el.

R2. Akarom, hogy velem kiáltsatok:
Tiszta életet és boldogságot akarunk!
Akarom, hogy nyújtsatok kezet,
Szeretném, hogy mind szeressetek!

3. Amíg te tépsz és végzed a dolgod,
Amíg te izzadsz és véded az álmod,
Amíg mi hozzáteszünk és elveszünk,
Amíg mi jót akarunk, és néha tévedünk.

R1''. Addig más csak figyel,
Csak figyel, csak figyel,
Hogy mikor téveszted el.
Csak figyel, csak figyel,
Mikor téveszted el.

R2., instr., R2., R2.

Éhes asszony

1. Égtem, égtem, izzadtam és féltem,
Az elsõ utam a kezemmel jártam végig.
Kértelek szépen, segíts, hogy értsem,
Hogy megtanuljam a test nyelvét beszélni.

R1. Kicsavartál hosszú éjszakákon,
Csúcs voltál, elismerem.
Tudsz mindent egyszer, vagy kétszer,
Vagy négyszer, vagy ötször, vagy hétszer.

2. Kamasz kölyök voltam, épp hogy kibírtam,
Szép voltál, majd megvesztem érted.
Álltam, vártam, sokat tétováztam,
Csak intettél és rohantam hozzád.

R1.

3. Éhes asszony ne számíts rám,
Számodra nem létezem.
Varázsló szemekkel, varázsló kezekkel,
Nem fogsz megõrjíteni.

4. Évek teltek, hmm, de sokan voltak,
Megtanultunk egymástól szeretni.
Látom, érzem, majd megõrülsz értem,
Látod, én nem nevetek rajtad.

R2. Csúcs vagyok minden éjszakán,
Kicsavarlak ahányszor csak kéred.
Tudsz mindent egyszer, vagy kétszer,
Vagy négyszer, vagy ötször, vagy hétszer.

5. Éhes asszony számíthatsz rám,
Csak számodra létezem,
Varázsló szemekkel, varázsló kezekkel
Meg foglak õrjíteni.

A színház

1. Anyám, valami színházról meséltél,
Amiben mindenkinek lesz néhány jó szerep.
Kölyökként reszkettem a színház varázsáért,
Így élt, aki ott elõl lehetett.
Ez a színház, ez a színház, ez a színház

2. Itt a színpad és özönlik a nézõsereg,
Valami nagy dolog készül, beszélik, rebesgetik,
Fantasztikus darabot írt egy fiatal író,
És nincsenek benne közhelyek.

3. De milyen színház ez, amirõl meséltél?
Becsaptál, hisz elfogytak a szerepek.
Rendezõ úr, ön nem teszi a dolgát,
Elkoptak a nagy reményû deszkák.

4. De a világosító rontott mindent el!
Ez azért túlzás, ezt senki nem hiszi.
A súgó a hibás, de õ csak mormogott,
Hisz könyv nélkül én sem súghatok.

5. Valami nagyon nagy jót mégis kéne tenni,
Ha már megszülettünk, nem hiába élni.
Kitalálni valami tiszta, igaz szerepet,
Hogy álmaink mind teljesüljenek.

||: Ez a színház, ez a színház. :||

6. A tévedésre mindig van gyógyír,
A tisztánlátás tablettája segíthet még.
Az igazságtól soha nem kell félni,
Csak bátran egymás szemébe nézni.

||: Nem kell félni, nem kell félni,
Csak bátran egymás szemébe nézni.
Nem kell félni, nem kell félni,
Csak bátran egymás szemébe nézni. :||
||: Ez a színház, ez a színház,
Ez a színház, ez a színház. :||

7. Várok a sorsomra ily késen, csendesen,
Így 120 évesen,
Hát ez a színház,
Ez a színház, ez is színház.

EDDA 7. - Változó idõk

1. Változó idõk
2. Ég a házunk
3. Börtön
4. Érdem
5. Mindig veletek
6. Lisztománia
7. Megmondtam
8. Fohász

Fohász

/Pataky Attila - Donászy Tibor - Gömöry Zsolt/

1. Ház, mely betonkézzel átölel,
Ház, mely minden célnak megfelel.
A munkás jó szándékkal épített,
Kész lett, és hozzá többet nem tehet. De tévedett!

2. Sokan lakunk, hamis vágyak fûtenek,
Kiáltásunk alig hallik, elveszett.
Ez az, ahol jó melegben lakhatunk,
Ez az, ahol néha mégis megfagyunk. Ó, megfagyunk!

R1. Kezed fognám, hogy vezess, de nem látlak sehol.
Érzem, hogy a lelkemben élsz, álomból.

R2. Uram, segítsd fiaid, hogy megtisztuljanak,
Annyit, mint mi csalódtunk, ne csalódjanak!
Uram segítsd, hogy napfény érje tiszta arcukat,
Uram adj szép fiaidnak boldog napokat!
Kérlek, segíts!

3. Boldog élet, amire vágyunk,
Nem hitvány ígérettömeg.
Hamisat, rosszat eltemetõ tél,
Helyette itt a cél, mely mindent túlél, mely mindent túlél.

R1., R2., R2., R2., R2.

EDDA 8. - Szaga van

1. Mi vagyunk a Rock
2. Tûzközelben
3. Fõnök voltál
4. Régi barátság
5. Csendes ember
6. A törvény
7. Szaga van
8. Szeretem a gyerekeket
9. Térdre a nép elõtt
10. Amikor még...

Mi vagyunk a rock

(Gömöry Zsolt - Pataky Attila)

Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet!

1. Lábtörlõ alatt lapul a kulcs,
Rajta állunk koszos cipõvel.
Otthonról hozott tulajdonság,
Hogy derekunk nem hajlik kellõképpen.

2. Új öltönyöm feszül rajtam,
Az udvartól levél érkezett:
Meghallgatják minden bajom,
De elõbb, elõbb végeznek velem.

R1. Nem értem felség, mitõl oly hideg,
Hogy a frász tör ki mindenkit,
Pedig mindent, mindent lehet.

R2. ||: Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet,
Csak kérhettek bármit, csak kérhettek szépen. :||

3. A karzat mögött a kórus hangol,
A közönség fáradtan legyint,
Mindig és mindig újra kezdi,
Szerintem fárasztó nekik.

4. Az új mûsor lassan készül,
Hamisnak hallom a régi dallamot.
Mindig és mindig újra kezdi,
Szerintem fárasztó nekik.

R1., R2.
||: Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet. :||
R2., R2.

A CSENDES EMBER

/Pataky Attila - Alapi István/

A csendes ember itt él köztetek
De rá sosem, sosem figyeltetek.
A világról véleménye volt.
De megtanítottátok rá, hát hallgatott.

A csendes ember nem kell senkinek
Ha szeret is, nem mond szépeket
A csendes ember nem jó társaság
Ha megszólal, minden szava vág.
A csendes ember

Jól van. Jól van, mondta.
Okosak, tudom, mi mindent előre láttatok.
Istenem, de akkor ki tévedett?
A csendes ember magában nevetett.

Refr.:
A csendes ember hosszú útra ment.
Találkozásunk a néma völgybe' lesz.
Nem kérdezel és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok.

A csendes ember némán ordított.
Hiába hajolsz fölé, nem hallhatod.
Így múltak el utolsó napjai.
A fájdalomtól nem voltak szavai.

A csendes embert már megérteném.
Mindent átbeszélnénk, ó, hogy szeretném.
Fájdalmasan hiányozni fogsz.
Édesapám, veled maradok.

Refr.

Megbolondulok

AMIKOR MÉG

/Gömöry Zsolt - Pataky Attila/

1.Amikor még kezdődött a szerelmünk.
Amikor még velem örültél.
Amikor még boldogan elfogadtuk
az olcsó szállodák ízét.

2.Amikor még szenvedéllyel öleltél.
Amikor még tiszta volt a szó.
Amikor még mindent bennem kerestél
S én voltam minden ami jó.

Refr.: Reméltem, újra hívsz,
Elmúlik minden kín.
Reméltem, újra hívsz, igen.

Foszlányokká szakadt évtizedek
Nem létező álomkép.
Átéltem újra a képzeletemben,
hogy hívsz, újra hívsz.

3.Amikor még önfeledten szerettünk.
Minden gondunk fölött volt híd.
Amikor még arcod volt a tükörkép.
S ünnep volt minden érintés.

Refr. Reméltem újra hívsz...

4.Lelkembe égettem fény mosolyod.
Emlékeim nem vehetik el.
A múltam az itt van, azt mélyen őrzöm.
Az enyém! Csak az enyém!

EDDA 9.  Pataky-Slamovits

Engedjetek saját utamon

2. Vadkutya

3. Jár a füstben a halál
4. Vörös tigris
5. Elektromos szemek
6. Ivódal
7. Királyok és szolgák
8. May be

Engedjetek saját utamon

Érzelmektõl mentesek,

Ne tanítsatok szeretni.

Mindenfélét hazudók,

Ne tanítsatok igazat mondani.

Éjjel-nappal borivók,

Ne tiltsatok az italtól.

Évek óta fent levõk,

Engedjétek, hogy kezdjem alulról,

Hogy kezdjük alulról.

Ref.:

Ne, ne adjatok semmit,

Ne, ne tiltsatok semmit,

Engedjetek saját utamon.

Szenteskedõ álszentek,

Ne akarjatok megnyerni.

Barátságos irigyek,

Ne akarjatok végleg elûzni.

Vad kutya

Megunta nyakán a láncot,

A lerágott csontokat,

Megunta a szolgaságot,

Érezte, hogy vadkutya.

Egy éjjel letépte láncát,

Vágyott a messzeség után,

Mindenen keresztülgázolt,

Nem állt meg, hajszolta magát.

Végül feljutott egy hegyre,

A szakadék széléhez ért,

Elkínzottan zuhant a mélybe,

Ez lett életének vége.

Ref.:

Jó idõk, rossz idõk

Szállnak el fölötte.

Jó idõk, rossz idõk,

Itt marad örökre.

Vörös tigris

Öt napig vártam,

Öt teljes napig,

Hogy szóljon az asszony:

Vesd le rongyaid!

Nekem nem kellett kétszer mondani,

A szobába mentem ágyat bontani.

A férje messze egy szénbányában dolgozik,

Nem tér házába hajnalig.

Levetem a csizmám,

Ágyadba fekszem,

A szíjam egy szögre akasztom,

A véred szívom, a húsod rágom,

A kutyát, a házad is felzabálom,

Ó te asszony, Vörös Tigris,

Van erõm, hogy leigázzalak,

Mire visszatér a férjed,

Hajnal lesz az égen.

Én rég elfogyasztalak.

Elektromos szemek

Átlövik a fejem elektromos szemem,

Vérem csapolják hideg kezek,

A hatalom szolgáinak jelvényét hordom,

Nem tudom, merre fordul sorsom.

Agyamba táplálják, mikor mit mondjak,

minden emlékem kétfelé szórtak,

Villamos árammal töltik meg fejem,

Nem tudom meddig sokkolják lelkem.

Amim volt, most más kezében,

Üvöltenék, de már nincs szám.

Élek félig megõrülve,

Mi jöhet még ezután?

Ref.:

Nem hívtam, nem kértem,

Hogy az életembe lépjen?!...

Ivódal

Ez a nap is jól kezdõdik,

Leiszom magam a sárga földig.

Földre hajlik a szilvafa ága,

Felszökött a pia ára.

Hej hopp!

Látják ezt a szakemberek,

Bánatukban isznak-esznek.

Végsõ soron más is issza,

Rendszeresen összevissza.

Cseresznye és barack, míg a fûbe harapsz,

Cseresznye és barack, míg a fûbe harapsz.

Aki nincsen oda érte,

Az ne beszéljen a levegõbe,

Nálunk ez már szokássá vált,

Õrizzük a jó hagyományt!

Ref.:

A sör, a bor hordókban forr,

Már nagyon várjuk, köszönjük.

Jól habzik a Coca Cola,

Tudomást se vegyünk róla,

A Tokaji lesz a király.

Abbahagyni? Ez csak frázis.

Ha unod magad, hívjál mást is!

A haverom is épp ezt tette,

Most vele iszom minden este.

EDDA 10. - Gyõzni fogunk

1. Gyõzni fogunk 2. A híd
3. Ördögi kör
4. Ha meghal a nap
5. Vágyom haza
6. Veszélyes akció
7. Szeretkezni minden mennyiségben
8. Egy épp aktuális szerelem
9. Nyár van
10. Ha feladod az álmaid...

Ördögi kör

Néha még újra vágyom a múltba,Vágyom, de errõl te nem tudhatsz már.Érzem a bõröd, a vállamba körmödBelemélyeszted, nem baj, ha fáj.

R1. Nem segít rajtam senki se már,De hiába minden, éjfélkor kezdemFény és sötét közt keresni õt.A többiek csak nézik és nem is értik,Mi történik velem, ördögi kör.

R2.

||: Amikor újra látlak,Amikor megkívánlak,Nincs kérdés, a válasz mindig õ. :||

instr.

A srácok szóltak: a törvény a régi,Kegyelemért ne alkudj senkivel!Pláne egy lánnyal, aki dobott téged,Ha ilyen vagy, közülünk menni kell.

R1., R2., instr., R2., R2., instr., R2.

Vágyom haza

Vasgyár, neve a helynek,

Vasgyár, ahol fölneveltek,

Vasgyár, ahol engem mindenki ismer.

Néhány pohár sör mellett

Oldódtak föl csak a lelkek,

Aztán egymást verték, egymást ütötték,

Így emlékszem.

Völgyeket ölelõ óriás hegyek,

Ne hagyjátok, hogy egyedül legyek,

Fújjátok el a ködöt és a bánatunk!

R. Kívánom, légy boldog újra,

Szemeidben könny ne csillogjon, sohasem, sohasem!

Apa és fia merjen remélni,

S ne féljen reggel felébredni sohasem, sohasem!

Én vagyok, én vagyok teérted,

S te vagy, te vagy énértem,

Egymás nélkül nincs megoldás.

Felszisszenünk újra, van erõm még,

S ha van, mondd testvér, mondd meddig elég,

Ki nyújtja kezét, hogy segítsen rajtunk?

3., R.

Ha feladod az álmaid

A lelkemben hûség a vallás,

De oly nehéz minden hétköznapon

A kísértések tengerében élek,

Tiszta, igaz szót csak tõled kapok,Így élek.

A szobám falán képek, régi képek,

Az egyiken még apám fogja anyám kezét,

A másik képen már nincs mosoly,

Kevesebben vagyunk, elteltek az évek.

R1. Miért rohansz valami után?

Ott képzeled a távolban a boldogságot megtalálni.

Miért rohansz valaki után?

Ott képzeled a távolban, hogy mellette állsz.

R2. ||: Ha feladod az álmaid, meghalsz,

élve halsz meg,

De boldogságot vagy szép halált

Csak e föld adhat neked. :||

Az új nemzedék arcán remény csillog,

De minden régi hír egy nagy megpróbáltatás.

Megbecsülni a földi néhány percet

-Nagy dolog lenne ez, tisztelt emberiség!

R1., R2., instr., R2.

A jövõ távolba tûnik, és kevés a megoldás,

Hát figyelj, figyelj rám!

R2., R2.

EDDA 11. - Best of '80-'90

Kölyköd voltam

2. Elhagyom a várost
3. Minden sarkon álltam már
4. Álom
5. Engedjetek saját utamon
6. A hûtlen
7. A torony
8. A keselyû
9. Ünnep
10. Gyere õrült
11. Éjjel érkezem
12. A kör
13. Fohász
14. Ég a házunk
15. Mi vagyunk a rock

Kölyköd voltam [AT]

ld. az EDDA Mûvek 2. albumon!

Elhagyom a várost (EDDA-blues) [A]

ld. az EDDA Mûvek 1. albumon!

Minden sarkon álltam már [A]

ld. az EDDA Mûvek 1. albumon!

Álom

ld. az EDDA Mûvek 1. albumon!

A hûtlen (EDDA himnusz) [A]

ld. az EDDA Mûvek 2. albumon!

A torony

ld. az EDDA Mûvek 2. albumon!

A keselyû

ld. az EDDA Mûvek 2. albumon!

Ünnep

ld. az EDDA 5. albumon!

Gyere õrült!

ld. az EDDA 6. albumon!

Éjjel érkezem [A]

ld. az EDDA 6. albumon!

A kör [A]

ld. az EDDA 5. albumon!

Fohász

ld. az EDDA 7. albumon!

Mi vagyunk a rock

ld. az EDDA 8. albumon!

EDDA 12. - Szélvihar

1. Szélvihar 2. 2000 év
3. Nostradamus
4. Magányos tömeg
5. Visszaesõk dala
6. Öt lány
7. Nincs visszaút
8. Szeretnélek boldognak látni
9. Hé, lány
10. Hajtóvadászat
11. Újra láttalak

Szélvihar

Szép vagy gép-kedvesem, átölel a lábam.

Elnyújtott élvezet, rég csak rád vártam.

Csillogó szállodák, szépen vetett ágyak,

A szél süvít mellettünk, ránk hiába várnak.

Ragyog a nap, forró tüze kábít,

Nem érdekel, hogy jobb, aki nem fázik.

Ne fogjon körbe semmi, ami megvéd,

Testemet a vad szél hadd tépje szét!

R. Szélvihar - ami támad utánunk,

Szélvihar - mi motorra vágyunk.

Szélvihar - már nem kell bocsánat,

Szélvihar - engem és téged csak holnapra vártak.

Nehéz a csizmám, könnyen félrelépek,

A kezed vedd el, mert még rád lépek!

Benzinszagú felhõt hoz felém a szél,

Felforr a vérem, indulnék, mehetnék.

A mi csapatunk megy, a motorunk lángol,

Aki velünk tart, ma ezer fokon táncol.

Ha minden nap félni kell, mondd, minek is élünk?

Te sápadt ördög, mi senkitõl sem félünk.

R., instr., R., R.

NINCS VISSZAÚT

/Gömöry Zsolt - Pataky Attila/

1.Ez így már nem mehet.
Legyen már vége.
Nem ezt ígértétek.

Emberibb életet.
Sürgeto vészjelek.
Gyorsan fogynak az érvek.

2.Bábeli zűrzavar,
sok mindent eltakar.
Nincs már súlya a szónak.

Az életünk döcög.
A tettes jót röhög.
Te és én fizetünk mindent.

R1.Végül is hadd mondjam el,
ami belül éget el,
amitol meghal a holnap.
Az új nap sokat ígért,
vagy legalább reményt,
És az egész most hol van

Refr.
Ha nem élhetünk egyszerűen,
szabadon szépen,
Ha most sem lehet úgy ahogyan
kérted és kértem,
hát szakadjon szét, szakadjon,
szakadjon szét minden, ó, minden!

3.Hányszor meritek még,
ami már megtörtént
megtenni újra és újra.

Gőgös az arcotok.
A falnak rohanhatok.
Nektek a hatalom a minden.

4.Milyen a fájdalom,
milyen a szánalom
Arról fogalmatok sincsen.

Az életünk döcög...

Végül is...

Refr.

ÚJRA LÁTTALAK

/Gömöry Zsolt - Pataky Attila/

1.Ó! Ma újra láttalak.
A szívem megszakadt, ahogy te átmentél az úton.

Ó! Ma újra vártalak,
de csak álom maradt, hogy elém jössz, ugyanúgy, mint régen.

R1.Elmentél, szinte fájt a csend,
mikor te tolem elmentél. Így volt!

2.Ó! Ahogy átöleltelek,
csak utánozni képes azt minden képzelet.

Ó! Ahogy szerettelek.
És elengedtelek. Harc nélkül feladtam magam.

R1.Elmentél. Szinte fájt a csend,
mikor te tőlem elmentél. Így volt.

Refr.:
Testedben fürdök meg. Érzem illatod.
Átölel a hajnal, újra boldog vagyok.
Senki sem tudhatja meg, hogy itt voltál.
Csak én álmodom. Én álmodom.

3.Gyönyörű voltál nekem.
Most szenvedés, hogy tested már csak elképzelhetem.

Nézd bolond életem,
tovább képzelem láthatatlan, ködfödte sorsunk.

R1.Elmentél. Szinte fájt...

Refr.

Szerelmünkért, amit elhagytunk még most is szenvedek.
5.Ó! Az örök társ az életemben lehettél volna te.
Szeretlek még mindig, pedig nem maradt semmink.
Mi tarthat össze mégis?

Próza: Még mindig szeretlek én is

EDDA 13. - Szellemvilág

Nyitány

2. Szellemvilág
3. Ki van velünk?
4. Büszke sas
5. Ezer könny
6. Sír a kopjafa, sír
7. Ma minden más
8. A vas fia
9. Utolsó szó jogán
10. Munkanélküli blues

SZÁLLJUNK FEL

/Gömöry Zsolt - Pataky Attila/

Na na na...

Az üres fal és az üres ágy.
Csak te voltál, ennyi maradtál.
Amit megtudok, olyan lehangoló.
Sötét úton jársz, kezedben altató.

Hiába kérdezik, a válaszod rövid:
"Köszönöm jól vagyok"
Hamisan cseng ez így.

Utolsó éjszakán, itt vagyok veled
Utolsó éjszakán újra csak neked.
Szellemvilág ahol élsz.
A valóság utolér. Utolér!

Refr.:
Szálljunk fel, én is akarom.
Így most jó. Nem kell beszélni.
Szálljunk fel, én is akarom.
Így most jó

Így jó.

Furcsa hírt kapok
Nem lennél te már.
Ha nincs egy ismerős,
aki épp arra jár.

Végso gondolat,
Mit is tehetnék.
Nincs rá alkalom pedig szeretnék.

A szíved dobog még.
A tested már halott.
Segítenék neked,
Varázsló nem vagyok.

Utolsó éjszakán...

Refr.

Így jó.

BÜSZKE SAS

/Gömöry Zsolt - Pataky Attila/

Veled én nem félnék,
bármerre elszállnék.

1.Ott fenn a kék égen egyedül őt nézem.
Fenséges látvány a hatalmas sasmadár

Fénylő szép szárnyával, késéles csőrével,
Gyönyörű testével felhőt hasít.

2.Szeretném megkérni, legyen a testvérem.
Tanítson repülni oly régi a vágy.

Hangom tán meghallja, vágyam tán meghatja,
néki még elhinném, hogy van még jövő.

R1.Emberi testem lehúz, a földön tart,
nem enged felszállni hozzád.

Refr.:
Veled én nem félnék,
bármerre elszállnék,
a sorsom, ó, légy te!
Testemtol megválnék,
lelkedbe költöznék
a sorsom a sorsod.

3.Jelképe mindennek, kezdetnek és végnek.
Kit szabadnak hisznek szárnyal légben.

Ha én elrepülnék, már nem is szenvednék
sírnátok utánam. Késő. Már késő.

R1.Emberi testem...

Refr.

MA MINDEN MÁS

Gömöry Zsolt - Pataky Attila/

1.Szép, gyönyörű szép,
Gyönyörű szép, hogy élsz,
Gyönyörű a kép, gyönyörű szép.
Gyönyörű szép, hogy újra élünk,
Gyönyörű a fény, hogy nem kell félnünk együtt,
A megtalált útról nem kell letérnünk.

2.Szép gyönyörű szép, gyönyörű szép,
hogy újra itt vagy, gyönyörű a kép.

Ma minden más, ma minden fény.
Üzen a fény, üzen a fény, hogy rám vársz újra,
Üzeni a fény, üzen a fény.
Üzen a fény, hogy újra rám vársz,
Üzeni a fény, hogy mindig nálam voltál,
Sodor az ár, de hozzám visszataláltál.

3.Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép,
Hogy újra itt vagy, gyönyörű a fény.
Esetlen minden lépés, mit nélküled kéne lépni
Ha te nem vagy, nem kell senki más.

Ma minden más, ma minden szép,
4.Szép gyönyörű szép, gyönyörű szép,
Hogy újra élünk,
Gyönyörű a kép, gyönyörű szép,
Gyönyörű szép, hogy újra itt vagy,
Gyönyörű a fény, hogy nem kell félnünk együtt,
A megtalált útról nem kell letérnünk.

5.Szép gyönyörű szép, gyönyörű szép,
hogy újra látlak, gyönyörű a kép,
Ma minden más,
-suttogva: csak te és én
Ma minden más
-suttogva: csak Nap és fény

EDDA 14. - Az EDDA két arca

Lyrák

1. Akitõl minden szép
2. Érzés
3. Éjjel érkezem
4. Amikor még...
5. Újra láttalak
6. Ma minden más
7. Fémszívû fiú
8. A hûtlen (EDDA himnusz)
9. Fohász
10. Álmodtam egy világot
11. Ha feladod az álmaid
12. Csendes ember

Koncert
1. Szellemvilág
2. Gyere õrült!
3. Veled vagyok
4. Dobszóló
5. Szélvihar
6. Elhagyom a várost (EDDA-blues)
7. Ördögi kör
8. Velem kiáltsatok!
9. A hûtlen
10. Büszke sas
11. A torony
12. Álom
13. Minden sarkon
14. Nincs visszaút
15. A kör
16. Kölyköd voltam

Akitõl minden szép

Nézd! A Föld népe most olyan bizonytalan.

Kevés az igaz, sok az arctalan.

Ma érted sír, akinek lelke van.

Kenyér. Kérlek, Uram, ma adj mindenkinek!

Fordítsd felénk kegyes tekinteted!

Ó, adj hitet, ó, adj mindenkinek!

R1. Gyermekkori álom volt, csak szép emlék.

Megírni a vágyaim, amit kapni szeretnék,

Aztán várni a karácsony estét.

R2. Akitõl fényesség,

akitõl minden szép,

Akitõl remény lesz a szívekben.

Aki csak egyszer is megérezhette õt.

Miért? Miért ne lehetne úgy, ahogy ma van?

Karácsony este, együtt boldogan.

Velünk örül, akinek lelke van.

R1., R2., R2.

Az már nem kér, csak ad,

Nem vesz el, hisz tõle kap.

Mindent elértél, ha ember maradsz.

instr., R2., R2.

Érzés

ld. az EDDA 3. albumon!

Éjjel érkezem [A]

ld. az EDDA 6. albumon!

Amikor még...

ld. az EDDA 8. albumon!

Újra láttalak

ld. az EDDA 12. albumon!

Fémszívû fiú

ld. az EDDA Mûvek 1. albumon!

A hûtlen (EDDA himnusz) [A]

ld. az EDDA Mûvek 2. albumon!

Fohász

ld. az EDDA 7. albumon!

Álmodtam egy világot [A]

ld. az EDDA Mûvek 1. albumon!

Ha feladod álmaid

ld. az EDDA Mûvek 10. albumon!

Csendes ember

ld. az EDDA 8. albumon!

Szellemvilág

ld. az EDDA 13. albumon!

Gyere õrült!

ld. az EDDA 6. albumon!

Veled vagyok

ld. az EDDA 6. albumon!

Szélvihar

ld. az EDDA 12. albumon!

Elhagyom a várost (EDDA-blues)

ld. az EDDA Mûvek 1. albumon!

Ördögi kör

ld. az EDDA 10. albumon!

Velem kiáltsatok!

ld. az EDDA 6. albumon!

A hûtlen (EDDA himnusz) [A]

ld. az EDDA Mûvek 2. albumon!

Büszke sas

ld. az EDDA 13. albumon!

A torony

ld. az EDDA Mûvek 2. albumon!

Álom

ld. az EDDA Mûvek 1. albumon!

Minden sarkon álltam már [A]

ld. az EDDA Mûvek 1. albumon!

Nincs visszaút

ld. az EDDA 12. albumon!

A kör [A]

ld. az EDDA 5. albumon!

Kölyköd voltam [AT]

ld. az EDDA Mûvek 2. albumon!

EDDA 15. - Elveszett illúziók

Elérlek egyszer

2. A sátán asztalánál
3. Elveszett illúziók
4. Utolsó érintés
5. Megint egy balhé
6. Bátran megtenni
7. Férfivágy
8. New York Blues

Elérlek egyszer

Megõrjíted az agyam,Tökéletes a mozdulat.Csak elképzelni lehet,Ahogyan hozod magad.

Nem vagy egy egyszerû eset,Vagy könnyen kezelhetõ,De keresem a kulcsotHozzád, és ez érthetõ.

Nem kérem számon tõled.A múltat visszafelé.Nem akarlak bezárni,Csak azt akarom, hogy szabadon élj.

R1. Elérlek egyszer,Elérlek egyszer még!Elérlek teljesen!A tested, a lelked csak az enyém.

Egyik nap fogod még a kezem,Az arcod hozzám simul,De aztán cefet egy érzés:Másra mosolyogsz váratlanul.

Kilépek egyedül az ajtón,Becsukom magam után.Valami kiáltasz még, hallom,De én csak megyek, megyek a fejem után.

Meg fogom bánni,Meg fogom, érzem már,De mit csináljak?Forog az agyam, messze jár.

R2. Elérhetsz egyszer,Elérhetsz egyszer még,Ha kell, hát harcolj!Ha nem, hát ennyi éppen elég.

||: Még félhetünk, még van mitõl,Még van mitõl, még van mitõl. :||8. ||: Az idõ semmit nem segít,Csak elrepül, csak elrepül. :||

instr., R1., R2.

Utolsó érintés

Elromlott jó néhány hét,És néhány hónap és év.De nagyon vártam, hogy arcod újra lássam,Mikor vasárnap lesz szívem mélyén.

2. Elindultál hát felém,Jöttél és mindent vittél.Talán te hittél egy másik új csodában,Mert a régi neked így már kevés.

R1. Várj, még egy utolsó érintés vár,Ebbõl lesz erõm elmenni már, ha akarod,De érezned kell, hogy most mit teszel!

R2. ||: Utolsó érintés, utolsó tévesztés,Amit megõrzünk egymásból az álomszép. :||

3. Hangos is azért voltál,Hogy bátorságod legyen,Hogy el tudd viselni, amit hang nélkül mondtam,Hogy még mindig szeretlek, kedvesem.

R1., R2.

4. Csak ne mondtad volna el,Én szép kedvesem,Hogy ölelés helyett megölni jöttél,Megköszönni, ami szép volt velem.

R1., R2.

Megint egy balhé

A suliból jöttél szomorúan és én nem kérdeztelek,Megszokott játék ez kettõnk között,Harcolunk - volt a felelet.

Nagy balhé volt, azt tisztán láttam,Miért te és nem valaki más?Füled, farkad húzd be, kértelek,Ha nem fontos, ne dumálj!

Megint egy balhé, és nem az utolsó,Mást ígértél tegnapelõtt.Megköszönöm, hogy nem hazudtál,A többit tisztázd magad elõtt!

R. Hagyjatok békén, hagyjatok már! -Ezt dumálod, ezt hallom mindig.Ami nekem jó, az másnak miért fáj? -Ezt dumálod, ezt hallom mindig.

Nagy vagány vagy, én elhiszem,De azért hallgass néha rám!Nem kel rögtön szétrobbanni,Ha jön a túlnyomás.

Nehéz az élet, én megértelek,És ritkán jön segítség.Jobb lenne csak szabadon élni,Ha nem lenne kötöttség.

3., R., R., instr., R., R., R., R.

EDDA 15,5 - Karaoke

1. Szellemvilág

2. Büszke sas

3. Hûtlen
4. Ördögi kör
5. Érzés
6. Szélvihar
7. Éjjel érkezem
8. Megint egy balhé
9. Akitõl minden szép
10. Elérlek egyszer
11. Álmodtam egy világot
12. Gyere õrült
13. Ma minden más
14. Ég a házunk
15. Amikor még
16. Nincs visszaút
17. A kör

EDDA 16. - Unplugged - Lelkünkbõl

Szellemvilág

2. Elhagyom a várost (EDDA-blues)
3. Érzés
4. Ördögi kör
5. Álmodtam egy világot
6. Gyere õrült!
7. New York Blues
8. Éjjel érkezem
9. Álom
10. Lelkünkbõl

Szellemvilág

ld. az EDDA 13. albumon!

Elhagyom a várost (EDDA-blues) [A]

ld. az EDDA Mûvek 1. albumon!

Érzés

ld. az EDDA 3. albumon!

Ördögi kör

ld. az EDDA 10. albumon!

Álmodtam egy világot [A]

ld. az EDDA Mûvek 1. albumon!

Gyere õrült!

ld. az EDDA 6. albumon!

Éjjel érkezem [A]

ld. az EDDA 6. albumon!

Álom

ld. az EDDA Mûvek 1. albumon!

Lelkünkbõl [A]

1. A gyertya szépen lángol,

nem fújja már a bántó szél.

A viasztest elolvadt,

valahol új életre kél.

2. A föld már elengedte,

az égen egy csillag ragyog.

Szelíden kérik õk,

s õ játszik egy égi dallamot.

3. Egyé forrt kéz a húrral,

és már egy új ütembe kezd.

Lassúbb és csöndesen szól,

úgy üzeni: megérkezett.

R. ||: Lelkünkbõl szól ez a dal.

Örökre velünk maradsz,

Õrizzük mosolyodat. :||

4. Vihar kiállt kegyetlen,

elválaszt zord idõk keze.

Az ész hazug; ne engedd,

nehogy a reményt elvegye!

5. Minden üvöltve lázad,

hol van az elrabolt hitünk?

A lelked halhatatlan,

de a fájdalom elönt.

R., R.

EDDA 17. - Sziklaszív

1. Hûség és árulás

2. Menedékhely
3. Zuhanás
4. Ebbõl elég
5. Sziklaszív
6. Száguldás fényes vágyakon
7. Elöl a lányok
8. Ember az utcán
9. Egyedül maradtunk
10. Egy ez a tábor

Hûség és árulás

Élt egy babona örök idõkbõl,Nehogy mosolyogj rajta:Aki hitetlenül él, semmitõl sem fél,A Sátán útját járja.

Hát add oda, amid van,És azt is ami nincs,Kezek nyúlnak feléd sorra,Hogyha kérik add oda, ha keveset is,Hátha segíthetsz rajta!

R.  Hidd el, nem kell, hogy félve élj,A szabadság ára csak benned él,Hej, hûség és árulás, ha békét kötne már!Hej, hûség és árulás közt kötéltáncot jársz.

Hát ha meg kell halni, most legyen vége,Legyek áldozat, de csak õérte,Legyen végre vége már!

És ez az az idõ, és ez az a perc,Az Írás az igazat mondja,Mert letelt az idõ, választani kell,Erõs a gonosz hatalma.

Egy sziklából jön elõ rettenetes arca,Kegyetlenül vicsorgó.Földi helytartói, értetek jött,Nagy sereget akar újra.

Menedékhely

Látom, hogy nézed az embert a sarkon,Zsebébõl árut kínál.Az mondja, nem fogod megbánni, hidd el,Az övé a legtisztább.Most még csak tõled függ minden,Nem könnyû a valóság.

Azt súgják néhányan, csináld csak bátran,Ez mindenen átsegít.Csak nem félsz egy csipetnyi fehér portól,Ami az égbe repít.Most még csak tõled függ minden,Nem könnyû a valóság.

R. Mi vagyunk a hely, a menedékhely.Ne hallgass másra, hozzánk gyere el!Gyere hozzánk el! Gyere hozzánk el!

Nézd meg csak jobban a kínáló kezétNézd meg a csábítót.A halál jelét hordja mind magán, ott van,A még nem is láthatót.

Zuhanás

Vibrál a képernyõ, gyorsan beállítom,Újra jönnek a hírek. Közben szendvics érkezik és mellé hûtött a bor,Ventilátor forog körbe.

A tegnap már történelem, gyorsan felejtsük el,Azért mert nekünk így könnyebb.Befogták mind a két szemük, égett hús szaga,Ilyen nem történhetett meg!

Furcsa menekülés, amit látok,Az engem nem érhet el.

R. Ó, a végsõ zuhanás,Ó, a végsõ árulás,Ó, a végsõ tévedés,Ó, a végsõ vétkezés,

A fekete tömeg vonul, Afrika népe sír, zokog,A halál tárt karokkal várja.Segítség lassan érkezett, a világ közömbös maradt,Bár mindannyian tudunk róla.

5. Talán még lenne egy utolsó lehetõség,Talán még lenne megoldás,De neked késõ már, hitetlen világ, vége.

Ebbõl elég

Megrepedek, dolgozom eleget. (Ez így jó.)

Szeretek bulizni veletek. (Nekem ez így jó.)

Mehetek, tehetem, akarom. (Nekem ez így jó.)

Aki jön, szeretem, ölelem. (Nekem ez így jó.)

R1.Sok a meló, kevés a korpa,Eleged van, az arcodra van írva.

R2. Ebbõl nekünk elég, csak a gyomrunk korog,

Minden szépen el van osztva.

A jövõt ne keresd, a helye még meleg,

Eltûnt újra!

Számla jön, fizetem, egyre több. (Ez nem jó.)

Ígérték, csoda lesz, elmaradt. (Nekünk ez nem jó.)

Tûrni kell veletek, de meddig? (Nekünk ez nem jó.)

Valaki kiröhög, leütöm. (Neki ez nem jó).

R1.,R2.,R2

Sziklaszív

Lehet egy igaz történet,

Lehet mese, mégis szép.

Hallgasd, hogy történt velük,

A hullám s a szikla szerelmét.

A büszke sziklaférfi ott állt egyedül

Körbetáncolták a hullámszeretõk.

A büszke sziklaszív, tébolyult pillanat,

Egy szeretõi csók, õ is mindent akart.

Száz magányos év már tûnjön végre el,

Vigyél el és ölelj!

Lehet egy igaz történet,

Lehet mese, mégis szép.

A büszke szikla elgyengült

Ha hullámkarok ölelték.

A büszke sziklaszív már forró lázban ég,

Ha szép szerelme szól, õ mindenre kész.

A büszke sziklaszív, már semmitõl se félt,

Ha hullámszeretõje az ajkához ért.

Ha hullám csókja hív, mélysége csábító,

Ha ott lehetek veled, nekem is ott a jó.

Egy másik sziklaszív, ott fenn a hegytetõn,

Már õt csábítja el, egy újabb szeretõt.

Egy hulló kõdarab, egy régi sziklaszív

Ugyan kit érdekel, mikor másik hív?

Egy csalfa pillanat, de túl nagy lett az ár,

Az ottfelejtett nap, a kék látóhatár,

Nincs már visszaút, fáradtan zuhanok,

És nincs már sziklaszív, elsüllyedt kõ vagyok...

Száguldás fényes vágyakon

Azt mondják körülöttem: - Nahát, neked véged!Befûznek, felcsavarnak, de te nem is érzed.A véred százezerrel száguld, rohan, éget,Az ilyen lángolás már nem is érhet véget.

R1. S ha mindez túl sok, vagy túl kevés érte,Ráteszünk egy lapáttal, hogy mindenki értse.

R2. Száguldás fényes vágyakon,Száguldás, én már csak magamtól félek. Száguldás, most még jó nagyon.Száguldás, még egy kis idõt kérek!

Szeretlek látni ölelés elõtt és közben,A gyönyör pillanatát osszuk meg örökre!Szeretem nézni, ha már kisimult az arcod,Bárhogy is remélik, nem adom fel a harcot.

R1., R2., R2.

Veled a sötétség is makulátlan tiszta,Nem kell, hogy vigyázzanak ránk,De amit most kérsz, lehet hogy én is,Én is épp ezt akarom.

instr., R2., R2.

Elöl a lányok

1. Arra kértél, mindig jó legyek,Ha lehet, mindig szeresselek,Ha lehet, ne bámuljak félre.

2. Egy rocker nem könnyû eset,De neked mindent megteszek,Bár veszettül izgatnak a lányok.

3. Micsoda vágyak, micsoda álmok,Micsoda idõk, micsoda lányok!Szabad az élet, szabad az álom,Ami jólesik, csak azt csinálom.

R. Elöl a lányok, hátul a srácok,Mi meg itt fent, most mit csináltok?Elöl a lányok, gyönyörû álmok,Õk, õk, a nõk.

4. Az estétõl mindig féltelek,Ezt mondod és nem könnyû neked.Délután is megtörténhet minden.

5. Éjjeli lepkefajta vagyok,Este mindig életre kapok,Õrülten gerjedek a fényre.

Ember az utcán

Irány a magyar tenger,

Meleg a nyár, mindenkit elvakít,

Enyhül az este az utcán,

Soknyelvû tömeg vonz, vagy eltaszít

R1. Abszolút fölény az utcán,

Összegyûlt Európa, mind itt feszít.

Ott vagyunk mi is köztük,

A nyári bulik, a Balaton újra hív,

Nincs kedvünk lefeküdni,

Hajt a vérünk, az éjszaka megvadít.

R1.

R2. Béküljünk meg, vagy rajtunk már a csoda sem segít,

De nézd mi történt, épp egy ember közelít.

Ember az utcán, faág a vállán, nagyon exkluzív.

Rongyokba burkolt teste láttán röhögünk. Ó, ó.

A nyarat nem felejtem,

Az öreg csöves emléke felvidít,

És amit tenni kéne,

Odafigyelni, ellesni tõle valamit.

R1.

EGYEDÜL MARADTUNK

1.Az asztalon az abrosz fehér még
rajta néhány morzsa
tenyerembe hajtom fejem már
a fájdalom magához húzza.

2.Egy idegen jön
csendben ; hangtalan
némán surran
lesepri az asztalt tisztára
pedig ott vagyok rajta.

R1.Nem vár bennünket
sehol senki, semmi
mindent nekünk kell
magunkkal vinni
ahhoz, hogy újra legyen
miben hinni.

Refrén:
Elfájdult lelkem csak azt reméli,
ami szép volt, az
minden megmarad
átrepülhetsz az óceánon,
de ha rám gondolsz, elsírod magad.

3.Éhesek rád, hangjuk hamisan cseng
arany és bíbor,
ha lesepred a lelked asztalát,
vigyázz rám, ott leszek akkor.

R1.

4.Zsákmányként cipel a sors
elsüllyeszt, vagy magasabbra dob
csak emlékképekbol élünk
egyedül maradtunk
látod, ennyit érünk...

instr. R1, R2

Egy ez a tábor

1. Mi az, ami újra hív és indulnunk kell már,Mi az, ami elcsábít és csak ránk vár?Táskánkba minden cuccunk, minden, ami kell,Közbe jöhet egy-két gubanc, kit érdekel?

2. Lehet élni száztíz évig, de mindez mit ér?Mi csak addig élünk, míg a rockzene él.Ennyi az életünk, vagy lehetne több,Ha hiányzunk várj, és mi újra jövünk.

R. Egy ez a tábor és egy ez a szív,Egyetlen érzés, és egy ami hív,Van néhány dal, amit csak mi tudunk,Amíg õk szólnak, boldogok vagyunk.

3. Ugyanaz a ház, és benne ugyanaz a lány,Mégis jó tudni, hogy otthon valaki vár.||: Ennyi az életünk, vagy lehetne több. :||

EDDA 18. - Blues

1. Egyedül Blues (Egyirányú út) 2. Félnem kéne?!
3. New York Blues
4. Vörös tigris
5. Elhagyom a várost (EDDA-blues)
6. Patkány Blues - L.L.-nek ajánlva
7. Álom ez a nap
8. Munkanélküli Blues

Egyedül blues (Egyirányú út)

1. Lebben a függöny,Fejed lehajtva lépsz.A helységben ismeretlenIsmerõsen szól.

2. A tenyered izzad,Szívedben félelem,A jövõdet látni jöttél,Tõle vársz jövõt.

3. Miért is vagyok itt?A csoda sem segít,Szemembõl látja, szeretnékMeg élni egy kicsit

R. Egyirányú út,Ahova megyek.A kezem levegõt markol,Mikor keresi két kezed.Egyirányú út,Lehet, meg sem érkezem.A kezed levegõt markol,Mikor keresi két kezem.

4. Állj meg egy szóra!Valamit kérdezek,Nem halljuk egymás hangját,Rohanunk tovább.

Keresem, hol a baj,Pedig egyszerû,Valami elmúlt, eltûnt,S ettõl lett keserû.

3., R.

Félnem kéne?!

1. Az utca széles, de néha szûk,Nekem épp elég.A dolog sürgõs, sietek hozzád,Ma korán van sötét.Félnem kéne? Rég leszoktam róla már.

2. Az elsõ sarkon nincs szerencsém,Egy csapat sakál vár.Megszokott balhé, mindenki retteg,Aki csak arra jár.

3. Megvillan egy kés, én következem,De nagyon unom már.Most félnem kéne?Rég leszoktam róla már.Az egyik ordít, nézd, milyen gizda!Arcok, ez vért kíván!

R. Hátamba fejsze, vállamba kés.Azt kérdezik tõlem:Figyelj haver,Erre most mit lépsz?

4. Körbe nézek, mindenki eltûnt,Nem jön segítség.Egyedül is megy, csak kõkeményen,A sakál nem ellenfél.Vagy félnem kéne?Rég leszoktam róla már!

Négy egy ellen, körbefognak,Nem tudják, amit én.

R. Erre most mit lépsz?

6. Csak néhány lépés választ el tõled,Meg egy kis bunyó még.Micsoda mázli, egy pár haver jön,Így mindjárt más a kép.Félnem kéne?Rég leszoktam róla már!

7. Még el sem kezdtük, máris pucolnak,A rohadt gyáva nép.

R'. Nincs hátamba fejsze,Nincs vállamba kés.Nem kérdezik tõlem:Figyelj haver,Erre most mit lépsz?

R'. Figyelj haver,Erre most mit lépsz?

Vörös tigris

ld. az EDDA 9. albumon!

Elhagyom a várost (EDDA-blues) [A]

ld. az EDDA Mûvek 1. albumon!

Patkány Blues - L.L.-nek ajánlva

1. És épp ott jön, amerre tartasz,Melletted terem egy régi ismerõs.A lépte halk, még szinte surran,Elõször mindent megtesz, mindent megígér.

R1. Nem hinnéd el, ami történik, pedig így van,Nem ez az elsõ árulás.Pedig így lesz ez testvér, ha neki hiszel,Így lesz ez testvér, hát hidd már, hidd már el!

Csináljuk együtt, és minden jó lesz! -Te újra elhiszed, hogy csak jót akar.De nagyon éhes, s akkor veszélyes,Kitûnõ gyomrával mindent befal.

R1.

R2. Csak róla szól a blues,A patkány blues.

R1.

3. Sötét az éj, csak az ne jönne!Izzad és remeg a patkány király.Pohárhoz nyúl, már nincs megállás,És megint éj van, és elszámolás.

R1., R2.

4.A tested, a lelked adtad volna érte, Nincs teste, nincs lelke, a sátán jön el érte.

Álom ez a nap

1. Ugyanúgy élek, rohanok, mint a világ,Mégis, ha kérded, gyakran érint a magány.Kijelölt utamon, ahol járok, rám kiáltják: - Neked jó!

2. Lehet, ez így van, de már éjjel eshet hó,És ha félek, nem a gyengeség,De hogy felejtsek, ne kérd, hisz bennem élsz!

R. Álom ez a nap, mint mikor megláttalak,Mint az elsõ ölelés, olyan õrült remegés.Ma csak égni akarok, ma még hozzád tartozom,Ma még minden gyönyörû, érzed, milyen egyszerû?

3. A csillogásnak igen súlyos ára van.Egy gyönyörû álommal becsaptam önmagam.Kijelölt utamon, ahol járok, rám kiáltják: - Neked jó!

2., R.

4. Csábítás és a hûség gyakran egymásba mar.Akit én eljegyeztem, az a dal, a dal, a dal, a dal, a dal.

instr., R., R.

EDDA 18. - 15. születésnap

I. 1. Szellemvilág
2. Száguldás
3. Menedékhely
4. Lelkünkbõl
5. Büszke sas
6. Vágyom haza
7. Elhagyom a várost (EDDA-blues)
8. A torony
9. Engedjetek!
10. Lisztománia
11. Elérlek egyszer
12. Zongora improvizáció
13. Gyere õrült!
14. Veled vagyok

II.1. Hûség és árulás
2. Elveszett
3. Zuhanás
4. Éjjel érkezem
5. Nincs visszaút
6. Elöl a lányok
7. Egyedül maradtunk
8. Egy ez a tábor
9. Érzés
10. Álom
11. Ünnep
12. Kölyköd
13. Búcsú
14. Zárlat

EDDA 19,5 - Elvarázsolt EDDA dalok

1. A hûtlen (Ákos)

2. Száguldás fényes vágyakon (Alvajárók)
3. Egyedül maradtunk (Demjén Ferenc)
4. Álom (Somló Tamás)
5. Elérlek egyszer (Zalatnay Sarolta)
6. Lelkünkbõl (Tátray&Pálvölgyi)
7. Szellemvilág (Sipos F. Tamás)
8. Éjjel érkezem (Gerendás Péter)
9. Kölyköd voltam (Mester és tanítványai)
10. Álom ez a nap (Keresztes Ildikó)
11. Minden sarkon álltam már (Animal Cannibals)
12. Örökre fennmaradsz

Örökre fennmaradsz

1. Hogy szárnyad nõhet csak álmodni mertem,

A sötét lelkû fájón kinevet.

Az elsõ útra nem kísért el senki,

Az elszakadás, a próba nehéz, vigyázz!

2. Nincs korlát, hisz ott fent vár a minden.

A lelked útra kész, hol itt a félsz?

Szállj elöl és mindenki követ majd,

Az elszakadás, a próba nehéz, de hol itt a félsz?
R1. Segítsd nekünk kérünk, ellopott álmaink,
A tüzet igaz hittel újra meggyújtani.

R2. Ezerszer átélt mozdulat, te szállni fogsz.
Ha most még félsz is, a tested földhöz ragaszt.
Azt, hogy nem lehet, hogy nem szabad, ó, el ne hidd!
Egy gyõztes mozdulat a földtõl elszakad,
Örökre fönnmaradsz.

3. Lehet, hogy nem lehetsz mindig az elsõ,
De elkezdeni soha nem késõ.
Sok millió szállni vágyó ember
Veled örül, ha ott legelöl neked sikerül.

R1., R2.

4. Ezer könnycsepp, vérverejték, így túl nagy az ár.
Ha azt súgják, meg ne hallgasd, rád a gyõzelem vár!

R2., R2.
Õk te vagy magad, õk te vagy magad, magad.

EDDA 20.

1. Át vagyunk vágva
2. Te talán megértesz
3. Vad éjszakák
4. Egy álom elég
5. Munkásélet
6. A sirály (Jonathan)
7. Tetvek és poloskák
8. Menni kéne már
9. Kard-tánc

Egy álom elég

1. Régen volt, valahol az út véget ért,
Régen volt, ma is minden perce elkísér.

2. Akkor ránk sütött a nap, és én megtaláltalak
Akkor úgy ölelt a holnap, együtt ígértünk a Holdnak szép jövõt.

3. Álomkép, hogy majd egyszer újra visszatérsz
Ne ígérd! A remény a szívem tépi szét.

4. Hol van már a régi nap, amikor úgy vártalak?
És a Hold is számon kéri, amit együtt ígértünk

R. Menj, ha menned kell,
Várok Rád a szívemmel.
Egy álom elég,
Amit nem tépsz el,
És én elfogadom,
Hogy még élnem kell.

5. Egy más világ, ahová én nem léphetek át,
Nem kérhetem, vegyék el fájó életem.

4., R.

Menni kéne már

1. Annyi rosszból, annyi bajból
Menni kéne már,
Elrohanni, megtalálni, ahol nem vár,
Csak csönd és nyár.

2. Sor ígéret a szép jövõrõl,
Mind az égbe száll,
Nem maradt más, mint a valóság,
S az néha nagyon fáj.

R. Miért van annyi átok, ami elkísér,
És az miért van, hogy az ember újra fél?
Miért kell menni még, ahová szebb jövõt remélsz?
Miért van újra bennem az, hogy nincs remény,
Hogy nincs remény, nincs remény?

3. Majd' elhittem, ez az otthon,
És én itthon vagyok,
De csak vendég, akit megtûrnek
A fenn ülõ hatalmasok.

4. Egy jó koncért, némi pénzért
Elárulnak, ha kell,
Néhány barát maradt csak fenn,
A halom szemét tetején.

R.
Itt nincs remény...

Nekem nem kell más

1. Háromszor
2. Nekem nem kell más
3. Nincs erre válasz
4. Könnyû préda
5. Ha jön a magány
6. Árnyék a falon
7. Feléd nyújtom a kezem
8. Megtaláltam
9. Ez más
10. Szerelem virága

Háromszor

1. Amikor még új egy szerelem,
Amikor még azt sem kérdi,
Épp most hol jársz,
Nincs messze semmi, nincs távolság.

2. Amikor még él a bizalom,
De a néhány furcsa telefon
Mindent elvág.
Úgy érzed, nagy lett a távolság.

3. Lehet, hogy féltékeny vagyok,
De ha õrültség, ordíts rám!
És ha tényleg nincs rá semmi ok,
Ordíts rám!

R. Háromszor szóltam rád,
Háromszor kértem, hogy mondj mindent el,
De te háromszor nem jöttél el,
Neked ez a szerelem? Ó, ó...
Háromszor vágtál át,
Háromszor kértem, hogy mondj mindent el,
De te háromszor nem jöttél el,
Neked ez a szerelem? Ó, ó...

4. Látlak felhõn, látlak vonaton,
Látlak jönni, s menni utadon,
De nincsen már nyom,
Ami elvezet hozzád, a szívedhez.

5. Ez az egész furcsa lebegés,
Gyomromban ott a remegés,
Épp most hol jársz?
Nem élem túl, ha nem engem vársz.

6. Kétségek közt, még bírom, még fáj,
Csak tudjam meg végre,
Ha nem kellek már'
R.

Nekem nem kell más

1. Nincs más,
Benned bíznom kell,
Hogy nem veszítlek el
A cél elõtt,
Ahol annyian buktak el.

2. Nem kell más,
Egy boldog pillantás
Egy fénylõ ölelés
És ez elég
Hogy elviseljem még

R. Hogy elszakíthat, megkísérthet
Még a szenvedély,
Álruhában rád találhat
Még a szenvedély.
Csillogóbbat, többet ígér
Majd a szenvedély,
Szerelmes szívem mégis remél
- Nekem nem kell más.

3. Nincs más,
Én mégis féltelek.
Túl sokan éhesek
A boldogságra,
Élnek szerelemre várva.
Nem kell más...

4. Ha minden próbát túlélve
Egymás kezét fogjuk még,
Tudom, hogy akkor lesz vége,
Te gyõztél - és én.

Nincs erre válasz

1. Csak azt ne kérdezd tõlem,
Miért nézek néha másfelé,
Hogy mi az, ami kerget
Mindig újabb élmények elé?
Nincs erre válasz,
Csak az utam járom én
- Ez vagyok én.

2. Mondd miért játszunk a tûzzel,
Mikor épp most minden jó megint.
Egy perc lehet a minden
Van, aki egy perc alatt minden elveszít
Nincs erre válasz,
Csak az utam járom én.

R. Sok egyéjszakás kaland
Már semmit sem jelent,
Nem adnám én semmiért,
Hogy szeretlek és szeretsz.

3. Már elviselek mindent,
Az élet sok mindenre megtanít.
De hogy lesz az a holnap,
Ha véletlenül nem leszel megint?
Nincs erre válasz,
Csak az utam járom én.

4. Érzem,
Még nem bízol bennem.
Miért kell
Mindig megfelelnem,
Meddig bírom én még erõvel,
Hogy elhidd, csak te vagy, aki kell?

Könnyû préda

1. Érdemes most rám figyelni,
A történetem egyszerû.
A korsó addig jár a kútra...
- Ne nevess! -
Néha a vége keserû!

2. A város legnagyobb csibésze,
A neve csak a Nagy Vadász,
Kéne már egy újabb préda,
Egy újabb skalp az övre kerül.

3. Elszalasztott évek után,
Ha majd látni fogod, ha már nem leszek ott.
Ezt mondta az a szõke lány,
Aki úgy szerette, mint még senki.

R. Könnyû préda, ez az álma,
Könnyû préda, csak semmi érzelem.
Könnyû préda, ez az álma,
Könnyû lány legyen az, akire ma este lõ'

4. Gyorsan elteltek az évek,
Elfáradt a Nagy Vadász,
Hol van már a régi fénye,
Szinte semmi,
Semmi nem sikerül.

5. Hol van már a régi jó fej,
Állandóan csak kesereg,
És egy korsó sör fejében,
Folyton egy szõke lányról fecseg.

Ha jön a magány

1. Látom, hogy fáj neked,
Látod, hogy fáj nekem,
De itt belül lassan,
Elül a félelem.
Már nem bánt, ha jön a magány.

2. Már nem félek attól,
Ha belehalok,
Már nagyon rég érzem,
Egyedül maradok,
De már nem bánt, ha jön a magány.

3. Ha nem lehet úgy, ahogy
Megálmodtuk százezerszer.
Ha hiába kérjük még
Ezerszer újra.

R. Ami nem múlik, ami megmarad,
Ami nem fogyhat el, hisz úgy vártuk,
Amit átéltünk, a szerelem.
Az voltam én és te.
Csak ez segített nekem, ha jön a magány.

4. Az ablakunkból
Még láttalak,
Az ajtót becsuktad,
De itt maradt a szerelmünk
Ha jön a magány.

5. Miért nem lehet úgy,
Hogy csak szeretünk,
Aztán még jobban,
Aztán eléghetünk,
Aztán meghalunk - és nem jön a magány?!

Árnyék a falon

1. Én, én vagyok az egyetlen,
Akivel ha beszéltem,
Mindig õszinte volt.
És reggel, ha megláttam a tükörben,
Ott volt, ha akartam, ha nem,
Szembejött az életem.

2. Nézd, az az árnyék, hogyha nem is nézel rá,
Veled él mindig,
Nélküle soha nem léphetsz tovább.

R. Sok gyõzelem és sok kudarc,
Amivel ha van erõd, mégis
Tovább léphetsz, tovább élhetsz majd.
Ez elég, talán elég.

3. Körberajzolt árnyékképem
Szomorúan néz rám a falról.
Együtt megyünk végig az úton már?

4. Nehéz, hisz minden bizonytalan,
És velem együtt oly sokan
Keressük, hol a kiút.

5. Nézd, álmodni sem merünk már!
Valaki elõl futottál,
A szíved vadul kalapál.

Feléd nyújtom a kezem

1. Egy régi presszó asztalához
Beszéltük meg a randevút.
Lehet, hogy itt ahol kezdõdött,
Lehet, itt zárul le a múlt.

2. Haraggal a szívünkben jöttünk,
Feledve mindent, ami szép.
Nem fontos mit gondol a másik,
Jaj, de meg fogjuk bánni még!

R. ||: Feléd nyújtom a kezem,
Már itt vagy énvelem,
Ahogy hozzám szólsz,
Ahogy hozzám érsz. :|| Szeretem.

3. A harcnak lassan-lassan vége,
Mindketten fáradtak vagyunk.
Már tudjuk, mit nem kellett volna
Hibázni, mindkét oldalon.

4. Legyen hát újra minden úgy, mint rég,
Ne adjuk fel könnyen egymás szerelmét!

Megtaláltam

1. Sokszor megálmodtam,
Kezemben mikrofon,
Mindenki tapsol nekem,
Én elõl vagyok,
És boldogan dalolok.

2. Szenvedélytõl égtem,
Nem volt más kiút,
A vágyaimtól nem láttam,
Hol a szakadék,
És hol az út.

3. A sok jó tanár,
A sok segítõ,
Majd' belehaltunk már.

4. Ha ti nem vagytok,
Ha ti nem bíztok,
Réges-rég vége már.

R. Megtaláltam a régi álmom,
Itt - Gyere énekelj!
Neked írtam a sok dalt,
Tiéd, hát vidd! Ó...

5. Tiszta esõ mossa
Fáradt arcomat,
Már nem kell a harc,
Békét akar,
A múlt a szívembe mar.

6. A lista igen hosszú,
Volt adok-kapok.
Nincs veszteség,
És nincs gyõzelem.
- Békét akarok!

Ez más

1. Jó lenne tudni,
Látni a holnapot,
Tudni, hogyan lesz,
Amit még nem tudok.

2. Látni elõre,
Úgy ezer évre tán,
Álmodni együtt,
Vágyni szép holnap után.

3. Kevesen értik, hogy mi a feladatunk,
Csak a mának élnek,
És nem hallják a szívünk üzenetét:
Hogy egymást kell szeretni!
Jó, ez más.

R. Ez más, ez más,
Ez egy másik holnap már.
És csak terád vár.
Ez más.

4. Álmodni napfényt,
Álmodni kék eget,
Álmodni téged,
Ahogy épp engem szeretsz.

5. Álmodni mindent,
Álmodni mindenkinek,
Álmodni együtt,
Álmodni amíg lehet.

6. És eljön a hajnal,
És eljön az éj,
És a föld az éggel
Épp összeér.

7. És eljön a mérték,
A mindent tudó,
És megbocsát majd mindent,
Õ annyira jó.

Szerelem virága

1. Engedd el a lelked,
A tested követ majd,
Nem lesz több félelem,
A szíved virágot hajt.

2. Szerelem virágot,
Közös boldogságra,
Félelem nélküli,
Elképzelt világra.

3. Te teremtheted meg,
Én pedig tebenned,
Nem vagyunk mi mások,
Csak álmodozó szentek.

4. Kit ha por belep is,
Nem véti az utat,
Kit ha besároznak,
Tiszta marad.

R. Szerelem virága,
Hogy imádlak téged!
Ha meg kell halni egyszer,
Hát haljak meg érted.'
Szerelem virága,
Ha élni kell, hát éljek,
De csak melletted, veled.
- Így legyen!

5. Ha éjjel hívsz, én jövök,
Ha nappal hívsz, jövök.
Bíznod kell, hisz vagyok,
És benned és örök.

6. Nem mondhatok többet,
Kár is lenne érte,
Csak elrontanám mindazt,
Ami szép.