Elle
egy nap felébredt, és egy furcsa, belső késztetést érzett. Öt perc múlva
visszaért a jó öreg pottyantós vécéről, és elkezdett gondolkodni azon,
hogy mit is kezdjen a nappal. Délután kettőkor rájött... ELMEGY
RÉGÉSZKEDNI!
Az egyetlen probléma csak az volt, hogy fogalma
(sőt, halvány lilás gőze) nem volt arról, hogy hogyan is kellene ezt
csinálni. Oszintén szólva, ezen a prehisztorikus világon nem is nagyon volt mit
találni a föld alatt. Még a metró sem járt... Egyszer
meg is kérdezték tőlem, amikor arrafelé jártam életemben: "Hol jársz
te itt, ahol még a metró sem jár?". Bevallom, nem
tudtam rá mit válaszolni, így elkértem Elle bunkóját, és leütöttem az illetőt... Na nem mintha túl büszke lennék az ilyen brutális, antiszociális, civilizálatlan, exhibiconista,
nonkomform és deviáns viselkedési formámra, de akkor és ott ez tűnt a
legjobb megoldásnak... Na mindegy.
Szóval a régészkedés. Elle körbejárta a szomszédos
barlangokat, de senki sem tudott érdemleges
információval szolgálni erről a tevékenységről. Ígyhát úgy döntött,
hogy elmegy BSi-hez, és megkérdezi tőle (hisz ezen a világon BSi mindenható). BSi továbbküldte
Gergejhez, mivel egyes információk szerint ő jóval kompetensebb e témában,
mint bárki más. És Gergej elmagyarázta. Sőt... még egy ásót is adott neki.
Ígyhát Elle elkezdett ásni. És
ásott... és ásott... és még mindig ásott. Aztán
egyszer bésett, de utána megint ásott. Végül kapott
egy bazi nagy gödröt.
Ott állt a szélén, és büszkén nézett lefelé. A nap
lassan leereszkedett a horizonton, és Elle boldogan konstatálta magában, hogy
ez a nap is jól és hasznosan telt el
Mostantól hősöd több vizet tud raktározni, hisz a gödör - bár régészeti
szempontból nem egy nagy durranás, de egész jól használható víztárolásra.
