Fanni hagyományai: Vallomásosság mint önkifejezési forma / Valószerűség és fikció / Életérzés a szentimentalista énregényben

Fanni hagyományai: Vallomásosság mint önkifejezési forma / Valószerűség és fikció / Életérzés a szentimentalista énregényben

a napló műfaji sajátosságai

a szentimentalista énregény műfaji sajátosságai

a főszereplő és a külvilág viszonya

a belső nézőpont hatása a történetalakításra (egyszerű cselekmény, a hangsúly az érzelmekre tevődik)

önértelmezés, önvizsgálati módok (természet, magány, elmélkedés, vallomás)

ideálkeresés (szeretet, teljességigény)

hitelesség látszatát keltő eljárások (időrend, helymegjelölés)

fikció az irodalmi naplóban (epikai műfajokra jellemző poétikai eszközök)

Kidolgozás:

A napló műfaji sajátosságai: a napló magánéleti műfaj, amely rendszerint a mindennapi élethez tartozó apró eseményeket tartalmazza, de adott esetben alakulhat művészi naplóvá is, amikor olyan témákat tartalmaz, amely irodalmi jellegűnek számít. Elsődleges címzettje maga a szerző, hiszen a naplót mindenek előtt azért írja az ember, hogy a vele kapcsolatos eseményeket örökítse meg. Ez egyben lehetőséget nyújt az önértelmezésre is, hiszen a megörökítés által bármikor újragondolhatja az eseményeket, és mérlegelheti ezek jelentőségét saját életében. Lényeges vonása a személyesen átélt események, élmények rendszeres, a napok egymásutánjában történő rögzítése. A naplóhoz tehát a személyesség / szubjektivitás lényegesen hozzátartozik. A napló tartalmazhatja a személy külső, társadalmi életének fontos eseményeit (pl. Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója), illetve fordulhat a személy belső világába is ( Kármán József: Fanni hagyományai)

A szentimentalista énregény: a szentimentalizmus a 17. században megjelenő művészi irányzat, amely a francia "sentiment" szóból származik, tehát érzelmet, érzéseket jelent. Ez az irányzat az érzelmeket helyezi előtérbe, sőt olyan műfajokat választ, amelyeket a személyesség és szubjektivitás jellemez. Az irodalmi alkotás hőseit rendszerint meghatározza a szentimentalizmus életérzése, ezért ezek általában bukásra ítélt hősök. Beteljesületlen vágyakkal kell éljenek, ezért gyakran maguk vetnek véget életüknek. A belső érzelmek tükrözésében fontos szerepe van a természetnek, amely tükrözi a hős érzéseit, sőt gyakran előrejelzi az eseményeket.

Az énregény az a regénytípus, amelyben az elbeszélő szereplőként jelenik meg és átélt események sorozatáról számol be. Ennek az elbeszélőnek tudása vagy látása az eseményekről korlátozott, hiszen csak arról tud beszélni, amit megtapasztalt, és csak annyit tud elmondani, amennyit lát. Ez a regénytípus kitűnő lehetőség a lelki világ vizsgálatára, és éppen ezért válik nagyon divatossá a 17. században.

Fanni hagyományai (a cselekmény): Fanni egy 16 éves félárva leány, akit keményszívű apja és mostohaanyja nevel. Ennek következtében Fanni rengeteget szenved a magánytól, hiába veszik körül emberek, senki nem képes az ő belső érzéseit megérteni. Valóságos megváltás számára, amikor falujába költözik egy hajdan magas állású, de megözvegyült báróné, L - né, aki meghitt barátnője lesz Fanninak. Ő bíztatja, hogy fogadja el a faluban rendezett névnapi bálba való meghívást. A bál valóban fordulatot hoz Fanni életében, hiszen megismeri T- ai Józsit. Fannit azonban sokáig kétségek gyötrik, hogy Józsi valóban szereti - e őt, ám voltaképpen első látásra egymásba szerettek. Kapcsolatuk akkor mélyül el, amikor Fanni néhány hétre városi barátaihoz megy vakációzni, és itt alkalma van sűrűbben találkozni kedvesével. Hamarosan ez apjának fülébe jut, és hazarendeli leányát. Fanni váratlanul ágynak esik, betegség vesz erőt rajta, és hosszas szenvedés után apja és Józsi karjai között hal meg. A regény azonban nem a betegséget hangsúlyozza, nem keres reális magyarázatot Fanni halálára, hanem a szentimentális életérzésnek megfelelően azt érzékelteti, hogy a rendkívül érzékeny lány nem maradhat életben a durva környezetben.

A főszereplő és a külvilág viszonya: A főszereplő egy 16 éves lány, aki anyját elvesztette és szigorú apjával, illetve mostohájával él. Fanni ugyanakkor 16 évesen elérkezik abba a korba, amikor kérdései támadnak az élettel, a világgal, illetve önmagával kapcsolatban. Ezek a kérdéseket azonban nincs akivel megossza, ezért inkább idejét a természetben tölti, naplóját írja és gondolkozik, hátha így sikerül választ kapnia alapvető kérdéseire. Kezdetben nyilvánvaló, hogy Fanni elszigetelődik a külvilágtól, nem osztja meg problémáit senkivel, hiszen nincs is kivel beszélgetnie. Életmódját a természetközelség jellemzi, hiszen ez az egyetlen hely, ahol valóban ki tud bontakozni, kimutathatja önmagát. Ugyanakkor a természet is szorosan kapcsolatban áll jelemével, hiszen a természet változása tulajdonképpen Fanni lelkivilágát fejezi ki. Ezt a viszonyt L - né érkezése változtatja meg, hiszen Fanni neki ki tud tárulkozni, el tudja mondani érzelmeit, és L - né  is elmeséli neki életét. Fanni L - né életében felismeri, hogy az ő problémája tulajdonképpen a szerelem, hiszen ez az ami igazából kiteljesíti az embert, egységet nyújt neki. Fanni így fogadja el a meghívást a névnapi ünnepélyre, ahol esély adatik számára megismerkedni a szerelemmel. Ez valóban kiteljesíti egyéniségét, és boldoggá teszi. A boldogság ugyanakkor a szenvedéssel jár együtt. Fanni egyszerre szereit és félti viszonyát T - ai Józsival. Ez a kettős érzelem azonban megadja Fanninak azt, amire tulajdonképpen szüksége van: megtalálja önmagát, felfedezi személyiségét, elmegy barátaihoz, felveszi a kapcsolatot a külvilággal, vagyis teljes mértékben megváltoztatja életét. Úgy tűnik tehát, hogy a szerelem tulajdonképpen Fanni számára az önmegismerés lehetősége, hiszen boldogtalansága éppen annak köszönhető, hogy nincs akivel megértetnie gondjait. A külvilág azonban nem így viszonyul Fanni újabb énjéhez: T - ai Józsival való megismerkedése előtt Fanni minden anya példaképe volt, az anyák ösztönözték leányaikat arra, hogy keressék Fanni barátságát, tekintsék őt példaképüknek. Ám a szerelem után Fannit elítélték, hiszen Józsi nem volt megfelelő számára rangban, és éppen ezért a szülők elítélték ezt a viszonyt, illetve Fanni korábbi baráti eltávolodtak tőle.

Belső nézőpont hatása a történetalakításra (a cselekmény egyszerűsége, a hangsúly a belső érzelmekre tevődik): A regény folyamán tulajdonképpen az események háttérbe szorulnak, és az érzelmek kerülnek előtérbe. Fanni érzelmei, világlátása, fájdalma és problémái alakítják a regény megértésének kulcsát. A metonimikus történetalakítás elsősorban az időbeliség miatt fontos a regényben, hiszen az események ősztől tavaszig tartanak, de Fanni számára ez a rövidke idő többet jelent, mint az egész eltelt 16 év. A félév eseménye során Fanni szerelmes lett, megélte a szerelem minden rezdülését, megélte a szerelmi bánatot, és meghalt. Ennek a folyamatnak a következtében Fanni tulajdonképpen mélyebben élt, mint élete folyamán. Eddigi életét a kert és naplóírás töltötte ki, ami nem jelent tapasztalatszerzési lehetőséget, ám a névnapi bál teljesen megváltozatta életét: elkezd foglalkozni a külvilág dolgaival, kapcsolatot teremt más emberekkel, szerelmes lesz, és ezek az események olyan tapasztalatok szerzésére adnak lehetőséget, amely merőben megváltoztatja életét. Ez az eseménysorozat tulajdonképpen Fanni jellemének kiegészülésére ad lehetőséget, vagyis a szerelem út Fanni számára az önmegismerésre. Ebben az értelemben ez a regény nemcsak egy tragikus végű szerelmi történet, hanem egy történet az önismeretről és a személyiség alakulásáról.

Önértelmezés, önvizsgálati módok (természet, magány, elmélkedés, vallomás): Az önértelmezés tehát mindvégig áthatja a regényt. Fanni a regény folyamán önmaga megértésére törekszik, és ráébred, hogy a megértés egyik lehetősége a szerelem, amely más jellemvonásokra is fényt derít. A regényben azonban az önvizsgálat különböző módjait szemlélhetjük: elsősorban Fannit a magány vonzza, a kert mélye, ahol saját gondolataival foglalkozhat. Éppen ezért vonzza a naplóírás is, hiszen egy lehetőség számára, hogy újragondolja létének főbb kérdéseit, és elgondolkozzon ezeken. Ugyanakkor a természet is Fanni megértésére jelenthet egy utat, hiszen mikor valamilyen változás történik Fanni életében, lelkében akkor természeti változásokra is felfigyelhetünk. Ezt támasztja alá az tavasztól őszig terjedő cselekmény is, hiszen Fanni tavasszal kivirágzik, akárcsak a természet, szerelmes lesz, majd ősszel szintén a természet mására önmagába vonul, beteg lesz és meghal. Továbbá szintén az önértelmezés egyik lehetőségeként mutatkozik a regény folyamán a dialogus, hiszen Fanni L - nével való beszélgetései lehetőséget nyújtanak Fanninak arra, hogy ráeszméljen tulajdonképpeni problémájára,és hogy ezeknek a megértésére törekedjen.

Ideálkeresés (szeretet, teljességigény): Az ideál fogalma nagyon fontos szerepet tölt be a regény értelmezésében. Ennek a fogalomnak a jelentősége Fanni és L - né beszélgetései során merül fel, amikor a szerelemről beszélgetnek. L - né tulajdonképpen egy szerelem filozófiát ad át Fanninak, mely szerint Fanninak meg kell teremtenie elképzelésében egy ideált, egy eszmét a szeretet lényről, el kell tudnia képzelni milyen is az a személy, akit ő szeretni tudna, és mikor ezzel elkészült, mikor már lelki szemei előtt látja ezt a lényt, akkor meg kell keresnie földi mását, hiszen csakis így lehet boldog az ember. Fanni boldogtalansága azonban éppen ebből kiindulva érthető meg. Fanni valóban megértette, hogy amire szüksége van az a szerelem, hogy ezáltal fog csak kiteljesülni az élete, de azt már nem figyelte meg, hogy L - né megkülönböztetettet egy jó meg egy rossz szerelmet. Fanni Józsival való szerelmes során nem azt az ideált kereste meg, ami neki valóban megfelelt volna, hanem egy "rossz" szerelmet talált meg, aminek ő valóban az áldozat is lett. Ideálját tehát nem sikerült meglelnie, illetve tévesen jelölte ki magának, és ennek következtében kellett megélnie a történteket. Fanni számára a szerelem a tulajdonképpeni teljességet jelentette volna, amire ő valóban vágyott. A teljességre való törekvés meghatározza az emberi életet, és Fanni ezt a hiányt próbálta kiegészíteni Józsival való kapcsolata során. Ez azonban lehetetlen volt, ugyanis ők nem kiegészítik egymást, hanem egymás kontrasztjai.