HOGYAN ÉPÜLT KI AZ ABSZOLUTIZMUS MAGYARORSZÁGON 1849 UTÁN? MUTASSA BE A NEMZETI ELLENÁLLÁST! MUTASSA BE AZ 1867-ES KIEGYEZÉST A GAZDASÁGI-TÁRSADALMI FEJLŐDÉS ÉS A NEMZETI FÜGGETLENSÉG SZEMPONTJÁBÓL!

HOGYAN ÉPÜLT KI AZ ABSZOLUTIZMUS MAGYARORSZÁGON 1849 UTÁN? MUTASSA BE A NEMZETI ELLENÁLLÁST! MUTASSA BE AZ 1867-ES KIEGYEZÉST A GAZDASÁGI-TÁRSADALMI FEJLŐDÉS ÉS A NEMZETI FÜGGETLENSÉG SZEMPONTJÁBÓL!

Kísérlet Magyarország beolvasztására

Az orosz szuronyok segítségével kicsikart győzelmet Bécs egy régi ábránd új kiadására: az egységállammá szervezett új Ausztria megvalósítására kívánta fe 12312o142m lhasználni. Az egyes nemzetek udvarhű főrendei, köztük a magyar konzervatívok, a birodalom föderalisztikus átszervezése mellett törtek lándzsát (az egyes tartományoknak rendi jellegű önkormányzata lett volna). Szószólójuk Windischgr tz volt. Az azonos módon kormányzott, német államnyelvű, centralizált birodalmat a katonatiszti-államhivatalnoki rétegek szorgalmazták, de ezt az elképzelést támogatta az osztrák-német nagypolgárság is. Képviselőjük Schwarzenberg miniszterelnök volt.

1850-ben véget ért Haynau rémuralma, s a katonai diktatúra szerepkörét a Bécsből irányított polgári kormányzat, a "Bach-rendszer" vette át (Alexander Bach osztrák belügyminiszter). A Bach-rendszer a birodalom "koronaországait" közigazgatási egységekként kezelte. Magyarországot tovább darabolták: a déli területekből kialakították a "Szerb Vajdaságot", a maradékot pedig öt kerületre osztották. Az osztrák-magyar belső vámhatárt eltörölték, egyúttal bevezették az osztrák adórendszert (ez körülbelül háromszoros terhet jelentett). Az osztrák polgári és büntető törvénykönyv hatályát Magyarországra is kiterjesztették. A közoktatást az egész birodalomban egységesen szervezték meg. Az élet minden területén nyílt germanizálás folyt. A jobbágyfelszabadítási folyamatot megakasztották. Az országban jelentős számú katona állomásozott, a rendszer szülötte az államrendőrség és a csendőrség, a hivatalnokok (a "Bach-huszárok") jellemzően idegenek voltak (főként csehek). A szellemi értelmiség vagy börtönben volt vagy az emigrációt választotta. A szuronyok hegyén felkínált minden intézkedés ellenállást váltott ki (például Libényi János merénylete Ferenc József ellen, Noszlopy Gáspár szervezkedése).

A fegyveres harcnak nem kedveztek sem a belső, sem a külső viszonyok. A forradalmat vezető réteg, a liberális köznemesség nevéhez és vezéréhez, Deák Ferenchez ("A nemzet prókátora") fűződik a passzív ellenállás: nem vállaltak hivatalt, közszereplést, ápolták a szabadságharc emlékét. Az emigráció és vezére, Kossuth folyamatos összeköttetésben volt a hazaiakkal. A passzív ellenállást az emigráció tevékenysége tette fenyegetővé, és viszont, a Kossuth-emigráció tárgyalásainak a néma és ellenálló ország adta a hátterét.

Az önkényuralom csődje és a kiegyezés

Magyarország és a nemzetközi viszonyok tekintetében változás állt be az osztrák-olasz háború kapcsán: ez az esemény felvillanyozta a csüggedt emigrációt. Kossuth létrehozta a Dunai Szövetséget, amely Magyarország, Szerbia, Horvátország és Románia államszövetségét javasolta, bár a hazai közvélemény nem fogadta megértéssel. Megalakult a Nemzeti Igazgatóság, az emigráns

kormány magja, Teleki László, Klapka György és Kossuth részvételével. Románia és Szerbia is támogatta a magyar emigrációt, Anglia pedig semlegességet ígért. Miután viszont III. Napóleon fegyverszünetet kötött, világossá vált, hogy a dinasztikus nagyhatalmi politika csak eszköznek tekinti a nemzeti mozgalmakat.

A háborús vereség miatt Bachot menesztették. Ferenc József abszolutisztikus, föderalisztikus és alkotmányos elemeket ötvöző alaptörvényt "ajándékozott" népeinek (októberi diploma, 1860). Az önkényuralom hazai hadállásait a valóban kibontakozó nemzeti ellenállás, a fenyegető nemzeti összefogás ingatta meg. A márciusi megemlékezésen életét vesztett diák temetése tüntetésbe torkollt, csakúgy, mint Széchényi temetése, miután a "legnagyobb magyar" öngyilkos lett. Az államcsőd küszöbén pattant ki egy botrány, melynek következtében a pénzügyminiszter öngyilkos lett.

1861-ben az országgyűlés visszautasította a februári pátenst, amely a magyarokat kiszolgáltatta volna az örökös tartományoknak. A képviselők egységesen az 1848-as alapra helyezkedtek, ragaszkodván a '48-as törvényekhez. A Deák vezette Felirati Párt a szokásos, a királyhoz intézett felirat mellett érvelt, a '48-as törvényeket maximumnak tekintve. Teleki László és a Határozati Párt számára 1848 a minimum volt. A teljes függetlenséget akarták, amit határozattal akartak kifejezni. Miután Teleki öngyilkos lett, Deák pártja győzött a szavazáson. Ezt követően a hatalom feloszlatta az országgyűlést.

A nyílt önkényuralmat Schmerling miniszterelnök is átmenetinek tartotta, az 1861-65-ig terjedő időszakot ezért nevezzük provizóriumnak (ideiglenes állapotnak). A kormányzatot ismét pénzügyi csőd és egy új (a porosz-osztrák) háború fenyegette. Deák kivárta, amíg Bécs kezdeményez, majd 1865 húsvétján közzétette álláspontját: egy olyan alkotmányos rendezést tett kiindulópontjává, mely az állami önállóság egy részének föladásával Bécs és Pest számára egyaránt elfogadható. Schmerlinget menesztették, Ferenc József összehívta az országgyűlést. A Habsburg Birodalom nagyhatalmi állásait csak Magyarország közreműködésével tarthatta meg. Deák ajánlatát Ausztria veresége ellenére fenntartotta, ezzel megkönnyítve a folyamatot. 1867-ben gróf Andrássy Gyulát választották miniszterelnöknek, az országgyűlés pedig becikkelyezte a kiegyezési törvényt. Ferenc Józsefet királlyá koronázták.

A kiegyezés mérlege

A kiegyezés után lehetőség nyílott a közlekedés, a hitélet, az iparfejlesztés állami támogatására, a közoktatás, a közművelés liberális újjászervezésére és fejlesztésére. A magyar gazdaság számára több előny, mint hátrány származott a kiegyezésből. A kiegyezést a birodalom két legerősebb, de számszerűen kisebbségben lévő nemzete kötötte meg a többi nemzet kizárásával. A fontos kérdésekben a végső szót az uralkodó és a birodalmi érdekeket képviselők szűk köre mondta ki. A gazdaság fejlődött, a politikai rendszer változatlan maradt. A kiegyezést reális kompromisszumként értékelhetjük, megfelelt az erőviszonyoknak, viszont megmerevítette, anakronisztikussá tette Magyarország társadalmi-politikai berendezkedését.