Partecédulát kaptam a minapi postával, hogy keökényesi és iváncsai Gudry György jobblétre szenderült.
Itt áll kinyomtatva, elhiszem a »jobblétre« szó kivételével. Mert ez az egy nem igaz benne. Egy Gudry csak rosszabblétre szenderülhet. A Gudryak uralkodó família azon a vidéken. Olyan jó dolgu 11511t198l k van, hogy már jobb sohasem lehet. Urak, királyok, istenek odahaza!
Az öreg, hallom, az utolsó percében is az igazi virtust mutatta meg, hogy miképpen hal meg a magyar dzsentri.
Mikor már nagyon rosszul volt, forró lázban, félig öntudatlanul, intett a kezével, vigyék el az orvosságos üveget, s halkan suttogta:
- Adjátok ide a kártyát.
Felült ágyában nagy nehezen, szemei megcsillogtak, viaszszínű arcára valami bágyadt mosolyféle ült ki, s elkezdte egyenkint sorba hajigálni a kártyákat a paplan zöld selyem felületére, miközben egyre a megboldogult Panity Lacival és a Siroky Miskával beszélgetett. A rokonok hüledezve, sápadtan hallgattak.
- Nagyapa, jaj, mit csinál, nagyapa? - siránkoztak az unokái, de az öreg nem hallott semmit abból, ő tovább játszott a hajdani pajtásaival, bizonyosan ott látta őket ülni az ágya mellett.
- Ne kontrázzuk meg, Miska, mit gondolsz? Adj ki Laci. Mennykő sovány vétel, mondhatom! Bele a XXI-est! Mit tartogatod? Színt híttál volna, te bolond!. Bika ne legyen belőle, mert megeszlek.
S addig-addig játszott, évelődék a két láthatatlan alakkal, s adogatott ki nekik, míg a kártya kiesett kezéből, feje aláhanyatlott erőtlenül, kékülő ajka rángatózni kezdett, mintha szavak után kapkodna (talán pagát ultimót akart mondani), aztán lehunyta szempilláit, egy tompa hörgés, és nem volt többé.
Szép halál jutott osztályrészéül. Panity Laci és Siroky Miska eljöttek érte a másvilágról, s bevették harmadiknak. Így urasan, tarokkozás közben sétált át a mennyekbe.
De ha urasan halt meg, még urasabban élt, fényes karriert futva meg megyéjében.
Mindig nagy hivatalokat viselt, s mindig közmegelégedésre; mint alispán hat évig tartotta magát, pedig igazán nem csinált semmit, se jót, se rosszat.
Később azután szolgabíró lett. mert a dzsentrinek olyan volt a lajtorjája, hogy lefelé haladtak rajta (s mégis ezt a mait nevezik »szamár-lajtorjának«, amelyiken fölfelé mennek a hivatalnok urak).
De az természetes is, hogy ők lefelé haladtak. Mert mikor még megvan a kétezer holdjuk, kiállják az alispánságot, mikor már csak ezer holdjuk marad, elvonulnak a világtól a fővárosba képviselőnek s ha az ezer holdnak is elfogy a fele (mert a mennybéli hold sem fogy gyorsabban, mint a földi holdak), elmennek a falujokba összehúzódni szolgabíráknak.
Mondom, később azután szolgabíró lett Gudry György. (Szép restóráció volt az, akkor ütötték agyon Siroky Miskát az alsótoldi kurtanemesek, Panity Laci is abban az esztendőben halt meg.) Akkor érződött ki az elmúlt alispánsága. Borzasztó rendetlenségben és maradiságban volt a megye. Úgyhogy új, szigorú főispánt kellett kinevezni, aki ráncba szedje a tekintetes urakat.
A fiatal Kevermesy János gróf lett a főispán. Egy csöppet sem bánja azt Gudry György, hiszen Kevermesy gróf is atyjafia anyai ágon, s a szomszéd megye túlsó széléig, Kevermesig ment eleibe, mikor a bevonulását tartotta.
Kevélyre kinyújtózkodott hosszú két megye az egymás mellett. Hajnalban indult el a két hintó Kevermesről, s már kilenc óra lett este, még mindig a szomszéd megyében jártak.
A gróf már álmos volt, s szunnyadozni akart hintójában, de mert az új megyéjét még nem látta, türelmetlenül kiáltozott minduntalan előre. (NB. A Gudry hintaja vezetett. )
- Mikor érjük el már a határt, Gyuri bácsi?
- Majd csak elérjük valamikor.
- Költsön fel, Gyuri bácsi, ha majd a határhoz érünk.
- Csak aludj el, öcsém, nyugodtan - mondá kevélyen Gudry -, és ahol fölébredsz, ott lesz a megyei határ.
Ez noha úgy hangzott, mint a delphi-beli orákulum, mégis beteljesedett, mert egyszer úgy éjféltájban egy veszekedett kátyúban nagyot nyekkent a grófi hintó, s majd kilökte a méltóságos urat.
- Hopp, hó! - riadt föl a gróf. - Mi baj, mi történt?
Gudry György nagy flegmával kiáltotta:
- A határhoz értünk, kedves öcsém. Itt már nem alszik élő lélek. Nem olyan akármilyen megye ez!
Egész a székvárosig ilyen kátyús, gödrös, süppedékes volt az út. Küllőig huruttyoltak réti helyeken a kerekek, s a szárazon úgy járt a hintó házikója, mint a szita.
De hát az utak még hagyján! Sokkal inkább volt még elhanyagolva az ügymenet, a közigazgatás és törvénykezés. Az igazság szekere jobban döcögött ezeken az utakon, mint amazokon a főispáné.
Kevermesy gróf elhatározta, hogy mindenekelőtt szemléket és vizsgálatokat fog tartani az egyes hivatalokban, s maga fog bepillantást vetni a folyó ügyekbe.
Biz ez egy kicsit lealázó volt a megyei urakra, de bele kellett nyugodni. Így történt egy napon, hogy a főszolgabíróhoz, Gudry Györgyhöz is benyitott őméltósága.
- Szervusz - mondá az öreg Gudry familiárisan.
- Hivatalos ügyben jöttem - szólt a főispán feszesen.
- Úgy? Mi bajod van, kedves öcsém?
- Át akarom nézni az aktákat.
- Tessék.
A főispán fölvett az asztalról találomra egy iratot.
- Miféle ügy ez?
- Ez? Ez a Katáng Márton föllebbezése.
- Mit föllebbez?
- Az ítéletemet föllebbezi a gazember.
- Mi volt az ítélet?
- Huszonnégy botot vágattam rá. Azt mondják, hogy a szentmise alatt odahajolt a Tornyos Istvánnéhoz. egy szép zahorai menyecske. és megcsókolta a nyakát. Akasztófáravaló selymája! Még a mise alatt tesz ilyet!
- És már rá is verette az illető huszonnégy botot? - kérdi a főispán összevont szemöldökkel.
- Rá én, azon melegében.
- De, kedves bátyám - tör ki a főispán szemrehányóan - hiszen föllebbezett az a szegény ember!
- Hát persze hogy föllebbezett.
- De azt csak figyelembe kellene vennie önnek, hogy intra dominium kell föllebbezni és nem extra dominium. Birtokon belül és nem birtokon kívül. Ez a legprimitívebb tudnivaló.
De már erre kijött türelméből az öregúr, és sértődve mondá a bajuszát rágva:
- Ejej, kedves öcsém, hová gondolsz? Nem vagyok én már mai legény a tudományban. Hiszen éppen intra dominium van a dolog, mert az ipse birtokában van a huszonnégy botnak. Hiszen csak én is tudom a törvényt.
A főispán elmosolyodott, és a szomszéd hivatalba nyitott be folytatni a ráncbaszedést.
Hanem ez eset után természetesen mégsem lehetett az öreget sokáig tűrni a törvénykezésnél.
Látom a partecéduláról, hogy úgy halt meg, mint tanfelügyelő.
|
