ALTE DOCUMENTE |
Az élet a komoly embert
hepehupás, tarka ösvényre vezeti. Gyakran megakasztja a haladást, míg egyszer
csak simán továbbengedi. Itt egy csillogó gondolat könnyedén szavakká
formálódik. Ott súlyos tudás is terhes hallgatásba burkolózik.
Azonban ahol két ember szíve legmélyén egységet képez, ott kettős erejük
felér a vas és érc erejéhez. S hol két ember szíve mélyén megérti egymást
teljesen, ott szavaik úgy hangzanak, mint orchidea-illat, fűszer-édesen.
(Konfuciusz)
A változatlan létezés a változó életet nem óhajtja, nem is utálja, hanem magába foglalja, mint a fészek a benne tátogó madárfiókákat, érzés nélkül és mégis végtelen szeretettel.
Éppígy, aki gyökerét az életből a létbe helyezte: a fejlődőn nem ujjong, az elveszőt nem siratja; senkin sem kíván segíteni és bárkin hajlandó segíteni; mindent egyformán, érzés nélkül és végtelenül szeret.
Rajongás nélkül dicsér és undor nélkül kifogásol, mert az életnek bármely dolga végső fokon se-jó se-rossz; semmi sem különb semminél, csak az útnak más-más szakaszai vannak.
Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege; mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésre rendelik.
Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre.
Mikor a szeretet válogatni kezd: már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak és undornak kettőssége. S ez: az érzelgés, mely manapság mindennél veszedelmesebb; cukros váladéka bekente az emberiséget.
|
A szeretet az
egyedüli érvényes útlevél az örök életbe. |
Guarda e passa
"Nézd meg és lépj tovább"
|
