Kovács István
Erkölcs a filozófiában
Az erkölcs a hétköznapi ember számára, mindennapi szóhasználatban olyan szabályok összessége, melyek nem törvénybe foglaltak, vagy jogilag helyesek, 14214s186o ezek olyan társadalmi normák, melyeknek, általában, megfelelnek az emberek, annélkül, hogy kötelezve legyenek ezeket az ú.n. iratlan törvényeket betartani. Az erkölcs egyik formája az etika, mely inkább filozófiai irányból közelíti meg az ennek fogalmát, az erkölcsi normák megalapozásával. Az etika mint tan valamikor i.e. 5 között jelent meg, és nagy hatással volt Szókratész filozófiájára, azonban Szókratész is hatással volt az etika fejlődésére. Az etika, ugyanúgy mint Szókratész, vagy más filozófus, nem ad teljesen egyértelmű választ az élet "hogyan" - jaira, csak nagy vonalakban, általánosítva határozza meg azokat a szabályszerűségeket, avagy sokkal inkább morális elveket, melyeket követnünk kell ahhoz, hogy erkölcsös életet éljünk. De nem Szókratész volt az egyetlen híres filozófusí aki fontosnak tartotta az etikát, és behatóan foglalkozott ezzel a témával. Számos más filozófus írt az erényről, kötelességről, értékekről etikai szemszögből. Többek között Platón, Arisztotelész, Zenón, Kant és Descartes is foglalkozott az etika valamely formályával. Egyesek (főleg Szókratész ) összefüggésbe hozták az etikát a tudással. Tulajdonképpen egyfajta erénynek is lehet nevezni ha valaki etikus, ugyanis a tudás szügséges ahhoz, hogy képesek legyünk irányítani cselekedeteinket, és ha ezt meg tudjuk tenni, akkor minden bizonnyal meg tudunk felelni bizonyos társadalmi normáknak, szabályoknak, mely etikussá tesz minket, ezzel együtt azt is elérjükm hogy a társadalom befogadjon, ugyanis teljesítjük helyes viselkedésünkkel és gondolkodásunkkal e nagy és fejlett civilizált csoport elvárását.
|
