ALTE DOCUMENTE |
A Tigris és az Eufrátesz közt elterülő termékeny vidéken, amelyet görög szóval Mezopotámiának (Folyamköznek) szokás nevezni, kb. ugyanabban az időben alakultak ki az első államok, mint Egyiptomban, a Nílus völgyében.
Mezopotámia civilizációjának alapját az általunk ismert legrégebbi lakók, a sumérok vetették meg, akik a folyamköz déli részén (a "két folyó vidékén"), a mai Bagdadtól délre, már az i.e. IV. évezred folyamán fejlett földművelést, ipart és kereskedelmet hoztak létre. Az ásatások tanúsága szerint ebben az időben már ismerték az árpát, háziállatokat tartottak (kecske, juh, szarvasmarha szamár, sertés), sőt magas fokot ért el a fazekasság, előrehaladt a rézszerszámok használata stb.
A rézszerszámok elterjedése tette lehetővé, hogy a "két folyó vidékének" mocsarait lecsapolják, és öntözőművek ép 323f515d ítésével tegyék a munkát egyre termékenyebbé. A munka termékenyebbé válásával létrejöttek a vagyoni egyenlőtlenség, a kizsákmányolás feltételei. A III. évezred elején kialakult az osztálytársadalom, megszülettek az első államok. A sumér városállamok egymástól függetlenek voltak, sőt állandó harcban álltak egymással. Mezopotámiában az első egységes államot i.e. 2350 körül a sémi eredetű akkádok hozták létre, akik a III. évezred közepe táján telepedtek le a sumeroktól északra.
Mezopotámia legrégibb ismert lakói, a sumérok, úgy vélték, hogy minden dolog kezdete a víz, a tenger keserű és a folyók édes vize. Ezek keveredése indítja meg az istenek születését és az emberek származását. Gomolygásukból keletkezik az alsó és a felső világ is. Nincs tehát szükség a teremtésre, az ősgomolygás vagy őskáosz minden isteni teremtő tevékenység nélkül létezett, sőt a mindenség kezdete, az őskáosz kettéválása is megérthető az istenek szereplése nélkül. Maguk az istenek is az őskáosz kettéválása után foglalják el helyüket a mindenségben. Később az őselemek istenné változnak: An, az eredeti égbolt, égistenné, Ki, a Föld Enki néven a Föld urává változik, a szél pedig - Enlil - a levegő ura lesz.
Az ember teremtéséről önálló elbeszélés nem maradt fenn Mezopotámia irodalmában. A különféle teremtésmítoszok azonban megemlékeznek az ember teremtéséről. Az egyik történet szerint az első ember talán Adapa volt, akinek története is agyagtáblákról került elő. Adapát Ea isten teremtette, aki Eriduban élt és halászott. Anu istentől örök életet nyerhetett volna, de végül mégsem kapta meg.
Egy másik elbeszélés, a 12 táblán fennmaradt Gilgames eposz azt mondja el, hogy főhőse, Gilgames, a "kétharmadrész isten és egyharmadrész ember" hogyan próbálta kalandos utazásokon keresztül megszerezni a halhatatlanságot. Utnapistim tanácsára felhozza az édesvizű tenger fenekéről az élet füvét. Egy kígyó azonban elragadja tőle a nehezen megszerzett növényt, mire Gilgames lemond az örök életről, és reménytelenül hazamegy.
Kultusz
A nép vallásos igényeit a papság elégítette ki. Leggyakrabban a mágus-papok, a jósok, ráolvasók, démonűzők találkoztak leggyakrabban az emberekkel. A papnők elsősorban jóslással foglalkoztak, de legnagyobb hírnévre a templomi prostituáltak tettek szert.
Az istenség földi lakóhelye a templom. A mezopotámiai templom beosztása ezért nagyjából azonos a ház beosztásával. A templomot udvar veszi körül, ahol a különféle áldozatokhoz szükséges oltárok állnak. A templom bejáratával szemben van a szentély, ennek belső, fülkeszerűen kiképzett részében állt a templom istenének a szobra. Minden templomhoz egy lépcsőzetes, általában hétemeletes toronytemplom, ún. zikkurat tartozott. A zikkurat egyes emeletein különböző szentélyek voltak, a tetején pedig az istenség lakott. A torony tetejéről végezték a papok csillagászati megfigyeléseiket.
A szertartások középpontja az áldozat volt. Hogy mit, mikor és hogyan kellett áldozni, azt bonyolult szertartási szabályok írták elő. A szertartáskönyvek azt is szigorúan meghagyták, hogy a feláldozott tárgy - bármi legyen is az - csak hibátlan lehet. Ünnepeiket rendszerint valamely csillagászati eseményhez kötötték.
Építészeti emlékek:
Ó-Babilónia:
Sumér:
Fehér templom (i.e. III. évezred) Uruk
Vörös templom (i.e. III. évezred) Eanna
Szent kerület, Zikkurat (i.e. III. évezred vége) Úr
Királyi palota (i.e. XVIII. század) Mari
Asszíria:
II. Szargon palotája (i.e. VIII. század) Horszábád
Új-Babilónia:
Istár-kapu; Nabukodonozor palotája (i.e. VI. század vége) Babilon
Oroszlánszobrokkal díszített "szent út" Marduk templomához, Babilon
Perzsák:
Palotaegyüttes (i.e. 518-460) Perszepolisz
Dareiosz palotaegyüttesének lépcsője, és róla egy perzsa harcos portréja (i.e. 518-460) Perszepolisz
Kürosz sírja (i.e. VI. század közepe) Paszargade
Sziklasírok (királyi temetkezési hely; i.e. VI-V. század) Naksi-Rusztam
|
Ó-BabilóniaÉpítőanyag: agyag; szárított vagy égetett tégla; nád; burkolásra mozaik vagy mázas cseréplap Lakóházak: részben emeletesek, az elemi szükségletek kielégítését szolgálják Paloták: fogadórész; templomegyüttes; lakosztályok; minden rész több udvarból és ezeket körülvevő helyiségekből áll Toronytemplomok, zikkuratok: tömör agyagtégla-építmények, a legfelső szinten kisméretű templommal, a lépcsős gúla oldalán lejtős feljárókkal A zikkurat bitumen alapozású; kívül égetett téglával, belül nyers téglával építették; beázás és lazulás ellen vízelvezető hálózattal látták el Épületszerkezetek: alátámasztó szerkezet - tömör falazat, alul bitumenréteggel Térlefedés: síkfödém fagerendákkal, gyékény- és nádfonatokkal, felül agyagréteggel; tégla álboltozat; dongaboltozat; a szűk belső terek átfedésére vízszintes fagerenda-szerkezet vagy lépcsőzetesen egymás fölé helyezett téglarétegekből álboltozat; téglából, kőből íves áthidaló szerkezeteket, valódi boltozatot is használtak Homlokzat: hangsúlyos kapuzat középen - toronyszerű falkiugrásokkal és félkör alakú boltívvel keresztezve Új-BabilóniaVárosépítészet - Babilon: fallal körülvett, négyszög alaprajzú város háztömbökkel, derékszögű úthálózattal, középpontban az uralkodói palotával, városkapukkal, rajtuk zománctéglából kirakott állatdomborművekkel Perzsa építészetPalotaépítés - teraszos alépítmény, kapuépítmény, apadanák (királyi fogadótermek), saroktornyok, fogadócsarnok (oszlopos) előcsarnokkal, lakóépületek, gazdasági épületek Sziklasírok Építőanyag: agyag, szárított tégla, kő, zománctégla, fa Szerkezetek: fagerendás síkfödém agyagréteggel borítva Karcsú oszlopos támasztás - harangalakú, kannelúrázott (merőleges vájatsorral ellátott) törzs, bikafejes fejezet kettős csigákba hajló tagozattal vagy kehelyszerűen szétnyíló pálmakoszorúval Épületek: vastag falúak, tömör hatásúak Tagolás: az épületeket bástyák, bástyaszerű kiugrások tagolták, sima vagy pártázatos (az épület homlokfala fölé magasodó fogazott fal) lezárással. Gazdag díszítésűek a félköríves kapubejáratok; a boltív görbéjét zománctégla-díszítéssel hangsúlyozták; a falakat esetenként domborműves lapokkal díszítették |
SzobrászatSumér: Anyaga: égetett agyag, bronz, kő A sumér szobrok zömök, kerek testformát, sematikus arcformát mutatnak. Az archaikus kor idoljai után természetes ábrázolásmód jellemzi. Jellegzetes a frontális ábrázolásmód, a szimmetrikus szerkesztés, az egyszerű jellemzés, a tömbszerű megformálás, a fejlett izomzat. Asszíria: Arany és bronz istenszobrok. Az asszír szobrászat frontális beállítású, az arcok nyugalmával ellentétes a túlfeszülő, tetterőt eláruló izomzat; a test, a ruha mintázása egyszerű, a haj és a méltóságot kifejező szakáll kidolgozása aprólékos. A szobrok erőt, nagyságot, fenséget érzékeltetnek. Kedvelik a stilizált formákat, a keveréklényeket, a démonalakokat. Jellemző a sematikus formaképzés és a dekoratív hatásra való törekvés. Domborművek (relief): harci jelenetek, életképek, vadászjelenetek. Az egyiptomiakhoz hasonlóan jellemző a szalagszerű ábrázolásmód, jelzésszerű tájrészletekkel. Az élet eseményeit, királyok hadjáratait, véres jeleneteket, templomi áldozatokat is ábrázolnak. Fogalmi és szimbolikus elemek beépítése a kompozícióba. A babiloniak az asszírokéhoz hasonló erőteljes felépítésű, fejlett izomzatú testábrázolásnak hódoltak. Oroszlánok, kígyógriffek, bikák ábrázolás mázas cserepeken. Mezopotámiában a sumer szobrászat statikus merevségről árulkodik. Az istenek, istennők, királyok, elöljárók és helyenként a nép tagjainak szobraiból az elnyomás és félelem árad. Az orans a legjellegzetesebb szobrászi ábrázolás. Az alak mozdulatlanul áll ima közben, mellén összefűzve tartja kezeit. A két, aránytalanul nagy, szuroktól karikás szeme látszólag a látóhatáron túlra néz. Néhány szoborcsoport esetében nincs különbség az istenek és a halandók, a király és az alattvalók közt. A babilóniaknál, Mari palotájában a festmények a király öltözködését vagy más realista jeleneteket ábrázolnak. Az asszírok palotáik díszítésére használták a szobrászatot. Az uralkodót dicsőítő domborműveket hatalmas, ötlábú, emberarcú szárnyas bikák kísérik. A király képmásán feltűnő, hosszú, derékszögű, gondosan fésült szakálla és finoman kidolgozott ruhája látható. A jelenetek az udvar életét (az alattvalók fogadása és hódolata), vadászatot és háborút ábrázolták lenyűgöző valósághűséggel, ahogy ezt II. Sargon Khorsabadi palotájának domborművei bizonyítják. |
Iparművészet Kerámia: a fazekaskorong feltalálása és magas szintű alkalmazása. Színes, festett edények, geometrikus díszítések. A természeti formákat mértanivá stilizálták. Pecsételőhengerek ékalakú formákat nyomtak puha agyagba, majd kiégették, így alakult ki az ékírás. Ötvösség: A királysírok gazdag leletei jelzik a fejlettséget. Királynői ékszerek, díszített kardok, hárfa, aranyedények. Szasszanida ötvösművek: domborműszerű ábrázolással vésett drágakövek (kámea), tálak, kannák Selyemszövés: életfa, két oldalán griffekkel, oroszlánokkal, pávafarkú sárkányokkal (szasszanida). Szobrok: Gudea papkirály szobra Akkád férfifej Sarrukin vagy Narámszín bronzfeje Hammurabi törvénysztéléje (kőoszlopa) Asszír kapuőrző emberfejű szárnyas bikák A kapuépítmény domborművei Testőrök Dareiosz szúzai palotájából Iparművészet: Az ún. halafi kerámiák Szúzai váza Pecsételőhengerek, mázas, domborműves csempék Sub-ad kiálynő drágaköves, aranyfejdísze Bikafejes váza egy Úr városbeli sírból Aranyserleg Hamadánból Perzsa testőrök felvonulása stb. |
|
