ALTE DOCUMENTE |
MILYEN VILÁGURALMI SZÁNDÉKOKAT TARTALMAZ VII. GERGELY PÁPA 1075-BEN KIADOTT DEKRÉTUMA?
A pápaság és a császárság küzdelmei
A Német-római Császárság a fénykorát III. Henrik ura 616v2111g lkodása alatt érte el, aki megszilárdította itáliai hatalmát. A római nemesség és papság pápaválasztó jogát meghagyta, de a választás érvényességét császári beleegyezéshez kötötte. A püspöki hivatalba való beiktatás, az invesztitúra jogát is a császár gyakorolta, azon a címen, hogy az egyházi birtok hűbérbirtok, melynek ő a tulajdonosa.
A pápák és császárok küzdelme VII. Gergely pápaságával kezdődött. Ő az egyházat az egész világ fölött uralkodó szervezetté kívánta emelni. Trónra lépve érvénytelenítette a császártól pénzért vásárolt hivatalokat, majd azzal fordult a néphez, hogy tagadják meg az engedelmességet a papok házasságát eltűrő püspököktől. Nyíltan fellépett a invesztitúra pápai joga mellett.
A német király, IV. Henrik még nem volt császárrá koronázva, s csak a pápa kezéből kaphatta a koronát. Gergely 1075-ös dekrétumára (határozat, rendelet) válaszul IV. Henrik a kötelező nőtlenség ellen tiltakozó német papokat maga mellé állítva megfosztotta a pápát a méltóságától (kiparancsolta Rómából). Gergely erre kiközösítette Henriket az egyházból - a németországi hercegek felkeltek császáruk ellen, aki elszigetelődött. Henrik végül 1077-ben felkereste Canossa városát, hogy megalázkodásával visszaszerezze a pápa bizalmát, ám ígéreteit nem tartotta be. Mivel sem a pápa, sem a császár nem adta fel világuralmi törekvéseit, az invesztitúraharc utódaik alatt is tovább folytatódott.
|
