ALTE DOCUMENTE |
MINDEN SARKON ÁLLTAM MÁR
/Slamovits István - Pataky Attila/
Minden perc egy nehéz nap,
Minden nap egy hosszú év,
Mögöttem már annyi érzés,
Elõttem még oly sok év.
Volt már úgy, hogy mennem kellett,
S nem tudtam, hová érkezem,
Lehúnyt szemmel azt reméltem,
Hogy egy dal segít nekem.
És jött egy furcsa érzés,
Vad erõvel elkapott,
Igen, úgy éreztem, kezeimmel
Elérhetném a Napot.
Azért volt oly különös,
Minden fénynél színesebb,
Egész nap égett bennem
Egy dal szüntelen.
Refr.:
Minden sarkon álltam már,
Minden lépcsõn ültem már,
És ha elrúgtam egy követ,
Amerre gurult, arra mentem tovább.
/Slamovits István - Zselencz László - Pataky Attila/
Soha nem láttam még, hol kel föl a Nap,
Soha nem aludtam át éjszakáimat,
Hínárszálak húztak le a mélybe,
Önmagam állítottam félre,
Zárt ajtókat nyitottak ki másnak,
Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak,
A lenyugvó Nap mindig máshol ért,
Ezer színével borult rám az ég.
Rám zuhant minden,
Minden, mi nem kellett másnak,
Rossz íze lett a sötét, a sötét éjszakáknak.
Refr.:
Életemben sokmindent megpróbáltam,
Külvárosok elõttem, utánam,
Az egek felé kiáltottam,
Rosszat soha nem akartam.
/Slamovits István - Barta Alfonz - Zselencz László/
Em G D Am7 Em G D Am7
Em Hm Em Hm
Cmaj D Em
Fejed fölött múlnak el az évek,
Nem tudod, mi lesz még belõled,
Apád szavai mind lekoptak rólad,
Érzed, nem szeretnek, átnéznek rajtad.
A keresztútig mindennap eljutsz
Senki nem vár, nem jön eléd.
Hazamennél, de nem kérnek belõled,
Azt üzenik, maradj ott, hol eddig lehettél.
Refr.:
Csak menj, sok hosszú év vár rád,
Sorsunk egybeforrt, menj, vidd tovább.
A hajnal ágyat bont neked,
Megpihen rajta kemény fémszíved.
ÁLOM
(A lány, kire nézek)
/Slamovits István - S. Nagy István/
Cm Gm Cm Gm
Cm Gm Cm Gm
Cm Gm Cm Gm
A lány, kire nézek,
Cm Gm Cm Gm
Egy új életrol álmodik.
Cm Gm Cm Gm
Tuz ég szívében,
Cm Gm Cm Gm
Meddig kell várnia még?
Ref:
As Gm Es Cm
Álmodhat széprol, álmodhat jóról,
As Gm Cm Gm
Úgy szeretne élni már.
As Gm Cm
Elfojtott vágyak, órák, remények,
As B
Úgy szeretne élni már.
Cm Gm Cm Gm
Cm Gm Cm Gm
Ha tudná, hogy merre menjen,
Cm Gm Cm Gm
Az út oly nehéz.
Cm Gm Cm Gm
Tuz ég szívében,
Cm Gm Cm Gm
Meddig kell várnia még?
As Gm Es Cm
Álmodhat széprol, álmodhat jóról,
As Gm Cm Gm
Úgy szeretne élni már.
As Gm Es Cm
Elfojtott vágyak, órák, remények,
As B
Úgy szeretne élni már.
Elhagyom a várost (EDDA-blues) [A]
(Slamovits István - Pataky Attila)
Em C
1. Magányosan állok egy sötét udvaron
G C7
Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog
D D# Em
Sorra kidõlt padok közt lépkedek
Cmaj7 D D#
Kevés a hely, ahova léphetek.
Em C7
A sarkon áll egy alak, rám vigyorog,
G C
Szólni nincs kedvem, hát továbbindulok
D D# Em
A régi téren talán vár még valaki,
C D D7
Vele jó lesz egy cigit megosztani...
G
R. Egyszer, egy szép napon
Em(7)
Tudom, hogy elhagyom
F D7
A várost, ahol élek.
G
Mindent itt hagyok,
Em(7)
Mit Miskolc adhatott
F D
Igen, holnap, holnap indulok.
Em C7
2. Talán csak megszokásból indultam tovább,
G C7
Mereven bámultam a házak ablakát,
D7 D# Em
A pályaudvar, ó, egy megszokott állomás
Cmaj D7
Az egész egy furcsa látomás
Em C7
Aztán csend. És újra csend.
G C7
A sárga Hold álmosan figyel.
D7 D# Em
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jártam itt,
C D
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit vártam itt.
R., instr., R.
Igen,
elhagyom a várost.
Elhagyom, ha nem fogad magába.
Errõl szólt a dal: EDDA-blues.
/Slamovits István - Barta Alfonz - Pataky Attila/
Am Dm/H Am/C Dm/H F G
Am Dm F Em
Am G
Idom kevés, mégis hajt valami tovább,
Am Em
Kormos városomban nem várnak csodák
F G
Hajszolt kutyák futnak az útmenti porban,
F Fmaj E7
Új filmeket adnak a régi mozikban.
Am G
Fáztam eleget az utcák kövén,
Am Em
Falhoz dolve rád vártam én.
F G
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább.
F Em Am Em
Idom kevés, mégis hajt valami hozzád.
Am Em/G
Titkaim nem orzi senki meg,
Am Em
De szívemben a dal megmarad nekem,
F G
Újra átélem örök hangjait,
F Em Am Em
Ha szól az ének álmodom a világot veled.
Ref:
F G C
Álmodtam egy világot magamnak,
F G Am
Itt állok a kapui elott.
F G C
Adj erot, hogy be tudjak lépni,
F G Am
Van hitem a magas falak elott.
Fáztam eleget...
Ref.
(Slamovits István - Pataky Attila)
Em C D7 F F Am D#m D#m D C Em
1. Karodon vittél évekig,
C D7 Em
Akaratod rabja voltam.
Em
A vágyak bennem egyre nõttek,
C D7 Em C D7
Elfelejtem, hogy kölyköd voltam.
2. Hiába hívnál megtört szívvel,
Elnyeltek a sûrû városok.
A tûzfalakra írtam éjjel:
Engem ne várjatok!
NC Em C Em D7
R. Kölyköd voltam, véredbõl lettem.
Em C Em D7
Kölyköd voltam, nem értettél engem.
C D7 Em NC
Emléked mégis fogva tart, el nem enged.
Em C Em D7 NC
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Em
Rossz hold kelt föl.
3. A régi dolgok sorra elvonultak,
Percrõl-percre messzebb jutok.
Terheim hegyekké nõttek,
Áttörni rajtuk nem tudok.
4. Szárnyaira vett a vágy,
S nem mondhatok neked mást:
A reményt soha fel ne add!
Megveted még hideg ágyamat.
Megveted még hideg ágyamat.
Óóó! R., instr., 3., 4., R.
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl.
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl.
Em C D7 Em
C D7
(Ezt igazából két gitár játssza. Az egyik szinte csak a felbontásokat csinálja, a versszakok közötti C-D7-nél basszus lépegetéssel. Az összes többi cifrázás a másik gitárból jön.)
A hûtlen (EDDA himnusz) [A]
(Pataky Attila - Zselencz László)
Am G F Am G F Am G F
1. Ment a hûtlen nehéz fejjel.
Am G F
Visszamenne, de õ már nem kell.
C Am Dm
Érzi hálátlan lett sorsa,
G F NC
Keserû könnye arcát mossa
2. Arra gondolt, õt ki szerette.
Ha szerette, el miért engedte.
Vissza nem jön többé soha,
Bárcsak békén hagyták volna!
Am F/Dm
R. Minden hajnal övé marad,
C Am
Látja szállni a madarakat.
Hosszú-hosszú ideje már,
Nem számolja a napokat már,
G C
||: De amíg él el nem felejti,
Am C Dm (C) G F
Hogy a múltat ki nem tépheti szívébõl. :||
3. Megállt egyszer, visszanézett,
Nézte-nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját,
Otthon hagyta minden múltját.
4. Ment a hûtlen nehéz fejjel,
Tudja jól, hogy õ már nem kell.
Ég veletek!" - mást nem mondott,
Szeme túlragyogott minden csillagot.
R., instr., R.
/Slamovits Tibor Slamovits István/
B Cm B Cm B
Egy napon szólnak, parancsot hoztak:
Cm B Cm
"Menj a toronyba fel!"
B Cm B Cm
Kezedbe fegyvert, vasfegyvert adtak,
B Cm B Cm
egy napon ezt kaptad.
B Cm B Cm
Kezedben fegyver lábadon csizma,
B Cm B Cm
nem így volt álmaidban.
B Cm B Cm
Fegyvered fogtad, válladra dobtad
B Cm B Cm
és mentél a toronyba fel.
Õrzöd a semmit, nem tudod mennyit
vársz ott fenn.
Hónapok múltak, emberek hulltak,
de nem jött senkisem.
Mehettél volna, szökhettél volna,
de a torony magába zárt.
Az évek teltek, elfelejtettek,
éveid a toronyba vesztek.
Ref:
Még csendes a támaszpont neked
Õrzöd a semmit, nem tudod mennyit vársz ott fent.
Még csendes a fából épült vár.
Valaki mindig õrzi a semmit.
Valamire vár.
Érzés [A]
(Slamovits István - Pataky Attila - Barta Alfonz
Am C D F Am C D F Am C D F Am C D F
1. Minden érzés, amit adtál, jó volt nekem,
Am C D F Am C D7 F
Minden, mi te voltál, jó volt nekem.
Am Em F Am
2. Minden szavad megérint, megéget,
Am Em F Am Em F
Bezár szívembe téged
3. Mindent, amit adtál hûen õrzöm,
míg élek!
Mindig újrakezdve kereslek, míg el nem érlek.
C G
R. Hol van már a szép világ?
Am Em
Számodra messze már!
F C
De néha még a magasba vágysz,
F G
S mint hulló kõ zuhansz tovább.
C G Am Em
De minden út összefut, az árnyékból a fény kijut,
F C F C
De egyszer még gondolj rám, gondolj rám!
instr., 2., R.
A kör [A]
(Pataky Attila)
Am
1. Kör közepén állok,
F G
Körbevesznek jó barátok
F G Am F - G
Körbevesznek jó barátok és rosszak.
2. Kör közepén állok,
Így könnyen eltaláltok
Így könnyen eltaláltok, rosszak.
C G
R. ||: Ha egyszer odébbállok,
F G
A kör közepérõl majd hiányzok,
Am/C G Am F - G
Rám többé nem találtok, rosszak. :||
3. Bohóc vagyok, de bátor,
Pofonoktól ég az arcom
Pofonoktól piros az arcom - kaptam.
4. Nem adom fel, tudjátok
Láthatatlan, lapos sumákok
Istenem, de sokan vagytok, rosszak!
R., instr.
5. Hitványak az álmok,
Ha mindent eltakartok,
Fekete függöny mögé zavartok, rosszak.
6. Könyöröghetek bárhogy,
Éles késsel rám vadásztok,
Ha megtaláltok, kicsináltok, rosszak.
R., R.
Éjjel érkezem [A]
(EDDA - Pataky Attila)
Dm C
1. Éjjel érkezem, száraz, kiégett aggyal,
Dm Am
De a testem gyönyörû, fáradt lázban ég.
Hozzád bújok tiszta égõ, forró testtel;
Kérlek feküdj nyugodtan, csak én mozdulok,
Dm C Dm Am
Csak én mozdulok, csak én mozdulok.
2. Õstõl örökölt a tûz, amivel
átölellek,
Õstõl örökölt a tûz, amivel követellek.
Vágyom, hogy érezd a szerelmemet,
Dm C
Vágyom, hogy érezd, hogy szeretlek, hogy érezd.
Am C Dm Am
R1. Nekem nem kell más, csak téged akarlak.
Dm C Am C Cbass F
Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak.
F Dm A#
R2. ||: Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
C F
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér elõbb oda. :||
Dm Am C
Ahol én voltam a szívedben, a lelkedben.
3. Látom a nappal, ahogy létezel,
Idegen szemek kívánnak, érintenek.
Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam,
Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.
az utolsó F helyett F/C#
R1., R2., instr., R2.
F# G# C# G# A#m
4. Ha akartam valaki lenni, csak érted volt,
Próbáltam mást keresni, csak bosszúból.
Mit akarsz tõlem? Csak nézlek, csak nézlek.
F# F
Vagy mondd meg, hogy tûnjek el, tûnjek el végleg!
R2., R2., R2.
Lelkünkbõl [A]
Hm X Hm Eb9#/5b (X = 224422, Eb9#/5b = 324422)
Hm X Hm Eb9#/5b
Hm X Hm Eb9#/5b
Hm X Hm Eb9#/5b
1. A gyertya szépen lángol, nem fújja már a bántó szél.
A viasztest elolvadt, valahol új életre kél.
Em F# Hm X Hm Eb9#/5b
2. A föld már elengedte, az égen egy csillag ragyog.
Szelíden kérik õk, s õ játszik egy égi dallamot.
3. Egyé forrt kéz a húrral, és már egy új ütembe kezd.
Em F#
Lassúbb és csöndesen szól, úgy üzeni: megérkezett.
Hm A F# A
R. ||: Lelkünkbõl szól ez a dal.
D
Örökre velünk maradsz,
F#
Õrizzük mosolyodat. :||
Hm X Hm Eb9#/5b
4. Vihar kiállt kegyetlen, elválaszt zord idõk keze.
Az ész hazug; ne engedd, nehogy a reményt elvegye!
5. Minden üvöltve lázad, hol van az elrabolt hitünk?
A lelked halhatatlan, de a fájdalom elönt.
R., R.
|
