MUTASSA BE AZ IPARI FORRADALOM HATÁSAIT A GAZDASÁGBAN, A TÁRSADALOMBAN ÉS A NÉPESSÉG ALAKULÁSÁBAN!

MUTASSA BE AZ IPARI FORRADALOM HATÁSAIT A GAZDASÁGBAN, A TÁRSADALOMBAN ÉS A NÉPESSÉG ALAKULÁSÁBAN!

Az ipari forradalom

Angliában 1760 körül az iparban minőségi változások mentek végbe. A kézműipart a gyárak, a kézimunkát pedig a gépek váltották fel: kialakult a gyári nagyipar, a tömegtermelés. Az ipar á 15215d320p talakulásának előzménye a mezőgazdaság fejlődése volt: a munkások a falvakba áramlottak, ezáltal a mezőgazdaságban dolgozók aránya kevesebb lett. Megváltozott a mezőgazdasági tulajdon: polgári tulajdon jött létre. Bérmunkások dolgoztak, kapitalista viszonyok alakultak ki. Fontos feltétel a hitelrendszer kialakulása, ezáltal hitelt lehetett kapni a befektetésekhez, az első gyárak létrehozásához.

Az ipari forradalom folyamata a könnyűipar (textilipar) fejlődéséből bontakozott ki - az itt keletkezett hatalmas haszon tőkeként szolgált a nagyipari termelés beindulásához. A termelési eszközök között fontos volt a fonógép, a szövőgép, a gőzgép (ezt James Watt tökéletesítette), a gőzmozdony, a gőzhajó és a szerszámokat gyártó gépek. Az ipari forradalom megváltoztatta a haditechnikát: Anglia a XIX. század közepére világhatalomra tett szert.

Az ipari forradalom demográfiai következményei

Az ipari forradalommal együtt járt a lakosság gyors növekedése. A viszonylagos népességfölösleg. mely a városokba özönlik, fontos feltétele az ipari forradalom kibontakozásának (olcsó munkaerő). Megváltozott a falusi és a városi lakosság aránya - a város javára. Az ipari forradalom következtében megjelentek viszont a mezőgazdasági gépek, javultak a higiénés viszonyok. Ilyen módon az ipari forradalom hozzájárult az ún. demográfiai robbanáshoz (a népesség ugrásszerű növekedéséhez).

Az ipari forradalom társadalmi és politikai következményei

A városi olcsó tömegcikkek tönkretették a falusi kézműipart, később pedig megjelentek a mezőgazdasági gépek. A megélhetés nélkül maradt emberek az új ipari központokba vándoroltak, és bérmunkássá lettek. A polgári átalakulás megteremtette a szabad vállalkozás és a szabad alku lehetőségét. A nagy munkaerő-kínálat miatt a bérek alacsonyak voltak: nőket, gyermekeket foglalkoztattak, a munkaidő szinte korlátlan volt. Ugyanakkor a munkások szervezetbe tömörülése tiltva volt.

Az érdekérvényesítési lehetőségek közül elsőként a géprombolás jelentkezett, majd munkásfelkelések törtek ki. Miután felismerték az összefogás előnyeit, ún. önsegélyező egyleteket hoztak létre, majd megalakultak az első szakszervezetek (trade union-ok), mint szakmai érdekképviseleti szervezetek. Újabb eszköz volt a sztrájk, amely sokszor gyármegszállással folytatódott. A munkásszervezetek éltek az angol parlamentalizmusban rejlő lehetőségekkel:
küzdelmet indítottak a szavazati jog megszerzéséért. 1836-ban alkotmányjavaslattal, charter-rel léptek föl (a kibontakozó tömegmozgalmat chartizmusnak nevezték). A tömegmozgalmak hatására Angliában gyári törvények születtek: korlátozták a munkaidőt, s munkafeltételeket határoztak meg.

Számos elgondolás született a társadalomban fellelhető ellentmondások feloldására. Robert Owen, a jótékony gyáros felismerte, hogy az életkörülményeket kell megváltoztatni - olyan termelőegységeket kell létrehozni, ahol mindenki birtokos és munkás. Hasonló utat javasolt a francia Saint-Simon, akinek tanítványai később vallási szektát alapítottak, s az ugyancsak francia Fourier, akinek falanszterét Madách is megjelenítette művében. Hármójukat - másokkal együtt - utópistáknak szokták nevezni.

Franciaországban a társadalmi igazságosság megvalósítását célul kitűző szocialisták a munkásokat forradalomra hívták föl. Blanqui a teljes politikai és vagyoni egyenlőséget tűzte ki célul (a megvalósítás érdekében még a diktatúrát is megengedhetőnek tartotta). Blanc hirdette meg elsőként a munkához való jogot, a munkanélküliekről való gondoskodást. Proudhon a kistermelők társadalmáért lelkesedett, szokás az anarchisták előfutárának tekinteni.

A forradalmi munkásmozgalom kialakulására és fejlődésére a legnagyobb hatást Karl Marx és Friedrich Engels gyakorolta. Marx átvette Hegel elméletét, mely szerint a világ az ellentmondások harca (tézis-antitézis-szintézis) útján halad. De míg Hegelnél a külső világ változásai az eszme változásaitól függnek, Marxnál fordítva - úgy mondta: "a lét határozza meg a tudatot". Marx a történelmet osztályharcok történetének minősítette, s úgy vélte, hogy a kapitalizmus pusztulásával megvalósul az osztály nélküli társadalom. Nézeteit a Kommunista Kiáltványban tette közzé (1848). Marx és Engels nézetei komoly befolyást gyakoroltak a megalakult munkásszervezetek és -pártok programjaira.