ALTE DOCUMENTE |
Marcus Tullius Cicero
(Kr.e. 106 januar 3.-an szuletett Arpinumba- ma: Arpino, Olaszorszag- Kr.e. 43 december 7.-en halt meg , Foermiae, Roma) az okori Romaban élt író, filozófus és 626l1116g politikus. Apja lovag volt. Kortársai - köztük ellenfelei is - ragyogó, már-már boszorkányos tehetségű szónoknak tartották, de írásai is remekművek. Mindenképp az antik irodalom egyik óriása, de a tankönyvek általában abban is megegyeznek, hogy ő az antik széppróza legnagyobb mestere. Ehhez hozzájárul az is, hogy azon kevés szerző közé tartozik, akinek művei nem töredékesek, hiánytalanul maradtak meg, ezek közé tartozik számtalan (magán)levele, bírósági vád- és védőbeszéde, tudományos (filozofiai és esztetikai) értekezése Emellett filozófusként is számottevő (elsősorban a sztoikus i iskolahoz sorolható, de még inkább "eklektikus", az iskolákból neki tetsző tanokat vegyítő filozófusnak szokás minősíteni).
Politikusi karrierje is rendkívüli, nemzetségéből elsőként (homo novus) tölthetett be állami tisztségeket (aedilis, praetor), végül egész a konzulsagig eljutott, s e minőségében elsősorban az ő nevéhez fűződik az "államellenesnek" tartott (ma populistanak mondanánk) Catilina fele osszeeskuves (coniuratio Catilinae) leleplezése, amiért a szenátus magas kitüntetésben (pater patriae - A Haza Atyja) részesítette. Élete erőszakos halállal ért véget, mivel a köztársaságkor végének köztársaságpárti politikusaként többször is a vesztes oldalra állt. Az utókor nem egységes politikájának megítélésében: hogy csak a szélsőségeket említsük, egyesek (például marxista regényírók) a köztársaság népellenes plutokrata elitjének hiú, törtető, kapzsi, cinikus, demagóg, és maradi szolgájaként festik le, míg mások a szabadság, a hagyományok és a régi értékek bátor védelmezőjének a kibontakozóban lévő emberellenes, egyeduralmi diktatúrával szemben.
Érdekesség, hogy állítólag ő találta meg Arkhimedesz ciciliai sírját, melyet a helyi görögök már elfeledtek, és nem tudtak megmutatni az utazóknak.
|
