Mi vagyunk a rock
Lábtörlő alatt lapul a kulcs,
Rajta állunk koszos cipővel.
Otthonról hozott tulajdonság,
A derekunk nem hajlik kellőképpen.
Új öltönyöm feszül rajtam,
Az udvartól levél érkezett,
Meghallgatják minden bajom,
De előbb, előbb végeznek velem.
Nem értem felség, mitől oly hideg,
Hogy a frász tör ki mindenkit,
Pedig mindent, mindent lehet.
Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet,
Csak kérhettek bármit, csak kérhettek szépen.
A karzat mögött a kórus hangol,
A közönség fáradtan legyint,
Mindig és mindig újra kezdi,
Szerintem fárasztó nekik.
Az új műsor lassan készül,
Hamisnak hallom a régi dallamot.
Mindig és mindig újra kezdik,
Amikor még kezdődött a szerelmünk,
Amikor még velem örültél,
Amikor még boldogan elfogadtuk
Az olcsó szállodák ízét.
Amikor még szenvedéllyel öleltél,
Amikor még tiszta volt a szó,
Amikor még mindent bennem kerestél,
S én voltam minden, ami jó.
Reméltem, újra hívsz,
Elmúlik minden kín,
Reméltem, újra hívsz, igen.
Foszlányokká szakadt évtizedek,
Nem létező álomkép,
Átéltem újra a képzeletemben,
Hogy hívsz, újra hívsz.
Amikor még önfeledten szerettünk,
Minden gondunk fölött volt híd,
Amikor még arcod volt a tükörkép,
S ünnep volt minden érintés.
Lelkembe égettem fény-mosolyod,
Az emlékeim nem vehetik el.
A múltam az itt van, azt mélyen őrzöm,
Az enyém, csak az enyém.
kik.
Mindig és mindig újra kezdik,
Szerintem fárasztó nekik.
|
