ALTE DOCUMENTE |
Mikszáth Kálmán novellái
Mikszáth parasztábrázolása
Mikszáth Kálmán (1847-1910) paraszti tárgyú novelláiban még er sen érz dik Jókai hatása, így parasztábrázolásában inkább a romantika, az idill dominál dzsentriábrázolásának realizmusával szemben. Mikszáth szerepl i egyszerű falusi emberek, tót és palóc parasztok. Néhány közülük többször is felbukkan egy-egy novellájában (visszatér alakok). Némiképp romantikus vonás az, hogy Mikszáth kedveli a különc, bogaras, furcsa paraszti figurákat.
Mikszáth általában falusi idilleket ábrázol, és idealizálja, eszményíti h seit, de itt-ott feltűnik egy nyugtalananító sors is műveiben. H sei nem érzik a társadalmi elnyomást, és így nem is lázadnak ellene, elégedettek, bár bels békéjüket néha mégis feldúlja valami. Így van ez Filcsik esetében is, aki nem tud megbocsátani lesüllyedt lányának, aki " elment, megszökött a fiatal szolgabíróval ". Valószínűleg szer 949b110j etet és becsület viaskodik benne, erre azonban csak a novella fordulatából következtethetünk, hiszen Mikszáth - mint általában - nem alkalmaz elmélyültebb lélektani elemzést.
Mikszáth novelláiban, műveiben fontos szerephez jut a természet. Együtt él, cselekszik alakjaival, beavatkozik dolgaikba, hangulatot, fordulatot sejtet, ha kell, igazságot szolgáltat ( Megszemélyesítések ).
Mikszáth elbeszél stílusa a népi mesemondókéra emlékeztet; kedélyes, cseveg hang jellemzi. Népies fordulatokat, szólásokat használ.
A b ven áradó mesél kedv következtében sok a kitér , az anekdota. El adásmódja nem tárgyilagos, nem szenvtelen. Belülr l ábrázolja h seit, sokszor a humor, irónia eszközével.
Mikszáth együtt érez h seivel. Közel tudja hozzánk hozni az él lényeket, az élettelen dolgokat egyaránt.
Nyelve az él beszédhez közelit, természetes, közvetlen, eleven. Látszólag nem keresi a szavakat; kibeszél a sorokból. Közvetlen felkiáltások, kérdések, indulatszók találhatók novelláiban. ( " No, az igaz ", " hát iszen "; " egyszóval "; teszem azt ", " nini " ).Mondatai áttekinthet ek, rövidebb terjedelműek.
Ha Mikszáth novelláiról beszélünk, elegendő két kötetcímet említeni: Jó palócok, Tót atyafiak. E két kötet hozta meg a várva-várt sikert a jobb sorsra érdemes írónak.
A Tót atyafiak négy közepes hosszúságú történetet foglal magában. Az arany kisasszony lassan indul, hogy aztán mind gyorsabb ütemű elbeszéléssé váltson át, s végül egyszerűen megszakadjon. A szöveg első része Selmecbányába kalauzolják az olvasót. Furcsa vidék ez: a barátnők a kertjükből átkiabálhatnak egymásnak, de ha meg akarják látogatni egymást, az másfél óra gyaloglást jelent. Az egész város egy völgykatlanba épült, s a házak lépcsőzetesen emelkednek egymás fölé. Ez a rendkívül szokatlan tér a színhelye a történetnek. Csemez úr azt fogadja el vőnek, aki a lánya súlyának megfelelő mennyiségű arannyal fizet érte. Mirkovszki Miklós vállalkozik a feladatra, és Amerikába utazik, hogy aranyat ásson. Az idő elteltével a lány fonnyadozik, az apa meghal, a fiút senki nem tudja értesíteni a történtekről, mivel nem tudják a címét. Legendává merevedik, mint az elérhetetlen külvilág. A történet nagyon rövid, nem több, mint átmenet két időtlennek tetsző állóhelyzet között.
Az időszerkezet a következő szövegben is jellegzetes. A cím - Az a fekete folt - a történet végpontjára utal. Mikszáth a jelenben indítja a történetet. Az átmenet a múltba fokozatosan történik meg, az elbeszélő múlt közbeiktatásával történik meg. A történetíró eltávolítja magától alakjait: Anikáról, a hercegről és Matyiról alig tudunk meg többet, mint a birkákról. Szereplésüknek egyetlen jelentősége van: részt vesznek Olej Tamás belső összeomlásában.
A történet röviden: A brezinai bacsa, Olej Tamás, nem hajlandó eladni a lányát urának, a hercegnek. Bár meginog egy kicsit, amikor a herceg az egész nyájat kínálja fel neki, ez a kis kilengés elég ahhoz, hogy beleőrüljön. Elveszti lányát (megszökteti a herceg) és ezt a terhet már nem bírja elviselni: felgyújtja az aklot, mely egy "fekete folttá" ég el.
Az összes szereplő a bacsa szemszögéből van értékelve; ő az egyetlen akit az író belülről láttat. Ez a belső megközelítés mindazonáltal közvetett: mindig 3. számú elbeszélésből értesülünk a bacsa gondolatairól.
Mikszáth szubjektív elbeszélő. A történet számára másodlagos az elmondás beszédművészetéhez képest. A beszélő hangneme fontosabb az eseményeknél. Az írott szöveg a szóbeliséget próbálja meg utánozni. Ezért folyamodik az írószünetet, vagy hanglejtést jelölő írásjelekhez (3 pont, vessző stb.). Pl.: A bacsa sorsát kérdő mondattal rekeszti be.
A Tót atyafiak hőseinek többsége a magányban, a természetben, természeti lényként él. Sorsedzett főszereplői önmaguk köré teljes értékű világot teremtenek, melyet aztán valami megzavar (Pl.: Lapaj, a híres dudás érzéketlenül nézi végig, hogy egy fiatal nő a szeme láttára vízbe fojtja magát, de amikor megtudja, hogy egy csecsemőt hagyott hátra, legnagyobb kincsét, a lantját is eladja, hogy etetni tudja a kicsit).
A jó palócok szereplői is polgárosulatlan parasztok. Bede Erzsi - Bede Anna tartozása - nem kevésbé él a régi hiedelmekben, mint Jasztrab György. Úgy próbálja meg biztosítani nővére nyugalmát a sírban, hogy letölti helyette a büntetését. A babonák világát az elbeszélő mélyen átéli, csakis így sikerül meggyőznie az olvasókat, hogy a hiedelmek mekkora szerepet töltenek be a nép életében. Az ilyesfajta hasonlóságokat leszámítva a Jó palócok erősen különböznek a Tót atyafiaktól. Sokkal nyíltabban fejezik ki érzelmeiket (Pl.: A néhai bárány történetében mikor a kisgyerek megtalálja kedvenc bárányát egy ködmön béléseként stb.).
A rövid szövegekben Mikszáth sokszor belülről közelíti meg szereplőit. Ilyen a Szűcs Pali szerencséje c. novella is. A megjavult korhely sikeres leánykérés után leissza magát a kocsmában. Másnap az ágyán találja a jegykendőjét. Kikosarazták, vagy csak álmodta az egészet? A szöveg a hős kijózanodása előtt véget ér.
Más esetekben az elbeszélő csak a történet csúcspontján vált át belső nézőpontra: A péri lányok szép hajáról írt történetben csak hézagosan ismerjük meg az előzményeket, mivel csak a nővér szemszögéből látjuk az eseményeket, aki csak annyit lát, hogy húga haját bosszúból tövig levágta a szomszédasszony. A nézőpontváltozást figyelhetjük meg a Tímár Zsófi özvegységében is: a férj szemével látjuk a világot a templomtoronyból, amíg le nem zuhan.
Mikszáth ezekben a kis történetekben tanulta meg a sűrítés mesterségét. 15 novellája kevesebbet tesz ki mint a Tót atyafiak. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a természeti leírások hiányoznak ezekből a művekből, bár a természet még mindig aktív szereplő (Bágyi csoda - a molnárné megcsalja a férjét, a víz kezd visszafelé folyni.) Másrészt a ballada-stílusú elhallgatások is lerövidítik a szöveget. A szokatlan, nyitott befejezések is hozzájárulnak ehhez: Vér Klára és Gélyi János lagziba mennek, de útközben a férfi egy szakadék felé irányítja a szekeret. A történetet az olvasónak kell kiegészítenie.
Mikszáth Kálmán munkásságának egyik legfontosabb állomása az "A jó palócok" és a "Tót atyafiak" című novellásköteteinek 1880-bani megjelenése. A kis novellák hozták meg számára a régen várt sikert és az elismerést. Ilyen műve "A jó palócok" kötetből "A kis csizmák " is. A történet viszonylag rövid, de tartalmilag annál hosszabb. Lényege: Az öregkorára jó útra tért kapzsi öregembert nem a pénz, hanem a szeretet és a jóság segítségével nyeri vissza Isten kegyét.
A novella címe nem szokatlan, de furcsa, ha visszagondolunk rá az első sorok elolvasása után. A mű végére érve azonban láthatjuk, hogy a cím igencsak találó, hiszen ez az "eszköz", ami a megoldást egyáltalán lehetővé teszi. A "kis" jelző pedig utal egy gyerek, egy kisfiú részvételére az írásban.
A mű egy természeti leírással, egy vihar utáni állapot elbeszélésével kezdődik. Az író használja a falusi nyelvezetből eredő "égiháború" szót, ami azért fontos, mert balsejtelmes és szomorú hangulatot kelt, okozója a tulajdonképpeni bonyodalomnak, és utal az isteni haragra. Ez a kép akkor válik teljessé amikor a nézőpont áthelyeződik a természetről a civilizációra, a falura, és ott is éppen a templomra. Itt találkozunk először az egyik
főszereplővel, Bizi apóval. Közvetett leírásból megtudjuk élete utolsó szakaszának szerencsétlen történetét. Szinte megsajnáljuk annak ellenére, hogy fösvény volt.
Mikszáth, hűen romantikus elődeihez, előszeretettel mutatja be a falusi népszokásokat, jelen esetben a lekvárfőzést. A munkájukat végző pletykálkodó asszonyok körül sündörgő gyerekek között találkozunk a másik főszereplővel, a kis Andrissal. Itt tudjuk meg azt is, hogy Bizi apó a temetőbe ment, ahol a vihar összetörte a nagy kőkereszjét. Ezt a véletlen eseményt - babonás hangulattal átitatva - Bizi apó szenvedésének és kétségbeesettségének fokozására használja fel.
A temetőben, ezen a sivár helyen találkozik és beszél egymással a két főszereplő. A falusi beszédstílust itt, és a novella egészén keresztül hűen adja vissza Mikszáth. Ebben gyermekkori falusi élményei segítették, amelyek végigkísérték írói pályafutását.
Itt érkeztünk el a történet tetőpontjához: "Hogy nevelkedik ez föl, ha még a szeretetet sem ismeri? ." A kucsszó a "szeretet". Ez lesz a megoldás kulcsa. A költői kérdést három pont követi. A módszer tökéletesen alkalmas a Mikszáthtól jól ismert balladai hangulat fokozására, mivel az olvasó kénytelen továbbgondolni a mondatot.
A következő bekezdésben az író stílusának egy újabb elemét fedezhetjük fel: a novellagyűjteményből ismert, más novellákból származó szereplők is megjelennek, így ez a mű is beleilleszkedik egy nagyobb, egybefüggő történetbe. Személy szerint a "pogány" Filcsik csizmadiával találkozunk az üzleteben. Innentől kezd jóra fordulni mindenkinek a sorsa (a gyermekre pont ráillő csizmát találnak, az idő megjavul stb). Megfigyelhető, hogy a természet, az időjárás tökéletes összhangban van a történet alakulásával. Külön ki lehet emelni Istent, akinek a haragjával a vihar tökéletesen hasonul. A folytonos vallásosságra való utalásokkal párhuzamban állnak a falu vallásos és babonás életével, ami szintén a népiesség egyik fő jellemzője.
A befejezés méltó a romantikus hagyományokhoz visszanyúló novellákhoz. Az érzelmek toborzódása vehető észre a műben, ami nem igazán a realista Mikszáthra jellemző. Az utolsó sorok örök igazságot fogalmaznak meg: a jóság és a szeretet mindig elnyeri jutalmát, Isten szeretetét.
A novellában Bizi apóról igen pontos jellemrajzot kapunk. Tudjuk, hogy gonosz, fösvény ember - volt. Hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül: megpróbál megjavulni. A "jóvá válást" akkor éri el, amikor megtalálja az élet egyik alapvető értelmét, a szeretetet.
A novella időszerkezete egységes, a múltból indul a jövő felé. A sebességéről az egységesség már nem mondható el: a természeti leírásoknál és a mű végén a hosszú mondatok használata lelassítja az események pergését, ennek ellenére a novella gyors lefutású. Ezzel párhuzamban van a hangnem is: a közvetlen, paraszti nyelvhasználat a művet könnyen olvashatóvá teszi.
Mikszáth kedvenc műfaja a novella volt. Arra használta, hogy (ha csak képzeletben is) visszatérjen boldog gyermekkorához. Ez a történet különösen közel állhatott szívéhez, hiszen a témáját kétszer is feldolgozta: "A kis csizmák" és "A kis Andris csizmái" című novellái szinte szóról szóra megegyeznek. A ragaszkodás érthető, hiszen a történet szívhez szóló, ugyanakkor bármely kor számára hasznos igazságot hordoz magában.
Mikszáth Kálmán: A néhai bárány
Mikszáth Kálmán (1847-1910) irodalmunk egyik legnagyobb művésze, Jókai mellett a legolvasottabb 19. századi író. Írói nagyságát elsősorban nem regényei, hanem kisebb terjedelmű alkotásai fémjelzik. A kis műfajt választotta nagy mondanivalója közléséhez, formájául pedig a karcolatot, a rajzot, a novellát. Ezekbe a remekekbe tömörítette tehetségét. Ilyen műve az ,A néhai bárány" című novellája a ,Jó palócok" című novellagyűjteményből.
Mikszáth egyes szám első személyben kezdi el a történetet. Rögtön az első mondatban egy kép bontakozik ki előttünk: a felhők elé harangoznak. Ez egy falusi szokás, amely a nagy viharok elmulasztását hivatott szolgálni. A helyszínt is megtudjuk: Bodok község. Már a második mondatban találkozunk egy emberrel,
Csuri Jóskával, akinek ,hólyagos lett a tenyere". Az olvasónak egy picit jobban bele kell gondolnia a történetbe, hogy rájöjjön: Csuri Jóska harangozott, hogy elkergesse a vihart. `Az állatok megérzik a viharokat.' Ennek a népi babonának ad hangot az író a második bekezdésben, ahol felsorolásszerűen mutat be néhány jellegzetes példát.
Továbbolvasva a novellát, egy ,csodának" lehetünk tanúi: A harangszó elfordította a vihart, megszüntette a veszedelmet. A szaladó búzamező képével leírt szélvihar is alábbhagyott, csak a Bágy vize emelkedik egyre nyugtalanítóbban.
Ezután tudjuk meg, pontosabban következtethetünk a történet szempontjából teljesen lényegtelen Csuri Jóska foglalkozására: o a katolikus pap. Ugyanakkor egy példát is láthatunk Mikszáth sajátos írói stílusának egyik elemére: az előző mondatokkal teljesen ellentétes tartalmú megjegyzésekkel, csattanóval fejezi be a bekezdéseket (Pl.: ,jó dolog keresztény katolikus papnak lenni - lutheránus vidéken"; ,A gazdák barázdákban eresztették a folyóba az esővizet. Csak aztán vissza ne térjen többedmagával!")
A part megtelik nyüzsgéssel, az emberek megpróbálják levezetni a földekről a vizet.Itt találkozunk az egyik főszereplővel, Sós Pállal: ,még csáklyát is hozott". Az ember hajlamos elsiklani az ilyen kis apróság felett, de ha belegondolunk, hogy a csáklyát kik, és mire használják (általában hajósok, és arra, hogy a vízbeesett tárgyakat kiemeljék) máris más szemmel nézhetjük az eseményeket. Ennek a jelenetnek a kiemelése egy a Mikszáth által alkalmazott módszerek közül, hogy ,elültesse az ember fülébe a bogarat". És mivel az író elég gyakran alkalmazza, a feszültségkeltéssel egyidőben a mű balladai homályba süllyed: csak sejtünk bizonyos dolgokat, de biztosan nem tudunk semmit.
,Amott fordul ni, a Périék pajtájánál! Nosza szaladj, hát utána, öreg láda!" Mikszáth közvetlen hangvétele azt érezteti velünk, hogy az író nem a ,mindent tudó úr" (mint kortársai), hanem egy a novellában szereplő, bámészkodó parasztok közül.
A következő bekezdésben a falusi élet és a paraszti sors jelenik meg: az emberek elfogadják Sós Pál ,őkigyelme" szavát, mert o tisztviselő - és valószínűleg gazdag is. Nem lázadoznak ellene nyíltan, bár a háta mögött mégis őt gyanúsítják a lopással. A városában a faluról általánosított kép, a ,pletykázó parasztok" ebben a műben is megjelenik. Az emberi kíváncsiság a gazdagság utáni vággyal párosulva olyan lehetetlen történeteket alkot, amelyet már az író is nyíltan elítél. A paraszti sors nehézségeit tükrözi a Balogh család sorsa: az ár elvitte mindenüket, sőt még a házuk is összedőlt. A házassághoz kötött falusi szokások egyikébe is bepillantást nyerhetünk a tragédiával kapcsolatban: a lányok nem mehetnek férjhez nyoszolya nélkül. Az író csak egyetlen reménysugarat ad a szerencsétleneknek: ,hátha visszahozzák".
A család makacsul ragaszkodik jogos tulajdonához. Az apa és nagyobbik lánya erővel és furfanggal nem jár sikerrel. A népmesék felépítéséhez híven a legkisebb, a legártatlanabb lány oldja meg a problémát. Amikor Sós Pál válláról leesik az új ködmön, és a kislány felismeri, hogy a ruhadarab báránykájának bőréből készült, nem tudja visszatartani érzéseit. Az igazság kiderülése eléggé szarkasztikus: Istenre való esküvés alatt csúszik le a ködmön, egyfajta isteni igazságszolgáltatásként.
A néhai bárányban, mint Mikszáth más novellaiban is a romantika keveredik a realizmussal. A romantikára jellemző például a balladai homály, a népmesei, néprajzi elemek. Az emberek életének bemutatása, a falu bemutatása a realizmust igazolja.
A mű híven tükrözi a 19. század eleji egyszerű emberek életét, érzéseit. Mikszáth azért tudott ilyen tökéletes képet alkotni a falu életéről, mert lelkileg tökéletesen tudott azonosulni szereplőivel, amire csak a legnagyobb írók képesek.
|
