Mikszáth Kálmán

Mikszáth Kálmán

Mikszáth Kálmán: Kis csizmák

Mikszáth Kálmán munkásságának egyik legfontosabb állomása az "A jó palócok" és a "Tót atyafiak" című novellásköteteinek 1880-bani megjelenése. A kis novellák hozták meg számára a régen várt sikert és az elismerést. Ilyen műve "A jó palócok" kötetből "A kis csizmák " is.

A történet viszonylag rövid, de tartalmilag annál hosszabb. Lényege: Az öregkorára jó útra tért kapzsi öregembert nem a pénz, hanem a szeretet és a jóság segítségével nyeri vissza Isten kegyét.

A novella címe nem szokatlan, de furcsa, ha visszagondolunk rá az első sorok elolvasása után. A mű végére érve azonban láthatjuk, hogy a cím igencsak találó, hiszen ez az "eszköz", ami a megoldást egyáltalán lehetővé teszi. A "kis" jelző pedig utal egy gyerek, egy kisfiú részvételére az írásban.

A mű egy természeti leírással, egy vihar utáni állapot elbeszélésével kezdődik. Az író használja a falusi nyelvezetből ered&# 535g69f 337; "égiháború" szót, ami azért fontos, mert balsejtelmes és szomorú hangulatot kelt, okozója a tulajdonképpeni bonyodalomnak, és utal az isteni haragra. Ez a kép akkor válik teljessé amikor a nézőpont áthelyeződik a természetről a civilizációra, a falura, és ott is éppen a templomra. Itt találkozunk először az egyik főszereplővel, Bizi apóval. Közvetett leírásból megtudjuk élete utolsó szakaszának szerencsétlen történetét. Szinte megsajnáljuk annak ellenére, hogy fösvény volt.

Mikszáth, hűen romantikus elődeihez, előszeretettel mutatja be a falusi népszokásokat, jelen esetben a lekvárfőzést. A munkájukat végző pletykálkodó asszonyok körül sündörgő gyerekek között talákozunk a másik főszereplővel, a kis Andrissal. Itt tudjuk meg azt is, hogy Bizi apó a temetőbe ment, ahol a vihar összetörte a nagy kőkereszjét. Ezt a véletlen eseményt - babonás hangulattal átitatva - Bizi apó szenvedésének és kétségbeesettségének fokozására használja fel.

A temetőben, ezen a sivár helyen találkozik és beszél egymással a két főszereplő. A falusi beszédstílust itt, és a novella egészén keresztül hűen adja vissza Mikszáth. Ebben gyermekkori falusi élményei segítették, amelyek végigkísérték írói pályafutását.

Itt érkeztünk el a történet tetőpontjához: "Hogy nevelkedik ez föl, ha még a szeretetet sem ismeri? ." A kucsszó a "szeretet". Ez lesz a megoldás kulcsa. A költői kérdést három pont követi. A módszer tökéletesen alkalmas a Mikszathtól jól ismert balladai hangulat fokozására, mivel az olvasó kénytelen továbbgondolni a mondatot.

A következő bekezdésben az író stílusának egy újabb elemét fedezhetjük fel: a novellagyűjteményből ismert, más novellákból származó szereplők is megjelennek, így ez a mű is beleilleszkedik egy nagyobb, egybefüggő történetbe. Személy szerint a "pogány" Filcsik csizmadiával talákozunk az üzleteben. Innentől kezd jóra fordulni mindenkinek a sorsa (a gyermekre pont ráillő csizmát találnak, az idő megjavul stb). Megfigyelhető, hogy a természet, az időjárás tökéletes összhangban van a történet alakulásával. Külön ki lehet emelni Istent, akinek a haragjával a vihar tökéletesen hasonul. A folytonos vallásosságra való utalásokkal párhuzamban állnak a falu vallásos és babonás életével, ami szintén a népiesség egyik fő jellemzője.

A befejzes méltó a romantikus hagyományokhoz visszanyúló novellákhoz. Az érzelmek toborzódása vehető észre a műben, ami nem igazán a realista Mikszáthra jellemző. Az utolsó sorok örök igazságot fogalmaznak meg: a jóság és a szeretet mindig elnyeri jutalmát, Isten szeretetét.

A novellában Bizi apóról igen pontos jellemrajzot kapunk. Tudjuk, hogy gonosz, fösvény ember - volt. Hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül: megpróbál megjavulni. A "jóvá válást" akkor éri el, amikor megtalálja az élet egyik alapvető értelmét, a szeretetet.

A novella időszerkezete egységes, a múltból indul a jövő felé. A sebességéről az egységesség már nem mondható el: a természeti leírásoknál és a mű végén a hosszú mondatok használata lelassítja az események pergését, ennek ellenére a novella gyors lefutású. Ezzel párhuzamban van a hangnem is: a közvetlen, paraszti nyelvhasználat a művet könnyen olvashatóvá teszi.

Mikszáth kedvenc műfaja a novella volt. Arra használta, hogy (ha csak képzeletben is) visszatérjen boldog gyermekkorához. Ez a történet különösen közel állhatott szívehez, hiszen a témáját kétszer is feldolgozta: "A kis csizmák" és "A kis Andris csizmái" cimű novellái szinte szóról szóra megegyeznek. A ragaszkodás érthető, hiszen a történet szívhez szóló, ugyanakkor bármely kor számjra hasznos igazságot hordoz magában.

Mikszáth novellák

Ha Mikszáth novelláiról beszélünk, elegendő két kötetcímet említeni: Jó palócok, Tót atyafiak. E két kötet hozta meg a várva-várt sikert a jobb sorsra érdemes írónak.

Tót atyafiak

A Tót atyafiak négy közepes hosszúságú történetet foglal magában. Az arany kisasszony lassan indul, hogy aztán mind gyorsabb ütemű elbeszéléssé váltson át, s végül egyszerűen megszakadjon. A szöveg első része Selmecbányába kalauzolják az olvasót. Furcsa vidék ez: a barátnők a kertjükből átkiabálhatnak egymásnak, de ha meg akarják látogatni egymást, az másfél óra gyaloglást jelent. Az egész város egy völgykatlanba épült, s a házak lépcsőzetesen emelkednek egymás fölé. Ez a rendkívül szokatlan tér a színhelye a történetnek. Csemez úr azt fogadja el vőnek, aki a lánya súlyának megfelelő mennyiségű arannyal fizet érte. Mirkovszki Miklós vállalkozik a feladatra, és Amerikába utazik, hogy aranyat ásson. Az idő elteltével a lány fonnyadozik, az apa meghal, a fiút senki nem tudja értesíteni a történtekről, mivel nem tudják a címét. Legendává merevedik, mint az elérhetetlen külvilág. A történet nagyon rövid, nem több, mint átmenet két időtlennek tetsző állóhelyzet között.

Az időszerkezet a következő szövegben is jellegzetes. A cím - Az a fekete folt - a történet végpontjára utal. Mikszáth a jelenben indítja a történetet. Az átmenet a múltba fokozatosan történik meg, az elbeszélő múlt közbeiktatásával történik meg. A történetíró eltávolítja magától alakjait: Anikáról, a hercegről és Matyiról alig tudunk meg többet, mint a birkákról. Szereplésüknek egyetlen jelentősége van: részt vesznek Olej Tamás belső összeomlásában.

A történet röviden: A brezinai bacsa, Olej Tamás, nem hajlandó eladni a lányát urának, a hercegnek. Bár meginog egy kicsit, amikor a herceg az egész nyájat kínálja fel neki, ez a kis kilengés elég ahhoz, hogy beleőrüljön. Elveszti lányát (megszökteti a herceg) és ezt a terhet már nem bírja elviselni: felgyújtja az aklot, mely egy "fekete folttá" ég el.

Az összes szereplő a bacsa szemszögéből van értékelve; ő az egyetlen akit az író belülről láttat. Ez a belső megközelítés mindazonáltal közvetett: mindig 3. számú elbeszélésből értesülünk a bacsa gondolatairól.

Mikszáth szubjektív elbeszélő. A történet számára másodlagos az elmondás beszédművészetéhez képest. A beszélő hangneme fontosabb az eseményeknél. Az írott szöveg a szóbeliséget próbálja meg utánozni. Ezért folyamodik az írószünetet, vagy hanglejtést jelölő írásjelekhez (3 pont, vessző stb.). Pl.: A bacsa sorsát kérdő mondattal rekeszti be.

A Tót atyafiak hőseinek többsége a magányban, a természetben, természeti lényként él. Sorsedzett főszereplői önmaguk köré teljes értékű világot teremtenek, melyet aztán valami megzavar (Pl.: Lapaj, a híres dudás érzéketlenül nézi végig, hogy egy fiatal nő a szeme láttára vízbe fojtja magát, de amikor megtudja, hogy egy csecsemőt hagyott hátra, legnagyobb kincsét, a lantját is eladja, hogy etetni tudja a kicsit).

Jó palócok

A jó palócok szereplői is polgárosulatlan parasztok. Bede Erzsi - Bede Anna tartozása - nem kevésbé él a régi hiedelmekben, mint Jasztrab György. Úgy próbálja meg biztosítani nővére nyugalmát a sírban, hogy letölti helyette a büntetését. A babonák világát az elbeszélő mélyen átéli, csakis így sikerül meggyőznie az olvasókat, hogy a hiedelmek mekkora szerepet töltenek be a nép életében. Az ilyesfajta hasonlóságokat leszámítva a Jó palócok erősen különböznek a Tót atyafiaktól. Sokkal nyíltabban fejezik ki érzelmeiket (Pl.: A néhai bárány történetében mikor a kisgyerek megtalálja kedvenc bárányát egy ködmön béléseként stb.).

A rövid szövegekben Mikszáth sokszor belülről közelíti meg szereplőit. Ilyen a Szűcs Pali szerencséje c. novella is. A megjavult korhely sikeres leánykérés után leissza magát a kocsmában. Másnap az ágyán találja a jegykendőjét. Kikosarazták, vagy csak álmodta az egészet? A szöveg a hős kijózanodása előtt véget ér.

Más esetekben az elbeszélő csak a történet csúcspontján vált át belső nézőpontra: A péri lányok szép hajáról írt történetben csak hézagosan ismerjük meg az előzményeket, mivel csak a nővér szemszögéből látjuk az eseményeket, aki csak annyit lát, hogy húga haját bosszúból tövig levágta a szomszédasszony. A nézőpontváltozást figyelhetjük meg a Tímár Zsófi özvegységében is: a férj szemével látjuk a világot a templomtoronyból, amíg le nem zuhan.

Mikszáth ezekben a kis történetekben tanulta meg a sűrítés mesterségét. 15 novellája kevesebbet tesz ki mint a Tót atyafiak. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a természeti leírások hiányoznak ezekből a művekből, bár a természet még mindig aktív szereplő (Bágyi csoda - a molnárné megcsalja a férjét, a víz kezd visszafelé folyni.) Másrészt a ballada-stílusú elhallgatások is lerövidítik a szöveget. A szokatlan, nyitott befejezések is hozzájárulnak ehhez: Vér Klára és Gélyi János lagziba mennek, de útközben a férfi egy szakadék felé irányítja a szekeret. A történetet az olvasónak kell kiegészítenie.

Mikszáth Kálmán: A néhai bárány

Mikszáth Kálmán (1847-1910) itodalmunk egyik legnagyobb művésze, Jókai mellett a legolvasottabb 19. századi író. Írói nagyságát elsősorban nem regényei, hanem kisebb terjedelmű alkotásai fémjelzik. A kis műfajt választotta nagy mondanivalója közléséhez, formájául pedig a karcolatot, a rajzot, a novellát. Ezekbe a remekekbe tömötítette tehetségét. Ilyen műve az "A néhai bárány" című novellája a "Jó palócok" című novelleagyűjteményből.

Mikszáth egyes szám első személyben kezdi el a történetet. Rögtön az első mondatban egy kép bontakozik ki előttünk: a felhők elé harangoznak. Ez egy falusi szokás, amely a nagy viharok elmulasztását hivatott szolgálni. A helyszínt is megtudjuk: Bodok kozség. Már a második mondatban találkozunk egy emberrel, Csuri Jóskával, akinek "hólyagos lett a tenyere". Az olvasónak egy picit jobban bele kell gondolnia a történetbe, hogy rájöjjön: Csuri Jóska harangozott, hogy elkergesse a vihart. 'Az állatok megérzik a viharokat.' Ennek a népi babonanak ad hangot az író a második bekezdésben, ahol felsorolásszerűen mutat be nehány jellegzetes példát.

Továbbolvasva a novellát, egy "csodának" lehetünk tanúi: A harangszó elfordította a vihart, megszüntette a veszedelmet. A szaladó búzamező képével leírt szelvihar is alábbhagyott, csak a Bágy vize emelkedik egyre nyugtalanítóbban.

Ezután tudjuk meg, pontosabban következtethetünk a történet szempontjából teljesen lényegtelen Csuri Jóska foglalkozására: ő a katolikus pap. Ugyanakkor egy példát is láthatunk Mikszáth sajátos írói stílusának egyik elemére: az előző mondatokkal teljesen ellentétes tartalmú megjegyzésekkel, csattanóval fejezi be a bekezdéseket (Pl.: "jó dolog keresztény katolikus papnak lenni - lutheranus vidéken"; "A gazdák barázdákban eresztették a folyóba az esővizet. Csak azan vissza ne térjen többedmagával!")

A part megtellik nyüzsgéssel, az emberek megpróbálják levezetni a földekről a vizet.Itt találkozunk az egyik főszereplővel, Sós Pállal: "még csáklyát is hozott". Az ember hajlamos elsiklani az ilyen kis aprásjg felett, de ha belegondolunk, hogy a csaklyát kik, és mire használját (általában hajósok, és arra, hogy a vízbeesett tárgyakat kiemljék) máris más szemmel nézhetjük az esemélnyeket. Ennek a jelenetnek a kiemelése egy a Mikszáth által alkalmazott módszerek közül, hogy "elültesse az ember fülébe a bogarat". És mivel az író elég gyakran alkalmazza, a feszültségkeltéssel egyidőben a mű balladai homályba süllyed: csak sejtünk bizonyos dolgokat, de biztosan nem tudunk semmit.

"Amott fordul ni, a Périék pajtájánál! Nosza szaladj, hát utana, öreg láda!" Mikszath közvetlen hangvétele azt érezteti velünk, hogy az író nem a "mindent tudó úr" (mint kortársai), hanem egy a novellában szereplő, bámeszkodó parasztok közül.

A következő bekezdésben a falusi élet és a paraszti sors jelenik meg: az emberek elfogadják Sós Pál "őkigyelme" szavát, mert ő tisztviselő - és valoszínűleg gazdag is. Nem lázadoznak ellene nyíltan, bár a háta mögött mégis őt gyanusítják a lopással. A városaban a faluról általánosítot kép, a "pletykázó parasztok" ebben a műben is megjelenik. Az emberi kíváncsiság a gazdagság utáni vággyal párosulva olyan lehetetlen történeteket alkot, amelyet már az író is nyíltan elítél. A paraszti sors nehezségeit tükrözi a Balogh család sorsa: az ár elvitte mindenüket, sőt még a házuk is összedőlt. A házassághoz kötött falusi szokások egyikábe is bepillantást nyerhetünk a tragédiával kapcsolatban: a lányok nem mehetnek férjhez nyoszolya nélkül. Az író csak egyetlen reménysugarat ad a szerencsétlenekneknek: "hátha visszahozzák".

A család makacsul ragaszkodik jogos tulajdonához. Az apa és nagyobbik lánya erővel és furfangal nem jár sikerrel. A népmesék felépítéséhez híven a legkisebb, a legártatlanabb lány oldja meg a problémét. Amikor Sós Pál válláról leesik az új ködmön, és a kislány felismeri, hogy a ruhadarab báránykájának bőréből készült, nem tudja vissatartani érzéseit. Az igazság kiderülése eléggé szarkasztrikus: Istenre való esküvés alatt csúszik le a ködmön, egyfajta isteni igazságszolgáltatásként.

A néhai bárányban, mint Mikszáth más novellaiban is a romantika keveredik a realizmussal. A romantikára jellemző például a balladai homály, a népmesei, néprajzi elemek. Az emberek életének bemutatása, a falu bemutatása a realizmust igazolja.

A mű híven tükrözi a 19. század eleji egyszerű emberek életét, érzéseit. Mikszáth azárt tudott ilyen tökéletes képet alkotni a falu életéről, mert lelkileg tökéletesen tudott azonosulni szereplőivel, amire csak a legnagyobb írók képesek.