Móricz Zsigmond: Sárarany

Móricz Zsigmond: Sárarany

Móricz Zsigmond 1978. június 29-én született Tiszacsécsén. Apai ősei parasztok, anyja családjában sok a református pap. Teológiai, jogi, bölcsészeti tanulmányokat végez. Majd újságíró lesz: Nyugat, Kelet Népe. Első novelláskötete a Hét krajcár (1909). Első felesége Hulics Eugénia (Janka) aki 1925-ben öngyilkos lesz. 1926-ban felségül veszi Somionyi Mária színésznőt. 1936-ban megismerkedik Littlai Erzsébettel (Csibe) több írásának modelljével. 1937-ben házassága felbomlik. 1942. augusztus 29-én mikor megtudja unokája született meghatottságában agyvérzést, kap, majd szeptember 4-én meghal.

Kezdetben erős Jókai és Mikszáth hatása. Majd összebarátkozik Adyval, ő is a "magyar ugart" akarja ábrázolni. Belülről ismeri a szegény parasztot is, a gazdag parasztot is, a vidéki értelmiségit is, és a vidéken maradt dzsentrit is.

Szembeszáll a népszínművek hamisan felállított idillikus faluképével. Feltárja és megláttatja az olvasóval a látszat mögötti nyomort, az elégedetlenséget, a szárnyaszegett emberi sorsokat. Novelláiban például azt a pillanatot ábrázolja, mikor a falu, a vidék természetes közösségébe betör a külvilág és a civilizáció; paraszthősei vagy küzdenek ez ellen vagy behódolnak az új értékrendnek. Móricz másik újdonsága a paraszti világ struktúrájának bemutatása. Írásaiból zárt, hierarchikus világ tárul elénk, ahol a nincstelen zsellért a néhány holdas paraszttól áthidalhatatlan szakadék választja el. A hierar 23523b120x chia egyik fokáról a másikra lépni szinte lehetetlen, vagy emberi erőt meghaladó feladat.

Móricz ábrázolásában a falu -Ady szavával- a lelkek temetője, a kielégíthetetlen emberi vágyak színtere. Mivel a társadalmi és a szociális mozgás ebben a struktúrában szinte lehetetlen, a vágyak, energiák és törekvések csak az ösztönök szintjén vezetődnek le. Arra is rámutat, hogy a hagyománynak nem csak értékőrző és megtartó ereje van, hanem fogva is tartja a parasztságot, lehetetlenné teszi a felemelkedést, a többre vágyást.

Móricz naturalista írókkal és elméletekkel már fiatalkorától ismerkedett (Taine, Zola, Dreyfus, Darwin, Bródy). A Sárárnyban szólal meg először az éhező és a lázadó faluvég, itt dübörögnek fel a földszerző indulatok és a mélyre fojtott ösztönök, itt tűnnek fel a magyar Ugar képei, a kastély a zsellérház ellentéte, s jelenik meg az erotika.. A nagy naturalistáktól Móricz nem a fénykép szerű leírást, a determinizmust (= ok okozati meghatározottság, szükségszerűség elve; az emberi akarat és cselekvés szabadságának korlátozott voltát valló felfogás), a fajelméletet vette át hanem a valóság tanulmányozását és az illúziótlanabb látást. Móricz naturalizmusát a korabeli kritika elsősorban az erős szexualitásban, az ösztönélet rajzában, a környezet determinló voltában, az emberábrázolás pesszimizmusában és a stílus nyersességében látta. Túri Dani életét is azon a ponton ragadja, meg ahol az ösztönök és az anyagi hajtóerők a legszembetűnőbben mutatkoznak. Érzelemköre: a nyomorult élet, a nyomás elviselhetetlenségének érzése, a lázongó vágyak, a felfele tapogatózó karok, a helyüket nem találó figurák s a mindig feltörő hősök s véglegesen soha le nem gyűrhető tanácstalanság. Pályája kezdetén jellemző a zolai naturalizmus (Sárarnyban is): a romantika és naturalizmus keveredése, a szimbólumszerűség s a stílus olykor indokolatlan nyersessége. Túri Danit még a vére is ölte, asszonyéhsége is oka volt pusztulásának, de a test, a vér Móricz más hőseinek sorsát már ennyire nem határozza meg.. Ebben a világban nincs biológiai végzet, nincs átöröklés; az idejemúlt társadalmi viszonyok emésztik fel az embereket. Az erotika legtöbb művében csak színező s nem meghatározó. A Sárarany erotikus légköre lassan a férfi és nő tragikus viaskodásának rajzává tisztul. Móricz embere aranyból és sárból van összegyúrva. A sárból mindig felcsillantja az aranyat. Az emberi tisztesség becsület, a nemesebb érzelmek kedves hőseiből sohasem hiányoznak.

A kortárs naturalisták műveit elönti a panasz és a nyomorúság, az ő világában örülni és nevetni is tudnak a szegények. Ez nem hamis idill, inkább a gazdagabb lélek igazabb látása s a szegénység életének nagyobb megbecsülése. Több értéket tudott látni az emberekben, nagyobb képességet a boldogságra, mint azok a kortárs naturalisták, akik már-már csak sajnálkozni tudtak az elnyomttságban, kizsákmányoltságban menthetetlennek tűnő emberen. Móricz érezte, hogy az emberi lélek a legmélyebb leszorítottságában is meg tudja találni a jóságnak, az örömnek s a gyöngédségnek valamelyik formáját, s ezt soha sem felejtette el felmutatni.

A naturalista témát és érzéseket is realista módon fejezi ki. A tipikust keresi s nem az átlagost. A naturalizmus segítségével lett nagy realista

1911-ben megírt első jelentős regényében, a jelképes című Sáraranyban a főhős Túri Dani alakjában harsányan naturalista eszközökkel mutatja be a paraszti tehetség önpusztító sorsát, különös karrierjét, felemelkedését és bukását.

Témája a mostoha körülmények között elsikkadó népi tehetség sorsa, ez a regényben a paraszti élet az egész magyar társadalom központi kérdéseinek összefoglalásává nő. A demokratizmus hiánya, a kasztokba való megmerevedés lehetetlenné teszik a tehetség kibontakozását A Magyar Ugar epikus párja, érződik rajta Ady hatása, az elmaradott környezet ellen küzdő s a küzdelembe belerokkanó hős sorsa a kitörés lehetőségét jelképezi.

Színhely: a feudalizmusban rekedt magyar falu, Kiskara. Az író ironikus szavai szerint "csinos kis alföldi magyar falu" A Károlyi uradalom vidékén a kiskarai határ 8000 hold ebből csak 600 a parasztoké a többi László grófé. A gróf Rákóczi elárulásával szerezte birtokát. A regény egyik fő motívuma a messzi múltban egy nemzedékről nemzedékre szálló úrgyűlölet: ". a kiskarai paraszt lelkében máig itt van az istenfélelem tőszomszédságában az uraság elleni gyűlölet. Tehetetlen, századokra elraktározott, ma már nem is öntudatos érzés. Ki tudja már megmondani a gyerekének, mit vétett a gróf ellenük! De azt mindenki meg tudja tenni, hogy ha a gróf nevét kimondja köpjön egyet. S ha módja van rá, könnyen felingerüljön odáig, hogy leüssön belőlük egyet.". Tehát robbanásig feszült osztálygyűlölet rejtőzik a történetben. A falu világa  a mozdulatlanság, az egyformaság jellemzi, mindennek ősidők óta kialakult , szigorú rendje van a hagyományok kormányozzák az embereket. Ez a hagyomány a haladás gátolója, az elmaradottság eszköze. Ebbe a mozdulatlan világba hoz forradalmat a regény hőse.

A karrierregényekre jellemzőfolyamatosan előrehaladó, fokozatos építkezéssel szemben azonban két részre tagolódik, a főhős történetének két szakasza a nyárhoz és a télhez kapcsolódik. Fő rendezőelve az ellentét -ami romantikus vonás- szembeállítja a regényvilág különböző elemeit, ezzel feszültséget kelt.

Az I. fejezetben Túri Dani családját és életkörülményeit ismerhetjük meg. A szegénységben felnőtt zsellérfiú bizonyos értelemben hozományvadászattal szerez vagyont, de ez csak alaptőke számára, mert eszével és tehetségével pár év alatt megsokszorozza vagyonát és a falu első gazdái közé, emelkedik. Repcét és káposztát termel ott ahol eddig csak gyenge búzát tudtak termelni a közönséges parasztok. De Dani, és ezért is nem lehet egyértelműen hozományvadásznak nevezni, szereti feleségét. Felesége Takács Erzsi "első gazdalány volt, s nem akarták a zsellérfiúhoz adni. Nem is adták, míg a nyalka legény, ., nem csak a lányt, de az anyját is meg nem ölelgette.".

"Ő ha olyan szegény is az apja a régi nagy Karay családokból való. A grófi család belső jobbágyai közül. Sokszor eszébe jutott néhai öregapjának egy megjegyzése 'iszen benned is van annyi Karay vér, mint némelyik grófba.'De sose magyarázta ki, hogy gondolta. Azt tudta, hogy valaha jómódban voltak a Turiak. Csak elszegényedtek. De a gőgöt s a felkapaszkodás vágyát örökül kapták. S egyúttal a forrongó haragot is, amelyet e kelletlen szegénység kelt "

Két gyerekük is van Béla és Sanyi.

Családi életük nem felhőtlen, mert Dani "jó kedvű, szép bajszú, asszonyszerető, fiatal gazda" aki igen sokat csatangol "a kurta örömök virágoskertjében" amit Erzsi, érthető módon, nem néz jó szemmel. Danit ". mégis izgatja, leköti ez az asszony, sokkal jobban, mint a világ minden asszonya. Nem cserélné el senkivel, de senkivel a világon. Tele van vele, örül a nagy tisztaságának, a testi-lelki-életbeli szeplőtelenségének."

Állandóan szemben állnak egymással, állandóak a veszekedések, ellentétes a temperamentumuk. Erzsi a mindig takarékoskodó, spóroló, Dani pedig nem vigyáz a pénzre, mert neki sosem volt s most mikor van sok, van belőle. Ellentétes a fizikumuk is Dani egészséges, erős, piros arcú. Erzsi halovány, sovány, ideges természetű, olyan mint a SÁR. Még a vallásuk is ellentétes a szabadabb kálomista hitet valló Dani nem tudja elviselni felesége pápista szigorúságát.

Sajátosan tagolja a regényt a nyílt és zárt tér váltakozása. Jellegzetes egy-egy szereplőnek a térhez való viszonya. Például Dani és Erzsi más-más térben érzik magukat elemükben. Dani: nyílt tér- aktivitás, dinamizmus; alakítás-, birtoklás-, szerzésvágy; gondolkodása a jövőre irányul. Ezzel ellentétben Erzsi: zárt tér-ház, szoba, konyha; célja, hogy ezt a teret megtartsa változatlanul, így akarja birtokolni a világot, ide szeretné bezárni Danit. Időtudatában a múlt a meghatározó, ki akarja zárni a változást. A két szereplő közti ellentét kibomlik társadalmi, lélektani és szimbolikus szinten is. Legáltalánosabban a férfi elv (birtoklás) és a női elv (befogadás) szembeállítására ismerhetünk benne.

Egy kataforával (előreutalással) jelzi Dani majdani megalkuvását: "még a mai napig egy bokor kendőt se adtam más asszonyszemélynek rajtad kívül".

Dani káposztaüzletének fejlesztése érdekében nagy tervet sző. Bérbe akarja venni az uradalmi birtok egyik részét a Pallagot. Mikor megtudja, hogy meghalt "Liscsán" -aki eddig rendelkezett a birtok felett- Dani számára világossá vált, hogy a szerződéshez a grófnén keresztül vezet az út.

Míg Dani a zsidó ügyvéd feleségének udvarol, hogy információt szerezzen a szerződés lényegéről. Addig Erzsit meglátogatja régi kérője, akit Daniért kosarazott ki, és máig sem házasodott meg Takács Gyuri. Móricz itt maró parasztgúny segítségével mutatja be Erzsi hitvesi hűségének és büszkeségének nagyságát. Gyuri gúnyos megjegyzésére miszerint Danit "Nagyon elkényeztették otthon" Erzsi élcesen válaszol "Hát bizony ütet nem szoptatta az anyja 40 esztendős koráig"- "Az urát ne bántsák előtte". Gyuri megölni Danit, hogy ne lássa szenvedni Erzsit, de Erzsi elkergeti (rokonok). És összegzi eddigi életét s jellemét: "Egy Takács az tud szenvedni, de nem tud ölni. Tud dolgozni, takarékoskodni, tűrni, halni. Hiszen ha tenni is erős volna, akkor ú most Takács Gyuriné lenne! .".

A zsidó házaspár és Dani jelenetéből megismerhetjük a polgárság véleményt a parasztokról. Két különböző nézőpontból. A puhatolózni indult Dani az ügyvédet nem találta otthon csak a feleségét a "szép zsidóasszonyt". "nagy, kíváncsi szemeket vetett a szép parasztra" látta, hogy "gazdagabb és értelmesebb a többieknél". Dani is szemet vetett az ügyvédnére. Udvarlása közben megismerhetjük az inkább székelyekre jellemző csavaros észjárását: Dani haragszik a zsidókra, de nem mindenikre, "amék csipkés nadrágban jár" arra nem haragszik; "a zsidók feszítették meg Krisztust, nem Krisztus a zsidókat"- azért nem szíveli őket.

A másik nézőpont az ügyvédé a parasztokról általában: "csak baj van velük, az értelmetlenségük, a kicsinyességük, a ravaszságuk miatt" és Daniról: "jó módú élelmes, szerencsés ember, a falujában ő a főkolompos". Az ügyvéd azt tanácsolya, hogy ne csak a Pallagra hanem a az egész birtokra kössön szerződést.

Férje távollétében, Erzsi, még egyszer megvédi a Turi nevet, a pletykától bár utána "szédülést s gutaütést érzett a dühtől".

Dani éjfél körül jön haza s megint, kitör a veszekedés A szörnyű éjszakai veszekedésben sorsukat kárhoztatták, hogy sem élni, se3m halni nem tudnak egymás nélkül. Felesége szavai visszhangra találltak lelkében, átérezte asszonya egész vigasztalan, reménytelen életét, s nagy fogadalom dobbant meg benne: kedvére tenni, csak a családé lenni. Daniban megint megfogalmazódik a felesége iránti szeretet, el sem tudta volna képzelni, mi lenne, ha nem volna vele. Megint megjelenik a SÁR, de most, mint jelző s Danira vonatkozik sár, mert nem tiszteli a felesége. Erzsi férjének szegezi a kérdést "Mit csinálnál te énvelem, ha más embert tartanék magamnak? .

Megfojtanálak! - gondolta magában vad dühvel a férfi, s nem szolt, csak ökölbe szorult a keze."

Erzsit megszépíti a boldogság. Dalol az ura kedvét keresi. Dani viszont nem fásultság, közönyösség uralkodik el, minek hajtani, ha a felesége nem akarja. Kedvtelen lesz, nem találja magát és álmait az otthoni semmittevésben. Ez a számára nagy kín egy feleségéhez intézett sóhajba tömörül "-Haj, Uramisten. be sárrá nyomorítottál!". A sorvasztó csüggedtségnek a grófné üzenete vet véget: menjen el hozzá.

A 26 éves fiatal Helén grófnét, sógora László gróf beszélte rá, hogy jöjjön le a birtokra. Sokévi plátói barátság után igazi szenvedély lobbant fel köztük. Ez nem is meglepő, mert Helén férjét Miska grófot a lovakon és a színésznőkön kívül nem érdekelte semmi. "A fiatal grófné úgy érezte magát a kis faluban, mintha a művelt élet közepéből egyszerre valami ősvilágba került volna" . Móricz a felsőbb osztály nézőpontjából is bemutatja a parasztot a grófné és László gróf segítségével. A grófné Borától, egy falubeli lánytól szerez tudomást e "paraszt dísz ménről": "megjelent előtte a Turi Dani neve és varázsos híre, és lassan vaskos keleti hőssé nőtt előtte a paraszt Don Juan, aki mint büszke kakas uralkodik az életnek e trágyás, soktyúkú szemétdombján". Bora, szegény lány, akinek "szerencsét kell csinálni".

László gróf önjellemzéséből látszik milyen általános nézet uralkodott arisztokrata körökben: "Én nem vagyok férfi, hanem egy gróf, s a grófok nem vasból vannak hanem valami ritka nemesfémből. Nekünk nem kell munka, hogy fényesek legyünk tőle, hanem légmentes elzárkózottság és méltó keret."

Az intéző és László gróf párbeszédében festi meg Móricz a paraszt kasztrendszert: "A falusi mesterember a legalja az emberiségnek. Iszonyú sok pálinkát isznak, rossz lakásuk van rossz a kosztjuk, erkölcstelen az életük. Ezek, kegyelmes uram, az intelligenciához tartoznak már. Azért ilyen satnyák, mert derogál nekik, hogy becsületesen éljenek. Cudar korhely gazember ez valamennyi, nagyképű, tudatlan, megbízhatatlan szamár."; "a napszámosok, azok mán igazán lejjebb vannak az állatnál". Az itt is megjelenő SÁR jelző a mesteremberekre vonatkozik. A fiatal intéző is jellemzi Danit: ". ha egy kis iskolája volna, beillene az akármilyen úri társaságba Annyi esze, van egy egész falunak sok. Zsellérfiú, de ma a legnagyobb gazda a falujában."

Nemsokára sor kerül a találkozásra. Dani ünneplőben, magabiztosan áll a grófi pár elé. Nagy hatást gyakorolva rájuk. A grófné előtt nem csak egy "fehérgatyás paraszt" áll, hanem pillantása "egy pár acélos szem pillantásával találkozik, amely nincs megzavarodva, hideg és erős és bátor, biztos, mint a vívókard, s a maga fölényességével meghökkent", meg értette hogy nem magánál alacsonyabb rendű lénnyel áll szemben. Heléné szemében Dani mellett eltörpül László gróf alakja: "a két férfi úgy hasonlít egymásra, mintha testvérek volnának. Csak éppen magasabb, kövérebb, puhább a gróf. És szakállas. És indulatvesztett. És gyámoltalanabb."

Büszke önérzettel, ősei jussán bérletet kér maga és a falu népe nevében, megalázva a grófékat, "látta a két ember megtorpanását egymaga előtt, s nagy lőn szívének kevély kövérsége". Úgy vonult ki "a csikorgó padlón, vaspatkós csizmájával felvágva a drága szőnyegeket, mint egy őspogány, mint Árpád daliái közül egy."

Nem bír hazamenni, birtoka felé útját, ahol már folyik az aratás: munkára van szüksége, hogy levezesse robbanó feszültségét. Beáll a többek közé. Hordó pálinkát, kolbászt, sonkát hozat hazulról, csak hogy éjszaka is menjen a munka. Először életében a marokszedő lány magakínálása harsány testisége undort vált ki belőle. Egész idő alatt a grófnéra gondol. Újszerűen gyöngéd közeledését felesége kezdetben hálásan fogadja, hiszen mindig erre vágyott, de hirtelen megvilágosodik előtte az igazság: Dani a grófnőhöz gyakorol. Idegtépő éjszakai veszekedésre kerül sor.

Végső elkeseredésében Erzsi az éjszaka közepén szüleihez menekül "Minden léptével mintha hazafelé szaladna a jelen gyötrelmeiből, a múlt örömei közé." De azok érzéketlenek maradnak az ő sérelmeire; anyja saját sorsával példálózik, apja pedig tehetetlen bábként nem kel védelmére. Hazafelé Takács Gyuri állítja meg aki szembeállítja a tényekkel, amiket Erzsi nem mert bevallani magának: "Hazaszaladtál! . Az anyád kiszekírozott! Az apád . eh, az mit tegyen? Elkergesse a lányáért a feleségit?"; "Megcsalt: kutya. Megvert: nyomorult. Elhagyott menni: utolsó szemét! . Szereted?". Dani haragszik az anyósáék szívtelenségére, amiért elkergették a felségét. De leginkább magára: "Utálta magát, az életét, s keserű szájízzel vetette meg magát, amiért egy asszonynak nem tud bálványa lenni." "Látta, hogy ő nem teheti tönkre ezt az asszonyt." mert neki embertelen erőt adott valami számára ismeretlen érzelem.

Hajnalban tompa rémülettel fedezi fel az állomásra robogó hintót az úri párral. Nagy ürességet érez, a célnélküliség lehúzza a sárba (magyar ugar). Levonja a keserű végkövetkeztetést, és bosszút forral: "Mi az élet? Ez az élet!

SÁR!

"- Legyen sár! Sár! De még legalább szétgázolok benne!"

A regény második részében beállott a tél. Turi Dani lelkében, akárcsak a természetben a hidegség, dermedtség uralkodik. Míg az első részben az elsöprő győzelmei domináltak, itt megalkuszik, szótlan és mogorva. "Nem törődött már sem feleségével, sem a gyerekeivel, sem az asszonynéppel, csak a pénzszerzéssel. A nyáron minden nap bent volt az ügyvédnél, mégse bírta megkapni a meghalt bérlő örökét" Miska gróf elutazott Afrikába, a grófnő és László gróf hallani sem akar kiskaráról.

Dani szánnal kóróért megy találkozik Borával. Nem beszéltek. Épp csak megnézték egymást. A téli friss, csípős levegő eloszlatta nyomasztó szomorúságát: "Mit törődni az élettel? Mit a bajjal? . élni jó, élni szép, élni mégis érdemes."

Földjére érve hűlt helyét találja a kukoricakóróknak. Akkor szembesül szülei szegénységével, mikor a tolvajban apját véli felismerni, aki szemére hányja szívtelenségét és gőgösségét. Hogy ne térjen haza üres kézzel ellopja riválisa Takács Gyuri kóróját. Útközben egy házaló zsidótól kendőt vásárol. S hirtelen kényszernek engedve az utána leselkedő Borának ajándékozza. A Gyuri és Dani közt nyár óta még inkább kiéleződött helyzethez az is hozzájárult, hogy Gyuri Borának udvarolt.  Itt tört össze a Dani köré szőtt mítosz, mert az első fejezetben még azt mondta feleségének: "még a mai napig egy bokor kendőt se adtam más asszonyszemélynek rajtad kívül". "megérezte, hogy nagy hibát követett el", "restellte magát, s a szívét szorította valami megalázottság; érezte férfiatlanságát, s jóvá akarta tenni. Dühödött volt, Borára dühöngött, utálta, leköpte, legyúrni, SÁRba taposni kívánta.". Itt a sár szóval el akarja fedni hibáját, el akarja tussolni szégyenét.

Bora is csúfot űz Takács Gyuri vénlegénységéből: mikor Gyuri ágas-bogas, bő termést hozó napraforgójával dicsekszik, Bora csípős válasza: "Hát ráfér Gyuri bácsira. Ha másképp nem tudja szaporítani a fajtáját" és a kendő kedvét szegik, megesküszik, hogy mégis csak az övé lesz a lány s nem a Danié.

Dani otthon mikor meglátja szomszédasszonyát, rájön hogy már ő is eléggé megöregedett: "Hisz ő olyan vénember már, akit nem lehet magáért szeretni. Ajándékot ád ő már a fiatal lányoknak, hogy azok erőszakot tegyenek az igazi érzésükön". "Örökös harcot, lappangó, titkos küzdelmet érzett maga és a családi élet között", "Belecsömörlött a pénzcsinálás munkájába."

Ebéd után Erzsi és Dani beszélgetnek, még egyszer meg akarták próbálni az életük rendbe szedését: "Mikor tisztán belátta, hogy az asszony és ő két külön akaratú, önálló lény, amely csak akkor tud megélni, ha kölcsönösen, szinte alkudozva egyezkedik meg valamiben, olyan utálatosnak és kitűrhetetlennek érezte az egész világot, hogy szeretett volna szétrobbanni, világgá szaladni belőle." Gondolataikból kitűnik az a régen, s néha még ma is fellelhető általánosan elfogadott helytelen nézet, amit az író Erzsi szájába ad: "Valahonnan az gyökerezett belé, hogy a férfinak szabad! Mindent szabad!". De tudta, érezte, hogy van valami, ami "a férfit, aki olyan könnyen tudta eldobni a szeretőit, őiránta ilyen hosszan tartó, mélységes és erős érzéssel fűzi"

Este Dani rég nem látott szüleit látogatják meg. Az anyja beteg. Mindketten az öregek híres családi békességétől remélték saját megromlott viszonyuk rendbe hozását. De tt is csak a fásultságot, régi sérelmek sebeit találták.. Daninak közben elment a kedve a feleségével való nagy kibékülésből, s felejteni a tanítóékhoz, a korhelység vidám tanyájára indult, hazaküldve családját.

Borával találkozva megint csak hirtelen elhatározással mondja: "Mond meg az apádnak, jöjjön el holnap hozzám. Neki adom a tiszafarki káposztást." Bora "Sohase hitte volna, hogy ilyen szerencsét csináljon! Soha ilyet! Hogy Dani bácsi fizesse meg!" Daninak pedig: "A szíve elszorult, s szégyellte magát halálosan."

Móricz a tanítóék bemutatásával hiteles képet fest egy-egy falusi tanító sanyarú életkörülményeiről. Itt gyűlt össze kártyázni a falu elitje. Dani ad pénzt a tanítónak kenyérre, szalonnára s borra. S veszett kártyacsatában elnyeri Takács Gyuri kétezer forintját s apai jussát, bár Dani először nem akar belemenni ebbe a játékba, de mikor Gyuri SÁRnak nevezi büszkesége nem engedi hátrálni. Ekkor el akar menni, de a felbőszült Gyuri nem engedi. Azt ajánlja, hogy a tét most utoljára legyen a felesége és Bora, Dani nem játszik tovább. A pénzt a tanítóék gyermekeire íratja, a vagyont pedig Borának ajándékozza. Ezért is rettenetesen szégyellte magát "mikor látta, hogy írja le gyilkos keze a Turi Dániel Gazda becsületes nevét" a szerződésre.

Dani Borához megy. A lány virradat előtt boldogan adja át szüleinek az ajándékozási papírt, akik erre az éjszakára az ólba költöztek. Daninak "a szíve úgy fájt, azt hitte rögtön megszakad". Danit, szívében alázattal és szerelemmel most már asszonyaként szolgálná, de a férfi világgyűlölő hangulatban megszégyeníti, és szinte ellöki magától. Gondolatai a feleségére terelődtek: "az ő felesége a legkülönb asszony", "olyan szent az égben sincs", "Jól emlékezett az első hűtlenségér, az is olyan ocsmány volt mint ez a mai. Harmadnapos házas volt . S a felesége rögtön rajtakapta!", "Hiszen Erzsiben azt szerette, hogy még ilyen állapotban is , ahogy őmellette élt, nem lett rajta nevetség . nem sopánkodtak felette, nem gúnyolták ki, s azt mondták a saját füle hallatára, hogy derék asszony! Nem érdemli meg az a komisz Turi! "

Hogy kibékítse, Bora elárulja, hogy a grófnő visszajött, s látni szeretné nem csak a bérlet ügyében, hanem azért is, mert a nyár óta nem tudja feledni.

A faképnél hagyott Gyurit cimborái azzal bíztatják, hogyha Dani elment a lányhoz akkor Gyuri menjen el az asszonyhoz. Elmond mindent Erzsinek. De ismét férje pártjára áll bármit is mond Gyuri: "Erzsi hallgatott, de szilárd lélekkel, már nem mondhatott rosszat neki ez az ember az uráról. Olyan méltóságos érzéssel volt eltelve, hogy az élet minden megváltását elfeledet azért a szóért, hogy nincs bank". Ismét megalázza Gyurit: "Ott van, ahun te szeretnél lenni, Isten Gyávája.". Dulakodni kezdenek, a kisfiú a rémülettől elájul. Gyuri megszégyenülten távozik.

Dani csak az eljövendő találkozásra összpontosít, számára minden egyéb elveszti jelentőségét. Feleségén úgy néz át mintha ott se lenne, nem veszi észre rémült arcát. De keserűen megjegyzi magának a tiszta ing láttán: "így nem tud mosni ez asszony sem a faluban, mint az én göthös feleségem.". Megtisztálkodik, ünneplőbe öltözik, s elmegy a kastélyba. A grófnő már várta, a hivatalos papírokkal. Az egyik Daninak és a falunak szólt, a másik csak Daninak. Meghökkent, amikor észrevette, hogy a vételár felényire van szabva, mint amit ő ajánlott, viszont azonnal kell fizetni. Mikor pedig a grófné az ő aláírásával odaírta: "Az egész összeget átvetem", megérti mit vár tőle az asszony. Ruháját "egyetlen moccanással lábujjhegyig szakasztotta".

Üresnek és jelentéktelennek látszott előtte az élet, "ő maga olyan nagy lett, hatalmas, erős és kevély". A kastély vasveretű kapuja előtt László gróffal találkozik. Aki megalázóan beszél vele puskával fenyegeti ezért hidegvérrel agyonveri és még utána is ölni akar. Takács Gyuri egész nap utána leskelődött, tudta, hogy a grófnénál van. Őt is gondolkodás nélkül lelövi. Ekkor visszatért az öntudata: "Mindent tudott és semmit sem bán, mindennek megvolt az oka: Dühömbe! ." De énjének másik fele "félt, retteget, iszonyodott", a tébolyodás határán félholtan, bukik be a háza kapuján. Feleségének mindent bevall, akiben a férfi szenvedése részvétet kelt: "Okod volt rá. Elítélnek! De kiszabadulsz. Hazajössz nekem! És akkor elbújunk egy sarokba! Békességbe. Istenhez békülsz. Boldogan élünk! .".

Vasvillások jönnek utána, s elviszik. Bora tébolyultan rohan ki s magéra vállalja Dani tettét. A férfi vadállatként ugrik a lányt bántalmazó vasvillásokra.

"A két asszonyra gondolt. Arra a drága imádnivaló szentre, aki meg tudta volna váltani őt, s arra a szegény boldogtalan bűnösre, aki fel tudta volna áldozni magát érte."

Az író is Dani szólamában felteszi a kérdést akárcsak Madách: "-minek éltem? . Minek lettem erre a világra?". Számot vet sorsával és életével. Erre a következtetésre jut:

"Mi az élet?

Sár.

És az ember benne?

Arany a sárban.

Ki hát a bűnös, ha ebből az aranyból semmi sem lett?

-Ki?

Az Isten, aki nem csinált belőle semmit."

Hasonlóságot mutat Rebreanu Ion című regényével, annyiban, Ion és Dani is bizonyos értelemben házassággal szerezte a vagyont. A magyar és a román paraszt jellemében és intelligenciájában is különbség van, Dani nem kegyetlen. Mindkét műben bemutatja az író a szegény, nincstelen parasztot, a módos parasztot és az értelmiséget (falusi tanító) is. Mindkét kultúrában szinte áthidalhatatlanok a kasztrendszer lépcsőfokai, de mindkét hősnek sikerül ezt megvalósítania.

Turi Dani pusztulása nem jelentőségnélküli: alakja a századforduló egész magyar parasztságában feszülő erők kifejezése, amelyek támogatás híján pazarlódtak el. Értelmezési lehetőségei azon alapulnak, hogy milyen emberkép kerül előtérbe bennünk. A naturalista-realista emberkép alapján (Turi Dani a magyar paraszt) a művet társadalmi regényként olvashatjuk, és a korabeli társadalmi viszonyok kritikáját emeli ki. Exisztenciális regény, a férfielvű modernség példázata, amely az önmagát istenítő s a sorsát teremteni s uralni akaró emberről szól. Önéletrajzi vonatkozása is lehet ha Móricz szoknyavadász hajlamára gondolunk.

A regény szereplői nem annyira személyiségként, hanem mint általános elvek képviselőiként, szimbolikus, mitikus viszonyokban ragadhatók meg. Dani jellemében naturalista jegyek: a felfokozott szexualitás, birtoklásvágy, az ölés ösztöne. Az Ember képviselőjévé válik, akim magát érzi a világ középpontjának, saját határait a végtelenbe tágítja, ennek következtében az önteremtés helyett az önfelszámoláshoz jut. Dani, aki hatalmas teremtő energiával veszi birtokba a világot, a regény első részében, a zárlatban "rést keres . ahol kimeneküljön a világból".

Turi Dani egyedül van: nem a közösségből nőnek ki vágyai, nem a közösségre támaszkodik ereje. Pusztulása nem jelentőség nélküli: alakja a századforduló egész magyar parasztságában feszülő erők kifejezése, amelyek támogatás híján pazarlódtak el. Ez Turi Dani alakjának kulcsa, ezért hamis a vád, hogy Móricz nem ismerte és megrágalmazta a magyar parasztot, amikor ilyen vágyakat és indulatokat tulajdonított neki.