ALTE DOCUMENTE |
Mátyás állama
Zsigmond halála után Albert 1437-39, 1440-44-ig Ulászló a király. 46-tól Hunyadi János a kormányzó. 53-tól V. László a király, bár még csak gyerek.
Zsigmond halála után, de különösen Jagelló Ulászló halála után vagyis 1444-tól 58-ig terjed_ id_szakban az er_s királyi hatalom veszélybe kerül, létrejönnek a bárói ligák. A Hunyadi-Cillei csoport is egy ilyen liga lenne, ha nem lenne politikai szövetségben a köznemességgel, és nem egy, er_s központi állam lenne az érdekük. De az, mert a török veszélyt szerintük nem lehet er_s központi hatalom nélkül elhárítani. (Igazuk volt.) Ez az a politikai szövetség, ami V. László halála után hozzájárul ahhoz, hogy a magyar nemesség el_ször éljen saját királyválasztó jogával. Vagyis nem dinasztikus kapcsolatok révén valaki örökli a trónt, hanem egy olyan embert, akinek ki tudja ki volt a nagyapja emeljenek a trónra: Hunyadi Mátyást.
Mátyás központosított rendi államának alapjait az a gazdasági fejl_dés teremtette meg, ami Magyarországon XV. század második felére egy stabil feudális árutermeléshez vezetett, a városok számának növekedéséhez, a nemesfém-bányászat növekedéséhez. És olyanfajta bekapcsolódását a nemzetközi kapcsolatokba, amely ugyan nem befolyásolta azt, hogy Magyarország els_sorban mez_gazdasági terményeket, alapanyagokat és a közlekedés miatt els_sorban él_állatot szállít. De a centrumnak az els_dleges partnerei vagyunk, ami például a szellemi élet terén óriási el_ny. Így lehet, hogy Itália után másodikként épp Magyarországon jelenik meg a reneszánsz.
Mátyás uralkodása három szakaszra bontható. Az els_: a 60-as évek közepéig, 63-64-ig, amíg elfogadtatja magát Európával. Ezt szolgálja boszniai hadjárata(1481-82). Ez a kenyérmezei ütközetb_l (1479) n_ ki. Másrészt visszaszerzi a koronát. És megköti az ominózus szerz_dést (1463), aminek alapján Habsburg fogja _t követni Magyarország trónján, ha neki magának nem lesz gyermeke. E korszakban nagy szövetségese ez a köznemesi rend a bárói ligákkal szemben. E korszakában m_ködteti is a rendi intézményeket.
A második: 60-as évek közepét_l
a 70-es évek elejéig. E korszakára jellemz_, hogy a török ellen
nem folytat háborút. _ inkább "betonvédelem"
kialakításán fáradozik: a Balkán és az Al-Duna vonalára épül_ kett_s védelmi
rendszer, mert úgy ítéli meg, hogy Európa leger_sebb hadserege a török és még a
Mátyás-féle magyar királyság is gyenge egymagában. E korszaka
inkább nyugat felé tekint_, aktívabb külpolitika jellemzi. A cseh trónt
szeretné, - 1868-ban legy_zi Podebrád György cseh királyt -, mert azon keresztül
vezet az út a német-római császárság trónja felé. Ebben a korszakban m_ködteti a rendi intézményeket. A középkori rendi felfogás a királynak széles hatáskört biztosít.
Megosztja a hatalmat a király és a rendi gy_lés között.
A rendi gy_lésé a törvényalkotás joga, az adó
megszavazása, a hadsereg állítása. A külügy, a befolyt pénzek
fölötti rendelkezés, a tisztvisel_k kinevezése a király joga. Ezeket a
jogokat
A harmadik korszakát a 80-as évek végéig jellemzi a rendi intézmények félretolásának vádja, egy abszolutisztikus kísérletre ke 717x2316h rül sor. Bár a fiatal és tehetséges uralkodó nyer, a 80-as évek közepén vissza kell lépnie. Ennek tudható be 85-86-os törvénykezése. Szeretne egy er_s közép-európai birodalom uraként ellensúlyát jelenteni a töröknek. Immáron súlyosnak látszik a 63-as Frigyessel kötött megállapodás, szeretné Frigyest ennek felbontására kötelezni, ez vezeti arra, hogy meghódítsa 85-ben Bécset, de nem Frigyest, aki elmenekül. Az öröklést akarja szabályozni, ez vezeti el a nádori törvények megalkotásához 85-86-ban. A törvények alapján a nádor, aki a király helyettese volt, a rendek képvisel_je lesz az udvarban. Engedményeket kényszerül tenni a köznemességget.
Korának egyik legm_veltebb európai uralkodója. Könyvtára hagyhír_ és nagyérték_.
Az Anjou-k
Két
Ismertesse Erdély aranykorának történetét!
1606 Bocskai István halála után az erdélyi rendek megválasztják:
1606-08 Rákóczi Zsigmond, majd a hajdúk segítségével
1608-13 Báthori Gábor:
- erőszakos belpolitika (hajdúkat háttérbe szorítja)
- Havasalföldi hadjárat, amit a porta nem engedélyezett
- a hajdúk árulónak nevezik és megölik őt
1613-29 Bethlen Gábor
Cél: ország újraegyesítése + gazdasági káoszban rendet teremteni
- eddig eladományozott javak nagy részét visszaszerzi
- a kivitelre kerülő javakra állami monopóliumok (higany, viasz, mész, marha)
- ipar fejlesztése (külföldi mesterek + bányászok)
- jövedelme 1/2 millió arany: állandó zsoldoshadsereg
- háttérbe szorítja a rendeket, ennek alapja:
- fejedelmi birtokok
- állandó hadsereg
Továbbra is megmaradnak az államhatalom szervei, de minden szál Bethlen kezében összpontosul
Külpolitika:
1618. 30 éves háború (cél: független Mo. visszaállítása) Felvidéken harcba indul.
1620. aug. besztercebányai ogy. Mo. királyává választja, de ő nem koronáztatja meg magát:
Oka: - a rendek szigorú feltételeket szabtak a hitlevélben
- Fehérhegy után egyedül marad
- főnemesség nagy része elpártol tőle
1621. nikolsburgi béke
- visszaadja a Mo.-i foglalás jelentős részét
- élete végéig megkap 7 vármegyét
- birodalmi hercegi cím
- bécsi béke és 1608-as törvények garantálása
Később még kétszer bekapcsolódik a harcba, de eredménytelenül.
Kultúra: könyvkiadás, balett, színház, zene, építkezések, iskolák alapítása (gyulafehérvári protestáns főiskola)
I. Rákóczi György (1630-48)
Birtokait növeli: hatalma tovább növekszik
Bekapcsolódik a harmincéves háborúba:
- 1643. szövetség a svédekkel
- 1644. újra harcba indul (szultán megtiltja a további harcot)
- 1645. dec. linzi béke:
- protestánsok vallásgyakorlata kiterjeszve a falvakra és mezővárosokra is
- élete végéig ő is megkapja a 7 vármegyét
- a protestáns lelkészeket nem lehet elűzni
- nem lehet elfoglalni a protestánsok templomokat
Ismertesse a török kiűzésének menetét, értékelje jelentőségét!
A Habsburgok fő ellensége Franciaország maradt, ezért arra törekedtek, hogy a törkkel mindenképpen fenntatsák a békét. Megtiltották a magyarok törökellenes akcióit is. A végvárakban a hazai vitézek helyett idegen zsoldosokat helyeztek. A politizálás új vezére a költő, hadvezér, poltikus Zrínyi Miklós lett. A török támadás hatására (1663) I. Lipót Zrínyit nevezte ki az egész magyar hadsereg főparancsnokává. 1663 végi téli hadjáratának tervével kényszerítette ki a törökellenes nemzetközi összefogást is. Felégette a török utánpótlás kulcsát, az eszéki hidat. Fő célja az volt, hogy megteremtse Kanizsa ostromának feltételét. Kanizsát azonban nem sikerült visszafoglalni.
Montecuccoli fővezér Szentgotthárdnál óriási győzelmet arat a török főseregen. A császári udvar azonba békét köt a levert ellenséggel úgy, hogy annak minden hódítását meghagyta. A törökkel szembeni tehetetlenség miatt rendi szervezkedés indult. I. Lipót abszurdista kormányzati renszert vezetett be. A mozgalmat felszámolta. A bujdosók alkották a meginduló függetlenségi harcok bázisát.
Thököly Imre állt a mozgalom élére. Az általa vezetett had elfoglalta a Felvidék bányavárosait. Lipót lemondott a nyílt abszolútizmusról, visszaállították a rendi alkotmányt. A császári katonaság feladta Magyarországot, és visszavonult Bécs védelmére a török támadás elől. A megtámadottak végre komoly ellenlépésre szánták el magukat. XI. Imre pápa kezdeményezésére létrejött a Szent Liga (Habsburg birodalom, Lengyelország, Velence, 1686-tól Oroszo. is). A meginduló ellentámadás 4 év alatt Belgrádig szorította vissza a törököt, és 1686-ban szabaddá vált Buda is. A karlócai béke értelmében (1699) az egész ország felszabadult (a Temesköz kivételével). A bécsi haditanács a szövetséges hadseregek eltartási költségének 70 %-át a parasztokra rótta. A katonák a porciók behajtásán kívül raboltak, fosztogattak (Caraffa: Debrecen). Az 1687-es országgyűlésen a nemességet lemondatta a szabad királyválasztás jogáról és az Aranybulla ellenállási záradékáról. Erdélyt az udvarnak alárendelve kormányozták, a katonákat szélnek eresztették.
1683. IV. Mehmed célja: Bécs elfoglalása (vezére Kara Musztafa, akit Thököly serege is támogatna)
A császári katonaság feladja Mo.-t és Bécs védelmére rendezkedik be
A törökök közrefogják Bécset.
1683. szept. Sobieski János és Lotharingiai Károly felszabadítja Bécset
török ellentámadás, de Savoyai Jenő Zentánál győz
- Erdélyt az udvarnak alárendelve kormányozzák
- pedig: 1690. Diploma Leopoldinum:
- függetlenség
- szabad vallásgyakorlat
- megszállják, és 1848-ig külön tartomány
Neoaquistica comissio felállítása: oklevéllel kell bizonyítani a tulajdonjogot a volt hódolt-sági területen lévő birtokra, ha az megvan, akkor 10 % fegyverváltság.
- hajdúszabadság korlátozása: vitézlő rend katonáit szélnek eresztik és jobbágyi
szolgáltatásokat követelnek tőlük
- Magyar kancelláriát átszervezik és a bécsinek rendelik alá
- vallásgyakorlat korlátozása
- Jászság és Kunság elzálogosítása a német lovagrendnek
3. A felszabadító háború még 10 évig tartott
- 1697 - újabb török támadás
Savoyai Jenő legyőzi a török hadsereget
- 1699 : karlócai béke lehetővé vált az ország területi, politikai és közigazgatási egységének helyreállítása
nemesi elégedetlenkedés 1697 nyarán kirobban a Tokaji Ferenc vezette felkelés
Mutassa be II. József uralkodását, és a felvilágosult abszolutizmust!
A felvilágosult abszolutizmus a XVIII. századi Európa több országában, a feudalizmus fenntartására törekvő rendszer. Hazánkban a felvilágosodást 1772-től, Besenyei György Ágis tragédiája című művének megjelenésétől számítjuk.
Jozefinizmus: II. Józsefnek, a legtöbbet vitatott Hb.-nak, elveit és kormányzási gyakorlatát értjük rajta.
Jellemzői: - merkantilista jellegű gazdaságpolitika
- szociális és egészségügyi reformok
- az egyház előjogainak szűkítése
- az adózó jobbágyok megvédése a földesúri túlkapásokkal szemben
II. József (1780-1790):
Eszményképe az egységállam volt és ezt abszolutikus eszközökkel akarta elérni. Magyarország királyaként meg sem koronáztatta magát.
Rendeletei:
Egyházpolitikai rendeletek:
- uralkodói engedélyhez kötötte a pápai bulla kihirdetését
- 1781 Türelmi rendelet: a nem katolikusok (protestánsok) szabad hivatalviselési és
vallásgyakorlási joga
- betiltatta a nem betegápolással, oktatással vagy tudományokkal foglalkozó szerzetes rendeket
- biztosította a zsidók letelepedési és vallási jogait
- a cenzúrát kivette a katolikus egyház kezéből
- ezenkívül eltökélt szándéka volt, hogy megadóztatja a nemesi és az egyházi birtokokat
Kormányzati reformok:
- összevonta az országos főhivatalokat
- az országot 10 kerületre osztotta, élükön királyi biztosokkal
- 1785 jobbágyrendelet (a jobbágyok személyes függőségének lazulását eredményezi)
- eltörölte a jobbágymegnevezést
- nyelvrendelet (Lombardia és az osztrák Németalföld kivételével az egész birodalomban a német lett
a hivatalos nyelv, ami nagy felháborodást váltott ki Mo-.n)
Támogatói és ellenzői:
Rendeleteivel (s főként, hogy ezeket az országgyűlés mellőzésével hozta) magára haragította a nemsséget és a papságot. A protestánsok és a nemesek üdvözölték a türelmi rendeletet és néhányan még hivatalt is vállaltak.
II. József rendszerének bukása:
-ban Olaszországgal szövetkezve hadat indított Törökország ellen amit azonban elvesztett.
II. József halálos ágyán valamennyi intézkedését visszavonta kivéve a türelmi- és a jobbágyrendeletet.
A nemzeti ébredés
II. József halálával a központi kormányhivatalok megbénultak, a hatalom a köznemesség uralta megyék kezébe került. Ezen megyék az összes rendeletet - válogatás nélkül - hatályon kívül helyezték. Ezek után az ország a magyar nyelv, magyar ruha, ének, zene, tánc kultuszában égett. Törvénybe iktatta az országgyűlés a magyar nyelv tanítását a középiskolákban.
Igaz, hogy II. József egy tollvonással megsemmisítette alkotását, de ezek után sem az udvar, sem a rendek nem voltak azonosak tíz évvel azelőtti önmagukkal.
A francia forradalom és következményei
1. Előzmények: A francia abszolutizmus a XVIII. sz. közepétől súlyos válságba került ami 1787-től tovább gyorsult. Állandósult a pénzügyi gazdasági és kormányzati válság. A válság megoldása érdekében XVI. Lajos bejelentette, hogy 175 évi szünet után összehívja a rendi gyűlést.
A modernizálódás a király és a kiváltságosok számára csak a pozíciók megtartása mellett képzelhetők el, amit a harmadik rend, a nemzet nevében fellépő polgárság nem kíván szentesíteni.
2. A forradalom kibontakozása: Franciaországban a rosszul kivetett adók rendszere és a pénzhiány a kincstárat teljesen kiürítette, az állam fizetésképtelenné vált. A válság megoldásaként a XVI. Lajos kénytelen összehívni a rendi gyűlést, amelyet 1789. május 8-án Versailles-ban nyitottak meg. A harmadik rend a régi keretek között hozzá sem fogott az érdemi tárgyalásokhoz. Az uralkodó és a rendek a pénzügyi nehézségek megoldását várták, míg a harmadik rend csak korszerűsített viszonyok mellett azaz az alkotmány létrehozását akarták. Erre a király bezáratta a tanácstermet. A képviselők átvonultak a labdaházba, és megesküdtek, hogy addig nem oszlatják fel a gyűlést, - amely nemzetgyűléssé alakult át - amíg az alkotmányt létre nem hozzák. Az uralkodó kényszerből ugyan elfogadja a változást de Párizs köré idegen zsoldosokból álló seregeket von össze. Ez a nép ellenállását váltotta ki és ez az addigi politikai küzdelmet forradalommá változtatta.
A külvárosok népe a nemzetgyűlés támogatására június 14-én a Bastille, a zsarnokság jelképe ellen vonul. Négy órás harc után lerombolják a Bastille-t. A zsarnokság bukása ezzel visszafordíthatatlanná vált.
3. A francia forradalom első szakasza:
Az alkotmányozó nemzetgyűléssé átalakult harmadik rend megkezdi a feudális jogrend és társadalmi berendezkedés felszámolását. Párizs mintájára egész Franciaországban kitör a "városok forradalma". A parasztok a feudális jogok teljes eltörlését követelték és ennek nyomatékául kastélyokat és udvarházakat gyújtottak fel. 1789. aug. 4-én "csodák éjszakája" a kiváltságosok lemondtak összes előjogukról. A feudális szolgáltatások pénzben megválthatók lettek. Törvénybe iktatták még a polgári szabadságjogokat, a törvény előtti egyenlőséget, majd aug. 26-án elfogadták az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát. (Amerikai mintára) 1789-1791 között végbement a francia államgépezet racionalizálása és modernizálása. Az ereje teljében lévő nagypolgárság vezetésében (az Alkotmányos Nemzetgyűlés felszámolásával). Az 1791-ben elfogadott alkotmány megnyitotta a tőkés fejlődéshez vezető utat azzal, hogy Franciaországot alkotmányos monarchiává nyilvánította.
A királyi udvar és a girondisták a háború mellett voltak. A háborút a szélsőjobboldal ellenezte.
XVI. Lajos girondistákból álló kormányt nevezett ki és 1792. ápr. 20-án megszavazták a hadüzenetet Magyarország és csehország királyának és a poroszoknak.
Aug. 10-én megdöntötték a királyságot a királyt pedig bebörtönözték (1793. jan. 21-én guilottinnal kivégezték), ezzel a monarchia megbukott.
A nemzetgyűlés megszavazta a nemzeti konvent összehívását. A Valmy domboknál sikerült megállítani az intervenciós csapatokat, majd megtörtént a köztársaság kikiáltása.
4. A francia forradalom második szakasza: a köztársaság kora (1792-94. nyara)
Girondista köztársaság:
A nemzeti konvent irányítása a liberális köztársaság (girondisták) kezébe került, de mérsékelt politikájuk eleve halálra volt ítélve, a forradalmat a rossz gazdasági állapotok és a romló hadi helyzet miatt csak radikálisabb irányba lehetett továbbfejleszteni.
A konvent összetétele: - síkság vagy mocsár (nem tartoznak sehova)
- girondisták ("jobboldal")
- hegypárt ("baloldal")
A sansculottok és a jakobinusok egymással szembeni vitája a "hogyan és kikkel" kérdésben van, melynek fő mozgatója a király pere. A királyt el kellett ítélni. A girondiak próbálták megmenteni, de amikor fény derült a nyílt árulásra, a konvent egyenkénti szavazással halálra ítéli. A kormányzat részben hódítási, részben a forradalom eszméinek terjesztésében folytatja a hadműveletet: 1792. nov. 6. a győztes francia hadsereg elfoglalja Belgiumot és átkel a Rajnán.
A forradalomban megújult Franciaország, hogy világhatalommá váljék, nem tűrhette Anglia, ezért a fiatal köztársaság ellen létrehozza az első koalíciót, melynek Anglia, spanyol, holland, ausztriai, porosz és piemonti tagjai vannak.
Anglia és Franciaország háborúja a népek egymással vívott háborúja. A konvent határozatára Belgiumot, Savolyát és Bázelt Franciaországhoz csatolta. A tavaszi hadjárat sikertelenül végződött. A nép a girondiak ellen fordult. A poroszok Párizs felé támadtak. A jakobinusok intézkedéseket sürgetnek, válaszul a girondisták Dantont és Maratot vád alá akarják helyezni, mire a nép szembefordul velük. 1793. jún. 2-án a konventet 80.000 fegyveres vette körül és megszavazták a girondisták letartóztatását, és ezzel elkezdődik a jakobinus diktatúra szakasza.
Jakobinus diktatúra: (1793 június 2-től 1794 június 29-ig)
A jakobinusok hatalomra kerülésekor a hatalom válságos helyzetbe volt, egyre erősödött a külső és belső fenyegetés, a gazdasági élet pedig a teljes szétesés határára került.
A Robespiere vezette jakobinusok maguk mellé állították a parasztságot (földjuttatással és feudális kötöttségek teljes eltörlésével), majd a forradalmi terrort bevezetve megszilárdította a hatalmat. Az állam legfontosabb szerve a 9 tagú Közjóléti Bizottság lett, amely rögzítette az árakat, amelyek kötelezőek voltak minden kereskedőre, mert a spekulációt halállal büntették. Sikerült megszervezni a toborzást, és a hadsereg vezetését is átvették. Az első eredmények hamarosan jelentkeztek, sikerült a jakobinusoknak a külső és belső válsághelyzetet felszámolniuk, de ezzel a forradalmi terror és a jakobinus diktatúra is fölöslegessé vált. A sorozatos győzelmek után 1794. júl. 24-én a konvent vád alá helyezi Robespiert majd 21 társával együtt kivégzik.
A személyi hatalom rendszere: (1794-1804)
Robespier bukása után néhány hét alatt kicsúszott a konvent és az események irányítása a jakobinusok kezéből.
A királypártiak (sansculotteok) föllázadtak de ezt 1795-ben Bonaparte leverte. A kovent új alkotmányt dolgoz ki és fogad el 1795 szept.-ben, majd lemond. Visszaállítják a cenzusos választójogot. Létrejön a kétkamarás törvényhozó testület. Bonaparte 1799 nov. 9-én államcsínyt hajt végre. Szétkergeti az 500-ak tanácsát és mint első konzul Fro. diktátora lesz. 1799-1804 a katonai diktatórium ideje. Bonaparte egyiptomi és itáliai hadjáratai során a hadsereget híresebbé befolyásosabbá teszi. A francia nép viszont békére vágyik és ennek érdekében 1800-ban az osztrák főseregeket leveri Marengónál és visszaszerzi az itáliai területeket, majd 1801-ben Lunevillében az ausztriaiakkal és 1802-ben Angliával köt békét Amiensnél. A békeidőszakban hozzájárul az egyház újraszervezéséhez, az iskola és az oktatásügy kiépítéséhez, a polgári jogrend fölépítéséhez. Gazdaságpolitikájában - kényszerűségből - visszatér a merkantilizmushoz. Intézkedésére értékálló pénzt hoznak forgalomba.
A császárság kora: (1804-13/15)
1804-ben Császárrá koronáztatja magát. Megerősíti a hadsereg hivatásos jellegét. A kikerekített Fro.-t vazallus államok gyűrűjével vette körül. 1806-ban kihirdette a kontinentális zárlatot Anglia felett. 1813-ban a "népek csatájában" vereséget szenvedett és Párizs elesett. Elba szigetére száműzték.
A kivégzett XVI. Lajos öccsét XVII. Lajos néven megkoronázták és ezzel veszélybe kerültek a parasztok kivívott jogai. Üldözik a forradalmistákat és a bonapartistákat. Napóleon tudott az ellenségeskedésekről és kijátszva az angol cirkálókat fegyver nélkül visszatér Fro.-ba, mire XVII. Lajos elmenekül.
-ben újra császár lesz és összeszedi a hadsereget amivel elindul az angol-porosz hadak ellen, de Waterloo mellett újra legyőzték és újra száműzték Szent Ilona szigetére, ahol 1821-ben halt meg. Általa írott munkák közül a legfontosabb a polgári törvénykönyv volt. Az un. Code Napóleon az egész világon a polgári jogalkotás mintaképe lett.
Az emberi és polgári jogok nyilatkozata
A francia burzsoázia törekvéseit tükröző politikai nyilatkozat, amelyet 1789. aug. 26-án az Alkotmányozó Nemzetgyűlés fogadott el a nagy francia forradalom kezdetén.
A francia nép nemzezetgyűlésben összeült képviselői abban a meggyőződésben, hogy a közszerencsétlenségben és a kormányok romlásának okát az ember az ember jogainak nem ismerésében, feledésében vagy megvetésében látták. Elhatározták, hogy nyilatkozatban foglalják össze az ember megszentelt, természetes, elidegeníthetetlen jogait, hogy a társadalom tagjait emlékeztessék jogaikra, kötelességeikre.
Ez a jognyilatkozat az alapvető szabadságjogok tömör megfogalmazását tartalmazza: szólás, -sajtó, lelkiismereti szabadság jogok.
Az ideológia forrása az USA Függetlenségi Nyilatkozat mintájára a francia felvilágosodás szellemében készült el. Első változatát (USA) La Foyette fogalmazta és Thomas Jefferson az USA Függetlenségi Nyilatkozat alkotója készítették. Ők készítették el a francia Jognyilatkozatot is.
Az emberi és polgári jogok nyilatkozata kísérlet a felvilágosodás filozófiájának gyakorlati alkalmazására. A burzsoázia ellen az egész társadalom képviselőjeként lépett fel s ezt kívánta kifejezésre juttatni az emberi és polgári jogok nyilatkozatában is, amely valójában a kapitalista társadalmi rend megteremtésének programja volt. A haladó elemek a XVIII. sz. elején és a XIX. sz. elején világszerte követendő példának tekintették. Az 1791-es alkotmány elvi bevezetője. Az 1791-i, majd több későbbi francia alkotmányba is belefoglalják.
A jognyilatkozat pontjai
Emberi szabadság és születési előjogok
Minden ember természeti jogokkal rendelkezik, melyeket az államra ruház. Ezt ha az állam megsérti
(tulajdon, biztonság, elnyomás) felbonthatja (Locke)
Minden felségjog a nemzetben lakozik. A hatalom birtokosa a nép (Rousseau).
A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt.
A törvényalkotásban minden polgárnak joga van személyesen vagy képviselő révén közreműködni.
A törvény tehát mindenki számára törvény. Minden polgár egyenlő, tehát mindenki egyaránt alkalmazható
közhivatalra, méltóságra, állásra.
Vád alá helyezni, letartóztatni, fogva tartani bárkit csak a törvény által meghatározott esetekben, és a törvény
által előírt törvények által lehet.
Mindaddig, míg valaki bűnösségét be nem bizonyították, addig ártatlannak bizonyul.
Szabad nézetek, vallásszabadság
Szólásszabadsága van mindaddig mindenkinek, míg a törvényt meg nem sérti.
Az ember és a polgár jogainak biztosítása karhatalom fenntartását teszi lehetővé!
A karhatalom és a közigazgatás költségeit fedezheti mindenki képessége szerint.
Olyan társadalomnak, amelyből e jogok biztosítékai hiányoznak, ahol a törvényhozó és a végrehajtó
hatalom nincs szétválasztva, semmi alkotmánya nincs.
Tulajdonától senki meg nem fosztható, csakis törvényes úton a közösség érdekében.
Melyek az 1848-as magyar forradalom legfőbb vívmányai?
Az 1843-44. évi országgyűlés után Metternich elhatározta az ellenzék visszaszorítását, az önkormányzattal rendelkező megyékben akarta megszerezni a többséget. Az udvar a nyílt erőszakot, a megfélemlítés eszközeit megvesztegetéssel és az ellenzék megosztását mérsékelt reformokkal kapcsolta össze. A Kossuth által kidolgozott programot csak a liberálisok balszárnya tette magáévá. A ellenzék számára kicsi, de nagy tudású részét képezték a centralisták, akiknek eszményképe a parlamentnek felelős, központi kormány volt. 1846 végén a maradiak megalapították a konzervatív pártot. Programjuk ugyan megemlít néhány problémát, de a legfontosabbról a közteherviselésről egy szó sem esik. 1847 tavaszán Batthyány, az ellenzéki főrend, Deák és Kossuth erőfeszítései nyomán megalakult az Ellenzéki (liberális) Párt. Hamarosan közzétették programjukat is az Ellenzéki Nyilatkozat formájában. Ez programként tartalmazza a közteherviselést, a nem nemes lakosság választójogát, a kötelező örökváltságot és az ősiség eltörlését. Az 1847-es országgyűlésre Kossuthot követté választották, de ott csak mérsékelt reformok születtek.
Az ellenzéki mozgalmat ebből a bizonytalan helyzetből az európai forradalmak emelték ki. A magyar forradalom jelentős állomása ennek a forradalmi hullámnak, amely Európa nagy részén végigsöpört. Mindegyik ország a polgári átalakulás felé haladt. E forradalmi hullámból kimaradt a polgárilag legfejlettebb Anglia és a másik szélsőség: az elmaradott Oroszo. Mindenütt erős belső feszültség munkált a társadalomban. Ezeket az ellentéteket élezte ki 1848-at megelőzően a gazdasági és pénzügyi válság. A kirobbant forradalmak láncreakciót indítottak: ösztönzést adott az egyik ország a másiknak, a forradalmi erők a nemzetközi erőviszonyokat is módosították.
Az 1848-as februári párizsi forradalom hatására márc. 3-án a pozsonyi országgyűlésen Kossuth felirati javaslatát, amelyben jobbágyfelszabadítást, közteherviselést és független nemzeti kormányt követelt, az alsótábla elfogadta. A főrendek nem tartottak ülést, kitérve az állásfoglalás elől. Kossuth a pesti radikálisokhoz fordult, arra bátorította őket, hogy gyakoroljanak nyomást az országgyűlésre. Márc. 13-án a bécsi forradalom megbuktatta Metternich rendszerét. Márc. 14-én Pozsonyban a 12 ponttal egyeztetett javaslatot a főrendek is kénytelen-kelletlen elfogadták. Márc. 15-én Pesten vér nélkül győzött a forradalom. A főszerepet az értelmiség, a márciusi ifjúság (Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Irinyi József, Jókai Mór, Degré Alajos, Vidats János) vitte. Jellemzője a radikális politikai felfogás. Széles tömegbázissal nem rendelkezett. Márc. 15-én tehát egy irányban léptek fel a liberálisok Pozsonyban és a radikálisok Pesten. Az országgyűlés a liberális nemesség kezében maradt, akik kidolgozták az új törvényeket. Márc. 17-én az uralkodó kinevezte Batthyány Lajost Mo. első felelős miniszterelnökének.
Az utolsó rendi országgyűlés forradalmi törvényalkotással fejezte be munkáját. A törvényeket a király ápr. 11-én szentesítette. Az áprilisi törvények három csoportba sorolhatók:
A társadalmi átrendeződést rögzítő törvények: jobbágyfelszabadítás, ősiség eltörlése, közteherviselés, származási különbségek megszüntetése a politikai jogok terén.
Az új politikai berendezkedést megteremtő törvények: választójog vagyoni cenzus alapján, a végrehajtó hatalom a felelős magyar minisztérium, sajtószabadság, Erdély uniója, az új országgyűlés népképviselet alapon való felépítése, az uralkodó bármely rendelete csak miniszteri ellenjegyzéssel érvényes.
A törvények harmadik csoportja Magyarország önállóságát biztosította a Habsburg birodalmon belül.
A király távollétében jogköre a nádorra száll. A külügyek továbbra is az uralkodói felségjogok közé tartoztak. Az áprilisi törvények egyetlen komoly hiányossága, hogy nem foglalkozott a nemzetiségekkel, a nemzeti jogok külön biztosításával.
Batthány, az Ellenzéki Párt elnöke április elejére megalakította kormányát. Deák Ferenc az igazságügyi, Szemere Bertalan a belügyi, Eötvös József a vallás- és oktatásügyi, Klauzál Gábor a földművelés- és iparügyi, Kossuth Lajos a pénzügyi, Széchenyi István a közmunkaügyi, Mészáros Lázár a hadügyi, Esterházy Pál pedig "a király személye körüli" miniszter lett.
Az úrbéri viszonyok megszüntetésének hiányosságai is voltak. Ezekre hamarosan az ország nagy részére kiterjedő parasztmozgalmak hívták föl a figyelmet. A magyarországi parasztság soknemzetiségű volt. A nemzetiségi mozgalmak általában paraszti követelésekkel indultak. De a nemzetiségeknek értelmisége is volt, mely a magyar reformnemzedék árnyékában színre lépett, és követelte az őt hasonlóképpen megillető jogokat. A Batthány-kormány viszont arra az álláspontra helyezkedett, hogy Mo.-n csak egy politikai nemzet van.
A nemzetiségek papi-polgári rétege szövetségesére lelt a falvak parázsló elégedetlenségében. Kívánságaikat összekötötték a paraszti követelésekkel, s a Hb. udvar sem fukarkodott az ígéretekkel. Érlelődött a magyar 1848 legtragikusabb konfliktusa: a magyar forradalom harcra kényszerült a vágyaitól sarkallt és a dinasztiával szövetkezett nemzetiségekkel. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a szlovákság, a ruszinok és a mo.-i románság nagy része lojális maradt a forradalomhoz.
1848. jún. végén megtartották a népképviseleti választásokat, ahol a polgári átalakulás hívei elsöprő győzelmet arattak. Az új országgyűlésre a honvédelem súlyos gondja szakadt. Még májusban felállították a nemzetőrségnek álcázott első tíz honvédzászlóaljat. Júl. 11-én Kossuth élete legnagyobb szónoki sikerét aratta. Javaslatára az országgyűlés egyhangúlag megszavazott 200.000 katonát. A Délvidéken júniustól egymást követték a véres összecsapások a szerb felkelőkkel. Horvátországban Jellasics horvát bán készülődése nyilván Mo. ellen irányult. A sok kortárs számára kiismerhetetlen helyzete végül az udvar tette egyértelművé, mikor augusztus végén királyi leirat követelte a magyar hadügy- és pénzügyminisztérium beolvasztását bécsi minisztériumokba. Jellasics pedig királyi megerősítést kapott. A kormány megpróbálkozott engedményekkel, tárgyalásokkal, de ezek kudarca után már csak időt akartak nyerni. Szemere királyi szentesítés nélkül elrendelte az újoncozást. Kossuth utasítást adott szabadcsapatok toborzására. Megkezdték a Kossuth-bankó kibocsátását. Eltörölték a szőlődézsmát, hogy csökkentsék a parasztok terheit.
Az ország minap kivívott önállósága került veszélybe. A liberális nemesség az önvédelmi harcot választotta. A forradalom balra tolódott. A kormány összeomlott, a miniszterek, Szemere, Kossuth, és Mészáros kivételével lemondtak (Széchenyi megőrült). Szeptember közepén létrehozták az Országos Honvédelmi Bizottmányt, Kossuth elnökletével. Október elejétől ez lett az új forradalmi végrehajtó hatalom.
Az olasz és német egység kialakulása
Olaszország
Itália az egységes nyelv ellenére a XIX. században három nagy régióra volt osztható: az észak-itáliai kis fejedelemségekre, melyek Habsburg fennhatóság alatt állottak, a közép-itáliai pápai államra és a Bourbonok dél-itáliai nápolyi királyságára. Az 1848-as forradalmak kézzelfogható közelségbe hozták az egységes állam létrehozását, azonban a szent szövetségi beavatkozás meghiúsította létrejöttét. Az egységesítési törekvések gátjaként jelent meg Itália belső tagoltsága is: az európai fejlettségű északi tartományokkal szemben, délen a maffia által uralt, elmaradott tartományok találhatók.
Az egységre két koncepció mutatkozott. Az egyik alapja a népfelség elvének érvényre juttatása lett volna, amely a feudális dinasztiák elűzését jelentette volna. Ezt hirdette Giuseppe Mazzini (1805-72), illetve Giuseppe Garibaldi (1807-82) a 48-as forradalmak legendás hőse. Másként látta a helyzetet Camillo Cavour (1810-61), az alkotmányos Piemont "zseniális miniszterelnöke". 1847-ben beindította II Risorgimento című lapját, amely nevet adott a korszaknak. Úgy gondolta külső szövetségesre van szükség és a legitimitás látszatára. Célja ezért a piemonti dinasztia vezetésével való egység megteremtése volt.
Az 1853-56 között zajló krími háborúba 15.000 katonát küldött Piemont, ezzel Cavour megnyeri ügyének a nyugati hatalmakat, és az itáliai kérdést bekapcsolta az európai politikába. 1858-ban Cavour és III. Napóleon francia császár találkozott Plombieres-ben, ahol megállapodtak, hogy Franciaország Nizza és Savoya átengedése fejében egy esetleges olasz-osztrák háború során az olaszokat támogatja. 1859-ben piemonti seregek vonultak be Velencébe, minek hatására Ausztria hadat üzen Piemontnak. 1859. jún. 4-én Gyulay Ferenc táborszernagy Magentánál visszavonulásra kényszerült, a döntő ütközetben 1859. jún. 24-én a Solferinónál a francia és olasz seregek fölénye sikert hozott. A véres ütközet hatására Henri Dunant megalakította a Nemzetközi Vöröskeresztet.
III. Napóleon azonban a francia csapatok kimerültségére hivatkozva fegyverszünetet kért, ezzel elárulván a francia-olasz szövetséget. 1859. júl.ában megköttetett a Villafrancai fegyverszünet Ferenc József és III. Napóleon között. Így az 1859. novemberi Zürichi béke értelmében Velence az un. várnégyszöggel Ausztriáé maradt, Lombardiát pedig megkapta Franciaország. (Az 1860-as Torinói szerződésben Lombardiát elcserélte III. Napóleon Nizzáért és Savoyáért)
A közép-itáliai államokban a fegyverszünet hírére forradalmak robbantak ki, elűzték az idegen uralkodókat és 1860 tavaszán népszavazással Piemonthoz csatlakoztak. 1860. áprilisában a szicíliai Palermóban és Messinában forradalom tört ki. 1860. május 11-én: Garibaldi partraszáll a szicíliai Marsalában 1067 vörösingessel (pl.: Achille Majocchi, Dunyov István, Éber Nándor, Éberhardt Károly, Mogyoródy Adolf, Türr István). Észak felé indulva felszabadította az idegen kézen lévő területeket, ezzel a nápolyi Bourbon-ház uralma összeomlott.
Garibaldi teljhatalmát Viktor Emánuell kezébe adta, így lehetőség nyílott 1861. március 17-én Torinóban az Olasz Királyság kikiáltására, amelynek főváros lett Firenze, vezetője a piemonti király II. Viktor Emánuel (1861-78)lett, államformája pedig alkotmányos monarchia lett. 1866-ban a prágai békében Velence Olaszországhoz került, de kénytelenek voltak lemondani Dél-Tirolról. 1870. szeptemberében Egyházi Állam olasz megszállás alá került (az azt védő francia csapatokat hazrendelték), Róma Olaszország fővárosa lett, a pápa pedig Vatikánállam feje maradt. (az olasz álla és a katolikus egyházfő viszonyát részletesen az 1929-es lateráni egyezmény, Mussolini és XI. Pius megállapodása rendezte.
Ismertesse és értékelje a kiegyezést!
Az 1848-49-es szabadságharc a világosi fegyverletétellel ért véget 1849. augusztus 13-án. A szabadságharc veresége egyébként a katonai túlerővel volt magyarázható. Ezek után a társadalom átalakult, és miután a jobbágyrendszer visszafordíthatatlanná vált, a nemzet visszanyerte öntudatát és az önállóságra való törekvés ösztönzőjét. Az 1859-ben kitört osztrák-olasz háborúban az osztrákok Solferinónál (59. jún. 24.) súlyos vereséget szenvedtek, aminek következménye az volt, hogy Lombardiáról le kellett mondaniuk. Ferenc József 1860 október 20-án kiadta az Októberi Diplomát, melynek lényege a következő volt:
- ígéretet tett a parlament összehívására
- hivatalossá tette a magyar nyelvet
- helyreállíttatta az 1847 előtti helyzetet
- a tartományok jogkörét növelte
- valamint az ország visszanyert bizonyos önkormányzati jogokat.
Mivel a magyar lett a hivatalos nyelv, felpezsdült a politikai élet is. Miután a császár újabb fordulatra szánta el magát, az alkotmányos centralista elképzeléseit az 1861 februári pátensben fogalmazta meg, melyet az országgyűlés visszautasít. 1861 áprilisában új politikai irányzatok alakultak ki:
Felirati párt: Irányította: Deák Ferenc
Az elképzeléseiket felirat formájában próbálják meg eljuttatni Ferenc Józsefhez, ahol készek tárgyalni Magyarország helyzetéről az uralkodóval, de eme tárgyalásoknak az alapja az 1848-as alkotmány!
Határozati párt: Irányította: Teleki László
Ők viszont határozat formájában fogalmazták meg azt (ellenben a másik párttal), hogy Ferenc József Magyarországnak nem az uralkodója és Béccsel nem kívánnak tárgyalni.
Igaz, hogy az országgyűlésen a határozati párt alkotta a többséget, azonban vezetésének egy része nem kívánta vállalni a történelmi felelősséget. Amikor a vezetés ellentmondásai között "őrlődő" Teleki László öngyilkosságot követett el, utódai a felirat elfogadásának szabad utat engedtek.
Miután Magyarországon 1861 augusztusában feloszlatták az országgyűlést, újra az abszolutizmus időszaka következett. Az ezek után következő új berendezkedés eleve ideiglenesnek, "provizóriumnak" nevezte el magát. Eme korszak magyarországi vezetőjének, Anton Schmerling osztrák nemesi családból származó lovagnak a jelszava "Mi várunk" volt. Ők tehát a kivárás technikájához folyamodtak, melynek az eredményei is megszülettek:
- egy új nemzedék nőtt fel, mely már megkívánta a politizálást. Ők igen ellenezték a passzív ellenállást
- mivel a gazdasági élet nem működött, a közép- és kisbirtokos nemesi réteg tönkrement
- ezek után a passzív ellenállás tábora is elbizonytalanodott.
Mindezek hatására Deák az uralkodóval tárgyalásokat kezdeményezett. Ezekre a tárgyalásokra végül is 1864 végén került sor, melyek titkosak voltak. 1865-ben megjelentette nevezetes cikkét, az úgynevezett húsvéti cikket a Pesti Naplóban, melyben felvázolja a kiegyezés elképzeléseit.
Míg eddig a magyar politikusok az 1848-as kormány alapján állottak, Deák e cikkében leszögezte, hogy a birodalom fennmaradása az elsődleges cél, nem pedig a magyar önállóság. Ezt azzal magyarázta, hogy csak a birodalom létét nem veszélyeztető magyar önállóság valósítható meg. Ezzel megnyílt az út a kiegyezés felé.
Később, 1865-ben összehívták a magyar országgyűlést, ahol viszont már Deák hívei voltak többen. Itt a kiegyezés konkrét terveinek elkészítését egy ekkor megválasztott bizottságra bízták. Ezeket a munkálatokat az 1866-ban kitörő porosz-osztrák háború félbeszakította, ám az osztrák vereség Ausztriával még inkább éreztette a magyar kiegyezés szükségét. Végül is 1866 végén elkészült a tervezet, amit Bécs is elfogadott (1867. évi XII. törvény).
1867 februárjában megalakult a harmadik felelős magyar minisztérium, melynek felelős minisztere Andrássy Gyula gróf volt. Később 1867-ben a kiegyezést koronázási ünnepség kísérte. Eredménye: új, alkotmányos korszak: a dualizmus kora.
A kiegyezés értékelése: A magyarországi fejlődésre pozitív hatást váltott ki a kiegyezést. Annak ellenére, hogy Magyarország elveszítette a lehetőséget az önállóságra (ami csak 1918-ban valósult meg), azonban a gazdasági fejlődés megindulásával nagyon sokat nyert, és ez a pozitív vonás sokkal erőteljesebb, mint az előző negatív. Ettől kezdve kifinomul az osztrákokkal való kapcsolat, és ez egy úgynevezett békeidőszakot hoz létre Magyarország életében.
A kieggyezés viszon nem rendezte a nemzetiségek helyzetét. Emiatt a nemzetiségek nem fogadták el a törvényt, s később (1868-ban) külön kieggyezés kellett kötni a legnagyobb nemzetiséggel, a horvátokkal. Horvétországnak külön kormánya lehetett, a saját ügyeit külön intézhette, s egy horvát miniszter is volt a mmagyar kormányban. De mindez nem elégítette ki a horvátok többségét.
Ezután elfogadták a nemzetiségi törvényt, mely biztosította az egyéni jogokat, de nem ismerte el a nemzeitséget.
Ismertesse és értékelje a versailles-i-washingtoni békerendszert!
1919. jún. 28-án Versailles-ban Hermann Müller aláírásával kötötték meg a békét a nagyhatalmak No.-gal. Elzász-Lotaringia Franciaországhoz került, a Saar vidéket 15 évre nemzetközi felügyelet alá helyezték, ásványkincseit a franciák aknázhatták ki. A döntés értelmében a 15 éve eltelte után népszavazást kell kiírni e terület hovatartozásról. A Rajna folyó bal partja nemzetközi felügyelet alá került, jobb partját pedig demilitarizált övezetté nyilvánították 50 kilóméteres sávban. Gdansk (Danzig) szabad városi státuszt kapott, a német hadsereget létszámát 100 ezer főben maximálták (ami alkalmas volt a tisztikar átmentésére) és megtiltották az általános hadkötelezettséget. A hadiflottát át kellett adni az antanthatalmaknak, a német gyarmatbirodalom megszűnt. Rendelkeztek a német háborús bűnösök bíróság elé állításáról, II. Vilmos császár kiadatását azonban Hollandia megtagadta. Lengyelország megkapta Pomerániát, Kelet-Poroszországot No.-tól pedig egy folyosó (korridor) választotta el. A jóvátétel összege 1920-ban 400 milliárd aranymárkában állapították meg (ez a német nemzeti vagyon kétszeresét jelentette volna), ezen összeget 1921-ben 132 milliárdra mérsékelték. (ténylegesen 32 és 50 milliárd márka között fizetettek, ennél valószínűleg több hitelt nyújtott az USA a német gazdaság feltámasztására)
|
