Nagy István (Csíkmindszent, 1873. márc. 28. - Baja,
1937. febr, 13.): festő. Kolozsvárt
tanítóképzőt végzett, két évig tanított, majd a Mintarajzisk -ban tanult
1894-től 1897-ig. 1898-ban Münchenben, 1900 17517o1419r -ban Párizsban, 1902-ben
Rómában járt, aztán hazatért Erdélybe. Az I. világháború idején a 22. székely
gyalogezred hadifestője volt. Háborús rajzait 1916-ban állították ki.
Ezután főleg drámai hangulatú arc- és tájképeket készített szénnel vagy
pasztellel. A 20-as évek elejétől Baja, Szentes és Kecskemét környékén
vándorolva festette képeit. Több erdélyi kiállítás után a Nemzeti Szalonban
1923-ban rendezett gyűjteményes kiállítása nagy feltűnést keltett;
ezt 1927 és 1929-ben újabbak követték. 1924-ben elnyerte a Szinyei Társ.
festészeti díját. 1925 - 26-ban Kolozsvárt és még ez évben bp.-i
műtermében is rendezett kiállítást. 1934-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben
a Műteremben és egyidejűleg a bajai Nemzeti Szállóban volt
gyűjteményes kiállítása. 1966-ban Székesfehérvárott, 1967-ben pedig az
MNG-ben rendezték meg gyűjteményes kiállítását. 1936-ban Beczkói Bíró
Henrik díját nyert el Öregasszony c. képével. Élete utolsó éveit 1931-től
Baján töltötte súlyos tüdőbajjal. Művészete a magyar realista
festészet egyik csúcspontja. Főként krétával és pasztellel rajzolt tájait
és portréit a puritán hangvétel, a konstruáló erő jellemzi. Hatása ma is
érezhető a magyar piktúrában. - Irod. Surányi Miklós: N. I. (Bp., 1930);
Farkas Zoltán: N. I. (Magy. Művészet, 1935); Radocsay Dénes: Emlékezés N.
I.-ra (Szépművészet, 1943); Lyka Károly: N. I. (Bp., 1944); Pap Gábor: N.
I. (Művészet, 1962); Solymár István: N. I. emlékkiállítása (1967-es MNG
emlékkiállítás katalógusa).
