NNCL434-346v2.0
TIMOTHY ZAHN
A hódítók öröksége
A mű eredeti címe:
Timothy Zahn
Copyright © 1995 by Timothy Zahn
All rights reserved!
A fordítás a Bantam Books 1995. évi kiadása alapján készült.
Fordította: Szegi György
A borítón látható festmény dr. Bera Károly munkája.
Műszaki szerkesztő: Jámbor Mariann
Borító ©: GRAPH ART
Hungarian edition and translation © 1996 by LAP-ICS
Kiadja: LAP-ICS Könyvkiadó
963 434 188 8
Felelős kiadó: LAP-ICS Könyvkiadó ügyvezető igazgatója
A nyomás a debreceni Kinizsi Nyomdában készült 1996. évben.
Felelős vezető: Bördős János
1. fejezet
- Thrr-gilag kutató?
Thrr-gilag lassan felemelte merengő tekintetét a lábai előtt heverő sáros overallról.
- Igen, Zbb-rundgi hajóparancsnok?
- A Szorgalmas felszállásra kész - mondta a parancsnok. - Már csak önre várunk.
- Köszönöm - felelte Thrr-gilag. - Még néhány pillanat.
Zbb-rundgi dühös tekintettel nézett végig a tudományos megbeszélőterem bútorain.
- A bázis leszerelésével megbízott csoport az ön segítsége nélkül is boldogul, kutató. - Értelmetlen a munkájukat felügyelnünk.
- Egyetértek - jelentette ki Thrr-gilag. - Ezért mint említettem, csupán néhány percig maradok.
Zbb-rundgi szemének alkonyati pupillája enyhén összeszűkült. Bár abból a távolságból figyelve a parancsnok arckifejezését, ezt nem lehetett biztosan megállapítani.
- Az uralkodó utasításai egyértelműek voltak, kutató. Ha végzünk a munkával, azonnal indulnunk kell.
- De még nem végeztünk - jegyezte meg Thrr-gilag. - Ön visszatérhet az űrhajóra, hogy előkészítse a felszállást. Én viszont még maradok néhány percig.
Ezúttal nem volt kétséges a pupillák változása.
- Ahogy óhajtja, kutató - vetette oda hűvösen Zbb-rundgi, azután megfordult, és elhagyta a helyiséget.
- Ez ostobaság volt - hallatszott egy távoli hang. - Zbb-rundgi hajóparancsnok igen nagy tiszteletet vívott ki a Cakk'rr klán vezetőinek, valamint a család bölcseinek szemében. Nem túl okos dolog a jelenlegi helyzetben ujjat húznod vele.
- A küldetés hivatalosan felhatalmazott szóvivője vagyok, Chrr't-ogdano - mondta Thrr-gilag a sáros öltözet infravörös érzékelőjét vizsgálva. Ezt a ruhát viselte Pheylan Cavanagh a szökési kísérlete során. - Amíg a Klánok Gyülekezete vissza nem vonja a megbízatásomat, addig belátásom szerint cselekszem. Még akkor is, ha ez nem tetszik Zbb-rundgi hajóparancsnoknak.
- Nézz a szemembe, Thrr-gilag! - szólította fel Chrr't-ogdano a fiatal kutatót.
Mélyet sóhajtva Thrr-gilag az előtte lebegő szellemalakra tekintett. Chrr't-ogdano a Kee'rr klán bölcse, egyúttal a 12. bázisvilág első számú megfigyelője volt. Bár áttetsző arca nem árult el érzelmeket, mégis olyan tiszteletet sugárzott, hogy Thrr-gilag meghajlott akarata előtt.
- A megbízatásod szerint valóban a küldetés szóvivője vagy. De ne feledd, hogy az általad vezetett zhirrzhek hibájából sikerült megszöknie a humán Pheylan Cavanaghnak.
- Erre valóban nem tudok semmiféle mentséget felhozni - felelte T 757b120h hrr-gilag. - Bár hivatalosan nem marasztaltak el, mégis úgy érzem, csorbát szenvedett a becsületem.
- A hivatalos álláspontról körültekintő vizsgálat után döntenek, a megbecsülést viszont ki kell érdemelni. Ha túlságosan fiatal vagy ahhoz, hogy ezt átérezd, akkor nem bizonyulhatsz méltónak a szóvivői tisztségre.
Thrr-gilag összeszorította a száját, hogy magába fojtsa a nyelvén lévő választ.
- Sajnálom, ha csalódást okoztam - mondta végül. - A legjobb tudásom szerint fogok cselekedni.
Chrr't-ogdano arvonásai megenyhültek.
- Ami megtörtént, azon már nem lehet változtatni. Csak a történelem képes elbírálni a cselekedeteidet.
De
Chrr't-ogdano nem láthatta előre, mit hoz a jövő, éppúgy, ahogy
Zbb-rundgi hajóparancsnok sem. Ezért nem is hibáztatta őket. Az utolsó
pillanatig biztosnak látszott, hogy a megszökött Pheylan Cavanaghot sikerül
elfognia.
Ám amint az eszméletlen embert kivonszolták az űrhajóból, váratlanul lecsaptak rájuk az idegenek vadászgépei. Percek alatt elpusztították az egész bázist, és magukkal vitték Pheylan Cavanaghot.
Thrr-gilag megborzongott, amint az események ismét megelevenedtek előtte. Azok a vadászgépek rendkívül mozgékonyak voltak, és hihetetlen tűzerővel rendelkeztek. A jellemzésük alapján ugyanahhoz az egységhez tartoztak, amelyek megakadályozták a dorcasi partraszállásukat, és amelyeket Thrr-mezaz szerint a humánok rézfejűeknek neveznek.
Lehetséges, hogy a bázist elpusztító gépek és a dorcasiak ugyanahhoz a kötelékhez tartoztak?
Az agyán átvillanó kérdés megdöbbentette.
- Beszélnem kell a fivéremmel - közölte Chrr't-ogdanóval. - Thrr-mezaz; Kee'rr, a Dorcason állomásozó felszíni haderő parancsnoka.
- Most? - kérdezte csodálkozva Chrr't-ogdano. - Nem lenne jobb kapcsolatba lépni vele a Szorgalmas fedélzetéről?
- Hogy eleget tegyünk Zbb-rundgi hajóparancsnok akaratának? - vágott vissza Thrr-gilag.
- Hogy eleget tegyünk a józan ész szavának! Vagy meg akarod várni, míg a humánok komoly erőkkel visszatérnek?
- Nem jönnek vissza egyhamar - válaszolta Thrr-gilag. - Ezt már Zbb-rundgi hajóparancsnoknak is elmagyaráztam. Ha az idegenek nagyobb erőket vontak volna össze a közelben, már régen megtámadtak volna minket. Komoly támadás csak valamelyik bolygójukról indulhat.
- Ez csupán feltevés.
- Az egymástól távol kialakult civilizációk nagyon sok hasonlóságot mutatnak - vetette oda dühösen Thrr-gilag. Elege volt már ebből a vitából; Swselicet senki sem vonta kérdőre ilyen hangnemben, amikor hibázott. - Létesíts kapcsolatot Thrr-mezazzal, ha megkérhetlek!
- Rendben van - felelte Chrr't-ogdano, majd eltűnt.
A szoba túlsó oldalán kinyílt az ajtó, és egy technikus lépett a helyiségbe.
- Történt változás a foglyok állapotában? - kérdezte Thrr-gilag.
- Még mindig alszanak - felelte a technikus. - Erős trauma érte őket, de az orvos szerint hamarosan magukhoz térnek.
- Nagyszerű - jelentette ki elégedetten Thrr-gilag. Chrr't-ogdano és Zbb-rundgi úgy vélték, hogy a két új fogoly el fog pusztulni a rejtélyes összetételű injekciótól, mielőtt elhagynák a bolygó felszínét. Átszállításuk a Szorgalmas fedélzetére annyira kockázatosnak látszott, hogy még az orvosok sem bíztak a vállalkozás sikerében.
Zbb-rundgi hajóparancsnok is ellenezte a tervet. Bizonyára újabb humán támadástól tartott. De amíg Thrr-gilag az űrhajón kívül tartózkodott, amúgy sem adhatta ki az indulási parancsot.
- Sikerült a bölcseknek megtudniuk valamit a foglyok sérüléseiről? - kérdezte Thrr-gilag.
- Még tartanak a szövettani vizsgálatok - felelte a technikus. - Egyelőre éppoly tanácstalanok, mint az orvosok.
Chrr't-ogdano szellemalakja ismét megjelent a helyiségben.
- Sikerült kapcsolatot teremtenem Thrr-mezaz parancsnokkal - közölte. - Megkezdheted az üzenetet.
- Thrr-gilag vagyok - kezdte a kutató, miközben azon töprengett, miért tartott ilyen hosszú ideig a kapcsolat létrehozása. Az itteni bázis és a három zhirrzh hídfőállás között gyakorlatilag állandó összeköttetést tartottak fenn. Vajon mi történhetett? - A 12. bázisvilágot hat órával ezelőtt az általad megjelölt típusú vadászgépek támadták meg. Kérdésem a következő: biztos vagy-e abban, hogy a vadászgépek, amelyek az inváziótokat megállították, még mindig a Dorcason tartózkodnak?
Chrr't-ogdano bólintott, majd ismét eltűnt. Thrr-gilag csendesen várakozott a technikus munkáját figyelve, aki a szövetelemző berendezés működését irányította. Az üzenetre ismét túl sokat kellett várni.
A folyamat egyébként is meglehetősen hosszú időt vett igénybe, míg az üzenet az egyik bölcstől a másikig haladva eljutott rendeltetési helyére, majd ugyanezen az útvonalon visszaérkezett a válasz. Thrr-gilag mégis kissé gyanúsnak találta a késedelmet.
- Mindkét vadászgép itt tartózkodik - adta át Chrr't-ogdano az üzenetet, amint visszaérkezett. - Megsebesültél, fivérem?
Thrr-gilag elmosolyodott. Igen, ez valóban Thrr-mezaz volt. Mindig túlságosan sokat aggódott érte és ez valószínűleg így is lesz, míg mindketten halhatatlanná nem emelkednek.
- Milyen károk érték a bázisotokat? - kérdezte Thrr-mezaz.
- A károk nem túl jelentősek. Gyors és pontosan kivitelezett támadás volt. Feltehetően a fogoly kiszabadítására irányult.
- Hány űrhajó vett részt az akcióban?
- Mindössze öt vadászgépet láttunk - felelte Thrr-gilag. - De az érzékelőrendszerünkön kívül még lehettek többen is. Miért? Talán lényeges a számuk?
- Lehetséges. Ha tudjuk, hány űrhajóval végezték a kutatást, következtethetünk a teljes haderejükre. Feltéve ha nem csupán vaktában kutattak, és szerencsés véletlen következtében bukkantak rá a bázisra.
- Ezt nehéz elhinni - mondta Thrr-gilag.
- Akkor viszont át kellett kutatniuk a csata színhelyétől meghatározott távolságban az összes lehetséges rendszert - vonta le a következtetést Thrr-mezaz. - Ez pedig hihetetlen mennyiségű bolygót jelent.
- Túl sokat - ismerte el Thrr-gilag. - Valamilyen módszerrel le kellett szűkíteniük a számba vehető rendszerek mennyiségét.
- Egyetértek - jött hamarosan a válasz. - Sajnos ebből két következtetést vonhatunk le. Az egyik, hogy a kutatóhajóink tanulmányozása alapján sokkal több információt szereztek az életfeltételeinkről, mint gondoltuk. A másik pedig, hogy pontos adatbázissal rendelkeznek a térség valamennyi bolygójáról. Másképpen nem tudom elképzelni, hogyan találtak ránk ilyen hamar.
Thrr-gilag elfintorodott.
- Azt hiszem, kénytelen vagyok egyetérteni veled... Hacsak nem találtak módszert a hipertérben haladó űrhajók érzékelésére. Ez megmagyarázná a dolgot.
- Te is jól tudod, hogy ez képtelenség. Erről még beszélni sem szabad, mert pánikot keltenénk vele. És minél valószínűtlenebb egy ilyen híresztelés, annál gyorsabban terjed. Feltételezem, hogy kiürítitek a bázist.
- Igen - válaszolta szomorúan Thrr-gilag. - Azt a parancsot
kaptuk, hogy térjünk vissza az Oaccanvra. Ott
-
Ezért legalább nem hibáztathatják.
- Nem én akartam a helyére kerülni - jegyezte meg. - A bölcseink követelték Sw-selic lefokozását, miután a humán foglyot túl közel engedte a piramishoz.
- Mindenesetre legyél óvatos!
- Természetesen - mondta Thrr-gilag. - Valami baj van nálatok? A kapcsolat sokkal lassabban jött létre, mint máskor.
A szünet ezúttal még hosszabbra nyúlt. Thrr-gilag már arra gondolt, hogy egy másik bölcset kéne Chrr't-ogdano után küldenie, amikor az ismét megjelent.
- Megszakadt az a vonal, amelynek segítségével legutóbb beszéltünk - ismételte meg Thrr-mezaz szavait a bölcs. - Az egyik közvetítőnk eltűnt.
Thrr-gilag szeme tágra meredt.
- Hogyan lehetséges ez?!
- Humán katonák feldúlták az egyik piramist, és elvitték
Prr't-zevisti; Dhaa'n fsss szervét.
Követtük a nyomát a humánok bázisára, de ott megszakadt vele
- Megölték?
- Vagy valami módon sikerült foglyul ejteniük. Azóta semmit sem tudunk róla.
- Értem - mondta megrendültén Thrr-gilag. - De hogyan jutottak át a humánok a védelmi vonalaitokon?
- Erre nem volt szükségük. Amikor mindez történt, mind a négy piramis a védelmi vonalainkon kívül helyezkedett el.
- Melyik idiótának az ötlete volt ez?
- Az enyém. Ki akartam próbálni, hogy a bölcsek segítségünkre lehetnek-e a tábor őrzésében.
- Gondolom, a Dhaa'rr vezetők nem örülnek ennek.
- A nemtetszésüket már kifejezésre juttatták velem szemben - hallatszott a komor válasz. - De veled is éreztetni fogják, amikor a Klánok Gyülekezete elé állsz.
- Köszönöm, hogy figyelmeztettél - mondta Thrr-gilag, majd az órájára pillantott. Az idegen foglyok hamarosan magukhoz térnek. - Most már mennem kell. Vigyázz magadra! Nemsokára újra megkereslek.
- Sok szerencsét!
- Köszönöm, Chrr't-ogdano - bólintott Thrr-gilag a bölcs felé. - Ideje indulni.
- Egyetértek - dünnyögte Chrr't-ogdano. Nyelvével az ajtóra mutatott. - Mi lesz a piramissal? Még mindig az a szándékod, hogy itt hagyod?
- Anélkül nem tudnánk figyelemmel kísérni a humánok tevékenységét, amikor visszatérnek ide - felelte Thrr-gilag, a bölcs gondterhelt arckifejezését nézve. - Miért, talán félsz?
- Azok után, ami Prr't-zevistivel történt? Persze hogy félek.
Thrr-gilag megérintette a koponyája hátsó része alatt húzódó forradást, és magába fojtotta válaszát. Elméletileg, persze, bármit tesznek a humánok egy bölcs fsss szelvényével, annak semmiféle hatása sem lenne az ujj nagyságú szerv többi részére, amelyet egy 250 fényévre lévő szentély falmélyedésében helyeztek el. A veszély legkisebb jelére valamennyi bölcsnek vissza kell térnie a szentélybe, ahol tökéletes biztonságban lehetnek.
De az elmélet csupán egy dolog. Egy csoport izgatott bölcs pedig egészen más. És őszintén szólva, amennyire Thrr-gilag tudta, az elméletet sem ellenőrizték soha.
- Emlékszel a kutatócsoport üzenetére? - zavarta meg gondolatait Chrr't-ogdano. - A humánok különleges bölcspusztító fegyverekkel rendelkeznek.
Thrr-gilag megadóan bólintott.
- Rendben van. Tájékoztasd Zbb-rundgi hajóparancsnokot, hogy megváltoztattam az elhatározásomat. Hazaszállítjuk a piramist. Amint a fedélzetre emelték, azonnal indulhatunk.
- Rendben van - felelte megkönnyebbülten Chrr't-ogdano, azután eltűnt.
Thrr-gilag egyedül maradt. Lehajolt, majd felemelte a földről a sáros ruhát. A zhirrzhek ismét háborúban állnak egy idegen fajjal. Akárcsak az eddigi fajok, ezek is ugyanúgy megtámadták őket az első találkozáskor. Idegenek, akik hatalmas robbanóerejű rakétákkal, apró, de hatékony vadászgépekkel, és bölcspusztító fegyverekkel rendelkeznek. Idegenek, akiknek birodalmát huszonnégy lakott világ alkotja, valamint nyolc további faj a szövetségesük. Idegenek, akiknek birtokában vari egy CIRCE nevű félelmetes csodafegyver.
Egy utolsó pillantást vetett a néptelen helyiségre, majd elindult a kijárat felé. Nehéz szívvel gondolt arra, hogy a katonai parancsnokság és a Klánok Gyülekezete ezúttal sem szakított nagyobb falatot, mint amekkorát le tud nyelni.
2. fejezet
Az Oaccanv valamivel több, mint 250 fényévnyire volt. Az utazás nagy részét Thrr-gilag a kabinjában töltötte Pheylan Cavanagh fogsága során szerzett információk tanulmányozásával, valamint a humán nyelvtudásának tökéletesítésével. Gyakran elgondolkodott azon is, vajon milyen újabb fejlemények történnek, miközben ők a mély űrön át száguldanak otthonuk felé.
Szerencsére Thrr-gilag kedvét nem szegte, hogy Zbb-rundgi hajóparancsnok nem hivatalos utasítására a legénység teljesen kiközösítette, amiért gondatlansága miatt a humán fogolynak sikerült megszöknie. De a parancsot Nzz-oonaz és Sw-selic nem vette komolyan, így ők folyamatosan tájékoztatták társukat a zhirrzh inváziós haderő előrenyomulásáról.
A bölcsek beszámolói csak ritkán jutottak el hozzájuk, de
mindig kedvező híreket tartalmaztak. A három humán célterületen a támadás
készületlenül érte a védelmi erőket, ennek ellenére sikerült az
ellenségnek néhány nagy rombolóerejű rakétát bevetnie. A bolygókon
hídfőállásokat építettek ki, és egyre nagyobb erőket állítottak
orbitális pályára. Ezután már
Thrr-gilagot továbbra is nyugtalanította az a gondolat, hátha alábecsülték a humánokat. Természetesen bízott a bölcsekben, akik azt állították, hogy a humánok az első találkozás alkalmával agresszornak bizonyultak. De Thrr-gilag jól emlékezett Pheylan Cavanagh szavaira, melyek szerint a zhirrzh űrhajók nyitottak elsőként tüzet.
Az idegen feltehetően hazudott. Majdnem biztos, hogy hazudott. De egy hajszálnyi kétely mégis ott bujkált Thrr-gilag tudatában. Azt remélte, hogy amikor az Oaccanvra ér, ez a kételye végleg eloszlik.
A hatalmas teremben felhangzottak a szónok harsogó szavai, a jelenlévők pedig tiszteletteljesen felálltak helyükről.
- Dicsőség övezze a Klánok Gyülekezetét! Tisztelettel köszöntöm a klánok urát!
Az emelvény mögött kinyílt az ajtó, majd megjelent az uralkodó. Néhány másodpercig szótlanul állt, és a teremben összegyűlt tömeget nézte. Azután maga elé tartott egy kavra gyümölcsöt, hogy mindenki láthassa, és az ősi szokásnak megfelelően a nyelvével két egyenlő részre hasította. Ez a mozdulat az őszinteség és a bizalom jelképét fejezte ki. A gyümölcsöt letette az ajtó mellett álló kis asztalra, egy tiszta kendőben megtörölte a kezét, majd továbblépve áthaladt a két piramis között. A nagyobbikat a hagyományos fehér keramitlapok borították, és az uralkodó család tagjainak fsss szelvényét tartalmazta. A másikat fényes, fekete kőből faragták, az uralkodók szelvényei számára. Mindkettő előtt tiszteletteljesen meghajolt, majd helyet foglalt a trónuson.
- Köszöntöm az Ezer Klán szónokait! - mondta, miközben a kezével jelezte, hogy foglaljanak helyet. - Azért gyűltünk össze, hogy megvitassuk azokat a sajnálatos eseményeket, amelyek a 12. bázisvilág evakuálását szükségessé tették. Thrr-gilag kutató, Kee'rr; Sw-selic kutató; Too'rr; Nzz-oonaz kutató, Flii'rr; lépjenek elő!
A nevezett személyek felálltak, és az emelvény mellett elhelyezett tanúk padjához mentek. Közben Thrr-gilag az uralkodó arcát figyelte, de a maszkszerű arc nem árult el érzelmeket.
Ezen nem is lehetett csodálkozni, hiszen ötszáz éve, a Klánok Szövetségének létrehozása óta, ennek a családnak a tagjaiból lettek az uralkodók. Fiaik és lányaik sohasem házasodtak más családok tagjaival, így a család tökéletesen elszigetelődött a klánoktól. Az uralkodókat gondosan kiválasztották, és gyerekkoruktól arra növelték, hogy mindig objektíven döntsenek, a társadalmi célokat helyezzék saját érdekeik fölé, és hogy leplezzék érzelmeiket.
- Thrr-gilag kutató - mondta az uralkodó. - Mint a 12. bázisvilág megbízott szóvivője, ön a felelős azokért az eseményekért, melyek során a humán hadifogoly megszökhetett, nyolc zhirrzh halhatatlanná emelkedett, és a bázist evakuálnunk kellett. Most szeretnénk hallani a véleményét.
És a mentségeim? - gondolta Thrr-gilag. De az uralkodó arca ezúttal is kifejezéstelen maradt.
- Hallotta az incidens körülményeit - kezdte Thrr-gilag, a klánok szónokainak hosszú sorait nézve.
- A humán fogolynak sikerült sárral leárnyékolnia a ruhájára szerelt elektromágneses érzékelőket. Valamint sikerült elfognia engem és az egyik technikust, mielőtt eltávolodhattunk volna a közeléből. Azután pajzsként használva minket a katonák fegyvereivel szemben, az űrhajó bejárata felé hátrált.
- És ön annyira félt a halhatatlanná emelkedéstől, hogy megállította a katonákat? - hallatszott egy hang az első sorból.
Thrr-gilag a közbeszóló szemébe nézett. Jól ismerte azt az arcot; Cw-panav volt, a nagy hatalmú Dhaa'rr klán szónoka.
- Nem félek a bölccsé válástól, szónok - felelte. - Parancsot adtam a katonáknak, hogy használják a villanófegyverüket, de az hatástalannak bizonyult az idegennel szemben.
- Akkor parancsot kellett volna adnia, hogy használják a lézereiket - mondta Cw-panav.
- Lehetséges. Elismerem, hogy a helyzet valóban veszélyesnek tűnt. De azt is láttam, hogy a kockázat vállalásával értékes információkat szerezhetünk.
- Már éppen elég információval rendelkezünk...
- Dhaa'rr szónoka maradjon csendben! - szakította félbe a vitát az uralkodó, majd Thrr-gilaghoz fordult. - Milyen információkra utal, Thrr-gilag kutató?
- Az idegen űrhajó megrongálódott az elfogása során. Zhirrzh megfigyelők figyelemmel kísérték a hajó landolásának műveletét, de a személyzet tagjai súlyos sérüléseket szenvedtek, és kétségesnek látszott, hogy életben maradnak. Arra gondoltam, ha hagynánk a humán szökevényt a fedélzetre jutni, a bölcsek megismerhetnék a hajó üzemeltetésének módját. Ezért parancsot adtam, hogy engedjék a szökevényt az űrhajóhoz.
- Veszélyes vállalkozás - jegyezte meg egy másik szónok -, kevés nyereség érdekében. A kutatóink előbb-utóbb megfejtették volna az űrhajó műszereinek működési elvét.
- Ráadásul az idegenek életben maradtak -tette hozzá Cw-panav. - Ami azt jelenti, hogy a kockázatvállalás teljesen feleslegesnek bizonyult.
- Lehetséges - felelte Thrr-gilag. - De ezt akkor nem tudhattam. - Ami pedig az idegeneket illeti: még mindig kétséges az életben maradásuk.
- De az a tény kétségtelen, hogy a terve kudarcot vallott - vágott vissza Cw-panav. - A humán visszatért a társaihoz a zhirrzhekről szerzett információival. Meg kellett volna ölnie.
- Az nem változtatott volna a helyzeten - mondta Thrr-gilag. Úgy érezte, elérkezett az ideje nagy horderejű bejelentésének. - Szerintem nem zárható ki, hogy a humánok is rendelkeznek bölcsekkel.
Haragos morajlásra számított, ehelyett azonban a teremben néma csend keletkezett. A csendet végül az uralkodó szavai törték meg.
- Van erre bizonyítéka?
- Egyelőre nincs - válaszolta Thrr-gilag. - De több dolog erre utal. A humán azonnal észrevette a fsss forradást, és számtalan kérdést tett fel ezzel kapcsolatban. Továbbá ő is rendelkezett hasonló forradással a has alsó részén, ahonnan kétségtelenül eltávolítottak egy fsss nagyságú szervet.
- Érdekes hely egy fsss szerv számára - jegyezte meg az uralkodó. - A forradást csak műszeres vizsgálatnak vetették alá, vagy a bölcsek közvetlenül is tanulmányozták?
- Mindkettő megtörtént. Elrendeltem a bölcsek által folytatott vizsgálatot is, miután a humán kérdéseket tett fel a fsss szervünkről.
- Hadd emlékeztessem, Thrr-gilag kutató, hogy a csata után további öt humán holttestet vetettünk alá alapos vizsgálatoknak. De egyikén sem találtunk hasonló forradást.
- Igen, tudom - bólintott Thrr-gilag. - Ennek ellenére mégsem zárhatjuk ki a lehetőségét, hogy a humánok rendelkezhetnek bölcsekkel. Ez természetesen azt feltételezi, hogy rendkívül primitív társadalmi szinten állnak.
- Lehetetlen - vágott közbe Cw-panav. - Hiszen a technikai színvonaluk rendkívül fejlett.
- A technikai színvonal és a társadalmi struktúra nincs mindig szoros összefüggésben egymással - mondta Thrr-gilag. - A humán Pheylan Cavanagh nyilvánvalóan egy űrhajó parancsnoka volt, és talán a hozzá tartozó katonák közül egyedül neki távolították el a fsss szervét. Ugyanez volt a helyzet a zhirrzheknél is az első halhatatlansági háborút megelőző időkben. A teremben ismét csend keletkezett.
- Visszagondolva azokra a barbár korokra, ez nem tűnik kedvező hírnek - jelentette ki végül az uralkodó. - De ez megmagyarázná a kutatóhajóink ellen intézett brutális támadásukat. Feltételezhetjük, hogy klán struktúrájú, hűbéri társadalommal állunk szemben?
- Elképzelhető - felelte Thrr-gílag. - De ne felejtsük el, hogy idegen lények. Nem azonosíthatjuk velük a saját történelmünket.
- Éppen ezért nem szabad egy idegen lényen talált forradasból messzemenő következtetéseket levonni - jegyezte meg Cw-panav.
Thrr-gilag érezte, hogy kezdi elveszíteni a türelmét.
- Emlékeztetem a szónokot - mondta -, hogy a humán az első adandó alkalommal a piramishoz akart eljutni. Ez arra utal, hogy tudta, mi az, és milyen célt szolgál.
- Lehetett véletlen is - vélekedett a szónok. - Vagy egyszerű kíváncsiság.
- Talán az is véletlen, hogy a 18. kísérleti világon leszállt humán űrhajók azonnal megtalálták és szétrombolták a megfigyelők piramisát? - folytatta Thrr-gilag. - Vagy szintén véletlen, hogy a humán katonák a Dorcason elloptak egy fsss szelvényt?
Miközben lélegzetvételnyi szünetet tartott, észrevette, hogy valamennyi szem döbbenten mered rá. Azután az uralkodóra pillantott. Lehetséges, hogy Prr't-zevisti eltűnését titokban tartották?
- A kihallgatása gyakorlatilag véget ért, Thrr-gilag kutató - mondta az uralkodó kifejezéstelen arccal. - A Klánok Gyülekezete köszöni a megjelenését.
- Megtiszteltetés volt számomra, hogy meghallgattak - felelte Thrr-gilag, majd távozott a teremből.
A tanácskozás befejezése után valamennyi szónok elhagyta a termet. Thrr-gilag éppen ebédelni indult, amikor egy bölcs szellemalakja jelent meg előtte.
- Az uralkodó az irodájába kéreti - közölte szűkszavúan. - Kövessen!
Thrr-gilag nagyot sóhajtott.
- Rendben van.
Hosszú, föld alatti folyosó vezetett a kormányhivatal irodáinak komplexumához. A jármű végül ismét visszatért a felszínre, és a bölcset követve, Thrr-gilag egy díszesen faragott ajtóhoz érkezett.
- Lépjen be - mondta a bölcs az ajtóra mutatva. Thrr-gilag mély lélegzetet vett, azután kinyitotta a nehéz keményfa ajtót.
A szoba meglepően kicsinek tűnt; berendezését mindössze néhány fotel alkotta. Nyilvánvalóan bizalmas beszélgetések lebonyolítására szolgált. Három zhirrzh várta a belépőt: Cw-panav, a Dhaa'rr klán szónoka; Hgg-spontib, Kee'rr szónoka; és maga az uralkodó. Egyikük arckifejezése sem volt túl biztató.
- Lépjen be, kutató - szólította meg az uralkodó, miközben a kis asztalkán elhelyezett kavra gyümölcsre mutatott. - Gondolom, Dhaa'rr és Kee'rr szónokait már ismeri.
- Igen, uram - felelte Thrr-gilag udvariasan bólintva feléjük. Azután felemelte a gyümölcsöt, és nyelvének élével négy egyenlő részre vágta. A szeleteket szertartásos mozdulattal visszatette az asztalra. - Miben lehetek szolgálatukra? - kérdezte, kezét a puha szövetbe törölve.
- Az idegen foglyokat a komplexumba szállíttattuk - mondta az uralkodó. - Az egészségügyi központban felkészítik őket a kihallgatásra.
- Értem - bólintott Thrr-gilag. Azt az utasítást adta az orvosoknak, hogy hagyják a betegeknek leküzdeni a leszállás okozta stresszt, mielőtt elszállítják őket. Más szavakkal: értesíteniük kellett volna a szállításról. De az adott körülmények között nem is csodálkozott ezen. - Hogyan viselték az utazást a leszállóhelytől a komplexumig?
Úgy tájékoztattak, hogy még nagyon gyengék, de az állapotuk stabilizálódott - válaszolta az uralkodó. - Azt hiszem, hamarosan ki lehet őket hallgatni. De előtte még Cw-panav szeretne önnek feltenni néhány kérdést.
- Konkrétan a titoktartás súlyos megszegése érdekel - jelentette ki Cw-panav. - Szeretném hallani, mit tud Prr't-zevisti eltűnéséről. És honnan szerzett róla tudomást?
- Beszéltem a fivéremmel, Thrr-mezaz parancsnokkal a 12.
bázisvilág kiürítése előtt - felelte Thrr-gilag. - Ő mondta, hogy
Prr't-zevisti fsss szelvénye az
ellenség kezébe került, és azóta Prr't-zevisti eltűnt. Ez
- És nem említette Thrr-mezaz parancsnok, hogy ez az információ szigorúan titkos?
- Nem, uram.
- De azt sejti, hogy a katonai alakulatok parancsnokaitól szerzett információk általában titkosak.
- Mindig azt hittem, hogy a magánjellegű beszélgetések tartalma bizalmas.
- Maga mégis telekürtölte vele a tanácstermet!
- Úgy gondoltam, hogy a Klánok Gyűlésén folytatott meghallgatásomon nem titkolhatok el semmiféle információt - felelte Thrr-gilag, de maga is érezte, hogy ez a magyarázat kissé sántít.
- Ön iszonyú következményekkel járó meggondolatlanságot követett el - mondta Cw-panav. - Legalább kétezer bölcs kísérte figyelemmel a tanácskozást, nem is beszélve az uralkodó család tagjairól. Az ön jóvoltából mostanra már a halhatatlanok egész társadalma értesült a szomorú eseményről.
- Ön eltúlozza a dolgot, Cw-panav szónok - jegyezte meg az uralkodó. - Először is: nagyon jól tudja, hogy bármilyen információ, amely a háborúval kapcsolatos, nem képezheti egyetlen klán privilégiumát. Másodszor pedig: Thrr-gilag kutató magánbeszélgetésének számtalan bölcs tanúja volt.
Tehát Prr't-zevisti eltűnésének híre amúgy is kiszivárgott volna.
Cw-panav szúrós szemmel bámult Thrr-gilagra, de nem szólt semmit.
- Mielőtt megsértődne, Cw-panav szónok - folytatta az uralkodó -, arra is felhívom a figyelmét, hogy a Dhaa'rr klán még mindig nem állított be újabb bölcset Prr't-zevisti helyére a hírközlő láncba.
- Honnan tudja ezt, uram? - kérdezte csodálkozva Cw-panav.
- Mert az uralkodó család bölcsei lehallgatják a zhirrzh előretolt állásokkal folytatott valamennyi magánbeszélgetést a háború kitörése óta.
Cw-panav Hgg-spontibra pillantott.
- Nem emlékszem, hogy a Klánok Gyülekezete megvitatta volna ezt a kérdést.
- Valóban nem került a Gyűlés elé - mondta az uralkodó. - Az ügyet zhirrzh biztonsági kérdésnek tekintettem, ezért nem konzultáltam róla a Klánok Gyűlésével. Ez pedig jogomban állt.
- Nem vagyok benne biztos, hogy valamennyi szónok elfogadja ezt az álláspontot - jelentette ki Cw-panav. - Néhányan bizonyára úgy gondolják majd, hogy az uralkodó család megpróbál fontos információkat visszatartani a saját céljai érdekében.
- Lassan a testtel, szónok! - figyelmeztette az uralkodó. - Az alaptalan vádaskodás éppolyan veszélyes, mint a titoktartás megszegése.
Cw-panav Thrr-gilagra pillantott, mintha akkor vette volna észre, hogy egy alacsony rangú személy is fültanúja a beszélgetésnek.
- Azt hiszem, nem ez a megfelelő időpont ennek a kérdésnek a megvitatására - mondta. - Inkább nézzük meg, hogy a foglyok alkalmasak-e a kihallgatásra!
- Egyetértek - bólintott az uralkodó. - Kommunikátor!
Egy bölcs jelent meg mellettük.
- Igen, uram?
- Menjen, és kérdezze meg az orvosokat, hogy mindent előkészítettek-e!
- Értettem.
Thrr-gilag megköszörülte a torkát.
- Szeretném emlékeztetni, uram, hogy a foglyok még nagyon gyengék. Egy erős sokkhatás a halálukat okozhatja.
- Éppen azért addig kell kihallgatni őket, amíg lehet - felelte az uralkodó. - Mindenesetre a döntés most már Nzz-oonaz kezében van.
Thrr-gilag érezte, hogy hátán és farkán enyhe remegés fut végig.
- Ez azt jelenti, hogy már nem én vagyok a küldetés szóvivője? - kérdezte, hogy megtudja a hivatalos állásfoglalást.
- Örüljön, hogy továbbra is tagja maradhat a kutatócsoportnak - válaszolta fagyosan Cw-panav.
A hangsúlya elárulta, hogy ő sokkal súlyosabb ítéletet hozott volna.
A bölcs ismét megjelent.
- Mindent előkészítettek, uram - mondta. - Az orvosok és az idegenszakértők már a helyszínen várakoznak.
- Nagyszerű - bólintott az uralkodó, majd felállt a helyéről. - Szónokok, kutató, jöjjenek velem!
Az orvosi központ sokkal komolyabb intézménynek látszott, mint a 12. bázisvilág kutatási részlege, ahol annak idején a fogoly Pheylan Cavanagh parancsnokot elhelyezték. A szoba közepén, gördíthető ágyon, törhetetlen üvegkupola alatt feküdt a két idegen lény. A helyiségben legalább negyven zhirrzh tartózkodott; legtöbbjük a falak mellett elhelyezett műszereket, berendezéseket és képernyőket figyelte. Thrr-gilag észrevette a foglyok mellett álló Svv-selicet és Nzz-oonazt. Körülöttük pedig egy sereg technikus helyezkedett el, akikkel szintén találkozott a 12. bázisvilágon. Mindössze néhány személyt látott a Klánok Gyülekezetének szónokai közül.
Azután megpillantott egy alakot, akivel már régóta nem találkozott: Gll-borgivot, a Dhaa'rr klánhoz tartozó idegenszakértőt.
- Nzz-oonaz kutató fogja vezetni a kihallgatást - jelentette be az uralkodó, amint a helyiségbe lépve egy technikus átnyújtotta nekik a tolmácsgép fülhallgatóját. Ezután a terem közepén álló ágyakhoz léptek; a tömeg tisztelettudóan utat nyitott nekik. Az uralkodó egy pillantást vetett a foglyokra, azután intett Nzz-oonaznak.
- Kezdheti.
Nzz-oonaz rendkívül idegesnek látszott.
- A 12. bázisvilágon a foglyok rövid ideig magukhoz tértek. Ezalatt megtudtuk, hogy többféle nyelvet beszélnek, köztük a humán fogolyét is. Először ezen a nyelven próbálkozom.
Közelebb lépett az üvegkupolához, majd megköszörülte a torkát.
- Mrachanik - mondta humán nyelven. - Én Nzz-oonaz; Flii'rr vagyok. Hallanak engem?
Néhány másodpercig semmi sem történt. Azután az egyik idegen lassan kinyitotta a szemét.
- Hallom - felelte, szinte suttogó hangon. - A nevem Uhraus. A mrachanik követeként jöttem önökhöz.
- Azt mondta, követ? - kérdezte félhangosan Hgg-spontib, a fülhallgatóján babrálva.
- Igen - bólintott Thrr-gilag. De a katonai jelentés szerint az idegen űrhajó mégis bölcspusztító fegyverekkel támadt rájuk, mint amilyeneket a humánok használtak.
Nzz-oonaz is nyilvánvalóan ugyanerre gondolt.
- A mrachani követek rendszerint megtámadják az ismeretlen űrhajókat, amelyekkel találkoznak? - kérdezte.
Újabb szünet következett, miközben a mrachani végighordozta tekintetét az ágya köré sereglett tömegen. Thrr-gilagnak úgy tűnt, mintha az idegen hatásvadász szünetet tartana, hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak.
- Azért jöttünk, hogy figyelmeztessük önöket - sóhajtott az idegen, majd fáradtan behunyta a szemét. - És felajánljuk a mrachanik segítségét a Mirnacheem-hyeea ellen.
Nzz-oonaz kérdőn nézett Thrr-gilagra, de az megrázta a fejét, jelezve, hogy ő sem érti ezt a kifejezést.
- Mi ez a Mirnacheem-hyeea? - kérdezte Nzzoonaz.
-. Azokat a lényeket nevezzük így, akik megpróbálnak leigázni mindent, amit csak elérnek. Az ő nyelvükön ez azt jelenti: cél nélküli hódítók.
Cél nélküli hódítók. Thrr-gilag hagyta, hogy a szavak szétáradjanak a tudatában. Valóban érdekes kifejezésnek tűnt.
- Nagyra értékeljük a figyelmeztetésüket - folytatta Nzz-oonaz. - De milyen segítséget ajánlanak a mrachanik?
- A mrachaniknak az önök segítségére van szükségük... - mondta elcsukló hangon az idegen.
- De miben segíthetnek nekünk a mrachanik? - ismételte meg a kérdést Nzz-oonaz.
Semmi válasz. Nzz-oonaz az orvosra pillantott.
- Ismét elaludt - közölte rövid vizsgálat után az orvos. - És úgy tűnik, rosszabbodott az állapota. Próbáljam meg felébreszteni?
Nzz-oonaz az uralkodóra nézett.
- Mennyire kockáztatná ez az életben maradását? - kérdezte az uralkodó az orvost.
- Nem tudom. Még nagyon keveset tudunk a szervezetük biokémiai felépítéséről.
- Akkor ne kockáztassunk - jelentette ki az uralkodó. - Hagyjuk aludni őket, a kihallgatást pedig majd később folytatjuk.
Ezután az uralkodó félrevonta Cw-panavot, Hgg-spontibot és Thrr-gilagot.
- Az idegen lények vizsgálatával Gll-borgivot bízom meg. Thrr-gilag kutató pedig megfigyelőként részt vehet mindenben, ami a mrachanik vizsgálatával, tanulmányozásával kapcsolatos. Természetesen csak Nzz-oonaz kutató útján intézhet kérdéseket az idegenekhez. Elfogadja ezeket a feltételeket? - fordult Thrr-gilaghoz.
- Természetesen, uram - felelte Thrr-gilag. Mintha lett volna más választása. Úgy érezte, az egész csupán színjáték, a klánok közötti hatalmi harc része. Sw-selicet leváltották, amikor túl közel engedte az idegent a piramishoz, azután ő következett. Már csak arra volt kíváncsi, mikor váltják le Nzz-oonazt, hogy Gll-borgiv, a Dhaa'rr klán tagja kerülhessen a helyére. Valószínűleg nem kell sokáig várnia.
- Ügy tűnik, mintha mondani akarna valamit - jegyezte meg kihívóan Cw-panav.
- Nem - felelte Thrr-gilag. Ha vitatkozik, csak újabb indokot ad arra, hogy kizárják a kutatócsoportból. - A klánok urának engedelmével, szeretném egy kis időre elhagyni a komplexumot.
- És mi lesz az idegenekkel? - kérdezte az uralkodó. - Ha felébrednek, szükség lesz önre.
Ő legalább úgy tekintette Thrr-gilagot, mint a csoport hasznos tagját.
- Nekem is szükségem van pihenésre, uram - mondta Thrr-gilag.
- Rendben van, de ne menjen messzire ettől a szobától, és mindig tudassa valamelyik bölccsel, hogy hol tartózkodik!
- Értettem, uram - bólintott Thrr-gilag, majd a kijárat felé indult.
- Még valamit... - hallotta maga mellett az uralkodó csendes szavait. Thrr-gilag kissé összerezzent; nem vette észre, hogy az uralkodó követi.
- Igen, uram?
- Vannak bizonyos információk, amelyekről a csoportja tudomást szerzett, és ezek nem kerültek a nyilvánosság elé. Remélem, tudja, mire gondolok. Ha ezek kitudódnak, általános pánikot keltenének.
Thrr-gilag nem tudta, mire céloz az uralkodó. Azután hirtelen mindent megértett. A CIRCE! A humánok csodafegyvere, amelyet évtizedekkel ezelőtt szétszedtek, és a darabjait különböző bolygókon rejtették el. Elképzelni is szörnyű, hogy mi történne, ha előkotorják az alkatrészeket, és újra összeállítják a fegyvert...
Az uralkodó hosszasan figyelte a fiatal kutató arcát.
- Remélem, megértett - mondta végül.
- Igen - bólintott Thrr-gilag. De mennyire hogy megértette! Ha kitudódna, hogy az ellenség olyan fegyverrel rendelkezik, amellyel szemben nem tudnak védekezni, az végzetes lehet. - Megkérdezhetem, hogy kik tudnak róla?
- Néhány magas rangú katonatiszt, a korábbi uralkodók, valamint legbizalmasabb bölcseim. És természetesen az ön csoportjához tartozó kutatók.
- És a Klánok Gyülekezete?
- Jobbnak láttam, ha még nem tudatom velük.
- Értem - bólintott Thrr-gilag. És valóban megvilágosodtak előtte a közelmúlt eseményei, az értelmetlennek látszó inváziók, a hídfőállások kiépítése minél több bolygón. A katonai parancsnokság nem területet akart hódítani, hanem megpróbálta felkutatni és megszerezni a CIRCE egy nélkülözhetetlen alkotóelemét.
- Úgy látom, tökéletesen megértette a helyzetet - jegyezte meg az uralkodó. - Bezárhatnám valahová az egész csoportot, de az eltűnésük gyanút keltene. Ezért egyelőre szabadon mozoghat. De figyelmeztetem, ha bárkinek elárulja a titkot, maga és az egész családja kegyetlenül megbűnhődik. Megértett?
- Igen, uram - felelte Thrr-gilag. - És ha mondhatok valamit: nincs szükség fenyegetésre. Magam is átérzem a helyzet súlyosságát. Mindenképpen el kell kerülni a pánikot.
- Örülök, hogy egyetértünk - mondta az uralkodó. - Most pontosan hová készül?
- Eszem valamit - felelte Thrr-gilag. - A közelben található egy hely, amit ínyencek Mennyországának neveznek. Gondoltam, kipróbálom.
- Rendben van - bólintott az uralkodó. - De ne felejtse el, amit mondtam: tartózkodjon mindig a komplexum közelében! Talán ezek a mrachanik segítenek hozzá, hogy túléljük a humán hódítók invázióját.
Túlélni. A történelem folyamán az uralkodók mindig az idegen agresszorok legyőzéséről beszéltek, nem a túlélésről.
De eddig még egyetlen idegen faj sem rendelkezett olyan fegyverrel, mint a CIRCE.
- Értettem, uram - mondta Thrr-gilag csendesen. - A közelben maradok.
3. fejezet
Az ínyencek Mennyországa előkelő vendéglőnek számított, amelyet nemcsak a klánok szónokai, hanem az uralkodó család tagjai és alkalmazottaik is gyakran felkerestek.
Thrr-gilag helyet foglalt az egyik asztalnál, és vacsorát rendelt. Amíg az ételre vart, a vidám asztaltársaságokat figyelte. De gondolatai mindig visszatértek a humán hódítók fenyegetéséhez. A zhirrhek történelmük folyamán négy idegen fajjal találkoztak, akik megtámadták őket. Végül valamennyit sikerült legyőzniük. De a humán birodalom sokkal hatalmasabb volt, mint amivel valaha a zhirrzeknek szembe kellett nézniük. Vajon mi fog történni, ha a humánok is kialakították a maguk bölcsekből álló hálózatát?
- Thrr-gilag? - szólalt meg valaki mögötte.
Thrr-gilag megfordult. Nzz-oonazt pillantotta meg egy asztaltársaságban. Thrr-gilag kezébe fogta a poharát, és odament hozzájuk.
- Gyere, foglalj helyet! - invitálta Nzz-oonaz, egy üres székre mutatva.
Thrr-gilag üdvözölte a többi zhirrzhet, majd leült az asztalukhoz.
- Csodálkozom, hogy itt talállak - mondta Nzz-oonaznak. - Azt hittem, a foglyok mellett maradsz.
- Még egy darabig aludni fognak - felelte Nzz-oonaz. - Gondoltam, addig megvacsorázom. Gll-borgiv úgyis mellettük maradt.
- Szóval leváltott? - kérdezte kétértelműen Thrr-gilag.
- Próbálkozik - bólintott Nzz-oonaz. - Akárcsak az egész Dhaa'rr klán, Cw-panav szónoktól lefelé. Legszívesebben rájuk bíznám ezt az egész kutatást. Kíváncsi vagyok, mire mennének.
Thrr-gilag végignézett az asztalnál ülő fiatalokon. Valamennyien az uralkodó család alkalmazottai voltak. Talán azért vannak itt, nehogy kifecsegje valakinek a CIRCE titkát.
- Amennyire Cw-panavot ismerem, ő vállalja a kihívást.
- Ebben biztos vagyok - mondta Nzz-oonaz, az italát kortyolva. - Nem tetszik nekem ez az egész ügy. A mrachanik megtámadták az űrhajónkat, azután nem válaszoltak, amikor kérdőre vontuk őket. Az egész utazást végigaludták, végül kiderült, hogy ismerik a humán nyelvet. És amint felébredtek, a segítségünket kérték.
Thrr-gilag elgondolkodott társa szavain. Ő is különösnek találta, hogy az utazás során nem sikerült beszélniük a mrachanikkal.
- Úgy véli, kutató, hogy a mrachanik a humán hódítók kémei? - kérdezte az egyik fiatal zhirrzh.
- Lehetséges - bólintott Nzz-oonaz. - Vagy csalétkek, akiket azért küldtek ide, hogy szövetséget ajánljanak. És ha a segítségükre sietünk, csapdába csalnak minket. A történelmünk során számtalan példa volt erre.
Thrr-gilag tovább kortyolta az italát, miközben a közeli asztaloknál folyó társalgást figyelte. A teremben néha megjelent egy-egy bölcs is, akik csatlakoztak a beszélgetéshez. Mások láthatatlanul szemlélték a társaságot, az ételeket és italokat.
Mindenki gondtalannak és felszabadultnak látszott. Thrr-gilag mégis érezte, hogy a háború nyugtalansággal tölti el a zhirrzheket, éppúgy, mint a némán figyelő bölcsek közösségét.
- Talán túlságosan gyanakvóak vagyunk - jegyezte meg az egyik fiatal hivatalnok. - Lehet, hogy a mrachanik szándéka őszinte. El tudom hinni, hogy a humán hódítók mindenkit megfélemlítenek.
Thrr-gilag Nzz-oonaz komor arcára pillantott. Ha ez a fiatal zhirrzh csak a felét tudná az igazságnak...
- Ez hamarosan kiderül - mondta, majd Nzz-oonazhoz fordult. - Megerősítették azt a hírt, hogy ugyanazok az űrhajók rombolták szét a piramist a 18. kísérleti világon, amelyek minket is megtámadtak?
- Én nem hiszem, hogy ugyanazok lettek volna - jegyezte meg egy másik hivatalnok.
Thrr-gilag bólintott. Tehát az űrhajók alakját és a törzsükre festett jelzést senkinek sem sikerült azonosítania.
Hirtelen egy bölcs jelent meg az asztaluk mellett.
- Nzz-oonaz és Thrr-gilag kutató - mondta alig hallható hangon. - Sürgős üzenet: mindketten azonnal térjenek vissza az orvosi központba!
- A mrachanik? - kérdezte Nzz-oonaz.
- Igen - felelte a bölcs. - A foglyok állapota rosszabbodott. Gll-borgiv és Sw-selic kutatók úgy gondolják, hogy a foglyok haldoklanak.
- Néhány adatot kérek! - utasította a bölcset Nzz-oonaz, miközben a kijárat felé igyekeztek. - És mondja meg Sw-selicnek, hogy kapcsolja rájuk az életben tartó készüléket!
- Intézkedem - bólintott a bölcs, azután eltűnt. Éppen elérték a kijáratot, amikor ismét megjelent.
- Mindkét idegen vérnyomása erősen leesett - jelentette. - A légzés lelassult, az agy bioelektromos tevékenysége húsz százalékkal csökkent. Az életben tartó készüléket üzembe helyezték. Sw-selic mindkét mrachaninak beadott négy egység premarin colatynt.
- Figyelmeztesse, hogy legyen óvatos! - mondta Nzz-oonaz. - Nem ismerjük pontosan a szervezetük biokémiai folyamatait. Egy nem tesztelt gyógyszer túladagolása a halálukat okozhatja.
- Értettem - bólintott a bölcs, majd eltűnt. Mire elérték az étterem kijáratát, a bölcs ismét visszatért.
- Nem reagálnak a premarinra - közölte. - Hat egység propodine miantoris előkészítve. Sw-selic szerint nincs más választásuk, mint befecskendezni az említett készítményt.
Nzz-oonaz halkan káromkodott.
- Mondja meg neki, hogy rögtön odaérünk!
A bölcs eltűnt.
- Siessünk! - mondta Nzz-oonaz. - Szerencsére a közelben várakozik rám egy jármű.
Thrr-gilag bólintott.
- Remélem, idejében odaérünk!
De sajnos elkéstek. Éppen a föld alatti úton száguldottak a komplexum felé, amikor megjelent mellettük a bölcs, és közölte, hogy mindkét idegen meghalt.
Miután megérkeztek a komplexumba, meghallgatták valamennyi technikus beszámolóját, akik a műszereket figyelték a két mrachani halála előtt. Azután négy kutató összeült, és elemezte a tapasztaltakat. Egész éjszaka dolgoztak, és már hajnalodott, amikor befejezték a munkát. Thrr-gilag olyan fáradt és elkeseredett volt, mint még azelőtt soha.
Kora reggel az uralkodó dolgozószobájába vezették őket.
- Az alapos vizsgálatok ellenére sem tudtuk megállapítani, hogy mi okozta az idegenek halálát - jelentette Nzz-oonaz. - Elképzelhető, hogy az injekció utóhatása, amelyet közvetlenül a foglyul ejtésük előtt adtak be maguknak. Vagy egy ismeretlen mikroorganizmus fertőzte meg őket még a 12. bázisvilágon. De lehetett bármi egyéb.
- Foglaljuk tehát össze! - jelentette ki az uralkodó. - Ezek a lények jelentették számunkra az egyetlen lehetőséget, hogy több információt szerezzünk a humán hódítókról. És maguk még azt sem tudják megmondani, hogy mi okozta a halálukat.
- Sajnálom - mondta Nzz-oonaz. - Természetesen tovább folytatjuk a kutatást. De amíg nem ismerjük az idegenek szervezetének biokémiai folyamatait, sajnos nem sok eredményre számíthatunk.
- Értem - bólintott az uralkodó, majd végignézett a négy kutatón. - Halljuk a javaslatukat. Igen, Sw-selic, kutató?
- Tudjuk, hol élnek a mrachanik - kezdte Sw-selic. - Azt javaslom, küldjünk oda egy delegációt, amely visszaviszi a holttesteket, és megpróbál tárgyalásokat kezdeményezni a mrachanikkal.
- Tárgyalást folytatni egy olyan fajjal, amely bölcspusztító fegyverekkel támadt ránk? - csattant fel Hgg-spontib.
- Nos, kutató? - kérdezte az uralkodó.
- Természetesen nem arra gondoltam, hogy fegyvertelen
követeket küldjünk - felelte Sw-selic. - De emlékeztetem önt, uram, hogy a
mrachani leigázott faj. Valószínűleg
Thrr-gilag Nzz-oonazra pillantott. Eszébe jutott az étterembeli beszélgetésük.
- Nem hiszem, hogy a követek cselekedeteit pánik jellemezné - jegyezte meg csendesen.
Azt hitte, olyan halkan mondta, hogy szavait csak Nzz-oonaz hallotta meg. De ebben tévedett.
- Akar valamit hozzáfűzni Thrr-gilag, kutató? - kérdezte Cw-panav.
Thrr-gilag elfintorodott. De már nem lehetett visszakozni.
- Arra gondoltam, szónok, hátha ez az egész mrachani kapcsolat csupán egy nagyon fortélyos csapda.
- És kik tervezték? A humán hódítók?
- Vagy maguk a mrachanik - felelte Thrr-gilag. - Bizonyára önök is emlékeznek hasonló példákra a zhirrzh történelemből.
- Ezzel nem értek egyet - mondta Sw-selic. - A humán hódítók kompjúterében számtalan információt találtunk a mrachanikra vonatkozóan. Ezekből világosan kitűnik, hogy a humánok leigázták, és uralmuk alatt tartják ezt a fajt.
- Nem vagyok benrte biztos, hogy helyesen értelmeztük a kompjúterben rögzített információkat. A humánok és a velük szövetségben lévő fajok kapcsolata nem egyértelmű.
- Egy olyan elnevezéssel, hogy "cél nélküli hódítók"? Szerintem ez mindent elárul a humánok és a szövetségeseik kapcsolatáról.
- Ezt a kifejezést a mrachanik alkották - emlékeztette őket Thrr-gilag.
- Ha jól értelmezem a szavait, akkor ön a humán hódítókat védi? - kérdezte haragos tekintettel Cw-panav.
Thrr-gilag a szónok szemébe nézett.
- Az elvet védem, mely szerint csak tényekből lehet következtetést levonni. A humánok...
- A humán hódítók megtámadták négy űrhajónkat! - jelentette ki Cw-panav. - Talán nem kell emlékeztetnem, hogy az ön kutatócsoportját is megtámadták a 12. bázisvilágon. Miféle tényeket akar még?
- A 12. bázisvilágon kiszabadították az egyik társukat. A zhirrzhek nem ugyanezt tették volna hasonló helyzetben?
- És mi a véleménye a 18. kísérleti világon alkalmazott bölcspusztító fegyvereikről? - kapcsolódott a vitába Hgg-spontib. - Vagy Prr't-zevisti megsemmisítéséről a Dorcason?
- Nos, kutató? - fordult Thrr-gilag felé az uralkodó.
Thrr-gilag nagyot sóhajtott.
- Egyetértek, uram, hogy ezek a tények a humánok barbarizmusát igazolják. De a fogoly Pheylan Cavanaghgal folytatott beszélgetéseim során tapasztaltak nem illenek bele ebbe a képbe. Itt van például a szökési kísérlete. Miután bejutott a mrachani űrhajóba, már nem volt szüksége sem rám, sem a technikusra, hogy fedezékül szolgáljunk a katonák fegyverei ellen. Mégsem emelt egyikünket sem halhatatlanná, pedig izomzata révén könnyedén megtehette volna.
- Talán nem akart időt fecsérelni rá - vélekedett az uralkodó.
Thrr-gilag megrázta a fejét.
- Nem. Karjának egyetlen mozdulatával kitörhette volna a nyakunkat.
- Bizonyára úgy vélte, hogy később szüksége lehet önre
- szólt közbe türelmetlenül Cw-panav. - Úgy vélem, hogy ez a vita nem vezet
sehová. Nyilvánvaló, hogy a humán hódítók nagy veszélyt jelentenek a zhirrzhek
számára.
A szobára csend nehezedett. Végül az uralkodó bólintott.
- Utasítást adok a katonai parancsnokságnak, hogy készítsenek fel egy expedíciót, amely felkeresi a mrachanik világát. Nzz-oonaz, önt nevezem ki az expedíció vezetőjéül.
Cw-panav kényelmetlenül feszengett.
- A legnagyobb tisztelettel, uram...
- Feltételezem - folytatta az uralkodó, ügyet sem vetve a szónokra -, hogy szeretné, ha Sw-selic és Thrr-gilag kutatók elkísérnék, valamint Gll-borgiv kutató.
Nzz-oonaz Thrr-gilagra pillantott. Egyikük sem fogadta kitörő örömmel Gll-borgiv kényszerű társaságát. Tudták, hogy ez megint a hatalmi harc egyik eszköze. Cw-panav Gll-borgiven keresztül akarta a Dhaa'rr klánt újabb előnyökhöz juttatni.
Pedig Thrr-gilag szerette volna Klnn-dawan-át javasolni az expedíció egyik tagjának, mivel szerinte a lány volt a tizennyolc világ legjobb idegenszakértője. De a 12. bázisvilágon történt kudarca után nem mert ezzel előhozakodni.
- Nos, uraim - nézett végig a társaságon az uralkodó. - Mennyi idő alatt tudnak felkészülni az utazásra?
- Az attól függ, a katonai parancsnokság milyen felszereléssel akar ellátni bennünket - felelte Nzz-oonaz.
- Rendben van, majd megsürgetem őket - bólintott az uralkodó. - Addig kiválasztunk néhány diplomatát, akik elkísérik önöket.
- Feltételezem, hogy a diplomaták kiválasztásában meghallgatja a Klánok Gyűlésének javaslatait is, uram - mondta Cw-panav.
Az uralkodó szúrós szemmel nézett rá.
- Természetesen, szónok. Természetesen.
4. fejezet
Thrr-mezaz bosszankodva nézett az előtte megjelenő szellemalakra.
- Igen, hallottam a mrachanikhoz induló diplomáciai expedícióról, és elhamarkodottnak vélem.
A bölcs bólintott, azután eltűnt. Thrr-mezaz az ablakon át a humán települést és a határán túl húzódó sűrű erdőt figyelte. A hídfőállást ebben a kisvárosban építették ki, felhasználva az idegenek épületeit és egyéb létesítményeit. A humán hódítók időnként rajtuk ütöttek, de egyébként nem mozdultak ki a hegy barlangrendszerében húzódó erődítményükből.
Thrr-mezaz szerint a humánok túlságosan csendben voltak. Úgy vélte, hogy nagy erejű ellentámadásra készülnek.
És ha az a támadás valóban bekövetkezik, akkor a zhirrzh csapatok, beszorulva erre a szűk helyre, teljesen védtelenek lesznek. Pedig már többször megpróbálta rábeszélni Dkll-kumvit flottaparancsnokot, hogy engedje a felszíni csapatokat a várost övező erdőben szétszóródni.
A bölcs ismét megjelent.
- Nem tartom a döntést elhamarkodottnak - ismételte meg Thrr-gilag szavait. - A humánok óriási fenyegetést jelentenek számunkra. Össze kell gyűjtenünk a lehető legtöbb információt róluk. Remélem, ez az expedíció hasznosnak bizonyul.
- Úgy tűnik, mintha nem akarnál benne részt venni - jegyezte meg Thrr-mezaz. - Talán valami gondod van?
A bölcs ismét eltűnt. Thrr-mezaz közben leült az íróasztalhoz, és aktiválta a kompjúterét. Üzenet érkezett az orbitális pályán keringő zhirrzh űrhajó fedélzetéről. Egy humán vadászgépet észleltek, amely megközelítette a bolygót, és kapcsolatba lépett a humán erődítménnyel. Mielőtt azonban a zhirrzh hajók utolérhették volna, eltávolodott a bolygótól, majd eltűnt a hipertérben. Az üzenetet a zhirrzh hadihajón rögzítették. De a szövegét az ellenség kódolta, és egyelőre nem sikerült megfejteni.
Közben a bölcs visszatért.
- Tulajdonképpen nem az utazás nyugtalanít, hanem az egyik kutató személye. Dhaa'rr szónoka ragaszkodott hozzá, hogy Gll-borgiv is részt vegyen az expedícióban.
Gll-borgiv; Dhaa'rr. A név semmit sem mondott Thrr-mezaznak.
- Úgy véled, hogy ez a Gll-borgiv nem megfelelő szakértő?
Míg a bölcs visszatért, újra elolvasta az üzenetet.
- A Dhaa'rr klánban ő a legjobb idegenszakértő. De Klnn-dawan-a sokkal jobb nála.
Thrr-mezaz elmosolyodott.
- Nem személyes ellenszenvről van szó?
- Nem, dehogy! De láttam Klnn-dawan-át dolgozni. Szerintem sokkal alkalmasabb lenne erre a feladatra.
A fivére bizonyára kissé elfogult Klnn-dawan-a szaktudásának megítélésében - vélte Thrr-mezaz. - A szerelem már csak ilyen.
- Talán Klnn-dawan-a túl messze van az Oaccanvtól, vagy fontos megbízatást teljesít - mondta Thrr-mezaz. - Ezért nem javasolta Dhaa'rr szónoka őt erre a feladatra.
- A Gree-n tartózkodik, és a chigeket tanulmányozza - felelte Thrr-gilag. - Tehát nincs messze. Szerintem inkább az határozta meg Cw-panav döntését, hogy a 12. bázisvilágon kudarcot vallottam. A Dhaa'rr szónok szeretné, ha minél kisebb szerepet töltenék be az expedícióban, még annak árán is, hogy nem a legjobb szakembereket küldik a mrachanikhoz.
- Ne gondolj mindjárt a legrosszabbra - biztatta Thrr-mezaz. - Ne felejtsd el, hogy téged jelöltek ki a 12. bázisvilág tudományos vezetőjéül, mivel te vagy a Kee'rr klán legjobb idegenszakértője. Az uralkodó döntését sok szempont határozza meg.
A bölcs bólintott, majd távozott. Thrr-mezaz ismét a
kompjúteréhez hajolt. Az elmúlt két nap folyamán négy humán űrhajó hatolt
be a Dorcas naprendszerébe. És
- Azt hiszem, igazad van. És jobb, ha most már hagylak dolgozni. Nincs semmi bajod, jól vagy?
- Nem rosszabbul, mint ahogy egy katona lehet ellenséges területen - felelte Thrr-mezaz, majd rövid habozás után megkérdezte: - Meglátogatod anyát, amíg az Oaccanvon leszel?
A válasz ezúttal hosszabb szünet után érkezett.
- Remélem, meg tudom látogatni őt is és apát is. Miért? Valami baj van?
- Attól tartok, igen - mondta Thrr-mezaz. A probléma akkor kezdődött, amikor Thrr-gilag a 15. bázisvilágon végzett archeológiái kutatásokat. Thrr't-rokik azonban azt javasolta, hogy a pletykák elkerülése végett, a bölcsek által alkotott kommunikációs hálózaton keresztül ne közöljenek semmit egymással. - Anya elköltözött otthonról.
- Ezt nem tudtam. Mikor történt?
- Körülbelül harminc napja - felelte Thrr-mezaz. - Egy kis házban lakik, Reeds Village-től délre.
- Én beszéltem vele akkoriban. Közvetlenül mielőtt a 12. bázisvilágra utaztam. De nem említett semmit a szándékáról.
Thrr-mezaz nagyot sóhajtott.
- Kérdezd meg az okát, amikor meglátogatod! Apa majd elmondja, hol találod a házat.
Újabb hosszú szünet következett. Thrr-gilag nyilván belátta, hogy ez a beszélgetés nem tartozik a bölcsek közösségére.
- Rendben van. Vigyázz magadra!
- Te is! Sok szerencsét, fivérem! - mondta, majd a bölcshöz fordult. - Térjen vissza az őrhelyére!
A szellemarc elfintorodott, majd a bölcs végleg eltűnt. Thrr-mezaz visszatért a kompjúteréhez. Megértette a halhatatlan neheztelését. A Dorcason állandó figyelő szolgálatot kellett teljesíteniük, ugyanakkor az üzeneteket is ők továbbították. Prr't-zevisti elvesztése óta pedig egyre nyugtalanabbá váltak.
Thrr-mezaz mélyet sóhajtott. Belátta, hogy fivérének igaza van: a Dhaa'rr klán szeretné háttérbe szorítani a Thrr család tagjait. Ennek okai a 12. bázisvilágon lejátszódott sajnálatos események, valamint a bölcs eltűnése a Dorcason. Nem csodálkozott volna azon sem, ha maga a Kee'rr klán vonja meg a bizalmat a Thrr család tagjaitól.
Azt is észrevette, hogy öccsét sokkal jobban bántja a velük szemben tanúsított bánásmód.
Thrr-mezaz igyekezett másra terelni a gondolatait. Elővette azt a térképet, amely a várost és környezetét ábrázolta. Éppen megfelelő helyet keresett egy újabb bázis létrehozásához, amikor riadójelzés érkezett.
- Riadó! - kiáltotta a kommunikációs központban tartózkodó katonának.
Váratlanul egy bölcs jelent meg Thrr-mezaz mellett.
- Valamennyi megfigyelőtől jelentést kérek az ellenség tevékenységéről! - adta ki a parancsot.
- Értettem - felelte a bölcs, majd azonnal eltűnt.
Egy katona rontott a helyiségbe.
- Jelzés érkezett a Parancsoló fedélzetéről, parancsnok - jelentette. - Hét közepes méretű űrhajóból álló humán flotta érkezett a naprendszerbe. Támadó alakzatban helyezkednek el, és néhány perc múlva lőtávolba kerülnek.
Egyszerre négy bölcs érkezett.
- Nem tapasztaltunk felszíni támadásra utaló jeleket, parancsnok - jelentette az egyikük.
- Pedig számítanunk kell rá - mondta Thrr-mezaz, majd a kijárat felé indult. - Szóródjanak szét, és figyeljék tovább az ellenség tevékenységét. De ne csak az erőd irányából számítsanak támadásra! A humán hódítók nagyon ravaszak. És azonnal jelentsék, bármit észlelnek!
A kommunikációs szobába szakadatlanul érkeztek a jelzések. Thrr-mezaz néhány másodpercig az ajtóban állt, és a katonáit figyelte. De pánikra utaló jelet nem tapasztalt. A katonai parancsnokság gondosan összeválogatta az inváziós csapatokat, és igyekeztek minél több harcedzett veteránt is besorozni. Ezenkívül legalább fél tucat bölcs szellemalakja várakozott csendesen a szobában, hogy továbbítsa Thrr-mezaz parancsait. A bölcsek pedig szintén háborús veteránok voltak, akik már nemzedékekkel ezelőtt harcoltak idegen lények ellen.
- Jelentést kérek! - mondta Thrr-mezaz.
- A védelmi rendszert aktiváltuk, a felszíni csapatok felkészültek a támadásra - jelentette az egyik katona. - A járőrök elfoglalták az előretolt állásokat.
- Közvetlen kapcsolatban állunk az űrhajó monitorrendszerével - tette hozzá egy másik.
- Remek - bólintott Thrr-mezaz. így legalább szemtanúja lehet az űrcsatának. - Kívánjon sok szerencsét a hajó legénységének, azután maradjon vonalban! Csak akkor jelentkezzen, ha ők hívnak minket!
- Értettem, parancsnok - felelte a katona.
- Úgy véli, hogy ez az? - kérdezte Klnn-vavgi másodparancsnok csendesen.
- Az ellentámadásra gondol? - tűnődött Thrr-mezaz. - Szerintem nem. Ez csupán egy erőpróba. Néhány hadihajó összevont akciója, esetleg kisebb felszíni támadással egybehangolva. Fel akarják mérni az erőviszonyokat.
- Lehetséges - bólintott Klnn-vavgi. - Remélem, igaza lesz.
- Éppen ellenkezőleg - mondta hűvösen Thrr-mezaz. - Maga éppen abban bízik, hogy tévedek. Akkor pedig leváltanak, és maga lehet a parancsnok.
- Nem vágyom erre a dicsőségre. Engem nem érdekel a klánok hatalmi harca. Véleményem szerint ön a legmegfelelőbb zhirrzh erre a posztra.
Thrr-mezaz elmosolyodott. Szerencsére a hatalmi harc mellett létezett lojalitás és barátság is.
- Köszönöm, barátom - mondta. - Remélem, akkor is így fog vélekedni, amikor Cw-panav felajánlja önnek a parancsnoki tisztséget.
- Már megtette - jegyezte meg Klnn-vavgi. - De neki is ugyanazt mondtam, mint amit az imént önnek.
Thrr-mezazt kissé mellbe vágták ezek a szavak. Nem tételezte fel Cw-panavról, hogy ennyire alattomosan intézi a Dhaa'rr klán előbbre jutásának ügyeit. Ugyanakkor valóban jólesett neki Klnn-vavgi hűsége.
- Parancsnok... - zavarta meg gondolatait Klnn-vavgi. - Nem kellene felküldenünk a légtérbe az egyik vadászgépünket?
- Nem. Maradjon mindegyik ott, ahol van.
- Ha javasolhatok valamit, parancsnok - kezdte bátortalanul Klnn-vavgi, de Thrr-mezaz leintette.
- A gépek a helyükön maradnak - ismételte meg, a csendben várakozó bölcsekre pillantva. Természetesen hallották az egész beszélgetést. Hamarosan a tizennyolc világ valamennyi bölcse tudomást szerez arról, hogy a Dhaa'rr klán szónoka le akarta őt váltani. - Higgye el, ez a legmegfelelőbb stratégia. A csapataink képesek ellenállni az ellenség felszíni támadásának. Csupán az a két rézfejű okozhat kellemetlen meglepetést. Ezek miatt kell itt tartanunk a vadászgépeket.
- Bocsásson meg, parancsnok - szólt közbe az egyik bölcs -, de én Klnn-vavgi másodparancsnokkal értek egyet. Úgy tűnik, mintha ugyanazzal a csapdával állnánk szemben, mint amit a chigek alkalmaztak a ko roaddói ütközetben.
- A ko roaddói csata egyáltalán nem hasonlított ehhez - jelentette ki határozott hangon Thrr-mezaz. Felháborítónak találta, hogy egy bölcs taktikai tanácsot próbál adni neki. Ha ez így megy tovább, a halhatatlanok fogják irányítani a csapatait, ő pedig nyugállományba vonulhat. - Először is: ezek nem chigek. Másodszor: á rézfejűek túlságosan értékesek a humán parancsnok számára ahhoz, hogy feláldozza őket.
- Nem tudhatja, hogyan gondolkodik az ellenség parancsnoka - vitatkozott tovább a bölcs. - Nem kell feltétlenül feláldoznia egyiket sem. Ha a rézfejűek elősegítik a győzelmét, bolond lenne, ha nem vetné be őket.
- Márpedig, ha a humán parancsnok úgy dönt, hogy beveti ellenünk a rézfejűeket - csatlakozott a vitához egy másik halhatatlan -, akkor itt lesznek, mielőtt a vadászgépeink felszállhatnának.
- Egy kisebb felszíni győzelem jelentéktelen eredmény - jegyezte meg Thrr-mezaz.
- Éppen ezért értek egyet Klnn-vavgi másodparancsnokkal.
- Helyes - bólintott Klnn-vavgi. - Ugyanis én a parancsnokommal értek egyet. A parancs egyértelműen elhangzott. Tehát térjenek vissza a megfigyelőhelyükre!
- Köszönöm - mondta Thrr-mezaz, miután a halhatatlanok eltűntek.
- Valóban önnek van igaza: a humán parancsnok nem fogja kockáztatni a rézfejűeket. Legalábbis amíg nincs lehetősége újakat szerezni. Vagyis, amíg ostromzár alatt tartjuk őket.
- Igen, ez a helyzet kulcsa - bólintott Thrr-mezaz. - Ha az űrhajóink vereséget szenvednek, a rézfejűek is azonnal támadásba lendülnek. Tehát rajtuk kell tartanunk a szemünket.
- Egyetértek.
Thrr-mezaz a képernyőkre pillantott.
- Parancsnok - jelentette az egyik katona -, az ellenséges űrhajók elérték a védelmi gyűrűnket. A csata megkezdődött.
Thrr-mezaz komoran bólintott, majd közelebb lépett a képernyőhöz. A humán hódítók kilőtték rakétáikat, amelyek mögött szorosan felzárkózva közeledtek a vadászgépeik. A zhirrzh űrhajók lézerágyúi is működésbe léptek. Először a rakétákat vették célba, majd a mögöttük haladó vadászgépeket.
- Mi a helyzet a bölcspusztító fegyverekkel? - kérdezte Thrr-mezaz.
- Egyelőre nem érzékeltük őket, parancsnok - válaszolta az egyik katona.
- Különös - dünnyögte Klnn-vavgi. - Azt hittem, hogy a csata elején bevetik ezeket a fegyvereket, hogy megbénítsák a kommunikációs rendszerünket.
- Az első tanulság: az ellenség ritkán gondolkodik úgy, ahogy mi elképzeljük. Maradjunk éberek; a felszíni parancsnok bármelyik pillanatban megindíthatja a támadást.
Alig fejezte be a mondatot, amikor megjelent az egyik bölcs.
- Jönnek, parancsnok! - mondta. - Három légijármű közeledik délnyugat felől. Alacsonyan repülnek, közvetlenül a fák koronája felett.
- Valaki továbbra is figyelje őket! A déli és nyugati előretolt állás katonái felkészültek?
A bölcs eltűnt, majd hamarosan ismét megjelent.
- Mindhárom harcálláspont készen áll.
- Mondja meg nekik, hogy várjanak, amíg parancsot nem kapnak a támadásra. Kivéve ha közvetlen veszély fenyegeti őket. Mindegyik csoportra állítson rá egy halhatatlant, aki közvetlen kapcsolatot tart velünk!
- Értettem - felelte a bölcs, majd eltűnt.
- Teljes harckészültség valamennyi felszíni egységnek! - adta ki a parancsot Thrr-mezaz a műszerfalnál ülő katonának. - Készüljenek fel a légi támadás visszaverésére!
- Igenis!
- Most arra számít, hogy felszíni csapatok fogják követni a légi járműveket? - kérdezte Klnn-vavgi.
- Valószínűnek tartom - bólintott Thrr-mezaz. - Ezért nem adtam támadási parancsot az előretolt harcálláspontoknak.
- Vajon hogyan tudták észrevétlenül elszállítani azokat a gépeket az erődből?
- Lassan és körültekintően, természetesen - felelte Thrr-mezaz. - De szerencsére most már tudjuk, hogy hol vannak.
- Parancsnok, az előretolt állásunk tüzet nyitott az egyik gépre, de az kitért a harc elől, és irányt változtatott - jelentette a katona. - Úgy tűnik, egyenesen a déli piramis felé halad.
-
Az egyik bölcs megjelent, és azonnal jelentést tett.
- A déli piramis őrsége tüzet nyitott az ellenséges vadászgépre, de nem sikerült kárt tenniük benne.
- És a piramis?
- A repülőgép tovább haladt, és még mindig nem használta a fegyvereit.
- Figyeljék tovább! Lehet, hogy visszafordul.
Amint a bölcs eltűnt, máris újabb halhatatlan érkezett helyette.
- Öt ellenséges katonát észleltünk az északi piramis közelében - jelentette.
- Hadd lássam! - mondta Thrr-mezaz. a képernyőhöz lépve, melyen a település északi részét és környékét lehetett látni.
- Itt - mutatott a bölcs átlátszó nyelvével a képernyőre. - A dombvonulat mögött haladnak.
- Gondolja, hogy a piramis felé igyekeznek? - kérdezte Klnn-vavgi.
- Vagy csupán fedezékül használják a dombvonulatot, hogy megközelítsék a falut - tűnődött Thrr-mezaz. - Vagy...
- Jelentés érkezett Dkll-kumvit flottaparancsnoktól - közölte az egyik katona. - A humán vadászgépek egy csoportja leszakadt a bolytól, és a bolygó felszíne felé tart.
- Milyen messze vannak?
- Azonnal elérik az atmoszférát - mutatott a katona a monitorra.
- Az atmoszféra sűrűbb rétegeiben a hadihajóink lézerei már hatástalanok velük szemben - jegyezte meg Thrr-mezaz. - Dkll-kumvit flottaparancsnok meg tudja akadályozni a humán vadászgépek leszállását?
- A parancsnok nem közölt további részleteket, uram - felelte a katona. - De az adott helyzetben szerintem nem tud foglalkozni néhány leszakadt vadászgéppel.
Thrr-mezaz gondterhelt arccal figyelte a monitorokat.
Egyetértett a katonával: az űrben tartózkodó hadihajók
Jelenleg még nem lehetett jóslatokba bocsátkozni a csata végkimenetelét illetően. A zhirrzh lézerek rendkívül hatékony rombolást végeztek az ellenséges űrhajókon és vadászgépeken.
- Azonnal küldjenek üzenetet Dkll-kumvit flottaparancsnoknak: az a kérésem, hogy vonja ki az ütközetből az egyik hajóját, és küldje a bolygó felé haladó vadászgépek után. Próbálják megakadályozni, hogy az ellenséges gépek elérjék az atmoszférát! További parancsom: azonnal szálljanak fel a vadászgépeink!
- Értettem - felelte az egyik katona. Thrr-mezaz ismét a monitor felé fordult. Éppen abban a pillanatban vakító lézersugarak villantak fel az idegen vadászgépek sugárvetőiből, hatalmas pusztítást okozva a felszíni létesítményekben.
- Dkll-kumvit flottaparancsnok azt üzeni, hogy eleget tesz a kérésének, uram - jelentette a katona. - A Nélkülözhetetlen már a vadászgépek után indult.
Közben újabb lézersugarak pásztázták végig a felszínt. Thrr-mezaz bosszús arccal nézte a képernyőt. Szeretett volna többet látni a világűrben folyó eseményekből.
- A vadászgépeink a levegőbe emelkedtek - mondta Klnn-vavgi. - Érkezett újabb hír a támadókról?
- A Nélkülözhetetlen azonnal utoléri őket - tájékoztatta helyettesét Thrr-mezaz.
- Ha mégis elérik az atmoszférát, komoly veszélybe kerülünk - jegyezte meg Kll-vavgi.
- Bízzunk benne, hogy a Nélkülözhetetlen idejében elpusztítja őket - mondta Thrr-mezaz, majd a másik képernyőhöz lépett. - Kommunikátor, mi a helyzet az ellenséges katonákkal?
Hívására a bölcs azonnal megjelent.
- Továbbra is a dombvonulat mögött haladnak, de kissé északnyugat felé kanyarodtak. Jelenleg ezen a helyen tartózkodnak - mutatott nyelvével a képernyő egy pontjára.
- Biztos benne?
- Igen, parancsnok.
Thrr-mezaz a gondolataiba mélyedt. Még mindig nem tudott rájönni, hogy mi a szándéka a humán hódítóknak.
- Uram, jelentés érkezett a Nélkülözhetetlen fedélzetéről. Utolérték az ellenséges vadászgépeket, és megsemmisítették őket. Egy részük valószínűleg a felszínre zuhant. Akarja, hogy odaküldjem a vadászgépeinket a roncsokhoz?
Thrr-mezaz érezte, hogy a belső feszültsége feloldódik.
- Küldjön oda néhány gépet - mondta Kll-vavginak. - Hátha az ellenség is megpróbál odajutni. De figyelmeztesse a legénységet, hogy legyenek nagyon óvatosak. Ha a humán hódítók azt hiszik, hogy kimenthetnek valamit a roncsok közül, legalább megnézhetjük azokat a rézfejűeket.
- Rendben van - bólintott Klnn-vavgi. Parancsot adott a katonáknak a feladatok elvégzésére, azután visszatért ő is a képernyőhöz. - Úgy tűnik, a humán hadiflotta visszavonulásra készül. Legalábbis ami megmaradt belőle. De vajon mire készül az a néhány katona a dombvonulat mögött?
- Fogalmam sincs róla - sóhajtott Thrr-mezaz. - Semmi értelmét nem látom annak, amit csinálnak.
- Hová mennek tulajdonképpen?
- Jó kérdés - mondta Thrr-mezaz. - Sem a faluhoz, sem a piramishoz nem kerültek közelebb.
- Talán ez az egyetlen rejtett útvonal? - kérdezte Klnn-vavgi.
- Nem. Nézze csak! Délnyugati irányban több ilyen dombvonulat húzódik, amelyek rejtett útvonalat biztosítanak egészen a faluig vagy a piramisig.
- Lehet, hogy eltévedtek. Kiküldjek egy vadászgépet, hogy elkergesse őket?
Thrr-mezaz a képernyőt nézte. Megpróbálta beleképzelni magát az idegenek helyébe. Ha nem a faluba vagy a piramishoz igyekeznek, akkor nem árthatnak. Hadd menjenek. Talán az akciójuk összefüggésben van a piramis felett elrepült géppel. De mi lehet az a fontos dolog a falun kívül, amiért útra keltek?
- A felszínre szállásunkkor két bölcspusztító fegyvert üzembe helyeztek - mondta Thrr-mezaz. - Mutassa meg a helyüket a képernyőn!
- Igenis, parancsnok - bólintott a katona, majd ujjai végigfutottak a kompjúter billenyűin. Néhány másodperccel később két vörös pont jelent meg a képernyőn; az egyik a falu északi részénél, a másik a dombok között. - Mindkettőt a nehézbómbázó robbantotta fel.
- Igen, tudom - mondta Thrr-mezaz. De a humán hódítók rendelkeztek kisebb, hordozható bölcspusztító fegyverekkel is. Elképzelhető, hogy fegyverraktáruk van elrejtve valahol a dombok mögötti területen...
- Kiküldjek egy vadászgépet? - kérdezte Klnnvavgi.
- Nem - válaszolta határozott hangon Thrr-mezaz. - Hadd lássuk, hová igyekszenek!
- Nem vagyok biztos benne, hogy ez helyes döntés - jegyezte meg Klnn-vavgi. Vastag farka közben nyugtalanul csapkodott. - Tudjuk, hogy rendelkeznek hordozható nagy hatású fegyverekkel. Ha túl közel engedjük őket, akkor komoly veszélyt jelenthetnek.
- Tisztában vagyok vele - jelentette ki Thrr-mezaz. - De úgy vélem, megéri a kockázatot.
- Parancsnok, ha javasolhatok valamit...
- Parancsnok, az ellenséges űrhajók visszavonulnak - jelentette az egyik katona.
Thrr-mezaz a Parancsoló által közvetített adás képernyőjére pillantott. A humán hódítók tehát megfutamodtak.
- Tudja meg, mennyire komoly sérüléseket szenvedtek az űrhajóink!
- Igen, parancsnok - felelte a katona. - Bár azt hiszem, most elég sok dolguk akad... Jelentés a Parancsoló fedélzetéről: a humán hódítók számtalan lézer kommunikációs jelzést küldtek a felszínre, mielőtt visszavonultak.
- Maradjon mindenki készültségben - adta ki a parancsot Thrr-mezaz. - A felszíni támadás veszélye még nem múlt el.
- Szerintem igen - jegyezte meg Klnn-vavgi. - A dombvonulat mögött haladó katonák is visszafordultak.
Thrr-mezaz azonnal magához hívta az egyik bölcset.
- Ellenőrizze, hogy van-e olyan tárgy a katonáknál, amelyet odafelé nem vittek magukkal! Vagy otthagytak-e valamit!
- Értettem - felelte a bölcs, majd eltűnt. Néhány másodperccel később ismét megjelent. - A válasz mindkét kérdésre: nem. Legalábbis semmi olyat, ami egy tenyérnyi tárgynál nagyobb. Akarja, hogy alaposabb kutatást végezzek?
- Szükségtelen. Valószínűleg megszakították a küldetésüket, bármi volt is az.
- Lecsaphatunk rájuk, mielőtt visszaérnek az erődbe - javasolta Klnn-vavgi. - Adjam ki a parancsot?
Thrr-mezaz a szájpadlásához dörzsölte a nyelvét.
Taktikailag, természetesen, a másodparancsnoknak igaza volt.
De ha elpusztítaná vagy foglyul ejtené azt a néhány katonát, a többiek soha többé nem merészkednének ki az erődből. És akkor nem tudhatja meg, hogy hová akartak eljutni.
- Nem - mondta Klnn-vavginak. - Hadd menjenek.
- Bocsásson meg, de...
- Hagyják őket visszavonulni! - ismételte meg Thrr-mezaz. - A bölcsek természetesen továbbra is figyeljék a mozgásukat, és a katonáink, valamint a vadászgépek maradjanak készültségben! Amíg nem kerülnek sem a falu, sem a piramis közelébe, addig nem támadjuk meg őket.
Klnn-vavgi megköszörülte a torkát.
- Engedelmével, uram...
- Azok az emberek nem véletlenül mentek oda - jelentette ki Thrr-mezaz. - Valami fontos dolog lehet ott. Azt akarom, hogy biztonságban érezzék magukat, és újra próbálkozzanak.
- Értem - bólintott Klnn-vavgi, bár a hangsúlyból érezni lehetett, hogy nem ért egyet a döntéssel. De nem vitatkozott tovább. Megfordult, és parancsokat osztogatott a katonáknak.
Miután a katonák a műszereik fölé hajoltak, ismét Thrr-mezazhoz fordult.
- Remélem, tudja, hogy ez rendkívül kockázatos.
- Igen - sóhajtott Thrr-mezaz. - Nem tudhatjuk, mi a szándékuk.
- Ha hibás döntést hozott, holnapra már valamennyi klán szónoka tudni fog róla - súgta oda Klnn-vavgi.
- Mindegy. A Thrr családot már amúgy is sokan támadják. És előbb-utóbb módot találnak rá, hogy félreállítsák. Mocskos dolog a politika.
- Egyetértek - mondta Klnn-vavgi. - Legalább háború idején félretehetnék a hatalmi harcaikat.
Remélem, a katonai parancsnokság nem annyira elfogult, mint a Klánok Gyülekezete.
- Én is ebben bízom. Az utóbbi napokban többször tapasztaltam, hogy a katonai parancsnokság döntései sokkal megalapozottabbak, mint korábban voltak.
- Igen, én is észrevettem a változást. A kutatóhajóink
megtámadása után csak hangzatos szónoklatokat közöltek, de azután
- Szerintem megtudtak valamit - felelte Thrr-mezaz csendesen. - Valamit, ami félelemmel töltötte el őket, és amit nem mernek közölni velünk.
- Lehetséges - tűnődött Klnn-vavgi. - Vagy csak egyszerűen felmérték a mi tizennyolc világunk esélyeit a humán hódítók huszonnégy lakott rendszerével szemben.
- Nincs kizárva, ha hihetünk a humán kompjúter adatainak. Bár azt is el tudom képzelni, hogy szándékosan valótlan adatokat tápláltak a kompjúterbe, hogy félrevezessenek bennünket. Talán nem is olyan elhamarkodott intézkedés, hogy expedíciót küldjünk a mrachanikhoz.
- Mrachanik? Ez az az új idegen faj?
- Igen - bólintott Thrr-mezaz. - Szeretném, ha személyesen kísérné figyelemmel a roncsokhoz küldött vadászgépek tevékenységét. Lehet, hogy az erődből kiküldött katonák csak a figyelmünket akarták elterelni valamiről.
- Ön szerint hová igyekeztek?
- Nem tudom. De amikor Prr't-zevisti fsss szelvényét elvitték, a piramis még azon a területen volt.
- Gondolja, hogy újabb fsss szelvényeket akartak rabolni a piramisból? Vagy inkább van ott valami elrejtve, ami kell nekik?
- Az is lehet, hogy megpróbáltak üzembe helyezni egy elrejtett fegyvert. De mindenképpen valami fontos dolog lehet ott. Ezért hagytam, hogy háborítatlanul visszavonuljanak. Hátha hamarosan újra próbálkoznak.
- Kétlem, hogy az adott körülmények között vállalkoznának rá - mondta Klnn-vavgi.
- A körülmények gyorsan változnak - jegyezte meg Thrr-mezaz.
5. fejezet
A nagy, fémfalú szobában sötétség és tökéletes csend honolt. Rendkívül magányosnak érezte magát. Ideális hely, amelyre Prr't-zevisti már régóta vágyott, ahol végre átadhatta magát a gondolatainak és az emlékeinek.
Mégsem hitte soha, hogy egy végzetes tévedés folytán kerül ilyen helyzetbe. Az első hibát akkor követték el, amikor nem vették észre, hogy egy maroknyi humán harcos megközelítette az északi piramist. Az ellenség észlelését követően a zhirrzh katonák azonnal akcióba léptek, de már nem tehettek semmit. A humánok elérték a piramist, de mégsem rombolták szét. Kíváncsian nézegették, majd kivették belőle Prr't-zevisti fsss szelvényét, és visszatértek a támaszpontjukra.
Az ő fsss szelvényét. Az árnyékvilág határán lebegve Prr't-zevisti a lezárt dobozba helyezett szelvényt nézte. A vékony szeletet a fsss szervéből vágták le több mint tizenhét éve, de még mindig ugyanúgy emlékezett arra a félelmetes eseményre, mintha tegnap történt volna. Ez az eljárás meglehetősen újnak számított, és Prr't-zevisti barátai égre-földre esküdöztek, hogy sohasem járulnak hozzá olyan eljárás alkalmazásához, melynek során szikével vágnának szeletet a fsss szervükből. De Prr't-zevisti úgy gondolta, hogy ezáltal nagyobb szabadsághoz jut, ezért beleegyezett.
A humán harcosok közel engedése a piramishoz, az első hibájuk volt. A második ezután következett. Ahelyett hogy a katonák megpróbálták volna elpusztítani a támadókat, visszakergették őket az erődjükbe.
Persze ekkor még senki sem gondolta, hogy hibát követtek el. A humán csapat visszafelé haladt, és a szelvény az egyik táskában hevert. A zhirrz katonáknak nem kellett volna kockáztatniuk Prr't-zevisti biztonságát. Ha akkor az ellenséggel együtt véletlenül megsemmisítik a fsss szelvényt is, azáltal visszajuttatták volna őt a Prr család szentélyébe. De a bölcsek bizonyára ezt rendkívül tiszteletlennek tartották, és lebeszélték Thrr-mezaz parancsnokot a kockázatvállalásról. Thrr-mezaz parancsnok valószínűleg azt is figyelembe vette, hogy Prr't-zevisti ezáltal bejuthat az erődbe, és pontosan tájékoztathatja az ellenség tevékenységéről.
Az első órákban valóban sikerült értékes információkat szereznie a hegység mélyén kiépített erődrendszerről. De ezután a humánok egy fémfalú szobába vitték a fsss szelvényét, ahol különböző vizsgálatoknak vetették alá. A kísérleteket nem találta annyira kellemetlennek, mint amikor tizenhét éve szeletet vágtak a fsss szelvényéből, annak ellenére, hogy ösztönös félelemmel töltötte el az orvosi műszerek látványa. Végül az idegenek befejezték a vizsgálatokat, és magára hagyták. Ő pedig ismét megjelent a fényvilág határán.
De alábecsülte az idegenek ravaszságát. A helyiség, ahol a szelvényét elhelyezték, olyan fémből készült, amelynek a falain nem tudott áthatolni. Ez a felismerés nagyon meglepte, hiszen még sohasem hallott hasonló jelenségről.
Amint a falakat tanulmányozta, észrevette, hogy egy humán tartózkodik a szobában. Hogy férfi volt-e vagy nő, azt Prr't-zevisti nem tudta megállapítani. Az idegen ott állt a közelében, és amint Prr't-zevisti szellemalakja megjelent előtte, ijedten felsikoltott.
Prr't-zevisti ösztönösen visszahúzódott a fényvilág határáról, mintha el akart volna rejtőzködni az idegen elől. Azután ezt a reakcióját nevetségesnek találta, hiszen a fsss szelvénye ott hevert védtelenül, kiszolgáltatva az ellenségnek.
Az idegen sikoltására több humán sietett a helyiségbe, és izgatottan beszélni kezdtek. Azután a fsss szelvényét egy dobozba rakták, és feltették az egyik polcra.
Egy alkalommal el tudta hagyni a fémfalú szobát, amikor a humánok véletlenül nyitva felejtették az ajtót. Prr't-zevisti azonnal kiszökött a világűrbe. De amíg fsss szelvényét fogva tartották a többrétegű fémfalak, addig nem tudott eltávolodni a bolygótól, nem tudott kapcsolatot teremteni a társaival. Néhány percig nézte a Dorcas napját, és a csillagokat, azután visszatért az orvosi szobába a szelvényt tartalmazó doboz mellé.
Prr't-zevisti legalább ezerszer átgondolta a fogságba kerülésének körülményeit. Azon töprengett, vajon mit kellett volna tennie, hogy ezt elkerülhesse. Ha körülnéz a szobában, mielőtt a falakat kezdte tanulmányozni, észrevette volna, hogy a helyiségben tartózkodik valaki... Vagy ha nem húzódik vissza a sötét világba, mint egy riadt kisgyerek, talán nem zárták volna be gondosan az ajtót.
Ezek a gondolatok újra és újra megjelentek a tudatában. Majd megpróbálta elképzelni, hogy mi lesz vele. Ha sokáig nem tér vissza a társaihoz, a zhirrzh kutatók kinyitják a Prr család szentélyét, és újabb szeletet vágnak le a fsss szervéből. Azután a szeletet elhelyezik valamelyik piramisban. De létezhet-e egyszerre két helyen? A helyzet különösen akkor válna veszélyessé, ha a zhirrzhek később elfoglalnák a humánok erődítményét, és az eredeti szelvényt kiviszik a szabadba. Akkor ő melyik szelvény kisugárzásaként fog létezni? Ilyesmire még sohasem volt példa. Ezért azt tartotta a legvalószínűbbnek, hogy a zhirrzek megsemmisítik a szentélyben elhelyezett fsss szervét, nehogy ez a kettős létezés előfordulhasson.
A történelem során még egyetlen bölcsnek sem pusztították el a fsss szervét, ezért senki sem tudta, hogy abban az esetben mi történik a bölccsel. Talán meghal?
Igen, valószínűleg meghal. Végleg megszűnik létezni.
Prr't-zevisti éppen ezért szemlélte ennyire elkeseredetten a helyzetét. Nem akart meghalni, de tudta, hogy ez nem rajta múlik. Egyelőre nem tehet semmit.
A fsss szervek eltávolításának eljárását az első halhatatlansági háború idején fejlesztették ki, mintegy ezer éve. A háború során iszonyúan sok zhirrzh esett el, legtöbbjük fiatalon. A zhirrzhekben leküzdhetetlen vágy ébredt, hogy haláluk után tudatuk tovább élhessen. Azután felfedezték a fsss szervet, amelyet eltávolítottak a koponyaalapi részéből, és családi szentélyben helyezték el. A zhirrzh katonák könnyebben viselték el a halál gondolatát, mert tudták, hogy fsss szervük kisugárzásaként tovább létezhetnek.
Az ajtó felől zajokat hallott, ezért azonnal visszahúzódott a fényvilág határáról. A szobába két humán lépett be. Az idegenek valamiről beszéltek; Prr't-zevisti óvatosan szellemalakot öltött. A humánok a csatában elesett zhirrzh szétroncsolódott teteme mellett álltak. Prr't-zevisti eleinte azt hitte, hogy valami barbár szokásnak megfelelően feldarabolják az áldozatot. De amint tovább figyelte tevékenységüket, rájött, hogy tudományos szempontoknak megfelelően felboncolják a katona földi maradványait.
Fegyelmezett, hozzáértő mozdulatokkal dolgoztak órákon át, de a boncolást nem sikerült befejezniük. Ezért a testet egy átlátszó hengerbe tették, a hengert pedig egy betegszállító asztalra helyezték. Azután az asztalt a kijárat felé gördítették.
Prr't-zevistit pánikszerű félelem fogta el. Olyan félelem, amelyet már nem érzett tizenhét éve, amikor halhatatlanná emelkedett. Mi lesz, ha az idegenek is elmennek, és őt örökre bezárják ebbe a szobába?
Elhatározásra jutott. Amint a humánok kinyitják az ajtót, hogy kigördítsék az asztalt, azonnal elmenekül. És sohasem tér vissza, még akkor sem, ha nem tud kapcsolatot teremtem társaival.
Prr't-zevisti az ajtó felé suhant, majd hirtelen megdermedt. Amint kinyílt az ajtó, az asztalt kissé félretolták, így az út szabaddá vált előtte. De ekkor megjelent az ajtóban két újabb humán, akik egy másik zhirrzh tetemet toltak be a helyiségbe.
Prr't-zevisti azonnal visszahúzódott, miközben érezte, hogy
a pánik egyre erősebben hatalmába keríti.
A humánok kivitték az egyik zhirrzh holttestét, és betolták a másik kocsit. Az ajtó becsukódott.
Ezután a két idegen az orvosi műszereket kezdte válogatni, miközben halkan beszélgettek. Rendben van, mondta magában Prr't-zevisti. Talán már nem harcolhat ellenük úgy, mint egy katona, de mégiscsak az ellenség erődjének mélyén tartózkodik. És az idegenek nem tudnak a jelenlétéről. Ez pedig a segítségére lehet.
Csupán meg kell találnia a módját, hogy minél több ismeretet szerezzen az erőd védelmi rendszeréről. És eközben el kell sajátítania a humánok nyelvét.
Felemelkedett a mennyezeti fényforrás mellé, és olyan közel merészkedett a fényvilág határához, amennyire lehetett.
A dorcasi invázió előtt a 12. bázisvilág távközlési rendszerében tevékenykedett, ezért elég sokat hallott a humán beszédből. Úgy érezte, ez elég jó alapot biztosít számára.
Az egyik humán az asztalon lévő fekete doboz felé nyúlt, miközben azt mondta: "Doktor-Cavana, (valami) ötvenhárom. Hozzákezdek a második (valami) (valamijéhez)."
Doktor-Cavan-a. Határozottan zhirrzh jellegű név, amelynek különös érdekessége a végén lévő a, amely a női nemre utal. Véletlen? Kétségtelenül az. A név csengése mégis kellemes érzéssel töltötte el Prr't-zevistit. Valahogy nem érezte már magát annyira egyedül. Arra gondolt, hogy ezek a lények talán megértenék őt.
Csendesen nézte, ahogyan dolgoznak, és figyelte beszélgetésüket.
6. fejezet
Thrr-gilag egy pillanatig úgy érezte, hogy álmai szertefoszlanak: nem tudja meglátogatni a szüleit. A döntés megszületése után, miszerint expedíciót indítanak a mrachanikhoz, a Dhaa'rr klán szónoka ragaszkodott ahhoz, hogy az expedíció résztvevői ne hagyhassák el a komplexumot. Ez tökéletesen értelmetlen intézkedésnek látszott, hiszen a felszerelés összeállítása nem tartozott a kutatók feladatai közé.
Ezért az uralkodó a javaslat ellenére engedélyezte számukra a komplexum elhagyását. De a Dhaa'rr klán szónokának befolyása mégis éreztette hatását, ugyanis Thrr-gilagnak egy nappal az űrhajó tervezett indulása előtt vissza kellett érkeznie.
Ötszáz éve, amikor létrejött a Klánok Szövetsége, még komoly utazásnak számított a fővárosból eljutni a Kee'rr klán ősi birtokára. Két hatalmas hegyláncon kellett átkelni, valamint negyven-ötven ősi klán felségterületén. Ezek a klánok pedig rendkívül gyanákvóan és ellenségesen viselkedtek az idegenekkel. A bizalmatlanság és gyűlölködés cask a harmadik halhatatlansági háborút követően enyhült közöttük. A közlekedés fejlődésével megélénkült a kereskedelem, és a határok fokozatosan eltűntek. Végül a klánok egyesültek, és létrehozták a teljes zhirrzh fajt magába foglaló Klánok Szövetségét.
Thrr-gilag a szuborbitális személyszállító ablakából nézte az alatta elsuhanó tájat. A gép lejjebb ereszkedett, majd megkezdte leszállását a fellegvár melletti kifutópályán. Valaha ez a vár volt a Kee'rr klán legfőbb erődítménye, valamint politikai és kulturális központja. A Thrr család területe tőle északra helyezkedett el, két folyó által határolt lankás dombvidéken.
- Hazafelé? - kérdezte barátságosan a pilóta, miután a gép leszállt. Középkorú zhirrzh volt; a szeme sarkában már megjelent néhány apró ránc. A ruhája arra utalt, hogy a Hgg család tagja, akárcsak a Kee'rr klán szónoka. - Egy kis kikapcsolódás, távol a hétköznapok rohanó világától.
- Sajnos nagyon rövid szabadság lesz - sóhajtott Thrr-gilag. - Néhány napon belül vissza kell térnem Unity Citybe.
- Ó! - mondta a pilóta, miközben alaposan végigmérte Thrr-gilagot. - Úgy hallottam, a Klánok Gyülekezete igen elfoglalt a humán hódítók támadása óta. Önt is érintik ezek az események?
- Az egész zhirrzh fajt érintik - felelte Thrr-gilag. Meglepte, hogy a bölcsek által alkotott információs hálózat mennyire gyorsan eljuttatja mindenhová a híreket. Csupán egy napja nevezte az uralkodó az idegen lényeket humán hódítóknak, és már ez a pilóta is tudomást szerzett róla.
- Azt hiszem, valóban félelmetes ellenséggel állunk szemben - jegyezte meg a pilóta. - Elszánt harcosok, gyors vadászgépek, bölcspusztító fegyverek... Mindezt a nagyapámtól hallottam, de ön bizonyára többet tud erről.
- Én is hallottam ezeket a rémhíreket - válaszolta kitérően Thrr-gilag. Pontosan tudta, hogy a Klánok Gyülekezete milyen információkat bocsátott a tömegtájékoztatás rendelkezésére. Tisztában volt vele, hogy a megalapozatlan szóbeszéd pánikot kelthet, és ezt semmiképp sem akarta. - A nagyapja valamelyik kutatóhajón teljesített szolgálatot?
- Nem, de az egyik barátjának az unokaöccse részt vett az expedícióban.
- Hát ez valóban biztos hírforrás - bólintott elgondolkodva Thrr-gilag. Tehát a bölcsek mindent kifecsegtek, és hiába a szigorú titoktartás, mostanra már az egész zhirrzh világ pontosan tud az eseményekről. - Szerintem nincs ok az aggodalomra. Mi is rendelkezünk nagy hatású fegyverekkel.
- Remélem, nem szakítottunk nagyobb falatot, mint amekkorát le tudunk nyelni. Ez nem három bolygóból álló birodalom, mint a chig háború idején.
- Nem mi kezdeményeztük a háborút - hívta fel a pilóta figyelmét Thrr-gilag. Hirtelen eszébe jutott Pheylan Cavanagh, aki azt állította, hogy a zhirrzhek támadták meg az. űrhajóikat. - Ne felejtse el, hogy ők támadtak ránk bölcspusztító fegyverekkel.
- Igen ez a hivatalos álláspont - mondta a pilóta. - De gondolom, a humánok az ellenkezőjét állítják.
- Lehetséges - dünnyögte Thrr-gilag, majd kinézett az ablakon. Egy kis szerencsével hamarosan megtudja az igazságot.
A Kee'rr klán felségterülete elfoglalta a két folyó által határolt sík területet, a hegyek lábától egészen a torkolatnál húzódó Phmm'taa mocsarakig. A táj meglehetősen kevés védelmet nyújtott a külső támadásokkal szemben, ezért a Kee'rr klán arra kényszerült, hogy erős katonai hatalmat építsen ki. A katonai hatalom maga után vonta a politikai befolyást, így a klán töltötte be a térségben a domináns szerepet.
A legtöbb családi és klánbeli vezető azonban megsemmisült, amikor fsss szervüket elpusztították a második halhatatlansági háborúban. Thrr-gilag gyakran elgondolkodott azon, vajon az elpusztult bölcsek mennyire csodálkoznának, ha látnák, hogy leszármazottaik mit alkottak.
Thrr-gilag elmosolyodott, amint végignézett a szuborbitális szállító utasain. Ötven különböző klán tagjai, akik szabadon ellátogathatnak a Kee'rr klán felségterületére. Nem, a hajdani bölcseknek biztosan nem tetszene az új Oaccanv.
Vajon a humánok társadalma mennyiben hasonlít az övékhez? A támadásuk célja pusztán területszerzés volt, mint a zhirrzeknél a hűbéri rendszer idején?
- Pontosan hová szándékozik menni? - érdeklődött a pilóta.
- Felkeresem a családi szentélyt, hogy találkozzam az apámmal
- felelte Thrr-gilag. -
-
- Valóban - bólintott Thrr-gilag.
Rövid csend következett, mivel a pilóta további magyarázatra számított, de Thrr-gilag néma maradt. A pilóta végül vállat vont, és a műszerfal felé fordult.
- Rendben van, akkor leteszem önt a Thrr szentélynél - javasolta.
- Ne fáradjon. Majd vonattal megyek Cliffside Dalesből.
- Nem jelent problémát - nyugtatta meg a pilóta. - Épült egy új leszállópálya a védőfal mellett. Onnan már gyalog sem lesz messze a szentély. Legalább odafelé nem kell vonatoznia.
- Köszönöm a kedvességét, de önnek tartania kell magát a menetidőhöz. Igazán nem szeretném...
- Higgye el, nem okoz problémát. Ahogy maga mondta: a háború valamennyiünket érinti. Össze kell tartanunk.
Thrr-gilagnak mindössze néhány perces sétájába került, hogy eljusson a védőfaltól a családi szentély oszlopcsarnokához. A hatalmas csarnok belsejében állt a fehér keramitlapokkal borított piramis. Amint Thrr-gilag belépett a templomba, és a piramis felé közeledett, húsz-huszonöt bölcs szellemalakja jelent meg körülötte. Valamennyien udvariasan viselkedtek, bár Thrr-gilag legtöbbjüket nem ismerte. A bölcsek, miután látták, hogy nem őket keresi, csendesen távoztak.
Ötlépésnyire lehetett a szentély oszlopcsarnokától, amikor kinyílt az egyik őr kupolájának ajtaja, és egy magas termetű zhirrzh lépett a helyiségbe. Kezében sugárfegyvert tartott.
- Ne mozdulj! - szólította fel a harcos. - Közöld a neved!
- Engedelmeskedem a bölcsek védelmezőjének - mondta el Thrr-gilag a rituális választ. - A nevem Thrr-gilag; Kee'rr.
- Ki bizonyítja a jó szándékodat?
- Én - felelte Thrr-gilag, majd felvett a kis asztalról egy kavra gyümölcsöt, és nyelvével két egyenlő részre hasította.
- És ki jogosít fel arra, hogy a szentély közelébe menj?
- Az apám - mondta Thrr-gilag, miközben letette a kettévágott gyümölcsöt. Ezt a régi hagyományt az utóbbi időben sokan nevetségesnek és ódivatúnak tartották. Ennek ellenére Thrr-gilagban mindig különös nyugalom áradt szét, amikor belépett a szentélybe, és elhangzottak a rituális szavak. - Thrr-rokik - közölte, majd hirtelen észbe kapott, hiszen az apja már halhatatlanná vált. - Thrr't-rokik; Kee'rr.
Az őr arcán halvány mosoly suhant át. Ezt a hibát valószínűleg sokan elkövették.
- Üdvözöllek. Örülök, hogy újra látlak - nyújtotta felé a kezét a protektor.
- Kellemes érzés visszatérni, Thrr-tulkoj - bólintott Thrr-gilag, majd megölelte idős barátját.
- Csak magad hibáztathatod azért, hogy ilyen ritkán jössz haza. Te akartál utazni, kutatómunkát végezni távoli bázisvilágokon...
- Igazad van, de ne kezdjük újra - javasolta Thrr-gilag. - Nem a hosszú utazás miatt vagyok ennyit távol, hanem a sok munka miatt.
- Erről nem sokat tudok - jegyezte meg Thrr-tulkoj. - Az elmúlt évben mindössze három alkalommal hagytam el a Kee'rr klán termetét.
- Az tényleg nem sok - tűnődött Thrr-gilag. - Tudod, néha szívesen cserélnék veled... - rnajd az öregre pillantott. - Mi történt az apámmal?
- Tulajdonképpen semmi különös... Belefáradt a gondokba, azután lassan felkészült a változásra. Végül egy napon csendesen eltávozott.
- Értem - bólintott szomorúan Thrr-gilag. Úgy érezte, valóban több időt kellett volna a szüleivel töltenie. De ő csak a karrierjével törődött. - Az anyám hogy viselte...
- Ez egészen más történet - felelte Thrr-tulkoj. - Ezt inkább az apádtól kérdezd meg.
Thrr-gilag farka izgatottan remegett. Tehát jól sejtette: valami volt Thrr-mezaz szavai mögött a legutóbbi beszélgetésük alkalmával.
- Nos, akkor megyek, és hívom őt.
- Keress fel, mielőtt távozol a szentélyből! - javasolta Thrr-tulkoj. - Találkozhatnánk valamikor...
- Rendben van. De nem ígérek semmit. Nagyon sok dolgom lesz ez alatt a pár nap alatt.
- Kár - mondta csalódottan Thrr-tulkoj. - Ti, fiatalok valamennyien felnőtök, azután elhagyjátok az otthont.
- Később még találkozunk - búcsúzott el Thrr-gilag, majd közelebb lépett a piramishoz. Tudta, hogy Thrr-tulkoj mindvégig figyelni fogja, hiszen ez volt a dolga. De a kupolacsarnokot vastag üvegfalak vették körül, amelyek nem engedték át a hangokat.
A családi szentély lenyűgöző látványt nyújtott. Négyszögletes üvegpalota, melynek középpontjában állt a fehér keramitlapokkal borított piramis. Thrr-gilag nem tudta, melyik rekeszben lehet apja fsss szerve, de ennek nem volt jelentősége.
- Thrr't-rokik - szólította apját. - Thrr-gilag vagyok...
Egy pillanattal később apja szellemalakja jelent meg előtte.
- Üdvözöllek, fiam - mondta. A hangjából a jól ismert melegség áradt. - Örülök, hogy látlak.
- Én is örülök, apa - válaszolta Thrr-gilag. Bűntudatot érzett, hiszen ez csupán egy szellemalak volt, nem pedig az apja. A teste fizikai értelemben már nem létezett.
Az apja halhatatlanná emelkedett. És ezt a gondolatot nehéz volt megszokni.
- Jól nézel ki - jegyezte meg Thrr't-rokik. - Hallottam, hogy az Oaccanvra érkeztél. Tudtam, hogy előbb-utóbb felkeresel.
- Sajnálom - mondta Thrr-gilag. - Nem tudtam előbb jönni.
- Igen - bólintott az apja. - Arról is értesültem, hogy rosszul állnak a dolgaid.
Thrr-gilag a felettük magasodó kupolára pillantott.
- Ez az egyik, amit meg akartam beszélni veled.
- Nos én igazán ráérek - mosolyodott el Thrr't-rokik.
Ezután kimentek a szentélyt övező parkba. Keskeny út vezetett a várost övező védőfal kapujához, melyen túl látni lehetett a távoli hegycsúcsokat. A hegység lábánál a sűrű lombok között kígyózott az Ambt'bri folyó. Közvetlenül a folyó partjánál pedig a Hlim család városának tornyai nyúltak a magasba.
- A Thrr elöljárók ismét arról beszélnek, hogy új szentélyt kéne építeni - jegyezte meg Thrr't-rokik. - Azt javasoltam, hogy a folyó közelében helyezzék el a templomot, hogy mindig hallhassuk a folyó hangját.
- Sohasem fogják jóvá hagyni. Félnek az áradástól.
- Ostobaság, az Amt'bri kétszáz éve nem lépett ki a medréből. De igazad van, valóban ettől tartanak.
- Nem hibáztathatod őket - vont vállat Thrr-gilag. - Amikor valaki közel kerül a halálhoz, ösztönös félelem fogja el...
- A humán hódítók támadása aggaszt, ugye? - kérdezte Thrr't-rokik. - Te közelről láttad őket; mi a véleményed?
- A humánokról, vagy az esélyeinkről?
- Mindkettőről.
Thrr-gilag komoran lehajtotta a fejét.
- Nem tudom, apa. Kegyetlen és veszedelmes ellenség, ez kétségtelen. De vannak bizonyos dolgok, amelyek nem illenek bele ebbe a képbe. Jelentős ellentmondások a viselkedésükben, hogy csak egyet említsek.
- Ne felejtsd el, hogy idegenek. Adott helyzetben nem biztos, hogy úgy viselkednek, mint mi.
- Ez igaz - bólintott Thrr-gilag. - De a humánok nem vérszomjas fenevadak, mint ahogy képzeltük.
Thrr't-rokik szemmel láthatóan meglepődött.
- Mi a csudáról beszélsz? Hiszen ők támadtak meg minket.
Thrr-gilag a hömpölygő folyót bámulta.
- Legalábbis a Klánok Gyülekezete és a katonai parancsnokság ezt állítja.
- Arra gondolsz, hogy félrevezették őket?
- Vagy egyszerűen csak valótlant állítanak.
Kínos csend következett, csupán a fák lombjait végigborzoló szél neszét lehetett hallani. Thrr-gilag továbbra is a folyóvölgyet nézte.
- Tisztában vagy vele, hogy mit beszélsz? - kérdezte szigorú hangon Thrr't-rokik. - Azzal vádolod a Klánok Gyülekezetét, hogy szándékosan háborút kezdett az idegenekkel, és félrevezették a zhirrzh népet?
- Tudom - bólintott Thrr-gilag. - Úgy véled, hogy a vezetőink képtelenek hazudni?
Thrr't-rokik rosszallóan nézett rá.
- Nem. De a zhirrzhek általában konkrét cél érdekében hazudnak. Személyes érdekből, vagy hogy elkerüljék a büntetést. Mi motiválta volna a Klánok Gyülekezetét, hogy hazudjon a humán hódítók támadásával kapcsolatban?
- Nem tudom - felelte Thrr-gilag. - De nem hagyhatom figyelmen kívül a humán Pheylan Cavanagh állítását sem, aki szemtanúja volt az eseményeknek. Ő meg volt győződve arról, hogy a zhirrzh űrhajók nyitottak tüzet elsőként.
- Hazugsággal vádolod a vezetőinket, ugyanakkor feltételezed egy humán hódítóról, hogy igazat beszél?
- Talán kissé különösen hangzik - mondta Thrr-gilag. - De mindvégig kitartott az állítása mellett, amíg a foglyunk volt.
Thrr't-rokik hosszasan hallgatott.
- Gondolom, nem azért mondtad el mindezt, mert szeretnéd tudni a véleményem. Nos, tulajdonképpen mit kívánsz?
- A kutatóhajók közül kettő a Kee'rr klánhoz tartozott. Azt reméltem, hogy te talán tudsz segíteni... Szeretnék beszélni valamelyik halhatatlannal, aki a fedélzeten tartózkodott.
- Tartottam tőle, hogy ezt fogod kérni - mondta komoran Thrr't-rokik. - El tudod képzelni, milyen büntetéssel jár a titkos adatok kiszolgáltatása?
- Vállalom a kockázatot - felelte Thrr-gilag.
- Én nem a te kockázatodra gondoltam, hanem a bölcsére. Ha a katonai parancsnokság tudomást szerez róla, hogy polgári személynek katonai titkot adott ki, örökre kizárják a kommunikációs hálózatból. Fel tudod fogni, mit jelent ez?
- Nem - mondta Thrr-gilag lehajtott fejjel. Amióta a fsss szerv eltávolításának technológiáját kidolgozták, a bölcsek igen fontos szerephez jutottak, elsősorban az újonnan felfedezett bolygók kutatása és a csillagközi távközlés terén. De még így is legalább háromszor annyi bölcs volt, mint amennyit alkalmazni tudtak. Ezért óriási versengés alakult ki közöttük. - Sajnálom. Gondolnom kellett volna erre.
Ismét hosszú csend következett.
- Ez nagyon fontos lenne neked, ugye, fiam? - kérdezte Thrr't-rokik.
- Igen - bólintott Thrr-gilag. - És vállalnék érte bármekkora kockázatot, ha csak ezen múlna.
Thrr't-rokik nagyot sóhajtott.
- Várj meg itt! Megnézem, mit tehetek.
Ezután eltűnt. Thrr-gilag a kapunak támaszkodott, és a folyóvölgyet bámulta. A bölcsek száma szakadatlanul növekedett, és ez egyre nagyobb problémát jelentett a zhirrzheknek.
A szentélyben még bőven volt hely, legalább kétszáz évig befogadhatja a Thrr család tagjainak fsss szerveit. Azután pedig újat lehet építeni.
A problémát inkább az jelentette, hogy az évszázadok folyamán a zhirrzh társadalom rengeteget változott. Thrr-gilag nem tartotta helyénvalónak, hogy a fejlődés irányát a bölcsek érdekei határozzák meg.
Néhány perc múlva Thrr't-rokik ismét megjelent; ezúttal egy másik bölcs társaságában.
- A fiam, Thrr-gilag kutató - mutatta be a bölcsnek. - Annak a csoportnak a tagja volt, amelyik a humán fogoly viselkedését tanulmányozta. - Ezután nyelvével a halhatatlanra mutatott. - Ő pedig Bvee't-hibbin, anyai ágon rokonunk. A Távoli Kutató fedélzetén teljesített szolgálatot.
Thrr-gilag farka izgatottan remegett. A Távoli Kutató volt a négy hajó egyike, amely a humán hódítókkal találkozott.
- Megtiszteltetés számomra, hogy megismerkedhetek önnel - mondta Thrr-gilag.
- Tehát maga az, aki miatt az egyik unokaöcsém a családi szentélybe került - jelentette ki a bölcs.
- Igen, tudom - bólintott bűnbánóan Thrr-gilag. - Hét további zhirrzh emelkedett halhatatlanná a humán támadás következtében.
- Azzal is tisztában van, hogy hét napja érkezett a szentélybe, és még mindig nem heverte ki a sokkot?
- Ezért nem hibáztathatja Thrr-gilagot - szólt közbe Thrr't-rokik. - A 12. bázisvilág kétszázötven fényévnyire van az Oaccanvtól. Ekkora út megtétele már önmagában is traumát okoz. Ez az ára a világűr meghódításának.
Bvee't-hibbin arca kissé megenyhült.
- Talán túl nagy árat fizetünk érte. Előbb-utóbb messzebbre terjeszkedünk, mint szabadna.
- Lehetséges - felelte Thrr't-rokik. - Bár azt hiszem, ettől egyelőre nem kell tartanunk. Én mindenesetre hiszek a zhirrzh értelemben.
Bvee't-hibbin Thrr-gilag felé fordult.
- Úgy hallottam, kérdezni akar valamit, Thrr-gilag kutató. Nos, mi az, amire csak én adhatok választ?
- Hosszú időt töltöttem a humán fogoly társaságában - kezdte bátortalanul Thrr-gilag. - Mindvégig azt állította, hogy a zhirrzh hajók támadták meg őket.
Bvee't-hibbin rosszallóan nézett rá.
- És ön inkább hitt egy idegennek, mint a saját vezetőinek?
- Biztos akarok lenni, hogy nem történt tévedés.
- Akkor figyeljen és higgyen nekem, Thrr-gilag kutató! Én ott voltam... és határozottan állítom, hogy a humán hódítók támadtak elsőként.
- Biztos ebben? - kérdezte Thrr't-rokik.
- Amikor egy hadihajó célba vesz valakit a bölcspusztító fegyvereivel, ott nem lehet szó tévedésről - jelentette ki türelmetlenül Bvee't-hibbin. - Reménykedjenek, hogy sohasem fognak tapasztalni ehhez hasonló érzést... A bölcspusztító fegyvereik egyre közeledtek, még akkor is, miután legyőztük őket, és a hadihajók vörösen izzó roncsokká váltak... Még akkor sem hagyták abba a támadást... Iszonyú félelmet és elviselhetetlen fájdalmat okozva... Később észrevettük, hogy az egyik idegen a mentőkabinja segítségével megpróbál elmenekülni a csata színhelyéről. Ez a cselekedete átlagon aluli agresszivitásról tanúskodott, ezért döntöttünk úgy, hogy őt fogjuk el élve további tanulmányozás céljára.
- Tehát így történt - bólintott Thrr-gilag. - Pheylan Cavanagh bizonyára tudott a bölcspusztító fegyverekről, hiszen ő adott parancsot a bevetésükre. Nyilvánvaló, hogy egész idő alatt hazudott. - Thrr-gilag ezt mégsem tudta elhinni.
- Van még valami? - kérdezte Bvee't-hibbin.
- Nem. Köszönöm a segítségét. Örök hálára kötelezett engem, valamint a családomat.
- Az ön helyében én nem hoznám ilyen helyzetbe a családomat - jegyezte meg ironikusan a bölcs. - Különösen, ha akkora bajban lennék, mint ön. Sok szerencsét, fiatal barátom!
- Köszönöm - bólintott Thrr-gilag. - Mindent el fogok követni, nehogy szégyent hozzak a Kee'rr klánra.
- Viszontlátásra! - mondta Bvee't-hibbin, majd távozott.
- Nos kielégített a válasz? - kérdezte Thrr't-rokik.
- Nagyjából - felelte Thrr-gilag. - Bárcsak tudnám, hogy a humánok is rendelkeznek-e bölcsekkel!
- Hallottam az elméletedről, amelyet előadtál a Klánok Gyűlésén. Nem tudom, hogy ők is rendelkeznek-e halhatatlanokkal. De bölcspusztító fegyverek bevetése nem jelent semmit. Minden idegen faj, amelyikkel eddig találkoztunk, ugyanilyen módon támadott meg minket. És később kiderült, hogy egyiküknek sincsenek bölcseik.
- Tudom. De az a tény, hogy a 18. kísérleti világon bölcspusztító fegyvert használtak a piramis ellen, azt jelenti, hogy tudták, mit tesznek. És az idegen lény alhasi részén lévő fsss szerv nagyságú sebhelyre sem találok megfelelő magyarázatot. Többek között ezért sem akartam megöletni az idegent a szökésekor.
- És mi a véleményed Prr't-zevisti fsss szelvényének elrablásáról?
Thrr-gilag farka erősen felcsavarodott.
- Még ezt a rejtélyt is meg kell oldani.
- Mindenesetre nem volt okos dolog a részedről, hogy a Klánok Gyülekezete előtt nyilvánosságra hoztad az esetet - jegyezte meg Thrr't-rokik.
- Tudom. Ezért már megkaptam a magamét - sóhajtott Thrr-gilag. - A gyűlés tagjai közül sok személyt rendkívül kínosan érintett.
- Már hallottam olyan szóbeszédet, hogy a Dhaa'rr klán elöljárói ellenzik a házasságkötésed Klnn-dawan-ával.
Thrr-gilag döbbenten meredt rá.
- Ezt nem tehetik - mondta felháborodottan. - Egyszer már jóváhagyták.
- Tudom. De amióta a 12. bázisvilágon kudarcot vallottal, a bátyád pedig Prr't-zevisti eltűnésében hibáztatható, a Dhaa'rr klán nagyon haragszik a Thrr családra.
Thrr-gilag komoran nézett maga elé. Már gyanította, hogy ezért nem került Klnn-dawan-a a mrachani expedícióba. Máris megpróbálták elszigetelni tőle a lányt.
- De hivatalosan még nem nyilatkoztak ebben az ügyben, ugye? - kérdezte Thrr-gilag.
- Nem hallottam róla - felelte az apja.
Thrr-gilagot mélyen feldúlták a hallottak. Ő és Klnn-dawan-a keményen megküzdöttek a bölcsek és klánok vezetőinek ellenkezésével, hogy engedélyezzék a házasságkötésüket. Oly sok év után még mindig élt az a hagyomány, hogy különböző klánok tagjai ne házasodhassanak egymással.
- Azonnal beszélned kell Klnn-dawan-ával - jelentette ki Thrr-gilag. - Kérlek, mondd el neki, hogy mi történik a hátunk mögött.
- Azt javaslom, hogy inkább személyesen beszélj vele - figyelmeztette Thrr't-rokik. - Jobb, ha a Dhaa'rr bölcsek nem gyanítják, hogy tudomást szereztél a manipulációjukról.
- Igazad van. De Klnn-dawan-a most a Green-n tartózkodik, ahol a chigeket tanulmányozza. Ez pedig kétnapos utazást jelentene.
- Ennyire kevés az időd?
- Sajnos igen - felelte Thrr-gilag, majd rövid habozás után hozzátette: - Klnn-dawan-a családja hogyan vélekedik az eljegyzés felbontásáról?
- Semmit sem tudok róla. De amíg mást nem hallasz, addig biztos lehetsz benne, hogy támogatnak téged. Klnn-dawan-a családja nagyon becsületes. És természetesen a saját családod támogatására is számíthatsz.
- Köszönöm, apa. Ez sokat segített.
- Azt hiszem, most már menned kell, ha el akarsz jutni a Gree-re - mondta Thrr't-rokik. - Mielőtt visszatérsz a fővárosba, keress fel!
- Feltétlenül meglátogatlak.
- Addig beszélek néhány barátommal, akik kapcsolatban állnak Unity Cityvel. Hátha sikerül újabb információkat szereznem.
- Rendben van. Gondolkozhatnál azon, hogy hozzájárulsz-e egy fsss szelvény készítéséhez, amelyet a főváros melletti piramisban helyeztetsz el. Akkor közvetlenül beleláthatnál a politikai életbe, és nem kéne szóbeszédekből merítened az információkat.
Thrr't-rokik megrázta a fejét.
- Egyelőre nem akarom. Mondd csak, meglátogatod anyát, mielőtt visszamész?
- Igen, úgy terveztem - bólintott Thrr-gilag. Nem örült a hirtelen témaváltásnak. - Thrr-mezaz mondta, hogy Reeds Village-be költözött.
- Igen, körülbelül harminc napja. Akkor még a 15. kísérleti világon voltál. Azután történt a humán hódítók támadása, és te a 12. bázisvilágra utaztál.
- Valóban rengeteg dolgom volt - mondta Thrr-gilag az apja arcát figyelve. - Mi az, amit Thrr-mezaz elhallgatott előlem?
Thrr't-rokik elfordította a fejét.
- Legjobb lenne, ha személyesen beszélnél anyával. Persze csak ha lesz rá időd. Klnn-dawan-a ügye most a legfontosabb.
- A családom is ugyanolyan fontos - jelentette ki határozott hangon Thrr-gilag. - Mindenképpen felkeresem őt.
Mindössze ötperces sétát jelentett Thrr-gilagnak eljutni a szentélytől a vasúti megállóig. Három jármű vesztegelt az állomáson, így azonnal beszállt az egyikbe, majd közölte a kompjúterrel az útirányt.
Amint a jármű elindult, egy bölcs jelent meg Thrr-gilag mellett.
- Ön Thrr-gilag; Kee'rr? - kérdezte.
- Igen.
- Azt mondták, információra van szüksége az űrhajók indulásáról. Hová akar utazni, és mikor?
- Amint lehet. Az úticélom pedig a Gree. Mielőtt elhagyta a szentélyt, megkérte Thrr-tulkojt, hogy segítsen megtudni az űrhajók indulási idejét. Bizonyára ő küldte hozzá a bölcset.
- A Gree? - kérdezte csodálkozva a bölcs. - Az chig világ.
- Igen, elég sok chig él ott - bólintott Thrr-gilag. - Valamint több száz zhirrzh, akik különféle kutatásokat végeznek.
- A zhirrzheknek a saját népükkel kéne foglalkozniuk - jelentette ki a bölcs. - El sem tudom képzelni, mit lehet tanulmányozni egy világon, amelyik tele van idegenekkel.
- Ebben biztos vagyok - mondta Thrr-gilag, alig leplezve az ellenszenvét. A humán haderő folyamatosan gyülekezik a zhirrzhek ellen, mint a viharfelhők a gabonatábla felett. Az ilyen helyzetben rendkívül fontos megismerni az idegen kultúrákat, és módot találni arra, hogyan lehet kapcsolatot teremtem idegen civilizációkkal. De a legtöbb zhirrzh képtelen volt ezt agyilag felfogni. - Csupán közölje az űrhajó indulási idejét! Ha lesz szíves.
A bölcs rosszalló pillantást vetett rá, azután eltűnt. Thrr-gilag az ablakon át a jármű mellett elsuhanó tájat nézte, miközben a rendelkezésre álló időt kalkulálta. Ha minden simán megy, akkor meg tudja csinálni. Arra is gondolt, hogy az utazásáról értesítenie kellett volna a Klánok Gyülekezetét, vagy legalább Nzz-oonazt. Nem árt, ha valaki tudja, hogy hol lehet megtalálni, ha valami baj történik. De ha ezt megteszi, akkor Cw-panav azonnal tudomást szerez róla, és megtiltja az utazását.
Ezzel szemben viszont, kinek lenne rá szüksége az elkövetkezendő napok során Unity Cityben? A mrachani holttestek nem igényelnek további vizsgálatot. Nzz-oonaz pedig úgyis mindent előkészít az expedícióhoz. Az indulás előtt viszont ő is visszaér.
Ismét megjelent mellette a bölcs.
- Egy katonai teherszállító hajó indul a Gree-re hét óra múlva a pathgate-i katonai űrkikötőből - mondta. - Akarja, hogy lefoglaltassak egy helyet?
- Igen, legyen szíves - felelte Thrr-gilag, majd elővette az azonosítási kártyáját.
- Rendben van - bólintott a bölcs. - Lefoglaltatom a helyet az ön nevére. A beszállást be kell fejezni egy órával a hajó indulása előtt.
- Megértettem. És köszönöm.
A bölcs végleg távozott. Thrr-gilag kényelmesen hátradőlt. Tehát hat óra áll rendelkezésére a beszállásig. Bőven elég lesz, hogy eljusson Reeds Villagebe, és meglátogassa az anyját.
Végre megtudhatja, mi az, amit az apja és a fivére elhallgatott előle. Úgy érezte, igazságtalanok voltak vele szemben. Éppen elég gondot okoz neki a humán háború, semhogy még családi problémákkal is kelljen foglalkoznia. Kényelmesen elhelyezkedett az ülésen, behunyta a szemét, és megpróbált elaludni.
7. fejezet
A szövetanalizátor zümmögése jelezte, hogy a gép befejezte a munkáját. Klnn-dawan-a az ágyán feküdt, és aludt. A falakat rázó szélvihar ébresztette fel mély álmából. A szél hihetetlenül megerősödött az elmúlt néhány óra folyamán.
- Jó nagy zaj van odakinn - jegyezte meg Bkar-otpo, a lány asszisztense. - Mekkora szélerősséget jeleznek a műszerek?
- Ezek a falak elég erősek - nyugtatta meg Klnn-dawan-a az analizátor billentyűzetén dolgozva. - Ez a bázis mindent kibír, amit a bolygó felsorakoztathat ellenünk. Legalábbis ebben az évszakban.
- Igen, én is hallottam a napéjegyenlőség viharairól - mondta Bkar-otpo. - Átélt már olyan vihart?
- Néhány alkalommal - felelte Klnn-dawan-a, miközben átfutotta a kompjúter képernyőjén megjelenő adatokat. Az eredményt határozottan biztatónak találta. Úgy tűnt, ezúttal megtalálták a megfelelő genetikai mutációt. - Persze nem szeretnék egy akkora vihart odakinn átélni, de ezek a falak tökéletes biztonságot nyújtanak.
- Pedig lenyűgöző lehet érezni a természet erejét...
- Valóban csodalatos érzés - bólintott Klnn-dawan-a, majd átnyújtott asszisztensének egy hosszú listát. - Táplálja be ezeket az adatokat a kompjúterbe! Azután vesse össze a minták adataival!
- Rendben van, kutató - felelte előzékenyen Bkar-otpo. Érezte, hogy most már a munkára kell koncentrálnia. - Ma este készítünk még újabb mintákat?
- Talán, ha a szél csendesedik.
- Ezt erősen kétlem - jegyezte meg Bkar-otpo. - Még a legjobb időben sem lehet előre megjósolni a chigek fogamzását. Ilyen viharban pedig szinte elképzelhetetlennek tartom.
- Javulni fog az idő, majd meglátja - biztatta Klnn-dawan-a. - Addig is körülnézek odakinn.
- Akarja, hogy elkísérjem?
- Nem, köszönöm. Nem maradok sokáig.
- Idehívok egy bölcset, aki kimegy magával - javasolta Bkar-otpo.
- Felesleges. Nem lesz semmi baj. Maga csak az adatok összehasonlításával törődjön!
- Ahogy óhajtja, kutató.
Klnn-dawan-a az ajtóhoz ment, és üzembe helyezte a nyitószerkezetet. Közben azon tűnődött, hogy mit is kezdjen Bkar-otpóval. Túlságosan fiatal volt, éppen befejezte a tanulmányait, és semmiféle gyakorlattal nem rendelkezett. Ezért tipikus kutatóasszisztensnek lehetett nevezni.
Amint kinyílt az ajtó, kilépett a szabadba. Erősen szorította a táskáját, a szél mégis majdnem kitépte a kezéből. Az ajtó halk szisszenéssel csukódott be mögötte. A Gree napja már régen eltűnt a horizont mögött, Klnn-dawan-a pupillái kitágultak, hogy a szeme alkalmazkodjon a sötétséghez. Azután elindult a völgyben elszórtan felállított konténerházak felé.
A legjobb megoldásnak az látszott, ha Bkar-otpót áthelyezteti egy másik Dhaa'rr kutatócsoportba. A fiatal asszisztens olyan rajongással övezte, amelyet már nem a kutató iránti tisztelet, hanem, a nő iránti vonzalom táplált. A kettőjük közötti tíz év korkülönbség viszont önmagában is kudarcra ítélte a fiú közeledését. Ezen túlmenően pedig Klnn-dawan-a számára Thrr-gilagon kívül egyetlen férfi sem létezett. A lányt gyerekkora óta érdekelték az idegen civilizációk, éppen ezért lett xenológus. Thrr-gilagban pedig megtalálta azt a társat, akivel megoszthatta gondolatait.
Az jutott eszébe, hogy ha a fiatal asszisztens tapasztalatlanságára hivatkozik, akkor senkiben sem kelt gyanakvást. Ha a fiú egy darabig távol lesz tőle, hamarosan elfelejti őt.
Közben elérte a tábor mellett húzódó kopár sziklákat. A szikláktól nem messze állt a kerítés, amely körülvette az egész tábort, és távol tartotta a ragadozókat. A szél itt sokkal erősebbnek tűnt, majdnem ledöntötte a lábáról. Megkapaszkodott egy sziklában, és a kezével védve szemét a fagyos széllel szemben, felnézett az égre.
Úgy érezte, hogy kedvez nekik a szerencse. A felhők oszlani kezdtek a hegycsúcsok felett, ami azt jelentette, hogy a viharos szél is hamarosan enyhülni kezd. Talán egy óra múlva átmehet Bkar-otpóval a Za Mingchma farmra, hogy újabb szövetmintákat vegyenek.
Pillantása a hegyek lábánál pislákoló fényekre esett. Mintegy ötven chig házból álló település állt ott, amelyet erős védőfal vett körül. A chigek farmergazdálkodást folytattak, és elég kemény munkát kellett végezniük a megélhetésükért.
Klnn-dawan-a szeme megakadt a kölykök szállását körülvevő kerítésen. A rossz látási viszonyok ellenére azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben. Figyelmesebben megnézte a kerítést, és a sejtése beigazolódott. A vihar kidöntött egy vastag fát, amelynek törzse a kerítésre zuhant, és lerombolta a védőfalat. A kölykök kimerészkedtek a szabadba, és az erős szél ellenére elcsatangoltak.
- Szörnyűség! - mondta Klnn-dawan-a. A kabátja zsebéből elővett egy parányi készüléket, és jelzést küldött a tábor közepén elhelyezett piramis felé.
Néhány másodperccel később egy bölcs jelent meg előtte.
- Igen, kutató.
- A Ca Chagba farm kerítése megrongálódott - próbálta túlkiabálni a szél bömbölését. - A kölykök kiszöktek. Odamegyek, és megkeresem őket. Tájékoztassa Prr-eddsi igazgatót, és kérje meg, hogy küldjön utánam valakit!
- Nem tartom jó ötletnek, kutató, hogy odamegy - jelentette ki a bölcs. - Különösen ebben a viharban. Veszélyes lehet...
- Nem lesz semmi baj - nyugtatta meg Klnn-dawan-a. - Jártam már néhányszor a Ca Chagba farmon, ismernek a kölykök. Nem hiszem, hogy bántanának.
- Ebben a szélben nem tudják azonosítani a szagát - mondta a bölcs. - Túl nagy kockázatot vállal.
- Ugyan, dehogy... Mondja meg Prr-eddsinek, hogy küldjön valakit Ca Chagbába. A chigek talán azt sem tudják, hogy eltűntek a kölykök.
- Rendben van - bólintott a bölcs. - Ne menjen messzire, ideküldök egy kísérőt.
A bölcs eltűnt, Klnn-dawan-a pedig visszatette zsebébe a készüléket, majd előhúzta fegyverét. Nem a kölyköktől félt; a hegyvonulat lábánál számtalan ragadozó élt. Erősen megszorította a pisztoly markolatát, azután kinyitotta a kaput és kiment.
- Kutató! - szólalt meg mellette egy halhatatlan. - Azt mondták, segítségre van szüksége.
- Igen, köszönöm - bólintott Klnn-dawan-a, a szellemalakokra pillantva. Nagyszerű, tehát Prr-eddsi három bölcset küldött. - Megkeressük a chig kölyköket. Maguk ketten kutassák át a környéket! A kölykök valószínűleg a sziklák között lesznek, vagy más széltől védett helyen. Ön pedig - fordult Rka't-msotsi-ához, a hamadik szellemalakhoz, aki csak a közelmúltban emelkedett bölccsé -, maradjon mellettem! Figyelmeztessen a ragadozók közeledésére.
A két bölcs azonnal eltűnt.
- Merre menjünk? - kérdezte Rka't-msotsi-a.
- A patak mentén kezdjük a kutatást - felelte Klnn-dawan-a, egy sötét területre mutatva. - Azon a részen mély árkot vájt magának a patak. Maradjon a közelemben!
Azután elindultak a jelzett irányba. Klnn-dawan-a az erős szélben alig tudta megtartani az egyensúlyát. Reménykedett benne, hogy Prr-eddsi egy zhirrzhet is a segítségére küld. A bölcsek rendkívül jó szolgálatot tettek az üzenetközvetítésben, de nyomkeresésére alkalmatlannak bizonyultak. A körülmények ismeretében mégsem számított igazi segítségre. Prr-eddsi igazgató jó nyelvérzékkel rendelkezett, és kiváló tudós volt. Félénk, visszahúzódó természete, gyakorlatiatlansága azonban tökéletesen alkalmatlanná tette a vezetésre.
- Kutató! - hallatszott Rka't-msotsi-a hangja. - Előrementem, és azt hiszem, megtaláltam őket. Vagy legalábbis valami élőlényt felfedeztem a feltételezett helyen.
- Remek - mondta Klnn-dawan-a, nem említve azt a tényt, hogy a bölcs az utasítása ellenére nem maradt mellette. - Hányan voltak?
- Sajnálom - felelte bűnbánóan a halhatatlan. - Fogalmam sincs róla.
- Jól van, semmi baj - nyugtatta meg a lány. Rka't-msotsi-a mindössze egy éve emelkedett bölccsé egy drudokyi támadás során valahol a Gree felszínén. Az asszony harmincnégy éves volt akkor, mindössze öt évvel idősebb Klnn-dawan-ánál. - Menjünk, nézzük meg őket!
Elindultak a vízmosás felé; Klnn-dawan-a pupillái erősen kitágultak, és aggodalmas pillantásokat vetett minden sötét helyre. Még emlékezett rá, hogy Rka't-msotsi-át szinte teljesen szétmarcangolta a drudokyi, és ő nem akart erre a sorsra jutni. Ez az eset is Prr-eddsi alkalmatlanságát bizonyította, hiszen ő is Rka't-msosi-ával volt, amikor az asszonyt széttépte a fenevad.
Tőlük jobbra valami megmozdult a sziklák között.
- Kutató! - figyelmeztette a lányt Rka't-msotsi-a. - Ott!
- Látom - mondta Klnn-dawan-a. Egy sötét árnyat érzékelt, amely a méretéből ítélve lehetett akár chig kölyök is. A baj csak az volt, hogy azonkívül lehetett bármi más, akár drudokyi is. - Nézze meg közelebbről, hogy mi az!
- Megpróbálom - felelte Rka't-msotsi-a. Az asszony szellemalakja a szikla felé siklott, miközben fokozatosan elhalványult, végül láthatatlanná vált. Klnn-dawan-a visszafojtott lélegzettel várakozott.
Rka't-msotsi-a néhány másodperc múlva visszatért.
- Egy drudokyi - suttogta izgatottan. Klnn-dawan-a farka hevesen remegett.
- Biztos benne?
- Igen - bólintott Rka't-msotsi-a. - Hatalmas példány...
- Jól van, ne essen pánikba! - próbálta megnyugtatni Klnn-dawan-a. - Késő este van, tehát feltehetően az állat már jóllakott. Húzódjunk vissza csendesen!
De nem kapott választ. A bölcs elment. Klnn-dawan-a óvatosan hátrálni kezdett. Sugárfegyverével ugyan elpusztíthatta volna a vadállatot, de nem volt benne biztos, hogy Rka't-msotsi-a pontosan azonosította az élőlényt. Ha tévedésből netán lelőne egy chig kölyköt, azzal véget vetne a zhirrzhek és a chigek között szépen alakuló baráti viszonynak.
Amint újabb lépést tett hátrafelé, a sötét tömeg is megmozdult. Az állat bizonyára támadásra készült. Klnn-dawan-a felemelte fegyverét, amikor meghallotta Rka't-msotsi-a kiáltását:
- Balra!
Klnn-dawan-a hirtelen megfordult. A sötétből újabb árnyalak tűnt elő, és hihetetlen sebességgel vetette magát a lányra.
Klnn-dawan-a belelőtt a sötét testbe; a sugárfegyver felvillanó fénye egy pillanatra elvakította. Azután újabb és újabb lövéseket adott le ugyanabba az irányba. Már nem látott semmit, csupán az égett hús szagát érezte.
A drudokyit ugrás közben érték a találatok, amelyek nem tudták megtörni a mozgó test lendületét. Az állat Klnn-dawan-ára zuhant, és ledöntötte lábáról a lányt. A hatalmas súly a földhöz préselte, szinte mozdulni sem tudott.
Azután a ránehezedő súly eltűnt. Klnn-dawan-a kinyitotta a szemét, és egy csoport zhirrzhet pillantott meg maga körül.
- Nem esett baja? - kérdezte izgatottan Bkar-otpo, miközben lehajolt, és felsegítette a lányt.
- Jól vagyok - felelte Klnn-dawan-a. - Ez a drudokyi vére, nem az enyém.
- Biztos benne? - kérdezte Prr-eddsi.
- Igen. Azt hiszem, az állat már halott volt, amikor rám esett.
- Mindenesetre igen nagy szerencséje volt, különben már bölccsé emelkedett volna.
- Tudom - bólintott Klnn-dawan-a, miközben hideg borzongás futott végig a hátán. Az arca és a ruhája csupa vér volt, amely a metsző szélben azonnal megfagyott, és kristályosán csillogott. A látása még mindig nem tisztult ki teljesen a lézersugarak vakító fényétől.
De nem vált halhatatlanná, és a teste is egészben maradt. Ezt valóban szerencsének kellett neveznie.
- Örülök, hogy egyetért velem - mondta Prr-eddsi. - Remélem, tanult az esetből, és soha többé nem merészkedik ki egyedül. Ha Rka't-msotsi-a nem figyelmeztet minket, az a drudokyi biztosan széttépte volna magát.
Tehát ezért tűnt el Rka't-msotsi-a közvetlenül a támadás előtt.
- Higgye el, nem csinálok még egyszer ilyen ostobaságot - jelentette ki Klnn-dawan-a. - Csak aggódtam az eltűnt kölykök miatt.
- A kölyköknek sokkal több az esélyük a drudokyikkal szemben, mint önnek. Egyébként a kölykök jól vannak; megtaláltuk őket a patakmederben. Már értesítettük a Ca Chagba családot. Éppen most terelik össze a kicsiket.
- Nagyszerű. Akkor nincs akadálya az újabb mintavételeknek...
- Ezt nem mondhatja komolyan - tiltakozott Bkar-otpo. - A történtek után...
- Hallgasson! - szólt rá Prr-eddsi, majd Klnn-dawan-ához fordult. - Elég erősnek érzi magát?
- Semmi bajom - felelte a lány, az égre pillantva. A szél még mindig hatalmas erővel söpört végig a tájon, de a viharfelhők már oszladoztak. - A kísérlet kritikus ponthoz érkezett. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy éppen most elmulasszuk a mintavételt.
- Rendben van - bólintott Prr-eddsi. - Ha valóban jól érzi magát, akkor folytassa a munkát. De mindenekelőtt mosakodjon meg, és öltözzön át! Ha a kölykök megérzik magán a drudokyi szagát, az veszélyes lehet. Bkar-otpo visszakíséri a táborba, és összeszedi addig a szükséges felszerelést.
A szélvihar enyhe szellővé csendesült, mire Klnn-dawan-a kinyitotta a Za Mingchma farm védőkerítésének kapuját.
- Hello! Van itthon valaki? - kiáltotta chig nyelven, miközben Bkar-otpo kíséretében belépett a farmra.
- Nem látom őket - mondta idegesen Bkar-otpo. - Gondolja, hogy valami történt?
- Nem hiszem - felelte Klnn-dawan-a, majd körülnézett. Inkább csak remélte, hogy nincs semmi baj. A drudokyi támadása eléggé kiborította. Már mindenütt rémeket látott. Legszívesebben azonnal visszament volna a táborba, ahol biztonságban érezheti magát. A legkevésbé pedig arra vágyott, hogy találkozzon egy chiggel.
- Akkor hol lehetnek? - türelmetlenkedett Bkar-otpo.
- Ott vannak - mutatott Klnn-dawan-a egy csapat kölyökre, akik csendesen közeledtek. - Csak fedezékbe húzódtak a szél elől.
A kölykök is észrevették őket, de a fagyos szél eléggé megviselte kedélyállapotukat. Meglehetősen korlátozott értelmük kiszámíthatatlanná tette cselekedeteiket. Az élen haladó kölyök közelebb ügetett, megszagolta Klnn-dawan-a kinyújtott kezét, majd mély torokhangon felmordult. Azután lelapítva füleit, bezárva orrlyukait ismét elporoszkált.
Klnn-dawan-a megkönnyebbülten sóhajtott.
- Semmi probléma. Jöjjön nyugodtan!
A három bábot sietve bevitték a farm épülete mögé. A bábok testét ezüstös szövedékkel burkolták be a kölykök. A szövedék rendkívül jó védelmet nyújtott a számukra. A metamorfózis folyamatában a kölykök képviselték azt a fejlődési formát, amely a farmot őrző, tudat nélküli állatból értelemmel rendelkező chig felnőtté alakult.
Klnn-dawan-a letérdelt az egyik báb mellé, majd elővette táskájából a szövetminta vételéhez szükséges szondát. Egy parányi felületen eltávolította az ezüstös fonadékot, majd a szondát ráhelyezte a báb bőrére. A vékony tű behatolt a vastag bőr alá.
- Ez az átalakulási folyamat valami módon hasonlít ahhoz, amikor egy zhirrzh bölccsé válik - jegyezte meg Klnn-dawan-a.
- Igen, éppen ez zavar engem - mondta Bkar-otpo, miközben a másik bábra ráhelyezte a szondát. - A chigek úgy bánnak a kölykökkel, mint az állatokkal.
- De hiszen állatok.
- Tudja, mire gondolok. Elhelyezhetnék őket egy védett, meleg épületben. Ehelyett kilökik őket az udvarra. Tudja, hányan fagynak meg, vagy hányat tépnek szét a ragadozók, mire elérik az átalakulás idejét?
- Elég sokan - bólintott Klnn-dawan-a.
- Bizony sokan! Hetven százalékuk, és ez a szám a városokban még magasabb, ahol a különböző családokhoz tartozó kölykök állandóan harcolnak egymással.
- Ezek chigek, Bkar-otpo - mondta Klnn-dawan-a. - Nem ítélheti meg őket zhirrzh normák szerint.
- Talán nem. De a zhirrzheket zhirrzh normák szerint kell megítélnem. És néha úgy érzem, hogy a bölcsek ugyanúgy használnak minket, mint a chig felnőttek a kölyköket.
Klnn-dawan-a kérdőn nézett rá.
- Mit akar ezzel mondani?
- Mi csupán alapanyagul szolgálunk a bölcsek társadalmának, hogy biztosítsuk a folyamatos utánpótlást a számukra - felelte Bkar-otpo. - De azt hiszem, jobb lett volna, ha nem mondok semmit.
- Valóban jobb lett volna. És azt javaslom, mielőtt ilyen ostobaságokat beszél, előbb gondolja végig, mennyi segítséget nyújtanak a bölcsek a zhirrzh társadalomnak.
- Rendben van, kutató - bólintott Bkar-otpo. - Úgy lesz.
Befejezték a mintavételt, Klnn-dawan-a gondosan lezárta a folyadékkal telt hengereket, de közben Bkar-otpo szavain töprengett. Végül belátta, hogy nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítania a hallottaknak. Bkar-otpo még csak tizenkilenc éves, összevissza fecseg, és lázong a rendszer ellen, mint a legtöbb fiatal.
8. fejezet
Thrr-gilag járműve észak felé haladva keresztezte a Kee'moss'lo folyó völgyét, majd a dombvidéken áthaladva megérkezett a Ghuu'rr klán területére. A vasúti kocsi végül Reeds Village mellett megállt, ahol Thrr-gilag kiszállt, és gyalog folytatta útját.
A nap már közel járt a horizonthoz, amikor Thrr-gilag a városhoz ért. Thrr't-rokik útmutatása szerint az anyja egy farm közelében élt a várostól délre, egy kis, vörösre festett házban, közvetlenül az út mellett.
A házat Thrr't-rokik sohasem látta, mivel túlságosan messze volt a családi szentélytől. Thrr-gilag még mindig nem tudta elképzelni, mi késztette az anyját arra, hogy ide költözzön. És abban sem volt biztos, hogy valóban tudni szeretné az okát.
Alkonyi szürkület borult a tájra, mire a farm szélén magányosan álló házikóhoz ért. A ház pontosan olyan volt, mint amilyennek az apja leírta. Thrr-gilag az ajtóhoz lépett, és bekopogott.
- Fiam! - hallotta a jól ismert hangot a kert felől. Az anyja, Thrr-pifix-a egy kis virágoskertben térdelt a ház mellett.
- Anya! - mondta Thrr-gilag, majd az asszony felé indult. Thrr-pifix-a kissé megöregedett az utóbbi évek során, de szemmel láthatóan még mindig jó egészségnek örvendett. - Ne haragudj, nem vettelek észre...
- Semmi baj - felelte az asszony félretolva fia kezét, aki fel akarta segíteni. - Hagyd csak, egyedül is fel tudok állni. El akartam ültetni még néhány virágot sötétedés előtt. Én is csak akkor vettelek észre, amikor kopogtál az ajtón.
- Legközelebb nem jövök ilyen későn - mondta Thrr-gilag, átölelve az anyját. - Mit ültetsz az idén?
- Főleg virágokat - felelte az asszony, miközben nyelvével gyengéden megérintette fia arcát. - Meg egy kis zöldséget. A saját termés mindig ízletesebb, mint a nagyüzemi. Jóságos ég! Szörnyen nézhetek ki! Ne haragudj, nem tudtam, hogy meglátogatsz.
- Megpróbáltam üzenetet küldeni. De a kommunikátor azt mondta, hogy nem vetted át az üzenetet.
- Én nem beszélek többé a bölcsekkel - jelentette ki Thrr-pifix-a. - Nem vagy éhes?
- Nem, köszönöm. Nemrég ettem. - Thrr-gilag kérdőn nézett az anyjára. - Van valami oka, hogy nem beszélsz a bölcsekkel?
- Tudom, hogy kevés az időd, fiam - mondta Thrr-pifix-a. - Mindenekelőtt megvacsorázol, addig én lezuhanyozok. Gyere, megmutatom a konyhát.
Az étel különös, és meglehetősen ízetlen volt. Thrr-gilag mégis örült, hogy az anyja társaságában fogyaszthatja vacsoráját. Evés közben sokkal felszabadultabban tudtak beszélgetni; kellemes érzéssel töltötte el az őt körülvevő melegség és kedvesség. Évek óta járta a világűrt, az ideje nagy részét kutatóbázisokon töltötte, ahol idegen fajok tanulmányozásával foglakozott. Már régóta vágyott arra, hogy az anyjával lehessen, most mégis úgy érezte, hogy Thrr-pifix-a megváltozott.
Szerette volna tudni az okát, de az asszony nem beszélt róla. A vacsora folyamán Thrr-gilag többször szóba hozta a kérdést, de az anyja mindig kitért a válasz elől. Thrr-pifix-a nem volt hajlandó elmondani, miért nem beszél a bölcsekkel, és miért hagyta el az otthonát.
Amikor végeztek az étkezéssel, Thrr-pifix-a felállt az asztaltól.
- Köszönöm, Thrr-gilag - mondta. - Egészen jól megtanultál főzni a kutatóbázisokon.
- Csak nagyon ritkán főzünk. Legtöbbször fagyasztott ételeket vagy konzerveket fogyasztunk - felelte Thrr-gilag. - Ülj le a nappaliban, amíg elmosogatok!
- A mosatlan várhat - jelentette ki csendesen Thrr pifix-a. - Gyere be, fiam! Szeretnék beszélni veled.
A nappali elég szűk helyiségnek látszott, legfeljebb feleakkora volt, mint a régi családi házuk nappalija.
- Kicsi, ugye? - jegyezte meg Thrr-pifix-a, miközben helyet foglalt az egyik fotelban. - Nem olyan, mint az a ház, ahol felnőttél.
- A lakás mérete nem fontos,. amíg boldog az ember.
- Boldog... - Thrr-pifix-a lesütötte a szemét. - Gondolom, beszéltél a bátyáddal... és másokkal. Mit mondtak neked?
- Semmit - felelte Thrr-gilag. - Azt is csak néhány napja tudtam meg, hogy elköltöztél.
Thrr-pifix-a felemelte a fejét, és a fia szemébe nézett.
- Az ok elég egyszerű - mondta az asszony. - Arra az elhatározásra jutottam, hogy nem akarok halhatatlanná válni.
Thrr-gilag döbbenten meredt rá. Nem akarta elhinni anyja szavait. - Nem értem...
Thrr-pifix-a elmosolyodott.
- Mit nem értesz ezen?
Thrr-gilag úgy érezte, hogy a szíve mindjárt kiugrik a helyéről.
- Anya, miről beszélsz tulajdonképpen?!
- Kérlek, hadd magyarázzam meg! Ez nem egy hirtelen ötlet, amelyet még végig sem gondoltam. És azt se hidd, hogy megőrültem! Sokat töprengtem ezen, és fokozatosan jutottam el a végső döntéshez. A legkevesebb, amit tehetsz, hogy végighallgatsz.
Thrr-gilag mély lélegzetet vett. Nem csoda, hogy Thrr-mezaz nem akart erről beszélni a bölcsek kommunikációs csatornáján.
- Hallgatlak.
Az asszony végignézett a szoba egyszerű, de barátságos bútorain.
- Talán közhelynek hangzik, fiam, de minél öregebb leszek, annál jobban belátom, hogy az apró örömök teszik széppé az életet. Az étel íze, a virágok illata, a nyári zápor látványa, vagy a szél, amint felkorbácsolja a tenger hullámait, a kedvesünk kezének érintése... és folytathatnám a végtelenségig. Csupa olyan dolog, amelyet természetesnek tartunk. Legalábbis a te korodban annak tartja az ember. Én már rosszul látok és hallok, de a kezem még meg tud érinteni téged... Sok barátomat viszont, akiket szerettem, már megérinteni sem tudok.
Thrr-pifix-a a fiára nézett.
- Bölcsnek lenni nem élet, Thrr-gilag. Szellemalakként létezni, csupán illúzió, utánzat, de nem valódi élet. Én sokkal jobban szeretem az életet, semhogy elfogadjam az imitációját.
Thrr-gilag mellkasára mintha hatalmas kő nehezedett volna.
- De hát nincs választásod, anyám. Aki nem válik bölccsé, az...
- Meghal? - kérdezte gyengéd hangon Thrr-pifix-a. - Rendben van, nevezzük így.
- Te nem tehetsz ilyet!
- Miért nem? Minden zhirrzh meghalt, míg ki nem dolgozták a fsss szerv eltávolításának technológiáját. Később bölcsek millióit semmisítették meg a háborúk folyamán. De tulajdonképpen mindig történnek balesetek, katasztrófák, melyek során elpusztulnak a szentélyekbe rejtett fsss szervek... Előbb-utóbb valamennyien meghalunk.
- Előbb-utóbb, de nem most! Addig nem halhatsz meg, míg...
- Míg fiatal vagyok? Életerős? Míg a tapasztalatommal segíthetem az utódaimat?
- Igen. Szükségünk van rád, anya. Azt akarjuk, hogy itt legyél közöttünk. Hogyan gondolhatsz arra, hogy elhagysz bennünket?
Thrr-pifix-a a fia szemébe nézett.
- Hogyan várhatjátok el tőlem, hogy maradjak?
Erre nem lehetett mit felelni. Thrr-gilagnak iszonyú fájdalmat okoztak az anyja szavai.
- Legalább megpróbálhatnád - mondta csendesen. - Talán nem is annyira szörnyű, mint gondolod.
Thrr-pifix-a tagadólag intett a nyelvével.
- Én nem félek tőle, fiam. Félreértettél, ha ezt gondolod. Tudom, milyen a túlvilág, rengeteget hallottam róla a bölcsektől. Inkább a haláltól félek, hiszen arról nem tudok semmit. De mégsem akarok bölcsként tovább élni.
- Nem dönthetsz addig, míg meg nem próbáltad.
- De igen, ezt kell tennem - mondta az asszony. - Ha már bölccsé váltam, nem dönthetek a sorsomról, nem tehetek semmit.
Thrr-gilag gyanakvóan nézett rá.
- Mire készülsz?
- Azt hiszem, ez eléggé nyilvánvaló. Csak úgy akadályozhatom meg a bölccsé emelkedésem, ha megszerzem a fsss szervem a családi szentélyből, és megsemmisítem.
- Ezt nem teheted - suttogta döbbenten Thrr-gilag. - Egy fsss szerv elpusztítása főbenjáró bűn..
- De ez az én fsss szervem! A saját testemből vették ki. Miért ne tehetnék vele azt, amit akarok?
- Mert a törvény tiltja.
- Jogtalanság ilyen törvényt hozni - jelentette ki Thrr-pifix-a. - Ezer évvel ezelőtt még a klánok vezetőinek fsss szervét is titokban kellett eltávolítani.
- Én is ismerem a történelmet - mondta Thrr-gilag. - De ezzel nem igazolhatod az értelmetlen elhatározásodat.
- Nem akarok semmire hivatkozni. Csupán azt követelem, hogy én dönthessek a saját sorsomról.
Thrr-gilag lehajtotta a fejét.
- Kinek beszéltél erről?
- Csak neked. De a bátyád valószínűleg sejti, hogy mire készülök.
- És apa? - Thrr-gilag az anyjára pillantott. - Tehát ezért költöztél el a családi szentély közeléből! Nem akartad, hogy megpróbáljon jobb belátásra bírni.
Thrr-pifix-a felállt, és az ablakhoz sétált.
- Az apád elment - mondta szomorúan. - Ami a családi szentélyben maradt belőle, nem az a zhirrzh, akivel negyvennyolc évig együtt éltem. Elhagytam az otthonunkat, mert minden rá emlékeztetett, és ezt nem tudtam elviselni.
- Értem - bólintott Thrr-gilag, miközben őt is megrohanták az emlékek. Azután eszébe jutott, hogy a szentélyben ő is úgy érezte, hogy az a szellemalak már nem az ő apja. Már nem az, aki volt.
- Köszönöm, hogy megértettél, fiam. Azt szeretném, ha nem aggódnál miattam.
- Ígérd meg, anya, hogy még egyszer alaposan átgondolod ezt, mielőtt végleges döntést hozol!
- Megígérem - mondta csendesen Thrr-pifix-a. - Ugye itt maradsz éjszakára?
Thrr-gilag nagyot sóhajtott.
- Sajnálom, anya. Bárcsak maradhatnék! De néhány órán belül el kell utaznom a Gree-re.
- A Gree-re?
- Igen: Klnn-dawan-a ott dolgozik egy kutatócsoporttal.
- Ó, igen. Add át neki üdvözletem! Remélem, hamarosan összeházasodtok!
Thrr-gilag az anyja arckifejezését figyelte. Úgy tűnt, az asszony nem tud semmit a Dhaa'rr klán mesterkedéséről. Biztosan nem tud semmit, hiszen az utóbbi időben nem beszélt bölcsekkel. Thrr-gilag jobbnak látta, ha nem mond el semmit az anyjának. Szerencsétlennek e nélkül is éppen elég gondja van.
- Most már mennem kell, ha el akarom érni az űrhajót. Hamarosan ismét felkereslek, és akkor hosszabb időt töltök nálad. Vigyázz magadra! Szeretlek, anya.
- Én is szeretlek, fiam.
A vasúthoz vezető út ezúttal sokkal hosszabbnak tűnt. Időközben a levegő is erősen lehűlt. Thrr-gilag gépiesen lépkedett, miközben az anyjával folytatott beszélgetésen töprengett.
Nem tudta eldönteni, vajon elmondjon-e mindent az apjának. Vagy ha neki nem, akkor Thrr-tulkojnak. De végül úgy határozott, hogy nem számol be senkinek anyja szándékáról. A zhirrzhek kötelessége a szentélyek védelme. Elképzelhetőnek tartotta, hogy Thrr-tulkoj jelentést tenne a fenyegetésről.
Azután arra gondolt, hogy az anyjával kellett volna maradnia, hogy megpróbálja lebeszélni az elhatározásáról. Talán a magány és az elkeseredés váltotta ki belőle ezeket a gondolatokat. Támaszra lett volna szüksége, ő pedig cserbenhagyta.
Jobb lett volna, ha mégis elmondja neki, hogyan akarja a Dhaa'rr klán megakadályozni a házasságát. Ez legalább elterelte volna a figyelmét a saját problémájáról.
Nagyot sóhajtott. Nem, egyelőre nem tehet semmit. Ha majd megérkezik a Gree-re, és beszél Klnn-dawan-ával, ketten hátha tudnak megoldást találni mindenre.
Igen. Csak Klnn-dawan-a segíthet. Együtt minden gondot megoldanak. Szívét melegség öntötte el. Érezte, hogy belső feszültsége oldódni kezd.
9. fejezet
A kis szállítóhajó törzse megcsillant a nyugati égbolton. A gép néhány kört írt le a terület fölött, majd leszállt a dorcasi hídfőállás mellett. A hajtóművek elcsendesedtek, és a gép végiggurult a kifutópályán.
Egy bölcs jelent meg a falu szélénél várakozó Thrr-mezaz és Klnn-vavgi mellett.
- Leszálltak, parancsnok - jelentette a bölcs. - Az űrhajó valamennyi berendezése kifogástalanul működik.
- Nagyszerű - mondta Thrr-mezaz. - Tájékoztassa az előretolt állások katonáit, hogy fokozott harckészültséget rendelek el! Továbbá rendelje vissza a vadászgépeket!
- Értettem - felelte a bölcs, majd eltűnt.
- Felkészült, másodparancsnok? - pillantott Thrr-mezaz a helyettesére.
- Nem igazán - válaszolta Klnn-vavgi. - Őszintén szólva, egy kissé nyugtalan vagyok. Nem látom be, miért kell Dkll-kumvitnak személyesen idejönnie, hogy beszélhessen velünk. Ezt megtehetné a lézerkommunikátoron keresztül is.
- Talán személyesen akarja ellenőrizni a védelmi rendszerünket - tűnődött Thrr-mezaz.
- Orbitális pályáról jobban áttekintheti, mint innen lentről - vélekedett Klnn-vavgi. - Egyébként is, látott már olyan flottaparancsnokot, aki önként leszállt a felszínre?
Thrr-mezaz vállat vont.
- Mindig akad egy első eset.
- Úgy érzem, rossz híreket fog közölni velünk... A gép megállt közvetlenül előttük, majd kinyílt az ajtaja, és a rámpán megjelent Dkll-kumvit.
- Jó napot! - üdvözölte Thrr-mezaz, amint a parancsnok földet ért. - Én Thrr-mezaz; Kee'rr vagyok, ő pedig a helyettesem Klnn-vavgi; Dhaa'rr.
Dkll-kumvit bólintott, majd ő is bemutatkozott.
- Dkll-kumvit; Ghuu'rr flottaparancsnok.
- Megtisztel bennünket a látogatásával - mondta Thrr-mezaz, majd a három katona felé fordult, akik egy-egy kavra gyümölcsöt nyújtottak át nekik.
A szertartás nem tartott sokáig.
- Néhány dolgot meg kell beszélnem önökkel - mondta Dkll-kumvit, miután túljutottak a formaságokon. - Van itt olyan hely, ahol nyugodtan beszélhetünk?
- Természetesen - bólintott Thrr-mezaz. Érezte, hogy fontos dologról lehet szó, ha Dkll-kumvit személyesen jött a felszínre. - Erre parancsoljon!
Néhány perccel később mindhárman helyet foglaltak Thrr-mezaz irodájában.
- Amit közölni akarok, az szigorúan titkos. Csak önök ketten tudhatnak róla - mondta Dkll-kumvit, majd zsebéből előhúzott egy parányi készüléket, és bekapcsolása után az asztalra tette. A készülék erős zümmögő hangot hallatott. - Remélem, nem zavarja önöket.
- Nem - felelte Thrr-mezaz. A zümmögöt olyan beszélgetések alkalmával használták, amikor nem akarták, hogy a bölcsek is tudomást szerezzenek az elhangzottakról. A bölcsek természetesen tiltakoztak ez ellen, mivel úgy gondolták, hogy nekik jogukban áll mindenről informálódni. Több alkalommal fordultak a Klánok Gyülekezetéhez, hogy tiltsák meg a zümmögök használatát, de javaslatukat minden alkalommal elutasították.
Thrr-mezaz szerint túl nagy feneket kerítettek az esetnek. Ugyanis a zümmögök nemcsak a bölcsek hangérzékelését akadályozták meg, hanem a zhirrzh agyat is károsították, így csupán rövid ideig és csupán a legindokoltabb esetekben alkalmazhatták. Már néhány órás használata is elviselhetetlen fejfájást okozott.
- Gondolom, kíváncsiak a látogatásom okára - tért a tárgyra Dkll-kumvit. - Tulajdonképpen magam sem értem, mi mozgatja a háttérből az eseményeket. De az elmúlt napok során zavaró szóbeszéd jutott a tudomásomra. Mivel a tűzvonalban vannak, úgy gondoltam, hogy figyelmeztetnem kell önöket.
Thrr-mezaz Klnn-vavgira pillantott. Talán a humán hódítókról szerzett információkról lehet szó?
- Miféle szóbeszéd, parancsnok?
- Politikai jellegű, természetesen - felelte bosszús hangon Dkll-kumvit. - Még a háború közben sem szabadulhatunk meg a politikai cselszövésektől. És éppen ön az, Thrr-mezaz parancsnok, aki az intrikák középpontjában áll. Thrr-mezaz elfintorodott.
- Prr't-zevisti...?
- Eltalálta. A legtöbb bölcs magát teszi felelőssé a társuk haláláért.
- Semmi sem bizonyítja, hogy meghalt. Lehet, hogy csak csapdába került.
- Elképzelhető. De az ügy szempontjából ez mellékes. A lényeg az, hogy Prr't-zevisti eltűnt, és ezért ön a felelős.
- Engedelmével, flottaparancsnok - szólt közbe Klnn-vavgi -, ez a vádaskodás nevetséges és tisztességtelen. Ez itt hadszíntér, nem iskolai kirándulás. Számtalan előre nem látható esemény bekövetkezhet.
- Tökéletesen egyetértek, másodparancsnok - mondta Dkll-kumvit. - De sajnos nem engem kell meggyőznie. És ha szabad megjegyeznem: önt azért küldték ide, mert ez is a Dhaa'rr klán hatalmi harcának része. Ők azt szeretnék, ha maga lenne a Dorcason működő szárazföldi haderő parancsnoka.
- Már felajánlották ezt a lehetőséget, de én visszautasítottam.
- Dicséretre méltó a lojalitása - jelentette ki Dkll-kumvit.
- Konkrétan mivel vádol a Dhaa'rr klán? - kérdezte Thrr-mezaz. - Azzal, hogy nem kellett volna a piramist a védelmi vonalainkon kívülre helyeznem?
- Alapvetően, igen - felelte Dkll-kumvit. - Továbbá azzal, hogy Prr't-zevisti fsss szelvényének elrablása után ön nem tett semmit a visszaszerzésének érdekében.
- Gondolom, azt nem említik, hogy a saját bölcseim tanácsára nem adtam parancsot a humán csapat megtámadására - jegyezte meg Thrr-mezaz.
- Az összecsapás során megsemmisülhetett volna Prr't-zevisti fsss szelvénye.
- Prr't-zevisti az egész út folyamán bármikor elhagyhatta volna a fsss szelvényét, és visszatérhetett volna a családi szentélybe - tette hozzá Klnn-vavgi.
- Mivel ezt nem tette, csak önmagát hibáztathatja a következményekért.
- Mint említettem, másodpárancsnok, az egész ügy mögött politikai törekvések állnak. Éppen azért jöttem ide, hogy tájékoztassam önöket a kialakult helyzetről.
- Nagyra értékelem a figyelmeztetését, flottaparancsnok - mondta Thrr-mezaz.
- Egyébként hozott valami eredményt a falu északi részén végzett kutatás? - kérdezte Dkll-kumvit.
- Pillanatnyilag nem - válaszolta Thrr-mezaz. - A bölcsek tökéletesen átvizsgálták a felszínt, és most egyre mélyebbre hatolnak.
- Nehéz munka, még a bölcsek számára is - jegyezte meg Dkll-kumvit. - Sok helyen ércfolyamok találhatók, amelyeken a halhatatlanok nem tudnak áthatolni. Valóban azt gondolja, hogy a humán hódítók meg akartak szerezni valamit?
- Különben nem küldtem volna oda a bölcseket - felelte Thrr-mezaz.
- És ha nem találnak semmit?
- Akkor az engedélyét fogom kérni, hogy a piramist máshová helyeztessem, és tovább folytassuk a kutatást. Bármi legyen is ott, a humán hódítók nagyon fontosnak tartják.
- Bízom benne, hogy a bölcsek hamarosan megtalálják - mondta Dkll-kumvit.
Thrr-mezaz bólintott. Ha sikerül valami nagy horderejű dologra bukkannia, visszaszoríthatja politikai ellenfeleit.
- Ha valóban létezik ott valami, flottaparancsnok, mi fogjuk hamarabb megtalálni.
- Helyes - bólintott Dkll-kumvit, majd felállt. - Ideje visszatérnem a Parancsoló fedélzetére. Nem tudhatjuk, mikor szánják rá magukat a humán hódítók újabb támadásra. És nem szeretnék itt ragadni a felszínen, miközben a hajóim odakinn harcolnak.
A zümmögőért nyúlt, de mégsem kapcsolta ki.
- Még valamit, parancsnok. A katonai parancsnokság elutasította a kérésem. Ez azt jelenti, hogy sem újabb űrhajókat, sem további felszíni csapatokat nem küldenek a Dorcasra.
Thrr-mezaz döbbenten nézett rá. Újabb csapatok nélkül nem tudnak támadást indítani a humán hódítók erődítményrendszere ellen.
- Közölték az indoklást? - kérdezte a flottaparancsnokot.
- Csak annyit mondtak, hogy nem rendelkeznek elegendő utánpótlással. Közben megtudtam, hogy a katonai parancsnokság inváziós csapatokat küldött két humán bolygóra, és néhány napon belül további három bolygón akarnak hídfőállást kiépíteni. Thrr-mezaz értetlenül nézett maga elé.
- Bocsásson meg, flottaparancsnok, de ezt úgyszólván megalapozatlan döntésnek tartom.
- Én ostobaságnak neveztem - jegyezte meg Dkll-kumvit. - Nem értem, mi a céljuk ezzel, de remélem, tudják, mit csinálnak. Ezúttal komoly ellenféllel állunk szemben; nem lenne szabad.szétforgácsolni az erőinket. A túlzott magabiztosság veszélyes lehet.
Thrr-mezaz Klnn-vavgira pillantott.
- Azt hiszem, nem a túlzott magabiztosság fogja jelenteni a legnagyobb problémát - mondta csendesen.
Alkonyi sötétség borult a tájra. Thrr-mezaz a foteljában üldögélt, és gondolataiba mélyedve bámult ki az iroda ablakán. Iszonyú fejfájás gyötörte, amelyet Dkll-kumvit zümmögője okozott.
Háta mögött kinyílt az ajtó.
- Parancsnok? - szólította meg Klnn-vavgi.
- Jöjjön be nyugodtan - mondta Thrr-mezaz. Csak üldögélek itt a sötétben.
Klnn-vavgi belépett az irodába.
- Rosszul érzi magát?
- Fáj a fejem - felelte Thrr-mezaz. - Hírt hozott a kutatócsoportról?
- Nos, a legfontosabb hír, hogy a Dorcas felszíni rétegei rengeteg ércet tartalmaznak - jelentette Klnn-vavgi. A bölcsek nem örülnek a felfedezésnek.
- Háború van - csattant fel Thrr-mezaz. Elege volt már a bölcsek akadékoskodásából. - Ha elfelejtették volna, emlékeztesse őket, hogy háborúban nem elsődleges szempont az egyének boldogsága. És ha túl sokat okoskodnak, visszaküldöm valamennyiüket a családi szentélybe. Ott kényelmesen pihenhetnek, és nézegethetik a felhőket az idők végezetéig. Megértette?
- Igen, parancsnok - bólintott Klnn-vavgi. Csend nehezedett a szobára. Thrr-mezaz haragja fokozatosan kimerültséggé alakult.
- Rendben van - mondta csendesen. - A bölcsek panaszkodásán kívül van más jelentenivalója?
- Egyelőre nincs. De még csak a terület húsz százalékát kutatták át,
- Tudom. - Thrr-mezaz ismét az ablak felé fordult, és azon töprengett, vajon mit csinál éppen a humán hódítók parancsnoka az erődben. Talán azon gondolkodik, mire készül az ellenség? Vagy térképeket nézeget, hogy meghatározza a következő expedíció úticélját?
Azután kivetítette a kompjűter képernyőjére a környék térképét. A térképet az orbitális pályán keringő űrhajó felvételeiből állították össze.
- Elég volt a várakozásból - jelentette ki. - Tizenegy napja ülünk itt, és az ellenség mozgását figyeljük. Ideje tennünk valamit.
- Nem akar nehézbombázókat kérni a katonai parancsnokságtól?
- Az az érzésem, hogy úgysem küldenének - felelte Thrr-mezaz. -Mi lenne, ha megközelítenénk a humán erődöt?
- Nem lesz könnyű - jegyezte meg Klnn-vavgi, majd közelebb ment a képernyőhöz. - Ebben az irányban tervezi a támadást?
- Nem feltétlenül. Sőt most az a legfontosabb, hogy minél többet tudjunk meg a helyről.
- Nem tudom, hogyan oldhatnánk meg. A vadászgépeinket nem engedik közel a rézfejűek.
- És ha gyalog mennénk? - javasolta Thrr-mezaz.
- Az sem lenne jobb. Csak néhány útvonalon lehet eljutni az erődhöz. Ezeket pedig biztosan őrzik.
- Ez igaz - bólintott Thrr-mezaz a térképet tanulmányozva. - De az őrök feladata, hogy időben észleljék, ha valaki be akar jutni az erődbe. Nekünk viszont nem kell elmennünk odáig.
Klnn-vavgi értetlenül nézett rá.
- Csak nem a bölcseket akarja megbízni ezzel a feladattal?
- Miért ne? Tökéletesen alkalmasak a felderítésre.
- Úgy emlékszem, ezért engedte, hogy a humán hódítók bevigyék Prr't-zevisti fsss szelvényét az erődbe - mondta Klnn-vavgi. - Nem küldhet oda újabb önkénteseket...
- Jelenleg én vagyok a parancsnok, és nem kell keresnem önkénteseket - hívta fel helyettese figyelmét Thrr-mezaz. - Prr't-zevisti esetében az volt a baj, hogy a humán hódítóknak sikerült megszerezniük a fsss szelvényt. De ezúttal jobban fogunk ügyelni.
- Nem is tudom - tűnődött Klnn-vavgi. - A piramist elég közel kell vinnünk az erődhöz, és egy ilyen méretű, vakítóan fehér tárgy nem maradhat észrevétlen.
Thrr-mezaz komoran bólintott. Klnn-vavginak igaza volt. És tekintve a kialakult politikai helyzetet, nem kockáztathatta újabb bölcsek életét.
Azután különös ötlete támadt.
- Miért kéne odaszállítanunk az egész piramist? A feladatot egy vagy két bölcs is el tudja végezni. Mi lenne, ha a két szelvényt egy erős ketrecben helyeznénk el, amely védelmet nyújt a ragadozókkal szemben, és azt vinnénk az erőd közelébe?
Klnn-vavgi csodálkozó szemmel nézett rá.
- Komolyan beszél? Úgy gondolja, hogy dobjunk bele egy dobozba néhány fsss szelvényt, mint valami húscafatot? Már így is elég baja van a bölcsekkel. Álljon eléjük ezzel a javaslattal, és meglátja a következményeit.
- Jól van, felejtsük el! - mordult fel Thrr-mezaz. Az idegeire mentek már a bölcsek és a hagyományok. - Akkor szereznünk kell egy újabb szelvényt Prr't-zevisti fsss szervéből. Kíváncsi vagyok, hogy számíthatunk-e a katonai parancsnokság segítségére.
- Szerintem, igen. Csak katonákat és felszerelést nem tudnak biztosítani. De azt javaslom, mielőtt kérvényeznénk a fsss szelvényt, beszéljünk a fivérével. Hátha neki van valami elképzelése arról, hogy mit keresnek a humán hódítók.
- Nem hiszem, hogy sejtené - mondta Thrr-mezaz. - A kutatócsoportjának nem sikerült semmiféle információt szereznie a Dorcasról.
- De rengeteget tud a humán hódítókról. És nem árt, ha néhány kérdést felteszünk neki.
- Biztosan nem - bólintott vonakodva Thrr-mezaz. - A flottaparancsnokkal folytatott beszélgetése óta cseppet sem vágyott arra, hogy valamelyik családtagjával társalogjon az ellenséges bölcsek kommunikációs csatornáján keresztül. De azt is tudta, hogy nem mellőzheti örökre ezt a távközlési rendszert.
- Kommunikátor! - szólította magához az egyik bölcset, aki hamarosan megjelent.
- Igen, parancsnok.
- Szeretnék kapcsolatba lépni a fivéremmel; a neve Thrr-gilag; Kee'rr. Jelenleg egy idegeneket tanulmányozó kutatócsoport tagja, a Klánok Gyülekezetének megbízásából.
A bölcs bólintott, majd eltűnt.
Sokáig várták, de a halhatatlan nem tért vissza.
- Érdekes - jegyezte meg Klnn-vavgi. - Gondolja, hogy nyoma veszett?
- Lehetséges - bólintott Thrr-mezaz. - Thrr-gilag gyakran elutazott anélkül, hogy tudatta volna valakivel az úticélját. Az anyánk rengeteget aggódott miatta.
A bölcs végül visszatért.
- Nem találom Thrr-gilag kutatót - jelentette. - Tovább keresem, és értesítem önt, ha megtudok valamit.
- Köszönöm. Teremtsen kapcsolatot az apámmal! A neve Thrr't-rokik; Kee'rr. A Thrr család szentélyében megtalálja.
- Értettem - mondta a bölcs, majd ismét eltűnt.
- Gondolja, hogy Thrr-gilag eltűnése a mrachani expedícióval hozható összefüggésbe? - kérdezte Klnn-vavgi.
- Nincs kizárva. De előbb próbáljuk meg felkutatni.
A bölcs visszatért, így a kapcsolat Thrr't-rokikkal létrejött.
- Örülök, hogy beszélhetek veled, fiam - mondta Thrr't-rokik. - Hogy vagy?
- Köszönöm, jól, apa - válaszolta Thrr-mezaz. - Thrr-gilaggal akartam beszélni, de nem találják sehol. Nem tudod, hol lehet?
- Tegnap felkeresett a családi szentélyben. Később meglátogatta az édesanyátokat, azután pedig elutazott a Gree-re, hogy találkozzon Klnn-dawan-ával.
- A Gree-re utazott? - kérdezte döbbenten Thrr-mezaz. - Úgy tudtam, a Klánok Gyülekezete arra kötelezte; hogy Unity City közelében maradjon.
- Valóban? Erről nem mondott semmit.
Thrr-mezaz érezte, hogy olyan témát feszegetnek, amelyet a kormány nem hozott nyilvánosságra. Éppen ezért jobb, ha a bölcsek nem tudnak róla. - Nem tudod, mikor indult az űrhajója?
- Nem, de ha fontos, akkor megtudhatom. Tartsd fenn a csatornát!
A bölcs hamarosan ismét megjelent.
- Sajnálom, kicsit tovább tartott, mint gondoltam. Thrr-gilag jelenleg egy katonai szállítóhajó, a Segítő fedélzetén tartózkodik, amely három órával ezelőtt indult az Oaccanvról.
- Köszönöm, apa. Sokat segítettél.
- Engem itt mindig megtalálsz, Thrr-mezaz, ha segítségre van szükséged. Vigyázz magadra! Sok szerencsét!
- Viszontlátásra, apa!
Miután Thrr-mezaz elbúcsúzott az apjától, megkérte a bölcset, hogy létesítsen kapcsolatot a Segítővel. A bölcs bólintott, majd távozott.
- A Klánok Gyülekezete nem fog örülni, hogy Thrr-gilag a Gree-re utazott - jegyezte meg Klnn-vavgi.
- Biztosan nem, hacsak ki nem zárták már az expedícióból.
- Az elképzelhető - bólintott Klnn-vavgi. - De gondolom, erről nem akarja megkérdezni.
- Nem.
Egy bölcs jelent meg előttük.
- Üdvözöllek, Thrr-mezaz - közvetítette a bölcs Thrr-gilag szavait.
Thrr-mezaz az órájára pillantott.
- Ne haragudj, hogy zavarlak. Bizonyára aludtál.
- Nem érdekes. Egy teljes napig úgysem lesz más dolgom. Miben segíthetek?
- Csak egy rövid kérdést szeretnék feltenni - mondta Thrr-mezaz. - A humán hódítók valamit keresnek a táborunktól északra eső területen. Mi semmi különöset nem találtunk ott, és a helynek sincs stratégiai jelentősége. Arra gondoltam, hátha neked van valami elképzelésed arról, hogy mit kereshetnek.
A bölcs eltűnt, és elég sokáig nem tért vissza.
- Gondolja, hogy az öccse elaludt? - kérdezte Klnn-vavgi.
- Nem hiszem - felelte Thrr-mezaz. Inkább arra gondolt, hogy nagyon kényes témára tapintott.
Végül a bölcs ismét megjelent.
- Nem tudom megmondani, mit keresnek - felelte Thrr-gilag. - De te úgysem hagyod, hogy karnevált rendezzenek odakinn.
Thrr-mezaz a karnevál szóra felkapta a fejét. Régi, családi jelzés volt; azt jelentette, hogy a téma nagy jelentőségű, de szigorúan titkos, tehát nem lehet megbeszélni a bölcsek kommunikációs csatornáján.
- Rendben van, Thrr-gilag - mondta nyugodt hangon. - Majd gondom lesz rájuk. Viszontlátásra, fivérem!
- Viszontlátásra!
Thrr-mezaz közölte a bölccsel, hogy befejezték a beszélgetést, nem kell tovább fenntartania a csatornát. A szellemalak bólintott, majd eltűnt.
- Hát ez nagyon érdekes - jegyezte meg Klnn-vavgi, aki szintén ismerte a karnevál szó titkos jelentését. - Most már tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit keresnek annyira a humán hódítók.
- Holnap hátha többet fogunk tudni - mondta Thrr-mezaz. - Menjen aludni!
Klnn-vavgi távozott, Thrr-mezaz pedig lefeküdt a heverőre. Rendkívül fáradtnak érezte magát, a gondolatai mégsem hagyták aludni. Karnevál... Ez nem olyan szó, amelyet véletlenül használ valaki. Tehát a gyanúja beigazolódott. A katonai parancsnokság eltitkol valamit.
Eszébe jutottak fivére szavai: "Nem tudom megmondani, mit keresnek." Ez pontosan azt jelenti, hogy nagyon jól tudja, mit keresnek a humánok, de nem közölheti.
Bármi legyen is, amit a katonai parancsnokság eltitkol, a titok nyitja itt van a Dorcason!
Ezek után még fontosabb, hogy megtudják, mi történik az erődben. Mindenképpen be kell juttatniuk egy harcost vagy egy bölcset.
Hátha Prr't-zevisti még mindig életben van... Bár ennek rendkívül kicsi a valószínűsége.
- Kommunikátor! - kiáltotta Thrr-mezaz. A bölcs azonnal megjelent.
- Azt hittem befejezte, parancsnok - mondta kedvetlenül.
- Talán más dolga van?! - mordult rá Thrr-mezaz. - Teremtsen kapcsolatot a Prr család szentélyével.
- A Prr család szentélyével? - kérdezte csodálkozva a bölcs.
- Úgy van. De igyekezzen, mert későre jár, és szeretnék végre aludni!
A bölcs hamarosan újra jelentkezett.
- A Prr családi szentély segédírnoka vagyok. Hallgatom, Thrr-mezaz parancsnok!
- Azt szeretném megtudni, hogy mi történt Prr't-zevisti fsss szervével.
- A fsss szerv érintetlenül nyugszik a piramis rekeszében. Talán másként gondolta?
- Nagyszerű - mondta lelkesen Thrr-mezaz. - Akkor hivatalosan kérvényezem, hogy készítsenek újabb szelvényt, és küldjék ide a dorcasi hídfőállásra.
A bölcs döbbenten nézett rá. - Parancsnok...
- Maga csak közvetítse az üzenetet!
- Rendben van, parancsnok - felelte a bölcs, azután eltűnt. Ezúttal igen sokáig kellett várni rá.
- Ez rendkívül szokatlan kérés, Thrr-mezaz parancsnok - mondta, amint visszaérkezett. - Sőt talán illegális, de mindenképpen ellenkezik a zhirrzh hagyományokkal.
- Ennek ellenére ezt akarom. Mert ez az intézkedés nem csupán Prr't-zevisti érdekét szolgálja, hanem értékes segítséget nyújt a humán hódítókkal szembeni hadviselésben.
- Prr't-zevisti halott - jelentette ki a bölcs.
- A Prr család nincsen erről meggyőződve. Máskülönben miért hagyták érintetlenül a fsss szervét? Közvetítse az üzenetet, azután meglátjuk, mit válaszolnak.
A bölcs ezúttal sokkal kevesebb ideig maradt távol.
- A kérésére nem adhatok választ; nincs rá felhatalmazásom.
- Akkor azt javaslom, lehetőleg minél előbb beszélje meg a család és a klán elöljáróival. Ha Prr't-zevisti még mindig életben van, ez az egyetlen esélye a túlélésre.
- Minden tőlem telhetőt elkövetek.
- Köszönöm a fáradozását - mondta Thrr-mezaz. A bölcs továbbította az üzenetet, majd visszatért a szobába.
- Parancsnok, ha megenged egy személyes megjegyzést... Ezzel az intézkedésével nem sok barátot szerez a Dhaa'rr klán tagjai között.
- Hát abban biztos vagyok - bólintott Thrr-mezaz. - Ha az írnok nem küld további üzenetet, akkor mára végeztünk.
- Értettem - felelte a bölcs, azután távozott.
Thrr-mezaz leheveredett az ágyára. Nem érdekelte a bölcsek rosszállása, a Dhaa'rr klán haragja és áskálódása. Meg kellett nyerni a háborút, csak ez számított, semmi más.
10. fejezet
Reeds Village-ből sokáig tartott az utazás a Thrr család szentélyéhez. Thrr-pifix-a a vonat ablakán át nézte az alkonyi tájat, az elsuhanó fákat, a felhőtlen égboltot. Közben alaposan átgondolta a szándékát, de mégsem változtatott elhatározásán. Amint a vakítóan fehér piramis felé sétált, már tudta, hogy a döntése végleges. Nem akar bölcsként létezni.
Amint a szentélyhez ért, félresiklott az egyik kupola ajtaja, és Thrr-tulkoj lépett az oszlopcsarnokba.
- Állj meg, és közöld a neved! - szólította fel Thrr-tulkoj az asszonyt.
- Engedelmeskedem a bölcsek protektorának - mondta tisztelettudóan Thrr-pifix-a. Az őr régi barátjuk volt, de a formaságok betartását ellenőrizték a bölcsek. - A nevem Thrr-pifix-a; Kee'rr.
- Ki igazolja a jó szándékod?
- Én, magam - felelte az asszony, majd felvett az asztalról egy kavra gyümölcsöt, és nyelvével kettévágta. Életében először tett ilyet. Izgatottságában majdnem kiejtette a gyümölcsöt a kezéből.
- És ki igazolja a jogod, hogy beléphess?
- Természetesen te - felelte mosolyogva Thrr-pifix-a, miközben letette a kettészelt gyümölcsöt az asztalra. - Hogy vagy, Thrr-tulkoj?
- Köszönöm, jól, Thrr-pifix-a. Tudod, be kell tartani a protokoll szabályait.
- Ó, de én követtem azokat - mondta Thrr-pifix-a. - Nem azért jöttem, mert beszélni szeretnék valamelyik bölccsel. Tehát te vagy az, akinek igazolnia kell a közeledésem jogosságát.
Thrr-tulkoj rosszallóan nézett rá.
- Rendben van, Thrr-pifix-a. Akkor közöld a jöveteled célját!
- Csak szeretnék körülnézni a szentélyben. Látni, mit csinálnak a bölcsek, esetleg csatlakozni a beszélgetésükhöz.
- Értem - bólintott Thrr-tulkoj. - Segíthetek?
- Nem, köszönöm. Egyedül is boldogulok.
- Rendben van. Kellemes időtöltést!
Thrr-tulkoj visszatért az őrhelyére, Thrr-pifix-a pedig mély lélegzetet vett, majd elindult a szentély felé. Odabenn a falban legalább negyvenezer rekesz helyezkedett el, amelyeket csak számmal jelöltek. Ez nem jelentett gondot, hiszen a kórházban közölték az azonosítási számát, miután eltávolították a fsss szervét.
A számokat belevésték a falba a rekeszek alá, így kis méretük ellenére is jól látszottak. Thrr-pifix-a szeme végigfutott a sorokon. 27781... lentebb kell keresnie. 29803... még lejjebb. Azután megtalálta a megfelelő sort. 31822... 33850... 35830...
Végül ott volt előtte a saját rekesze: 39516. Benne pedig a fsss szerve.
A rekeszt átlátszó lemez zárta le. Thrr-pifíx-a egy darabig nézte a fsss szervet, amelyet annak idején sebészi úton távolítottak el a koponyájából. Meglepődött, hogy a parányi szerv mennyire sebezhetőnek látszott.
Szíve hevesen dobogott, farka izgatottan reszketett, amint a rekesz átlátszó ajtaja felé nyúlt. Az ajtó erős csattanással nyílt ki. Thrr-pifix-a úgy érezte, a hangot az egész környék meghallotta. Sietve körülnézett, de nem látott senkit.
Kezét lassan becsúsztatta a rekeszbe, de ekkor valaki megragadta a csuklóját.
- Sajnálom, Thrr-pifix-a - mondta csendesen Thrr-tulkoj -, de ezt nem teheted.
- Miről beszélsz? - kiáltotta az asszony. Minden erőfeszítése ellenére nem sikerült kiszabadítania a csuklóját a vasmarok szorításából. - Csak meg akartam nézni...
- Gyere velem - mondta Thrr-tulkoj, és elvonszolta az asszonyt a rekesztől. - Visszaviszlek a vonathoz.
Thrr-pifix-a megpillantotta a ragadozóktól védő falat, és tudta, hogy kudarcot vallott. Már csak egyetlen lehetősége maradt.
- Kérlek, Thrr-tulkoj - suttogta. - Ez az én fsss szervem, az én életem. Miért nem tehetem vele azt, amit akarok?
- Mert ez a törvény.
- De ez a törvény igazságtalan.
- Lehetséges - mondta Thrr-tulkoj. - Nem ez lenne az első eset. De én nem azért vagyok itt, hogy törvényt alkossak, hanem hogy végrehajtsam azt. Próbálj meg beszélni a család és a klán vezetőivel!
Thrr-pifix-a nemet intett a nyelvével.
- Meg sem hallgatnának egy öregasszonyt, aki nem rendelkezik magas beosztással, vagy politikai hatalommal.
Thrr-tulkoj vállat vont.
- Sohasem tudhatod. Talán mások is vannak, akik hozzád hasonlóan vélekednek. Egyébként ne mondd, hogy nem vagy fontos személy. Thrr-gilag a humán hódítókat tanulmányozza, Thrr-mezaz az inváziós csapatok parancsnoka a Dorcason. És ne felejtsd el, hogy Thrr-gilag és Klnn-dawan-a hamarosan összeházasodnak, tehát a Dhaa'rr klán vezetői is szót emelhetnek az érdekedben.
Thrr-pifix-a nagyot sóhajtott.
- Lehetséges.
De Thrr-tulkoj tévedett, és ezt mindketten tudták. A klánok vezetőit sohasem-érdekelték az öregasszonyok problémái. Különösen ha a zhirrzhek háborút folytattak egy idegen fajjal.
A hazafelé vezető út sokkal hosszabbnak tűnt Thrr-pifix-a számára, mint amikor a szentély felé közeledett.
Amint az utolsó jelentés is végigfutott a kompjúter képernyőjén, az uralkodó kényelmesen hátradőlt a fotelben. Tehát a kezdeti csatározások befejeződtek. A negyedik és ötödik hídfőállást sikeresen kiépítették a humán hódítók bolygóin, és a felszíni csapatokat megerősített hadiflotta biztosította orbitális pályáról. Két további inváziós hadtest állt bevetésre készen a Shamanv és a 11. bázisvilág felszínén. Valamennyi jelentés győzelemről számolt be.
Ugyanakkor azt is tudta, hogy a háború még nem ért véget. A humán hódítókat még nem győzték le. Az idegenek bizonyára tartogatnak még néhány meglepetést a számukra. Egyelőre összevonják a haderejüket, azután támadásba lendülnek. A hatalmas Nova osztályú csatahajó, amelyre az ellenséges flottaparancsnok kompjúterei utaltak, és a rézfejű vadászgépek veszélyesek lehetnek. Ha a zhirrzh hajókat burkoló hihetetlenül kemény keramitréteg megsérül, az ellenség már könnyedén elpusztíthatja a hajóikat.
A humán hódítók tehát igyekeznek hatékonyabb fegyverekkel ellátni a hajóikat. Hamarosan visszajönnek, és akkor a kezükben lesz a CIRCE fegyver.
Az uralkodó halkan szitkozódott, amint a háromdimenziós csillagászati térképet tanulmányozta. A humán birodalomnak pontosan azon a részén indítottak offenzívát, ahol az ellenség várta, így az ellenség igen rövid idő alatt jelentős erőket tudott az adott szektorban összevonni.
A zhirrzheknek valamilyen módon el kellene érniük, hogy az ellenség a csapatai egy részét más területre csoportosítsa át. Talán ha látszattámadást indítanának egy távolabbi bolygó ellen, mint például a Celadon, a Prospect, az Avon, vagy maga a Föld. Ez persze kockázatos vállalkozás, de valószínűleg megérné. A zhirrzh űrhajók a hipertérben háborítatlanul eljuthatnak a humán birodalom szívébe. Ott viszont minden az ellenség védelmi erején múlik...
- Klánok ura - zavarta meg a csendet egy bölcs bátortalan hangja.
Az uralkodó felpillantott. Az előtte lebegő szellemalak nem csupán egy bölcs volt, hanem az egyik korábbi uralkodó.
- Igen, Tizennyolcadik - mondta.
- Kérem, fáradjon a dolgozószobájába. Fontos dolgokat kell megvitatnunk.
- Rendben van - felelte az uralkodó, majd a szobája felé indult.
A huszonegy korábbi uralkodó csendesen várakozott, míg hivatalban lévő társuk megérkezett, és bezárta maga mögött az ajtót. Ebbe a szobába csak a korábbi uralkodók tudtak bejönni, a többi bölcs számára ez a helyiség megközelíthetetlen volt. Ezért itt tudták megvitatni a legszigorúbb államtitkokat.
- Üdvözlöm önöket - mondta az uralkodó, miközben helyet foglalt. - Minek köszönhetem a látogatásukat?
- Növekszik a krízis - felelte a bölcs. - Egy olyan krízis, amelyet, ha nem szüntetünk meg idejében, elpusztíthatja a zhirrzh társadalmat.
- Tisztában vagyok a helyzet komolyságával - mondta az uralkodó a félig áttetsző arcra pillantva. Úgy érezte, hogy a bölcs túldramatizálja a helyzetet. - Ez az általános véleményük?
- A Tizenkettedik talán pesszimistán ítéli meg a veszély nagyságát - jegyezte meg a Huszonkettedik.
- Nem vagyok pesszimista...
- Egy dologban feltétlenül igazat adok neki - bólintott a Huszonkettedik. - Minél hamarabb beszéljük meg ezt a problémát, annál könnyebben tudjuk megoldani.
- Hát akkor halljuk a véleményüket! - jelentette ki az uralkodó. Ötszáz éve irányították a birodalmat ebből a szobából, és az uralkodó már régen belátta, hogy ez az irányítás sokkal kevésbé hatékony, mint amilyennek fiatal korában képzelte. Túl sok személy próbálta saját és családja érdekeit előtérbe helyezni. Véget nem érő hatalmi harcuk sokkal fontosabb volt számukra, mint a birodalom biztonsága és jövője. - Melyikük értesült elsőként a krízisről?
- Én - válaszolta a Hetedik, aki valamikor a Kee'rr klán szónoka volt, fsss szervét pedig a Thrr család szentélyében helyezték el. - Bizonyára nem ismeretlen ön előtt családunk egyik tagjának, Thrr-gilag kutatónak a neve. Ez a fiatal zhirrzh volt az, akinek a hibájából sikerült a humán hódítónak megszöknie a fogságból.
- Természetesen ismerem Thrr-gilag kutatót - mondta az uralkodó. - Azzal is tisztában vagyok, hogy a humán fogoly szökését nem lehet egyértelműen az ő alkalmatlanságának tulajdonítani.
- Mindenáron el kellett volna pusztítania az idegen lényt, amikor a szökését már nem tudták megakadályozni - jegyezte meg a Hetedik. - Az én időmben a zhirrzh harcosok tudták a kötelességüket.
- Igen, valóban ezt kellett volna tennie, még annak árán is, hogy az egész csoport bölccsé emelkedik.
- Ebben az esetben viszont ki őrizte volna a mrachani foglyokat a Szorgalmas megérkezéséig? - kérdezte az uralkodó. - De még fontosabb kérdés: ki akadályozta volna meg a humán hódítókat, hogy bejussanak a támaszpontra, és felbecsülhetetlen értékű információkat szerezzenek a technikai színvonalunkról?
- Senki sem vádolja Thrr-gilag kutatót, hogy nem katonaként cselekedett a tűzvonalban - nyugtatta meg a Tizennyolcadik. - Tud ön arról a beszélgetésről, amelyet Thrr-gilag kutató a fivérével folytatott, miután elhagyta az Oaccanvot?
- Nem, nincsen róla tudomásom - felelte az uralkodó. - Mikor történt ez?
- Ma reggel. A bölcsek információs szolgálata csak akkor tudta meg, hogy Thrr-gilag elhagyta az Oaccanvot, amikor a fivére, Thrr-mezaz parancsnok, kapcsolatba akart lépni vele. Így derült ki, hogy a fiatal kutató a Gree felé igyekszik egy katonai szállítóhajó fedélzetén.
- A Gree felé? - kérdezte értetlenül a Tizenötödik. - Mit keres ott?
- A menyasszonya, Klnn-dawan-a kutató; Dhaa'rr ott dolgozik - sóhajtott az uralkodó. - Gondolnom kellett volna rá, hogy meglátogatja.
- Azt hittem, egyértelműen értésére adta a mrachani expedíció tagjainak, hogy ne hagyják el a komplexumot - jegyezte meg a Hetedik.
- Thrr-gilag kutató engedélyt kért, hogy meglátogassa a szüleit, és én ezt jóváhagytam.
- Azt is, hogy elhagyja a bolygót?
- Ez a kérdés konkrétan nem merült fel - válaszolta az uralkodó. - Természetesnek vettem, hogy nem fogja elhagyni az Oaccanvot, de nem látom, miért lenne az elutazása olyan nagy baj.
- Valóban? - mordult fel a Huszadik. - Egy zhirrzh, akinek tudomása van a CIRCE létezéséről, szabadon utazgat a tudomásunk nélkül!
- Ne fújja fel annyira ezt az ügyet - mondta az uralkodó. - Senkinek sem fog beszélni a fegyverről.
- Biztos benne?
- Igen. Alaposan végigolvastam a személyi anyagát. Kiváló tudással rendelkező idegenspecialista. Még fiatal, ezért kissé tapasztalatlan, de nem ostoba. Pontosan tudja, mekkora jelentőségű a CIRCE, és annak titokban maradása.
- A bizalom szép dolog, de adott esetben rendkívül veszélyes lehet. Azt szeretném javasolni, hogy a továbbiakban Thrr-gilag kutató valamennyi beszélgetését hallgassuk le.
Az uralkodó türelmetlen mozdulatot tett a kezével.
- Nincs akadálya, ha ez megnyugtatja önt.
- Köszönöm - mondta hűvösen a Hetedik, majd eltűnt.
- Érdekes - jegyezte meg a Tizennyolcadik, az uralkodóra pillantva. - Nekem úgy tűnt, mintha a Thrr-gilag kutatóval kapcsolatos beszélgetés valamennyi részletét előre kitervelték volna.
- Különösen a Dhaa'rr klán szónokának viselkedése után. Lassan belefáradok a klánok hatalmi harcába.
- Hát ezen nem csodálkozom - bólintott a Tizennyolcadik. - Csak azt remélem, hogy ez a fiatal kutató érdemesnek bizonyul a bizalmunkra.
- Talán még többre is... Mint említettem, ismerem a személyi anyagát. Véleményem szerint a legkiválóbb szakértője az idegen kultúráknak, valamint a viselkedésmódoknak. És pontosan erre van szükségünk a humán hódítók elleni küzdelmünkben.
- Egyetértek - mondta a Tizennegyedik. - Mindamellett az a véleményem, hogy ha a fiatal kutató beszélni akar, már túl késő lesz megállítanunk.
A Hetedik ismét megjelent.
- A lehallgatási csatorna kiépült - jelentette. - Elmondhatom a tapasztalataimat?
- Természetesen - intett udvariasan az uralkodó.
- A közvetlen problémát Thrr-gilag anyja, Thrr-pifix-a jelenti. Ma reggel a családi szentélyhez utazott, és megpróbálta ellopni a fsss szervét... Sohasem akar bölccsé válni!
- Értem - bólintott az uralkodó. - És...?
- Mit jelent az, hogy és - mordult fel a Hetedik.
- Sikerült neki?
- Nem. A szentély őre megakadályozta.
- Akkor mi a probléma? Máskor is találkoztunk őrült fanatikusokkal, akik megpróbálták ellopni a fsss szervüket.
- Pontosan erről van szó - jegyezte meg a Tizennyolcadik; - Thrr-pifix-a nem egy őrült fanatikus, és éppen ez teszi veszélyessé. Egy kedves, idős asszony, semmi több. Mégis elutasítja a túlvilági létet.
- Ne haragudjon, de még mindig nem értem, mi a probléma - mondta az uralkodó. - Attól félnek, hogy ez az egyszerű teremtés nyilvánosan szervezkedni kezd a túlvilági lét ellen?
- Igen! - jelentette ki a Huszonkettedik. - Mert ha egy ilyen személy létezik, és nyíltan hangoztatja a véleményét, az követőkre találhat.
- Ez csupán elméleti fejtegetés - szólt közbe a Tizennyolcadik.
- De ez az elmélet...
- Szólni kívánok - mondta egy csendes hang, és a jelenlévők tisztelettudóan elhallgattak.
Nem csupán valamelyik korábbi uralkodó szólalt meg, hanem az Első. A zhirrzhek történelmének legendás alakja, aki a harmadik halhatatlansági háború befejeztével került hatalomra. Becsületessége és kitartása révén békét teremtett az egész faj számára.
Az Első ritkán szólt bele a beszélgetésekbe. De amikor megtette, mindenki odafigyelt a véleményére.
- Ön, Huszonkilencedik - mondta csendesen -, talán másképp ítéli meg a rég múlt eseményeit, mint én. Magának történelem, nekem valóság... A harmadik halhatatlansági háború eredményeként jött létre az a törvény, mely szerint mindenkinek joga van a túlvilági léthez. A fsss szerv eltávolítása, és szentélybe helyezése megvédte a zhirrzheket a haláltól, bölcsként tovább élhettek, találkozhattak szeretteikkel, megnyílt előttük a világegyetem...
Az Első végignézett a hallgatóságon, mielőtt folytatta.
- Azután a túlvilági lét természetessé vált; mindenkinek eltávolították a fsss szervét, és testének pusztulása után bölcsként tovább kellett élnie... Ha akarta, ha nem.
- Értem - bólintott az uralkodó.
- Thrr-pifix-a azt szeretné - fejezte be gondolatmenetét az Első -, ha ő dönthetné el, akar-e bölcsként tovább élni, vagy nem.
Az uralkodó néhány másodpercig tűnődött az Első szavain.
- A személyes véleményem természetesen az - tette hozzá az Első -, hogy Thrr-pifix-a követőkre találhat, és egy radikális csoport megrendítheti a zhirrzh társadalom alapjait. Hasonló eset kétszer fordult elő a fiam uralkodása alatt - mutatott a Másodikra.
- És az én uralkodásom alatt is - jegyezték meg többen.
- Nem szükséges a részletekbe bocsátkoznunk - bólintott az Első. - De annyi bizonyos, hogy ez nem egyedülálló eset. A történelem során számtalan alkalommal előfordult. Később talán alkalmunk nyílik arra, hogy megvizsgáljuk az egyének motivációit, amelyek kiváltják bennük a túlvilággal szembeni ellenérzetet. De a jelenlegi helyzetben minden erőnkkel meg kell akadályoznunk, hogy ebből komoly probléma adódjon.
Az uralkodó hátán borzongás futott végig. Kormányzása alatt sohasem hallott hasonló esetről.
- Biztosak abban, hogy el kell fojtanunk az ilyen törekvéseket? - kérdezte.
- Igen - felelte a Tizenhatodik. - A probléma nem az, hogy Thrr-pifix-a mit akar, hanem az, hogy ő egy átlagos, tiszteletreméltó személy. A radikális fanatikusok elmebetegek... Ezt nem mondhatjuk el erről az asszonyról. Akkor miért nem akar bölccsé válni?
- Igen - sóhajtott az uralkodó. - Tehát be kéne bizonyítanunk, hogy Thrr-pifix-a őrült fanatikus?
- Ügy veszem ki a szavaidból, hogy ezzel nem értesz egyet - mondta a Huszonnyolcadik.
Az uralkodó az áttetsző arcra nézett.
- Valóban nem, apám. Ez visszaélés lenne az uralkodói hatalommal.
- Akkor le kell mondania - vetette közbe a Huszadik. - Milyen uralkodó az, aki fél a hatalmát gyakorolni a zhirrzh nép érdekében?
- Más a hatalmat gyakorolni, és más visszaélni vele! - csattant fel az uralkodó. - Javítsanak ki, ha tévedek, de nem a személyes hatalommal való visszaélés juttatott minket a legtöbb háborúba?!
- Helyben vagyunk - mondta a Tizennyolcadik. - De ez már a múlté. A maga dolga az, hogy megoldja a jelenlegi problémát. A javaslatunk a következő...
- Hallgatom - nézett rá rosszallóan az uralkodó.
- A megoldás roppant egyszerű. Egyrészről itt van ez a Thrr-pifix-a, aki nem akar halhatatlanná válni. A másik oldalon viszont itt áll ez a Cw-panav, aki minden erejével előbbre próbálja juttatni a Dhaa'rr klán érdekeit. Gondolom, ez az utóbbi nem új az ön számára?
- Egyáltalán nem - felelte az uralkodó. - Cw-panav úgy gondolja, hogy hamarosan a Dhaa'rr klán fog uralkodni a birodalomban.
- Az a javaslatunk, hogy egyelőre hadd folytassa tovább a kisded játékait...
Még órákon át beszélgettek, végül az uralkodó belátta, hogy a bölcseknek igazuk van. A hatalmi harc meghatározó része a háborúnak... A háborúnak, amelynek tétje a zhirrzh birodalom fennmaradása. Ennek az ára pedig egy idős, becsületes, védtelen asszony feláldozása...
Egész életében arra nevelték, hogy minden körülményt mérlegelve, objektív döntést hozzon. Remélte, hogy ezúttal is ennek megfelelően cselekedett.
11. fejezet
A fémfalú helyiség ajtajának becsapódása felriasztotta Prr't-zevistit töprengéséből. Óvatosan megközelítette a fényvilág határát.
Úgy tűnt, kedvez neki a szerencse. A szobába egyetlen humán lépett, az a személy, akit Doktor-Cavan-ának neveztek. A humán, aki zhirrzh asszonynévvel rendelkezett, és valóban női egyednek látszott. A legutóbbi alkalommal a humánok elég sokat változtattak a szoba berendezésén. Különösen a polcokon felhalmozott holmikat távolították el, és helyettük újakat hoztak. A munkálatok során Doktor-Cavan-a keveset tartózkodott a helyiségben. Prr't-zevisti legnagyobb sajnálatára még mindig alig tudott valamit a humánok testfelépítéséről, sőt egyes testrészeik funkcióját egyáltalán nem értette. Nem sikerült például megállapítania, vajon a hasüreg alsó részében valóban fsss szervvel rendelkeznek-e, és az egyedek hány százalékának távolították el.
Mindenesetre Doktor-Cavan-a visszajött, és Prr't-zevisti remélte, hogy most a szokottnál tovább marad.
A humán asszony a szoba egyik sarkához ment, és arrébb tolt egy dobozt. Azután az ajtó felé intett.
- Rendben van - mondta. - Hozzák be!
Fémes zaj hallatszott, majd az ajtóban megjelent egy masszív talapzatra helyezett asztal. Az alakja teljesen eltért azoktól az asztalokétól, amelyeken a két zhirrzh holttestet felboncolták. A szélein különféle billentyűket, és műszerek kijelzőit lehetett látni. Prr't-zevisti arra következtetett, hogy laboratóriumi asztal lehet.
Hirtelen szörnyű gyanúja támadt: hátha egy újabb bölcspusztító fegyver! Riadtan pillantott a polcon heverő dobozra, amely a fsss szelvényét tartalmazta. Az idegenek feltehetően azzal kísérleteznek, hogy tökéletes és hatékony bölcspusztító fegyvert állítsanak elő.
Egy dolog mindenesetre bizonyos volt számára. Dkll-kumvit flottaparancsnok és az inváziós csapatok minden erőfeszítése ellenére az idegenek még mindig rendelkeztek bölcspusztító fegyverekkel. Talán nem olyan nagy hatótávolságú és hatóerejű fegyverrel, mint a csatahajóik, de kétségtelenül birtokukban voltak még ezek a fegyverek. Tehát minél több információt kell szereznie, és kijuttatnia innen, mielőtt Thrr-mezaz parancsnok csapatai megkezdik az offenzívát.
Feltéve ha a támadásra valaha sor kerül. Prr't-zevisti még fogságba ejtése előtt nyugtalanító híreket hallott, melyek szerint a katonai parancsnokság újabb humán bolygók megtámadását tervezi, mielőtt a jelenlegi hídfőállásokat megerősítenék.
Ennek a stratégiának nem látta semmi értelmét. De ha mégis igaz a híresztelés, akkor az megmagyarázza, miért nem indított Thrr-mezaz parancsnok támadást a humán erődítmény ellen. Az invázió során a felszíni - csapatok elvesztették nehéz helikoptereik és vadászgépeik jelentős részét. Komoly erősítés nélkül tehát nem indíthattak további támadást.
A két humán betolta az asztalt a szobába, azután távozott. A humán asszony egyedül maradt a helyiségben.
Doktor-Cavan-a kihúzott egy fiókot az asztalt tartó nehéz talapzatból, majd ismeretlen rendeltetésű tárgyakat helyezett sorban az asztalra. Az egyik tárgy vékony kábelnek látszott, amelynek végét egy aljzathoz csatlakoztatta. Halk zümmögés áradt szét a helyiségben, amely különös érzéssel töltötte el a bölcset.
Prr't-zevisti izgatottan várakozott, baljóslatú gondolatok nyugtalanították. Szerencsére a zümmögés intenzitása a fájdalomküszöb alatt maradt. A rezgés jellege leginkább arra hasonlított, amelynek révén a vastag felhőzet ellenére is meg tudta határozni a nap helyét.
Ezt az érzést valamennyi zhirrzh gyerek jól ismerte, de néhány nappal a tizedik születésnapjuk után elveszítették ezt a képességüket. A jelenségre nem találtak megfelelő magyarázatot, de mindenképpen a fsss szerv tízéves korban végrehajtott eltávolításával lehetett összefüggésben. Feltehetően a műtét okozta trauma hatására szűnt meg a képesség.
Elhessegette magától a gyermekkor emlékeit, hiszen azért volt ott, hogy a humánokat tanulmányozza. A humán asszony további műszereket csatlakoztatott a készülékhez, de a zümmögés továbbra sem vált elviselhetetlenné. Talán a humánok rosszul ítélték meg a bölcsek fájdalomküszöbét. Vagy a készülékkel egyelőre csupán engedelmességre akarták kényszeríteni.
A humán asszony megérintett egy parányi dobozt, amely az asztal szélén helyezkedett el.
- Itt Doktor-Cavan-a.- mondta. - (Valami) tizennyolc, huszonhárom-egész-három.
Prr't-zevisti annyira közel húzódott a fényvilághoz, amennyire mert, hogy megértse az eseményeket. A korlátozott humán nyelvi ismertető, amelyet a Dorcasra érkezésük előtt kapott, sokkal teljesebbnek bizonyult, mint gondolta. Az elmúlt három nap folyamán pedig meglepően sok új szót sajátított el. Ennek ellenére be kellett látnia, hogy még így is meglehetősen hiányosak voltak az ismeretei.
- Megkezdem a (valamit) - folytatta az asszony -, a zhirrzh (valamilyen) mintával. Először is (valami) (valami) analízisét.
Az asszony ellépett az asztaltól, és Prr't-zevistit borzalmas rémület kerítette hatalmába. Doktor-Cavan-a a polc felé nyúlt, majd levette a fsss szelvényt tartalmazó dobozt. Miután letette az asztalra, kinyitotta.
Prr't-zevisti azonnal visszahúzódott a sötétvilágba, majd belátta, milyen gyerekesen viselkedett. Mindaddig, míg fsss szerve ebben a szobában van, bármilyen fájdalmat kénytelen elviselni, hiszen nem tud szabadulni.
- A (valami) segítségével készítek három (valamilyen) mintát - folytatta a humán asszony. - Nagyszerűen sikerült. Most behelyezem az első mintát a (valamibe).
Prr't-zevisti kíváncsian megközelítette a fényvilág határát. Doktor-Cavan-a egy műszer fölé hajolt, és annak csőszerű nyúlványába nézett. A fsss szelvény látszólag érintetlenül hevert a dobozban. De amint a bölcs alaposabban szemügyre vette, láthatta, hogy a széléből hiányzik egy apró darab. Nyilván ez volt a vizsgálati minta, amelyet Doktor-Cavan-a említett.
A bölcs ismét az asszonyra pillantott, aki még mindig a csőszerű tartozék végébe nézett. Bizonyára a mintát vizsgálta.
Amint a bölcsnek alkalma nyílt, hogy belenézzen a csőbe, rettenetesen megdöbbent. Már korábban is látta a zhirrzh sejtszerkezetet mikroszkóp alatt; legelső alkalommal az iskolában. Később a katonai parancsnokság büszkén mutogatta a legújabb tudományos eredménynek számító nagy felbontóképességű mikroszkópokat.
De azok primitív gyerekjátéknak számítottak ehhez képest.
A képernyő tökéletes élességű képet mutatott a fsss szelvény sejtjeiről. Még a sejtek alkotórészeit is ki lehetett venni. A képernyő szélén pedig folyamatosan futottak végig az adathalmazok. Ez tehát nem csupán mikroszkóp volt, hanem egyúttal szövetelemző készülék is. És mindez feleakkora helyet foglalt el, mint a legkisebb zhirrzh mikroszkóp.
Prr't-zevisti döbbenten húzódott vissza. Hallotta a Távoli Kutató jelentéseit, melyek a humán civilizáció magas technikai fejlettségéről számoltak be. De az ellenséges űrhajókat olyan súlyos károk érték, hogy a kutatóknak viszonylag kevés információt sikerült szerezniük.
Prr't-zevisti most a saját szemével győződhetett meg erről a technikai színvonalról.
Már korábban is sejtette, hogy a zhirrzhek ezúttal nagy bajban vannak. De most be kellett látnia, hogy sokkal nagyobb bajba kerültek, mint gondolta.
- Érdekes (valami) - mondta a humán asszony. - Meglepő mennyiségű (valami) és (valamilyen) aktivitás a (valamilyen) sejtekben. Túlságosan sok ahhoz, hogy a ( valami) halott lehessen. Megkezdem a (valami) vizsgálatát.
Prr't-zevisti minden erejét összeszedve igyekezett leküzdeni a nyugtalanságát. Rendben van: a humánok tehát veszedelmes ellenfelek. De a zhirrzhek is roppant veszélyesek. Már más fajok is megpróbálták elpusztítani őket, de egyiküknek sem sikerült. A humánoknak sem fog sikerülni!
És minden, amit itt tapasztal, a zhirrzhek segítségére lesz a végső győzelem kivívásában. Arca áthatolt Doktor-Cavan-a hátán, felkészülve arra, hogy bármikor visszahúzódjon a sötétvilágba. Folytatta az idegen test szerkezetének tanulmányozását.
12. fejezet
- Ott van! - mutatott a teherszállító pilótája egy sziklás területre. - A kiszáradt folyómederben találja a tábort. Látja?
- Igen - bólintott Thrr-gilag a szétszórtan elhelyezkedő sátrakat figyelve. Nosztalgia fogta el, amint eszébe jutottak diákkori táborozásai, majd bűntudatot érzett a 12. bázisvilág kitűnően felszerelt kutatótelepén történt események miatt.
- Valószínűleg néhány óra múlva visszatérek az orbitális pályán keringő hadihajóra - folytatta a pilóta. - Ha akarja, szívesen elviszem.
- Ez kedves öntől - mondta Thrr-gilag. Még nem tudta, hogyan alakul a beszélgetése Klnn-dawan-ával. De a pilótának igaza volt: még hosszú utat kell megtennie visszafelé. - Majd meglátom; mindenesetre köszönöm.
- Rendben van - vont vállat a pilóta. - Kapaszkodjon! Ez a bárka kissé döcögős.
A döcögős szó messze nem fejezte ki a behemót teherszállító nehézkességét. Ennek ellenére a leszállást komolyabb zúzódások nélkül megúszták.
Amint földet értek, Thrr-gilag hátrament a pilótafülkéből a raktérbe, és kinyitotta az ajtót.
Három fiatal zhirrzh várakozott nem messze a rámpától. Tipikus kíváncsi tekintetű kutatóasszisztensnek látszottak. Nyilvánvalóan azért jöttek, hogy segítsenek a felszerelés kirakodásában. Thrr-gilag nem sok figyelmet fordított rájuk.
A három fiatal zhirrzh előtt állt Klnn-dawan-a.
- Hello - köszöntötte kedves mosollyal Thrr-gilagot. - A bölcsek mondták, hogy jönni fogsz. Örülök, hogy látlak.
- Akárcsak én. - Thrr-gilag érezte, hogy reszket a hangja. Az elmúlt napok során annyi mindenen ment keresztül, hogy csak most érezte, mennyire hiányzott neki a lány. - Sajnos nem maradhatok sokáig - tette hozzá szomorúan.
- Gondoltam, de egy kis idő mégiscsak jobb a semminél!
- Igen - bólintott Thrr-gilag, majd megszorította a lány kezét. A közelükben álló kutatóasszisztensek jelenléte megakadályozta, hogy melegebben üdvözöljék egymást. De azért remélte, hogy lesz alkalmuk kettesben maradni, mielőtt visszautazik.
Szemmel láthatóan Klnn-dawan-a is ugyanerre gondolt.
- Nagyon meglepődtem, amikor a bölcsek közölték, hogy meglátogatsz - jelentette ki a lány, miközben belekarolt Thrr-gilagba, és a tábor felé vezette. - Úgy tudtam, hogy a munkád miatt az Oaccanvon kell maradnod, mivel egy expedícióra készültök.
Thrr-giiag meglepetten nézett a lányra. Azt hitte, hogy a mrachani expedíció szigorúan titkos.
- Honnan hallottál az expedícióról?
- Sohase becsüld le egy jól képzett kutató lehetőségeit! - felelte Klnn-dawan-a. - Egyébként Prr-eddsi igazgató több hosszas beszélgetést folytatott az Oaccanvval néhány nappal ezelőtt. A katonai parancsnoksággal beszélt, szigorúan titkos ügyekről.
- Te pedig véletlenül kihallgattad...
- Én? - kérdezte színlelt sértődöttséggel Klnn-dawan-a. - Ugyan, dehogy. Prr-eddsi bevont engem is a beszélgetés egy részletébe, és a mrachani szó felkeltette az érdeklődésem. Azután valaki Nzz-oonaz nevét említette, és összeállt előttem a kép. Nyilvánvalóan a te kutatócsoportod a legalkalmasabb bárminek a vizsgálatára, amely a humán hódítókkal kapcsolatos.
Thrr-gilag elfintorodott. Humán hódítók. Ez a kifejezés még ide is eljutott.
- Az már nem az én csoportom. Leváltottak.
- Sejtettem - mondta szomorúan Klnn-dawan-a. - Sajnálom.
- Az én hibám. A foglyot inkább meg kellett volna ölni, mint hogy hagyjuk megszökni... Ez a szabály.
- Nagyon elkeserített a dolog?
- Inkább csak a büszkeségem sértette - felelte Thrr-gilag. - Valamint beárnyékolta a kettőnk kapcsolatát. Cw-panav rávette az uralkodót, hogy tegyen be egy Dhaa'rrt is a csoportba. És mivel haragudott rám, Gll-borgivot választotta helyetted.
Klnn-dawan-a vállat vont.
- Gll-borgiv nem a legrosszabb idegenszakértő.
- De a nyomodba sem ér.
- Köszönöm a bizalmat - mondta a lány. Közben elérték a vadállatok ellen védő kerítést.
Thrr-gilag a táborra pillantott. Szeretett volna mindent elmondani a lánynak, de félt, hogy a bölcsek kihallgatják a beszélgetésüket.
- Akad itt olyan hely, ahol nyugodtan beszélgethetünk? - kérdezte.
- Biztosan találunk... Azt hittem, kevés az időd. Thrr-gilag zavarba jött.
- Természetesen kettesben akarok lenni veled, de fontos dolgokat kell megbeszélnünk.
- Jól van - bólintott sértődötten a lány. - Néhány farmot kell ellenőriznem a hegygerinc túloldalán. Legalább megmutathatom, mit csinálunk itt. Megkérdezem Prr-eddsit, hogy elvihetjük-e az egyik siklót.
Tíz perccel később az egyik siklóban ültek, és a hegygerinc felé száguldottak. Thrr-gilag megvárta, míg a bölcsek hatósugarán kívül kerülnek. Ezután részletesen elmondott mindent, Klnn-dawan-a pedig figyelmesen végighallgatta.
- Biztos vagy ebben? - kérdezte a lány.
- Amennyire biztos lehet valaki a bölcsek pletykáiban - felelte Thrr-gilag az alattuk elsuhanó tájat bámulva. - Az apám elég alapot látott arra, hogy figyelmeztessen.
- Igen - bólintott komoran Klnn-dawan-a. - Bár nekem nem szóltak semmit erről.
- Talán az itteni bölcseknek nincs tudomásuk a szóbeszédről - mondta diplomatikusan Thrr-gilag.
- Ugyan... Te is tudod, hogy ha bármilyen szóbeszéd elindul a tizennyolc világ valamelyikéről, hamarosan valamennyi bölcs értesül róla. Biztos vagyok benne., hogy az itteni halhatatlanok is tudnak mindenről. Csak úgy döntöttek, hogy titokban tartják előttem.
Thrr-gilag kényszeredetten vállat vont.
- Ne hibáztasd őket! A bölcseid valamennyien a Dhaa'rr klánhoz tartoznak. Valószínűleg ők sem nézik jó szemmel a kapcsolatunkat.
- Butaságokat beszélsz. Senki sem hibáztathat téged a humánok támadásáért, melynek során a fogoly kiszabadult... És a fivéredet sem Prr't-zevisti elvesztéséért. Senki sem adott utasítást Prr't-zevistinek, hogy a fsss szelvényénél maradjon. Még idejében elhagyhatta volna, és visszatérhetett volna a családi szentélybe.
- Hacsak nem létezik olyan kapcsolat fsss szerv és a szelvény között, amiről nem tudunk - mondta elgondolkodva Thrr-gilag. - Talán, ha elpusztítjuk a fsss szelvényt, a bölcs meghal.
- Ezt nem hiszem. Ne felejtsd el, hogy legalább harmincéves kutatás előzte meg az első fsss szelvény készítését. Ha egy szelvény elpusztulása a bölcs halálát okozná, rendkívül veszélyes lenne a szelvényeket eltávolítani a szentélytől. Sohasem vinnék őket más bolygókra, vagy az ellenség közelébe.
- Igazad van - bólintott Thrr-gilag. - De ez még nem változtat a Dhaa'rr bölcsek viselkedésén.
- Valóban nem - sóhajtott Klnn-dawan-a. - Ó, Thrr-gilag. Mit tegyünk?
- Nem adjuk fel! - jelentette ki Thrr-gilag. - Csak az a kérdés, hogyan küzdjünk ellenük.
- Igen - mondta csendesen Klnn-dawan-a. Pupillái összeszűkültek, amint gondolataiba merült. Thrr-gilag a lányra pillantott, aki az ügy komolysága ellenére elmosolyodott. Néhány perce még elkeseredettséget éreztek, amely lassan daccá és eltökéltséggé változott. - Rendben van. Mire számíthatunk? A klánvezetők már hozzájárultak a házasságunkhoz, tehát meg kell változtatniuk a döntésüket. Ez pedig elég rossz fényt vet rájuk, hacsak nem tudnak konkrét érveket felsorakoztatni. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy bebizonyítsuk az érveik valótlanságát.
- És az előítéletek elavultságát - jegyezte meg Thrr-gilag. - De mindenekelőtt támogatókat kell keresnünk.
- Úgy vélem, a családom elegendő politikai befolyással rendelkezik - mondta Klnn-dawan-a. - Jó lenne, ha találnánk más klánok tagjai között is olyanokat, akikre nincsenek nagy hatással az előítéletek.
- Nekem úgy tűnik, hogy az uralkodó is segítene nekünk. Elege van már az intrikákból, előítéletekből, a hatalmi csatározásokból. Például azt sem engedte, hogy Cw-panav véglegesen tönkretegye a karrieremet. De nem hiszem, hogy ez sok reménnyel kecsegtet.
- Nem biztos - tűnődött Klnn-dawan-a. - Az uralkodó nem kedveli túlságosan a Dhaa'rr klánt. Bár nem hiszem, hogy foglalkozna ilyen csekély jelentőségű ügyekkel.
Néhány másodpercig mindketten komoran hallgattak. A sikló elérte a hegygerincet, majd a sziklafalakon túl lankás dombvidék fölött haladtak. A dombokat síkság váltotta fel, melyen széles patak kígyózott. A távolban pedig látni lehetett a szürke, égbe nyúló hegyeket.
- Ó! - kiáltott fel Klnn-dawan-a.
- Mi történt? - kérdezte Thrr-gilag, amint a sikló oldalra kanyarodott.
- Egy chig kölyök - mutatott a patak irányába a lány.
- Látom - bólintott Thrr-gilag. A kölyök a patak mellett húzódó sziklák között állt, és teljes figyelme a közeledő siklóra irányult. - Gondolod, hogy elveszett?
- Nem szabadna egymagában idekinn lennie - felelte Klnn-dawan-a. - Talán valamelyik legelésző csoport tagja. Menjünk közelebb, nézzük meg, melyik családhoz tartozik!
- Ezt honnan lehet megállapítani?
- A hegyvidéki családok fénylő lapocskákkal jelölik meg a kölykök fülét.
- Értem - mondta Thrr-gilag. - Ismered a jelzéseket?
- A legtöbbjüket. De elég közel kell mennünk, hogy azonosítani tudjam.
- Azt hittem, hogy a magányos kölyköket veszélyes megközelíteni.
- Ezt írják a könyvek - bólintott Klnn-dawan-a. - De nekünk az a tapasztalatunk, hogy a magányos kölykök csak a saját családjuk területén veszélyesek. Semleges területen inkább csak kiszámíthatatlanok.
- Remek.
A kölyök még mindig mozdulatlanul állt, és őket figyelte.
- Nem lesz semmi baj - jelentette ki Klnn-dawan-a. - Mindenesetre vedd elő a fegyvereket a táskából! Állítsd alacsony fokozatra, nehogy komolyabb sérülést okozzunk.
- Ahogy akarod - mondta Thrr-gilag, miközben kivette a táskából a sugárfegyvereket, és beállította rajta az energiaszintet. Sohasem kedvelte a fegyvereket; Thrr-mezaz mindig kinevette az ügyetlen mozdulataiért, ha mégis kézbe kellett vennie egy sugárvetőt. - Mi a terved?
- Leszállunk amilyen közel csak lehet, azután az út további részét gyalogosan teszem meg - javasolta Klnn-dawan-a. - Te pedig fedezel, amíg leolvasom a kölyök füljelzését. Jól hangzik?
- Félelmetesen hangzik - felelte Thrr-gilag. - Mi lesz, ha rosszul ítélted meg a kölyök agresszivitását?
- Valamelyikünknek oda kell mennie - jelentette ki a lány. - És te nem ismered a chig jelzéseket.
- Majd elmondom, hogy milyen...
- Butaságokat beszélsz - mosolyodott el Klnn-dawan-a. - Azt hiszem, itt elég közel leszünk. Szálljunk ki!
A sikló leereszkedett a földre, ők pedig kiszálltak. Klnn-dawan-a, fegyverét a kezében tartva, lassú léptekkel elindult a kölyök felé, miközben nyugodt hangon beszélt hozzá. Thrr-gilag lekuporodott a sikló mellé, és saját fegyverével célba vette a kölyköt. Azután tőle balra megmozdult valami.
A látványtól kővé dermedt.
- Klnn-dawan-a! - szólt a lány után. - Azt hiszem, jobb, ha megállsz. Nézz balra!
Klnn-dawan-a a megadott irányba fordította a fejét. Thrr-gilag nem láthatta a lány arcát, de farkának heves remegése izgatottságra utalt.
Nyolc chig harcos állt a közelben, fejükön a jellegzetes szürke színű fémsisakot viselték, melyet zöld foltok tarkítottak. Körülöttük legalább húsz kölyök várakozott. Az egész csoport mozdulatlanul bámulta a két zhirrzhet... És cseppet sem tűntek barátságosnak.
- Nyugalom! - figyelmeztette a lány Thrr-gilagot. - Ne tegyél hirtelen mozdulatot! Azok nem játékszerek a kezükben.
Thrr-gilag bólintott; érezte, hogy az ő farka is izgatottan remeg. Nem vette észre a számszeríjakat, amíg Klnn-dawan-a nem említette. A zhirrzhek már nem használtak ilyen primitív fegyvereket, de pontosan ismerte a veszélyességüket. - Mit tegyek? Próbáljam meg elijeszteni őket?
- Ne! Hacsak nem akarsz egy halhatatlant feleségül venni. Maradj a helyeden, és figyeld, mire készülnek! De semmiképp se fogd rájuk a fegyvered csövét.
A chigek feléjük indultak, miközben a kölykök félkörbe vették őket. A csoport átkelt a patakon, majd amint elég közel értek, a vezetőjük Klnn-dawan-a felé intett a számszeríjával.
- Bkst-mssrss-vtsslss-hrss-vss-chlss - mondta mogorván.
- Mrss-zhss-hvssclss'frss-sk - válaszolta Klnn-dawan-a, kezével Thrr-gilagra mutatva.
- Bkst-mssms - jelentetne ki a chig. Klnn-dawan-a bólintott, majd lassan a sikló felé indult.
- Mit mondtál nekik? - kérdezte Thrr-gilag. - Közölted velük, hogy nem akartuk bántani a.kölyköt?
- Nem hiszem, hogy különösebben érdekelné őket a kölyök - felelte Klnn-dawan-a. - Kizárólag mi érdekeljük őket.
Thrr-gilag az idegen arcokra pillantott.
- Ez nem teszik nekem...
- Nekem sem - mondta Klnn-dawan-a egészen a siklóig hátrálva. - Ezek nem hegyvidéki chigek, Thrr-gilag. - Nézd meg a kölyköket! Nem viselnek füljelzést. Ezek valamelyik városból jöttek.
Thrr-gilag érezte, hogy a farka sokkal hevesebben remeg. Öt számszeríj szegeződött rájuk.
- Nincsenek túl messze az otthonuktól?
- De igen.
A vezér és két társa a zhirrzheket bámulta, miközben halkan beszéltek egymás között.
- Úgy tudtam, nem szoktak nagyobb távolságra eltávolodni a lakóhelyüktől - jegyezte meg Thrr-gilag.
- Valóban. Ám a harcosok néha megszegik ezt a szabályt.
Ezután Klnn-dawan-a ismét chig nyelven szólt az idegenekhez, akik azonnal abbahagyták a tanácskozást. A vezetőjük válaszolt valamit, majd hátat fordított a két zhirrzhnek. Két társa követte a példáját, azután folytatták félbehagyott beszélgetésüket.
- Mi történik? - kérdezte Thrr-gilag.
- Nem fogod elhinni. Ez egy harci különítmény.
- Micsoda? - döbbent meg Thrr-gilag.
- Harci különítmény. Vagy büntetőosztag; mindkettőre ugyanazt a kifejezést használják. Azért jöttek ide, hogy megbüntessék a hegyvidéki törzseket, amiért együttműködtek velünk.
Thrr-gilag az öt chigre pillantott, akik továbbra is őket figyelték. Szeme végigfutott a harcosok sisakján, a számszeríjakon, a nyílvesszőkön...
- Nem - mondta Klnn-dawan-ának. - Nem hiszem. Nézd meg jobban a nyílvesszők hegyét! Éppen olyan széles, hogy akadálytalanul áthatoljon a vadállatok ellen védő kerítésen.
Klnn-dawan-a megdermedt.
- Igazad van. Bizonyára a táborunkhoz igyekeznek. De ez őrültség!
- Egyetértek - bólintott Thrr-gilag, óvatosan körülnézve. - Feltehetőleg jó okuk van rá.
Hirtelen észrevette a kezében lévő sugárvetőt. A chigek nem fegyverezték le őket... Csak lassan eszmélt rá, hogy az idegenek bizonyára nem tudták a sugárvetőről, hogy az fegyver. Talán valami műszernek vélték a nagysága és a formája alapján.
Ez pedig azt jelentette, hogy olyan előnyük van a chigekkel szemben, amiről azok nem is tudnak. Ha óvatosan tüzelőhelyzetbe hozhatná a sugárvetőt...
Azután ismét az őrökre pillantott, és belátta, hogy egyetlen rossz mozdulatával a családi szentélybe juttatná mindkettőjüket.
- Szerinted mire várnak? - kérdezte a lányt.
- Én is éppen ezen gondolkodom. Elfogtak minket, megszerezték a siklót...
Ekkor éles hangú kiáltás hallatszott a dombok mögül.
- Azt hiszem, a társaikra várnak - vélekedett Klnn-dawan-a.
Thrr-gilag körülpillantott. Az őket őrző öt chig közül kettő a parancsnokhoz lépett, és számszeríjával a hang irányába mutatott.
- Újabb chigek - mondta a lány. - Maradjunk csendben, hátha megtudjuk, mi a szándékuk!
Thrr-gilagnak nem maradt ideje elgondolkodni azon, vajon mire utalt a lány. Közvetlen előttük, az egyik szikla mögül három chig lépett elő, akik tucatnyi kölyköt terelgettek.
- Legeltetik a kölyköket - mondta Klnn-dawan-a. - Igazam volt: tőlük szakadt el az, amelyiket a magasból észrevettük.
Az újonnan érkezők néhány másodpercig csendesen szemlélték a harcosokat, azután kezükben tartva számszeríjukat közelebb mentek hozzájuk.
A vezér elé érve az egyikük beszélni kezdett.
- Sk-ssst-tssmss-mts-osmss - jelentette ki a zhirrzhekre mutatva. - Skpss-mtss-hrss'mss-kss.
A katonák parancsnoka udvariasan válaszolt, majd további szavakat váltottak.
- Miről beszélnek? - suttogta Thrr-gilag.
- Nem értem tisztán; túl gyorsan beszélnek. Úgy tűnik, mintha a katonák parancsnoka azt akarná, hogy csatlakozzanak hozzájuk. De a pásztorok visszautasították az ajánlatot.
Thrr-gilag a három pásztorra nézett, és jóleső érzés töltötte el.
- A mi oldalunkon állnak?
- Aligha - válaszolta Klnn-dawan-a. - Csupán félnek a megtorlástól. Azonban ne csodálkozz rajta; egyetlen chig sem szeret minket.
- Akkor miért tárgyalnak még?
Klnn-dawan-a vállat vont.
- A parancsnok továbbra is erőlteti, hogy velük tartsanak, viszont a pásztorok haza akarják terelni a kölyköket.
Thrr-gilag tovább figyelte a tárgyalást. Megpróbálta elképzelni, mennyi esélye lenne a pásztoroknak a katonákkal szemben, ha harcra kerülne a sor.
Az pedig nem következett be. Klnn-dawan-ának igaza volt: minden chig gyűlölte a zhirrzheket.
- Bárcsak abbahagynák végre ezt a meddő társalgást! Engedjék haza a pásztorokat, és kész! - jegyezte meg Thrr-gilag.
- Úgy látom, mintha haboznának, húzzák az időt... Hát persze! A hadihajók miatt aggódnak!
Thrr-gilag pupillái összehúzódtak. Eszébe jutott, hogy öt hadihajó keringett a bolygó körül a legnagyobb felbontóképességű távcsövekkel ellátva. Folyamatosan pásztázva a bolygó felszínét, hogy idejében észrevegyék, ha bármilyen veszély fenyegetné a bázist.
- Lehet, hogy valamelyik éppen felettünk van?
- Nem tudom - felelte Klnn-dawan-a. - Nem ismerem a repülési szisztémájukat.
- Fogadni mernék, hogy a harci különítmény viszont igen - mondta Thrr-gilag. Tehát ezért nem akarnak a pásztorok a katonákkal tartani. Egyetlen porcikájuk sem kívánja, hogy odafentről lássák, amint foglyul ejtenek, vagy bölccsé emelnek két zhirrzhet.
És az a tény, hogy még mindig beszélgetnek, azt jelenti, hogy valamelyik teleszkóp hatósugarában vannak.
Felnézett a felhőtlen égre. Úgy emlékezett, hogy a chigek szeme nem képes érzékelni az infravörös fényt, amelyet a sugárvetőjével ki tud bocsátani. Ha függőleges helyzetbe tudná hozni a csövét...
- Min gondolkozol? - kérdezte Klnn-dawan-a.
- Megpróbálok segítséget kérni.
Az infravörös sugárnyaláb láthatatlan a chig szem számára, de a hősugarak hatására a levegőben elnyelt vízpára kicsapódik, és kondenzcsíkot hagy maga után. És ezt már a chigek is képesek érzékelni. De erős napsugárzásban és a hegyek felől áramló erős szélben talán nem veszik észre a halvány csíkot. Egyébként is a pásztorokkal vannak elfoglalva.
- Thrr-gilag, megőrültél?! - sziszegte Klnn-dawan-a. - Mindkettőnkből bölcset akarsz csinálni?
- Maradj csendben! - suttogta Thrr-gilag. Már nem emlékezett pontosan a kódjelzésekre, amelyeket még gyermekkorában Thrr-mezaz tanított meg vele. De a három-kettő-három segélykérő jelzést minden zhirrzh ismerte. Óvatosan függőleges helyzetbe hozta a fegyver csövét, azután mély lélegzetet vett, és a kódnak megfelelően többször elsütötte a fegyverét.
Néhány másodperccel később egy zhirrzh szállítóhajó jelent meg a hegygerinc felett, és egyenesen feléjük tartott.
Az egyik chig éles hangon felkiáltott. Thrr-gilag úgy érezte, mintha kést szúrtak volna a fülébe. Megragadta Klnn-dawan-a karját, és magával vonszolta, miközben ujja tovább nyomkodta a fegyver elsütőbillentyűjét. Körülöttük megelevenedett minden: a chig harcosok dühödt csatakiáltásait túlharsogta a szállítóhajó hajtóművének morajlása; az égen egymást keresztezték a hajó lézerfegyvereinek fénycsíkjai és a chig számszeríjak nyílvesszői. Klnn-dawan-a kétségbeesetten sikoltozott, de Thrr-gilag tovább vonszolta. Ekkor vastag gőzoszlopok emelkedtek a magasba. Thrr-gilag észrevette, hogy lövései a patakba csapódtak, és ettől sűrű párafelhők keletkeztek. Hatalmas csattanást hallott, és iszonyú fájdalom hasított a koponyájába. A szállítóhajó véletlenül eltalálta a siklót, amely kibillenve egyensúlyából valósággal letaglózta Thrr-gilagot.
A chigek még mindig kiáltoztak, de már inkább elkeseredetten, mint felbőszülten. Belátták, hogy küzdelmük reménytelen.
Thrr-gilag tudatát egyre jobban eltompította a fájdalom, míg végül csak Klnn-dawan-a kétségbeesett, könyörgő sikoltásait hallotta...
A csatatér borzalmas látványt nyújtott. Chigek és kölykök holttestei hevertek mindenütt, legtöbbjük összeégett vagy kicsavarodott végtagokkal feküdt a földön. Egy csapat zhirrzh téblábolt a harcmezőn, összegyűjtve a tetemeket.
Thrr-gilag megpillantotta a mellette ülő Klnn-dawan-át, akinek arca az iszonyattól ugyanolyan élettelen volt, mint a lemészárolt chigeké.
- Jól vagy? - kérdezte Thrr-gilag.
- Megölték valamennyit - mondta a lány kifejezéstelen hangon. - Mindet, még a pásztorokat is.
Thrr-gilag bólintott.
- Tudom.
- A pásztorok és a hegyvidéki chigek nem tettek semmi rosszat... Nem bántottak senkit.
- Tudom - ismételte meg Thrr-gilag, majd nagyot sóhajtott. A szállítógép pilótája, valamint Prr-eddsi a távolból nem tudta pontosan felmérni a helyzetet, és elhamarkodottan cselekedtek. Prr-eddsi persze úgy fogja jelenteni az esetet, hogy a chigek megtámadták a támaszpontot, és a zhirrzhek kénytelenek voltak védekezni.
- Itt végeztünk - mondta Klnn-dawan-a a holttesteket nézve. - A chigek soha többé nem fognak megbízni bennünk.
- Lehetséges. Ámbár ha a hadihajó nem észleli a jelzésünket, és nem küldi ide a szállítót, akkor már mindketten halhatatlanok lennénk.
A lány Thrr-gilag felé fordult.
- Bocsáss meg, azt sem kérdeztem, hogy van a fejsérülésed.
- Semmi baj, jól vagyok - felelte, majd a szállítóhajóra pillantott. - Hamarosan indulnom kell, és nem sikerült megoldást találnunk a problémánkra. Van valami ötleted, mit tehetnénk a Dhaa'rr vezetőkkel szemben?
Klnn-dawan-a mély lélegzetet vett, és megpróbálta a figyelmét elterelni a chigek lemészárolásáról.
- Nem tudom. Most képtelen vagyok ezen gondolkodni.
- Megértem. Talán maradhatok még egy kicsivel tovább...
- Nem. Ha nem érsz vissza idejében Unity Citybe, újabb lehetőséget adunk a Dhaa'rr vezetők kezébe. Majd beszélek a csaladommal és a barátainkkal, azután meglátjuk, mit tehetünk.
- Rendben van. Csak óvatos légy, ha a bölcsek kommunikációs csatornáját használod.
- Klnn-dawan-a kutató? - hallatszott egy hang mögöttük.
Mindketten megfordultak. A szállítógép pilótája állt a rámpán.
- Igen?
- Lézerkommunikátoron keresik az orbitális pályán mozgó hajóról.
Klnn-dawan-a elindult a rámpa felé
Thrr-gilag pedig követte.
A vezetőfülkébe érve a pilóta megmutatta a lánynak, melyik billentyűket kell lenyomnia, majd magukra hagyta őket.
Klnn-dawan-a bekapcsolta a kommunikátort.
- Itt Klnn-dawan-a - jelentkezett.
- Kutató, itt az Állhatatos harmadtisztje - válaszolta egy hang. - Üzenetet kaptunk a Dhaa'rr vezetőségtől, hogy haladéktalanul vigyük el önt a Dharanvra.
Klnn-dawan-a riadt tekintettel nézett Thrr-gilagra.
- Milyen célból?
- Az üzenet nem tért ki részletekre. Egy órája van a felkészülésre, azután a szállítógép felhozza az űrhajóra. Amint a fedélzetre érkezett, azonnal indulunk.
- Megértettem - mondta Klnn-dawan-a. - Készen leszek.
- Rendben van.
Halk kattanás jelezte, hogy a készülék kikapcsolt.
- Én is veled megyek - jelentette ki Thrr-gilag.
- Nem biztos, hogy hajlandóak lesznek elvinni.
- Nem érdekel. Vagy együtt megyünk, vagy sehogy. Ha nem visznek el engem is, akkora ügyet csinálok belőle, hogy az uralkodóig is eljut.
- Rendben van. - Klnn-dawan-a gyengéden megérintette Thrr-gilag kezét. - Úgysem akartam egyedül utazni.
A pilóta belépett az irányítófülkébe.
- Parancsot kaptam, hogy szállítsam önt az Állhatatos fedélzetére, kutató - közölte a lánnyal. - Ha nincs ellenére, máris visszaviszem a táborba, így nem kell megvárnia, amíg itt végez a csoport, így több ideje marad a csomagolásra.
- Köszönöm - mondta Klnn-dawan-a. - Ugye van annyi hely, hogy Thrr-gilag kutatót is magunkkal vigyük?
A pilóta Thrr-gilagra pillantott. Egyértelmű parancsot kapott, tehát semmisnek tekintette Thrr-gilagnak tett ígéretét. De végül mégsem akadékoskodott.
- Természetesen, semmi probléma - nyugtatta meg őket. - Induljunk! Majd én tájékoztatom Prr-eddsi igazgatót, azután felszállunk.
Nagyszerű - gondolta Thrr-gilag, miközben elhelyezkedtek mindhárman a szűk pilótafülkében. Hamarosan találkozni fognak a Dhaa'rr vezetőkkel és bölcsekkel. Nem tudnak olyan sziklaszilárd érvet felhozni a házasságkötésükkel szemben, amelyet meg ne ingatna.
Amint a gép a magasba emelkedett, eszébe jutottak a chigek és a kölykök. Chig kölykök... Veszélyesek falkában, de gyámoltalanok magányosan.
Akárcsak a humánok?
- Min gondolkozol? - kérdezte Klnn-dawan-a.
- Nem is tudom - felelte bizonytalanul Thrr-gilag. - Talán nem is fontos. De lehet, hogy megtaláltam a humán viselkedésmód kulcsát.
- Tényleg? És mi az?
Thrr-gilag megrázta a fejét.
- Előbb alaposan át kell gondolnom. Van másolatod a kutatásaidról?
- Természetesen.
- Hozd magaddal! Különösen a kölykökben lejátszódó biokémiai folyamatok érdekelnének, amelyek a viselkedésüket motiválják.
De azt is tudta, hogy ezek az adatok és elemzések önmagukban nem sokat érnek. Akkor lennének igazán hasznosak, ha össze lehetne hasonlítani őket a humánok biokémiai folyamataival. Ehhez viszont szerezniük kéne még egy humán foglyot.
- Azt hiszem, kérni fogok a bátyámtól egy szívességet - mondta..
- Miféle szívességet?
Thrr-gilag nagyot sóhajtott.
- Nem fogod elhinni, ha elárulom.
13. fejezet
- Klánok Ura! - mondta a Tizennyolcadik. A hangja teljesen úgy hatott a sötét szobában, mintha a semmiből jött volna. - Dhaa'rr szónoka már úton van.
- Köszönöm - felelte az uralkodó, majd kikapcsolta a kompjútert. - Látott valakit?
- Nem, mióta elhagyta a tanácstermet. Nem hiszem, hogy észrevett volna minket.
- Bizonyosodjon meg róla! - figyelmeztette az uralkodó a bölcset. - Senkinek sem szabad megtudnia, hogy ebbe a szobába csak a volt uralkodók juthatnak be.
- Észrevétlenek maradunk - jelentette ki a Tizennyolcadik. - Sok szerencsét!
Az uralkodó mély lélegzetet vett, majd megpróbálta összeszedni a gondolatait.
Néhány perccel később halk kopogtatás hallatszott az ajtó felől.
- Tessék! - kiáltotta az uralkodó.
Az ajtó kinyílt, és egy sötét alak sziluettje jelent meg a folyosó erős fényében.
- Látni óhajtott, Klánok Ura? - kérdezte Cw-panav.
- Igen, szónok. Kérem, foglaljon helyet!
Cw-panav belépett a szobába, majd becsukta maga mögött az ajtót.
- Úgy látom, valami baj van a világítással - jegyezte meg a szónok, amint közelebb lépett az egyik fotelhez. - Bizonyára a karbantartók gondatlansága...
- A sötétség elősegíti a gondolkodást - mondta az uralkodó. - Kapott újabb híreket a Gree-ről?
- Milyen hírekre gondol?
- Híreket Thrr-gilag kutatóról, aki jegyben jár egy Dhaa'rr lánnyal. Arról értesültem, hogy néhány nappal ezelőtt egy sajnálatos incidens játszódott le a Gree-n, amelyért az önök vezetői a fiatal kutatót hibáztatják.
- Ez nevetséges - horkant fel Cw-panav -, és ezt ön is jól tudja. Thrr-gilag nem szándékosan lőtt bele a patakba. Valószínűleg egy chigre célzott, de azt nem találta el. De bárhogyan is történt, az ügy szerencsésen végződött.
Az uralkodó vállat vont.
- Lehetséges. Mindenesetre eltalálta a vizet, és a sűrű gőzfelhő hozzájárult a zhirrzhek gyors győzelméhez. Láttam a számszeríjat, amit a chigek használnak. Néhány pontos lövéssel komoly kárt okozhatnak egy páncélozatlan szállítóhajóban. Már két lézerágyú felmondta a szolgálatot, amikor Thrr-gilag gőzfelhőt keltett. Közben pedig elvonszolta Klnn-dawan-át a veszélyeztetett területről. Mindent összevetve: derekasan viselkedett. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nem képzett harcos.
- Ha most azt akarja, uram, hogy a Kee'rr klánt dicsőítsem, akkor elnézését kell kérnem - mondta Cw-panav.
- Az álláspontom roppant egyszerű, szónok. Mindegy mennyi jelentőséget tulajdonítunk a véletlennek vagy a szerencsének, mindenképpen el kell ismernünk a fiatal kutató érdemét. Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy ön nem szívesen ismeri el a Thrr család valamelyik tagjának dicsőségét.
- Érdekes megállapítás - jegyezte meg Cw-panav. - Van valami javaslata a továbbiakat illetően?
- Egy javaslat és egy ajánlat. Tudom, hogy ön mindenáron meg akarja akadályozni Thrr-gilag és Klnn-dawan-a házasságkötését. Mit szólna ahhoz, ha bizonyítékot adnék a kezébe, hogy Thrr-gilag anyja bolond, és a társadalomra veszélyes bűnöző?
Cw-panav megdermedt a fotelben. - Az?!
- Nem egészen - felelte az uralkodó. - De nem lenne nehéz ezt a látszatot kelteni. Ő maga adta a kezünkbe ezt a lehetőséget: nem akar bölccsé válni.
- Értem - bólintott Cw-panav. - Tehát ezért nevezhető bolondnak. De hogyan lesz belőle bűnöző?
- Fel fog bérelni valakit, hogy rabolja el a fsss szervét a családi szentélyből. Mindezt azért, hogy azután elpusztíthassa a fsss szervet.
- És hogyan talál olyan személyt, aki ezt végrehajtja?
- Nyilvánvalóan azt sem tudja, hol keressen ilyen zhirrzhet - felelte az uralkodó. - Ezért a Dhaa'rr klán felajánlja neki a segítségét.
Cw-panav körülnézett, mintha meg akart volna győződni róla, hogy a beszélgetésüket senki sem hallja.
- Ha ez valami tréfa, az igen rossz ízlésre vall - jegyezte meg csendesen. - A Dhaa'rr klán nem rabol ki szentélyeket.
- Az asszonynak nem kell tudnia, hogy az illető Dhaa'rr - nyugtatta meg az uralkodó.
- Miért akarja ebbe belevonni a Dhaa'rr klánt? Miért nem oldja meg ön ezt az ügyet?
- Mert az uralkodói családban senki sincs, aki ezt végre tudná hajtani. Márpedig bizonyítékok nélkül nem ér semmit Thrr-pifix-a története.
Hosszú csend következett.
- Még mindig úgy érzem, hogy ez csupán egy rossz tréfa - mondta végül Cw-panav. - De kíváncsivá tett. Kérem, folytassa.
- A továbbiak még egyszerűbbek. Ön elküldi Thrr-pifix-ához két vagy három megbízható emberét Reeds Village-be, ahol ők egy szekta tagjainak adják ki magukat. Ez a szekta azért küzd, hogy az egyén dönthesse el, bölccsé akar-e válni vagy sem. Megígérik az asszonynak, hogy megszerzik a fsss szervét, és elviszik neki. Így is tesznek. De amint távoztak, a katonáim behatolnak a házba, és megtalálják az asszonynál az ellopott fsss szervet.
- Kockázatos vállalkozás - jelentette ki Cw-panav. - Ha valaki szemtanúja lesz az eseményeknek?
- Nem kell aggódnia. A katonáim rendkívül gyorsan és pontosan fognak cselekedni. És egyébként is, én csak segíteni akartam önnek.
- Alkut ajánlott, de mi ebben az ön haszna?
Az uralkodó vállat vont. Tudta, hogy elérkeztek a beszélgetés legkényesebb részéhez.
- Elsősorban semlegesítjük Thrr-pifix-át és veszélyes nézeteit, mielőtt követőkre találna.
- Nem hiszem, hogy bárki is különösebb figyelmet fordítana rá - mondta Cw-panav. - Különösen háború idején.
- Éppen ellenkezőleg. Háború idején a legveszélyesebbek az ilyen nézetek, hiszen mindennap sok fiatal zhirrzh veszti életét. Gondolja el, mennyit rontana a katonák harci kedvén, ha ez az ideológia tért nyerne.
- Lehetséges - mondta Cw-panav. - Mégis valószínűtlennek tűnik az ideológia elterjedése.
- Higgyen nekem. Számtalan történelmi példa bizonyítja. De nem akarok részletekbe bocsátkozni. Emellett pedig szeretném a teljes támogatását élvezni a humán hódítókkal folytatott háborúban.
Cw-panav arca elsötétült.
- Azzal vádolja a Dhaa'rr klánt, hogy akadályozza a zhirrzhek erőfeszítéseit?
- Nem egészen - felelte az uralkodó. - De maga is szem előtt tartja a saját érdekeit. És ezek nem mindig azonosak az enyémekkel, vagy a zhirrzh népével.
Cw-panav elmosolyodott.
- Arra céloz, hogy ragaszkodtam a Dhaa'rr klán részvételéhez a mrachani expedícióban?
- Őszintén szólva: igen. Mindketten tudjuk, hogy ez ellenkezett a protokoll szabályaival. Nem beszélve a politikai manővereiről, amelyek révén a saját embereit juttatná fontos katonai beosztásba. Háború esetén ez megengedhetetlen. Ezen túlmenően pedig minden eszközzel megpróbál nyomást gyakorolni az uralkodó család tagjaira, hogy titkos katonai információkhoz juttassák.
- Azok az információk nem is voltak titkosak - jelentette ki Cw-panav, belesétálva a csapdába.
- Ennek a megítélése a katonai parancsnokság, valamint az én hatásköröm. Remélem, hogy egyezségünk részeként, a hatáskörömet sem akarja a továbbiakban megkérdőjelezni.
Cw-panav mozdulatlanná merevedett.
- Kemény feltételeket szab, uram, de elfogadom őket - mondta végül. - Megígérem, hogy nem próbálok leváltatni megfelelő katonatiszteket, hogy helyettük Dhaa'rr klánhoz tartozók kerüljenek pozícióba. Továbbá nem próbálok titkos információk birtokába jutni. Ez így megfelel önnek?
- Azt hiszem, igen - bólintott az uralkodó.
- Rendben van. Akkor szervezze meg, hogy az embereim bejuthassanak a szentélybe. Jó éjszakát, Klánok Ura!
- Jó éjszakát, Cw-panav szónok!
A szónok távozott.
- Érdekes jellem - jegyezte meg a Tizennyolcadik, miután becsukódott az ajtó.
- Én nem az érdekes szót használnám - sóhajtott az uralkodó.
- Igen, inkább az arrogáns vagy a megbízhatatlan lenne a megfelelőbb kifejezés - mondta a Huszonötödik.
- Megfigyelték, hogyan hallgatta végig az ajánlatomat, anélkül hogy nyilatkozott volna?
- Csak megfelelő tapasztalatokkal rendelkező személy tud egyenrangú félként tárgyalni vele.
- Nagyon óvatosnak kell lennünk, nehogy a CIRCE titka a birtokába kerüljön - jelentette ki az uralkodó. - Csak akkor lehetünk nyugodtak, ha már megszereztük a CIRCE valamelyik nélkülözhetetlen alkatrészét.
- Ha viszont nem tudjuk rövid időn belül megtalálni, a szétszórt haderőnk nem lesz ütőképes.
- Cw-panav gyanakvását máris felkeltette ez a taktika - mondta a Tizennyolcadik. - Egyre többen akarják majd tudni, hogy miért nem összpontosítjuk inkább a haderőnket egy nagy erejű támadásra.
- Cw-panav egyelőre nem fog akadékoskodni. Addig intézkedem az alku többi részét illetően.
- Helyes - bólintott a Tizennyolcadik. - Addig mi nem tehetünk mást, mint várunk.
- Igen - jegyezte meg a. Huszonkettedik. - És reménykedünk, hogy a humán hódítókkal is sikerül olyan könnyen boldogulnunk, mint Cw-panawal.
14. fejezet
A piszkosszürke sziklafal előttük magasodott.
- Nem tudom, parancsnok - mondta Vstii-suuv a sziklafalat tanulmányozva. - Nem könnyű feladat.
- Nem beszélve a kitettségről - tette hozzá Qlaa-nuur harcos.
- A kérdés az, hogy fel lehet-e jutni a tetejére vagy sem - mondta Thrr-mezaz.
- Hogy találunk egy olyan helyet, ahol nem láthatnak minket az őrtornyokból?
- Igen.
Vstii-suuv ismét felnézett a sziklákra. Thrr-mezaz a harcost figyelte, hogy nem adja-e fel alapos vizsgálat nélkül. Sikerült rábeszélnie Dkll-kumvit flottaparancsnokot, hogy engedélyezze ezt a rövid kirándulást. De amíg nem sikerül az újabb fsss szelvényt megszerezniük, ez az akció valóban csak kirándulás jellegű volt.
- Jobb, ha továbbmegyünk, mielőtt a humán őrszemek felfedeznek bennünket.
- Itt a fák között biztonságban vagyunk - mondta Qlaa-nuur.
- Ha észrevesznek minket, ezek a fák nem nyújtanak számunkra megfelelő menedéket - vélekedett Thrr-mezaz. - Tehát keressünk biztonságos helyet, és kezdjünk felmászni a sziklafalon.
Hamarosan olyan részhez értek, ahol a kiugró sziklák eltakarták őket a humán őrök elől.
- Én megyek elöl - mondta Vstii-suuv. - Qlaa-nuur, te leszel leghátul. Indulok!
Thrr-mezaz azon töprengett, miért éppen neki kellett eljönnie erre az útra. Azután belátta, hogy ő a dorcasi haderő egyik legképzettebb hegymászója, és a biztonságos sziklamászáshoz legalább három fő szükséges. Két társa a hegyvidéken élő Aree'rr klánhoz tartozott, így mindennapi életükhöz tartozott a sziklamászás. Hozzájuk képest ő csupán műkedvelőnek számított. Attól félt, hogy lassítani fogja két társának a haladását, és a magasabb részeken könnyen észreveszik őket a humán őrök. Nem szerette volna, ha az ő bénáskodása miatt kellene mindhármuknak bölccsé válnia.
Sőt egyáltalán nem akart bölccsé válni. Legalábbis még nem. Számtalan dolgot el kellett intéznie, sok helyre el szeretett volna jutni, távoli tájakat látni, élményeket szerezni. Később talán beletörődik, hogy másként kell tovább léteznie. De ennek még nem jött el az ideje.
- Rendben van - mondta Qlaa-nuur. - Indulhat, parancsnok. Thrr-mezaz ellenőrizte a köteleket, azután mély lélegzetet vett, és mászni kezdett.
Pontosan olyan lassan tudtak haladni, ahogy sejtette. Thrr-mezaznak könnyebb dolga volt, mint az elöl haladónak, mivel Vstii-suuv már rögzítőkampókat helyezett a repedésekbe, és azokba lehetett kapaszkodni.
- Jólesik egy kis kikapcsolódás a tábori élet után - jegyezte meg Qlaa-nuur.
Thrr-mezaz lepillantott. A tapasztalt hegymászó már közvetlenül alatta volt.
- Akár egy vakáció - mondta fanyarul Thrr-mezaz. Közben minden igyekezetével arra koncentrált, nehogy a biztonságos haladásnál gyorsabban próbáljon előbbre jutni.
Qlaa-nuur nyilvánvalóan ugyanezen a véleményen volt.
- Óvatosan, parancsnok! - figyelmeztette. - Nem érdemes kapkodni.
- Maguknak igazán jól megy a sziklamászás.
- Csak a rengeteg gyakorlás teszi - felelte Qlaa-nuur. - Pedig a szüleim mindig ellenezték.
Thrr-mezaznak eszébe jutott, hogy gyerekkorukban Thrr-gilaggal mennyi őrültséget csináltak.
- A térkép szerint ez az utolsó ilyen meredek fal a csúcsig - mondta Thrr-mezaz. - Onnan már jól láthatjuk a humán erődítményt. Azt hiszem, az a hely megfelelő lesz, hogy elhelyezzük Prr't-zevisti fsss szelvényét.
- Parancsnok! - suttogta Qlaa-nuur. - Társaságot kaptunk.
Thrr-mezaz szíve összeszorult, amint lenézett a harcosra. Qlaa-nuur egy közeli sziklacsúcsot figyelt. Thrr-mezaz követte a katona tekintetét.
A magasba nyúló szikla tetején egy humán rézfejű vesztegelt, orra és fegyverei éppen feléjük fordultak.
Körülbelül a sziklafal felénél lehettek, sem felfelé, sem lefelé riem tudtak volna elég gyorsan tovább haladni, hogy kitérjenek a halálos fegyverek hatósugarából,
Vstii-suuv halkan káromkodott.
- Mit csináljunk most, parancsnok? - kérdezte elkeseredetten, amikor belátta, hogy nincs esélyük a menekülésre. - Adjunk le néhány lövést?
- Nincs értelme - felelte Thrr-mezaz. - Tökéletesen látnak minket. Ha a fegyverünk után nyúlunk, azonnal végeznek velünk.
- Mit gondol, mire várnak? - kérdezte Qlaa-nuur.
- Valószínűleg meg akarnak győződni róla, hogy a szikla tövében vannak-e társaink - tűnődött Thrr-mezaz. - Vagy nem engednek minket elmozdulni innen, amíg a gyalogságuk megérkezik.
- Én nem akarok a humánok fogságába kerülni, parancsnok - jelentette ki Vstii-suuv. - Akkor inkább kerüljek vissza bölcsként a családi szentélybe.
- Egyelőre ne tegyünk semmit - tanácsolta Thrr-mezaz. Talán megpróbálhatnának szétválni. Míg ő és Qlaa-nuur magára vonja az ellenség figyelmét, Vstii-suuv tovább mászhat, és talán feljut a csúcsra. Azután belátta, hogy nincs esélyük.
- Mit csináljunk, parancsnok? - sürgette a döntést Qlaa-nuur.
Thrr-mezaz felnézett a csúcsra. Egy pillanatra mintha megcsillant volna valami. A humán katonák fegyvere? Vagy egy bölcs? De hiába meresztette tovább a szemét, nem látott semmit. Rövid habozás után határozott.
- Szépen elindulunk lefelé - mondta. - Lassan, nyugodtan, és senki se nyúljon a fegyveréhez! Ha már lejjebb ereszkedtünk, leugrunk. Egy kis szerencsével talán meglepetést okozhatunk nekik. Van kérdésük?
A kérdés annyira nyilvánvaló volt, hogy felesleges volt feltennie. A sziklamászó felszerelést úgy tervezték, hogy ha valaki lezuhan, egy apró szerkezet lefékezze a hegymászó lendületét. De a tervező valószínűleg nem számolt azzal, hogy mindhárom hegymászó egyszerre fog lezuhanni!
A helyzetük annyira kilátástalannak látszott, hogy mindenképpen meg kellett próbálniuk.
- Rendben van - mondta Thrr-gilag. - Semmi értelme tovább várnunk. Induljunk!
A fémfalú szoba ajtaja félresiklott. A sarokban lebegő Prr't-zevisti a fényvilág határáig húzódott, hogy láthassa, mi történik.
A humán asszony, Doktor-Cavan-a visszatért. Nyilván további kísérleteket akart elvégezni a fsss szelvénnyel.
Doktor-Cavan-a már órák óta tanulmányozta a fsss szelvényt. Mintákat vett belőle, szondát helyezett el benne. Sohasem okozott fájdalmat, de mindig a fájdalomküszöb közelében járt. És közben állandóan érzékelte azt a gyenge rezgést, amely teljesen megzavarta Prr't-zevisti gondolatait.
És a humán asszony most ismét visszatért. Újabb mintavételek, újabb szondák, újabb vizsgálatok.
Prr't-zevisti hirtelen arra gondolt, hátha a humánok szándékosan ejtették csapdába, hogy megtanulja a nyelvüket, és kapcsolatba lépjen velük...
Doktor-Cavan-a ezúttal nem ült le az asztalhoz, nem szedett elő ismeretlen műszereket. Csupán ott állt az ajtóban, és a szobát figyelte.
Prr't-zevisti óvatosan visszahúzódott a sötétvilágba, odalibbent az asszony mellé, azután ismét visszatért a fényvilág határára, hogy körülnézzen. Az ajtón túl több humán is tevékenykedett, de egyiknek sem állt szándékában belépni a fémfalú szobába.
Doktor-Cavan-a továbbra is mozdulatlanul állt, és a szobát figyelte. Úgy tűnt, mintha rövid meditációt végezne, mielőtt elkezdi a munkáját. Vagy mintha mentális kapcsolatot akart volna teremteni valakivel.
Prr't-zevistin jeges borzongás futott végig. Igaza volt: a humánok nagyon is jól tudták, hogy ő itt van.
De akkor miért kutatja tekintetével a szobát nyitott ajtó mellett? Azt akarják, hogy megszökjön, és belesétáljpn egy újabb csapdába?
Legyen, ahogy akarják. Már úgyis unta magát ebben a szobában. Óvatosan kisiklott az ajtón. Időközben a barlangban néhány tárgy eltűnt, helyükre más holmikat helyeztek. De ettől eltekintve semmi változás nem történt a legutóbbi szökési kísérlete óta.
Amint áthatolt a sziklákon, és kiért a szabadba, erős napsugárzás vakította el.
Nem észlelt újabb csapdát. Leereszkedett a völgybe, végigsuhant a fák koronája felett, azután felemelkedett az egyik hegygerincre. A hegy túloldala meredek sziklafalat alkotott...
És a sziklafalon három zhirrzh mászott felfelé! A középen haladó pedig Thrr-mezaz parancsnok volt!
Tőlük nem messze egy sziklapárkányon humán légi jármű vesztegelt. A zhirrzhek még nem vehették észre az ellenséges gépet, mert eltakarta előlük egy kiugró szikla.
- Vigyázzanak! - kiáltotta Prr't-zevisti amilyen hangosan csak tudta. - Vigyázzon, Thrr-mezaz parancsnok!
De gyenge hangját nem hallhatták az erős szélben. Prr't-zevisti levetette magát a szikláról, hogy figyelmeztesse őket, de tudta, hogy erőfeszítése hiábavaló, így is volt: már elég közel járt hozzájuk, amikor a zhirrzhek kiértek a fedett zónából.
Ő tovább száguldott lefelé, és kiáltozott, amikor humán szavakat észlelt a fsss szelvénye közelében.
- Nos? - mondta Doktor-Cavan-a, és be akarta csukni az ajtót. Ez Prr't-zevisti halálát jelentette volna, hacsak nem tér vissza azonnal a szobába. Semmivel sem törődve keresztülhatolt a sziklákon, és pillanatok alatt megérkezett a szoba ajtajához.
Amint kiért a sziklafalból, éppen Doktor-Cavan-ával és egy másik humánnal találta szemben magát. Mindketten tágra meredt szemmel bámultak rá. Prr't-zevisti azonnal eltűnt a sötétvilágban, és besurrant a szobába.
- Látta?! - kérdezte izgatottan Doktor-Cavan-a.
- Igen - válaszolta a másik humán. - Nagyon érdekes...
Prr't-zevisti visszahúzódott a sötét sarokba, és átkozta magát gondatlanságáért. Vajon Doktor-Cavan-a valóban tudta, hogy ő a szobában tartózkodik? Mindegy, most már biztosan tudja. Ezúttal végérvényesen csapdába került. Már teljesen mindegy volt, mit tesz, ezért ismét átment a fényvilágba.
A két humán ismét döbbenten bámult rá, majd az ismeretlen megszólította.
- Ti... zhirrzhek ott a túloldalon... Hallotok engem?
Prr't-zevisti káromkodva saját ostobasága miatt, ismét eltűnt a sötétvilágban.
- Megint elment - mondta Doktor-Cavan-a.
- Talán igen, talán nem - tűnődött a másik humán. - Zhirrzh, ez itt a (valami) (valami). A humán (valami) erők parancsnoka. Szeretnék beszélni a parancsnokoddal.
A parancsnokom éppen a sziklafalon mászik egyenest a csapdátokba - gondolta elkeseredetten Prr't-zevisti, a sötétvilág viszonylagos biztonságában. Gyűlölte magát kiszolgáltatottságáért és tehetetlenségéért.
- Nem értem - mondta Doktor-Cavan-a. - Ha ez (valaminek) a vége, akkor miért nem hallják?
- Biztos vagyok benne, hogy hallják - jelentette ki a humán parancsnok. - Csak nem akarnak válaszolni. Tartsa nyitva a szemét, addig megnézem a (valamit).
Lépések nesze hallatszott. Prr't-zevisti átment egy másik sarokba, azután a fényvilág határára húzódott. A humán parancsnok az ajtó felé ment, nyilván azért, hogy becsukja.
Prr't-zevisti hirtelen leküzdötte bénultságát. A humánok csapdába csalták a zhirrzh katonákat a sziklafalon; mindenáron figyelmeztetnie kell őket! Elsuhant a humán parancsnok mellett, azután keresztülhatolt a sziklákon, és megérkezett a sziklafalhoz.
A zhirrzhek még mindig ott voltak, de már nem másztak felfelé. Valamit tennie kellett, de egy bölcs nem tud elmozdítani tárgyakat.
Ekkor a fémszoba ajtaja becsukódott. Az utolsó pillanatban sikerült csak visszajutnia. Doktor-Cavan-a még mindig a helyiségben tartózkodott, és élénk tekintettel őt kereste.
Prr't-zevistit rettenetesen bántotta, hogy nem tudott a három fiatal zhirrzhnek segítem. Azután ismét kinyílt az ajtó, és visszatért a humán parancsnok.
- Elkezdtek leereszkedni - közölte Doktor-Cavan-ával. - Valószínűleg nem akarják megvárni, míg a (valamilyen) csapat odaér.
- Mit szándékozik tenni? - kérdezte Doktor-Cavan-a.
- Ha nem másznak feljebb, hagyom őket elmenni - felelte a parancsnok. - Inkább azt szeretném megtudni, mit akartak itt. Megvárjuk, míg újra próbálkoznak.
- Nem gondolja, hogy ez csak (valami) volt?
Halk kattanás jelezte, hogy a fsss szevényét tartalmazó dobozt kinyitották.
- Nem - válaszolta a humán parancsnok. - Én inkább azt gondolom, hogy ez a (valami) ezzel van összefüggésben.
- Érdekes ötlet.
- Miért ne. Amit a technikai (valamijükről) megtudtunk, abból arra következtethetünk, hogy a (valami) eltér a miénktől.
- És ez a (valami) (valamiben)?
- Igen. Talán azok odakinn éppen emiatt másznak fel a (valamin). Megpróbálnak valamit bejuttatni ide - jelentette ki a parancsnok. - Ez itt a kulcs, Doktor-Gavan-a. Minél előbb meg kell tudnunk, hogy mi ez.
. - Ez (valami) (valami) - mondta Doktor-Cavan-a. - Biztos vagyok benne. De a legérdekesebb az, hogy a kemény (valami) csak a külső részén. Belül lágy és (valami) aktív.
- Hogy érti azt, hogy (valami) aktív? - kérdezte a parancsnok. - Ez halott. Hogy lehet aktív?
- Fogalmam sincs róla. De ez csak az érdekes (valami) egy része. Amikor újabb mintát veszek, a külső (valami) lassan kemény (valamivé) válik.
- Tehát akkor nem beszélhetünk közönséges (valamiről)?
- Úgy van - felelte Doktor-Cavan-a. - De azt, hogy miféle (valami) eredményezi, azt nem tudom.
A parancsnok közelebb hajolt a fsss szelvényhez. Prr't-zevisti érezte a humán leheletét.
- Nos, hagyjuk itt - javasolta a parancsnok. - És folytassuk a vizsgálatokat.
- Azonnal hozzá is kezdek - mondta Doktor-Cavan-a.
- Azt hiszem, jobb, ha vár még vele. Ha a zhirrzhek tovább másznak, más munkája is akad.
Azzal távozott a helyiségből, becsukva maga mögött az ajtót. Prr't-zevisti újabb sarokba húzódott, majd megközelítette a fényvilág határát.
Doktor-Cavan-a a polc mellett állt, és a fsss szelvényt tartalmazó dobozt nézte.
- Miért jöttél ide? - kérdezte lágy hangon. - Miért küldtek a zhirrzhek?
Néhány másodpercig Prr't-zevisti úgy érezte, hogy válaszolnia kell. De azután belátta, hogy a humánok ejtették csapdába, tehát tudniuk kell, hogy miért van itt. Tulajdonképpen annak sem volt túl sok értelme, hogy rejtőzködjön.
De mégis csendben maradt. Katonai kiképzése alatt megtanulta, hogy önként ne adjon ki semmiféle információt az ellenségnek. Hátha mégsem tudják, hogy ő csapdába került.
Mert amint ez a tény bizonyossá válik számukra, azonnal hozzákezdenek a kínvallatásához.
Doktor-Cavan-a levette a dobozt a polcról, és az asztalra tette. Prr't-zevisti bizalmatlanul figyelte az asszony minden mozdulatát. Még sohasem tapasztalta bölcspusztító fegyverek hatását, de a zhirrzh történelem során előfordultak olyan katasztrófák, amelyek során bölcsek is megsemmisültek. Sok borzalmas történetet hallott ezekről az esetekről.
Az első és az utolsó bölcspusztító fegyvert a Flii'rr klánhoz tartozó Svrr család készítette a második halhatatlansági háború során nyolcszáz évvel ezelőtt. Valamennyi hadban álló klán felszólította a Svrr családot, hogy semmisítse meg a fegyvert, amely a harcosokban nem tett komoly kárt, de elpusztította a bölcseket és a gyerekeket. De a Svrr család nem engedelmeskedett. Ezért a háború során az egész Svrr családot kiirtották.
A zhirrzhek soha többé nem alkalmazták azt a fegyvert. De minden idegen faj, amellyel eddig találkoztak, bevetette ellenük.
Éles fájdalom zökkentette ki gondolataiból. Doktor-Cavan-a újabb mintát vett a fsss szelvényből. A fájdalom gyorsan elmúlt. A humán asszony mélyet sóhajtott, látszott rajta, hogy már belefáradt az előkészületekbe.
Hamarosan kezdetét veszi a kínvallatás. Prr't-zevisti csak abban reménykedett, hogy előbb hal meg, mint hogy elárulja népét.
Lassan másztak lefelé a sziklafalon; a humán hódítók pedig mozdulatlanul figyelték őket.
- Rendben van - mondta Thrr-mezaz az alattuk emelkedő fák koronáját nézve. - Innen leugrunk, a szerkezet pedig majd lefékezi a lendületünket. Ha a humánok azt hiszik, hogy baleset, akkor még több esélyünk lesz. Vstii-suuv, maga lesz az első, de vigyázzon, nehogy lesodorjon minket. Szóljon, ha elkészült!
- Készen vagyok.
Vstii-suuv elsuhant mellettük, miközben a lába beleütközött Thrr-mezaz bal vállába. A kötél megfeszült, majd lerántotta Thrr-mezazt is. Szerencsére ő elkerülte Qlaa-nuurt, majd hatalmas erővel a sziklafalnak csapódott sérült vállával. De az egyik lábával már megérintette a talajt, bár egyensúlyát elvesztette. Térdre ereszkedett, és kikapcsolta a fékező gyűrűket.
- Nem esett bajuk? - kérdezte Thrr-mezaz, miután mindhárman földet értek.
- Én jól vagyok - felelte Vstii-suuv.
- Én is - bólintott Qlaa-nuur. - Az a kis fékező szerkezet hatékonyabb, mint gondoltam.
- Nagyszerű - mondta Thrr-mezaz miközben körülnézett. Továbbra sem lehetett látni ellenséges katonákat. Bár az erdő sűrűjében észrevétlenül meglapulhattak. Ha a sziklafalról rálőttek volna a repülőgépre, már mindhárman bölcsek lennének. Felnézett az égre...
De a repülőgép továbbra sem mozdult. Thrr-mezaz nem értette, miért nem támad.
- Leszedjük onnan, parancsnok? - kérdezte türelmetlenül Vstii-suuv a gépet figyelve.
Thrr-mezaz még egyszer körülnézett. Nem látott sehol katonákat, újabb vadászgépet, az az egy pedig mozdulatlanul várakozott. Rendkívül gyanúsnak találta. Mintha a humán parancsnok hagyta volna őket elmenni.
Mély lélegzetet vett.
- Ne tüzeljenek! Tartsák készenlétben a fegyverüket, bár nem hiszem, hogy szükség lesz rá. Hagytak elmenni minket.
- Hagytak elmenni? - kérdezte döbbenten Qlaa-nuur. - Nem tudom elhinni.
- Szerintem még nem volt idejük cselekedni - mondta Vstii-suuv. - Azt javaslom, lőjük le a gépet, ez az egyetlen esélyünk.
Thrr-mezaz a mozdulatlan légi járművet nézte. A humán parancsnok hagyta őket elmenekülni. Éppúgy, ahogy ő is engedte visszavonulni azt a kis csapatot a falutól északra négy nappal ezelőtt.
- Ne tüzeljenek! Ez parancs. - Még egy pillantást vetett a sziklapárkányra. - Menjünk vissza a helikopterhez!
Természetesen nem hittek neki. Még ők maguk sem akarták elhinni, amíg a helikopter a levegőbe nem emelkedett velük.
- Nem tudom elhinni - mondta Vsstii-suuv kinézve a helikopter ablakán. A humán vadászgép még mindig ott várakozott a sziklapárkányon. - Elengedtek minket. Nem értem, miért csinálták ezt?
- Talán ez volt a válaszuk arra, hogy nem mészároltuk le a katonáikat, amikor megtehettük volna - jegyezte meg Thrr-mezaz.
- Őszinte tiszteletem ellenére, parancsnok, ez nagyon veszélyes gondolat. Ezek nem civilizált lények. Vérszomjas gyilkosok. Zhirrzh jellemvonásokat tulajdonítani nekik nem vezet máshová, mint zsákutcába.
- Talán igen, talán nem - tűnődött hangosan Thrr-mezaz. - Magasan fejlett technikával rendelkeznek, amely bizonyos fokú intelligenciát feltételez. Hátha a parancsnokuk ugyanazért engedett el minket, amiért én az ő katonáit. Mert meg akarja tudni, hogy mit akartunk ott kinn. És éppen ezért ismét be fog engedni minket a felségterületére. Feltéve ha megkapjuk az új fsss szelvényt a katonai parancsnokságtól.
- Vagy a Dhaa'rr klántól - mondta Vstii-suuv. Thrr-mezaz meglepetten nézett rá. Vstii-suuv az egész visszaút során furcsán, sőt ellenségesen viselkedett. Mintha ellenezte volna Prr't-zevisti újabb fsss szelvényének kérvényezését...
Thrr-mezaz hirtelen mindent megértett.
- Látta, ugye? - kérdezte.
- Azt hiszem. Maga is?
- Láttam valamit, de nem tudom, mi volt az.
- Miről beszélnek? - kérdezte Qlaa-nuur. - Mit láttak?
- Talán semmit - felelte bizonytalanul Vstii-suuv. - Talán Prr't-zevistit.
Qlaa-nuur hol az egyikre, hol a másikra nézett.
- Biztosak benne?
- Nem, egyáltalán nem vagyunk biztosak - mondta Thrr-mezaz. - Éppen ezért szeretném, ha senkinek sem beszélnének róla. A legtöbben úgysem hinnének nekünk, mások úgy vélnék, hogy politikai okok miatt találtuk ki a történetet.
- Valamit mégis tenni fogunk, ugye? - jelentette ki Vstii-suuv.
- Biztos lehet benne - nyugtatta meg Thrr-mezaz. - Hamarosan ismét visszamegyünk a sziklafalhoz, és megtudjuk az igazságot.
Vstii-suuv kihúzta magát.
- Mi készen állunk, parancsnok. Számíthat ránk.
Thrr-mezaz végignézett a két harcoson, és rádöbbent, hogy az út során mennyire megváltozott a magatartásuk. Kezdetben csupán parancsot teljesítő katonák voltak, most viszont hűséges követői. A halvány remény, hogy Prr't-zevisti még mindig életben van, megbízható szövetségessé tette őket.
Az Aree'rr klán évszázadok óta kiváló katonákat nevelt, akik büszkék voltak erre a tradícióra. És Prr't-zevisti valaha katona volt.
15. fejezet
Két zhirrzh állt a verandán, amikor Thrr-pifix-a kinyitotta az ajtót. Fiatal férfiak voltak, konzervatív öltözetben. Kedvesen mosolyogtak, bár mindketten komoly zhirrzh benyomását keltettek. Az asszony még sohasem látta őket.
- Igen? - mondta Thrr-pifix-a.
- Jó estét - köszönt a magasabbik. - Egy hölgyet keresünk, a neve Thrr-pifix-a; Kee'rr.
- Én vagyok - felelte az asszony. Arra gondolt, hogy a két idegen bizonyára ügynök lehet, akik rá akarnak sózni valamit, amire egyáltalán nincs szüksége. De éppen befejezte a kerti munkálatokat, így aztán szívesen beszélgetett volna valakivel. - És maguk?
- Nevezzen csak Korthe-nak - válaszolta a magasabbik. - Ő pedig Dornt. Megengedi, hogy bemenjünk?
Thrr-pifix-a végignézett rajtuk. Kissé elbizonytalanodott, mivel az idegenek nem közölték a családjuk és klánjuk nevét. Talán nem is házalók.
- Ne haragudjanak, de sok a dolgom...
- Rendben van - bólintott az alacsonyabbik zhirrzh. - Mi azért jöttünk, hogy segítsünk megoldani egy problémát.
- Miféle problémát?
- Jobban szeretnénk ezt odabenn megbeszélni - mondta Korthe. - Tehát bemehetünk?
Thrr-pifix-a mély lélegzetet vett. Lehet, hogy rablók vagy ilyesmi. Bolond lenne, ha beengedné őket a lakásba. De figyelembe véve a korát, és a ház elszigeteltségét a sűrűn lakott területtől, a rablóknak nem kéne az engedélyét kérniük, hogy bemenjenek. Még valószínűbb, hogy valamilyen vallási fanatikusok.
- Rendben van. Fáradjanak be! Mindhárman bementek a nappaliba, és helyet foglaltak.
- Tehát miről van szó?
- Egy pillanat - mondta Dornt, majd előhúzott a zsebéből egy parányi készüléket, és az asztalra helyezte. - Biztosnak kell lennünk abban, hogy senki sem hallgatja ki a beszélgetésünket.
Thrr-pifix-a csodálkozva nézte a kis szerkentyűt. A szobát zümmögő hang árasztotta el.
- Nos - kezdte Korthe. - Tudjuk, hogy sok a dolga, ezért engedelmével azonnal a tárgyra térnénk. Hallott már a Szabad Döntés nevű szervezetről?
Tehát jól sejtette: valamilyen vallási szekta tagjai.
- Nem, azt hiszem nem - felelte.
- Nem vagyok meglepve - folytatta Korthe. - A szervezet nem régóta működik Oaccanvnak ezen a részén. És a klánok vezetői igyekeznek elhallgattatni minket. A szervezet olyan zhirrhekből áll, akik azt a nézetet vallják, hogy mindenkinek joga van eldönteni, akar-e bölcs lenni vagy sem.
Thrr-pifix-a meglepetten nézett rá.
- Bocsánat. Mit mondott?
- Jól hallotta - felelte Korthe. - Szerintünk a bölccsé válás mindenkinek a szabad választásán múlik. Nem pedig másokén.
Thrr-pifix-a megkönnyebbülten sóhajtott: Tehát nincs egyedül. Thrr-tulkojnak igaza volt: mások is osztják ugyanezt a nézetet.
- Nem is tudja, mennyire örülök, hogy ezt hallom. Azt hittem, egyedül én vélekedem így.
- Nem. A szervezetünk kétmillió tagból áll.
Thrr-pifix-a pupillái összeszűkültek.
- Kétmillió?
- Igen. És ebbe nem számoltuk bele a szimpatizánsokat, akik különböző okok miatt nem akarnak aktív taggá válni. Nyugodjon meg, Thrr-pifix-a, rengeteg társa van.
- Máskülönben honnan szereztünk volna tudomást önről? - tette hozzá Korthe. - A tizennyolc világ mindegyikén vannak információs forrásaink.
- És készen állunk, hogy tettekkel is segítsük.
- Ez igazán kedves önöktől - mondta Thrr-pifix-a. - És nagyra értékelem a segítségüket. Már belefáradtarn abba, hogy megpróbáljak a klán vezetőivel szót érteni. A legtöbbjük meg sem hallgatott...
- Bocsásson meg, Thrr-pifix-a - szakította félbe Korthe. - De nem vagyok benne biztos, hogy tökéletesen megértett. Mi nem folytatunk tárgyalásokat a hivatalos vezetőkkel. Mi közvetlen módon tevékenykedünk.
Thrr-pifix-a értetlenül nézett rá.
- Mire gondol?
- Ön őszinte személynek látszik - mondta Korthe. - Engedje meg, hogy én is nyíltan fejezzem ki magam. Mi elhozzuk önnek a fsss szervét a családi szentélyből, hogy azt tehesse vele, amit akar.
Thrr-pifix-a tágra meredt szemmel bámult rá.
- Ezt nem mondja komolyan. Úgy érti, hogy ellopják a fsss szervem?
- Miért ne? - vont vállat Dornt. - Ön is megpróbálkozott vele három nappal ezelőtt.
- Igen, de az én voltam - felelte Thrr-pifix-a. - Az én kockázatom a saját fsss szervemért. Nem kívánhatom, hogy bűnt kövessenek el értem.
- Nem kell kérnie. Önként ajánlottuk. - Egyébként - tette hozzá Korthe - helytelenül értelmezi a lopás fogalmát. A fsss szervét öntől lopták el, amikor tízéves volt. Ez nem a Kee'rr klán, sem a Thrr család tulajdona. Kizárólag az öné.
Thrr-pifix-a érezte, hogy a farka izgatottan remeg. Ugyanezekkel az érvekkel próbálta meggyőzni a klán vezetőit. Mégis idegenektől hallani a saját lakásában egészen másnak tűnt.
- És a kockázat? - kérdezte. - Ne haragudjanak, hogy ismét visszatérek erre, de ez főbenjáró bűn. És önök nem nyernek rajta semmit.
- Éppen ellenkezőleg - mondta Korthe. - Nagyon is sokat nyerünk rajta: a zhirrzhek korlátlan szabadságát. A klánok vezetői pontosan tudják, mit tesznek. Miért őrzik annyira szigorúan a családi szentélyeket? Minden alkalommal, amikor ehhez hasonló segítséget nyújtunk valakinek, hozzájárulunk a zhirrzh kultúra fejlődéséhez. És nem nyugszunk addig, amíg ki nem vívjuk a tökéletes szabadságot. Thrr-pifix-a bátortalanul bólintott. Még mindig rendkívül különösnek tűnt, amit a két idegen mondott. De ott voltak, és azért keresték fel, hogy felajánlják a segítségüket.
- Hogyan akarják végrehajtani?
- Emiatt ne nyugtalankodjon. Minden részletet kidolgoztunk.
- Nem erre gondoltam - mondta Thrr-pifix-a. - Megsérülhet valaki... közben? A szentély protektora, Thrr-tulkoj, a fiam barátja.
- Mint mondtuk, nem kell aggódnia.
- Meg kell ígérniük, hogy nem esik bántódása senkinek. Különben akár el is mehetnek.
- Kérem, Thrr-pifix-a. Megértjük az aggodalmát, de legyen egészen nyugodt. Természetesen garantáljuk, hogy senkinek sem esik bántódása, hiszen az egyének jogait és érdekeit tekintjük elsődlegesnek.
- Rendben van - jelentette ki kissé bátortalanul Thrr-pifix-a. - Mikor hozzák el a fsss szervem?
- Holnap este.
- Várjanak! - kiáltott fel meglepetten az asszony. - Miért ilyen hamar?
- Nincs értelme tovább várni.
- Nos... ahogy gondolják. Csak kissé korainak találom. Néhány napja próbáltam megszerezni a fsss szervem. Hátha arra számítanak, hogy újra megpróbálom.
- Önre számítanak, de ránk nem.
Thrr-pifix-a nagyot nyelt.
- És senkinek sem esik bántódása?
- Nem szükséges erőszakot alkalmazni - jelentette ki csendesen Dornt. - Már kidolgoztuk az akció minden részletét. És kérem, nyugodjon meg.
A két zhirrzh távozott, Thrr-pifix-a pedig sokáig ült a nappaliban gondolataiba mélyedve. Azon töprengett, vajon helyesen döntött-e.
16. fejezet
Az óceán egyik hatalmas hulláma eltűnt a part menti sziklák mögött, majd egy pillanattal később robbanásszerűen csapódott a szikláknak, fehér vízcseppeket szórva szét. Erős szél fújt az óceán felől, és a vízcseppeket szétterítette a szürke fövényen.
Thrr-gilag teleszívta tüdejét a sós, páratelt levegővel, és a közeledő hullámokat nézte. Megpróbált nem gondolni arra, mi történik éppen a Klnn család kastélyában..
- Verset költesz? - szólalt meg mögötte egy ismerős hang.
Thrr-gilag megfordult. A Klnn család hagyományos öltözékében, Klnn-dawan-a fivére, Klnn-torun közeledett felé.
- Miből gondolod? - kérdezte Thrr-gilag.
- Ahogy a hullámokat nézted, azt hittem, hogy megihlettek.
- Gondolod, hogy a Thrr család területén magasodó hegyek és csörgedező források nem érnek fel az óceán szépségével?
- Szerinted igen?
Thrr-gilag elmosolyodott, és ismét az óceán felé fordult.
- Veled mi a helyzet? Írtál már verset az óceánról?
- Nem - felelte Klnn-torun. - Fiatalabb koromban megpróbáltam néhányszor, de utólag elolvasva egyik sem nyerte el a tetszésem. Azt hiszem, az agyam nem foglalkoztatja ilyesmi.
Thrr-gilag vállat vont.
- Hogy őszinte legyek, az enyémet sem.
- Ugyan már. És az a három vers, amit Klnn-dawan-ának írtál a megismerkedésetek után?
Thrr-gilag gyanakvóan nézett rá.
- Ugye nem mutatta meg neked?
- Ó, nem, csupán felolvasott belőle néhány sort. Szerintem igazán jók.
- Pedig én is úgy voltam vele, mint te. Utólag elolvasva úgy éreztem, hogy nem sikerültek jól. Nem fejezik ki mindazt, amit szerettem volna mondani.
- Pedig Klnn-dawan-ára nagy hatást gyakoroltak.
- Korántsem akkorát, mint ő énrám.
Thrr-gilag a Kinn család hatalmas kastélyára pillantott, amely ott magasodott az óceán közelében. Klnn-dawan-a éppen a család és a klán vezetőit próbálta meggyőzni.
És ezt a csatát egyedül kellett megvívnia. Thrr-gilagot nem engedték be; sőt Klnn-torunt és a lány szüleit sem, akárcsak a közvetlen hozzátartozóit. Ők nem tehettek mást, mint várakoztak.
- Hallottam, hogy az édesapád halhatatlanná emelkedett egy fél évvel ezelőtt - mondta Klnn-torun. - Sajnálom, hogy nem lehettem ott a szertartáson.
- Semmi baj - bólintott Thrr-gilag, hirtelen bűntudatot érezve. - Én sem lehettem ott. Archeológiái ásatásokat végeztem, amikor ez történt, és szállítóeszköz hiányában nem tudtam hazautazni.
- Hogyan viseli Thrr't-rokik a változást?
- Viszonylag jól... azt hiszem. Csupán azt szeretné, hogy a szentélyt áthelyezzék az Amt'bri folyó partjára, hogy állandóan hallja a víz morajlását. Képzeld, mit akarna, ha látná az óceánt.
- El sem tudom képzelni - mondta Klnn-torun. - A Dhaa'rr vezetők már felvetették, hogy helyezzenek fsss szelvényeket tartalmazó piramist az óceán partjára. De a sós levegő veszélyes a fsss szervek számára, ezért szentélyt sohasem fognak építeni a parton.
- De ez nem probléma, amióta kidolgozták a fsss szelvények készítésének technológiáját.
- Igen, és minél több szelvényt készítenek, annál több lesz a követelés.
- Itt a Dharanvon legalább van elég hely. Az Oaccanvon minden klán központja a főváros körül helyezkedik el - jegyezte meg Thrr-gilag.
- Itt sem olyan egyszerű a helyzet, mint gondolod, A legkedvezőbb helyeken túlzsúfolt városok épültek, amelyeket egy-egy klán irányít.
- És senki sem akarja, hogy a bölcsek mindenbe belepillantsanak a válla fölött.
- Pontosan erről van szó - bólintott Klnn-torun. - Tudod, Thrr-gilag, kezdek egy kicsit aggódni. Úgy érzem, a dolgok kicsúsznak a kezünkből.
- Mire gondolsz?
- Nos... - Klnn-torun habozott. - Tanulmányoztad a zhirrzh történelmet? De igazán alaposan?
Thrr-gilag vállat vont.
- Csak amennyire kötelező volt a tanulmányaim során.
- Én elmélyültem benne rendesen. Különösen a halhatatlansági háborúk érdekeltek.
- És mit állapítottál meg? - kérdezte Thrr-gilag.
Klnn-torun a kastély felé pillantott.
- Tudod, hogy a bölcsek és a fizikai személyek közötti területi versengés robbantotta ki a harmadik halhatatlansági háborút? Ugyanaz volt a helyzet, mint most...
- Azért nem egészen. Abban az időben valamennyien az Oaccanvon éltünk, most pedig tizenhét újabb világ is létezik.
- Igen, de közben eltelt ötszáz év, és mostanra megint kialakultak ugyanazok a körülmények. De közben megjelent egy újabb tényező. Régen a zhirrzheknek szükségük volt a bölcsekre, hozzátartoztak az életükhöz. Jelenleg viszont olyan fejlett a technika, hogy nincs rájuk szükségünk, sőt azt szeretnénk, ha békén hagynának bennünket. Ezért szeretnénk a piramisokat és a szentélyeket olyan távol helyezni a városoktól, ahonnan a bölcsek már nem érhetnek el minket.
- Valóban sokat változott a világ - mondta Thrr-gilag. - Ötszáz évvel ezelőtt az emberek egy helyen élték le az életüket, és csak a család bölcseivel találkoztak. Meghitt családi környezetben töltötték napjaikat. Az elmúlt száz év során a zhirrzhek kirajzottak a világűrbe, hatalmas, zsúfolt városokat építettek, bármikor átrepülhetnek egyik kontinensről a másikra. És senki sem tudhatja, melyik bölcs hallgatja ki éppen a beszélgetését, vagy pillant bele a válla fölött a munkájába. És ez idegesíti a zhirrzheket. A harag viszont ellenségeskedéshez vezet.
- Igazad van. Pontosan erre gondoltam.
- Tudod, én sokkal több gyakorlati tapasztalatot szereztem. Utaztam egyik bolygóról a másikra, éltem hatalmas metropolisokban.
- Eszembe jutott még egy új tényező - mondta Klnn-torun. - A fsss szelvények szállítható piramisával a bölcsek még jobban elszakadnak a családjuktól... És ez is az elméletem igazolja.
- Mégpedig?
- A bölcsek sokat nyernének a humánokkal folytatott hódító háborúval...
Thrr-gilag döbbenten bámult rá.
- Mire gondolsz?
- Nos, minden bolygóval, amit a humánoktól elfoglalunk, a bölcseknek nyílik lehetősége a terjeszkedésre. Újabb helyek, új tájak, rengeteg szabad tér.
- Csak nem gondolod, hogy valaki új tájak miatt indít el egy háborút?
- Természetesen nem - felelte Klnn-torun. - De itt van a területszerzés kérdése. Mindig ez állt az érdekellentétek hátterében. Minél több bolygót hódítunk meg, annál fontosabb szerepet kapnak a bölcsek a kommunikációs láncok kialakításában.
Thrr-gilagnak eszébe jutott a Gree. Amikor a zhirrzhek és a chigek egymásba botlottak, a chigek már rendelkeztek két kolóniával a közeli naprendszerekben, és akkor kezdték meg két további naprendszer felkutatását. A háború visszaszorította őket a Gree-re, ahol azóta is a zhirrzhek felügyelete alatt élnek. A négy kolóniájuk pedig beleolvadt a zhirrzh birodalomba.
- Tudom, hogy hihetetlenül hangzik - mondta Klnn-torun.
- Nos, azt hiszem, igen - bólintott Thrr-gilag. - Hogy csak egy dolgot említsek, ez olyan mértékű konspirációt feltételez, amely valamennyi bölcset magába foglal. El kell ismerned, ez eléggé valószínűtlen.
- Normális körülmények között igen; De azt is tudjuk, milyen gyorsan terjednek a pletykák és a híresztelések a bölcsek között. Ugyanakkor vannak olyan információk, amelyek terjedését néhány bölcs szigorúan korlátozza. A Gree-n folytatott tevékenységed jó példa erre. Klnn-dawan-a elmondta, hogy bár az édesapád hallott a házasságkötésetek elleni cselszövésről, Klnn-dawan-a saját bölcsei mégsem szóltak semmit. Neked kellett személyesen odautaznod, hogy tájékoztasd.
Thrr-gilag pupillái összeszűkültek. Az egész háború eszmei alapja szerint a humánok agresszív hódítók, akik bölcspusztító fegyverekkel támadtak a zhirrzh kutatóhajókra. És ennek az alapját a hajókon tartózkodó nyolc bölcs állítása képezte.
Thrr-gilag első kézből hallotta ezt az állítást Bvee't-hibbittől az Oaccanvon. Meg volt győződve róla, hogy a bölcsnek nem áll érdekében hazudni.
És ha Klnn-torunnak igaza van? Ha a bölcsnek mégis érdekében állt, hogy hazudjon? Ha a humán Pheylan Cavanagh parancsnok mondott igazat a csatát illetően?
Mi van, ha a zhirrzhek kezdték a háborút?
- Nagyon csendes lettél - jegyezte meg Klnn-torun.
Valószínűleg ő is végiggondolta mindezt. Thrr-gilag nem tudta, mit tegyen. Elmondja-e Klnn-torunnak a humán Pheylan Cavanaghgal folytatott beszélgetését?
De úgysincs kézzelfogható bizonyítéka. Ráadásul a kastélyban tartózkodó bölcsek közül bármelyik kihallgathatja a beszélgetésüket.
- Érdekes álláspont - mondta. - Bizonyára akadnak bölcsek, akik szándékosan visszatartanak információkat, és olyanok is, akik leplezetlenül hazudnak. De azt nem hiszem, hogy nagyszabású konspirációról lenne szó.
- Értem - bólintott Klnn-torun, Thrr-gilag arcát nézve. - Te ezt biztosan jobban meg tudod ítélni.
Mindketten az óceán hullámait bámulták. Thrr-gilag azon tűnődött, vajon mire gondolhat Klnn-torun. A fiatal zhirrzh bizonyára megértette, hogy egyetért vele, de nem akar erről beszélni.
Ekkor egy bölcs jelent meg mellettük.
- Klnn-torun? - Hangja alig hallatszott a szikláknak csapódó hullámok robajától. - Kérem, jöjjön be a kastélyba.
- Rendben van. s Thrr-gilag?
Enyhe utálat jelent meg a bölcs arcán.
- Ő is bejöhet. De igyekezzenek!
Ezután a bölcs eltűnt.
- Ne izgasd magad miatta - mondta Klnn-torun, miközben elindultak a sziklás, homokos fövényen.
Thrr-gilag farka hevesen remegett. Tehát a klán vezetői meghozták döntésüket.
- Thrr-gilag; Kee'rr? - egy hang szólalt meg a fülében.
Thrr-gilag körülnézett, és egy bölcs lebegett közvetlenül mellette. Egy ismeretlen asszony.
- Igen - válaszolta Thrr-gilag.
- Shh! - jelezte az asszony, mielőtt eltűnt.
- Mi volt az? - kérdezte Klnn-torun.
- Semmi.
Thrr-gilag tudta, hogy a bölcs beszélni szeretne vele, de nem akarja, hogy mások is meglássák. Talán Klnn-dawan-áról van szó.
- Menj előre! - mondta Klnn-torunnak. - Majd utolérlek.
Klnn-torun értetlenül nézett rá, de végül bólintott.
- Rendben van, de ne maradj soká!
Azzal továbbindult. Amint kellő távolba ért, Thrr-gilag körülnézett, majd behúzódott az egyik dűne mögé.
Nem kellett sokáig várnia; a bölcs néhány másodperc múlva megjelent.
- Sajnálom - mondta az asszony. - Nem lenne szabad önnel beszélnem... Úgy értem, ön nem is Dhaa'rr...
- Rendben van - nyugtatta meg Thrr-gilag. - Ami Klnn-dawan-át érinti, arról nekem is tudnom kell.
A bölcs döbbenten meredt rá.
- Klnn-dawan-a? Ez nem vele van kapcsolatban, hanem Prr't-zevistivel.
Ezúttal Thrr-gilag lepődött meg.
- Értem - felelte óvatosan.
- Nem, egyáltalán nem érti. - A bölcs arca és hangja erős felindultságra utalt. - Nem ért semmit. Az sem érdekli, hogy el akarják venni tőle az utolsó lehetőséget. Valóban nem érdekli?
- Várjon! Mondjon el mindent szépen sorjában! Ki maga, és kik akarják elvenni, kinek az utolsó lehetőségét?
A bölcs lehajtotta a fejét.
- A nevem Prr't-casst-a, Prr't-zevisti felesége vagyok. Azé a bölcsé, aki a humán hódítók fogságába került a Dorcason.
- Igen, most már emlékszem, ki volt Prr't-zevisti - mondta Thrr-gilag. Tehát Prr't-zevisti felesége kereste fel. Bizonyára ő az egyik bölcs, aki részt vett Klnn-dawan-a tárgyalásán.
- Nem volt! - csattant fel az asszony. - Még nem halt meg. Tudom, hogy nem.
- Nézze, Prr't-casst-a, megértem, hogy...
- Hallgasson, és figyeljen rám! A Dhaa'rr vezetők úgy döntöttek, hogy végső szertartást rendeznek Prr't-zevisti tiszteletére három nap múlva. Tudja, mit jelent ez?
Borzongás futott végig Thrr-gilag hátán. A tűz szertartása: a bölcs fsss szervének megsemmisítése. Csak rendkívül ritka esetekben került rá sor, de olyankor a jelenlévőkben súlyos traumát okozott. Végső búcsú attól a személytől, akit soha többé nem láthatnak. Hirtelen megdöbbentette az idő rövidsége.
- Végső szertartás ilyen hamar? Hiszen alig tíz napja, hogy eltűnt.
- Tizenkettő. Mindössze tizenkét napja...
- És máris holttá nyilvánították? Mi oka lehet erre a klán vezetőinek?
Prr't-casst-a értetlenül széttárta a karját.
- Néhány ősrégi Dhaa'rr törvényre hivatkoztak, amely szerint tizenöt napot kell várni a végső szertartással, miután megszakadt a kapcsolat a bölccsel.
- Nem túl hosszú idő.
Thrr-gilag megpróbált visszaemlékezni hasonló esetekre a Kee'rr klán történetében, de nem jutott eszébe egy sem.
- Nagyon régi lehet az a törvény, amely ezt előírta - jegyezte meg Thrr-gilag.
- Igen - bólintott az asszony. - Megkértem az egyik rokonom, hogy nézzen utána. De nem talált olyan dokumentumot, amely erre utalt volna egészen addig visszamenőleg, hogy a Dhaa'rr klán áttelepült az Oaccanvról a Dharanvra.
Ez az jelentette, hogy a törvényt legalább 350 éve alkották.
- De vajon miért ásták elő ezt a régi törvényt?
- Nem tudom - felelte Prr't-casst-a. Arcáról fájdalom és elkeseredés tükröződött. - Velem nem közöltek semmit, a klán vezetői szóba sem álltak velem. Egy szolga tájékoztatott a döntésükről, aki a tradíciókra hivatkozott.
- Nem hiszem, hogy itt a tradíciókról lenne szó. Inkább valami politikai manipuláció húzódik a háttérben.
- Azt hiszem, igaza van - mondta Prr't-casst-a. - Ezért is fordultam önhöz. Maga nem Dhaa'rr politikus, mégis köze van a klánhoz, hiszen egy Dhaa'rr lányt akar feleségül venni. Nincs sok időm, és Prr't-zevistinek is meg vannak számlálva a napjai. Tud valamit tenni?.
Thrr-gilag az asszonyra nézett. Az arcán ugyanazt a kifejezést látta, mint az anyjáén, amikor elmondta, hogy nem akar bölccsé válni. A kiszolgáltatottságtól való félelem kifejezése.
De Thrr-gilag nem volt abban a helyzetben, hogy bármit is tehetett volna.
Mégis hogyan utasíthatná vissza a kérést. Nagyot sóhajtott.
- Megpróbálok elkövetni minden tőlem telhetőt.
- Köszönöm - mondta Prr't-casst-a. - Mit fog csinálni legelőször?
- Mindenekelőtt meg kell tudnunk, hogy mi történik a háttérben.
Thrr-gilag végigtekintett a parton. Klnn-toran már majdnem elérte a dűnék határát.
- Támadt egy ötletem, de most találkoznom kell a Klnn és a Dhaa'rr vezetőkkel, hogy megtudjam, hogyan döntöttek a Klnn-dawan-ával tervezett házasságkötésünkről. Találkozzunk később ugyanitt.
- Amott a sziklákon túl van egy kisebb barlang - mutatott Prr't-casst-a a tőlük jobbra eső partszakaszra. - Ott nem láthatja senki.
- Jól hangzik - bólintott Thrr-gilag. - Amíg megint találkozunk, keressen egy biztonságos kapcsolatot a bátyámmal, Thrr-mezazzal, aki a Dorcason a szárazföldi csapatok parancsnoka.
- Ezt könnyen meg tudom oldani.
- De feltétlenül biztonságos legyen a kapcsolat. Lehetőleg minél kevesebb bölcset vonjon bele, és csak olyanokat, akik jó barátai. Ha a Dhaa'rr vezetők megtudják, hogy beszéltem önnel, örökre eltávolítanak Klnn-dawan-a közeléből.
- Ó, erre nem is gondoltam. Igazán sajnálom...
- Jól van. Csak arról gondoskodjon, hogy biztonságos legyen a kapcsolat.
- Ügy lesz - mondta Prr't-casst-a. - És köszönöm, Thrr-gilag.
Az asszony eltűnt. Thrr-gilag nem akart túlságosan belebonyolódni ebbe az ügybe, de úgy gondolta, nem árt, ha megbeszéli a hallottakat a fivérével.
Prr't-casst-a barlangról beszélt, pedig az nem volt több, mint egy kisebb mélyedés a szikla oldalában, amely az óceán felé nézett. Amellett nyirkos volt és büdös a rothadó növényi maradványoktól.
De a hullámok robaja legalább megakadályozta, hogy valamelyik bölcs észrevétlenül kihallgassa, a beszélgetésüket.
Prr't-casst-a már ott várakozott, amikor Thrr-gilag és Klnn-dawan-a megérkezett. És az információs csatorna is nyitva állt.
- Remélem, nem várakoztattalak meg - mondta Thrr-gilag a fivérének, miután kölcsönösen üdvözölték egymást. - Nem akartam megnyitni a csatornát, amíg ide nem értem.
Azután intett Prr't-casst-ának, hogy viheti az üzenetet.
- Ó, igen - bólintott az asszony, majd eltűnt. - Azt hiszem, Prr't-casst-a még sohasem vett részt kommunikációs csatorna kiépítésében - jegyezte meg Klnn-dawan-a.
- Majd belejön - nyugtatta meg Thrr-gilag. - Én inkább a csatorna biztonsága miatt aggódom. Hátha valamelyik vezető utánunk küld egy bölcset, hogy nézze meg, mit csinálunk.
- Szerintem most békén hagynak minket...
Prr't-casst-a visszatért.
- Semmi probléma - ismételte meg Thrr-mezaz szavait. - Itt most éjszaka van, így nincs különösebb dolgom. Csupán azon töprengek, hogy mit terveznek a humánok. Mi történt a meghallgatásotokon?
- Kérdések özönét zúdították Klnn-dawan-ára, amelyek jelentős része rám vonatkozott. Azután közölték, hogy néhány nap múlva fognak végleges döntést hozni.
Prr't-casst-a bólintott, majd ismét eltűnt.
- Még nem volt időm megkérdezni, hogy sikerült-e a beszélgetésből valamire következtetned? - kérdezte Thrr-gilag a lányt.
- Az volt a benyomásom, hogy a Klnn vezetőknek nincs kifogásuk a házasságkötésünkkel szemben, de úgy érzik, alá kell vetniük magukat a Dhaa'rr vezetők akaratának.
- Érdekes - mondta Thrr-gilag. - Azt hittem, hogy a család és a klán vezetői a bölcsek befolyása alatt állnak.
Prr't-casst-a visszatért, és közvetítette Thrr-mezaz szavait.
- Nos, miről van szó?
- Az imént megtudtam - kezdte Thrr-gilag -, hogy a Dhaa'rr vezetők végleges szertartást akarnak rendezni Prr't-zevisti tiszteletére, amelynek során elpusztítják a fsss szelvényét. Azt szeretném kérdezni, hogy szerinted Prr't-zevisti életben lehet-e még.
Prr't-casst-a arca mély fájdalomról árulkodott, de szó nélkül távozott.
Amikor visszatért, arckifejezése hidegnek és keménynek tűnt.
- A helyzet megváltozott - közölte Thrr-mezaz szavait. - De ennek semmi köze ahhoz, hogy él-e még, vagy meghalt. Kérvényeztük a Prr családtól, hogy küldjenek újabb szelvényt Prr't-zevisti fsss szervéből.
Thrr-gilag döbbenten nézett Klnn-dawan-ára.
- Újabb szelvényt? Minek?
- Várj még, van más is. Én úgy vélem, hogy ha Prr't-zevistit fogva tartják a humán erődben, akkor csak úgy szabadíthatjuk ki, ha egy újabb szelvényt helyezünk el az erőd közelében.
- Ez elég kockázatos - jegyezte meg Thrr-gilag. - Ráadásul felvinni egy piramist a hegyek közé, nem egyszerű feladat.
- Én egészen másra gondoltam, de ezt meg kell beszélned Prr't-casst-ával. Az új fsss szelvényt beletennénk egy légmentesen záró, vadállatoktól védett dobozba, és csak azt vinnénk fel a hegyekbe.
Thrr-gilag az asszonyra nézett.
- Mi a véleménye, Prr't-casst-a?
- Elég rémesen hangzik. Kimondhatatlan tiszteletlenség egy bölccsel szemben... De ha ez az egyetlen lehetősége, hogy Prr't-zevisti visszatérjen, akkor beleegyezem.
- Rendben van, Thrr-mezaz, egyetértünk az elhatározásoddal. Feltéve ha a Prr család hajlandó hozzájárulni az újabb fsss szelvény elkészítéséhez.
- És ha nem? - kérdezte aggodalmas hangon Prr't-casst-a. - A Dhaa'rr vezetők csupán három nap haladékot adtak. Azután elpusztítják Prr't-zevisti fsss szervét.
Három nap - gondolta Thrr-gilag. Éppen akkor fog útra kelni az Oaccanvról a mrachani expedíció.
- Nem sok időt adtak.
- Még arra sem lesz elég, hogy meggyőzzük a Prr családot.
- Mire gondolsz? - kérdezte Thrr-gilag.
- Prr't-casst-a miért nem továbbítod az üzenetet? - kérdezte az asszonyt. - Mondd meg Thrr-mezaznak, hogy beleegyezel a tervébe!
- Rendben van - bólintott Prr't-casst-a, és eltűnt.
- Mi jár a fejedben? - kérdezte Thrr-gilag.
- Te is nagyon jól tudod - felelte Klnn-davan-a.
- Ha a Dhaa'rr vezetők elhatározták, hogy elpusztítják Prr't-zevisti fsss szervét, akkor úgysem tudjuk meggyőzni a Prr családot. Főleg nem három nap alatt.
- Ráadásul nekem csak egy napom maradt, azután vissza kell térnem az Oaccanvra. Tehát mit tehetünk?
- Én csak egyetlen lehetőséget látok - mondta a lány, majd Thrr-gilag szemébe nézett. - Nekünk kell elkészíteni a szelvényt.
Mielőtt válaszolhatott volna, Prr't-casst-a visszatért.
- Tudom, hogy nehéz döntés volt ez Prr't-casst-a számára, de Prr't-zevistinek az utolsó esélyt jelenti. Megpróbálom kieszközölni az újabb szelvényt a Prr családnál.
- Rendben van - mondta Thrr-gilag a lányra pillantva. - De mi találtunk egy gyorsabb és biztosabb megoldást.
Prr't-casst-a kérdőn nézett rá, de nem akadékoskodott, azonnal eltűnt, hogy közvetítse az üzenetet.
- Tudod te egyáltalán, hogy mire vállalkozunk? - kérdezte Thrr-gilag. - Egyikünk sem képzett fsss szelvény készítő.
- Ezekkel a modern készülékekkel bárki el tudja végezni a műveletet.
- És hogyan fogjuk kicsempészni a fsss szelvényt a szentélyből?
- Nem állítottam, hogy egyszerű lesz - mosolygott rá Klnn-dawan-a. - Én csak azt mondtam, hogy ez az egyetlen lehetőség.
Thrr-gilag átölelte a lányt, éppen amikor Prr't-casst-a visszaérkezett. Ijedten nézett rájuk.
- Jól vagytok, Klnn-dawan-a?
A fiatalok kibontakoztak egymás karjaiból.
- Igen, persze - felelte Klnn-dawan-a. - Hogy szól az üzenet?
- Azt hiszem, tudom, mire gondolsz - ismételte meg az asszony Thrr-mezaz szavait. - Sok szerencsét, és mindenről tájékoztass!
Prr't-casst-a még mindig várakozott.
- Szüntesse meg a kapcsolatot - utasította Thrr-gilag. - És figyelmeztesse őket, hogy hamarosan újra kapcsolatot kell létesíteniük.
Az asszony távozott, és két perc múlva visszatért.
- Valamennyien készenlétben maradnak - mondta. - Most mit tegyek?
- Egyelőre semmit - felelte Thrr-gilag. - Illetve... meg kell tudnunk, hol van Prr't-zevisti szentélye, és mi az azonosítási száma.
- Közvetlenül az enyém mellett van. Miután összeházasodtunk, egymás mellé helyeztettük a fsss szerveinket..
- Remek. Akkor könnyebben megtaláljuk.
- Köszönök mindent...
- Jól van - bólintott Thrr-gilag. - Most menjen, nehogy feltűnjön valakinek a távolmaradása.
- Most mit fogunk csinálni? - kérdezte Klnn-dawan-a az asszony távozása után, miközben a part menti fövényen sétáltak.
- Fogalmam sincs róla - felelte Thrr-gilag. - De minél előbb ki kell találnunk valamit.
17. fejezet
A Parancsoló három órával ezelőtt érzékelte az űrhajót, uram - jelentette a monitornál ülő katona. - Ott látható.
- Igen - bólintott Thrr-mezaz. - A kép elég homályosnak tűnt, de azt egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy nem humán űrhajó. - Mi lehet ez?
- Meg kell várni, míg közelebb jön; csak akkor tudunk biztosat mondani. De az előzetes analízis szerint ugyanolyan modell, mint amelyet a Cakk'rr klán nemrégiben elfogott.
- Mrachani űrhajó - mondta csodálkozva Thrr-mezaz.
- Legalábbis mrachani tervezésű.
Thrr-mezaz halk neszre lett figyelmes. Klnn-vavgi lépett a helyiségbe.
- Mi a helyzet odakinn? - kérdezte Thrr-mezaz.
- Jelenleg minden csendes - válaszolta Klnn-vavgi. - Kiküldtem a bölcseket is őrködni.
- Semmi mozgás a humán hódítók erődje körül?
- Nem tapasztaltunk semmit. - Klnn-vavgi a monitorra mutatott. - Hívatlan látogató?
- Nem tudom. Hogy őszinte legyek, nem nagyon értem ennek a mrachani ügynek a lényegét.
Klnn-vavgi nagyot sóhajtott.
- Elég zavaros, az biztos. A mrachanikat leigázták a humán hódítók, és most a segítségünket kérik.
- Igen, legalábbis ezt mondják. De valójában mit akarnak? Tekintsük át kronológiai sorrendben az eseményeket. Fél évvel ezelőtt a Cakk'rr klán kutatóhajója belebotlott egy mrachani űrhajóba a 92. számú naprendszerben. A humán hódítókkal vívott csata után tizenöt nappal ismét visszamentek a 92. számú naprendszerbe. Ott újabb mrachani űrhajóval találkoztak, amely habozás nélkül megtámadta őket bölcspusztító fegyverekkel.
- A zhirrzhek azonnal viszonozták a tüzet - mondta Klnn-vavgi. - A mrachani űrhajó súlyos károkat szenvedett, a legénységnek szinte valamennyi tagja életét vesztette.
- Úgy hallottam, hogy a legénység pusztulását nem a zhirrzh ellentámadás okozta. És éppen ez a legérdekesebb. A zhirrzhek magukkal vittek néhány mrachanit a 12. bázisvilágra. De útközben a 18. kísérleti világ bölcseinek segítségét kérték, így a zhirrzh hadihajó azonnal útirányt változtatott, és csak a mrachani űrhajó ment tovább a 12. bázisvilágra. A zhirrzhek éppen idejében érkeztek a 18. kísérleti világra, hogy elkergessék a humán hadihajókat.
Tehát a mrachani űrhajó egyedül érkezett a 12. bázisvilágra. Ez pedig azt jelenti, hogy ha Thrr-gilag humán foglyának sikerül elmenekülnie a mrachani űrhajóval, nem lett volna a közelben egyetlen zhirrzh hadihajó sem, amely megállíthatta volna.
- Érdekes - jegyezte meg Klnn-vavgi. - Nekem úgy tűnt, hogy a rézfejűek nem jelentek meg addig, amíg a fogoly szökési kísérlete kudarcot nem vallott. Mintha eleve tudták volna, hogy nem sikerül neki.
- Pontosan - bólintott Thrr-mezaz. - Ráadásul, ha módszeresen átkutatták volna azt az űrszektort, akkor több humán űrhajónak kellett volna a közelben lennie, mint ahányat eddig láttunk. Vagy az idegenek pontosan tudták, hol kell keresniük a társukat.
- Elképzelhető - mondta Klnn-vavgi. - Ez azt jelenti, hogy a mrachanik elküldték a humánoknak a 12. bázisvilág koordinátáit, mielőtt elhagyták a 92. számú naprendszert. És olyan módon továbbították, amit a zhirrzhek nem tudtak észlelni.
- Talán lézerkommunikátorral, vagy egyszerű fényjelekkel, amikor a zhirrzhek és a bölcsek nem láthatták őket.
- Van még egy lehetőség is - tűnődött hangosan Klnn-vavgi. - Talán a humán hódítóknak sikerült kidolgozniuk olyan módszert, amelynek révén üzeneteket lehet küldeni a hipertéren keresztül.
Thrr-mezaz a monitorra nézett. Thrr-gilag félig tréfásan utalt már erre a 12. bázisvilágot ért támadást követően. De akkor ez elképzelhetetlennek tűnt. Azóta viszont tapasztalhatták, hogy milyen fejlett technikával rendelkeznek a humán hódítók.
- Parancsnok! - szólalt meg egy katona. - Üzenet érkezett Dkll-kumvit flottaparancsnoktól. Várja önt a Parancsoló fedélzetén, ahol haditanácsot akar tartani. Egy komp érkezik önért ötven perc múlva.
- Tájékoztassa, hogy megkaptam a parancsot - mondta Thrr-mezaz. Érezte, hogy valami készül... - Klnn-vavgi, küldjön fel néhány felderítőgépet!
- Rendben van - felelte a másodparancsnok.
- És továbbra is figyeljék az erődítményt! - tette hozzá Thrr-mezaz. - Ha a mrachanik és a humánok összejátszanak, akkor itt az idő a támadásra.
- A készülék, amit kidobtak, továbbra is felénk sodródik - mondta a Nélkülözhetetlen parancsnoka a monitorra mutatva. Valamennyi egységparancsnok a Parancsoló vezérlőtermében tartózkodott. - Mégis kábellel csatlakozik a mrachani űrhajóhoz. A bölcsek megállapították, hogy kommunikációs készülék, bár kissé eltér a humán hajóroncsban talált készüléktől.
- Humán kommunikátor? - kérdezte csodálkozva az egyik hajó parancsnoka. - Elég különös módja a kommunikációnak.
- Nem különös, inkább leleményes - jegyezte meg Dkll-kumvit. - Ne felejtsék el, hogy az idegenek nem tudják, milyen frekvencián működik a lézerkommunikátorunk.
- Hacsak a humán fogoly el nem árulta nekik - vetette közbe egy másik hajó parancsnoka, jelentőségteljes pillantást vetve Thrr-mezazra. De az ügyet sem vetett a rosszindulatú megjegyzésre.
- A kérdés az, hogy elhihetjük-e neki, amit közölnek - jelentette ki Thrr-mezaz.
- Erről van szó - bólintott Dkll-kumvit. - Sajnos nem tőlünk függ, hogy ezt eldöntsük. Ez a katonai parancsnokság és a Klánok Gyülekezetének a hatásköre. A bölcseknek sikerült megtudniuk valamit?
- Semmi lényegeset - felelte a Nélkülözhetetlen parancsnoka. - Az idegen hajó teste fémből készült; a bölcsek nem tudnak áthatolni rajta.
A műszerfalon villogni kezdett egy lámpa.
- Elkészült a mrachani üzenet fordítása. Mindannyian a képernyő felé fordultak. A szöveg igen rövid volt.
"Mrachanik vagyunk. Nem vagyunk az ellenségeik. Kérjük, ne támadjanak meg minket. Engedjék meg, hogy közvetlen kapcsolatot létesítsünk."
- Ez egyértelmű üzenet volt - jegyezte meg az egyik hajó parancsnoka. - Most már nem kell azon töprengeni, hogy hihetünk-e nekik, vagy sem.
- Valóban - bólintott Dkll-kumvit. - Kommunikátor!
Az egyik bölcs azonnal megjelent.
- Igen, parancsnok.
- Üzenet a katonai parancsnokságnak! Tájékoztassa őket a kialakult helyzetről, és kérjen további instrukciókat!
- Értettem - felelte a bölcs, majd távozott.
- Hamarosan megérkezik a válasz - mondta Dkll-kumvit -, addig fáradjanak át a kommunikációs terembe, ahonnan figyelemmel kísérhetik az eseményeket. - Ezután Thrr-mezazhoz fordult. - Ön, parancsnok, visszatérhet a csapataihoz. Amint a kompot előkészítették, indulhat.
- Értettem.
A hajóparancsnokok távoztak.
- Érdekes fejlemények - jegyezte meg Dkll-kumvit, amint Thrr-mezazzal kettesben maradtak. - Ön szerint miért éppen ide jöttek a mrachanik? Miért nem egy másik hídfőállást kerestek fel?
- Talán mert ez a bolygó esik legmesszebb a humán birodalom sűrűn lakott részéitől. Ha a mrachanikat valóban leigázták, mint ahogy állítják, akkor bizonyára nem akarnak összefutni a hódítókkal.
- Nekem úgy tűnik, hogy nem hisz ebben a feltevésben - mondta Dkll-kumvit. - Ön szerint a mrachanik hazudnak?
- Ezt a lehetőséget is figyelembe kell vennünk.
- Van még más is - folytatta Dkll-kumvit. - A katonai parancsnokság elemzése szerint a humán hódítók között egyetlen klán uralkodik, a NorCoord. De nem biztos, hogy a mrachanik is ilyen tökéletes egységet alkotnak.
- Tehát elképzelhető, hogy két különböző klán hatalmi harca áll az események mögött? - tűnődött Thrr-mezaz. - Az egyik érdekcsoport a humánokat támogatja, a másik viszont nem?
- Vagy mindkettő a humánok ellen szervezkedik, és közben egymás ellen is. A zhirrzh történelemben számtalan példát találunk erre.
Thrr-mezaz a monitorra pillantott, amelyen még mindig látható volt a mrachanik üzenete.
- Azt javaslom, főparancsnok, hogy ezekről a kérdésekről tájékoztassa a Klánok Gyűlését, mielőtt a mrachani expedíció elindul.
- Szándékomban állt - mondta Dkll-kumvit, majd a visszaérkező bölcsre pillantott. - Nos?
- A katonai parancsnokság üzenete Dkll-kumvit főparancsnoknak - jelentette a bölcs: - A mrachani foglyokat a Dorcason kell tartani, amíg megfelelő körülményeket biztosítanak a kihallgatásukhoz. Semmiképp sem kerülhetnek a hadihajók fedélzetére, és nem szállíthatók zhirrzh világra.
- Megértettem.- bólintott Dkll-kumvit. - Meddig tartanak az előkészületek?
- Úgy látszik, a katonai parancsnokság sem bízik bennük - jegyezte meg Thrr-mezaz.
- Ez hozzátartozik a munkájukhoz - mondta Dkll-kumvit. - A kérdés csak az, hogy addig mit csináljunk a mrachanikkal?
A bölcs visszatért.
- Csupán néhány napról van szó. De nem akarjuk, hogy a 12. bázisvilágon történt incidens megismétlődjön.
- Ez érthető. Csak azt nem tudom, hogy hol legyenek addig. A hajómra nem hozhatom őket, viszont azt sem hagyhatom, hogy a saját hajójukon maradjanak a titkos fegyvereik és készülékeik között.
Thrr-mezaz bólintott. Most már értette, miért hívatta fel őt is a főparancsnok a megbeszélésre, és miért maradt vele négyszemközt.
- Talán az lenne a legjobb megoldás, ha a táborban helyeznénk el őket - javasolta Thrr-mezaz.
- Feltéve ha tud olyan helyet biztosítani a számukra, ahol nem férhetnek a zhirrzh technika közelébe.
- Ez nem jelent problémát - jelentette ki Thrr-mezaz. - Használunk néhány humán épületet. Az egyiket megfelelően lehet őrizni.
- A bölcsek be tudnak jutni?
- Igen. Ez egy raktárépület, amelynek a váza, az ajtók, az ablakok és a tetőszerkezet fémből készült, de a többi része fa. Persze nem fényűzőén, de viszonylag kényelmesen be tudjuk rendezni.
- Nagyszerű - bólintott Dkll-kumvit, majd Thrr-mezaz szemébe nézett. - Remélem, tudja, hogyha a mrachanik terveznek valamit ellenünk, akkor a felszíni csapataink nagy veszélybe kerülhetnek. Ezért meg kell kérdeznem a katonai parancsnokság véleményét a foglyok elszállásolásáról.
- Természetesen, főparancsnok. Háború van, és egyikünk sincs biztonságban. Emellett kíváncsi vagyok a humán hódítók reakciójára, amikor látják, hogy egy mrachani űrhajó leszáll a táborunkban.
- Erre én is kíváncsi lennék - jegyezte meg Dkll-kumvit, majd a bölcshöz fordult. - Tájékoztassa a katonai parancsnokságot, hogy a mrachani űrhajó le fog szállni a dorcasi támaszpontunkon.
- Értettem - felelte a bölcs, azután eltűnt.
- Most, azt hiszem, legjobb lesz, ha visszatér a táborba - javasolta Dkll-kumvit. - Készítsenek elő mindent a mrachanik fogadására.
- Rendben van - mondta Thrr-mezaz. - Egyéb utasítása, uram?
- Ki kell építem egy közvetlen kommunikációs csatornát a Dorcas és a katonai parancsnokság között. Általános kérdéseket feltehet a foglyoknak, de konkrét kihallgatásra csak én adhatok engedélyt. Az is elképzelhető, hogy a katonai parancsnokság ideküld néhány idegenszakértőt. De a legfontosabb, hogy a mrachanik ne tudjanak a bölcsek jelenlétéről.
- Megértettem.
- Sok szerencsét, parancsnok! És legyen óvatos!
Egy órával később a mrachani űrhajó megjelent a támaszpont felett, négy zhirrzh vadászgép kíséretében. Őket követte a Nélkülözhetetlen teherszállító kompja. A hídfőállás valamennyi gépe a légtérben cirkált az ellenséges erődöt figyelve. Thrr-mezaz a humán parancsnok válaszreakcióját várta.
És valóban, néhány perc múlva az egyik ellenséges gép megjelent, és hihetetlen sebességgel elhúzott a zhirrh bázis felett, majd fenyegető szándékot nem mutatva, visszatért az erődbe. Szerencsére a rézfejűek nem mutatkoztak.
A mrachani űrhajó lassan leereszkedett. Ez a hajó sokkal nagyobb volt, mint amelyet a 92. számú naprendszerben foglyul ejtettek.
Az űrhajó leszállt a megadott helyen, majd kinyílt az ajtaja, és a rámpán megjelent két mrachani. Az idegenek zhirrzh nagyságúak voltak, de jóval vékonyabbnak tűntek; fejüket, nyakukat szőr borította. Lapos arcuk inkább hasonlított a humán hódítókéra, mint a zhirrzhekére. Ártalmatlannak, sőt szinte barátságosnak látszottak.
Nehéz volt elképzelni, hogy valamelyik társuk tüzet nyitott egy zhirrzh űrhajóra. De ezt a tényt mégsem lehetett figyelmen kívül hagyni.
A mrachanik leértek a rámpa aljára, és beszélni kezdtek. Thrr-mezaz fülét megütötte néhány jellegzetes humán kifejezés, mielőtt a tolmácsgép fordítani kezdte a szöveget.
- Üdvözöljük a zhirrzh embereket. A nevem Lahettilas, és a mrachani népet képviselem. Nem vagyunk az ellenségeitek. Barátként jöttünk. Azt szeretnénk, ha együtt harcolhatnánk közös ellenségünk, a Mimacheem-hyeea ellen.
- Értem - mondta Thrr-mezaz. A Mimacheem-hyeea kifejezés szerepelt a Klánok Gyűlésének tájékoztatójában. Azt jelentette, hogy cél nélküli hódítók, és a mrachanik így nevezték a humánokat. - Thrr-mezaz; Kee'rr vagyok - mutatkozott be, majd a közelebb lépő katonától elvett három kavra gyümölcsöt. Kettőt átnyújtott az idegeneknek, a harmadikat pedig kettéhasította a nyelvével.
A mrachanik meglepő módon reagáltak Thrr-mezaz cselekedetére. A 12. bázisvilágon Pheylan Cavanagh egyértelműen jelezte, hogy az ő nyelve nem alkalmas a kavra kettévágására, és sértetlenül visszaadta a gyümölcsöt. A két mrachani viszont minden igyekezetével megpróbálta utánozni Thrr-mezaz mozdulatát. A nyelvük ugyanolyan lágy volt, mint a humán hódítóé, ezért nem sikerült kettészelniük a gyümölcsöt. De legalább megpróbálták. Lahettilas a körmét akarta belenyomni a kavrába, társa pedig a fogával próbálta átszakítani a kemény héjat. Thrr-mezaz érdeklődéssel figyelte erőfeszítéseiket, miközben azon tűnődött, hogy ez becsületességük jeleként fogható-e fel, vagy arra utal, hogy mindenáron a bizalmába akarnak férkőzni.
A két idegen végül belátta, hogy fáradozásuk hiábavaló; képtelenek kettészakítani a gyümölcsöt. Thrr-mezaz visszaadta a kavrát a katonának, és a mrachanik is követték példáját.
- Most pedig beszélgessünk - mondta Thrr-mezaz, miközben letörölte kezéről a gyümölcs levét. - Tehát felajánlják nekünk a mrachanik segítségét. Miből gondolják, hogy szükségünk van erre a segítségre?
A vállán elhelyezett készülék azonnal lefordította a szavait. Thrr-mezaz közben alaposan szemügyre vette az idegeneket. Kíváncsian figyelte, hogyan reagálnak a kérdésre.
- A zhirrzhek nem tudják egyedül feltartóztatni a humánokat - felelte Lahettilas. - Legalábbis amíg a humánok birtokában van a CIRCE.
Thrr-mezaz értetlenül nézett az idegenre. CIRCE? Egyetlen jelentésben sem utaltak erre a fegyverre.
- A zhirrzhek is rendelkeznek nagy hatású fegyverekkel - mondta, és úgy tett, mintha mindent tudna a CIRCÉ-ről. - De talán inkább...
- Thrr-mezaz prancsnok! - hallatszott egy halvány hang. Egy bölcs lebegett közvetlenül a két idegen fölött. - Azonnal be kell fejeznie ezt a beszélgetést!
A mrachanik arckifejezése arra utalt, hogy hallották a bölcs szavait. Szerencsére, mire körülnézhettek, a bölcs már eltűnt.
- Ez nem igazán a legmegfelelőbb hely a további beszélgetéshez - jelentette ki Thrr-mezaz. - A szállásukat amott rendeztük be. Kérem, kövessenek.
A katonák közrefogták az idegeneket, majd valamennyien efindultak a raktárépület felé: A bejáratnál Klnn-vavgi és még néhány katona várta őket.
- Ez lesz a szállásuk - mondta Thrr-mezaz, miután beléptek a helyiségbe. - A katonák odakinn fognak őrködni. Ha valamire szükségük van, elhozatom a hajójukról.
- Köszönjük - felelte az idegen. - Minden szükséges holmit a rámpához készítettünk. De ráérnek később is elhozni.
Más szavakkal: Lahettilas arra számított, hogy a zhirrzhek alaposan átvizsgálják a holmijukat, mielőtt átadják nekik. Sőt nem csupán számított rá, hanem hozzá is járult.
Thrr-mezaz persze mindenképpen átkutatta volna a csomagokat, ha engedik, ha nem.
- Rendben van, hamarosan idehozatom a poggyászukat.
- És azután tárgyalhatunk? - kérdezte Lahettilas.
- Igen - bólintott Thrr-mezaz. - Azután tárgyalhatunk.
18. fejezet
Naplemente előtt nyugaton kitisztult az ég. De a lenyugvó nap sugaraitól vörösre festett felhők ismét feltornyosultak, és a tiszta, mélykék égbolt parányi foltja hamarosan eltűnt. Thrr-tulkoj az őrhelyén állt, és nagyokat szippantott a hűvös esti levegőből. Azon tűnődött, vajon a sűrűn gomolygó felhők esőt hoznak-e.
Remélte, hogy úgy lesz; a bölcsek szerették a záporokat, az esőcseppek kopogását a szentély tetején, a szél susogását. A vihar kellemes változást hozott egyhangú hétköznapjaikban.
Az egyik kupola ajtaja félresiklott, és egy fiatal zhirrzh lépett ki a szabadba.
- Jó estét, Thrr-tulkoj protektor - bólintott a felettesének. - Már nagyon régóta áll idekinn.
- Igen, de még maradnom kell - felelte Thrr-tulkoj. - Üzenetet kaptam, hogy Thrr-brov megbetegedett, ezért nem tud leváltani.
- Szomorúan hallom - mondta Thrr-aamr. - Akarja, hogy elküldjek egy bölcset, hogy keressen valakit, aki helyettesítheti önt?
- Ne fáradjon. A bölcsek egyébként is tanácskozást tartanak Cliffside Dalesnél, és nem akarom zavarni őket.
Thrr-aamr elfintorodott.
- Megértem. Egyébként elvégeztem a kiadott munkát. Akad még valami feladat a számomra?
- Pillanatnyilag nem jut eszembe semmi - felelte Thrr-tulkoj. Tetszett neki a fiatal zhirrzh lelkesedése. Az égen tornyosuló felhőkre pillantott. - Ha nincs más dolga, körbemehetne a kerítés mentén.
- Igen, uram - mondta Thrr-aamr, majd vállára vette fegyverét, és ellenőrző körútra indult. - Nemsokára visszajövök.
- Nem kell sietnie. Élvezze a friss levegőt, és alaposan nézze végig a. kerítést! Úgy tűnik, nyugodt esténk lesz, de azért nem árt az óvatosság.
- Valóban nem - tette hozzá Thrr-aamr.
Thrr-tulkoj belépett a kupolájába. Az ajtó a helyére siklott, a fal pedig belülről átlátszóvá vált. Leült az ágyára, és nézte, amint Thrr-aamr végigmegy a ragadozók ellen épített kerítés mentén.
Az uralkodó a kompjútere képernyőjén megjelenő adatokat tanulmányozta az elsötétített szobában, amikor kopogtatás hallatszott.
- Jöjjön be! - kiáltotta.
Az ajtó kinyílt, és Cw-panav lépett a helyiségbe.
- Jó estét, klánok uralkodója! Remélem, nem zavarom.
- Nem különösebben - felelte az uralkodó. - Miben segíthetek?
- Úgy gondoltam, tájékoztatnom kell önt arról, hogy elkezdődött.
- Mi kezdődött el?
- A Thrr-pifix-a fsss szervének megszerzésére irányuló akció, természetesen - mondta Cw-panav, miközben helyet foglalt az uralkodóval szemben. - Biztosan nem feledkezett meg róla.
- Nem - felelte az uralkodó az órájára pillantva. - Csak az időzítés lepett meg. A Kee'rr klán területén még most alkonyodik.
- Már elég sötét van - nyugtatta meg Cw-panav. - Legalábbis ahhoz, hogy ellopjunk egy fsss szervet a családi szentélyből, néhány gyanútlan protektor tudta nélkül. És a korai időzítés csak segít a többi részlet végrehajtásában.
- Miről beszél? - kérdezte az uralkodó.
- Ugyan már, klánok uralkodója. Azt hitte, annyira ostoba vagyok, hogy elhiszem azt a mesét, miszerint Thrr-pifix-a a zhirrzh civilizáció létét fenyegeti?
- Az nem mese - jelentette ki az uralkodó. Közben észrevette, hogy a Tizennyolcadik ott lebeg Cw-panav mögött, és némán figyel. - Thrr-pifix-a állásfoglalása valóban fenyegetést jelent a bölcsekre épülő zhirrzh civilizációra.
- Ó... hát ebben nem kételkedem - bólintott Cw-panav. - Kétségtelenül számolni kell vele mint potenciális veszélyforrással. De mindketten tudjuk, hogy ki jelenti az igazi veszélyt az ön számára.
Az uralkodó a szónok szemébe nézett.
- Ön?
- Na látja - mosolyodott el Cw-panav. - Tehát igazam van.
A Tizennyolcadik továbbra is ott lebegett. Szükség esetén azonnal kialakíthatott egy olyan kommunikációs csatornát, amelyről Cw-panav nem tudott.
- Téved - mondta az uralkodó. - Csak sejtettem, hogy erre gondol, mivel ismerem az észjárását. A rég múlt idők nagy harcosának képzeli magát, aki a Dhaa'rr klán uralma alá akarja kényszeríteni a tizennyolc világot. És akkor minden zhirrzhnek el kell majd döntenie, hogy vagy harcol, vagy elpusztul.
- A politika olyan, mint a hadviselés - jegyezte meg Cw-panav. - Sőt az egész élet az. A létért folytatott küzdelem, amelyben csak az erősek maradnak fenn. Ez a természet rendje.
- És hol marad az együttműködés?
- Ezt azok találták ki, akiknek nem volt elég erejük ahhoz, hogy megszerezzék, amit akartak. Mi ketten harcosok vagyunk.
Az uralkodó undorral nézett a szónokra.
- Úgy látom, hogy ön valóban azonosult a rég múlt nagy harcosainak életszemléletével. De ha nem hagy fel vele, akkor nem lesz szükség a humán hódítókra ahhoz, hogy elpusztuljon a zhirrzh civilizáció.
- Én viszont azt állítom, hogy ezekben a nehéz időkbén éppen a harcos szemléletnek kell dominálnia - jelentette ki Cw-panav. - A humán hódítók csak akkor fognak tárgyalni velünk, ha elég erősnek bizonyulunk. Beszéljen nekem a CIRCÉ-ről!
Az. uralkodót megdöbbentette a kérdés.
- CIRCE? - kérdezte óvatosan. - Mi az?
- Ne tegyen úgy, mintha sose hallott volna róla! Pontosan tudja, mi az a CIRCE. Egy nagy hatású humán fegyver. De szeretném megismerni a részleteket,
- Nem tudom, miről beszél - mondta az uralkodó. - Honnan hallott erről a bizonyos CIRCÉ-ről?
Cw-panav rosszallóan nézett rá.
- A nagy harcos játszik az idővel. Nem baj; én ráérek... De amikor a katonák alkotta gyűrű bezárul, és nem lesz benne a madárka, akkor mindent el fog nekem mondani. Különben véget vetek az uralkodó klán hatalmának.
Az uralkodó elfintorodott. Tehát Cw-panav tudomást szerzett a katonákról, akik gyűrűt alkottak a Thrr család szentélye körül.
- Majd meglátjuk - válaszolta kifejezéstelen hangon. - Addig is, ha megengedi, folytatom a munkámat.
- Csak nyugodtan - mondta pofátlanul Cw-panav, majd kényelmesen elhelyezkedett a fotelben. - Előttünk áll az egész éjszaka.
Thrr-tulkoj egy fényvillanást látott a szeme sarkából. Csodálkozva fordult abba az irányba, hiszen az időjárás-előrejelzés nem tett említést villámlásról. Szürkületi pupilláival az alkonyi égboltot kutatta.
A szentély felett felhők tornyosultak, de ezek nem látszottak viharfelhőknek. És a villámlást sem követte mennydörgés. Ekkor tőle jobbra újabb villanásra lett figyelmes.
Mintha lézerfegyverből adtak volna le lövéseket. A közelben lévő műszerfalhoz ment, és kapcsolatba lépett a szomszédos kupolával.
- Thrr-aamr? Nézzen a keleti horizont felé!
Nem érkezett válasz.
- Thrr-aamr!
Ujabb csend. Hát persze: Thrr-aamr valószínűleg még mindig a kerítést ellenőrzi. Pillantása végigfutott a kerítés mentén, de a fiatal zhirrzhet sehol sem látta. Nyilván azon a részen tartózkodik, amelyet eltakar előle a szentély. Várt néhány percet, azután ismét végignézte a kerítés környékét. Ezúttal már nem lehetett tévedés: Thrr-aamr eltűnt.
Hacsak közben nem ért vissza a kupolájába, és valami miatt nem jelentkezik a hívásra. Igen, bizonyára ez történhetett. Thrr-tulkoj nem tehetett mást, mint hogy átmegy a szomszédos kupolába, azután a fiatal zhirrzhzel megvitatják, hogy mi okozta a lézerlövésekhez hasonló villanásokat.
Thrr-tulkoj felállt a műszerfal mellől, kezébe vette a fegyverét, azután kilépett a szabadba.
A nap már eltűnt a horizont mögött, és a levegő metszően hideggé vált. Thrr-tulkoj néhány másodpercig a kupola előtt állt, és a távoli neszeket figyelte. De semmi szokatlant nem tapasztalt. Alkonyati pupillái kitágultak letapogatva a környezete által kibocsátott infravörös sugarakat. A szentély és környéke ugyanolyannak tűnt, mint máskor.
Óvatosan megközelítette a szomszédos kupolát. Túlzott aggodalmát nevetségesnek tartotta. Biztos volt benne, hogy Thrr-aamr a szobájában ül, és a zhirrzh történelmet tanulmányozza. Csak be kell kopognia az ajtón, és.
Ekkor szinte kővé dermedt. A kerítés mellett egy mozdulatlan testet pillantott meg.
- Természetesen első perctől kezdve nyilvánvaló volt számomra, hogy mit tervez - mondta Cw-panav. - Én meglehetősen bizalmatlan vagyok; ösztönösen gyanakszom mindenkire, akivel kapcsolatba kerülök. Mindenesetre ügyes csapdát készített. Sohasem tudtam volna tisztára mosni magam, ha a gyűrű bezárul, és az embereimet elfogják egy ellopott fsss szervvel a kezükben.
- Nem terveztem ön ellen semmit - felelte az uralkodó. - A katonáim azért vették körül a szentélyt, hogy az emberei zavartalanul végrehajthassák az akciót. Úgy gondoltam, jobb, ha arra az időre távol tartjuk a látogatókat a szentélytől.
- Tehát elismeri, hogy katonákat helyezett el a közelben?
- Felesleges lenne tagadni. Ön már bizonyára meggyőződött róla. A kérdés csak az, hogy mit szándékozik tenni.
- A nagy harcos aggódik a katonáiért?
Az uralkodó hűvösen végigmérte a szónokot.
- Én valamennyi zhirrzh életéért felelősséggel tartozom. Tehát mit akar velük tenni?
- Attól függ, hogy megadják-e magukat - felelte öntelten a szónok. - Feltételezem, hogy egyikük sem kíván fiatalon bölccsé válni, ezért mostanra már valamennyien letették a fegyvert.
- És ha mégis úgy döntenek, hogy harcolnak?
Cw-panav vállat vont.
- Remélem, ennyire nem ostobák. Nem áll szándékomban halhatatlanná emelni egyiküket sem.
- Ezt örömmel hallom - mondta kissé ironikusan az uralkodó.
- Ne aggódjon, az embereim tudják a dolgukat. Most pedig beszéljen nekem a CIRCÉ-ról.
- Bízom benne, az emberei azt is tudják, hogy a katonáim egy része Reeds Village-ben tartózkodik, hogy letartóztassák Thrr-pifix-át, amikor megkapja a fsss szervét - folytatta az uralkodó, figyelmen kívül hagyva a szónok kérdését. - Ha nem sikerül idejében őrizetbe venni, elég ideje lesz megsemmisíteni a szervet.
- Ne nyugtalankodjon, mindenre gondoltam - bólintott Cw-panav. - Tisztában vagyok vele, hogy az ügyet nem akarja nyilvánosságra hozni. Ez egyébként közös érdekünk. Tehát hajlandó végre beszélni a CIRCÉ-ről? Vagy azt akarja, hogy a Dhaa'rr bölcsek világgá kürtöljék egy olyan humán titkos fegyver létezését, amely rettegéssel tölti el a mrachanikat?
Az uralkodó arca eltorzult a haragtól. Tehát Cwpanav a mrachaniktól szerzett tudomást a CIRCE fegyver létezéséről. Ez rossz hír, de nem annyira, mint sejtette. A dorcasi hídfőálláson leszállt mrachanik csak említést tettek a fegyverről, azután a katonai parancsnokság azonnal leállította a további beszélgetést. Az egyik bölcs persze tájékoztatta Cw-panavot a hallottakról, de az nem tartalmazott több információt, mint a fegyver nevét.
De ez a név éppen elég ahhoz, hogy ez a féreg a Klánok Gyűlése elé terjessze. És akkor a CIRCE nem marad többé titok. Minden azon múlik, hogy mi fog történni az elkövetkezendő néhány óra folyamán a Kee'rr területen.
- Jelenleg nem mondhatok semmit a CIRCÉ-ről - jelentette ki az uralkodó. - Csak annyit közölhetek, hogy olyan dologról van szó, amely szigorúan titkos.
Cw-panav elmosolyodott.
- Más szavakkal: abban bízik, hogy a katonái odakinn legyőzik az enyémeket. Nos, rendben van. Várjuk meg a végét. Amikor jelentés érkezik, hogy az embereim teljesítették a küldetésüket, és elnyelte őket a sötétség, önnek választania kell az egyezség vagy a nyílt összecsapás között.
- Lehetséges - mondta az uralkodó. - De az is előfordulhat, hogy egészen más fog történni. Ha van kedve, megvárhatjuk itt a fejleményeket.
Cw-panav az uralkodó szemébe nézett. Úgy tűnt, egy kissé elbizonytalanodott.
- Rendben van. Miért ne?
A kerítés mellett Thrr-aamr feküdt eszméletlenül a magas fűben. A koponyáján szederjes daganat éktelenkedett. A kerítésen valaki nyílást vágott, éppen akkorát, amin egy zhirrzh be tud mászni. Tehát illetéktelen személyek hatoltak be a lezárt területre.
Thrr-tulkoj halkan káromkodott, miközben lekuporodott eszméletlen társa mellé, és lézerfegyverét készenlétbefi tartva körülnézett.
A szentély közelében nem észlelt mozgást, sem élőlények hőkisugárzását. Ez persze nem jelentett semmit. A behatolók az épület túloldalán is lehettek. De azt sem tartotta kizártnak, hogy speciális öltözetet viselnek, amely nem engedi át a test kisugárzását.
Bizonyára kúszva közelítik meg a szentélyt, nehogy a kupolákban tartózkodó protektorok észrevegyék őket. A kúszás viszont meglehetősen lassú mozgás, tehát több időre van szükségük, hogy megközelítsék az épületet. Ami azt jelenti, hogy hacsak nem a távozásuk során botlott beléjük a szerencsétlen Thrr-aamr, akkor a behatolóknak még mindig a lezárt területen kellett tartózkodniuk.
Thrr-tulkoj a földhöz lapulva figyelte a szentély és a kerítés közötti szabad teret. Azon töprengett, hogy mit tegyen. Arra gondolt, hogy kiáltozni kezd, hátha valamelyik bölcs meghallja. És néhány percen belül a bolygó valamennyi bölcse tudomást szerez a történtekről.
Azonban nem volt biztos benne, hogy az erős szélben bárki is meghallja a kiáltozását. Kivéve a behatolókat. Es akkor ő igen rövid idő alatt halhatatlanná emelkedik.
Thrr-tulkoj nem félt a bölccsé válástól, hiszen élete nagy részét a szentélyben töltötte. Különösebb változást nem hozott volna az életében, viszont ha a betolakodók lelövik, a szentély őrizetlenül marad.
Kapcsolatba kellett volna lépnie a bölcsekkel, amikor a fényvillanásokat észlelte. Ám ha kiderül, hogy alaptalanul riasztotta őket, akkor örökre elveszíti a tekintélyét.
Valahogy vissza kellett jutnia a kupolába. Ott teljes biztonságban lenne a lézerfegyverekkel szemben, és onnan riaszthatná a bölcseket. Sajnos a kupola elég messze volt, és a távot nyílt terepen kellett volna megtennie. Talán a betolakodók már észrevették, és várják, hogy mit fog tenni.
Ekkor remek ötlete támadt. Ha kibújik a kerítésbe vágott nyíláson, könnyedén eljuthat a közeli vasútállomásra, ahonnan leadhatja a vészjelzést. Addig persze őrizetlenül marad a szentély, de nem látott más megoldást.
Hirtelen meghűlt ereiben a vér. Újabb hangokat sodort hozzá a szél. Egy repülőgép közeledett.
Thrr-tulkoj felemelte a fejét, és megpillantotta a teherszállító fényes törzsét. Fegyverét függőleges helyzetbe állította, és hosszú-rövid lövéseket leadva a levegőbe, folyamatosan ismételgette a vészjelzés kódjelét.
A repülőgép nem reagált a jelzésre, sőt amint közelebb ért, a sebessége csökkent, ennek ellenére a hajtóműve erős morajló hangot hallatott. Thrr-tulkoj arra gondolt, hogy talán meghibásodott a hajtómű, bár akkor a különös hangot egyéb jelenségek is kísérték volna, mint például sűrűn gomolygó füst, kicsapódó lángnyelvek. Ilyesmit viszont nem tapasztalt.
Talán mégsem hibásodott meg a repülőgép hajtóműve...? Hátha az erős hangot mesterségesen idézik elő. De vajon milyen célból?
Hogy elnyomjon más zajokat! Egy fsss szerv páncélrekeszének kinyitását!
Hirtelen eszébe jutott, hogy néhány napja Thrr-pifix-a megpróbálta ellopni a fsss szervét a szentélyből. Az asszony persze nem hatolna be éjszaka a kerítésen, és ütné le a protektort, hogy elrabolja a szervet, de bizonyára akadnak olyan rokonai vagy ismerősei, akik megteszik helyette.
Az eszméletlen Thrr-aamrra pillantott. Nem. Jól ismerte Thrr-pifix-a családját, ők sohasem tennének ilyet.
De akkor ki?
A szállító hangja ismét halk zümmögéssé csendesedett, és a gép fokozta sebességét. Most már egyértelmű volt, hogy csak zajt akart kelteni a szentély felett. Ezáltal a betolakodók nyugodtan eltávolíthatták a rekesz páncélajtaját.
Thrr-tulkoj elszántan megszorította fegyvere markolatát. Tehát a betolakodók megszerezték az egyik fsss szervet. Hátha a tulajdonosa érzékeli a változást, és visszatér a szentélybe.
Ám egyetlen bölcs sem jelentkezett. Thrr-tulkoj ebből arra következtetett, hogy a szerv tulajdonosa még fizikai személy.
Megborzongott a gondolattól. A legszörnyűbb dolog, amit el tudott képzelni: megsemmisíteni egy fizikai személy fsss szervét. Ilyenre utoljára a második halhatatlansági háború során volt példa.
Ekkor szinte kővé dermedt. A szentély előtt megjelent egy zhirrzh. Alakja jól kirajzolódott a fehér keramit háttérben. A zhirrzh körülnézett, azután elindult...
Egyenesen Thrr-tulkoj felé.
A protektor összeszorította ajkait, miközben fegyvere hatóerejét maximumra állította. A betolakodó magabiztosan, szinte öntelten közeledett, abban a tudatban, hogy egyetlen protektor sem mer tüzet nyitni rá. Thrr-tulkoj nagyot sóhajtott, majd célba vette az alakot, ujját pedig az elsütőbillentyűre helyezte.
Zümmögő hangot hallott a magasban, de mire észbe kapott, már elkésett. Egy pillanat alatt belátta, hogy túljártak az eszén. A visszatérő teherszállítóból valamit kidobtak, és amint felnézett, ragacsos, fekete, iszapszerű anyag terült szét rajta. Egész testét és közvetlen környezetét teljesen elborította, szinte mozdulni sem tudott alatta. Megpróbálta kiszabadítani a kezét, átszakítani az iszapot, de az túlságosan vastagnak és szívósnak bizonyult. Belefolyt a talaj kisebb mélyedéseibe, és egyre jobban a földhöz préselte.
Szerencsére ujját a fegyver ravaszán tartotta, így sikerült leadnia egy lövést. Az iszap tenyérnyi helyen szétfröccsent, majd a keletkezett nyílás lassan ismét bezáródott. A ragacs kitűnő hőszigetelő anyagból készülhetett, mert teste nem tudta leadni a hőt a környezetének. Úgy érezte, hamarosan megfő odabenn. Tüdeje már majdnem szétpattant az oxigénhiánytól. Újabb lövéseket adott le, míg végül sikerült kidugnia a fejét és az egyik kezét a szurokszerű masszából. Azután kiszabadult kezével fokozatosan kitágította a nyílást, végül kimászott a szabadba. Sietve nekilátott Thrr-aamr kiszabadításának. Amint a fiatal zhirrzh testét kicibálta a szurokból, a kupola felé indult.
A betolakodók és a teherszállító már régen elmentek. Dühödt káromkodások közepette belépett a kupolába, és bekapcsolta a vészjelzőt. Tudta, hogy ezzel már alaposan elkésett, de ez volt a kötelessége.
- Azonnal megyek - kiáltotta Thrr-pifix-a, amikor meghallotta a kopogtatást. A délután nagy részét kerti munkával töltötte, és most örült, hogy végre megpihentetheti a lábait.
Bárki állt is a bejárat előtt, bizonyára meghallotta a kiáltást, mert a kopogás abbamaradt. Az asszony végigment a nappalin, majd kinyitotta az ajtót.
De senkit sem látott.
Kilépett a verandára, és rosszallóan nézett körül. Alkonyati pupillái kitágultak, amint a sötétbe burkolódzó tájat kémlelte. Arra gondolt, hogy valamelyik gyerek űzött tréfát vele. Még egy lépést tett; a hűvös levegőtől megborzongott...
Lába egy szilárd tárgynak ütközött.
Kis ládikó hevert a földön, pontosan olyan, mint amilyenben a varrókészletét tartotta. Lehajolt érte, majd bevitte a lakásba, ahol azonnal kinyitotta.
Ügy érezte, mintha jeges kéz szorítaná össze a gyomrát, amint megpillantotta a doboz tartalmát.
A ladikéban egy fsss szerv volt.
Kiszaladt az utcára; ezúttal egészen az országúiig elment, ám Korthét és Dorntot nem látta sehol. Bizonyára letették az ajtaja elé a dobozt, azután sietve távoztak a helyszínről.
Nyugtalanító érzés fogta el Thrr-pifix-át. Azzal nyugtatta magát, hogy a két idegen betartotta az ígéretét. A fsss szerv ott volt a kezében.
Visszament a házba, és gondosan bezárta az ajtót. El sem tudta hinni, hogy hozzájutott a fsss szervéhez. Megsemmisítheti, ha akarja.
A kérdés csupán az volt, vajon valóban ezt akarja-e?
Leült a konyhaasztalhoz, és a fsss szervet bámulta. Agyában ellentmondó gondolatok kavarogtak.
Azután minden felszólítás vagy figyelmeztetés nélkül kiszakadt tokjából a bejárati ajtó, és három zhirrzh rontott be a házba. Mindhárman mogorva arcú, tagbaszakadt fickók voltak, és katonai egyenruhát viseltek. Mögöttük újabb katonák jelentek meg. Kezükben rövid csövű fegyvert tartottak.
A fegyverek csöve Thrr-pifix-ára szegeződött.
- Mi történik itt? - kérdezte felháborodottan az asszony. A hangja meglepően erőtlennek bizonyult. - Mit akarnak?
A katonák nem válaszoltak. A parancsnokuk bement a konyhába, és felemelte az asztalról a dobozt.
- Ez.a magáé? - kérdezte fagyosan. Thrr-pifix-a a dobozra pillantott, és csodálkozva látta, hogy az valóban az övé. A kis fémdoboz, amiben a varrókészletét tartotta.
Vajon hogyan került a varródoboza az ajtó elé? Talán Korthe és Dornt ellopta? Ez lehetett az egyetlen magyarázat.
- Igen - válaszolta csendesen az asszony.
- És ez? - tartotta a katona a nyitott dobozt Thrrpifix-a elé. - Nem árulná el, mi a szándéka vele?
Thrr-pifix-a a katona szemébe nézett. Hirtelen megvilágosodott előtte, hogy rászedték. Nem tudta, miért tették ezt vele, de ügyesen kitervelt csapdát állítottak neki.
- Nem én tettem - suttogta. - Két fiatal zhirrzh hozta ide, akik Korthénak és Dorntnak nevezték magukat. Azt állították, hogy a Szabad Döntés szervezet tagjai.
- Szóval Korthe és Dornt, akik a Szabad Döntés tagjai. Értem.
- Ez az igazság... Azt ígérték, hogy megszerzik a fsss szervemet. És meg is tették.
- Azt nem említették véletlenül, hogy a fsss szerv eltulajdonítása főbenjáró bűn? - vetette közbe az egyik katona.
- Elég! - jelentette ki a parancsnok, mielőtt Thrr-pifix-a válaszolhatott volna. - Majd kivizsgáljuk az ügyet. Addig is, mint az uralkodó klán meghatalmazottja, önt, Thrr-pifix-a; Kee'rr, őrizetbe veszem.
Thrr-pifix-a lehajtotta a fejét, és szó nélkül tűrte, hogy a katonák kivezessék a hideg éjszakai levegőre.
A küldönc elment, az ajtó bezárult mögötte.
- Nos? - kérdezte az uralkodó Cw-panavtól, bár szinte biztosan tudta, hogy mi áll a levélben.
- Minden a tervnek megfelelően történt - felelte a szónok, átnyújtva a levelet. - Az embereim teljesítették a küldetésüket. Az akciót nem sikerült megakadályozni sem a szentély protektorainak, sem az ön katonáinak.
- Mint korábban említettem, a katonáimat nem azért küldtem a helyszínre, hogy beleavatkozzanak - mondta az uralkodó.
- Természetesen - vigyorgott Cw-panav. - Az embereim látták, amint a katonák behatolnak Thrr-pifix-a házába, és magukkal viszik az asszonyt. Hamarosan önt is tájékoztatni fogják az eseményekről.
- Minden bizonnyal - bólintott az uralkodó. A jelentés legalább tíz másodperce megjelent a kompjútere képernyőjén. De ezt Cw-panav nem tudhatta. - Azt hiszem, az ügy ezzel lezárult. Most már hazamehet.
Cw-panav a szemébe nézett.
- Feltéve ha előbb elmond mindent a CIRCE nevű fegyverről.
Az uralkodó tagadóan intett a nyelvével.
- A CIRCE létezése hadititok.
- Ha nem hajlandó beszélni róla nekem, majd elmond mindent a Klánok Gyűlésének. És valamennyi bölcsnek, aki jelen lesz. Nem blöffölök.
- Azzal fenyeget, hogy megdönti az uralkodó klán hatalmát a háború közepén?
- Miért ne? Ön is habozás nélkül félreállított volna engem és az egész Dhaa'rr klánt, ha az események másként alakulnak.
- A katonáim nem azért voltak ott...
- Kíméljen meg ettől! - szakította félbe Cw-panav, miközben felállt. - A Klánok Gyülekezetének következő üléséig mindent el fog mondani nekem a CIRCÉ-ről. Amennyiben nem, ön fogja viselni a következményeit.
Választ sem várva megfordult és távozott.
- Egész jól alakul - mondta a Tizennyolcadik.
- Vagy legalábbis, ahogy vártam - felelte az uralkodó.
- Nem látszik nyugtalannak. Úgy gondolja, hogy minden a tervnek megfelelően halad?
- Kivéve, hogy nem tudom, mit fog most tenni Cw-panav. Sok benne a büszkeség és a konokság.
- És emellett nagyravágyó - tette hozzá a Tizennyolcadik. - S ezt a tulajdonságát kihasználhatjuk.
- Attól tartok, hogy még sok gondot fog okozni nekünk.
- Lehetséges. De mindenekelőtt a humán hódítók problémáját kell megoldanunk. Emellett egy klán szónok akadékoskodása nem aggaszthat minket.
- Remélem, igaza lesz - bólintott az uralkodó.
19. fejezet
Mindkét kupola ajtaja félresiklott, és két protektor lépett elő, fegyverüket kezükben tartva.
- Felkészültél? - suttogta Klnn-dawan-a.
- Igen - bólintott Thrr-gilag. - Remélem, menni fog. Ha nem, akkor nagy bajban leszünk.
Klnn-dawan-a lesütötte a szemét. Tudta, hogyha sikerül, akkor is bajban lesznek. Legfeljebb egy kicsit később csapnak össze a hullámok a fejük felett.
Ellenben ha nem tesznek semmit, akkor Prr't-zevisti hamarosan meghal. Bár az is lehet, hogy a humán hódítók már régen elpusztították.
- Álljanak meg! - figyelmeztette őket az egyik protektor. - Közöljék a nevüket!
- A nevem Klnn-dawan-a; Dhaa'rr.
- Én pedig Thrr-gilag; Kee'rr vagyok.
Klnn-dawan-a észrevette, hogy a protektor magasabbra emeli a fegyverét, amint tudomására jutott, hogy a fiatal zhirrzh nem tartozik a Dhaa'rr klánhoz.
- Mivel bizonyítják a jó szándékukat? - kérdezte a protektor.
- A kavra gyümölcs rituális elvágásával - felelte Klnn-dawan-a, majd kiválasztott egy kavrát, és nyelvével két egyenlő részre szelte. A szeme sarkából látta, hogy Thrr-gilag is hasonlóképpen cselekszik.
- Védtelenül állunk a Prr család protektorai előtt. Az őrök figyelemmel kísérték a szertartás minden részletét.
- És ki járul hozzá, hogy belépjenek a szentélybe?
- Egy barátunk és kollégánk: Prr't-casst-a; Dhaa'rr - felelte a lány.
- Mit ért az alatt, hogy kollégájuk?
- Speciális kutatásokat végzünk a fsss szervekkel kapcsolatban, és Prr't-casst-a önként vállalta, hogy a kísérletek alanya legyen.
- Miféle kísérletről beszélnek? - kérdezte gyanakvó hangon a protektor. - Van rá felhatalmazásuk?
- Természetesen - mondta Thrr-gilag, egy okmányt nyújtva az őr felé. A hivatalos engedélyt előző este hamisították a lánnyal. - Közelebb léphetek a Prr család protektorához?
Az őr némi habozás után bólintott.
- Lépjen közelebb!
Thrr-gilag átadta az okmányt az őrnek. Klnn-dawan-a izgatottan figyelte, amint a protektor átfutja a szöveget. Ez volt az ügy legkényesebb mozzanata. Ezen múlt minden. Ha az őr gyanút fog...
De a protektor nem mélyedt bele a részletekbe.
- Hívja ide Prr't-casst-át! - mondta a társának.
- Hallgassuk meg, mit szól ehhez!
A protektor bólintott, majd visszament a kupolájába. Ezután a szentély hangosbeszélőjén a bejárathoz szólította Prr't-casst-át.
Az asszony szellemálakja azonnal megjelent mellettük.
- Ó, nem gondoltam, hogy felkeresnek - mondta Prr't-casst-a, amikor meglátta a két fiatal kutatót.
- Az eredmény érdekében több kísérletet kell elvégeznünk, ezért az ön segítségére is szükségünk van - felelte Thrr-gilag, miközben a táskájából előhúzott egy dobozt. - Azt javaslom, azonnal kezdjünk hozzá.
- Ne olyan hevesen! - szólt közbe a protektor, majd kivette Thrr-gilag kezéből a dobozt. - Engem nem tájékoztattak, hogy kísérleteket végeznek Prr fsss szervekkel.
- Ezek a kutatások szigorúan titkosak - magyarázta Thrr-gilag. - A céljuk, hogy újabb érzékszervekkel lássák el a bölcseket. Ne aggódjon, a kísérletek biztonságosak.
- Azt majd én döntöm el - mondta a protektor, kinyitva a dobozt, amely rózsaszínű, kocsonyás anyagot tartalmazott. - Mi a fene ez?
- Egy speciális gélszerű anyag, amelyet a fák gyantájából állítanak elő - felelte Klnn-dawan-a. - Az összetételét nem árulhatom el, de hozzájárul ahhoz, hogy újabb dimenziót biztosítsunk a bölcsi lét számára. És mint azt a kollégám már említette, tökéletesen biztonságos.
A protektor Thrr-gilag felé fordult.
- Bizonyítsa be, hogy valóban biztonságos! Egyen belőle!
Thrr-gilag vállat vont, majd egy kiskanállal kivett egy darab gélt a dobozból, és a szájába tette.
- Nincs rossz íze - mondta, miután lenyelte. - Kipróbálja?
- Nem, köszönöm - felelte mogorván a protektor, majd a szellemalakhoz fordult. - Prr't-casst-a, biztos, hogy akarja ezt?
- Hogyne. Kérem, engedje be őket.
A protektor mélyet sóhajtott.
- Rendben van, Prr't-casst-a. Vezesse őket a rekeszéhez!
A két fiatal kutató követte az előttük lebegő szellemalakot, közvetlenül mögöttük pedig a fiatalabb protektor haladt. Klnn-dawan-a visszafojtotta lélegzetét, és nem mert Thrr-gilagra pillantani. Sikerült bejutniuk a szentélybe, de a neheze még hátravolt.
Prr't-casst-a fsss szervének rekeszét a szentély északnyugati részén helyezték el, amelyhez keskeny folyosó vezetett. A szentély monumentális épületnek bizonyult, ezért a nagy távolságok megtételéhez légpárnás járműveket használtak. Amint a szűk folyosóhoz értek, a protektor beszállt az ott várakozó járműbe.
- Magukkal kell mennem - közölte.
Klnn-dawana gyanúja beigazolódott.
- Kérem, üljön a bal oldalra - mondta Thrr-gilag. - Azt szeretném, ha én lennék középen, az asszisztensnőm pedig a jobb oldalamon foglalna helyet.
A protektor szó nélkül arrébb húzódott. Miután mindhárman elhelyezkedtek, a jármű elindult. Néhány másodperc múlva megérkeztek.
- Nagyszerű - bólintott Thrr-gilag, miközben átadta a dobozt a lánynak. Ő pedig elővett egy pár gumikesztyűt, és felhúzta. Azután a protektorhoz fordult. - Lenne szíves kinyitni a rekeszt?
Az őr kinyitotta Prr't-casst-a rekeszét, de nem húzódott félre. Figyelemmel akarta kísérni a kísérlet minden részletét. Ez tulajdonképpen megkönnyítette a dolgukat, mivel így nem láthatta, hogy a mellette álló Klnn-dawan-a mit csinál.
- Tartaná a rekesz fedelét, protektor? - kérdezte udvariasan Thrr-gilag.
- Természetesen - felelte gyanútlanul az őr. Ezután következett a hókuszpókusz Prr't-casst-a fsss szelvényével, amelynek egyetlen célja az volt, hogy lekössék az őr figyelmét. Thrr-gilag kivett egy kiskanálnyi gélt a dobozból, és a fsss szervre helyezte.
- Nos, Prr't-casst-a, mondja el, mit érez!
Az asszony beszélni kezdett, közben Klnn-dawan a egy álkulcs segítségével óvatosan kinyitotta Prr't-zevisti rekeszét, és szikével levágott egy szelvényt a fsss szervből. Az őr éppen háttal állt neki, és feszült figyelemmel hallgatta Prr't-casst-a élménybeszámolóját. A lány becsúsztatta a szelvényt egy parányi dobozba, majd sietve bezárta a rekeszt.
Mire végzett a művelettel, már megjelent a szentélyben néhány bölcs, akiket szintén kíváncsivá tett a kísérlet. Szerencsére Klnn-davan-a addigra biztonságba helyezte a szelvényt, és a rekeszt is zárva találták. A helyszínre érkező bölcsek valószínűleg semmit sem vettek észre. Mégis nyugtalanító érzés fogta el a lányt, ahogy egyre több bölcs közeledett feléjük, annak ellenére, hogy néma szemlélői voltak az eseményeknek.
Hirtelen egy újabb halhatatlan jelent meg közvetlenül mellettük.
- Ön Thrr-gilag; Kee'rr? - kérdezte.
- Igen - bólintott a fiatal kutató. Érezte, hogy a farka reszket az idegességtől.
- Üzenet érkezik a számára - mondta a bölcs. - Maradjon itt!
Azután eltűnt. Thrr-gilag Prr't-casst-ához fordult.
- Azt hiszem, végeztünk. Köszönjük a segítségét. A dobozt visszaadta Klnn-dawan-ának, aki a fsss szelvényt tartalmazó kazettát becsúsztatta a doboz alján elhelyezett titkos rekeszbe. A bölcs hamarosan visszatért.
- Az uralkodó parancsára azonnal vissza kell térnie Unity Citybe - közölte az üzenetet.
- Értettem - felelte Thrr-gilag. - Köszönöm. A bölcs távozott.
- Az uralkodó parancsára? - kérdezte csodálkozva a protektor. - Nem tudtam, hogy ez a kísérlet ilyen horderejű.
- Más kutatásokban is részt veszek - felelte Thrr-gilag.
A protektor gyanakvóan nézett rá.
- Thrr-gilag; Kee'rr... Hát persze. Maga volt a 12. bázisvilágon dolgozó kutatócsoport szónoka. Ott, ahol a humán foglyot őrizték.
- Igen - mondta Thrr-gilag. - Most pedig, kérem, vigyen vissza minket a bejárathoz. Azonnal az Oaccanvra kell utaznom.
A protektor habozott. Egy idegenkutató, aki fsss szervekkel folytat kísérleteket...? Klnn-dawan-a úgy érezte, hogy a tervük összeomlik. De az őr végül bólintott, majd bezárta Prr't-casst-a rekeszét.
Néhány perccel később már a kapu felé sétáltak.
- Sikerült? - kérdezte izgatottan Prr't-casst-a.
- Igen, minden rendben - felelte Thrr-gilag. - Üzenjen Thrr-mezaznak a titkos csatornán, hogy megszereztük a fsss szelvényt.
- Természetesen - mondta Prr't-casst-a. - Vajon miért hívatja önt az uralkodó?
- Emiatt ne aggódjon - nyugtatta meg Thrr-gilag. - Nincs ezzel összefüggésben. A szelvényt viszont sürgősen el kell juttani Thrr-mezazhoz.
- Addig meg kell győznie a Dhaa'rr és a Prr vezetőket, hogy halasszák el a tűz szertartását - tette hozzá Klnn-dawan-a. - Nem biztos, hogy az újabb szelvény beváltja a hozzá fűzött reményeket.
- Megpróbálom - felelte Prr't-casst-a. - Nem is tudom, hogyan köszönjem meg...
- Azzal, hogy elküldi az üzenetet a bátyámnak - szakította félbe a halálkodást Thrr-gilag. - Ezenkívül pedig megnézi, hogy mikor indul űrhajó az Oaccanvra.
- Rendben van, már megyek is.
Amint Prr't-casst-a távozott, Thrr-gilag a lányra pillantott.
- Ideges vagy még? - kérdezte.
- Nem. Simábban ment, mint ahogy vártam.
- Remélem, sikerül kapcsolatba lépni Prr't-zevistivel - sóhajtott Thrr-gilag.
- Mit akarhat tőled az uralkodó?
- Biztosan a mrachani expedícióval kapcsolatban akar beszélni velem.
Közben elérték a kaput, és a vasút felé vették útjukat. Prr't-casst-a hamarosan visszatért.
- Átadtam az üzenetet - mondta -, de Thrr-mezaz beszélni szeretne önnel.
- Rendben van. Üdvözöllek, bátyám. Prr't-casst-a továbbította az üzenetet.
- Gondolod, hogy valami baj van? - kérdezte Klnn-dawan-a.
- Úgy tűnik, igen. Bizonyára a humánok készülnek valamire.
Prr't-casst-a ismét megjelent.
- Apa legalább két órája próbál kapcsolatba lépni veled - továbbította az asszony Thrr-mezaz szavait. - Azonnal vissza kell térned az Oaccanvra.
Thrr-gilag megszorította a lány kezét.
- Anyáról van szó? - kérdezte a bölcset. Örökkévalóságnak tűnt, míg megérkezett a válasz.
- Nem mondta. Tulajdonképpen semmit sem árult el, csupán azt szeretné, ha valamelyikünk minél előbb felkeresné.
- Rendben van - felelte Thrr-gilag. - Éppen most kaptam parancsot, hogy haladéktalanul térjek vissza Unity Citybe. Majd találok rá módot, hogy apát is felkeressem.
- Tájékoztass, amint megtudsz valamit!
- Természetesen.
- Van valami elképzelésed arról, hogyan juttatod el hozzám a csomagot?
- Egyelőre nincs - felelte Thrr-gilag.
- Nekem van - szólt közbe Klnn-dawan-a. - Előbb megbeszéljük, azután tájékoztatunk róla.
Prr't-casst-a tanácstalanul nézett rájuk.
- Ezt is eljuttassam? - kérdezte.
- Igen - bólintott Thrr-gilag. - És közölje azt is, hogy ezt Klnn-dawan-a mondta.
- Mi jutott eszedbe? - kérdezte Thrr-gilag a lányt, amint a bölcs eltűnt.
- Majd én elviszem a csomagot a Dorcasra, és átadom Thrr-mezaznak. - Amíg a klán vezetői döntést hoznak a házasságkötésünk ügyében, úgysincs semmi dolgom.
- Tehát ezt az időt a frontvonalon kívánod eltölteni?
- Ne légy cinikus! Te is tudod, hogy ez az egyetlen lehetőség. Neked az Oaccanvra kell utaznod, és nincs más, akiben megbízhatunk.
- De az mégiscsak háborús övezet. Hogyan akarsz bejutni?
- Több módja is lehetséges - felelte a lány. - A legmegfelelőbb...
Abbahagyta az,elmélete kifejtését, mert Prr't-casst-a visszatért, és közvetítette Thrr-mezaz üzenetét.
- Minél előbb juttassátok el hozzám! Úgy tűnik, az ellenség készül valamire. Be kell fejeznünk a beszélgetést. Vigyázz magadra, öcsém! Hamarosan ismét kapcsolatba lépek veled.
- Köszönöm Prr't-casst-a - mondta Thrr-gilag. - Szüntesse meg a csatornát! Azután tudakolja meg az űrhajó indulását!
- Rendben van - bólintott a bölcs, és távozott.
- Mi történhetett? - kérdezte Klnn-dawan-a.
- Nem tudom - felelte Thrr-gilag. - De rossz előérzetem támadt, amikor Thrr-mezaz azt mondta, hogy az ellenség készül valamire.
- Miért nem kérdezed meg tőle, hogy miről van szó?
Thrr-gilag tagadóan intett a nyelvével.
- Nem. Magától is elmondta volna, ha teheti. Inkább arról beszélj, hogyan akarsz eljutni a Dorcasra!
- Arra gondoltam, hogy összegyűjtők néhány személyes üzenetet a másodparancsnok, Klnn-vavgi számára. Ő az unokatestvérem, ha még emlékszel rá.
- Nem tudtam, hogy tartjátok a kapcsolatot.
- Hát, nem különösebben - felelte Klnn-dawana. - Viszont ezt nem tudja senki. És a Dhaa'rr klánnál régi hagyomány, hogy a személyes üzeneteket szóban adjuk át, nem a kommunikációs csatornákon.
- Még a háborús zónákban is.
- Igen, ott is. Tehát elutazom a Shamanvra, ahonnan a katonai szállítmányokat küldik a hídfőállásokra. Ott engedélyt kérek a Dhaa'rr hatóságoktól, és felszállók egy Dorcasra induló teherhajóra.
Thrr-gilag fontolóra vette a javaslatot.
- Ezzel eljuthatsz az orbitális pályáig. De mi lesz, ha nem engednek leszállni?
- Ezt már Thrr-mezaz biztosan meg tudja oldani. Közben elérték a vasutat.
- Nem tetszik nekem ez az ötlet - mondta Thrr-gilag. - Sajnos pillanatnyilag nem látok jobb megoldást.
Mindketten. tudták, hogy ez az egyetlen módja, hogy a fsss szelvényt biztonságban eljuttassák a Dorcasra. Thrr-gilag aggódott ä lányért, és Klnn-dawan-a sem felejtette még el a chigek rájuk szegeződő nyilait.
- Nem kell ezt tenned - mondta Thrr-gilag. - Majd találunk más megoldást.
- Meg kell tennem Prr't-zevistiért...
Thrr-gilag közelebb hajolt a lányhoz, és a nyelvével gyengéden megérintette az arcát.
- Ezért szeretlek, Klnn-dawan-a - suttogta Thrr-gilag. - Mert mindig hajlandó vagy megtenni azt, amiről tudod, hogy meg kell tenned.
A lány megszorította Thrr-gilag kezét.
- Ezt mondd el máskor is!
20. fejezet
- A Parancsoló fedezte fel tíz perccel ezelőtt - mondta Klnn-vavgi a képernyőn látható halvány foltra mutatva. - A saját monitorainkon csak az imént jelent meg.
Thrr-mezaz gondterhelten nézte a képernyőt. Egy humán repülőgép, amely viszonylag lassan közeledett a hegyek felől.
- Vajon miért jön ilyen lassan?
- Bizonyára azt akarják, hogy észrevegyük.
- Nekem is ez a véleményem - bólintott Klnn-vavgi.
Thrr-mezaz a többi monitorra pillantott. Néhány zhirrzh repülőgép már a levegőbe emelkedett, hogy szükség esetén megállítsák a jövevényt. A felszíni csapatoknál is fokozott harckészültséget rendeltek el.
A raktárépületben elhelyezett két mrachani izgatottan figyelte, ahogy a tábor felbolydult.
A humán hódítók nyilvánvalóan látták, amint a mrachani űrhajó leszállt a tábor mellett.
- Vajon mi a szándékuk? - tűnődött Klnn-vavgi.
- Attól függ, hogy a mrachanikat szövetségesüknek tekintik, akit ki kell szabadítani, vagy árulónak, akit el kell pusztítani.
Thrr-mezaz a másik monitor felé fordult.
- Hány vadászgépünk van a légtérben? - kérdezte a katonát.
- Négy. A többiek készenlétben várnak az indulási parancsra.
- Küldje fel valamennyit! - adta ki a parancsot Thrr-mezaz.
- Igenis.
- Ez vonatkozik a bölcsekre is - tette hozzá Thrr-mezaz a mellette lebegő bölcsre pillantva. - Figyeljék az ellenség felszíni tevékenységét!
A bölcs bólintott, majd távozott. Thrr-mezaz ismét Klnn-vavgi felé fordult.
- Lássuk, el lehet-e riasztani a látogatónkat.
- Gondolja, hogy csak színlelt támadásról van szó? - kérdezte Klnn-vavgi.
- Nem hiszem. És azt sem, hogy el tudjuk ijeszteni a betolakodót. Szerintem azért jön, hogy kiszabadítsa vagy elpusztítsa a mrachanikat.
-. Gondolom, nem fogja hagyni egyiket sem - jegyezte meg Klnn-vavgi.
- Természetesen meg fogjuk állítani őket - mondta Thrr-mezaz. - De előtte jó lenne megtudni, hogy milyen kapcsolatban állnak a mrachanikkal.
A másodparancsnok elgondolkodva vakargatta az állat.
- Nem is tudom... talán túl nagy kockázatot jelent. Nem ismerjük pontosan a humán haditechnika színvonalát. És a katonai parancsnokság sem örülne, ha elveszítenénk a mrachani foglyokat.
- Ez igaz - bólintott Thrr-mezaz. - Másrészt viszont a Klánok Gyűlése hamarosan expedíciót indít a mrachanikhoz. Nem ártana tisztán látni az expedíció indulása előtt, hogy mennyire szavahihetők a mrachanik. Egyébként a humán hódítók nem tudják, hol helyeztük el a vendégeinket.
- Mi lesz, ha egyszerűen elrepülnek a bázis felett, és ledobnak néhány nagy hatóerejű bombát, amely az egész hídfőállást elpusztítja?
- Ha képesek erre, már régen megtehették volna - felelte Thrr-mezaz. - Tehát vállalnunk kell a kockázatot.
- Azt hiszem, az ellenséges gép már elég közel merészkedett. Ideje értesítenünk az eseményekről a katonai parancsnokságot - javasolta Klnn-vavgi.
- Igaza van - mondta Thrr-mezaz. - Kommunikátor!
Thrr-mezaz arra számított, hogy a humán repülőgép tesz néhány kört a tábor körül. Ezzel szemben az egyenesen a kifutópálya felé vette az irányt, és leszállt, tisztes távolban a mrachani űrhajótól és a zhirrzh gépek hangárjától. A humán hódítók tehát nem tartották fontosnak, hogy a magasból szemügyre vegyék a tábort.
A gépből egyetlen ellenséges katona szállt ki, és megállt a felfegyverzett harcosok gyűrűjében.
- Csak egy? - dünnyögte Klnn-vavgi. - A mrachanik legalább két követet küldtek.
- Talán maradtak még néhányan a gépben - vélekedett Thrr-mezaz. - Menjen oda valaki, és ellenőrizze!
A humán hódító beszélni kezdett, a tolmácsgép pedig néhány másodperc múlva lefordította a szavait.
- Janovetz-ermster vagyok, a humán birodalom békefenntartó erőihez tartozom. A zhirrzh parancsnokkal szeretnék találkozni.
Az egyik katona közelebb lépett hozzá, és átnyújtott neki egy overallt, amelynek nyaki részét széles fémpánt borította.
- Ezt fel kell vennie - utasította az idegent.
Közben egy bölcs jelent meg Thrr-mezaz mellett úgy, hogy az épület eltakarja az idegen elől. - Átvizsgáltuk az ellenséges katonát - jelentette. - Nem találtunk nála fegyvert.
- Értem - bólintott Thrr-mezaz. Ez persze csak korlátozott biztonságot jelentett, hiszen valóban nem ismerték pontosan az idegenek technikai eszközeit. - És a többi készülék?
- Akad nála néhány - válaszolta a bölcs. - Az egyik egy rövid, lapos készülék, amelyet a testébe építettek.
Thrr-mezaz csodálkozó pillantást vetett a humán hódítóra, aki éppen átöltözött.
- A teste melyik részébe építették a készüléket?
- Az arca bal oldalába, közvetlenül a bőr alá a száj és a fül közé.
- Elég különösnek tűnik - jegyezte meg Thrr-mezaz. - Alaposan megvizsgálták?
- Igen, de egyikünk sem tudta meghatározni a rendeltetését. De az is elképzelhető, hogy ismeretlen működésű fegyver.
- Egyelőre ne bocsátkozzunk messzemenő következtetésekbe - figyelmeztette Thrr-mezaz. - Az a valami más is lehet. Talán egy korábbi sérülésnél szétroncsolódott csontdarabot pótoltak vele.
A bölcs rosszallóan nézett rá.
- Ne hagyja magát becsapni, parancsnok. Az idegenek nagyon okosak.
- Óvatosak leszünk - nyugtatta meg Thrr-mezaz. - Jöjjön, Klnn-vavgi! Hallgassuk meg, mit akar mondani a látogatónk!
A humán hódító éppen magára öltötte az overallt, amikor Thrr-mezaz és Klnn-vavgi odaért a katonákhoz.
- Thrr-mezaz parancsnok vagyok - mutatkozott be. - Miért jött ide?
- Janovetz-ermster vagyok - ismételte meg korábbi szavait a humán hódító. - Szeretnék tárgyalni a (valamiről).
- Nem értjük minden szavát - mondta Thrr-mezaz. - Kérem, ismételje meg más kifejezéseket használva.
A tolmácsgép lefordította humán nyelvre a választ. Az idegen néhány másodpercig gondolkodott, azután ismét beszélni kezdett.
- Azért jöttem, hogy megkérdezzem: mit kell tennünk, hogy kis időre abbahagyjuk a háborúskodást.
Thrr-mezaz Klnn-vavgira pillantott.
- A megadás feltételeire gondol? - kérdezte az idegent.
- Nem, nem a megadásról beszélek - felelte Janovetz-ermster. - Hanem a harc szüneteltetéséről.
- Mi lenne a célja ennek?
Janovetz-ermster ismét fontolóra vette a kérdést.
- Láttuk, hogy új hadifoglyokat ejtettek. Mivel nem ismerik a szervezetünk biokémiai felépítését, szeretnénk engedélyt kérni, hogy ellássuk a foglyok sérüléseit.
Thrr-mezaz fagyosan mosolygott. Tehát erről van szó. A humán hódítók el akarják némítani a mrachanikat.
- A vendégeink nem humán hódítók - felelte. - És nem foglyok.
Janovetz-ermster arckifejezése megváltozott.
- Mi humánok vagyunk - mondta. - Milyen kifejezést használt, amikor ránk utalt?
- Humán hódítóknak nevezzük magukat. Ez azt jelenti...
Ekkor vakító fénycsík hasított át az égen a leszállópálya irányából északkelet felé.
- Fedezékbe! - kiáltotta Thrr-mezaz, túlkiabálva a fényvillanást követő robbanás dörejét. Azonnal a humán repülőgép szárnya alá húzódott, ahová Klnn-vavgi is követte. Amint a felemelkedő füstoszlop irányába nézett, újabb robbanás történt. Hangosan káromkodott, miközben megpróbálta felfedezni a támadás célpontját.
A mrachanik raktárépülete!
- Kommunikátor! Teljes riadó! - kiabálta. A harmadik robbanás a közeli lakóházat döntötte romba. - Mondja meg a katonáknak, hogy vigyék biztonságos helyre a mrachanikat!
Amint lélegzetvételnyi időhöz jutott, körülnézett. A humán hódítót két katona őrizte; mindhárman hason feküdték a felszállópálya betonján. A többiek szintén a repülőgép védelmébe húzódtak. A légvédelmi ágyúk lézersugarai az eget pásztázták.
- Parancsnok! - jelent meg egy bölcs Thrr-mezaz mellett. - A mrachanikat őrző katonák bölccsé emelkedtek.
Thrr-mezaz tovább káromkodott.
- Másodparancsnok! Maradjon itt egy katonával, és tartsa szemmel a foglyot! A többiek kövessenek! A bölcsek találják meg, hogy honnan jön ez az átkozott támadás.
A negyedik robbanás felszaggatta a felszállópálya betonját, miközben a raktárépület felé szaladtak a nyílt terepen. Elég ostoba taktikának tűnt a bombázás ideje alatt fedezék nélkül maradni a célterületen, de sietniük kellett, így a legrövidebb utat választották.
Szerencsére több robbanás nem következett be, amíg elérték a raktárépületet. A közeli házak összeomlottak, az ajtókat eltorlaszolta a törmelék. Végül találtak egy magasabban elhelyezett ajtót, amelyen korábban futószalag vitte be az épületbe az anyagokat. Ezen keresztül sikerült bejutniuk.
Az épület egyes falai és a tetőszerkezet is súlyosan megrongálódtak. A törmelék alatt megtalálták a két zhirrzh katona holttestét.
Két újabb bölcs érkezett a családi szentélybe. Cw-panav ezért is őt fogja majd vádolni.
A szemközti falon három hatalmas lyuk tátongott, és a portól alig lehetett látni. A két mrachani egy masszív keményfa asztal alatt kuporgott. Reszkettek a félelemtől, de sértetlennek látszottak.
Amint a zhirrzheket megpillantották, izgatottan beszélni kezdtek, de a tolmácsgép nem fordította a beszédjüket.
- A készülék meghibásodott a rezgéstől - jelentette az egyik katona.
- Vigyék ki innen a mrachanikat! - adta ki a parancsot Thrr-mezaz.
A katonák hozzáláttak a bejárat szabaddá tételéhez, Thrr-mezaz pedig körülnézett.
- Kommunikátor! - szólította magához az egyik bölcset. - Jelentést kérek!
- Nem láttunk sehol humán katonákat, de...
- Mi az, hogy nem láttak? - csattant fel Thrr-mezaz. - Egyet sem?
- Sem katonákat, sem járműveket, sem ismeretlen fegyvereket.
- Akkor mire lövöldöztek az embereink?
- Nem tudom, parancsnok - felelte a bölcs. - Ha a humán hódítók támadtak meg minket, már elmentek,
Thrr-mezaz elgondolkodott a bölcs szavain. A negyedik robbanás óta elcsendesedett a hadszíntér.
- Talán megfutamítottuk őket - vélte Thrr-mezaz.
- Vagy nem akarták, hogy felfedezzük a támadásuk kiindulópontját. Nyilvánvalóan később is szükségük lesz rá.
- Lehetséges - bólintott Thrr-mezaz. - Utasítsa a repülőgépek személyzetét és a peremvidéken elhelyezett katonákat, hogy folytassák a megfigyelést.
- Értettem.
- És mondja meg a technikusoknak, hogy javítsák meg a tolmácsgépet!
A bölcs távozott.
A katonák közben eltakarították a törmeléket, és összeszedték az idegenek holmiját. Az egyikük odalépett a parancsnokhoz.
- Hol helyezzük el a foglyokat, uram? - kérdezte.
- A hangár északi részénél találnak egy föld alatti helyiséget. Oda vigyék a két mrachanit, és őrizzék őket!
- Igenis.
Ekkor jelentés érkezett, hogy a tolmácsgép ismét működik.
- Várjanak! - szólt a katona után., majd a mrachanikhoz fordult. - Lahettilas, a katonáim biztonságos helyre kísérik önöket.
A mrachani reszkető kézzel megszorította Thrr-mezaz karját.
- Látta, mit tettek a humán hódítók? Megpróbáltak elpusztítani minket.
- Igen, láttam - bólintott Thrr-mezaz. - De már elmentek.
- Itt nem vagyunk biztonságban, parancsnok. Sehol a Dorcason... A humánok tudják, hogy miért jöttünk, és megpróbálnak elpusztítani minket. Parancsnok, ragaszkodom hozzá, hogy haladéktalanul egy zhirrzh világra szállítsanak minket.
- Megértem az aggodalmát, Lahettilas - mondta Thrr-mezaz, nyugalmat erőltetve magára. - De pillanatnyilag ez lehetetlen. Majd beszélek a katonai parancsnoksággal, és meglátjuk, hogyan döntenek.
- Az már talán túl késő lesz - erőltette tovább a mrachani. - Követelem, hogy azonnal szállítsanak el minket innen!
Thrr-mezaz az idegen vizenyős szemébe nézett.
- Tisztázzunk valamit, Lahettilas - mondta Thrr-mezaz. - Maguk nincsenek abban a helyzetben, hogy bármit is követelhessenek.
A mrachani arckifejezése azonnal megváltozott. Reszkető, aggodalmas hangja is csendessé és nyugodttá vált.
- Bocsásson meg, parancsnok! Tudom, hogy nem vagyunk abban a helyzetben, de nagyon féltem, hogy meg fogunk halni.
- Rendben van - felelte Thrr-mezaz. De ezt az alázatos hangot és a hirtelen viselkedésváltást rendkívül visszataszítónak találta, - Mindent el fogunk követni, hogy megvédjük magukat.
Lahettilas udvariasan meghajolt.
- Ebben egy percig sem kételkedtem, parancsnok. Bízunk önökben.
Thrr-mezaz intett a katonáknak, akik elvezették a két mrachanit. Ő pedig a humán hódító repülőgépe felé indult.
Janovetz-ermster a földön üldögélt, és a mrachanikat figyelte.
- Vége a támadásnak? - kérdezte Klnn-vavgi.
- Úgy tűnik, igen - bólintott Thrr-mezaz. - Legalábbis egyelőre. Nem volt probléma a fogollyal?
- Nem. Itt feküdt mindvégig mozdulatlanul, és csak akkor ült fel, amikor engedélyt adtam rá.
Janovetz-ermster felnézett a parancsnokra.
- Úgy érti, hogy sem a kezével, sem a lábával nem tett gyanús mozdulatot? - kérdezte Thrr-mezaz.
- Nem vettem észre semmit, pedig figyeltem.
Thrr-mezaz a mrachanikra mutatott, miközben a fogoly felé fordult.
- Amint látja, a katonái célt tévesztettek. A mrachanik még mindig élnek.
A humán arca megváltozott, amint a gép lefordította a parancsnok szavait.
- Nem tudok semmit a támadásról - mondta. - Azért jöttem, hogy a fegyverszünetről tárgyaljak.
- Igen, maga ezt állítja, de az események másra utalnak. Miért akarták megölni a mrachanikat?
- Nem akartuk - felelte Janovetz-ermster. - A mrachanik nem az ellenségeink.
Thrr-mezaz kikapcsolta a tolmácsgépet.
- Mi a véleménye? - kérdezte Klnn-vavgit.
- Mit mondhatnék? A robbanásokat nem a mi fegyvereink okozták.
Thrr-mezaz a megrongálódott raktárépületre pillantott.
- Igen, de hogyan csinálták? Sem a bölcsek, sem a katonák nem láttak támadásra utaló jeleket.
Egyetlen ellenséges katona sem közelítette meg a tábort. Klnn-vavgi vállat vont.
- Talán a humán hódítók kiépítettek egy föld alatti csatornarendszert, amelyet a bölcsek eddig még nem fedeztek fel. Vagy rendelkeznek egy titkos fegyverrel a táborunk határain belül - mondta, majd sokatmondó pillantást vetett a mrachani űrhajóra.
- Igen, erre már én is gondoltam néhány perccel ezelőtt - tűnődött Thrr-mezaz az idegen űrhajót bámulva. - De az a probléma, hogy az épület délnyugati részén vagyunk, és a találatok a fal keleti és északi részét érték. Hogyan juttatták oda a robbanó lövedékeket?
- Nem tudom - felelte Klnn-vavgi -, de azt hiszem, jobb, ha ezt nem a fogoly előtt beszéljük meg. Talán sikerült megtanulniuk a nyelvünket.
- Igaza van - bólintott Thrr-mezaz. - Mit javasol, hol helyezzük el?
- Tegyük a raktárépületbe. Vajon mit fog szólni, ha a társai újabb támadást indítanak.
- Nem jó - jelentette ki Thrr-mezaz. - A fal több helyen beomlott.
- Mit szól az elektronikus berendezések raktárához? Ha kihordjuk a cuccot, az a helyiség tökéletesen megfelel. Onnan nem tud megszökni.
Thrr-mezaz elgondolkodott a javaslaton. A kis raktárhelyiség valóban erős falakkal rendelkezett, de a központi irányítóterem mellett helyezkedett el. Ideiglenes megoldásnak mindenesetre megfelelt.
- Rendben van. Intézkedjen, hogy készítsék elő a helyiséget! Továbbá adjon utasítást a katonáknak, hogy néhány épület ablakait falazzák be! Később ezekben helyezzük el a vendégeinket.
- Azonnal intézkedem - felelte Klnn-vavgi.
- Közben küldje ide a technikusokat, hogy alaposan vizsgálják át a humán hódító repülőgépét! Mindenről tudni akarok, ami fegyverként használható.
A nap lehanyatlott a nyugati látóhatár mögé, és a tábor sötétségbe burkolódzott. Thrr-mezaz belépett a romos raktárépületbe. Két zhirrzh katona emelkedett itt bölccsé néhány órája. Két katona, akikért ő tartozott felelősséggel.
Amint belépett a raktárba, alkonyati pupillái kitágultak. Odabenn néhány katona dolgozott a romok eltakarításán. Vstii-suuv, akit keresett, az északi falon keletkezett lyuknál tevékenykedett.
Thrr-mezaz odament hozzá.
- Jó nagy felfordulást csináltak, igaz? - jegyezte meg a parancsnok.
Vstii-suuv felegyenesedett.
- Valóban, uram - bólintott a katona. Thrr-mezaz félrevonta a harcost, és halkan megkérdezte.
- Nos, mi a véleménye? Tudja már, hogyan csinálták ezt a humán hódítók?
- Nem igazán - intett nyelvével tagadóan Vstii-suuv. - Elképzelhető, hogy távirányítású rakétákat juttattak ide, de olyan kisméretűeket, amelyeket nem tudtunk érzékelni. De én ezt nem tartom valószínűnek.
- Értem, mire gondol - tűnődött Thrr-mezaz. - Ha rendelkeznek ilyen fegyverrel, miért nem vetették be már korábban?
- Pontosan. És nem nukleáris fegyverről van szó, mert a műszerek nem jeleznek radioaktív sugárzást.
- Ha nem alkalmazták ezt a fegyvert korábban, még nem jelenti azt, hogy nem rendelkeznek vele - mondta Thrr-mezaz. - Meg kell tudnunk, hogy a többi hídfőállást is érte-e hasonló jellegű támadás. Érdekes, hogy a romok jelentős része az épületen kívül található.
- Van azért idebenn is belőle.
- Igaz - bólintott Thrr-mezaz, majd kidugta a fejét a lyukon. - Mire a háború véget ér, elég sok tapasztalattal fogunk rendelkezni a robbanóanyagok terén.
- Miért nem beszél a két katonával, akik bölccsé emelkedtek a robbanások során? - javasolta Vstii-suuv. - Ők biztosan többet tudnak mondani a történtekről.
- Már. megpróbáltam kapcsolatba lépni velük - felelte Thrr-mezaz. - De még mindig sokkos állapotban vannak. Nem tudom, mikor lehet kihallgatni őket. Tulajdonképpen azért jöttem, hogy közöljem: hamarosan ismét felmászunk a sziklára. Talán négy vagy öt nap múlva.
Vstii-suuv szeme összeszűkült.
- Van valami, amit fel kell vinnünk?
- Nemsokára lesz. És ezt közölje Qlaa-nuurral is!
- Számíthat ránk, parancsnok - jelentette ki lelkesen Vstii-suuv.
Thrr-mezaz néhány lépést tett, miközben továbbra is a sérült falrészeket tanulmányozta. Úgy érezte, valami nincs rendben; sehogysem akart összeállni a kép.
- Kommunikátor! - szólította magához az egyik bölcset.
- Igen, parancsnok - jelent meg mellette egy szellemalak.
- Ki tartotta szemmel a mrachanikat, amikor a humán támadás elkezdődött? - kérdezte Thrr-mezaz.
- Én, parancsok - felelte a bölcs.
- És ki volt önnel?
- Gyakorlatilag egyedül voltam. A másik két társam a peremvidéket ellenőrizte.
- Értem - bólintott Thrr-mezaz. Elhatározta, hogy beszélni fog a bölcsek szónokával. - Meg tudná mondani, hogy pontosan mit csináltak a mrachanik, amikor az első robbanás bekövetkezett?
- Már elmondtam a szónoknak - válaszolta a bölcs. - Semmi különöset nem tettek, parancsnok. Csak ültek az asztalnál.
- Annál az asztalnál, amelyik alatt megtaláltuk őket?
- Igen. Csendesen beszélgettek, amikor az első robbanás bekövetkezett.
Thrr-mezaz az asztalra pillantott. Elég közel helyezkedett el a falba rejtett mikrofonhoz.
- Menjen a kommunikációs helyiségbe, és tudja meg, hogy miről beszéltek! - utasította Thrr-mezaz a bölcset.
- Sajnos nem sikerült rögzíteni a beszélgetésüket, mert már korábban véletlenül leárnyékolták a mikrofont.
- Mi az, hogy véletlenül leárnyékolták?!
- Amikor kipakolták a felszerelésüket, mindenféle holmikat akasztottak a falra, amelyek eltakarták a mikrofont.
Tehát a technikusoknak nem sikerült felvételt készíteniük az idegenek beszélgetéséről. Milyen furcsa véletlen!
- Ön miért nem tájékoztatta erről a katonákat?
- Éppen akkor szólalt meg a vészjelző - felelte a bölcs. Látszott rajta, hogy zavarban van. - Mindenki a peremvidéket és a közeledő humán vadászgépeket figyelte. Nem tudtam, hogy a mrachanik szavainak később ekkora jelentősége lesz. Mindenesetre szemmel tartottam őket, de nem csináltak semmit.
Thrr-mezaz gyomra összeszorult. Különös gondolat futott át az agyán. Egy pillanat alatt megértett mindent.
- Parancsnok! - kiáltott be a raktárba az egyik katona.
- Bölcspusztító fegyver?! - válaszolt Thrr-mezaz. - Teljes harckészültség!
Újabb bölcs jelent meg mellette.
- Klnn-vavgi másodparancsnok engedélyt kér, hogy felküldje a vadászgépeket.
- Adjon neki engedélyt. Valamint közölje vele, hogy néhány katonával azonnal jöjjön a műszaki raktárba.
A humán hódító a falnak dőlve állt ideiglenes cellájában, amikor a katonák megérkeztek.
- Mondja meg, hol van? - kérdezte Thrr-mezaz minden bevezető nélkül.
A humán hódító értetlenül nézett rá, amint a tolmácsgép lefordította a parancsnok szavait.
- Mi hol van?
Thrr-mezaz fenyegetően intett a nyelvével.
- A bölcspusztító fegyver! Amelyet a társai éppen most vetettek be ellenünk. A repülőgépén rejtették el, vagy egy katona hozta a bázis közelébe?
A fogoly arckifejezése továbbra sem változott.
- Hallottam a lövéseket, de bármi történt, nem mi tettük. És semmit sem tudok arról a valamiről, amit bölcspusztító fegyvernek nevez.
- Ne tettesse bolondnak magát - mordult rá Klnn-vavgi. - Pontosan tudja, miről beszél a parancsnok.
- Nincs értelme tagadnia... - mondta Thrr-mezaz.
És ekkor megismétlődött: éles fájdalom hasított Thrr-mezaz agyába. Megtántorodott, és úgy érezte, hogy mindjárt elveszti az eszméletét. Homályosan látta, hogy a humán hadifogoly ugyanolyan testhelyzetben áll, mint az imént. Klnn-vavgi valamit kiáltott, a katonák a fogolyra emelték fegyverüket.
- Ne lőjenek! - utasította őket Thrr-mezaz.
A katonák elbizonytalanodtak, de engedelmeskedtek.
- Parancsnok! - suttogta Klnn-vavgi hányingerrel küszködve.
- Azt mondtam, ne lőjenek!
Azután a fájdalom és a rosszullét elmúlt. Thrr-mezaz a fogoly szemébe nézett, aki továbbra is a falnak dőlve állt. Nem használta ki fogvatartóinak hirtelen jött gyengeségét. Talán a reakcióikat figyelte?
- Ezért meg kéne magát ölnöm! - mondta Thrr-mezaz. - Hagynom kellett volna, hogy lelőjék. Remélem, tisztában van ezzel!
- Ami magukkal történt, az nem az én bűnöm - felelte csendesen a fogoly. - Annak ellenére, hogy nem hisz nekem.
- Rendben van - sóhajtott Thrr-mezaz. - Ha ezt a játékot akarja folytatni... Másodparancsnok! Vizsgáltassa át még egyszer a humán hódító repülőgépét! És küldjön ide egy sebészt! Tudni akarom, mi az a készülék, amit az idegen arcbőre alá rejtettek.
Ezután ismét a humán hódítóhoz fordult.
- Vagy együttműködik velünk, vagy nem. Magán múlik.
A fogoly néhány másodpercig fontolgatta a lehetőségeit. Végül beleegyezően bólintott.
- Rendben van. De nincs szükség sebészre.
Mindkét kezével megfogta az arcát, és lassan lehúzta a bőrt az elrejtett készülékről. A zhirrzhek döbbenten nézték, mennyire rugalmas az idegen lény bőre.
A lapos készülék széle már előtűnt, majd a bőrhártya teljesen lejött az arcról, és alatta megjelent a fényes fémlemez. Az idegen óvatosan eltávolította arcának mélyedéséből.
- Dobja az ágyra! - utasította Thrr-mezaz. - És maradjon, ahol van!
A fogoly engedelmeskedett.
- Látta ezt, parancsnok? - kérdezte csodálkozva Klnn-vavgi. - Egyszerűen lenyúzta a bőrt az arcáról.
- Az nem bőr - mondta Thrr-mezaz. - Legalábbis nem a saját bőre. Nézze! Nem is vérzik.
Klnn-vavgi kezébe vette a vékony bőrdarabot, és alaposan megnézte.
- Hihetetlenül jó utánzat - jegyezte meg.
- Nyilvánvalóan ezzel a céllal készítették - bólintott Thrr-mezaz, majd a fogolyra pillantott. - Bizonyára sokat fáradoztak a technikusaik, hogy ezt elrejtsék. Mi ez tulajdonképpen?
A humán hódító megrázta a fejét.
- Ez nem fegyver.
- Hát micsoda?
Az idegen nem válaszolt.
- Rendben van - bólintott Thrr-mezaz. - A technikusok majd kiderítik.
Intett a katonáknak, és két őr kivételével valamennyien távoztak.
- Mi a véleménye? - kérdezte Klnn-vavgit a parancsnokot. - Szerintem ez a bölcspusztító fegyver.
- Lehetséges - mondta Thrr-mezaz a parányi készüléket nézegetve.
- Úgy látom, nincsen róla meggyőződve - jegyezte meg Klnn-vavgi.
- Nem is tudom... A bombázás óta nem történt újabb támadás. A készülék nem tett kárt senkiben, és a fogoly sem próbált megszökni, amikor lehetősége nyílt rá. Akkor minek rejtették el nála ezt a fegyvert?
- Talán információt akartak szerezni arról, hogy milyen hatást gyakorol ránk - vélte Klnn-vavgi.
- Ehhez az információhoz az első ütközet során hozzájutottak. Nem... Van itt valami, amiről nem tudunk. Bárcsak sejtenénk, hogy mi az!
Egy pillanatig gondolataikba mélyedve álltak, azután Thrr-mezaz átnyújtotta helyettesének a készüléket.
- Meglátjuk, mit állapítanak meg a technikusok.
- Még mindig akarja, hogy átvizsgálják a repülőgépet is? - kérdezte Klnn-vavgi.
- Természetesen. Ha kell, szedjék darabokra!
- És mi legyen a fogollyal?
- Ugyanez vonatkozik rá is - felelte Thrr-mezaz. - Valami történik itt, Klnn-vavgi. És ideje megtudnunk, hogy mi.
21. fejezet
Egy bölcs várta Thrr-gilagot, amint belépett az uralkodó család épületkomplexumába.
- Ön Thrr-gilag; Kee'rr? - kérdezte a bölcs kifejezéstelen arccal.
- Igen. Azt mondták, hogy jöjjek ide...
- Tudom - szakította félbe a bölcs. - Az uralkodó már várja a dolgozószobájában. Kövessen!
A bölcs végigsiklott a folyosón, Thrr-gilag pedig követte. Farka izgatottan remegett. Érezte, hogy fontos dologról lehet szó. Valami baj történt. Látta a katonák szemében, és hallotta, hogy összesúgnak mögötte, amint elhalad előttük.
Thrr-gilag hirtelen rádöbbent, hogy miért hívatták. A bölcsek bizonyára észrevették, amint Klnn-dawan-ával metszetet készítenek Prr't-zevisti fsss szervéből, és kicsempészik a szentélyből. Tehát minden elveszett. Súlyos büntetés vár rájuk, vége a karrierjüknek, a házasságkötésüknek, és szegény Prr't-zevisti is elveszítette az utolsó esélyét az életben maradásra.
De miért foglalkozik az uralkodó személyesen ezzel az üggyel? Miért hívatták ide ahelyett, hogy azonnal letartóztatták volna? Ezek a gondolatok futottak át az agyán, amikor megérkeztek úticéljukhoz.
- Lépjen be! - mondta a bölcs, majd eltűnt.
Thrr-gilag megpróbált nyugalmat erőltetni magára, azután megnyomta az ajtó nyitógombját, és belépett.
A szoba nem volt túl nagy, de bútorai a régi korok hangulatát keltették. A helyiségben két zhirrzh tartózkodott: az uralkodó és Cw-panav, a Dhaa'rr klán szónoka.
- Jöjjön közelebb! - szólította fel az uralkodó Thrr-gilagot. - Cw-panavot már nyilván ismeri.
- Igen, uram - bólintott tisztelettudóan Thrr-gilag, azután körülnézett. A szokásos kavra gyümölcsöt kereste, de nem látta sehol. Az ilyen szűkkörű kihallgatáson bizonyára mellőzték a formaságokat.
- Attól tartok, rossz hírt kell közölnöm önnel, kutató - mondta az uralkodó. - Az ügy fontosságára való tekintettel személyesen akartam beszélni önnel. Kérem, foglaljon helyet.
Thrr-gilag leült az egyik fotelba, és igyekezett úgy tenni, mint aki nem tud semmiről. Hadd mondja el az uralkodó, amit akart. Elhatározta, hogy nem lesz segítőkész, nehogy eláruljon véletlenül olyan részleteket, amelyekről fogalmuk sincs.
- Miről lenne szó?
- Az ügy az édesanyjával kapcsolatos - tért azonnal a tárgyra az uralkodó. - Ismeretlen személyeket megbízott azzal, hogy hatoljanak be a Thrr család szentélyébe, és rabolják el a fsss szervét. Thrr-gilag döbbenten meredt az uralkodóra.
- Micsoda?!
- Jól hallotta - mondta Cw-panav olyan hangon, mint aki gyilkossággal vádol valakit. - Felbérelt néhány bűnözőt, és azokkal végeztette el a piszkos munkát.
Thrr-gilagot parázsként égették a szónok szavai, de tudta, hogy az állításuk igaz. Az anyja valóban meg akarta szerezni a fsss szervét.
- Mi történt azután? - kérdezte Thrr-gilag, szinte rettegve a választól.
- Ne aggódjon, a fsss szervnek nem esett bántódása - nyugtatta meg az uralkodó. - Visszahelyezték a családi szentélybe. Tehát az anyjának nem kell bíróság elé állnia egy fsss szerv megsemmisítéséért.
Bíróság? Borzongás futott végig Thrr-gilag hátán.
- Bíróság elé kell állnia? - kérdezte. - Ha nem tett kárt a fsss szervben, akkor miért kell...
- A rablók, akiket felbérelt, megrongálták a szentélyt, és megsebesítették az egyik protektort - válaszolta Cw-panav. - Ez pedig büntetést érdemel. Ezenkívül tagadja bűnösségét. Azt állítja, hogy egy titkos szervezet tagjai keresték fel, és önként ajánlották, hogy segítenek neki.
Thrr-gilag az uralkodóra pillantott.
- Talán igazat mond.
- Az említett szervezet nem létezik - jelentette ki az uralkodó. - Alapos kutatást végeztünk, és megállapítottuk, hogy nem létezik.
- Értem - sóhajtott Thrr-gilag. - Tehát bíróság elé kerül.
- Normális esetben ez lenne az eljárás - válaszolta az uralkodó, majd a Dhaa'rr szónokra pillantott. - Azonban Cw-panav személyes közbenjárására most eltekintek ettől. Mivel az ön jegyese, Klnn-dawan-a, az ügy rontaná a Dhaa'rr klán presztízsét.
Thrr-gilag bólintott. Kezdett átlátni a szitán. Ez az egész nem más, mint Cw-panav újabb mesterkedése.
- Tehát Thrr-pifix-a nem kerül bíróság elé - foglalta össze a lényeget Cw-panav. - Néhány napig őrizetben tartjuk, azután hazatérhet. És ezzel az ügyet lezártnak tekintjük.
- Értem - mondta Thrr-gilag. - És mi az ára ennek a nagylelkűségnek?
- Semmi - válaszolta Cw-panav. Hangsúlyából nem lehetett következtetni, hogy valójában mit gondol. - Ezt a Dhaa'rr klánért teszem, nem önért. Persze nem lehet meg nem történtté tenni az eseményeket. A Thrr család protektorai tudnak róla, és a katonák is, akik Thrr-pifix-át letartóztatták, valamint az uralkodó család krónikásai. Engem felettébb zavar, hogy szégyent hoztak a Thrr családra, és ezáltal a Dhaa'rr klánra is...
- Mi az ára? - ismételte meg a kérdést Thrr-gilag. Cw-panav a szemébe nézett.
- Sohasem házasodhat össze Klnn-dawan-ával - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon a szónok. - A kapcsolatuknak vége.
Thrr-gilag elkeseredetten bólintott. Tehát igaza volt. Cw-panav tervelte ki az egészet, és Thrr-pifixa gyanútlanul belesétált a csapdába.
- Tegyük fel, hogy visszautasítom.
- A kapcsolatuknak vége, kutató - mondta csendesen, de határozott hangon az uralkodó. - Abban az esetben is, ha az ügy nyilvánosságra kerül, és az anyját bíróság elé állítják.
Thrr-gilag az uralkodóra nézett. Úgy érezte, mindent elveszített, és ettől végtelen nyugalom áradt szét benne..
- Fenyegetni akar?
- Hogy merészel ilyen hangon beszélni az uralkodóval? - csattant fel Cw-panav.
- Hallgasson, szónok! - szólt rá az uralkodó. A hangja ezúttal is csendes maradt, de áradt belőle az erő. Cw-panav meglepetten nézett rá, de nem mert megszólalni.
Az uralkodó ismét Thrr-gilaghoz fordult.
- Nem fenyegetésnek szántam, kutató, csak közöltem a tényeket. Cw-panav közbenjárása nélkül Thrr-pifix-át bíróság elé állítják.
- Értem - bólintott Thrr-gilag. A két leghatalmasabb zhirrzh megvitatta az esetet, és meghozták a döntést. - Úgy látom, el kell fogadnom az ajánlatot; nincs más választásom.
- Nincs - jelentette ki az uralkodó.
Néhány pillanatnyi csend nehezedett a szobára.
- Gondolom, végeztünk - mondta Thrr-gilag, miközben felállt. - Köszönöm, hogy foglalkozott az üggyel, klánok ura.
- Csekély viszonzás a szolgálataiért, amit a zhirrzh népért tett - felelte az uralkodó, majd komoran hozzátette: - Remélem, megérti, hogy a történtek után nem képviselheti a Kee'rr klánt a mrachani expedícióban.
Thrr-gilag bólintott, ugyanakkor észrevette, hogy a kijelentésen Cw-panav is meglepődik. Talán erre ő sem számított. Ezt az utolsó döfést magától az uralkodótól kapta.
- Természetesen megértem.
- Sajnálom, hogy így alakult. De a háborúnak még nincs vége. Számtalan lehetősége nyílik még rá, hogy szolgálja a zhirrzh népet.
Thrr-gilag az uralkodó szemébe nézett. Leküzdhetetlen vágyat érzett, hogy a kifejezéstelen arcba vágja az igazságot. A háború igen hamar véget fog érni, ha a humán hódítók bevetik ellenük a CIRCE fegyvert. Vajon tájékoztatta-e az uralkodó a Klánok Gyülekezetét a CIRCE létezéséről? Valószínűleg nem. És akkor mit szólna Cw-panav, ha megtudná az igazságot, itt és most?
Aztán csak sóhajtott. A harag és a gyűlölet lassan elszállt. Nem, a CIRCE fegyver létezését mindenáron titokban kell tartani.
- Bizonyára alkalmam nyílik még rá - mondta csendesen. - És akkor legjobb tudásom szerint fogok cselekedni.
- Ebben egy percig sem kételkedtem - jelentette ki az uralkodó. - Viszontlátásra, Thrr-gilag kutató!
Thrr-gilag biccentett a fejével, és a kijárat felé indult.
- Még egy apróság - szólt utána az uralkodó. - Thrr-pifix-a néhány napig a komplexumban marad. Szüksége lesz néhány személyes holmijára. A portán megkapja a lakása kulcsát, és a holmik listáját, amiket behozhat.
- Köszönöm, klánok ura - mondta Thrr-gilag.
- Igénybe veheti az egyik repülőgépemet, majd leszólok, hogy én engedélyeztem - tette hozzá az uralkodó.
- Köszönöm a nagylelkűségét, uram.
Az utolsó döfés után egy kis jóindulat, hogy úgy érezze, nem személyes bosszúról van szó. Micsoda képmutatás!
Thrr-gilag udvariasan meghajolt a két zhirrzh előtt, azután kiment a szobából.
Thrr-gilag a kanyargó folyosókat követve igyekezett elhagyni a komplexumot. Nem törődött a mögötte összemosolygó őrökkel. Közben mint amikor egy mély seb lassan begyógyul, úgy változott a haragja elszántsággá.
Ami megtörtént, azon már nem változtathatott. Felkészült a legrosszabbra, és az bekövetkezett. Mindent elveszített: a karrierjét, a becsületét, és Klnn-dawan-át. Ez fájt a legjobban.
A kijáratnál néhány katona egy bölccsel beszélgetett...
És ekkor Thrr-gilag rájött, hogy tévedett. Az uralkodó és Cw-panav nem számolt valamivel.
Prr't-zevisti!
Thrr-gilag mélyet sóhajtott, hogy kiűzze gondolataiból az elkeseredést. Még nincs veszve semmi.
Ha Klnn-dawan-ának sikerül eljuttatnia a fsss szelvényt a Dorcasra, és ezáltal sikerül Prr't-zevistit megmenteniük, akkor egészen más tárgyalási alapról beszélhet az uralkodóval és Cw-panawal.
Sajnos erre kevés esélyt látott, de ez nem érdekelte. Új reményt és új célt látott maga előtt. És ez volt a legfontosabb.
- Nos - mondta Cw-panav kényelmesen hátradőlve. - Azt hiszem, minden elrendeződött.
- Örülök, hogy elégedett - bólintott komoran az uralkodó. Nem tetszett neki ez a játék, de tudta, hogy végig kellett csinálnia.
- Most pedig, ha megbocsát, át kell néznem néhány felvételt a Klánok Gyülekezetének ülésszaka előtt.
- Bizonyára megfeledkezett a megállapodásunkról, klánok ura. Azt ígérte, hogy elmond mindent a CIRCE fegyverről. Nem emlékszik?
- Természetesen emlékszem a megállapodásunkra. De előbb nézzük meg ezt a felvételt!
A szemközti fal szürkévé vált, majd megjelent rajta egy tájkép. A középpontban egy kicsi, de hangulatos ház állt, amelyet virágoskert vett körül. A kamera közelebb hozta a házat, éppen amikor a bejárat előtt megjelent két zhirrzh: Korthe és Dornt. A kamera még jobban ráközelített a képre, így tökéletesen lehetett látni a két zhirrzh férfi arcát, miközben letettek az ajtó elé egy parányi dobozt.
- Igazán jó minőségű felvétel, ugye? - kérdezte az uralkodó. - Ennek alapján azonosítani lehet a két személyt.
- Valóban kitűnő felvétel - dünnyögte Cw-panav. - Ki készítette? Thrr-pifix-a? Tehát beigazolódott a gyanúm: az asszony a maga ügynöke volt, és az egész ügy arra irányult, hogy engem félreállítson.
Az uralkodó mélyet sóhajtott.
- Az a baj magával, szónok, hogy az ősi nagy harcosok szemléletét vallja. Győzni vagy elpusztulni.
- Ismer más lehetőséget? - kérdezte Cw-panav.
- Hát hogyne, az együttműködést. Együtt harcolni a közös cél érdekében.
- Ön lehetetlen dolgokról álmodozik, klánok ura. A zhirrzh civilizáció kialakulásától kezdve a klánok mindig harcoltak egymás ellen. Azt hiszi, hogy az évezredek során a zhirrzhek megváltoztak? Ebben téved. Ma is ugyanazok az érdekek mozgatják őket, mint régen.
- Ön téved, szónok. Mert a humán hódítókban olyan ellenfélre találtunk, aki elpusztíthatja az egész zhirrzh fajt. És a fennmaradásunk érdekében félre kell tennünk az önös érdekeinket. Fel kell függesztenünk az intrikákat és a hatalmi harcokat. A fennmaradásunk forog kockán.
- Kemény szavak - jegyezte meg Cw-panav.
- Meg akarta tudni, mi az a CIRCE - folytatta az uralkodó. - Hát tudja meg!
Azután elmondott mindent a CIRCE fegyverről, amit a fogoly Pheylan Cavanaghtól, és a szétrombolt űrhajó kompjúteréből megtudtak.
Cw-panav magatartása teljesen megváltozott. Összetörtén ült a fotelben, és farka remegését sem próbálta leplezni.
- Hihetetlen - suttogta. - Hogyan létezhet ilyen fegyver?
- Nem tudom, és azt sem, hogyan védekezhetünk ellene.
- Tehát a katonai parancsnokság ezért indított offenzívát egyszerre több humán világ ellen - mondta Cw-panav. - Hátha sikerül megtalálniuk a CIRCE valamelyik fontos alkatrészét.
- Igen - bólintott az uralkodó. - Pedig ez a stratégia elég veszélyes volt. Az utánpótlási vonalak nem tudták követni a támadó éket. A humánok könnyen visszaverhették volna a támadásunkat. De nem volt más választásunk.
Cw-panav hirtelen megdermedt.
- Mi van, ha már késő? Ha már összeállították a CIRCE fegyvert?
- Még nem rakták össze. Ők is most keresik az alkatrészeit.
- És ha megtalálják?
Az uralkodó a szónok szemébe nézett.
- Akkor a zhirrzh civilizációnak vége - mondta csendesen.
Néhány másodpercig szótlanul ültek.
- Mit kíván tőlem? - kérdezte végül Cw-panav.
A zhirrzh civilizációnak vége. Az uralkodó megpróbált másra gondolni. Életében először érzett ekkora felelősséget és ekkora félelmet.
- A Dhaa'rr klán és az ön támogatását kérem.
- És ha a későbbiek folyamán nem értek egyet a döntéseivel? - kérdezte Cw-panav.
- A fontos döntéseket meg fogom beszélni önnel. Meghallgatom, és figyelembe veszem a véleményét, de a végső döntést én hozom! És az ellen már nem tehet semmit.
- Ha nem fogadom el ezt az ajánlatot...
Az uralkodó kifejezéstelen arccal nézett a szónokra.
- Akkor nyilvánosságra hozom a filmet. És ez tönkreteszi magát.
Ismét hosszú csend következett.
- Veszélyes játékba kezdett - mondta végül Cw-panav.
- Sajnos ez nem játék; ez a valóság! Engem nem érdekelnek a kisded játékai, szónok. Az intrikái, a háttérben folyó hatalmi harcai... Nekem a zhirrzh nép érdekét kell szem előtt tartanom.
- Bárcsak hihetnék önnek - jegyezte meg Cw-panav. - Elfogadom az ajánlatát, de a hatalmi harcnak még nincs vége. Most ön nyert, de legközelebb talán én fogok felülkerekedni.
- Majd ha véget ér a háború.
- Természetesen - vigyorgott Cw-panav. - Majd ha véget ér a háború.
22. fejezet
A következő nap azzal telt, hogy Doktor-Cavan-a a fsss szelvényből készített mintákat tanulmányozta. Prr't-zevisti már belefáradt ebbe, bár különösebb fájdalmat nem okozott neki a kísérlet. Egyszerűen csak unta a bezártságot és a semmittevést. Ráadásul pedig nem tudott újabb információkat szerezni a humánokról és azok technikai berendezéseiről.
Azután végre kinyílt az ajtó, és Prr't-zevisti megközelítette a fényvilág határát, hogy megnézze, ki lehet a látogató.
A humán parancsnok lépett a helyiségbe.
- Üdvözlöm, Doktor-Cavan-a - mondta. - Jutott valamire?
- Azt hiszem, igen. - Sikerült izolálnom a (valamit), ami a (valami) aktivitásának a forrása.
- Nagyszerű - bólintott a humán parancsnok, közelebb lépve az asztalhoz. - Gondolja, hogy még több (valami) a (valamiből) a (valami) pusztulását okozza?
Ebben a mondatban annyi idegen kifejezés szerepelt, hogy Prr't-zevisti az egészet nem értette.
- Nem tudom - felelte a humán asszony a férfira nézve. - Néha úgy érzem, látok valamit. De amikor jobban megfigyelem, nincs ott semmi.
- Pihennie kellene - mondta a humán parancsnok, és körülnézett a szobában. Prr't-zevisti visszább húzódott a sötétvilágba. - Pedig nekem is úgy tűnik, mintha kapcsolatot akarnának teremteni velünk.
- Történt valami, ugye? - kérdezte csendesen Doktor-Cavan-a.
A humán parancsnok nagyot sóhajtott.
- Janovetz-ermsterről van szó. Nem jelentkezik.
- Ezt nem tudtam - mondta szomorúan Doktor-Cavan-a. - Gondolja, hogy megölték?
- Nem tudom. Már régen jelentkeznie kellett volna. De az egészben az a legfurcsább, hogy a leszállása után támadás érte a zhirrzh bázist.
Prr't-zevisti egészen a fényvilág határára húzódott, hogy minden szót halljon.
- Nem említette, hogy támadást terveznek - jegyezte meg Doktor-Cavan-a.
- Mi nem támadtuk meg a bázist - mondta a humán parancsnok. - Pontosan ez az, amit nem értek. A zhirrzhek sem valószínű, hogy bombázták a saját támaszpontjukat. Akkor meg mi ez az egész?!
- Milyen károk keletkeztek?
- A támadás egy raktárépületre irányult... Ekkor kinyílt az ajtó, és egy katona lépett be.
- Parancsnok! Az ötös számú megfigyelőállás idegen tevékenységet jelentett.
- Talán (valami) (valami) - felelte a parancsnok. - Azonnal visszajövök, Doktor-Cavan-a.
A parancsnok sietve távozott, és nyitva hagyta maga mögött az ajtót. Prr't-zevisti azonnal utána suhant. Napok óta ez volt az első lehetősége, hogy kiszökjön egy kis időre. Követte a folyosókon át a humán parancsnokot, aki megállt az egyik helyiségben, és egy henger alakú tárgyat emelt a szájához.
- A parancsnok hívja az ötös számú megfigyelőállást - mondta.
Prr't-zevisti nem sok mindent értett a jelenetből, ezért közelebb húzódott. Tehát a kis henger alakú készülék nem felvevő, hanem egy kommunikációs berendezés része. Vagy bölcspusztító fegyver... amivel őt akarják megsemmisíteni.
- Különös (valami) - jelentette ki a humán parancsnok. - Ellenőrizzék a (valamit).
De amint ezeket a szavakat kimondta, Prr't-zevisti úgy érezte, mintha milliónyi tűt szúrtak volna az agyába. A tudata teljesen elhomályosult a fájdalomtól, és leküzdhetetetlen rosszullét fogta el.
Azután csak azt látta, hogy a humán parancsnok még beszél néhány szót Doktor-Cavan-ával, miközben a henger alakú tárgyba parancsokat osztogat.
Prr't-zevisti azt gondolta, hogy eljött a vég.
Azután a fájdalom és a rosszullét hirtelen véget ért.
Prr't-zevisti dermedten bámult a kicsi, henger alakú készülékre, amelynek üzembe helyezése okozta a hirtelen rosszullétet. Valahányszor a humán parancsnok a szájához emelte a készüléket, és beszélni kezdett, a fájdalom elviselhetetlenné vált. Amikor kikapcsolták a készüléket, a fájdalom és a halálfélelem elmúlt. Ez tehát a bölcspusztító fegyver!
Ekkor szörnyű felismerés kerítette hatalmába Prr't-zevistit. Megértette az igazságot: a humánok nem vetettek be ellenük bölcspusztító fegyvert. Amit a zhirrzhek annak véltek, az nem volt más, mint az idegenek kommunikációs eszköze, amelynek révén kapcsolatot akartak teremteni velük!
Prr't-zevisti azonnal odasiklott a két humánhoz. Eszébe jutott a hadifogoly állítása, mely szerint a 12. bázisvilág közelében a humánok nem támadták meg a zhirrzh felderítőhajókat. A Klánok Gyűlése és a katonai parancsnokság szerint ez hazugság volt.
De nem volt hazugság! A humánok nem támadták meg őket, csak kapcsolatot akartak létesíteni velük. Ez pedig azt jelenti, hogy az egész háború egy borzalmas félreértés miatt kezdődött!
Ekkor egy hang zökkentette ki Prr't-zevistit gondolataiból, és azonnal visszahúzódott a fényvilág határáig. Doktor-Cavan-a visszatért a szobába a humán parancsnokkal. Halkan váltottak néhány szót, azután a humán parancsnok ismét távozott, és ezúttal bezárta maga mögött az ajtót.
Doktor-Cavan-a csendesen ült, és az ajtót nézte. Végül nagyot sóhajtott, majd tovább folytatta a minták vizsgálatát.
És ekkor Prr't-zevisti elhatározásra jutott.
Átlépte a fényvilág határát.
Amint a szellemalak láthatóvá vált, Doktor-Cavan-a észrevette, és kővé dermedten bámult rá.
- Üdvözlöm, Doktor-Cavan-a - mondta ki a zhirrzh bölcs az idegen hangzású szavakat. - Prr't-zevisti vagyok; és a Dhaa'rr klánhoz tartozom.
23. fejezet
A kis személyszállító gép Reeds Village közelében szállt le Thrr-gilaggal. A pilóta megígérte, hogy két óra múlva visszajön érte, azután a repülőgép ismét a magasba emelkedett.
Thrr-gilag gyalog indult a poros úton az anyja háza felé. Csupán néhány házat látott a távolban, és mindössze egyetlen teherautó ment el mellette.
Thrr-gilag örült, hogy nem zavarja senki; legalább nyugodtan elgondolkodhatott a történteken. Megpróbálta elképzelni, mennyit változtak volna a feltételek, ha Klnn-dawan-ának sikerül eljuttatnia a fsss szelvényt a Dorcasra, és ha kapcsolatba tudnak lépni Prr't-zevistivel. De túl sok volt a ha, és az anyja vétkét is igen súlyosnak ítélte.
Amikor odaért, legalább fél tucat bölcs tartózkodott Thrr-pifix-a háza előtt.
Amint Thrr-gilag közelebb ment hozzájuk, udvariasan köszöntötte őket.
- Üdvözlöm - felelte az egyik bölcs. - Ki maga?
- Mi köze hozzá? - nézett a bölcsre Thrr-gilag.
- Úgy hallottuk, hogy valakit letartóztattak itt az uralkodó katonái. Arra gondoltunk, talán ön tud valamit mondani az eseményekről.
Tehát a szóbeszéd elkezdődött. Persze, erre számítani kellett. A bölcseknek nem sok tennivalójuk akadt, így ráértek az ilyesmivel foglalkozni.
- Sajnálom - mondta Thrr-gilag, majd az ajtóhoz lépett.
- Várjon! - állt elé a bölcs. - Mit akar csinálni?
- Bemegyek - válaszolta közönyösen Thrr-gilag. - Talán ez magára tartozik?
- Megengedte a ház lakója?
- Nálam van a kulcs.
- De engedélyt kapott-e? - akadékoskodott tovább a bölcs.
- Mindenféle engedéllyel rendelkezem - felelte Thrr-gilag. - De most már árulja el végre, hogy mi köze hozzá!
- Ez a mi földünk, tehát jogunk és kötelességünk, hogy megvédjük.
Thrr-gilagnak egyszerre tele lett a töke a bölcsekkel.
- Sohasem törődtek Thrr-pifix-ával, amíg itt lakott - fakadt ki. - Erre most, amikor egy kis pletykára nyílt lehetőségük, csapatostul idecsődülnek...
- Hogy merészel ilyen hangon beszélni egy bölccsel? - háborodott fel a szellemalak.
- Menjen a fenébe! - felelte Thrr-gilag, azután kinyitotta az ajtót, és belépett a házba. Bízott benne, hogy a bölcsek nem fogják követni, inkább visszatérnek a családi szentélybe, ahol elújságolják, hogy milyen gorombán és tiszteletlenül beszélt velük egy fiatal zhirrzh.
Amint belépett a házba, egy szellemalakot pillantott meg a szeme sarkából.
- Üdvözöllek, fiam - szólalt meg Thrr't-rokik. - Örülök, hogy eljöttél.
- Apa! - mondta meglepetten Thrr-gilag.
- Úgy látom, nem számítottál rám.
- Valóban nem. De hogyan lehetséges ez? Hiszen a családi szentély nagyon messze van innen...
- Erről nem beszélhetek - felelte Thrr't-rokik. - Normális körülmények között, természetesen nem lett volna szabad megtennem. Bár a jelenlegi körülményeket már nem lehet hétköznapinak nevezni.
- Mégis hogyan lehet ezt megtenni? - kérdezte Thrr-gilag. - Egy fsss szelvény révén?
Thrr't-rokik egy darabig hallgatott.
- Rábeszéltem az egyik barátomat, hogy készítsen titokban szelvényt a fsss szervemből, így állandóan szemmel tarthattam anyátokat.
Thrr-gilag bólintott.
- Gondolom, anya nem tudott erről.
- Nem mondhattam el neki - felelte Thrr't-rokik. - Nem akart találkozni velem. De én ebbe nem tudtam beletörődni.
- Nagy kockázatot vállaltál - jegyezte meg Thrr-gilag. - Ha ellenőrzik a szentélyt, vagy a szelvényeket tartalmazó piramist...
- Valóban nagy kockázatot vállaltam, de nem úgy, ahogy te gondolod. A szelvényem nincs az itteni szentélyben és a piramisban sem.
Thrr-gilag döbbenten meredt az apjára.
- Úgy érted, hogy egyszerűen beletetetted egy dobozba?
- Pontosan. Egy erős, légmentesen zárható műanyag dobozba rakattam, amit a ház közelében elástak. - Thrr't-rokik a fia arckifejezését figyelte. - Meglepődtél, ugye?
Thrr-gilag elgondolkodott a sors iróniáján. Hiszen ők is hasonlót terveztek Prr't-zevisti fsss szelvényével.
- Nem annyira, mint gondolod - felelte Thrr-gilag. - Kit sikerült rávenned erre?
- Azt hiszem, nincs értelme titokban tartanom. Anyátok fsss szelvényének elrablása miatt hamarosan átvizsgálják az összes rekeszt a szentélyben, hogy megtudják, nem hiányzik-e másik fsss szerv. Akkor pedig kiderül, hogy az enyémből valaki szelvényt készített.
- Thrr-tulkoj csinálta, ugye? A protektor szabadon mozoghat a szentélyben.
- Igen - bólintott Thrr't-rokik. - És nagy bajba kerül, ha kitudódik. S már nem csinálhatunk semmit... De vajon mit tehetünk Thrr-pifix-a érdekében? Nem vettem részt a bölcsek legutóbbi összejövetelén, mivel itt tartózkodtam...
- Te itt voltál? - kérdezte izgatottan Thrr-gilag.
- Igen, és mindent láttam. Két fiatal zhirrzh érkezett valamivel napnyugta után. Olyan ruhát viseltek, amilyeneket a katonák hordanak az elcsépelt színdarabokban. Letették a dobozt az ajtó elé, kopogtak, majd elszaladtak.
- Miért nem értesítetted a bölcseket?
- Bárcsak megtettem volna! De nem tudtam, mi van a dobozban, amíg a katonák elő nem jöttek a rejtekhelyükről...
- Várjunk egy pillanatra! - szólt közbe Thrr-gilag. - A katonák már itt rejtőzködtek, amikor az a két alak megjelent a dobozzal?
- Igen. Itt lapultak a közeli erdőben - válaszolta Thrr't-rokik. - De csak akkor vettem észre őket, amikor megindultak a ház felé.
Thrr-gilag eltűnődött a hallottakon.
- Ez azt jelenti, hogy valahonnan már tudták, hogy anya meg akarja semmisíteni a fsss szervét - mondta lassan. - És itt vártak... Mégis futni hagyták azt a két zhirrzhet, akik a fsss szervet elrabolták a szentélyből?
- Ezt nem tudom megítélni. Pillanatok alatt zajlott le minden.
- Pedig az eseményeknek más bölcsek is szemtanúi lehettek. Talán tőlük megtudhatom, hogy ki volt az a két alak...
- Légy óvatos, fiam! Komoly bajba kerülhetsz...
- Már most is komoly bajban vagyok, apa - mondta Thrr-gilag.
- Éppen ezért ne rontsd tovább a helyzeted. Édesanyádon már úgysem segíthetsz.
Thrr-gilag alig tudott uralkodni az indulatain.
- Bizonyítékot kell szereznem - mondta csendesen. - Te láttad azt a két zhirrzhet. Felismernéd őket?
- Biztos vagyok benne - felelte Thrr't-rokik. - Csak kapcsolatba kell lépnem a bölcsek információs rendszerével, és megtaláljuk őket. Ez persze rendkívül kockázatos. Mindent el fognak követni, nehogy a nyomukra bukkanjunk.
- Tudom - bólintott Thrr-gilag. - Én mégis meg akarom találni azt a két rohadékot.
- Nem lesz könnyű - jelentette ki Thrr't-rokik. - Egy kivilágítatlan helikopteren érkeztek, és amint a dobozt letették, azonnal távoztak.
- Helikopterrel jöttek a szentélyből? - csodálkozott Thrr-gilag. - És az erdőben lapuló katonák nem vették észre őket?
- Sötét volt, és minden rendkívül gyorsan történt.
- Nekem más a véleményem: egy igen fontos személy áll az események hátterében, és a katonák ezért hagyták futni a két zhirrzhet. Úgy tűnik, mindent pontosan kiterveltek, és a katonák egyértelmű parancsot kaptak, hogy csak a két fickó távozása után hatoljanak be a házba.
- Szerintem egyelőre nem szabad ilyen, messzemenő következtetéseket levonnod - mondta Thrr't-rokik. - És ha valóban neked van igazad, és egy igen fontos beosztásban lévő személy manipulációja az egész, akkor még óvatosabbnak kell lennünk.
- És mit tegyünk? - csattant fel elkeseredetten Thrr-gilag. - Maradjunk csendben, és hagyjuk, hogy azt tegyék, amit akarnak?
- Természetesen nem. Én csak azt mondtam, hogy a nyilvános csatornákat nem szabad használnunk. Thrr-pifix-a pillanatnyilag biztonságban van, tehát nem kell kapkodnunk...
Szavait az ajtó felől hallatszó kopogtatás szakította meg.
A két zhirrzh kérdőn nézett egymásra. Azután Thrr't-rokik átsuhant a falon, majd néhány másodperccel később visszatért.
- Középkorú férfi; nem tudom, ki lehet, bár rendkívül ismerősek a vonásai.
Újabb kopogtatás hallatszott.
- Maradj a közelben, apa, és figyelj meg minden apró részletet! - mondta Thrr-gilag, miközben kinyitotta az ajtót.
- Üdvözlöm, kutató - mondta az uralkodó. - Örülök, hogy itt találom. Bemehetek?
Thrr-gilag nagyot nyelt.
- Természetesen, uram - felelte leküzdve meglepetését.
- Köszönöm.
Az uralkodó belépett a házba.
- Kérem, ne haragudjon, hogy ilyen módon küldtem ide, de feltétlenül beszélnem kell önnel mások tudta nélkül.
- Az anyámról van szó? - kérdezte bátortalanul Thrr-gilag.
- A háborúról - mondta az uralkodó. - Az édesanyja biztonságban van, nem kell aggódnia érte. Engem inkább a humán hódítók titkos fegyverei aggasztanak. Ön szerint valóban létezik ez a CIRCE fegyver?
- Létezik - bólintott Thrr-gilag -, de ez az információ már nem titkos, klánok ura, hiszen még annak idején megbeszéltük a komplexumban...
- Igen, de akkor még nem vitathattuk meg Prr't-zevisti újabb fsss szelvényének ügyét, amelyet ön és Klnn-dawan-a titokban készített.
Thrr-gilag kővé dermedten nézett az uralkodóra. Ez az ember mindenről tud. De vajon mit fognak tenni most a lánnyal?!
- Nem. Ezt valóban nem beszélhettük meg - felelte csendesen Thrr-gilag.
Az uralkodó arcán halvány mosoly futott át.
- Nyugodjon meg, kutató. Ez nem akkora probléma, mint, ahogy ön gondolja. Csak nagyon kevesen tudnak róla.
Thrr-gilag agya lázasan dolgozott. Az uralkodó bizonyára hazudik. De valójában mi lehet a célja? Thrr-gilag úgy döntött, hogy hagyja az eseményeket maguktól alakulni. A végén úgyis kiderül, hogy mire megy ki a játék.
- Megkérdezhetem, honnan szerzett tudomást a titkos tervünkről?
- Prr't-casst-a kommunikációs csatornájának egyik bölcse keresett fel... Tudom, hogy Klnn-dawan-a el akar menni a Dorcasra. Azt szeretném, ha ön is elkísérné.
Thrr-gilag kérdőn nézett rá.
- Nem értem - mondta csendesen.
- Pedig roppant egyszerű. A dorcasi hídfőálláson három idegent tartanak fogva. Az egyikük humán hódító, a másik kettő mrachani.
Thrr-gilag pupillái összeszűkültek.
- Már említettem önnek, uram, hogy nem bízom a mrachanikban.
- Igen, tudom. Pontosan ezért szeretném, ha ön beszélne velük. És ott a humán hadifogoly is, akin elvégezhetne néhány biokémiai vizsgálatot.
- Értem - bólintott Thrr-gilag. - Ezt tekinthetem hivatalos megbízásnak?
- Természetesen.
- De én azt hittem, hogy...
- Tudom, hogy mit gondolt - folytatta az uralkodó. Nem akarom önnel részletesen ismertetni a hatalmi harc hátterét. Maga becsületes és jó szándékú... tehát hajlandó elutazni a Dorcasra?
- Hát, persze hogy elutazom - mondta Thrr-gilag.
- Mikor induljak?
- Azonnal - válaszolta az uralkodó. - A helikopter az űrkikötőbe viszi. A holmiját majd maga után küldjük. A hajón kap másik ruhát, és mindent, amire szüksége lesz. Megfelel ez önnek?
- Igen, és köszönöm, uram - bólintott Thrr-gilag.
- Még valamit. Thrr-mezaz parancsnok jelentette, hogy a humán hódítók támadást intéztek ellenük a mrachanik megérkezését követően. De nem érti az okát, és a körülmények sem egyértelműek.
- Igen, tudom. Nekem is említette.
- Persze ön és én nem csodálkozunk ezen, hiszen mi tudunk valamiről, amiről ő nem.
- Igen - mondta Thrr-gilag. - A CIRCE fegyverre gondol, ugye?
- Valamelyik alkatrésze ott lehet a Dorcason, és a humánok nem tudnak a közelébe férkőzni. De erről csak mi ketten tudhatunk. Ne említse a CIRCE nevét senkinek. Megértette? Senkinek.
Thrr-gilag bólintott.
- Sok szerencsét, kutató - mondta végül az uralkodó.
Az uralkodó távozása után Thrr-gilag még néhány szót beszélt az apjával, azután sietett a helikopterhez, amely már várta, hogy kivigye az űrkikötőbe.
A helikopteren még egyszer átgondolta az uralkodóval folytatott beszélgetés minden részletét. A történtek után már nem volt biztos abban, hogy ez nem egy újabb csapda, ami talán nem is rájuk, hanem Thrr-mezazra irányul. Úgy érezte, hogy valamennyien apró figurák, akiket ide-oda tologatnak egy világméretű hatalmi harcban.
24. fejezet
Shamanv levegőjét különlegessé tette a sokféle egzotikus növény illata. Klnn-dawan-a mélyet lélegzett, amint végighaladt a Dhaa'rr komplexumhoz vezető kanyargós úton. Kicsit izgatott volt, félt, hogy nem sikerül eljutnia a Dorcasra.
Szerencsére rengeteg személyes üzenetet sikerült összegyűjtenie, és mivel a Dhaa'rr volt a legnagyobb hatalommal rendelkező klán, ezért útja során mindenütt kedvesen és kellő tisztelettel bántak vele.
Amint a komplexumba ért, a portán megállították, és egy táviratot adtak át neki. A távirat két napja érkezett, és a Dhaa'rr hatóságok azt közölték benne, hogy Thrr-gilaggal kötött eljegyzését felbontották.
Az üzenet mindössze ennyit tartalmazott. Semmi magyarázat, semmi indoklás. Klnn-dawan-a leült egy padra, és a szikrázóan kék eget bámulta. Legszívesebben elbőgte volna magát.
Azután arra gondolt, hogy Thrr-gilag szereti őt, és nem fogja ennyiben hagyni. Tudta, hogy még látják egymást, és kitalálnak valami megoldást.
Most az a legfontosabb, hogy befejezze, amit elkezdett. El kell vinnie Prr't-zevisti fsss szelvényét a Dorcasra. Azután majd visszamegy a Dharanvra, és megtudja, hogy miért bontották fel az eljegyzésüket.
Amint felnézett az égre, észrevett három vörös fényben úszó pontot. Egymás mellett haladtak, tehát űrhajók lehettek, amelyek hihetetlen sebességgel közeledtek a város felé. Körülöttük szinte izzott a levegő; Klnn-dawan-a eltakarta a szemét, annyira bántotta az erős fény.
A pontok egyre közeledtek, és már ki lehetett venni az alakjukat: három kisméretű űrhajó volt, a törzsük fekete és fehér színekben csillogott. Még sohasem látott hozzájuk hasonlót.
A légvédelmi szirénák vijjogása fájdalmasan hasított az agyába. Hallotta, hogy a vadászgépek egymás után a levegőbe emelkednek, hogy felvegyék a harcot a betolakodókkal.
Klnn-dawan-a csak kővé dermedten állt, és a három idegen gépet bámulta, amint vakmerőn átsuhannak az égen, vakító fénysugarakkal pusztítva el a vadászgépeket és a földi lövegtornyokat...
A humán hódítók megtalálták őket!
Vége
|
