Törökországi levelek

Törökországi levelek

Mikes Kelemen régi irodalmunk egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Törökországi levelek című művét nem Magyarországon, hanem Rodostóban, Rákóczi inasaként írta a fejedelem ösztünzésére. A műn 17517q1610r ek eredetileg nem "Törökországi levelek volt a  címe. A jelenlegit Kulcsár István találta ki, amikor 1794-ben megjelentette.

A Leveleskönyvnek nincs tervszerűen elrendezett szerkezete, mivel a különálló levelek mindegyike egy-egy önálló egységet alkot ( Leveleket írok, nem könyvet"). Mikes Kelemen műve nem hatalmas, monumentális alkotás és a vallásra vonatkozó részek sincsenek túlsúlyban. Bár a barokk korban élt, az előbb említett okok miatt alkotását inkább a rokokóhoz sorolhatjuk. Témájuknál fogva a leveleket harom nagy csoportra tudjuk osztani: 1. A lelkesedés, a közeli hazatérés vágyát, 2. az érzelmi hullámzást, 3. a teljes reménytelenséget megfogalmazó levelek. Ezekben az író a törökországi taopasztalatairól, élményeiről, személyes gongolatairól ír (Például: a bújdosók egyhangú élete, a rodostói udvar rendtartása, törököknél tett látogatások, árvizek, földindulások stb).

A 37. levél az első csoportba tartozik, annak egyik kiemelkedő alkotása. Személyes élmények sokasága vezeti az előre eltervezett felépítésű verset. Távolról közeledika házakig, bemutatva a tájat, a török gazdaságát, a város elhelyezkedését ("Lóháton innét Konstantinápolyban könnyen el lehet menni ). Aztán az utcát írja le, odaköltözésük körülményeit, kapcsolatukat a szomszédokkal. Lassan ér el a tulajdonképpeni témához: bemutatni életük egyhangúságát.

A 112. levél a harmadik csoportba tartozik. Ez egy rendkívüli fontosságú alkotás, hiszen Rákóczi halálát írja le benne. Először csak közli a tényt, majd részletekre kitérve mondja el miként is távozott történelmünk eme nagy alakja az élők sorából. A műben sokkal több az érzelmi kitörés mint például a 37. versben, de ez érthető, mivel szellemi vezére elvesztése hatalas belső űrt és fájdamat hagyhatott maga után.

A levelek fiktívek (képzeltek): nem egy létező, hanem egy kitalált személyhez - egy Konstantináplyban élő öreg erdélyi hölgyhöz - írta őket. Ezekben a klasszikus francia levelezés és a rokokó jellemvonásai is megfigyelhetők: a titkon nyilvánosságot remélő félmagán jelleg, a társalkodó hangnem ("De tréfa nélkül édes néném , az egyik tárgyról a másikba térő gondolatszövés, korlátok nélkül szól bármiről, ami csak eszébe jut (a 37. levélben szinte teljesen leírja életkörülményeit, környezetét, a gazdaság másságáról is beszámol stb.). Ugyanakkor a könnyedség és irónia képei is megtalálhatók ( úgy szeretem Rodostót, hogy el nem felejthetem Záhogyt . A levelek további fontos jellemzője, hogy valódi keltezésűek.

A levelek megfogalmazási, leírási módja rendkívül pontos, szinte tökéletesen ábrázolja a természetet és az érzelmi életet. A levelekben nagyon sok vonást lehet felfedezni: majdnem mindent, amit Törökországban megismert, üsszehasonlítja hazai megfelelőjével (pl.: bortermelés). Ezzel a nagyon erős honvágyat fejezi ki - ami persze keveredik a szokásos iróniával. Stíluseszközei intenzív használatával teszi Mikes Kelemen tarkábbá ezt a művét. Az általa tapasztalt érdekes esetek anekdotaként jelennek meg a levélforma társalgó lőadásában. Gyakran használ erős érzelmi töltésű jelzőket (Pl.: Rodostó "kedve elunt városa", "édes keserű laktunk helye"). A hagyományos levélzáró részt jelzőhalmozással teszi játékossá: ". ezzel maradok kend köteles, láncos, madzagos, spárgás és zsinóros szolgája Kedveli az alliterációs formát (Pl.: "holnap az a holnap hat holnapra halad"), a szójátékokat, a megszemélyesítést, a haszonlatokat ( úgy halt meg, mint egy gyermek"). Az író az erdélyi nyelvet használta fel az íráshoz (mivel ott született) és ezzel a levelek olyan hatást váltanak ki, mintha egy székely mesélő tollából származnának.

Mikes Kelemen ezt az alkotását kevésbé értékelte annyira, mint a Mulatságos napok című műfordítását. Az utókor számára azonbn történelmi mondanivalója miatt sokkal értékesebb alkotás a Törökországi levelek.