ALTE DOCUMENTE |
UTAZÁSOK 2006-BAN
Arra gondoltam, az idén többet ülök itthon, s kevesebbet utazom. Hát erre szokták mondani: Ember tervez, Isten végez.
Április 15-én utaztunk Ritával Budapestre, hogy megnézzünk néhány színházi előadást. Kényelmes Intercity vonattal utaztunk. Csak a látvány volt borzasztó! A Tisza akkora volt, mint a Balaton! Helyenként a fáknak csak a csúcsa látszott ki az óriásira nőtt folyóból. A vonat is helyenként szinte lépésben ment. Kellemes meglepetés volt, hogy a szomszéd fülkében Dán Zsuzsa volt osztálytársnőm két lánya utazott, Zsuzsi és Klári meg egyik fia a háromból, Áron. Ez a vonat a Keleti pályaudvarra megy, így várnunk kellett, míg András barátom két lányával eljöttek érettünk. Veronka finom ebéddel várt otthon. Élvezettel gyönyörködtem az átépített lakásban.
Estefelé zsidótojást készítettem, de Veronka, meleg szendvicset készített vacsorára, így az én tojás körözöttemet lekörözte, s csak másnap került sor reá.
Rita is, én is, írtunk haza levelet, de telefonáltunk is Istvánnak. A leányok barátkoztak, beszélgettek, Rita zongorázott is.
Április 16-án, Húsvét vasárnapján elmentünk Ritával a Nagy Ignác utcai unitárius templomba, ahol mindketten úrvacsorát vettünk. Egy szép kiállítás is volt a tanácsteremben, azt is megnéztük. Régi fényképek, ruhák, emléktárgyak.
Alig értünk haza, Rita átöltözött s ment Andrással, Csincsivel, Annával a Velencei tóra kajakozni! Életében először kajakozott, utólag bevallotta, 5 másodpercig félt! András meg is dicsérte, hogy milyen ügyes volt. Amíg hazaértek, én Zsebinek segítettem, valami Konfucius szöveget gépeltem neki a számítógépen. Este színházba mentünk. Csincsi jött velünk a családból.
Robert Thomas: Nyolc nő című előadását láttuk. Rita extázisban volt! Tényleg nagyon jó volt az előadás. Este sokáig beszélgettünk.
Április 17-én, Húsvét hétfőjén megmutattam Ritának a Filozófiai Kertet, s fényképeket is készítettünk. Szerencsére. Ugyanis azóta ezek a csodás szobrok a vandalizmus áldozatai lettek!
Botár Anikóéknál ebédeltünk. Nagyon jól éreztük magunkat, finom ebéd volt, sok nyuszi-ajándék. Zoltán megcsodálta Rita csinosságát, karcsú derekát. Ott ebédeltek Zolika és felesége, Mónika is.
Ebédután 'Sigmond Pindi unokaöcsémmel találkoztunk. Felvitt minket libegővel a János hegyre, ahol egy nagyot sétáltunk, s megcsodáltuk Budapestet felülről nézve! Aztán megnéztük a Bazilikát is, de mise volt, így nem tudtunk a Szent Jobbhoz bejutni. Este megint színházba mentünk, ezúttal Anna jött velünk.
Pierre Barillet: A kaktusz virága című előadást néztük meg. Ez az előadás is tetszett, de a Nyolc nő jobb volt!
Este otthon nagy családi fényképezést szerveztem!
Április 18-án, kedden, Rita a Gyűrűk ura című filmet nézte a lányokkal.
Én meg a városba mentem elintézni a megbízatásokat. Istvánnak egy kéziratát vittem el az Írószövetséghez a Bajza utcába. Kovács Ildikónak a Bábszínháztól hoztam el fényképeket, az általa rendezett Don Quichote előadásról. Keresztes Évát látogattam meg, aki segített az előadásokra jegyet szerezni. És végül bevásároltam, megvettem majdnem mindent, amivel megbíztak.
Délután Czakóékat látogattuk meg, ahol nagyon kellemes beszélgetés volt a felnőttekkel is, de a 6 gyermek közül a legkisebbel, Adorjánnal is. Nagyon örvendtek, hogy megismerhették Ritát! Éva levitt autóval minket a HÉV-ig, mert megint színházba igyekeztünk. Ezúttal csak k 252j91c etten mentünk Ritával.
Ray Comsey: Páratlan páros című darabját néztük meg. Elég jól szórakoztunk, de a Nyolc nőt ez az előadás sem érte utol.
Április 19-én, szerdán Blani barátnőmet látogattuk meg. A Szondi tesztet megcsinálta Ritának is Blani. Legfontosabb tanács: legyen nagyobb önbizalma!
Útban lefelé a hegyről, bementünk a Bartók Emlékházba. Szép élmény volt. Rita csak állt a Bartók zongorája mellett, s a legszívesebben leült volna a zongora mellé, s valamit zongorázott volna, de sajnos, ezt nem lehetett. Megcsodáltuk Bartók kiállított személyes tárgyait, aktatáskáját, kopott cipőjét. Több fényképet is készítettem Ritáról, még a Bartók szoborral is.
Villamossal elmentünk István tesztlapjaiért, arra gondolván, később majd
Rita egyedül is elhozhatja, ha én esetleg többet már nem megyek Budapestre.
Farkas Éva barátnőmhöz is beléptünk néhány percre, hogy átadjam Lászay Anna részére az eszperantó újságokra való előfizetést. Délután pihentünk. Este a negyedik előadásra Csincsi jött velünk. Egy tragikus abszurdot néztünk meg.
Varsa Mátyás: Tin és Putto Li-Potban című előadás talán a legkevésbé tetszett. Rita meg is jegyezte: Ez Apucinak való előadás volt.
Este Andrással beszéltem meg a világ dolgait.
Április 20-án, csütörtökön csepergett az eső. De mi azért elmentünk a Szépművészeti Múzeumba. Nagy élmény volt Ritának. Kicsit el is fáradtunk.
A Deák téri papírüzletben még vásároltunk ezt-azt, aztán otthon, ebéd után pihentünk egy nagyot, mert este újra színházba készültünk. Hát biza ez az ötödik előadás - egy-két jó alakítást kivételével - kicsit unalmasnak tűnt.
Szép Ernő: Vőlegény című előadása, kissé porosnak tűnt. Hol volt ez a Nyolc nőhöz viszonyítva?!
Április 21-én, pénteken, telefonáltunk Istvánnak, hogy minden rendben van. Aztán elmentünk a Terror Házba - Rita kívánságára. Azt remélem, hogy szinte 16 évesen, nem túl korán vittem el erre a szörnyű dolgokra emlékeztető helyre?! Szegény Keresztleányom megdöbbenve nézte a képeket. Nem akart hinni a szemének. Ez mind igaz? Ez így volt? - kérdezte szörnyülködve.
Marek Veráékat látogattuk meg. Vera és Feri csak álmélkodtak, hogy milyen szép nagy lánya van Istvánnak és mennyire hasonlít rá! Rengeteg ajándékot kaptunk, alig bírtuk hazacipelni.
Este a hatodik előadásra Veronka jött velünk. Szerencsére, ez az utolsó előadás is nagyon jó volt!
Christopher Hampton: Emberbarát című előadásán igazán jól szórakoztunk.
Este forralt bort ittunk búcsúzóul és zongoráztunk.
Andrástól kapott könyvből másoltam ki adatokat a XX. századi népirtásokról. Ezeket az adatokat aztán októberben használtam föl.
Hat napos pihenésre vitt el Pendzsike minket, Édesanyját és engem.
Június 8-án, vasárnap reggel 9-kor indultunk, de olyan rossz volt az út, hogy csak ¾ 2-re értünk Barótra. Penzsa finom ebéddel várt. Telefonáltam Istvánnak, hogy szerencsésen megérkeztünk Barótra.
Kimentünk Attila sírjához. Kicsit csepergett. A virágos sír mellett állva arra gondoltam, milyen szeretetreméltó, igazi jó ember volt Pendzsike édesapja. Nem lehet őt elfelejteni.
Az út Baróttól Gyimesközéplokig 2 ½ órát tartott. Csodálatos volt ez az út! Semmi sem szebb a természetnél!!!
Méteres fű volt a ház körül. Nem lehetett behajtani addig, amíg egy szomszéd utat nem kaszált a kaputól a házig. Zsófi kutyát is vittük. Őrjöngött a boldogságtól, csak rohangált fel s alá.
A patakpart melletti asztalnál vacsoráztunk. Vacsora után a szemben levő hegyoldalra másztunk fel, nekem ez félórába tellett! De sajnos, potyára erőltettem meg magamat, mert nem volt erőtér! A mobiltelefonom süket volt. Lefelé is nehéz volt az út! A patak csobogójánál mosakodtam, fogat mostam.
Nagy csokor margarétát szedtem. Édesanyám kedvenc virágja.
Este írtam.
Június 9-én, hétfőn reggel, ragyogó kék az ég, süt a nap, a madarak csiripelnek. Csodálatos békesség van a lelkemben. Nem tudok betelni a természet szépségével. Bármerre nézek, fákat látok, virágos hegyoldalakat, a patak csobogása szebb, minden zenénél. Eszembe jutnak a "vizes" emlékeim. A patakok, a folyók, a tengerek.
Penzsával megegyeztünk, hogy megosztjuk a munkát. Ő főz, én meg mosogatok. Erősen finomakat főzött egész idő alatt.
A patak parton reggeliztünk és kávéztunk. Napoztam, kézimunkéztam. Finom ebéd, mosogatás, pihenés, alvás. Délutáni kávézás után megint csak kézimunkáztam. Penzsa elmesélte az életét.
Pendzsikének sikerült hazatelefonálnia Istvánéknak is.
Vacsora után sétáltunk egyet. A közeli jó vizű forrásból hoztunk haza Penzsával vizet.
Nagy mérgelődést okozott egy foxi-szerű kóbor kutya, mert megette Zsófi kutyának egy hétre előre megfőzött ételét.
Este Jelenits Istvánról szóló lenyűgöző, tüneményes könyvet olvastam.
Aztán megint írtam.
Június 20-án, kedden, igazi nyári nap. Délelőtt kézimunkázással töltöttem az időt, kicsit napoztam. Aztán a szobában ebédeltünk az erős napsütés miatt.
A délutáni pihenés után Penzsával vad csombort gyűjtöttünk. Csodálatosak a virágos mezők.
Pendzsike egész héten rengeteget dolgozott. Kimosott a patakban egy csomó pokrócot. Hatalmas köveket emelt ki a patakból és egy új utat épített a háztól a csobogóig. Csak ámultam-bámultam, hogy mikre képes Pendzsike!
Vacsora után, a változatosság kedvéért, römiztünk. Élveztem a játékot. Hány éve már, hogy Édesapámmal és Édesanyámmal esténként römiztünk! Mennyire hiányzik több évtized után is a velük való játék!
Márai Sándor: Ég és föld című könyvét olvastam. Megunhatatlan számomra minden Márai könyv.
Délután a szomszédasszonyok összeszedték a lekaszált füvet, vagyis a szénát. Eszembe jutott, hogy gyermekkoromban, városi lévén, nem értettem a "széna vagy szalma" kifejezést. Amíg rá nem jöttem a széna és a szalma közötti különbségre. Vajon más nyelvekben ezt a kérdést felteszik-e megtudni, hogy valaminek jó vagy rossz az eredménye?! Most hogy ez eszembe jutott, meg fogom érdeklődni!
Június 21-én, szerdán délelőtt befejeztem a CENT FABELOJ (Száz mese) című novellámat. Aztán horgoltam egy szép piros edényfogót, hogy Gyimesben is legyen. Pendzsike vásárolni ment, sikerült onnan telefonálnia haza, mert itt Borospatakon, hiába mászom meg a hegyet, nincs erőtér a magas hegyek között, nem lehet telefonálni. Rémesen el vagyunk kényesedve mi városiak ezzel a mobiltelefonnal.
Pendzsike tüzet rakott s flekkent sütöttünk parázson! Mint hajdanában Szentmihályon Édesapám! Most is látom magam előtt a maga elé kötött fehér köténnyel.
A megszokott délutáni pihenés, alvás után, kézimunkázás és csodás
táj bámulása, a titokzatosnak tűnő fenyőerdők, a patak sejtelmes, állandó csobogása, a békés délutánban a tücskök cirpelése, a Csend.
Penzsa+Pendzsike a szomszédba mentek egy tévésorozatot megnézni. Zsófi kutyával ketten maradtunk a házban. A kutya sír, ugat, ő is menni akart, rohangál a szobában, felugrik az ágyra, kinéz az ablakon, nyüszít és nyöszörög. Simogatom a fejét, vigasztalgatom, mondikálok neki, amíg végre megnyugszik. Penzsa ágyára felugrik, ott elalszik. Amikor hazajönnek, kitörő örömmel ugrándozik, boldog.
Vacsora után megint römizünk. Olyan jól játszanak mindketten, hogy sorozatban vernek. Aztán végre én is nyerek egy partit.
Az ágyban a Helikonból olvasom Szőcs Pista elbűvölő írását. Irigylésre méltó a sokirányú tudása.
Aztán Máraival fejezem be a napot. Csodálatos!
Június 22-n, csütörtökön délelőtt kézimunkázom. A Nőszövetség részére elvállaltam egy kék keresztszemes függöny hímzését. Nagyon szép a mintája. Titokban koszorúkat fonok margarétából Penzsának és Pendzsikének a fejére. Le is fényképezem őket. Aztán egyik koszorú az én fejemre kerül, a másik Zsófi kutyára, s Pendzsike minket is lefényképez.
Ebédután pihenés, alvás nélkül. Reggel ½ 5-ig voltam ébren. Gondolkoztam. NAPOZÁS! CSEND! BÉKE! NYUGALOM!
Pendzsike olvas, Penzsa keresztrejtvényt fejt, én kézimunkázom. Az ég valószerűtlenül kék. A patak csobogás a legjobb idegnyugtató. Penzsa meglepetésként elmosogatott helyettem.
Penzsával a forráshoz megyünk friss vízért, Pendzsike hoz egy kondér tejet és kapunk egy nagy, frissen sült házi kenyeret. Vacsora: TEJ és KENYÉR. Eszembe jut Szentendre szigete, Tahitótfalu, 1945 tavaszán, az ostrom után, egy hónapig ott éltünk, s a több hónapos óvóhelyi éhezés után, ott ittunk először tejet és ettünk friss kenyeret.
Römizés. Ma este én nyertem.
Márait olvasom. Remek.
Június 23án, péntek délelőtt megírtam visszaemlékezéseimet a kolozsvári Unitárius Leányotthonról, Zsakó Zsóka részére. Még ebédelőtt felmentem megint a szemben levő hegyre, de sehol sem működött a telefon. Lefényképeztem fentről a virágos réttel körülvett házat.
Káposztát sarvaltam az ebédhez. Penzsa szenzációs puliszkát főzött! Tejjel és túróval ettük. Ebédután aludtam is.
ÓRIÁSI ESŐ! Félelmetes egy ilyen nagy idő itt a hegyek között! A villámlás és dörgés itt más, mint városon. A kristálytiszta patak vize barna színű lett, mintha tejeskávé folyt volna víz helyett. Megnőtt és ijesztő módon görgette a nagyobb köveket a víz. A tornácon, a karospadon ültünk. Néztük és hallgattuk az esőt. Szép volt.
Az asszonyok délelőtt lemosták az újonnan vásárolt öreg bútorokat, amiket Pendzsike szerzett, szerencsére még az eső előtt behordtuk a kicsi házba. Dezsőbácsi is segített, aki az új házban dolgozik, az asztalos munkát végzi.
Az esti búcsú-römizés változó szerencséjű volt, rendre mindegyikünk nyert.
Vacsorára finom szalonnát és túrót ettem. Attól félek, 6 nap alatt meghíztam!
Délben beléállt az isiászos fájás a derekamba. Kétszer is vettem be fájdalomcsillapítót és bekentem bengay-jel. Tűrhető lett.
Márai könyvéből jelöltem ki a kimásolnivalót.
Június 24-én, szombaton hazavittük Penzsát Barótra, aztán hazajöttünk Kolozsvárra.
Nagyon szép volt ez a nyaralás.
Hálás vagyok érte Pendzsikének.
HARMADIK UTAZÁS
Régi vágyam teljesült, hogy végre eljutottam a moldvai csángók földjére. Még a tavasszal olvastam egy felhívást, Budapestről indult egy kirándulócsoport a csángókhoz. Megkérdeztem, vajon én nem kapcsolódhatnék itt Kolozsváron a csoporthoz? Nagyon örvendtem az igenlő válasznak. Aztán a tavaszi utat őszire halasztottam, mert egy francia eszperantista barátnőm látogatott meg. Így augusztusra maradt az út.
Augusztus 3- án, csütörtök reggel, taxival mentem föl a Szent Kamill Otthonig, ahol az útitársaim aludtak. Megismerkedtem útitársaimmal, Elisabeth-tel már szerda este találkoztam, mert felmentem Testvéremékhez virágot öntözni, békákat és Dobi papagájt etetni, s az Otthon éppen ott van a szomszéd utcában.
Átutaztunk Torda, Segesvár, Udvarhely, Csíkszereda városokon. Gyimesbükkön aludtunk, kis faházakban, de a fürdőszobában forró víz volt, zuhanyozhattam! Finom vacsorát kaptunk!
Sok érdekes és rokonszenves útitársam volt. Forgách János, 7 gyermekes családapa, 35 unokája van. Elisabethről kiderült, hogy ismeri Jobbágyékat, volt bábos kollégáimat, amikor Ausztráliában élt. Gyöngyösi Lajos pedig a csángó keresztszülők társaságának elnöke Budapesten. Az Albert családdal ültem egy asztalnál, Zoltán, Rita, Zoli, Magdi, nagyon kedvesek.
Este 9 órakor már ágyban voltam és a gyenge lámpa fényénél olvastam, ezúttal eszperantóul, Ryszard Kapuszinsky: Ebono című
könyvét. Afrikai riportok. Bár érdekesnek tűnt, a gyenge fény és a fáradtság miatt 9,15-kor villanyt oltottam.
Augusztus 4-én pénteken, a szűk hely miatt a tibeti 5 jóga gyakorlatot nem tudtam elvégezni, de a júliusban elvégzett Prananádi tanfolyamon tanult önenergetizálást minden reggel az ágyban elvégzem. Igaz, ma reggel ½ 3 - kor, de aztán visszaaludtam, nagyon szomjasan, mert az üveg vizemet az autóbuszban felejtettem.
Reggel 7-kor keltem, zuhanyoztam, csomagoltam, reggel 8 órakor volt a reggeli. Pákozdy Judit újságírónővel beszélgettem. Reggeli után, a szállóhelyünk háta mögötti hegyre mentünk, az egykori Vámházhoz, ahol az 1000 éves határ volt. Megkopott lépcsők vezetnek fel a tetőre, ahonnan körbe nézhettünk, s mivel szép volt az idő, messzire elláthattunk. Különös érzés volt ezen a helyen lenni! Ezt csak egy magyar ember értheti meg s talán még jobban: egy erdélyi magyar.
Beszélgettem a VÁR-CAMPING vezetőjével, aki elpanaszolta, hogy több árvíz után, az idén újra kezdték az építkezést. Nem volt vendégkönyvük, de én egy ívpapírra írtam és írattam másokkal is véleményt a kiváló vendéglátásról, a létesítendő vendégkönyvbe.
Aztán ½ 12-kor indultunk útnak, s 2 órára LÉSZPEDEN voltunk, ahol finom ebéddel várták az egész csoportot.
Márton Attila tanár, aki szintén magyar nyelvre tanítja a csángó gyermekeket, egy kis beszámolót tartott a jelenlegi helyzetről.
Ebéd után, - csorba húsgombóccal, sült kolbász krumplipürével, uborkasaláta, ásványvíz, bor, kalács - gyermekek egy csoportja gyönyörűen énekeltek magyarul, táncoltak, mesét mondtak. Megható volt!
Egy fiúcskával szóba elegyedtem, Pohancea Julian a neve, a 3 húgából kettő ott volt, énekeltek és táncoltak ők is. Juliánnal beszélgetve megtudtam, hogy megdöglött a tehenük! Természetesen rögtön elhatároztam, hogy újra megszervezek egy tehénvásárlást. Kicsit nehezebb lesz, mert 30 évvel ezelőtt csak 5000 lejt kellett összegyűjtenem - 10 lejenként - most kb. 20 millió lejbe kerül egy tehén. Hát abban reménykedem, hogy 2007-ben sikerül összegyűjteni a pénzt.
Annanéni házának udvarán volt a megterített asztal. Megnéztük belülről is a házat. Sok gyönyörű eredeti csángó kézimunka, terítő, bútor mellett, sajnos, a vázákban művirág is volt. (Annanéni meghalt a télen.)
Elosztották a szállásokat. Én KLÉZSÉN laktam, Benchea Elena nevű asszony családjánál. Lina jól beszél magyarul is, csángó magyarul! Aznap érkezett haza a férje, András is, meg a legnagyobbik gyermeke, Claudia, aki Kolozsváron dolgozik, bár egyetemet végzett, egy automata játékbarlangban, mert ott sokat lehet keresni. Kisebbik lánya, Andrea és fia Adrian, már otthon voltak.
Szép házuk van, 4 szoba, falusi turizmussal akarnak foglalkozni. Előttem még csak egy vendége volt. Bevitt a fürdőszobába és közölte velem, hogy zuhanyozni is lehet, de a vécébe csak huggyozni szabad, a nagydolgot kint kell elvégezni a budin. Álomszép kert van a ház háta mögött. A szülők jól beszélnek magyarul, Claudia elég jól, a két kisebb ért, de nehezen beszél magyarul. Lina telefonon beszélt valakivel, s boldogan újságolta: olyan norocom (szerencsém) van, hogy a vendégem nemcsak magyarul beszél, de tud oláhul is. Vacsorára finom vinetta volt, sajt, paradicsom, paprika, finom házikenyér. Sajnos, az én szobámban nem volt kicsi villany, így a nagyot égettem, míg olvastam és írtam.
Augusztus 5-én, szombaton, Linával reggeliztem, tea, vaj, sajt, tojás, szalámi, paradicsom, eper íz volt a bőséges reggeli.
Aznap volt SOMOSKA faluban az új római katolikus templom felszentelése. Rengeteg ember összegyűlt. Az egész falut kidíszítették, minden kerítésen szebbnél szebb szőttesek, terítők, kézimunkák voltak kiaggatva. A fejünk fölött, az úttesten keresztül a magasban, szebbnél szebb fejkendők függtek a kihúzott kötélen. Hét pap vezette a felszentelést románul. Megtudtuk, hogy előző vasárnap a pap azt prédikálta, hogy ezen a szombaton nagy meleg lesz, az asszonyok NE öltözzenek népviseleti ruhába, mert meg fognak izzadni és büdösek lesznek. MINDEN ASSZONY NÉPVISELETI RUHÁBAN JELENT MEG!
Évtizedek óta hiába kérik, egyik pápát a másik után, hogy engedélyezzék a magyar nyelvű misét. Amikor II. János Pál pápa Budapesten járt, egy csángó küldöttség a pápa kezébe adta a kérvényt, amiben kérik a magyar papot és magyar misét. Én magam is láttam a TV közvetítést annak idején! Erre a kérvényre se kaptak választ a mai napig! Elszomorító!
Irtózatos hőség volt. Szerencsémre, jó szokásom szerint, ernyővel járok. Ha esik az eső, ha süt a nap, megvéd. A templomba a tömeg fele se fért be. Én nem is tolakodtam. Többen rosszul lettek, s kijöttek a templomból, mert fulladoztak a melegtől és a levegőhiány miatt. Két kicsike ablak volt nyitva szellőztetés céljából. Valaki a csoportunkból, a felszentelési szertartás után bement, hogy megnézze belülről a templomot. Megdöbbenve mesélte, hogy a padló mindenhol VIZES volt. Nem tudta megállapítani, hogy ez izzadság volt-e, vagy. más, mert olyan büdösség volt, hogy hamar kisietett.
A szertartás alatt Tóth Miklóssal beszélgettem. Elmeséltük egymásnak életünket, vele is összebarátkoztam, ahogy rendre mindenik útitársammal.
Klézsén ebédeltünk, paraszt csorbát marhahússal, krumpli gulyást kolbásszal, kávét. Ebédután hazamentem átöltözni, s Linának szólni, hogy nem vacsorázom otthon.
Útközben, ALSÓREKECSIN mellett mentünk el, ahol a Böjte
Csaba-féle iskolahelyet láthattuk. Csodálatos terv, remélem, sikerülni fog, mert iskola és bentlakás épül a magyarul tanuló csángó gyermekeknek.
KÜLSŐREKECSINBE mentünk, egy 5 km-es irtózatosan rossz
úton. Ott egy kultúrház volt, ahol Siri Viktória tarisznyákat szőtt, egy furulyacsoport gyakorolt a fellépésre. Egy kantinban vacsoráztunk.
Sokat kellett várni az előadásukra. Közben beszélgettünk. A buszban ültünk, Elisabeth elmesélte, hogy kerültem én a csoportba, s hogy közös barátaink is vannak, akik Ausztráliában élnek! Aztán én is meséltem Jobbágyékról, s a Bábszínházról, ahol kollégák voltunk. Megemlítettem, hogy Micimackóról tartottunk előadást, Éva volt Malacka. És észre se vettem, már meséltem Micimackót, a Jánoska hangját próbáltam utánozni és Malackát, az Éva hangján, majd a Nyuszit, a Sanyi hangján és a Tigrist, a Zoli hangját utánozva. Az egész társaság megbabonázva hallgatta a mesét. Mozdulatlanul ültek, néztek, csillogó "gyermekszemmel" és megállt az idő. Én újra a Bábszínházban voltam, mintha nem telt volna el 22 esztendő, ők pedig, feledve a felnőttkor minden búját-baját, boldog gyermekekké váltak! Másnaptól kezdve MINDENKI másképpen nézett rám, másképpen szólt hozzám, vagy aki mellettem megállt, végigsimogatta a karomat, vagy csak egyszerűen rám mosolygott. Boldog voltam.
Gyermekkoromban Benedek Elek Magyar mese- és mondavilágán nőttem fel. Nem ismertem Micimackót, ahogy a Kisherceggel is csak felnőtt koromban találkoztam. Mindezt kárpótolja, hogy közel 80 évesen is, Micimackóval örömöt tudok szerezni másoknak!
Aztán végre elkezdődött az előadás. A műsorban a helybeliek táncoltak, énekeltek, zenéltek, duda, hegedű és dob zenekar játszott. Budaörsi vendégcsoport is táncolt. Az utolsó szám az asszonyok tánca volt, kb. 50 év körüliek táncoltak, remekül!
Éjjel ½ 12-re értünk haza. Lina figyelmes volt, villanyfénnyel várt a teraszon. István kétszer is keresett telefonon, hiába.
Augusztus 6-án vasárnap reggeli után még pihengettem, szenderegtem egy kicsit, mert csak 1 órakor volt az indulás. Lefényképeztem Linát és családját. Beszélgettem a 3 gyermekkel. Korán ebédeltem. Finom csorba volt, csirke sült krumplipürével, kovászos uborkával, eperszörp, főtt kukorica. Lina mindig nagyon kitett magáért.
Elindultunk PUSZTINÁRA. Nyisztor Tinkával is találkoztam, megnéztük a felépült gyönyörű magyar házat. Nyisztor Ilona énekelt, meg egy csoport gyermek, végül legszebben az édesanyja, László Erzsébet.
BÁKÓBAN megálltunk, hogy az autóbusz kerekeit sártalanítsák. Klézsére este 8 órakor érkeztünk. Nehányan elmentünk Duma Andráshoz, aki előadást tartott nekünk a csángó mitológiáról. Fantasztikusan érdekes volt.
Beszélt a KLÉZSE-SZERET ALAPÍTVÁNYRÓL és annak céljairól: 1. tanulás, 2. kultúra, 3. technika. Főtt kukoricával kínáltak.
Elképzelhetetlenül irtózatos út vezet a házukig. Egy arasznyi pataknak hol a bal, hol a jobb partján ment a terepjáró, de helyenként nem volt út se balról, se jobbról, akkor a patak közepén mentünk. Érdekes könyve jelent meg a Csángó mitológiáról, Kolozsváron megvettem két útitársam részére.
Lina otthon kőttes túrós buktával és tejjel várt.
Augusztus 7-én, hétfőn reggel elbúcsúztam Linától. Csomagolt nekem egy csomó zöldséget, csípős paprikát.
Csíkszeredában megálltunk, megnéztük a különleges szépségű Makovecz-féle templomot. Imádkoztam.
Farkaslakára érve egy óriási jégeső ért utol. Egy cukrászdába mentünk be, de várnunk kellett, amíg elmúlik, mert lehetetlen volt kilépni, a zuhogó, diónyi nagyságú jégesőben. Amikor lecsendesedett, egyesek elmentek megnézni a Szervátiusz-féle Tamási Áron emlékművet.
Az autóbuszba becsorgott a víz, több ülőhely vizes lett. Valószínűleg a légkondicionáló berendezésen folyt be a víz.
Korondon is megálltunk, egy fazekas műhelyt meglátogatni, a Páll Ágostonét. Többen vásároltak.
Erdőszentgyörgyön meglátogattuk a régi református templomot, ahol Rhédey Claudia emléktáblája látható, aki üknagyanyja volt a jelenlegi angol királynőnek, Erzsébetnek! Bizony ám!
Marosvásárhelyen megkerestük a Bod Péter Alapítványt, ahol az aznapi szállóhelyünk volt. Nagyon finom vacsorát kaptunk, lucskos káposzta volt, paprikás aprópecsenye galuskával, káposztasaláta, alma és barack.
Augusztus 8-án, kedden Marosvásárhelyen meglátogattuk a Kultúrpalotát és a Teleki-Bolyai Tékát.
Tordán kiszálltam, taxival elmentem Kolozsvárra, egyenesen Testvéremékhez. A csoport még elment Torockóra és a Tordai hasadékhoz, meg a Sóbányába. Este az Agapéban vacsoráztak. Ott találkoztam velük, mindenkinek vittem egy kis ajándékot. Szeretettel elbúcsúztam tőlük. Időközben azt is megtudtam, hogy a társaság fele már csángókeresztszülő! Szívből örvendtem, hogy összehozott velük a Sors. Elisabethnek külön hálás vagyok ezért az útért, a lehetőségért, hogy eljuthattam a Csángók földjére.
NEGYEDIK UTAZÁS
Három napot voltam otthon és újra útnak indultam. Ezúttal egy rövid útra mentem, Budapestre, a legkisebb Gyergyay-unoka keresztelőjére.
Augusztus 11-én, péntek reggel 7 órakor indultunk, román határ másfél órát álltunk, a magyaroknál 15 percet. Cegléd felé kanyarodott a mikrobusz két utassal, azután a Ferihegyi repülőtérre vittünk másokat, s ki tudja miért, egy fél órát ott várakoztunk. A Népligetbe érkeztünk, s kiderült, hogy a piros metró nem jár. Megkerestem a metrópótló buszt. Jó későre, délután ½ 5-re érkeztem meg Gerinczyékhez. Kicsit megvigasztalt a finom töltött paprika ebéd. Zuhanyoztam s pihentem, aztán még telefonáltam egy csomó embernek, hogy itt vagyok, de rövid időre s nem tudom őket meglátogatni, de érdeklődtem, hogylétük felől. Persze első István volt, akinek telefonáltam, hogy szerencsésen megérkeztem. Aztán Gyergyayéknak, hogy tudjam meg a másnapi programot.
Augusztus 12-én, szombaton ½ 12-kor kezdődött a keresztelő. Megint rengeteg ember gyűlt össze, mint a tavalyin, tele volt a Nagy Ignác utcai unitárius templom. Most is Szentiványi Ilona végezte a keresztelési szertartást. Egy fehér rózsabimbót mártott a keresztelői kehely vizébe, s azzal érintette meg a gyermek homlokát. Mint tavaly, az idén is a Margit utcai vendéglőben volt a pazar keresztelői ebéd. Két aranyos asztaltársam volt: Angi Gyöngyi és Rusz Csöpi. Jól elbeszélgettünk! A baj csak az volt, hogy hármunknak hat személyes tálat hoztak, mivel az asztal 6 személyre volt megterítve. Jaj Istenem, mennyit ettem! Mintha egy kiéhezett, szegény öregasszony lennék! De hát nem lehetett ellenállni a majonézes rántott gomba előételnek, utána meg a 7-8 féle körettel körberakott különféle sülteknek. S aztán a fagyi, torta tejszínhabbal! Volt elég idő a beszélgetésre a hosszúra nyúlt ebéd alatt.
Aztán megegyeztünk, hogy folytatásként megtartjuk a Bötyét, vagyis a budapesti öreg tyúkok egyletének a találkozóját. Csöpivel elmentünk a Medve utcába, ahol Gyergyayék budapesti lakása van. Olyan hamar indultunk el, hogy Gyöngyitől el se tudtam búcsúzni! Este 8 óráig folyt a duma. Megegyeztünk, hogy az 57-ik Érettségi Találkozót szeptember második vasárnapján tartjuk Kolozsváron, a Heltai Alapítvány éttermében, ahol az 55-iket is megtartottuk. Éva mesélt a fiairól s a problémákról. Csöpi elmondta, hogy 4 év után is még mindig siratja meghalt Nővérét.
Este sokáig beszélgettem a Gerinczy családdal.
Augusztus 13-án, vasárnap délelőtt megajándékoztam magam egy kiadós pihenéssel! Kimondhatatlanul jól esett!
Aztán játszottuk egy remek társasjátékot (ARCOK), Veronka, Csincsi, Zsebi meg én. A keresztelői zabálás után nagyon jól esett a könnyű, finom gyümölcsleves és rakott krumpli.
Délután 5-re elmentem Blani barátnőmhöz. Meséltünk egymásnak életünkről, örömeinkről, gondjainkról.
Augusztus 14-ikén, hétfőn délelőtt vásárolni voltam, gyógyszereket, könyveket, postára tettem föl csomagot. Marek Veráékat látogattam meg.
Délután nagyot aludtam, majd beszélgettem Veronkával és Csincsivel, a Prananádi tanulmányaimról meséltem nekik.
Augusztus 15-én, kedden reggel Veronka taxival vitt ki a Népligethez, most onnan indul a mikrobusz, amióta rendszeres járat lett.
Kicsit fáradtnak éreztem magam.
Hazaérve telefonáltam Istvánéknak, Ildikónak, Csagának, hogy itthon vagyok. Megnéztem az interneten a leveleimet, aztán ágyba zuhantam.
ÖTÖDIK UTAZÁS
Egy napot pihentem, s aztán megint útra keltem. Ezúttal esküvőre voltam hivatalos.
Augusztus 17, csütörtök. Vonattal utaztam Sepsiszentgyörgyre, ahol Albert Éva kománémnak egyik unokája, Albert Zoltika tartotta esküvőjét, Élthes Kincsőt vette feleségül.
Sepsiszentgyörgyön vártak az Állomáson Éva és Évike. Egyenesen Bitára mentünk, egy közeli kisfaluba, ahol egy kis házuk van és egy elég nagy kert, ahol Éva mindenik gyermeke családjának megvan a maga része. Éva kománém gyakran "kimenekül" a városból ide a csendbe, dolgozgat a kertben.
Vacsoráztunk, beszélgettünk, meséltem utazásaimról. Éva legkisebb fia, Etele is meglátogatta Édesanyját. Lefekvés után, Évike keresztleányommal beszélgettünk hosszasan az élet problémáiról.
Augusztus 18, péntek. Reggelinél Éva kománémmal beszélgettünk a jelenről, de főleg a múltról, sok közös emlékünkről.
Ebédután pihentünk, aztán mentünk az esküvőre, az unitárius templomba! Megtelt a templom a sok rokonnal és jó baráttal. Nagyon szép esküvő volt! Éva kilenc unokája közül Zoltika az első, aki megházasodott, pedig kor szerint ő csak a harmadik a sorban. A templomot csodálatosan díszítette a sok virág. A két fiatal meseszép volt. Sugárzott róluk a boldogság. Csodálatos érzés volt egy ilyen esküvőn részt venni!
A Park étteremben volt a vacsora. Ha azt mondom, hogy "igazi, békebeli esküvői vacsora" volt, akkor azt csak azok érthetik meg, akik nem mai fiatalok! Szenzációs volt a zenekar is! Még mi is táncoltunk, Éva meg én is. És énekeltünk is! Hajnali ½ 4-ig mulatoztunk. Rég nem éreztem ilyen igazán jól magam. Megismerkedtem az angliai rokonokkal is, így az angol feleséggel és két fiával kicsit angolul is beszélgettem. Otthon Évikével még ½ 5-ig folytattuk a beszélgetést. Aztán én 5 óráig még olvastam egy kicsit.
Augusztus 19, szombat. Reggel biza-biza csak 11-kor keltem föl és csak egy pohár tejet ittam, mert az esküvői lakoma két napra való koszt volt.
Örsivel beszélgettem az életéről, problémáiról, megnéztem a rajzait, elolvastam a verseit. Született művész-tehetség ez a fiú.
Ebédutáni pihenés után kimentünk a temetőbe, Kománém Édesanyjának, Ilonanéninek a sírjához, s kivittük a Bitáról hozott virágokat, hiszen az esküvő éppen Ilona napján történt! És Rita születésnapján!
Aztán meglátogattam Buba barátnőmet. Három órát beszélgettünk. Meséltem utazásaimról, élményeimről.
Augusztus 20, vasárnap. Évike meghívta az angliai rokonokat ebédre. Kicsit én is segítettem az ebédkészítésben. Közben néztük a Duna TV-ben az augusztus 20-ikai ünnepséget. Déli 1 órakor elmentünk Éva kománémmal a katolikus templom kertjében felállított Szent István szoborhoz, ahol koszorúzás volt és egy szép ünnepi műsor!
Nagyon kellemes vendégek voltak az angliaiak, a vőlegény nagybátyja volt a férfi. Jóízű beszélgetések voltak. Aztán a finom ebéd után levetítették az esküvői készülődésekről készült filmet, majd még az esküvőn készülteket, meg utána a renget ajándék bemutatását, köztük az enyémet is: Cs. Erdős Tibor metszetét a kolozsvári főtéri templomról a Mátyás szoborral. Zoltika és Kincső itt végezték az egyetemet Kolozsváron, aránylag gyakran meglátogattak, s így barátkoztunk össze. Nagyon megszerettem őket. Különben minden Albert gyermek és unoka a szívemben van. A vendégek este 9 óráig ültek. Évike és a férje Istvánka, csak ezután kezdtek csomagolni. Ugyanis másnap utaztak nyaralni a Dunadeltához egy nagy baráti társasággal.
Augusztus 21, hétfő.
Édesapám születésnapja.
Éva kománém legnagyobb fia, Isti, eljött értem, és elvitt at autobusz megállóig, ahonnan egy mikrobusszal bementem Brassóba. Ott várnom kellett a vonatra, s addig bementem az állomáson lévő Internet kávézóba, ahol elolvastam az időközben érkezett leveleket, s meg is válaszoltam őket! Estére, kicsit fáradtan, de a kellemes emlékekkel lelkemben érkeztem haza.
HATODIK UTAZÁS
Ezúttal két hónapi itthon ülés után következett az idei utolsóelőtti utazásom, a megszokott októberi, budapesti út. De ez egészen más volt, mint az összes eddigi októberek! Hiszen 50 évvel ezelőtt 1956 októbere volt. És lélekben én is készültem erre a szomorú évfordulóra!
Október 22, vasárnap.
Hetvenhét év alatt rengeteget utaztam, de ilyen cifra utazásom életemben még nem volt.
István ki akart kísérni az állomásra. Csak úgy tett le a szándékáról, hogy megkértem szomszédaimat, kísérjenek ők ki. Taxival mentünk, mert két nagy csomagom volt.
Aztán Nagyvárad előtt mintegy ½ órával eszembe jutott, hogy otthon hagytam az útlevelemet. Azt hiszem 200-ra ugrott a vérnyomásom hirtelen. Soha ilyesmi nem fordult elő velem a sok-sok utazás alkalmával. Nagyváradon leszálltam a vonatról, mielőtt az ellenőrök leszállítottak volna. Arra gondoltam, hazatelefonálok, hátha Gyermekeim elhozzák útlevelemet Nagyváradig.
Az állomásépülete előtt egy mosolygó férfi szólított meg: taxira van szükségem? Sajnos, nem taxira, hanem egy telefonra, mert nagy bajban vagyok, otthon felejtettem az útlevelemet! Segítek én! - mondta mosolyogva, s azzal megragadta a két csomagomat, s elkísért az első telefonfülkéig. Nem volt telefonkártyám! Adok én! - mondta még mindig mosolyogva. Gyermekeim nem voltak Kolozsváron. Hogy jutok én most haza? - kérdeztem szinte sírva. Elviszem én - mondta most is mosolyogva.
Öt óra alatt megjártuk az utat oda-vissza. Közben beszélgettünk. Harsa Cornel, apja román katonatiszt volt, anyja egy falusi magyar lány. Tökéletesen beszélt mindkét nyelven. Itthon telefonáltam Veronkának, hogy ne várjon az állomáson. Istvánnak is szóltam, elmondtam mi történt.
Nagyváradon kikísért a vonatig. Nagyon hálásan megköszöntem a segítségét. Egy órát kellett várnom a délutáni vonatra. Sajnos, csak Püspökladányig mehettem ezzel a vonattal. Ott át kellett szállnom egy másikra, mégpedig egy Intercityre, s erre helyjegyet is kellett vennem. Csak 6 percem volt az átszállásra, jegyvétellel együtt! Vonatról leszállva egy útitársamra bíztam a két csomagot, beszáguldottam az épületbe, ahol a jegyirodában egy 200 kilós nő ásítozott. Helyjegyet kértem tőle Budapestig. Dohányzóba vagy nem dohányzóba? - kérdezte unott hangon. Ha van, akkor nem dohányzóba. Nem dohányzóba nincsen - mondta unottan a nő. Akkor dohányzóba, csak gyorsan, mert mindjárt itt a vonat. Mintha egy lassított filmet láttam volna, úgy vett elő egy jegyet s pecsételte le. Kifizettem s óvatosan rohantam ki az épületből, mert éppen akkor mosták föl, s nem volt szándékomban hasra esni. Amint kiléptem az ajtón, abban a pillanatban robogott be a vonat, az ötödik vágányra!!! Megköszöntem a csomagőrzést és a két nehéz csomaggal a síneken keresztül rohantam, lihegve, ahogy erőmből kitellett. Két fiatalember előttem szállt föl. Megszólítottam őket,: Fiatalemberek, kérem segítsenek! - kértem őket könyörgő hangon. Leszálltak, feltették a csomagokat s engem is felhúztak a magas lépcsőkön, a csomagokat is feltették a tartóba s én boldogan megköszöntem a segítségüket. Lerogytam egy ülőhelyre, s akkor vettem észre, hogy a kupé I. osztályú! Aztán egy másik fiatal ember segített leszedni a csomagokat s az éttermi kupén keresztül elkísért a dohányzó fülkéig, ahová a jegyem szólt. Neki is megköszöntem szépen a segítségét.
Mellettem ült egy csinibaba, vele szemben egy másik csinibaba. Hol az egyik cigarettázott, hol a másik, s a változatosság kedvéért, néha mindkettő! Szerencsére 2 óra alatt Budapesten voltunk. A Keleti pályaudvarra érkeztünk 8,15-kor s onnan a metróval a Batthyány térig mentem, s onnan egy éppen rám váró 60-as busszal a Bem térig. Este 9 órakor becsengettem Gerinczyékhez. Kicsit reszkettem a fáradtságtól, de megsegített a Jóisten és én 22-én Budapestre megérkeztem.
Október 23-án, hétfőn, a Bajza utcai Magyar Írók Szövetségének a székházánál akartam én is lenni, mert GÉRECZ ATTILA emléktáblájának leleplezésére került sor.
Még 2005-ben olvastam egy szép Gérecz Attila verset. Mivel soha nem hallottam a nevét, érdeklődni kezdtem utána és versei után. Aztán 2006-ban sikerült megszereznem az 1990-ben megjelent verseskötetét. Én ugyan csak kölcsönkértem, de a kedves Horváth házaspár, Edit és Pista, Svájcból, ajándékba küldték el nekem. Aztán Hiesz Győzőné, Maricától, Gérecz Attila menyasszonyától kérdeztem meg, vajon kitől kellene engedélyt kérnem, hogy egy CD-t készítsek ezekből a versekből. Megnyugtató válasza: szerinte senkitől. Sokszor elolvastam a verseket s aztán Essig József, kedves barátom segítségével, sikerült elkészítenem a dupla CD lemezt. Nos, ezt a CD-t akartam mindenáron ezen az évfordulón átadni Maricának és másoknak.
Korán ott voltam a Bajza utcában és néztem, figyeltem az érkezőket. Egyszer csak megláttam egy fehér hajú, babaarcú nőt, s rögtön megéreztem, hogy ez csak Marica lehet. És Ő volt! Megható volt a találkozás. És Évikével, is megismerkedtem, akiről egyik versében, talán az utolsóban(?) róla írt Gérecz Attila.
Laudációk hangzottak el, s rengeteg koszorú került a falra, s a fal mellé a földre. Aztán az épületben folytatódott az ünnepség, ahol az Arany János díj kiosztására került sor. A kolozsvári Dávid Gyula is kapott díjat, no meg Karácsony Gábor és Katona Géza(?). Az ünnepséget fogadás fejezte be. Itt több régi ismerőssel találkoztam, pl. Széles Klárival. Aztán megjelent Kalász Márton, az Írószövetség elnöke. Maricával beszélgetett, aki bemutatott engem is és megkért, hogy adjunk neki is egy Gérecz Attila CD-t.
Földalattival és metróval hazamentem. Otthon aztán megtudtam, hogy 1956 októberének az 50 éves évfordulóján milyen rettenetes dolgok
történtek Budapesten. Éjfélig néztem én is a tévében a szörnyűségeket. Nem akartam hinni a szememnek. A szívem fájt.
Október 24-én, kedden, elmentem a postára és föltettem az ujonnan megjelent Gérecz Attila kötetet s egy CD-t Horváth Istvánéknak Svájcba, akiknek hálával tartoztam segítségükért. Kingának is föltettem egy Eszperantó-rajzos szótárt.
Délután meglátogattam Maricát és Győzőt. Kellemesen telt el ez az ismerkedési délutánunk. Örvendek, hogy megismerkedhettem két rokonszenves emberrel.
Este interneten keresztül megtudtam, hol lehet atlantiszi gyűrűt vásárolni!
Október 25, szerda.
Petrezselyem József: "Mi tesz egy cselekedetet jóvá vagy rosszá? Sem az, ahogyan az kinéz, sem az, hogy nagy vagy kicsi, hanem a jó vagy gonosz szándék mögötte."
A Bécsi út 195 alatti ezotérikus üzletbe mentem, ahol atlantisz gyűrűket vettem és megtaláltam Morgan: Vidd hírét az igazaknak! című könyvét, nagy örömömre. Aztán még vásároltam ezt-azt, fogkrémet, dezodort, borítékot CD-k postázására.
Otthon kölcsönkértem Annától egy kis bőröndöt s becsomagoltam. Aztán telefonáltam egy néhány rokonnak és barátnak, majd Andrással beszélgettünk.
Október 26, csütörtök.
Átköltöztem Farkas Éva barátnőmhöz. Elvállaltam a helyettesítését Eszperantó tanításban, amíg lányával és családjával "őszölni" megy Olaszországba. Éva mesélt a tanítványairól, ki milyen szinten van. Kettő vizsgára készült, azért volt szükség helyettesre. Amíg Éva csomagolt, én készítettem paprikás krumplit ebédre. A hűtőszekrény tele volt ennivalóval. Amíg egyedül voltam csak tejet s kenyeret kellett vennem.
A délutáni tanítvány telefonált, hogy csak pénteken tud jönni.
Sajnos, az Internet nem ment, így két naponként "hazamentem" Gerinczyékhez, mert mindig sok levelem érkezett. Este unokaöcsémhez, Pindihez mentem. Közvetlen buszjárat van köztünk, a 78-assal 4 megálló. Várt és egy vendéglőbe vitt vacsorázni, beszélgetni. Aztán 10 órára kocsival hazavitt.
Október 27, péntek.
TISZTA SZÍVET TEREMTS BENNEM ISTENEM,
ÚJ ÉS ERŐS LELKET ÖNTS BELÉM.
Zsolt. 50, 10.
A délelőtti tanítvány, Krisztián, nem jött. Telefonált, hogy beteg a kicsi gyermeke. Csincsi látogatott meg. Elhozta a lemásolt képeket, amelyek az Eszperantó előadásomhoz való illusztrációk voltak. Kicsit beszélgettünk. Aztán ebédeltem és izgatottan vártam az első tanítványt. Bene Andrea, nagyon rokonszenves, fiatal nő, kevés önbizalommal. Különben ő volt a leghűségesebb és legszorgalmasabb az összesek közül.
Tanítás után vásárolni mentem. Könyveket, CD küldéshez való borítékokat s gyógyszert (megbízatás volt).
Este levelet írtam Jobbágyéknak Ausztráliába. Igazán örvendtem, hogy megtaláltam számukra a rég áhított könyvet!
Október 28, szombat.
Megírtam az előadásom előszavát, amire itthon nem volt időm. Telefonáltam egy csomó barátnak. Aztán elmentem internetezni, s finom spenótot is ebédeltem Veronkánál.
Délután, előzetes megegyezés szerint, Marek Veráékhoz mentem, ahol már ott várt Kereszty Zsuzsa is. Kicsit elcsodálkoztak ajándékomon, a Gérecz Attila CD lemezen. Elmeséltem az egész Gérecz-történetet.
Nagy meglepetésünkre megjelent Miki, Vera kisebbik fia, és két unokája, Milán és Lili. Percek múlva Lilivel már játszani kezdtünk. Nagyon élveztem a két drága gyermeket. Miki pedig hazavitt autóval.
Október 29-én, vasárnap délelőtt elmentem a Nagy Ignác utcai unitárius templomba. A villamosról a Jászai Mari téren szálltam le s ahogy mentem a Szent István körúton, egy kirakatban megláttam egy csodálatosas szép zöld esernyőt! Elhatároztam, hogy megveszem valamelyik nap. Azóta is boldogan használom! Esernyőnek, napernyőnek!
Rövidíteni akartam a templom felé vezető úton, de nem voltam elég figyelmes, s egy keresztutcával tovább mentem, mint ahol be kellett volna kanyarodnom. Egyszer csak észre veszem, hogy már a Szabadság téren vagyok! Szerencsémre éppen ott sétált nagy komótosan két rendőr, s megkérdeztem tőlük, innen melyik a legrövidebb út a Nagy Ignác utca felé? Nem tudjuk - volt a megdöbbentő válasz, - nem vagyunk idevalósiak! Hovávalósiak? - kíváncsiskodtam tovább. Baranya megyeiek
Vagyunk - felelték. Megértettem!!! Illetve magam tapasztaltam meg, hogy Budapest tele volt vidéki rendőrökkel. No comment!
Aztán valódi jó szerencsémre jó irányba indultam el, de menetközben azért még megkérdeztem valakit, hogy ugye errefelé van a Nagy Ignác utca? Ott a sarkon túl már az - mondta kedvesen.
Kászoni József lelkész beszédében megemlékezett 1956-ról és kicsit utalt 2006-ra is. Jól esik nekem, hogy amikor Budapesten vagyok, akkor is tudok unitárius templomba menni!
Onnan Blani barátnőmhöz mentem. Ebéd előtt is, ebéd után is, óriásit beszélgettünk. Blaninál mindig valahogy helyére kerülnek a dolgok! A vele való beszélgetéskor másképpen fogalmazódnak meg az érzések és a félkész gondolatok is kiegészülnek. Nagy ajándék számomra a Blani barátsága. És nagy megtiszteltetés barátságunk kölcsönössége. Csodásan sütött a nap, elhúztam a függönyt, mert éppen a szemébe sütött.
Aztán ahogy telt az idő, a nap lement, nőtt a homály, s mi addig beszélgettünk, hogy már nem is láttuk egymást. Mindig elgondolom, vajon fogunk-e még találkozni? Vajon fogok tudni még Budapestre utazni? Remélem, igen, és még sok-sok beszélgetés fog mindkettőnket boldogítani.
Október 30, hétfő.
Reggel lementem a kicsi boltba, vettem tejet s kenyeret, meg egy tasak laskát. Finom túrót találtam a jégszekrényben s elhatároztam, ebédre túrós laskát eszem.
Egy homeopata gyógyszert kerestem egyik keresztleányom részére, aztán az egyik patikában végre megtudtam, Újpesten hol van az a gyógyszertár, ahol ilyen készítményeket árulnak. Mindig élvezem, hogy a Budapest térkép-könyv segítségével ebben a böhöm nagy városban milyen remekül tudok tájékozódni. Heinrich Ferenctől kaptam ajándékba évekkel ezelőtt. Nem is felejtem itthon soha. Vasárnap nem volt nálam, hiszen ismert utakon jártam. Kimentem hát Újpestre a gyógyszerért. Tényleg volt, de nem vettem meg, mert más néven árulták, mint amit kerestem.
Beugrottam Gerinczyiékhez egy kis időre internetezni, aztán hazamentem és megettem a finom túrós laskát.
Jött a gázszerelő. Előre meg volt beszélve, hogy jön, s mindenhol beindítja és takaréklángra beállítja a kályhákat.
Közben volt két tanítvány is, a kedves Andrea és egy Tóth Ildikó nevű lány. Az órák jól mentek. Úgy éreztem, kölcsönös volt a megelégedés.
Október 31, kedd.
Két tanítvány nem jött el.
Elmentem valami könyvrészletet fénymásoltatni Kingának, majd a közeli kispostára és föl is tettem. Bélyegeket is vettem.
Ebédre egy pár virslit ettem hajdúkásával.
Délután 4 órára elmentem a TISZA ISTVÁN emlékünnepélyre, ahol Patay Ilona barátnőmmel találkoztam. Fantasztikus hangulata volt az ünnepélynek. A sok idős visszaemlékező mellett sok volt a fiatal résztvevő, akiket a múlt mintha jobban érdekelne mint ez a szomorú jelen, amiben élünk.
Megvártam a koszorúzást, s aztán igyekeztem haza, mert aznap volt az Eszperantó Klubban az előadásom. A sötétítő függönyökre felgombostűztem az illusztrációkat, a hirosimai és nagaszaki atombombázásokat ábrázoló, megrendítő képeket.
Jól lehet 30 budapesti eszperantistának küldtem meghívót erre az összejövetelre, csak 12 ember jött el! Nem hittem a szememnek. Nem tudtam mire vélni ezt az érdektelenséget. Egyik barátom vígasztalt, ne csodálkozzam, mostanában az emberek nem szeretnek este az utcán járni!
Az előadásról.
Készítettem origami-féle madarakat. Ez a Hibakusi-nak jelképe, hogy soha többé ne legyen atomháború a Földön. Aztán persze a végén a szokásos tombola-játék is megvolt. Kisorsoltam egy általam szőtt szőnyeget.
November 1, szerda.
Kicsit bánatosan gondoltam a Házsongárdi temetőre, Szüleim sírjára. Eljövetelem előtt voltam kint a temetőben, virágot is vittem a sírokra, most mégis hiányérzetem volt.
Írtam egy képeslapot Ritának, arra gondolva, megkapja, amikor a Szülei Budapesten lesznek. Végül csak István jött.
És írtam Polcz Alainnek. Szerettem volna meglátogatni, de Szilárd Gabi csak a címét adta meg Alinak, mondván, hiába telefonálok, nem beszél senkivel.
Hajnalka barátnőmet látogattam meg. Rég nem láttuk egymást. Sok beszélgetni és mesélni valónk volt egymásnak. Gyönyörű lányával, Hannával is találkoztam. Örvendek, hogy jól vannak. Finom töltött krumplit készített ebédre. Nagyon örvendett a CD lemeznek.
Igyekeztem idejében hazaérni, Budapest legdélibb részén laknak, mert Patay Ilona barátnőm látogatott meg. Vele is egy "életbeszélgetésem" volt. Ő is örvendett a CD-nek, s azt hiszem, kicsit csodálkozott is, hogy ilyenekkel is foglalkozom.
Éva barátnőm telefonált Olaszországból, hogy megkérdezze, itthon minden rendben van-e? S hogy elmondja, csodásan telik az idő, a nap egyvégtében süt, meleg van. Igazán örvendtem. Megérdemli a pihenést!
Ilonával egy utunk volt a Batthyány Lajos térig, ő hazament, én pedig internetezni.
November 2, csütörtök.
Jött "a Laci". Éva bejáróférfiúja. Minden csütörtökön végig portörli és porszívózza az egész lakást. Legelőször azt a szobát takarította ki, ahol a tanítás folyik.
Ezen a napon két tanítvány volt. Előbb Anita, aztán András. Két-két óra. Mindkettő ügyeske volt.
Délután 4 órára megszerveztem egy Kötyét, illetve Bötyét: Budapesti Öreg Tyúkok Egyletének tagjai közül ezúttal eljöttek: Rusz Csöpi, Kóra Ilona s végül Császár Marika férjével. Érdeklődtek a kolozsvári lányokról. Mesélnem kellett az 57-ik Érettségi Találkozóról, mivel egyikük sem tudott eljönni. Remélem az idén, az 58-.ikon eljönnek. Különféle finom süteményekkel és gyümölcslevekkel kínáltam meg őket, de ők is hoztak valamiket. Jó volt együtt lenni velük.
Az esti program Pindi volt. Kivitt Szentendrére, ahol egy barátjának Nick József nevezetűnek a kiállítását néztük meg. Finom forralt bort ittunk. Útban hazafelé Gicukáról meséltetett.
Este tévéztem és kötöttem.
November 3, péntek.
Gicukának is küldtem egy képeslapot. Eszembe jutott, hogy fiatal koromban egy-egy ilyen külföldi út alkalmával 70-80 képeslapot küldtem a barátaimnak!
Andreával volt az utolsó órám.
Délután Grebenár Zsuzsa barátnőm látogatott meg. Fantasztikus dolgokra tanít mindig. Most például a NAGY FA gyakorlatra. Azóta is néha elvégzem ezt az energiát adó gyakorlatot. Este későig beszélgettünk.
November 4, szombat.
Gérecz Attila emléktábla koszorúzás volt a Klauzál téren, ahová először temették el. Marica felolvasta a szép emlékbeszédét. Sinkovits Imre fia olvasott föl a költő verseiből. Koszorúzás volt itt is. Katonai tisztelgések. Dinnyés Józseffel is megismerkedtem. Megjelentetett egy kis CD-t, öt megzenésített Gérecz Attila verssel. Többen voltak ott azok közül is, akikkel az Írószövetségnél találkoztam.
Kicsit megfáztam, mert túl korán mentem ki.
Otthon megöntöztem a virágokat, nehány cserepet bevittem, mert féltem, megfagynak, annyira lehűlt a levegő.
Este elmentem internetezni Gerinczyékhez. A házukban van egy virágüzlet. Már napokkal előbb rendeltem egy kis koszorút, s most érte mentem, mert másnap készültünk a temetőbe menni.
Hazafelé a 6-os villamossal mentem, de csak az Oktogonig! Ott a kalauz bejelentette, hogy a felvonulás miatt nem megyünk tovább.
Egy pillanatra megfagyott ereimben a vér. Úristen! Mi lesz? Megint jön a Magyar Rendőrség, és gumibotokkal szétveri a november 4-re emlékező békés tüntetőket??? De csönd volt!
Az Andrássy uton hatalmas tömeg vonult halálos csöndben, feketébe öltözve, kezükben gyertya vagy mécses, ahogy egy gyászoló menet tagjaihoz illik. Nehéz szavakba önteni érzéseimet.
É N M O S T I T T V A G Y O K !!! Ezt éreztem. Nem gondoltam, hanem éreztem! És nagyon magyarnak éreztem magam! Ezelőtt 50 évvel Édesapámmal és Édesanyámmal, Kolozsváron, sírva hallgattuk a rádiót, Nagy Imrét, mint minden erdélyi magyar! Most is fülembe cseng a hangja, ahogy kéri a segítséget a világtól! SEGÍTSETEK!
De a világ nem segített. És 1956 örök időkre a világ szégyene marad! Eltelt 50 év! És én most itt vagyok. Hirtelen öregnek, fáradtnak s gyöngének éreztem magam. "Édes Gyerekeim! Nem tudok veletek együtt vonulni!" Percekig néztem őket, aztán lementem az aluljáron, a tulsó oldalon még visszanéztem a némán, méltóságteljesen vonuló tömegre, s lassan tovább mentem. Kihalt volt minden utca és nagy-nagy csönd mindenütt. Gyászolt a város. És emlékezett.
A Deák téren 5 vagy 6 embert láttam. A zsinagógáig gyalogoltam, ott felültem egy trolira, ami éppen Éva háza előtt áll meg. Halálos fáradt voltam. Kinyitottam a tévét és ott néztem tovább a néma, gyászos felvonulást. Nehéz nap volt november negyedike.
Aznap estére Éva barátnőm egyik lányához voltam vacsorára híva. Nem tudtam, merjek-e elindulni?! Aztán telefonáltam nekik, s a tévében is láttam, hogy a forgalom beindult a Rákóczi úton is, így elmentem.
Egyszerre értem oda Ági lányával és férjével, Bengt Oloffal, meg gyönyörű, egy hónapos kisfiával, Andréval. Kellemesen telt el az este velük. Valamelyik nap már meglátogattam őket, gyönyörködtem Éva 23-ik dédunokájában!
November 5, vasárnap.
A Gyulai Pál utca sarkán találkoztam Hiesz Maricával és Győzővel. Elmentünk a Fiumei úti temetőbe a Gérecz Attila sírjához. A szép kicsi koszorúcskát vittem magammal. A sírban, amely negyedik temetése után végső nyughelye lett, együtt nyugszik édesanyjával. A szépen rendben tartott síron friss virágok és koszorúk is voltak. Mécsest is gyújtottunk. Ez a sír az 56-osok síremlékcsoportja közelében van. És egészen közel a monumentális Kossuth Lajos és a megható Deák Ferenc síremlékekhez. Több kiváló magyar sírja mellett is megálltunk, megegyeztünk Maricával és Győzővel, hogy tavasszal, ha eljövök Budapestre, végigjárjuk a temetőt
Otthon, ebéd után pihentem és ronda esős időben, délután elmentem a Kálvin téri református templomba, ahol emlék istentiszteletet tartottak, az a pap prédikált, aki Gérecz Attilát az utolsó, negyedik nyughelyére eltemette. Természetesen Maricáékkal is találkoztam a templomban.
Új esernyőm megvédett az esőtől. Otthon, meglepetés várt, Éva egy nappal hamarabb hazajött. Kölcsönösen beszámoltunk egymásnak.
November 6, hétfő.
Visszaköltöztem a Dohány utcából a Fő utcába. A Gerinczy család örvendezett nekem.
Aznap a Czakó családnál ebédeltem. Családi beszámoló következett mindkét részről,
Aztán elmentem Újpestre, megvenni Kingának keresztleányomnak a gyógyszerét. Utána pedig az Elixír szerkesztőségébe mentem, ahol Robi barátomtól kaptam egy csomó újságot. Otthon aztán estig pihentem.
November 7. kedd
Délelőtt 11 órakor a Klauzál téren tartott emlékező ünnepségen vettem részt. Megrendítő volt ott állni, ahová az 56-os harcok miatt, a Klauzál téri parkban temették el először Marica és segítő társai Gérecz Attilát. Sokan összegyűltek, civilek és katonatisztek. Turcsány Ferenc kiadó is beszélt, aki a Marica által összegyűjtött és megjelenésre elkészített verseit ÍGY BOCSKOROSAN címmel kiadta. Szersén Gyula szavalt és Faragó Laura énekelt.
A visszaemlékező ünnepség végén elénekeltük a Himnuszt. A szomszédos Dohány utca sarkán megmutatta Marica azt a helyet, ahol egy orosz tankból lelőtték Attilát.
1956 november 7-én, kereken 50 évvel ezelőtt, Gérecz Attila hősi halált halt. Élete megrendítő volt, halála tragikus. Hét évi börtön után hét napot élt szabadon! Egy versét idézem, melyet 1954-ben írt a fogházban.
A GYŰLÖLETRŐL
GYŰLÖLNI CSAK AZ TUD -
AKI MÁR SZENVEDETT,
DE GYŰLÖLNI SEM TUD -
AKI CSAK SZENVEDETT.
A kedves Hiesz házaspár ebédre hívott meg, a Villányi úti Kisvigadóba, ahol nagyon finom ebédet ettünk. A desszertet náluk, otthon ettük meg, mert folytatni kellett még a beszélgetést. Újra megállapítottam, rövid idő alatt is meg lehet szeretni embereket. Őket is olyan közel érzem magamhoz, mintha évtizedek óta ismernénk egymást!
Este Szilárd Gabihoz mentem volna, de nagy sajnálkozással lemondta, sürgős munkájára hivatkozva.
Farkas Évától kapott vastag gyapjúból kötöttem Zsebinek házipapucsot, mert üzletben sehol nem kap az ő méretére valót. Kötés közben Veronkával és Andrással beszélgettem. Vannak emberek, akikkel sohasem tudja az ember megunni a beszélgetést!
November 8, szerda.
A szomorú Gérecz-programok és a borzalmas budapesti zavargások után, egy csodálatos kirándulás következett. Marek Vera és Heinrich Feri barátaim elvittek Balatonakarattyára! Molnár Éva barátnőjüket is vittük a kis kutyájával.
Gyönyörű idő volt! Útközben megálltunk Balatonkenesén, ahol az egyik óvoda neve KIPP-KOPP óvoda volt
Balatonakarattya csodás hely lett. Álomszép lett a ház és a kert egyszerűen csodálatos. Kicsi időre elfelejtkeztem a szomorúságról és az átélt borzalmakról. Nagyon-nagyon jól éreztem magam. Szívből hálás voltam Veráéknak ezért a felejthetetlen napért. Útban hazafelé egy kiskocsmában ebédeltünk.
Délután aludtam egy kicsit. Aztán találkoztam egy új ismerőssel, aki eszperantóul akar tanulni, Blani ajánlott neki ez ügyben. Maróczy Magda a neve. Roppant érdekes nőszemély, elég ha annyit mondok róla, hogy 10 évet élt Laoszban!
Este elkészítettem a csomagot Kinga részére a neki vásárolt dolgokkal.
November 9, csütörtök.
És egy újabb ismerkedés-találkozás, ezúttal az én kívánságomra. Már régebben olvastam egy fiatal nőről a Nők Lapjában, aki egyedül neveli iker-gyermekeit. Szerettem volna megismerkedni, s őt is Blaninak köszönhetem, mivel ismerte. Aztán kiderült, hogy Pendzsinek is évfolyam társa volt az egyetemen.
Előbb a postáig kísért Stierand Márta, ahol feltettem a csomagot, aztán a Mátyás templomig, ahol két eszperantista barátnőmmel, Kaszab Erzsivel és Bagi Irénkével volt megbeszélt találkozóm.
Sajnos, cseperegni kezdett.
Kimentem a keleti pályaudvarra, ahová István testvérem érkezett meg. Elkísértem Széles Klárihoz, aki finom ebédel várt minket. Ebéd után elindultunk Istvánnal és több utcát bejártunk, amíg megtaláltuk azt az üzletet, ahol az Erika részére való harisnyát megtaláltuk. Kicsit elfáradtunk, a Lukács cukrászdában megpihentünk. István kávézott, én egy finom gesztenyepürét ettem.
Este otthon kötöttem.
November 10, péntek.
A Blaha Lujza téren találkoztunk Istvánnal és metróval elmentünk az Europark nevű bevásárló központba, ahol egy remek diktafont vásárolt Testvérem.
Ebédre szenzációs rántott gombát készített Veronka. Délután kicsit pihentem, aztán Veronkával elmentünk az Árpád híd mellett egy másik bevásárló központba, ahol karácsonyi ajándékot vettem Ritának, egy asztali ceruzatartót, ami mutatja az időt és a hőmérsékletet is és valamit zenél is, ha van benne elem. Onnan a Nyugati térre mentünk.
Az Alexandra könyvesházban volt István első díjat nyert könyvének a bemutatója! Rengetegen voltak. Apai és anyai rokonaink - 'Sigmond Pindi és Botár Anikó+Borha Zoltán - itt ismerkedtek meg.
Barátaim közül Veronka jött el és Farkas Évának is sikerült a tanítványaival úgy szervezni az óráit, hogy eljöhessen. És Maróczy Magda is eljött, így sikerült összehoznom Évával az Eszperantó tanulás megbeszélése céljából.
Tulajdonképpen ezért maradtam ott ilyen sokáig Budapesten, hogy ott lehessek a könyvbemutatón.
Igazi örömünnep volt ez a könyvbemutató. Szívemet-lelkemet kimondhatatlan büszkeség és boldogság töltötte el, hogy az én Testvérem ilyen tehetséges, híres író! Ritkaszép napja volt életemnek ez a nap!
István, a maga sajátos humorával vezette be a könyv egy részletének a felolvasását. Óriási tapsot kapott. Nagyon örvendtem, hogy Lászlóffy Aladár el tudott jönni és laudációt mondani. Annyi szeretet és megbecsülés volt szavaiban, teljes elismerés Istvánnal és István műveivel szemben, hogy ez is felért egy plusz aranyéremmel!
Aztán következett a dedikálás. Jó néhányan vettek könyvet és dedikáltatták Istvánnal. A végén egy kis rokoni kupak-tanács gyűlt össze, Anikó, Zoli, Pindi, aztán odajött Rónay Péter barátunk is.
Pindi vitt haza autójával.
November 11, szombat.
Déli 12 órakor találkoztunk Istvánnal a Nyugati pályaudvar melletti postánál. Még vásároltunk ezt-azt, aztán egy csirke-bárban ebédeltünk.
Délután csomagoltam és pihentem.
Este a FÉSZEK KLUB meghívott vendégei voltunk.
Az Irodalmi Jelen fennállásának 5 éves évfordulója volt. Kritikusokat kértek föl beszélgetésre, vélemény nyilvánításra ebből az alkalomból. Szerintem ez a "műsor" kritikán aluli volt. Nem is akarok rá több szót vesztegetni.
Az utána következő vacsora viszont mennyei volt! Sok kedves (és kevésbé kedves!) kolozsvári ismerőssel is találkoztunk, pl. Kányádi Sándorékkal és megismerkedtem új emberekkel is. Az egyikkel közülük furcsa beszélgetésem is volt. Egy megjegyzésemre, hogy mennyire elszomorított ez az októberi ünnepség, gyorsan kijelentette, hogy ő baloldali beállítottságú és azok az emberek a hibásak, akik rosszkor rossz helyen voltak! Aztán elmesélte, hogy 5 gyermeke van 3 feleségtől. Szóval nem unatkoztam, mivel velem szemben ült egész este.
A villamos megállóban volt egy szép jelenet.
Istvánnal ketten két irányba mentünk. Felszálltunk a két ellenkező irányba menő villamosra, melyek egyszerre indultak el, s mi integettünk egymásnak. Mókás volt így elválni az éjszakában.
November 12, vasárnap.
András aranyos volt, hogy a zuhogó esőben autóval kivitt a Keleti pályaudvarra. Kicsit fárasztó volt az út, de szerencsésen hazaérkeztünk!
December 1-2. Csikszereda-Barót
Csaga unokám tervezett egy előadáshoz kosztümöket. Pendzsike megkérdezte, volna-e kedvem velük menni? Volt! Pendzsin + Leventén kívűl velünk utazott Kövesdy Inci, a rendező rendkivül rokonszenves felesége is.
Baróton megálltunk. Penzsa, mint mindig, pazar ebéddel várt. Penzsával együtt indultunk Csikszeredába. Ott találkoztunk Zakival és Zitával, Várhelyiékkel (Csaga egyik keresztszülő házaspárja) is váltottunk pár szót előadás előtt.
Noha december 1 péntekre esett, elég sokan voltak a teremben.
Az előadásról nem tudok magasztaló szavakat írni, de Csaga munkája tetszett.
Előadás után Pendzsi és Levente kimentek Gyimesbe, Penzsát és engem Zaki és Zita hazavittek Barótra.
Másap, december 2-án, szombaton, a drága Penzsa elintézte, hogy egy
szomszédja kivitt az állomásra. A vonaton kötöttem, olvastam, ettem.
Kicsit fáradtan érkeztem haza, de tudtam, 2006-ban többet már nem utazom.
J Ó B Ó L I S M E G Á R T A S O K !!!
|
