Vajda János
1827-ben született Pesten. Családja jobbágysorból emelkedett fel. Édesanyja egyszerű napszámos lány, édesapja szolgalegény. Vajda gyermekkorát Gyálon Fejér megyében töltötte.
Első versei a Pesti Divatlap-ban jelentek meg. Petőfi hatására ő is a forradalom szükségességét hirdette, támadta az arisztokráciát. 1848-ban a márciusi ifjúság egyik tagja.
Az ötvenes évek elején ismerkedett meg egy budai kispolgári család leányával, Krachtochwill Zsuzsával, akit verseiben Ginának nevezett. De kapcsolatuk nem lehetett boldog, meg a leány nagyvilági ábrándokat forgatott fejében, s végül egy Eszterházy herceg kedvese lett.
Vajda már az ötvenes években bírálta a nemesség vezette nemzeti mozgalmakat.
Vajda első művei Petőfi verseire emlékeztetnek. "Petőfi volt az ideálom" írja önéletrajzában.
A 70-es években Vajda találkozott Ginával. Húsz év telt el azóta, de Gina képe elevenen él a költőben, és végigkíséri egész egész életén.
A Húsz év múlva egy futó hangulatot örökít meg. Az ötvenes években fellobbant szenvedélyes szerelemből csak az emlékezés maradt meg. Most felizzik a múlt, és a költő nem Gináról, hanem Gina emlékéről ír verset. Az emlék nyugodt, fegyelmezett felidézése mögött azonban érezhető a régi élmény forrósága, szenvedélyes ereje.
A költemény két szerkezeti egysége ellentétben áll egymással. Az egyik a tagadás, a szenvedélynélküliség, a másik a melegítő emlék, a sírig tartó szerelem legszebb költői vallomása. A vers jelképes kifejezése a költő érzéseinek, és Ady szerelmi lírájára emlékeztet.
A Húsz év múlva olyan remekmű, amely egy egész élet drámáját tudja bezárni.
|
