Varázslás és hatalom
A hatalom körül mindig nagy volt a nyüzsgés. Sokan gyűltek az éppen aktuális trón köré, hogy valamiképp részesedjenek az állam nevében gyakorolt tekintély gyümölcseiből. Közöttük voltak és vannak ma is, akik " 737d324h ezoterikus" képességeikkel igyekeznek kenyéradó gazdáik megkülönböztetett figyelmét magukra irányítani. Korunk legnagyobb hatalmi és anyagi mecénása pedig nem más, mint a szórakoztatóipar. A januárban Magyarországra érkező és egyre nagyobb hírveréssel reklámozott David Copperfield, korunk legdivatosabb mágusa és illuzionistája például évi 85 millió dolláros bevételre tesz szert mesterségével. Így azon lista előkelő helyezettje ő is, amelyet Steven Spielberg vezet, s amelyen George Lucas, Stephen King és Arnold Schwarzenegger szintén megtalálható, az első tíz nagy szórakoztató között.
A parapszichológusok
- akik az idők során persze a legkülönbözőbb módon állították ki
névjegykártyáikat - a legkevésbé hobbiból dolgoznak. Már az ismert bibliai
történetben is így van ez: a Mózes Istenének görcsösen ellenálló két egyiptomi
varázsló a fáraó hatalmát igyekezett a természetfeletti világba kivetíteni,
hiszen érdekeltek voltak a kiváltságos helyzetüket fenntartó, stabil politikai
védőernyő megmentésében. Hasonlóképp anyagi érdekből engedett a felkérésnek
Bálám, a Mezopotámia-szerte ismert "ezoterikus", akit egy világtörténelmi
játszma kulcsemberének jelölt ki az Izraellel szembenálló hatalmi központ. De
hasonló vonzalmat tanúsít az Újszövetségben Simon mágus és Barjézus
is az éppen hatalmon lévők irányában.
A középkori királyi udvarokban - mesében és az eredeti múltban egyaránt -
gyakran felbukkannak a mágusok, csillagjósok, királyi alkimisták. A
mondavilágban, Arthur király árnyékában is
természetes módon húzódik meg Merlin, az udvari
varázsló - az egyiptomi példához hasonlóan mintegy a király hatalmának
transzcendens kinövéseként. Másféle alaphelyzet is gyakori a históriában:
amikor az uralkodó misztikumigényét kell kiszolgálni. Ezért készít Kepler, a
tudós csillagász császári megrendelésre horoszkópot Az ember tragédiájának
prágai színében.
Nagy állhatatossággal küzdi fel magát Medici Katalin francia királynő
közvetlen közelébe Nostradamus, aki nemsokára már
negyvenöt éjszakán át tartó spiritiszta szeánszsorozatot tart a
királynővel kettesben. Ennek során részletesen megjövendölik a királyfiak
sorsát - akik a jóslatoknak megfelelően fiatalon és tragikusan haláloznak
el.
Oroszföldön különösen sok parafenomén bukkant föl az
idők folyamán. Ezek legismertebbje, Grigorij Jefimevics Raszputyin, egy szibériai
muzsikcsalád sarja mintha egyenest a rejtélyes ismeretlenségből repült
volna a legfelsőbb körökig 34 éves korában. Az írástudatlan, elhanyagolt
külsejű vajákos "szent emberként" került II. Miklós cár közvetlen
környezetébe, mégpedig feleségének pártfogolására. Raszputyin
(a név jelentése: züllött) paraenergiájával
meggyógyította a cárevicset, így markában tartotta az egyébként erős
akaratú cárnét, aki pedig a feljegyzések szerint gyengekezű, jellegtelen
Miklóst kedve szerint befolyásolta.
Raszputyin hírhedten erkölcstelen életvitele mellett
nemcsak gyógyászattal foglalkozott. Drámai hangú jóslataiban Oroszország
világháborús részvételének szörnyű következményeire figyelmeztette a cárt,
de üzenete ezúttal nem ért célba - s a háború közvetetten a Romanov-dinasztia
kipusztításához vezetett.
Jellemző, hogy Raszputyin árnyékhatalmának nem a
"cár atyuska", hanem egy főúri összeesküvés vetett véget. Ám csak nagyon
nehezen tudták kitessékelni az életből. Először ciánnal mérgezték -
sokszoros adaggal mérgezett süteménnyel -, de mivel ez nem hatott,
lelőtték. Mivel azonban még ezután is lélegzett, a Néva folyó jege alá
tuszkolták be. Dicstelen alakja torz módon éppen a gyermekek között lett újra
ismert az Anasztázia című rajzfilm jóvoltából.
A cárizmus összeomlott, jöttek a kommunisták, akik elvben ellenségei mindenféle
szellemi megnyilvánulásnak, a vallást ópiumnak, a természetfelettit
babonaságnak minősítve. Mégis, valami rejtélyes törvényszerűséggel az
egész század folyamán rendre felbukkannak parafenomén
figurák a szovjet, majd - napjainkban - orosz vezetők körül. Így például
egy Wolf Messing nevű parafenomén, aki a nácik elől menekülve érkezett a
Szovjetunióba, a menedékért cserébe telepatikus képességeit ajánlotta fel
Sztálinnak, s az ötvenes évekre igen nagy befolyásra tett szert a Kremlben.
Kedvére be tudott jutni a diktátorhoz azáltal, hogy a testőröknek azt
szuggerálta, egy főtisztet lássanak benne...
A kommunista vezetők mellett - ahogyan erről a mostanában megjelent
cikkek már gyakorta írnak - rendre megtalálhatók a voltak parafenomének.
E kétes hagyomány pedig a birodalom bukása után is fennmaradt - amint ezt a
Jelcin elnök közvetlen munkatársairól szóló források megerősítették. Az
egykor szovjet hatalmi térség földrajzi zónája mintha magában hordozná a parajelenségek iránti érzékenységet. Nyugati szakértők
a hidegháború éveiben gyakran csodálkoztak, hogy bár a szovjet államrend
deklaráltan a teljes materializmus elveire épült, a valóságban állami szinten
támogatták a parajelenségek aktív művelését-kutatását.
Elsősorban a hírhedt titkosszolgálat tett szert jelentős előnyre
e téren: a KGB aktív vagy kisegítő állományába módszeresen bevonták az
okkultistákat, amatőr érdeklődőket és komoly szaktudósokat
egyaránt. Mint azt Richard Deacon
az izraeli titkosszolgálatról írt könyvében kiemeli, a nyugati világ sokáig
nemtörődöm szkepticizmussal figyelte e kísérleteket, egyedül az izraeliek
éreztek rá a dolog elképesztő veszélyességére. Kész tervek születtek a paranormális hadviselésre, főként a gondolatátvitel - s
annak lehallgatási lehetősége -, valamint a "testen kívüli érzékelés"
érdekelte az oroszokat. E sötét szándékok kiterjedtek volna az országon belüli
ellenzék viselkedésének teljes megváltoztatására - távszuggesztió
alkalmazásával.
Úgy tűnik, az okkult módszerek alkalmazásának látszólagos ideológiai
ellentmondásait a "hasznosság" kulcskifejezésével lehet feloldani. A katonai
célú kutatás körében és különösen a titkosszolgálatok világában ugyanis,
úgymond, akkora a tét, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva minden hatásos
eszköz birtokba vétele és felhasználása elfogadott.
Ezzel magyarázható, hogy a kezdeti idegenkedés után az ellenoldalon munkálkodó
CIA is "tisztánlátó" parafenoméneket kezdett
alkalmazni az ellenség szándékainak megtudására, akiket - legalábbis egy
részüket - csak a minap töröltek a szervezet fizetési listájáról.
A kilencvenes évekre egyébként a parapszichológia számos ország
rendőrségében is felbukkant. IRA-bombákat a
brit, eltűnt gyermeket és veszélyes terroristát pedig a magyar
rendőrség is keresett már ilyetén külső munkatárs alkalmazásával. Úgy
tűnik tehát: most, az ezredforduló környékén megszűnt mindenféle
racionalista távolságtartás e téren - csak és kizárólag az eredmény felmutatása
számít.
A parapszichológia gyűjtőfogalom. Itt-ott egyes feltűnő
részágazataival (horoszkóp, agykontroll, meditációs nyelvtanulás,
természetgyógyászat stb.) az utca embere, az átlagos tévénéző naponta,
akarva-akaratlanul is találkozik. A Copperfield-, Uri Geller-féle sztármágusok
viszont médiabefolyásukon keresztül olyan kívülállókat is képesek a parajelenségek felé irányítani, akik az értetlen
közömbösség talajáról nézik, mondjuk, a tibeti Halottaskönyvet.
Nem elhanyagolható, hogy az igézet a tévén keresztül is működhet, sőt
sokkal többeket képes elérni, mint Thomas Mann Mario és a varázslójában,
ahol csak az öszszegyűlt teremnyi tömeg fölé
terjesztette ki befolyását a mágus. A mai Bálámok és Raszputyinok már elválaszthatatlanok a médiától, a
show-tól. És talán éppen ez az az eszköz, amellyel
nagyobb hatalomra lehet szert tenni az emberek fölött, mint ahogyan azt a
királyi tekintély mögé bújó egykori ördöngösök valaha is képzelték volna.
|
