Végső vallomás (Romhányi, Pély - Orbán)

Végső vallomás (Romhányi, Pély - Orbán)

Keserű ízű ébredés,hideg az ágyam. Éget és

úgy bánt,hogy más ölel ma át!

Még keresi néha két kezed a szerelem és a képzelet,

amin át a szívem visszaránt!

De legyen álmod szép,hitem úgysem tépi szét

a távolság, mi közben ránk talált!

HA VOLNA MÉG,

HA VOLNA MÉG

EGY PERCEM HELYRE HOZNI,

HA VOLNA MÉG,

HA VOLNA MÉG

EGY VÉGSŐ VALLOMÁS,

ARRÓL ÍRNÉK DALT,

HOGY A SZÍVED, ÚGY SZÍVEMBE MART,

SOHA NEM GYÓGYIT MEG MÁS

Valaki más, ki mást ígér,lehet, hogy még ma átkísér

az éj kihalt hídján, hogy ne félj!

De üresen áll a másik part,idegen minden tér, meg park.

Odaát,csak bánat várna rád

De legyen álmod szép hitem úgysem tépi szét a távolság, mi közben ránk talált !