Na most figyelj öcsi
Nem dumálunk, nem barátkozunk
A változó időkhöz
Mind alkalmazkodunk
Új közérzetem
Nem ajánlom senkinek
Jobb ha elkerülsz
Magányom ragályos lehet
Kevés a lázadó s a vég 10510q169k oly közel
Nincs bocsánat semmiért jóra rossz felel
Kevés a lázadó s a többi meghajol
Létünk csak félelem egy elfojtott sikoly.
Szembe kompjúter jóllakott pöffeszkedők
Az ember így könnyebben ellenőrizhető
Partner nélkül égő furcsa szerelem
A szabadsággal csak álmomban szeretkezem
Hej, hej változó idők
A hajó - ringat a víz
De el is veszhetsz
A hajóba még - ringat a víz
De el is veszhetsz
A hajóba még minden lehet
Ringat a víz, de el is veszhet a hajó
A házunk ég, talán az egész ég!
De nem biztos, nem biztos semmi se még.
Csináltunk, valamit már megcsináltunk,
De nem biztos, nem, hogy a végére járunk.
Ég, ég, ég,
Fényt, fényt, fényt,
Ennyi korom után!
A felelőség persze nagy teher,
S a vonat elé feküdni senki se mer.
Mit kérsz tőlem? Mit vársz tőlem?
A szobám falára egy kérdőjelet véstem!
Az agyam: ég, ég, ég,
mert fél, fél, fél,
Ennyi duma után.
Lehunyom szemem és fázom.
Lázlapom görbéje rég az egekig ér,
az egész ennyit ér!
Néhány hét és még néhány év,
És ott leszünk újra a legelején.
Menetelünk együtt csodákra várva,
Néhány hét és még néhány év.
A dolgok ára, ma még néhány könnycsepp,
De holnap, ha zokogunk, az is kevés lesz.
Generációnk sapkáját szemébe húzza,
S minden baját a másikra fogja.
Fél, fél, fél,
Ma még csak: kér, kér, kér
Ennyi korom után!
Sittre vágtak néhány évre tévedtem nagyon
Fiú vagyok-e vagy lány már magam sem tudom
A gyengén a rossz nem segít
Az erőset csak emeli
Láthatatlan bilincseit az élet rám teszi
Megfagyott a lelkem
Nincs már olyan ember
Ki felmelegít engem
Látóknak a sötétről beszélni
Végképp nem lehet
Minden újabb próbálkozástól
Ó csak fáradtabb leszek
De beszélek még velük
Legyen bárhogy is
Akik a friss levegőt harapják
Pedig a helyük itt lenne, itt
Az enyészet útján
Az enyészet útján
Egy ítélet már végképp elég
A bélyeg végig elkísér
Az enyészet útján mindenki megég
Ember kérlek te ne ítélj el.
Ezt megúszni ép ésszel
Nem semmi feladat
Egy szál ruha s az egyedüllét
Kemény, kemény iskola
Asszonyomat látom,
Ki másnak szerető
Emberen nem segíthet
Egy élő, élő temető
Végre nem érdem ma már a nincs
Lassan eltűnik az az idő
Mikor az okosból kevés van
S a hülye már felejthető
Feszült célként felragyognak
Sok hamisvágy rendjel
Összefüggést nem találok
A végső nagy renddel
Összecsapjuk fáradt tenyerünket
Reménysugár ha villan földön és égen
De lehet még hölgyek és urak
Választani még mindig lehet
Vannak még bizonyos ki nem adott
Külvitorlás helyek
A túl kemény gerinc nem jó partner
Önmagát besúgja
Bukott ügyek elmaradnak
Az idő kemény rosta
Ó te egyszerű vendég
Az ajtóm mindig nyitva áll
Ó te egyszerű vendég
Az asztalom mindig terítve vár
Ó te egyszerű vendég
Az ajtóm mindig nyitva áll
Ó te egyszerű vendég
Nélkületek ott kinn hideg volt a fény
Nem kellett a nő, enni és inni sem kértem
Szétszakadt lélekkel ordítottam, üvöltöttem
Nem hallotta senki a múltam kerestem
A sorsom egy másikra nem cserélhetem
Nem cserélhetem
Én nagy családom ti vagytok nekem
Nekem
A lelkem, a lelkem mélyén
Együtt voltam mindig veletek
Álmaimban bárhol jártam
Ezerszer érintettelek
Láttam kényes, fényes gép csodákat
Video kirakatok ontották a vágyat
Indultam volna de nélkületek hova
Hiába, nagy úr a vér szava
Miért nem szólsz
Miért nem hívsz
Hogy értselek így
Ó, hogy kérjelek én
Miért nem szólsz, miért nem hívsz
Ó, hogy kérjelek én, hogy értselek így
Téged jövendő nemzedék
Ne mondd, hogy semmit nem értesz
Ne mondd, hogy senki nem kérdez
A kezed a szívedre tedd én hallgatom
Ne mondd, hogy engem féltesz
Csak a magad érdekét nézed
Ma ez van és én megértelek
Mit is ígérjek
Ami nem kényes
Ami még fényes
Amit még nem lepett be
A rozsda és a por
Korom, füst együtt szállnak
A dolgok körbe járnak
Majd csak, majd csak lesz valahogy
Én megfigyellek téged
Hagyd te buta, te ezt sem érted
Ha nem is kéred, meg kell, hogy védjelek
Verem a mellem hangosan
Én vagyok az aki megmondtam
Hogy fontos a bizalom és kell a remény
De a forint ettől nem lesz kemény
Verem a mellem hangosan
Én vagyok az aki megmondtam
Hogy zavarosak a grafikonok
És a kifejezések pontatlanok
Verik a mellem hangosan
Azt mondják, hogy ez nem így van
Pont fordítva ahogy én gondolom
Hogy a lámpáktól megy a forgalom
"Ha-ha hát persze"
Miért nem hívsz
Miért nem kérsz
Már értelek én
Ó, hogy szégyellem én
Miért nem hívtál
Miért nem szóltál
Már értelek én
De szégyellem én
A szégyenünk szégyelem én
ezerszer nyerhetett
Ház, mely betonkézzel átölel,
Ház, mely minden célnak megfelel.
A munkás jó szándékkal épített,
Kész lett, és hozzá többet nem tehet.
De tévedett!
Sokan lakunk, hamis vágyak fűtenek,
Kiáltásunk alig hallik, elveszett.
Ez az, ahol jó melegben lakhatunk,
Ez az, ahol néha mégis megfagyunk.
Ó, megfagyunk!
Kezed fognám, hogy vezess, de nem látlak sehol.
Érzem, hogy a lelkemben élsz, mondd hol?
Uram, segítsd fiaid, hogy megtisztuljanak,
Annyit, mint mi csalódtunk, ne csalódjanak,
Uram segítsd, hogy napfény érje tiszta arcukat,
Uram adj szép fiaidnak boldog napokat.
Kérlek, segíts!
Boldog élet, amire vágyunk,
Nem hitvány ígérettömeg.
Hamisat, rosszat eltemető tél,
Helyette hit, cél, mely mindent túlél, mely mindent túlél.
Uram, segítsd fiaid, hogy megtisztuljanak,
Uram, segítsd fiaid, hogy ne csalódjanak,
Uram segítsd, hogy napfény érje tiszta arcukat,
Uram adj szép fiaidnak boldog napokat.
Kérlek, segíts, Kérlek, segíts,
Kérlek, segíts, Kérlek, segíts!
|
