|
"1610 októberében példátlanul járványgyanús körülmények között halt meg
Csejtén, egyetlen hét leforgása alatt az a nyolc leány, akiknek a halálát
használta fel Thurzó a letartóztatás ürügyéül.
Nádasdyné ekkor is másutt tartózkodott, egyik leányával és közvetlen
háznépével együtt Pöstyénben gyógyfürdőzött. A beteg, s emiatt
elkülönített leányok kezelését a Dóra nevű vénasszony (a korabeli
szóhasználatban ez a megnevezés is a gyógyító praxist jelezte) és a Fickónak
nevezett gyógyszolga gondjára bízta. Dóra - talán már a tanúvallatási vádaskodás
hatására - még a hazatérő Nádasdyné előtt is titkolta e lányok
halálát. A holttesteket különböző helyeken rejtegette, egyiket-másikat a
betegszobában, egyeseket titkon temettetett el, másokat a kastélykerti
barlangüregek egyikébe vettetett, két holttestet pedig "a kiskertben, az
chatornya alatt" rekkentett el. Innen az egyik hullát az ebek ásták ki a
földből még októberben, s Nádasdyné számára is ekkor derült ki,
meglehetősen borzalmas és botrányos körülmények között, a halálesetek
sora és Dóra titkolózása. A hír természetesen Thurzó nádorhoz is eljutott"
1.
II. Mátyás császári fenségnél rendkívüli, sürgős, és halaszthatatlan
kihallgatásra jelentkezett, Thurzó György nádor. A cs 10110s182k ászár azonnal magaelé
rendelte. Thurzó Magyarországon, mint a császár helytartója gyakorolta a
császár jogait és csakis a császárnak volt köteles elszámolni intézkedésivel,
cselekedeteivel. A császár a dolgozó szobájában fogadta a teljhatalommal
felruházott, helytartó nádort. Thurzó rögtön a tárgyra tért.
-Fenséges uram! Most aztán kezünkben a madárka! Megszerezhetjük a koronának a
hatalmas Nádasdi-Báthory vagyon nagy részét, ami az özvegyasszony tulajdona.
-nocsak nádor uram? Ez nekem is új! Nem mondom, jól hangzik. Vannak
elegendő bizonyítékok a kezünkben, mert a látszatra adni kell! A
Nádasdy- Báthory család a birodalom, mélyen katolikus, buzgón vallásos család
tagjai sok jót cselekedtek a császári hatalom megerősödése érdekében, és
ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
-Fenséges úr, mindent előkészítettünk. Lefogtuk a bűnsegédeit,
kinvallatásnak vetettük alá őket. Vallottak, mint a kisangyal. Két mázsa
az írásos vallomások, helyszini szemlék és a vádirat előkészítő
anyagának a tömege! Csak egy intésre, egy jóváhagyó szóra várok, egy
fejbólintásra fenségedtől és indul a per.
-és, az öccse, a nagyhatalmú Erdélyi fejedelem, a fiatal Báthory Gábor? Vele
nem számoltak kegyelmetek. Mi van, ha haddal siet segítségére nővérének?
-Ettől ne féljen fenséges úr! Természetesen az öccsével is incestust
folytató vérnősző, kéjsóvár asszony, be fogja vallani, az öccsével
fiatalabb korában folytatott viszonyát, melyből a legidősebb fia
Miklós is született. Igy eltudjuk tőle, mint törvénytelen
gyermektől kobozni a Sárvár és Csáktornya környéki óriási birtokait,
melyet apai jussként megkapott. Ne aggódjék fenséged, ördögi módon
kidolgoztuk a koncepciót. A felállított kelepcéből nincs menekvés!
- De, hisz ezek merő rágalmak, kegyelmed is tisztában van vele, nemde?
Mit fog ehhez szólni a Szentatya? Ezt az őrületes koholmányt
bizonyítékokkal kell alátámasztani. A fejedelmet csak nem vethetjük
kínvallatás alá? Nincs a kezünkben, Erdély áll a hátamegett. Százezer
fegyveres lesi, várja parancsait, hogy betörjön a felvidékre.
-Fenséges uram: a halott ember nem beszél. Néma tanúnak a legnagyobb a
hitele.
-megöletné a fejedelmet?
-Természetesen. A profi bérgyilkosok csak a parancsomra várnak. A per kezdete
előtt Báthory Gábor halott lesz. Ezért a fejemmel felelek.
-Mit kér ezért viszonzásul a koronáért tett nagy buzgalmáért gróf úr?
-Ha nem tart fenséged szerénytelennek, a Csejtei várral határos birtokaimat
szeretném megnövelni, az özvegy Csejtei birtokaival.
-Mi marad a koronának?
-a koronáé lesz a Nádasdy vagyon. Négy várral és háromszázhetvenkét faluval.
-Ennyi? Ezért kell meghurcolnunk egy vakbuzgó katolikus ötgyermekes anyát?
Megöletni egy legitim fejedelmet. Nem nagy ár ez nádor uram?
-Fenséged nem értett meg egészen. Elfelejtettem közölni, hogy a Báthory Gábor
fejedelem utódjául kiszemelt kisnemesi sorból feltörekvő Bethlen Gábor,
jelenlegi Váradi főkapitány ülne segítségünkkel a fejedelmi székbe. A
viszonzás nem fog elmaradni részéről.
-Megnyugtatott nádor uram! Áldásom rá! Én mosom kezeimet. Semmiről sem
tudtam. Mehetünk ebédelni!
Harmadik napja folyik a Csejtei vár pincebörtönében a tettestársak kínvallatása.
A kancellárián hat írnok tisztázza, másolja a frissen felvett vallomások
jegyzőkönyveit. A kínvallatást az országos főhóhér és két segédje
végzi. Jelen van az egyház részéről két magas rangú inkvizítor, az
ország főbírója Illési, és természetesen az egész színjáték
főrendezője Thurzó György nádor. Fickó a gyógyító kirulgus és két
főkolomposa Dóra és Ilona vajákosasszonyok, valamint Katalin a
magzatelhajtó főbába vettetnek alá kínvallatásnak. Mindenképpen ki kell
belőlük csiholni a koncepciós vérvádat. A
főinkvizítor éppen Bogárnak, a főhóhérnak adja ki az ukázt.
-Idefigyelj Bogár! A fejeddel felelsz, hogy élve megússzák és önként, dalolva
vallomást tegyenek ezek a bitangok. Ha, csak egy is belehal a vallatásba,
saját kezemmel vágom le a fejedet! Megértettük egymást?
-Megértettem, bár a lehetelen kívánja tőlem nagyuram! Mindent elkövetek,
hogy kiderüljön az igazság!
-Milyen igazságról habratyolsz itt nekem barom? A mi koncepciós igazságunknak
kell igazolást nyernie! Világos?
-Mint a vakablak nagyjóuram.-vágta össze bokáit a
főhóhér, hogy csakúgy csilingeltek a rézsarkantyúi. -mindent el fogunk
követni!
És elkezdődtek a kínvallatások. Elősször a nyújtást alkalmazták.
Fickót, mivel férfi, kezénél-lábainál fogva kikötözték egy fekpadra és
lassan, elkezdték az orsóra feltekert kötelek által kezeit-lábait ellentétes
irányba nyújtani. Ha beleájult az üvöltő fájdalomba egy vödör vízzel
fellocsolták. Arra azért vigyáztak, hogy széjjel ne szakadjon az ember. Fickó
állta a sarat, és eszméletlen fájdalmai ellenére nem akarta magára vállalni
az értelmi szerzőségét a lányok vérvételének.
Aztán amikor a szögesbélésű spanyolcsizmákat ráadták és egyre
szorosabbra zárták a lábfején, bokáin a csizmaszárakat, és a húsába vájtak a
vasszegek, lassan megtört. Lekókadó fejével bólintot, hogy kész a
vallomástételre. A pribékek csengettek két írnok, és a
főinkvizítor jött be a vallomás rögzítése céljából. A
főinkvizítor tette fel az előre megkonstruált kérdéseket és
Fickónak csak bólintani kellett a válaszok elfogadásra, amit szintén a
főinkvizítor olvasott fel.
Fickó mindenre rábólintott, csak hagyják békén meghalni, vagy vegyék le róla
legalább az átkozott csizmákat.
A három nővel nehezebb volt a helyzet. Sehogy sem akarták megérteni,
hogy hazafias kötelességük a gazdájuk ellen vallaniuk. Azt ígérték nekik, ha
azt vallják, amit leírtak nekik, és betanulva előadják a tárgyaláson,
akkor megmenthetik az életüket és az országot az árulástól. Megpuhításuk nem
ment egykönnyen. Literszám itatták velük a sósvizet, hűvejkszoritókkal préselték
össze újjaikat, hogy ujjuk begyéből vér serkent, de még így sem akartak
kötélnek állni. Aztán amikor tüzes fogókkal egyenként kimetszették
klitoriszaikat, hogy ne tudják élvezni az élet örömeit, már jobban hajlottak
a vallomástételre. Végülis a nyelvük kitépésével szemük kitolásával való
fenyegetésnek már megadták magukat és ömlött belőlük a szó. A vádalku
megköttetett. Lehetett a vérvádat megkonstruálni, és végső formába
önteni.
A grófnő már keményebb falat volt. Mereven visszautasította a hamis
vádakat, mert bízott öccse, a fejedelem felmentő csapataiban. Bizott a
jóistenben, a Pápa őszentségében és Kuglevics bíborosban. Nem, utolsó
sorban bízott a szolgák hűségében és igazmondásában. Így érkezett el a
vérvád tárgyalásának a napja.
A palota hatalmas lovagtermében tartották meg a tárgyalást és ejtették meg a
szembesítéseket. Thurzó nádor, Illési országos főbíró, és a főinkvizítor alkotta a bírói testületet. A hóhér és
segéde a háttérben tüzes fogókkal várakoztak, ha netántán meg kellene kissé erősíteni
a vallomástevők emlékezőtehetségét. Báthory Erzsébet
karosszékéből hallgatta a vádakat, tanúvallomásokat és a majdani
ítéletet. A főbíró ismertette a tényállást.
-Báthory Erzsébet, özvegy gróf Nádasdy Ferencné főbűnős,
elkövető és felbujtó ellen vérvádat indítványozunk. A vád többrendbeli,
de csak 8 szűzlány bizonyítható megkinzása,vérének vétele, vérben való
fürdés, a vér ivása .A várnép által bemondott és keresett ,eltűnt
szűzlányok száma összesen 67 -re rug,mely nem bizonyatható. Mindössze 8
darab rejtegett, elásott hullát tudtunk azonosítani. Továbbá vádoljuk
bűnrészességggel, felbujtással, boszorkánysággal, bűbájossággal és
fertelmes vérnőszéssel. Egyenként szólítom a tanúkat, akik röviden
elmondják vallomásukat. Ficzkó kiruglusé a szó. A kirulgus, felcser, lábain
az iszonyú sebektől alig állva, féloldalán a fájdalomtól megőszült
hajzattal támolygott az ítélőszék elé. A
főbíró a formaságok elintézése után így szólt hozzá.
-Igennel és nemmel válaszoljon a kérdéseimre! Megértette?
-Meg.
-Fickó nevű vádlottat, és egyben tanút is vádoljuk többrendbeli
sorozatban, elkövetet szűzlányok vérevételével. A kivérzettek
megcsonkításával, és eltüntetésével. Vallja be őszintén, elkövette
ezeket a szörnyűségeket, és ha el, mimódon?
-Tisztelt, magasságos ítélőszék! Vállalom. Mindent vállalok. Én vágtam
eret a szűzlányokon napi rendszerességgel, hogy megfűszerezve a
méltóságos bárónénak, életelixirül felszolgálja a személyzet.
-Önszántából végezte ezt a fertelmes szörnyűségeket, vagy parancsra
tette?
-Parancsra tettem.
-Vissza tud-e emlékezni, hágy szűzön vágott ily módon eret?
-Számszerint nem tudom, de több százon.
-A vériváson kívül,a vérben való feredőzésben
is résztvett mint bűnsegéd?
-Természetesen. Én vágtam el a nyaki ütőereiket és véreztettem ki a
soron következő szűzeket, a vérüket a fürdődézsába csorgatván,
hogy hetente egy-két alkalommal a méltóságos nagyasszony vérfürdőt
vehessen.
-Micélból?
-Hogy hamvas és üde maradjon a bőre.
-Nincs több késésem a tanúhoz. Szólítom Dóra nevű bábát és vajákos
asszonyt.
-Mondja el nekem az úrnője parancsára hány nem kívánt terhességet
szakított meg, hágy magzatot rekkentett el?
-Tekintélyes bíróság, nem tudom megmondani pontosan. Én csak segíteni akartam
az asszonyoknak, akiknek már sok volt a gyerekük és nem akartak többet.
-Mit tettek az anyjuk hasából kimetcett többhónapos magzatokkal?
-Mit tettünk volna? A szakácsnék megsütötték a gyenge gyerekhúst és
feltálalták az úrnőnek. Ettől maradt fiatal. A méhlepényből
pedig gyógykenőcsöt készitettünk, ótvarra, búbópestis ellen,
viszketegségre és ránctalanítót a grófnőnek.
-Volt-e ebből kifolyólag halálesetük?
-Természetesen.
-Mit tettek az elhalálozottakkal?
-Elástuk őket a várárokban.
-Elismeri a bűnsegédi felelőségét?
-Elismerem tekintélyes bíróság, de azzal a kiegészítéssel, hogy mindent
parancsra tettem.
-Szólítom Ilona és Katalin cselédeket.
-Röviden mondják el miben áll a maguk vétke?
Katalin szólalt meg elsőre, majd Ilona kiegészítette.
-Tekintélyes bíróság! Mi csak azt tettük, amit az úrnőnk ránkparancsolt.
Levetkőzettük a szüzeket. Véresre korbácsoltuk őket, és amikor a
vérük kiserkent az úrnő elé vittük őket és az lenyalta friss vért a
testükről. Volt, hogy a kirulgisal eret vágatott a csuklójukon, vagy
gyenge nyakukon és ajkait rátapasztva ott szívta ki a vérüket. Miután eltelt
a vérszívással, intett és a vergődő szüzeket a kirulgus és mi
ketten lefogtuk, a feredőházba vonszoltuk, levágtuk, mint a kecskét,
kicsurgattuk a vérüket a fürdődézsába, megsóztuk, hogy ne alvadjon meg
és ebben fürdött a nagyságos grófné.
-Elég, undorító! Ne folytassák!-üvöltött fel az inkvizítor atya. A nádor
elborzadva hányingerrel küszködve kapta szájaelé tenyerét. Ha a fele igaz
volna, akkor is megérdemelné a grófné a fő és jószágvesztést.
-Most inkább arról beszéljenek hogyan boszorkánykodtak az úrnőjükkel
egyetemben?
-A boszorkánykodást minden
hét boszorkányszombatján végeztük. Miután teliszívtuk, ittuk magunkat a
szüzek vérével. Mindhárman seprűre ültünk és kilovagoltunk a Csejtei
hegyormon lévő boszorkányházba. Ott végeztük a búbájolást és
boszorkánykofást úrnőnk vezetésével. Rontást vittünk, akiket
kiszemeltünk azokra.
-Soroljanak kiket rontottak meg?
-Elsősorban szerelmi oldásokat, kötéseket, szomszédasszonyok teheneit,
tyúkjait.
-Ne, ilyen, csip-csup ügyekkel ámítsanak bennünket. Konkrét
személyekről, főrangúakról számoljanak be nekem! - Állította le az
asszonyok habratyolását a főbíró.
Felbőszülten a hóhérra és a tüzes fogókat markoló hóhérsegédekre
sandított. Az asszonyoknak máris eszükbe jutott a beléjük vert, betanított
szöveg. Ömlött belőlük a szó.
-Hát a nagyságos Thurzó nádorispán urat, aztán a Bekecsi főkapitányt,
majd magát a szentséges császárt is megpróbáltuk megigézni, és varangyos
békává változtatni, de nem sikerült.
-Jó, vezessék el őket! Ezek a vallomások alátámasztják a felségárulás,
boszorkányság, hűtlenség és gyilkosság vádjait. Kérdezem a fővádlottat gróf Nádasdy Ferencné elismeri-e a
vádakat, vagy kíván-e a fellebbezés eszközével élni a kúria felé?
Báthory Erzsébet arca kigyúlt. Megszépült, és mint Pállasz Athéné
kiegyenesedett, felállt és kezét a Szent Bibliára téve így válaszolt.
-Nádor úr, Országbíró uram és Inkvizítor Atyák! Visszautasítom ezeket a
szemenszedett, koholt vádakat. Nevetséges fecsegéseket, kinzásokkal kicsikart
vallomásokat kreáltak ellenem. Mindez összesküvés személyem meggyalázására,
és vagyonom elkobzására. Fellebbezek a császárhoz és a Szentatyához!
-Rendben van. Tegyük fel, hogy ezek a vádak nem bizonyíthatóak. De, a saját
testvéröccsével évtizedeken át, űzött vérfertőzése isten ellen való
vétek! Tanúkkal bizonyitottuk, hogy elsőszülött fia Nádasdy Miklós gróf
saját testvéröccsétől fogant. Így nem számit örökösnek, a Nádasdy
vagyonból kizárjuk, mint fattyút, és vagyonelkobzással sújtjuk.
Báthory Erzsébet a testvére meggyanúsitása, és az incestus vádjával való
besározása iránt érzett méltatlansága miatt felugrott. A szék karfájába
kapaszkodott, remegő ajkakkal sziszegte:
-Ekkora aljasságot! Megsértettétek a nagyságos fejedelmet! Ez felséggyalázás!
Tudjátok ti hányéves volt Gábriska amikor Miklósom megszületett: tíz? Ez vért
kíván!
A nádor elsápadt, de a főbíró azonnal
segítségére sietett.
-Méltóságos báróné! Az egész országban beszélik kettejük vérfertőző
kapcsolatát. Lehet, hogy nem jutott vissza magához, a cselédei eltitkolták
maga elől, de jó két évtizede folyamatos kémjelentésekben számoltak a
spionjaink, az önök vérfertőző találkáikról. Szeretkezéseik
előtt Gábor fejedelem meghágta, megbecstelenítette a szűzeket,
ittak a vérükből, feredtek a vérükben, majd hajnalig szeretkeztek. Így
fogant Miklós gróf is.
-Egy kilencéves fiúgyerektől?
-Egy bűbájos boszorkánynak semeddig sem tart magját venni akár egy
ötéves fiúgyereknek is. Ezennel lezárom az ügyet és kihirdetem az ítéletet.
4.
-Báthory Erzsébet, özvegy Nádasdy Ferencné örökös várfogságra és
jószágvesztésre ítéltetik.
Bűntársait kerékbetörésre és máglyán való elégetésre ítéljük
boszorkányság miatt.
Az ítéletet II József császár fensége jóváhagyására felterjesszük Bécsbe.
Addig is itt, Csejtén, megerősített poroszlók őrizetével
fogvatartjuk Báthory Erzsébetet. Kíván-e az elítélt az utolsó szó jogán
szólni?
Báthory Erzsébet felállt. Kigyensítve szálfa derekát szembefordulva vádlóival
és a hamisan tanúzókkal, vádló szavakkal illette őket.
-Uraim, a jóisten, ott fenn magas égben, jól tudja, hogy ártatlanul ítéltel
el. Követelem, hogy mielőtt felterjesztik aláírásra a fenséges
császárhoz ezt a koholmányt, idézzék meg szerelmetes öcsémet, Báthory Gábor
fejedelmet! Hagy szembesüljön a szemenszedett hazugságokkal, melyeket rám
aggattak! Idézzék, hacsak nincsen máris útban százezer harcosával, hogy
igazságot tegyen és kiszabítsa testvérét!
Mielőtt a remegő szájszélét rágó nádor megszólat, volna, a szolga
lovasfutár érkezését jelentette be. Azonnali jelentéstételre jelentkezett a
nádornál. Bevezették. Átadta a pecsétes írást. A nádor felbontotta és
hangosan felolvadta a levél tartalmát.
". ezév november tizedikének reggelén ismeretlen
martalócok rajtaütöttek a nagyságos fejedelmen. Lerángatták lováról,
összkaszabolták és vérét ontva, holttestét a Váradi Pece patak iszamos vizébe
hajították. Még aznap este a rendek Bethlen Gábor országos
főparancsnokot fejedelmé választották."
Báthory Erzsébet reményei összeomlottak. Fejét felszegve az égre nézett és
így kiáltott fel: "Mért hagytál el engemet istenem?" többet nem szólt. A
fotelba hanyatlott, arcát két tenyerébe temette, és szűkölve siratta el
testvérét.
Azonban hátravolt még a feketeleves. A dajka bevezette legkisebb gyermekét az
ötéves Báthory Annát. A nádor így szólott.
-Engedjék a gyermeket az édesanyjához, hagy vegyenek egymástól örökre búcsút!
A dajka az úrnőhöz vezette a megszeppent kislányt. Édesanyja az ölébe
vonta és úgy szorította magához, mintha sosem akarna tőle megválni.
Kisvártatva a nádor intett, hogy vezessék el a gyermeket. A dajka nem tudta
édesanyja karjai közül a gyermeket kiemelni, így a
főinkvizítor lépett oda és megragadva a gyermek egyik karját
erőteljesen, húzni kezdte. Az anya a másik karjába kapaszkodott. Aztán,
mivel nem akarhatta a gyermek szétszaggatását, elengedte a kis, vékony
kezecskét. Szemeit le sem véve elhurcolt gyermekéről, felegyenesedett.
Haja pillanatok alatt megőszült. Megfosztották mindenétől, megölték
szeretett testvérét, elszakitották tőle kicsi lányát. Olyan lett, mint a
szedett fa. Nem volt már értelme küzdeni, miért élni. Réveteg tekintettel
szemeiben, kezeit előrenyújtva elindult a semmibe, miközben ajkain
felcsendült szeretett öccse kedvenc nótája
"Szól a kakas, hajnal hasad, csípős hideg szél támad
Jaj, de azért, mégis azért, szeretem a hazámat."
|
