Név: eredetileg: (Maróthy
Töhötöm) Angolosított: Humphrey Gareth
Maroty
Egyéb név: Vihar/Storm (általában ezt használja)
Faj: ember
Nem: férfi
Jellem: mutáns-barát
Személyazonosság: publikus, nem titkolja, de nem is
hangoztatja
Születési helye és idő: 1987. 07. 15. Magyarország, Budapest
Kor: 30
Család: nincs ismert
Foglalkozás: Előzőleg rendőr, jelenleg munkanélküli
Lakás/Létesítmény: Hell's
kitchen városrészben egy olcsó albérlet
Testmagassága: 166cm
Testsúlya: 52-55kg
Szeme színe: barna
Haja színe: fekete
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: nincs
Egészségi állapot: átlagos, nem tartja állandó szinten a fizikai állapotát,
vagyis nem végez rendszeres testedzést.
Betegségek: nincs (enyhe üldözési mánia)
Életrajza: Szüleimet soha nem ismertem, a fóti gyermekvárosban nevelkedtem,
ahonnan 939w2217j 18 évesen kerültem ki. A Fóti gyermekváros egy érdekes hely, bár
szociális segély intézmény, és próbálják a bentlakó árvák igényeit minden
szempontból segíteni és figyelembe venni, sajnos ez sok esetben nem nagyon sikerül.
Aki nem egy ilyen úgymond árvaházban nevelkedik fel az el sem tudja képzelni,
hogy milyen csupa árva, szülő nélküli gyerek között felnőni.
Általános a megkeseredettség, és a reménytelenség, és mégha
néha napján ki is tudnak szorítani minket ebből, mindig
időről-időre visszaesünk. A gyermekotthon sok segélyt kap,
időnként előfordul, hogy nagyon sokat, és ilyenkor próbálják velünk
éreztetni, hogy mi is megkaphatjuk amit szeretünk, de ennek ellenére a
gyermekotthonból mégis olyan emberek kerülnek ki főleg, akik nem szeretnek
vagy nem akarnak dolgozni. Én bennem valamiért ott volt, hogy dolgozni kell,
küzdeni, ki kell törni ebből. És amikor kikerültem, meg is mutattam. Három
évig keményen küzdöttem azért, hogy elérjem amit szeretnék, és aztán valami
megváltozott, valami eltűnt. Csalódtam, nem láttam álmokat, és ahogy kezdtem
egyre többet látni a világból, úgy kezdtem egyre értelmetlenebbnek találni az
egészet. Fóton egyetlen barátom volt. Egy két évvel fiatalabb srác. Imádta Batman & Robin filmet, és a gyermekotthon egyik évben
teljesítette a legnagyobb kívánságát. Elutazhatott néhány napra hollywoodba és megszerveztek egy találkozót álmai sötét
lovagjával, a denevéremberrel. Bár valószínűleg nem az eredeti
színészekkel találkozott, de a filmben látott jelmez volt rajtuk. Ő
határtalanul boldog volt, de én úgy gondoltam egy ilyentől nem lennék
boldog. Egy kicsit emiatt ezután össze is vesztünk, azthitte
irigy vagyok rá. Aztán a barátom 15 évesen kikerült a gyermekotthonból és
többet nem hallottam felőle. Nem írt és nem is keresett. Én nem kaptam
ilyen dolgokat. Mivel én nem is igazán kértem semmit, így nem is kaphattam
semmit.
Bizonyos szempontból a benti élet is kicsit a dzsungel törvényein alapul. Az
erősebbek mindig bántották a gyengébbeket. Voltak olyanok, akiket
rendszeresen megaláztak. Nekem is kijutott belőle, mivel egy, úgymond,
bandához sem tartoztam, ezért mindig úgy kellett megvédenem magamat ahogy
tudtam. Itt kezdtem el késsel és bottal gyakorolni, sőt egyszer meg is
szúrtam valakit aki nem hagyott békén. Nagy botrány lett belőle a
gyermekvároson belül, és ezek után több évig nem mertem kést használni. Talán
megijedtem egy kicsit magamtól.
A nőkkel való kapcsolataim valójában elég szegényesek. Az otthonban
megtanultam a nőkről hogy nem különböznek, lyuk-lyuk. Semmi érzelem
nem volt egyik iránt se amíg ott éltem és utána se, így nem is tudom hogy
lehet-e irántuk érezni olyat mint a hülye romantikus filmekben. Egyszer az
egyik lányt meg is erőszakoltam (nem lett belőle ügy, nem mert szólni
senkinek), aztán volt egy aki úgy be volt rúgva egy esti buli után, hogy vagy 8
fiúnak megengedte hogy azt csináljanak vele amit akarnak. A többi négy lány
meg, akivel kapcsolatom volt bent, odaadta magát nekem, mert azt hitték, hogy
kedvelem őket, meg hogy tényleg tetszenek. Kikerülésem után meg egy
örömlánnyal volt egy közeli találkozásom Amerikában mással nem.
Anyám egyedül egy folyószámlát hagyott rám, ami arra volt elég, hogy 2005-ben
kimenjek Amerikába, New York-ba, és új életet kezdjek. A szüleim utáni nyomozás
sosem érdekelt, és egész eddigi életemben nem is foglalkoztam vele, hogy kik
voltak a szüleim és miért hagytak el. 21 évesen megkaptam a zöld kártyát
(amerikai állampolgár lettem), addig mindenféle munkát elvállalva,
gyűjtögettem a pénzt, fizettem az albérletet, és dolgoztam ameddig csak
bírtam, és közben tanultam a nyelvet.
Főleg takarítás több helyen, kiszolgálás kávézóban, pultos munka pizzériában, újságos rikkancs, néha 2-3 munka egymás
mellett, voltak időszakok, amikor szabadidőm egy perc sem volt, és
még az alvásra is alig jutott valami.
21 évesen aztán jelentkeztem egy rendőrtiszti főiskolára ahová
sikeresen fölvettek. Bár elvégeztem az iskolát elég rossz eredményem volt
mindenből, semmiből sem nyújtottam igazán kiemelkedőt. Az
iskolában elég kemény szintem hajtottak minket, nem volt idő barátkozni,
meg kapcsolatokat építgetni, meg a hiányos nyelvismeretem miatt nem is nagyon
fogadtak be. A rossz eredmények miatt a rendőrségek közül is csak az egyik
legrosszabb körzet legelmaradottabb rendőrségére tudott felvenni. Elég
gyorsan részese lettem az ott működő korrupciónak ami leginkább
csúszópénzekről szólt, hogy különböző esetekben "csukjam be a
szememet".
Elég közel kerültem, véletlenül pont egy magyar származású,
szuperbűnözőhöz Gregor Shapankához
alias Blizzard, Magyarul talán Hóviharnak hívhatták.
Szolga módon bánt velem sokszor, csak egy embereként kezelt, aki fogyóeszköz,
de hát megtehette, mert ő erős volt, én meg egy semmi hozzá képest.
De engem származásom miatt még mindig jobban kedvelt a többi emberénél. Kisseb
dolgokat intéztem neki el a rendőrségnél. Egy két dolgot kitörölni róla
vagy az embereiről, infókat adni, megszerezni
1-2 olyan dolgot amihez nekem volt hozzáférésem rendőrtisztként.
Később halottam hogy őt elintézték. Kinyírták. Azok után, hogy a Hulkkal a Vasemberrel meg Pókemberrel is megküzdött. Néhány
köcsög senki elintézte.
26 évesen szereztem a képességeimet. Egy tudós újszerű és nagyszabású
energia konvertereken dolgozott, és illegális emberkísérleteket akart
végrehajtani. Bejelentés érkezett ez ellen feltaláló ellen amit én, Gareth hadnagy, kellett hogy kivizsgáljak. A tudós
tevékenysége több szempontból is erősen törvénybe ütköző volt. Rövid
nyomozás következett, majd az események kusza és véletlen láncolata úgy hozta,
hogy tudomásomra jutott, hogy a tudós-feltaláló fejére vérdíjat tűztek ki
az alvilágban. Elég jó pénzt ígértek, így ahelyett hogy figyelmeztettem volna,
jelentkeztem, hogy elvállalom a feladatot, és elintéztem, hogy én is kapjam a
megbízást. Lelőttem a tudóst, és hirtelen ötlettől vezérelve (ugyanis
szöget ütött a fejembe, hogy a professzor szerint elméletileg még emberfeletti
képességek előhozására is alkalmas lenne a találmánya) kipróbáltam magamon
a gépet. A szakértelmemnek a hiánya az lett, hogy a gép felrobbant, de valahogy
mégis túléltem a balesetet. Napokkal rá elkezdtem észrevenni a képességeimet.
Először csak nagyon kis darabon hűtöttem le a levegőt, majd
később rájöttem, hogy savval tudom feltölteni a levegő egy részét,
majd szépen fokozatosan felfedeztem és kiterjesztettem a többi képességem is.
Ezek után lett végre célom. Meg kellett mutatnom, hogy milyen erős tudok
lenni, és nagyon sok időt töltöttem a képességeim gyakorlásával, hogy
kihozzam belőlük, amit csak tudok. Növelni akartam, minél nagyobb
hatóterületűre, főleg arra koncentráltam a gyakorlás során hogy minél
szélesebb kiterjedésű legyen. Több helyen gyakoroltam, Főleg városon
kívüli erdős vagy sziklás területeken, a városon belül nem sok
lehetőség van észrevétlenül gyakorolni, még a Central
Parkban se, de megoldottam mindig, Főleg hétvégenként jutott rá időm.
Egyszer egy menekülésben is részem volt, amikor SHIELD-esek
lokalizálták a képességemet, kiszúrták, hol gyakorlok, és majdnem elkaptak egy
helikopterrel. Végül sikerült elrejtőznöm, és nem akadtak a nyomomra.
Ezek után elég jó kapcsolatba kerültem a körzetünkben működő
maffiával. Egy összekötőn keresztül tartottam velük a kapcsolatot, és több
embert is elintéztem nekik. Ezek főleg utolsó bűnözők voltak
mind, így nem igazán volt lelkiismeret furdalásom miattuk.
Az életem további két éve abból állt, hogy kettős életet éltem. A
rendőrség alkalmazottja is voltam, több lefokozás után, de a maffia egyik
bérgyilkosa is. 28 évesen aztán többszöri fegyelemsértés, és fegyelmi eljárás
után kirúgtak a rendőrségtől, azóta hivatalosan munkanélküli vagyok.
Az előző munkaadómat lekapcsolták kb. 1 évre rá. Most 30 évesen
eljutottam oda, hogy alig van pénzem, egy ócska albérletben lakok, és új
munkaadót keresek. Továbbá az állarcos bűnözésen gondolkozok.
Jelleme: Ha felbérlik valamire, azt hidegvérrel végrehajtja mindenáron. Nem titkolja
a kilétét, eddig, maszkos bűnözőként vagy hősként még nem
ténykedett. Az angol nevét használja csak, a magyar nevét amióta emigrált, nem
használta és nem is mondta el senkinek. Leginkább a semleges jellemvonás áll
hozzá a legközelebb. Imádja az esős napokat, olyankor gyakran egy ingbe
vagy pólóba és rövidnadrágba járkál az utcán. Könnyen irányítható, nem egy
vezéregyéniség, de nem tűri ha lenézően parancsolgatnak neki. Kevés
barátja van. Nehezen viseli ha hülyének nézik, vagy kigúnyolják.
Munkája, hobbija: A késhasználatot gyakorolja.
Képességei: Képes a levegőt megmozgatni maga körül. Ez a mozgás általában
vagy függőleges vagy vízszintes légáramlatokat eredményez. A szeleket maga
körül kb.
A szervezete kis mértékben ellenálló a tűzre, savra, hidegre, és
elektromosságra.
Szakértelmei: Angol és Magyar nyelvismeret. A rendőrtiszti Főiskolán
elsajátított alap lőfegyverismeretek, alap önvédelmi képzés, jogi
gyakorlat. Ezen kívül meglehetősen jó bot és kés harcos. Egy nagyobb kést
szokott rendszeresen magánál tartani. Kétkezes (eddig csak az írás az amit
mindkét kézzel művelt, de bármit könnyedén képes használni, vagy
megtanulni a másik kezével is)
|